Desert Empire


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Today at 12:02 pm
írta: Balar
Éjszakai csapás - Balar&Vashti
Vas. Nov. 19, 2017 5:33 am
írta: Balar
Vad kecske Ivó - Rayan & Kraisorn
Szer. Nov. 15, 2017 6:17 pm
írta: Rayan
Reggeli beszélgetés; Thylia - Aicha
Hétf. Nov. 13, 2017 8:49 pm
írta: Aicha Khaled
aglaie && talen-jei
Pént. Nov. 10, 2017 8:29 pm
írta: Aglaie
Hazaváró - Shaneeka & Rayan
Kedd Nov. 07, 2017 8:59 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Balar
 
Aicha Khaled
 
Rayan
 
Dana Amarah
 
Vashti Shohreh
 
Thylia Shaphire Beshenal
 
Admin
 
Kraisorn Suriyasen
 
Bassam Al Zaghar
 
Shaneeka
 
Statisztika
12 fő
Férfi
9 fő
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Hárem 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Agrona rend
1 fő

A Piacon - Ava és Dana

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Szomb. Szept. 16, 2017 2:07 pm
Két órám lehet talán összesen, nem több, mielőtt vissza kellene érnem a szállásomra, hogy csomagolni kezdjek a nagy kaland előtt.
Hát belevágok!
Talán a dolgok végül mégis úgy alakulnak, ahogy kell. Nem úgy, ahogy én szerettem volna, de talán úgy, ahogy a sors kereke fordítja. Végül minden elrendeződik valahogy, és visszanézve tudjuk csak meg, hogy igen, így volt értelme, és ez volt az egyetlen út, amin jöhettünk.
Nem fordulhatok vissza, nem vásárolhatom vissza a múltamat. De még mehetek előre. Még van lehetőségem.
És van még két órám, amit olyasmivel tölthetek, aminek semmi köze máshoz csakis a pillanathoz.
A piac ilyen hely.
Tegnap nem ugyanezek az arcok jártak itt, tegnap még más árut árultak. És holnap is mások jönnek majd el, és a mai portékának nyoma sem lesz.
Ez a piac csak itt és most létezik.
Nem akarok most ennél többet. Csak leülni amoda arra az alacsony kőfalra és barackot enni, úgy harapni, hogy a leve az államon és az ujjaimon csorogjon le és az édes íze elfeledtessen velem minden keserűt és csak az a pillanat maradjon meg, mikor majdnem hangosan elnevettem magam a kávézóban.
Beállok hát a sorba, harmadiknak, a gyümölcsárus elé, miközben ujjaim pénzérméket keresnek a nadrágom zsebében.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar
Vendég
Szomb. Szept. 16, 2017 4:22 pm
Dana & Ava


Harmadszorra járjuk körbe a piacot, azt remélve, hogy megjelenik hirtelen az a portéka, aminek eddig nyoma sem volt. Fűzfakéreg. Vagy levendula. Persze tudom, ha először nem láttam, akkor végig nézhetem százszor is, ezerszer is a dolgokat, a kínálat nem fog változni, csak fogyni. Két neolita gyerek ugrál és rohangál körülöttem. Rokonai munkáltatóimnak. Alig 12 évesek, de már most magasabbak nálam. A fiú, J'itse már most láthatóan hordozza apja bika génjeit, apró szarvacskái kiállnak fejéből, utat törnek maguknak a göndör fekete fürtökön. Bőre hasonlóan barna, mint az enyém, szemei azonban élénk, szinte világítóan zöldek. Húga, Paka is hasonló színekkel rendelkezik, de neki hullámos haja a derekán pihen. Ruháik jelzik, hogy nemesi családból származnak, de azon a por és a piszok jelzi még, hogy játékosak és gyerekek. Pukanak nem tudom pontosan, milyen génjei vannak. Külső változást nem láttam rajta. Lehet, takarja a ruha.
- Gyümölcsöt szeretnék! - Hangzik a parancsnak is beillő kérés a leány szájából.
- Akkor vegyünk egyet. Kétlem, hogy most találnánk  gyógyfüvet, ha eddig nem. - J'itse lelkesen szaladva rohant előre, de húga eljátszva a nemes úri hölgyet, csak felhúzta ruhájának oldalsó szélét, hogy az ne érjen a porba - ezzel tulajdonképpen felfedve játék közben igen rendesen összepiszkolt lábát és cipőjét. A sor nem tűnt rettenetesnek, az eladó láthatóan tapasztalt volt és gyorsan dolgozott.
- Mit szeretnél enni? - kérdezem, miközben előveszem kis szütyőmet. Mivel most én vigyázok a gyerekekre, én finanszírozom étküket, teljesítem kéréseiket.
- Azt! Amit az a nő vesz éppen! - mondja hangosan, ujjal mutogatva nagy lelkesen az éppen barackot vevő, színesbőrű, magas hölgy felé. Már nyitnám is válaszra a számat, mikor hirtelen fájdalom hasít a fejembe. Egy kő, nagyjából ökölnyi pattant le halántékomról a földre.
- Takarodj vissza a ketrecedbe, rabszolga! - Kiáltja nekem vicsorogva egy másik kisfiú. Hasonló korban lehet, mint Pukaék, talán egy két évvel idősebb talán. Mögötte egy másik fiú nevet fel jó hangosan, szinte a térdére is rátámaszkodik. Láthatóan nehezen viselik el, hogy nincs rajtam se lánc, se bilincs. Hogy nem vagyok rabszolga, de teljes értékű sem.
- Hagyjátok békén Avat, mocskos disznók! - Kiabál vissza J'itse és már bikához méltóan szalad is, hogy elkapja a sértegetőt.
- Ne! Gyertek vissza! - szólok a két gyerekre, mert Puka azonnal bátyja után szalad. Nem hagyhatom, hogy miattam bajba, szégyenbe keverjék magukat. Gyorsan letörölve szivárgó véremet futok utánuk, bár korántsem érem be őket. Génjeik segítségével hamar eltűnnek a következő sarkon, én pedig kifulladva állok meg az utca közepén. Hangosan zilálva indulok meg újra, hogy a gyerekek nyomára akadjak, mielőtt baj lesz.

♬♪♫: Towards Silence

Vendég
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Szomb. Szept. 16, 2017 9:25 pm
A sor elég gyorsan halad, a kofa gyakorlottan szedi és méri az áruját és számolni is elég jól tud, legalábbis ahogy én követem az eseményeket, úgy látom, hogy nem veri át a vásárlóit.
Természetesen hosszútávon ez jobban megéri. Én, ha rájönnék, hogy átver, többé nem vásárolnék nála. Más kérdés, hogy ma vagyok itt először, de ki tudja, lehet, hogy jövök majd máskor is.
Sose tudhatom, mikor sodor a sorsom újra ebbe a városba.
Garamates, a főváros, a király városa. Megkerülhetetlen hely a birodalomban, olyan központ, melyet vétek, sőt bűn, lenne kifelejtenem a terveimből.
Főleg, ha Jakabbal sikerrel járunk. Akkor, amit találunk, az esélyesen ide kerül majd, és remélhetőleg minél több hasznot hajt nekünk.
Már épp én vagyok soron, mikor akaratos leányhangot hallok, amire egy nő válaszol.
A hangja alapján ítélve fiatal.
Épp fizetek, így egyik kezemben a visszajáróval, a másikban egy zacskóban pár szem barackkal fordulok a hangok felé, mikor annyit látok, hogy az alacsony barna hajú nő feje oldalra rándul, valami koppanást hallok és látom, ahogy a nő arcán vörös patak csurran lefelé.
Mi a…!
A kölykök kiáltása engem is elér, de nem kell nagy tudomány hozzá, hogy lássam, a sebesült fiatal nő ember.
Már a második ember, akihez ennyire közel kerülök ma, mert bár őt nem érintem, csak egy lépésnyire áll.
Talán elámulok, talán nem figyelek, az aprót tartó kezemet éri ütés, az a pár kis érme a porba hullik. Máskor utána hajolnék, megszokás, a nevelés, nem tudom mi miatt, de most inkább az orrom előtt kibontakozó dráma érdekel.
Mert a nővel lévő két gyerek, a fiú inkább kamasz már, szembeszállnak a támadókkal. A fiú a harsányabb, de a kislány azonnal csatlakozik hozzá, a szavaikból így tudom meg, hogy a nő neve Ava, és ahogy védik őt, elég valószínű, hogy igencsak kedvelik.
A nőn valóban nincs se bilincs, se lánc.
Jakab után már főleg nem ütközöm meg ilyesmin. Igen, vannak szabad emberek. Az egyikkel éppen ma társultam.
A két gyerek már rohan is a támadók után, Ava utánuk szalad, és már én is lépek kettőt, mikor látom az egyik mihaszna, az aki az előbb a harsányan nevető mellett állt négykézláb kotorja azt a pár érmét a porból.
Mordulok csak. Az az apró nem akkora veszteség.
De a nőt sajnálom, ha a két gyerek nem kerül elő, bajba is kerülhet, és szerintem ő csak épp kapóra jött a kis tolvajoknak.
Ava! – kiáltom és utána kocogok, ami az én tempómmal másnak talán inkább gyors futás. Ennyit segítenek a ló gének. – Várjon!
Ha beérem, és remélem, nem fut el előlem, akkor előtte megtorpanva kérdem:
Merre látta eltűnni őket? Próbáljam beérni a gyereket?
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
avatar
Vendég
Hétf. Szept. 18, 2017 7:52 pm
Dana & Ava


Hiába futok, utol nem érhetem őket. A gyerekek gyorsan elszelelnek, én viszont nem adom fel még. Csak akkor állok meg, amikor egy ismeretlen női hang szólít a nevemen. Hátra fordulva oda pillantok, s kiderül, hogy az éppen gyümölcsöt vásároló nő az. Olyan kecsesen és gyorsan kocog hozzám, mint a szél. Biztosan van valami sebesen futó állat a génjeiben. Oda érve hozzám felteszi a kérdést, mire nagyot szusszanva nézek az utca felé.
- Áh... - legyintek. - Már árkon bokron túl vannak. Amilyen kis zegzugokban eltudnak tűnni, még maga se érné utol őket, de azért köszönöm, hogy segíteni akar. - mondom egy halovány mosollyal arcomon, miközben sajgó halántékomhoz nyúlok újfent.
- Esetleg annyiban segíthetne majd minket, hogy tanúként elmondja, mi történt, ha netán bajba keverednének. - nézek rá ismét, kissé kérően. Ha tényleg segíteni akar, így tud igazán.
- Ava Sahni. - mutatkozom be azért, még ha a keresztnevem már a fél piac tudja is. Remélem, hogy ő is bemutatkozik, és hogy szeretne eképpen segíteni nekem.. nekünk.
- Esetleg elindulhatunk utánuk, hátha megálltak még is valamelyik utcában. Persze csak ha többet kíván az üggyel foglalkozni. - nem vagyok ám az a fajta, aki megszabja egy neolitának, hogy mit csináljon.... Igazából az is meglepő most, hogy arra nem figyelek, nézem-e őt, vagy sem. Már csak megszokásból is csak engedéllyel emelem fel a tekintetem a nép példányaira, de most.. most nem. Túl közvetlen volt az előbb és segítőkész ahhoz, hogy ilyesmi zavarja őt. Legalább is remélem, mert nem kívánom megbántani. Vagy feldühíteni...

♬♪♫: Towards Silence

Vendég
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Kedd Szept. 19, 2017 10:37 am
A gyerekek gyorsak, az a kettő is, aki a csínytevőket üldözte, a fiú és a kislány.
Csínytevők... ez is micsoda kifejezés! Inkább bűnözőpalánták. Igen, mondhatom ezt, legalább magamban. A kiabálásuk, a provokáció, az egy dolog, megdobálni valakit egy másik, akár rabszolga, akár szabad ember.
Az pedig, hogy ezzel együtt engem is próbálták kirabolni, nem az a viselkedés, amit megbocsátanék. Más kérdés, hogy mekkora cirkuszt verek ki, vagy éppen nem verek, két garasért, ha más dolgom is van.
- Nem lesz semmi bajuk. A fiú és a lán, gondolom testvére, elég talpraesettek.
Próbálok valami megnyugtatót mondani, és nem is hazudok. A két gyerek neolita, és elég jókötésűek, a fiú szarvai alapján bika géneket hordoz, így valószínű a húga genetikai felépítése is hasonló. Egyértelműen testvérek. A bika meg, ha ingerlik, keményen eltapos sokakat.
És úgy láttam, a srácot felingerelték.
Kedveli ezt a nőt.
Ez pedig sokat elmond Aváról is, aki egyértelműen ember, de valóban nem visel rabláncokat, bilincset. Úgy gondolom felszabadított lehet.
- Bajba? Ugyan ki előtt?
Elmosolyodom.
- A gyerekek neolita nemesek, nem? Nagyjából csak az apjuk, a városi őrparancsnok, vagy a király kérheti őket számon. A király nem fog ilyesmivel foglalkozni. Csip-csup ügyek miért érdekelnék? Az őrparancsnokot sem érdekli, hacsak valaki súlyosan nem sérül, vagy nem lesz nagy anyagi kár. Mindenki másnak csak megmondják a nevüket és el van intézve. Nem? - rákérdezek, hogy tudjam, jól tippeltem-e, hogy nemesi gyerekekről van szó.
- Az apjuk előtt meg helyt nem állhat helyettük senki.
Én is magam álltam apám elé azzal a vérláztó hazugsággal. Viselem is a következményeit. És lehet, hogy viselni is fogom egész életemben. Majd kiderül.
Még így is szerencsésnek mondhatom magam, hogy egészben vagyok. Ahogy azért is, hogy az atyám nem rendelt házhoz egy gyógyítót, hogy megvizsgáltasson. Akkor nem jutottam volna idáig. És már csak pár óra!
- Dana - felelem a bemutatkozásra.
Nem azért nem mondom meg a családnevem, mert nem akarnék segíteni, ez igazán nem is olyasmi, amin gondolkodnék, de nem akarom, hogy könnyen találjanak rám. Ahogy azt sem, hogy ezt a nőt vallassák rólam. Az esélye ugyan kicsi, de előfordulhat.
Ava semmit nem ártott nekem, véletlen találkoztunk, és nem kívánnám bajba sodorni. Neolita vagyok ugyan, de nem az a fajta, aki csak úgy menne előre vakon, nem nézve pusztulást hagy-e maga után.
- Elindulhatunk - bólintok rá -, van még némi időm.
Oldalra pillantok a nőre. A második ember, akivel ma beszélek. Milyen furcsa egy nap!
- Valójában attól tart, hogy a gyerekek megsérülhettek? - teszem fel a következő kérdést, ami eszembe jut
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Sponsored content
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-
Ugrás: