Desert Empire


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Yesterday at 1:26 pm
írta: Aicha Khaled
Ki kicsoda
Hétf. Jan. 15, 2018 8:39 pm
írta: Rayan
double the trouble - rayan && kraisorn
Pént. Jan. 05, 2018 7:04 pm
írta: Rayan
Khagra rend - Parancsnok
Csüt. Jan. 04, 2018 10:24 pm
írta: Admin
Khagra rend - Nagy Mester
Csüt. Jan. 04, 2018 10:05 pm
írta: Admin
Kancellár
Csüt. Jan. 04, 2018 9:43 pm
írta: Admin
Napherceg
Csüt. Jan. 04, 2018 9:34 pm
írta: Admin
Marilla Fiai - Tom ...
Csüt. Jan. 04, 2018 8:05 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Balar
 
Aicha Khaled
 
Rayan
 
Admin
 
Samir Bendak
 
Dana Amarah
 
Bassam Al Zaghar
 
Kraisorn Suriyasen
 
Talen-Jei
 
Statisztika
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Kiválasztottak 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Khagra rend 1 fő

Lopott idő; Balar - Aicha

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Pént. Dec. 08, 2017 11:39 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Igen, a skorpiógének gyakoribbak – vonom meg a vállam, miközben helyeslek. – De, nos, tudom, az én szegény szárnyaimat nem akarod bántani.
Valami eszembe jut, és mélyet sóhajtok.
– Tudom, na... szóval nem a türelmedet akarom próbára tenni vele, mert tudom, hogy idegenek neked... Csak arra gondoltam, már csak ezért is látnod kell, hogyan repülök, vagy hogyan használom őket. Egy kar, vagy egy láb működését és csontozatát ismered, tudod mire képes harc közben. Az enyém meg más, mint Orákulumé. Úgy vélem.
Arra, hogy mi könnyebb csak finoman felvonom a szemöldökömet. Én nem egy olyan nő vagyok, akire valami varázslat vagy babona által véletlenül valaki rárakott két szárnyat, amelyekkel sután és esetlenül bánik. Én így születtem, a szárnyaim a testem természetes részei és ugyanolyan szinten uralom őket, mint a kezeimet, vagy a lábaimat. ugyanakkor tudom, hogy ezt hiába bizonygatnám Balarnak, nem elhinnie kell, hanem látnia és megtapasztalnia.
Reménykedem, hogy utána... Nem is tudom, hogy mi lesz utána. Mindegy.
Halkan sóhajtok.
Szárnyaim vannak, ez van. Talán majd elfogadja őket, miközben harcolni tanulok.
Végül persze elmosolyodom.
Lehetséges. De ezt ugye nem tudjuk meg. Főleg mert Nagyszájú nem akart fegyvert fogni a nőre, akit szeret.
Valahol megértem a helyzetet, de az is igaz, hogy én is megnéztem volna egy ilyen vitát.
Egyébként ott voltál? Háromkéz hogy állt a dologhoz?
Aztán számolgatok.
Nem, valószínűleg nem lehettél ott. Ugye? Éltél már egyáltalán?
Elnevetem magam a kérdésére, és megrázom a fejem.
Nem, dehogy! Csak a fivérem egyszer összekeverte e két dobozt, a sót, meg a cukrot. Sokáig emlegettük neki a dolgot.
A nevetésem széles mosollyá szelídül.
Szóval csak akkor derül fény magára a kísérlet tényére egyáltalán, mikor már tudod, hogy biztosan sikeres?
Kicsit közelebb hajolok.
Ha legközelebb kísérletezel, szólsz, ugye? Megkóstolnám a főztödet – jelentem ki nagy bátran.
De miért is ne? Ő már evett az enyémből reggel. És az csak egy gyors reggeli volt.
De már hogyne lenne köze? Papa szerint mindent öröklünk! Kivéve az impotenciát.
Komolyan bólintok, mikor arról beszél, mire kell vigyázni. Szemek, fogak. És az ujjaim! Az nagyon fontos.
És az ujjaimra. A jobbomon.
Kiszalad a számon, de nem tudom, Balar érti-e, igazából talán nem, de nekem az ujjaim is fontosak.
Őt nézem, aztán lassan elmosolyodom.
Szeretnéd, ha veszélyes lennék?
Elgondolkodom a kis Valarin.
Meglátjuk. Számomra nagyon idegen, hogy kezet emeljek egy kislányra. Nálunk ez nem szokás. Tudom, nálatok a harci kiképzés megszokott, és a fivérem tanult vívni, de az más volt, viszont egyébként a szüleink nem ütöttek meg minket. Mármint... érted. Ha csináltunk is valamit a verés nem tartozott a fegyelmezés eszközei közé.
Kíváncsian pillantok Balarra.
A harci oktatást leszámítva, nálatok mi ezzel a helyzet?
Észreveszem, hogy engem néz, talán érdekli. hogyan reagálok arra, hogy hazavinne. Örülök neki. Számomra új élmény lenne. Megismernék új neolitákat, és igen, nagyon is kíváncsi vagyok Balar családjára. De ahogy néz, elgondolkodva... Valami eszembe jut.
Eljöhetnél te is Kaddába – vetem fel.– A híred úgyis eljut oda. Ibra bácsi az úton hallgat majd, de ne hidd, hogy otthon nem fog beszélni. Tudod, a karaván, holnap... Azt mondtad, kimegyünk eléjük a sivatagba.
Arra, amit mond, megrázom a fejem.
Most komolyan azt mondod, hogy Duncan lenyom téged? Van talán valami olyan trükkje, amit nem osztott meg veled? Még az is lehet, hogy olyan fogást is tud, amit nem tudsz védeni. Lehet, hogy ha nagyon szépen megkérem, megtanítja nekem is.
Megvillannak a szemeim, Balart nézem, mit szól erre az ötletre.
Ahá… De így jól vagyok, ahogy vagyok? – kérdezek rá félrebillentett fejjel, miközben igyekszem visszafogni a vigyorgásomat.

Komoly szemekkel, de valami nyugodt derűvel hallgatom, ahogy elbeszéli, miből jött rá, hogy a fejsérülése csak mese habbal. Az érvek között az első, ami tetszik neki, hogy egy ledzsámbázott kötés nem heverne a férfi ágyneműje között ennyi ideig, szóval azért vált ágyneműt és hasonlók. Ezt jó tudni. A második, hogy figyelt a szárnyamra, meg az illatára. És a ruháinkra is. Jó tudni, hogy ilyen téren is igényes, ez sokat elárul.
Nézem, ahogy könnyedén felkel, majd az asztal szélére ül, és engem néz.
Most láthatja, tudok a hátamon feküdni, a szárnyamnak se lesz tőle baja, és szerintem ez a legkevésbé kínos vagy bensőséges szituáció, ahol ez kiderülhetett. Legalább ennyi előnyöm van a fekvőtámaszokból így hirtelen.
Szóval elmúlik. Jóóó – szusszanok, majd a hasamra teszem a kezeimet.
Aztán elnevetem magam, még mindig fekve.
Csak nem! Nem vágyom Orákulum babérjaira. De ha mégis ilyen történne veled, akkor majd emlékeztetlek, hogy akartál hátgyakorlatokat is mutatni. Egyébként kíváncsi vagyok rájuk, és megmondom őszintén, arra is, hogy nekem is alkalmasak-e. Tudod…
Oldalra nyújtom a kezeimet, és egyszerre simítok végig mind a két szárnyam élén. Nekem ez természetes, ugyanolyan normális, mintha a derekamat simítanám meg oldalt.
A gúnyos mosolyt nem veszem magamra, inkább figyelem, ahogy az ingéért nyúl, és belebújik.
De a komoly hangra felfigyelek, egyelőre még légző gyakorlatokat folytatok ugyan, de igenis koncentrálok arra, amit mond.
És leesik az állam, igaz most csak átvitt értelemben.
Mert amit Balar kínál, az több mint tisztességes.
Mondhatjuk, hogy átgondolom reggeli közben, amit Rahesa már bizonyára buzgón készít, de igazából erre nincs szükség. Felfogom, mit ajánl. Nem fizetett alkalmazott lennék, pedig annak is nagyon örültem volna, mert ez jó állás és jó munka lenne, itt társulásról van szó. Nem fele-fele alapon, de hát nyilván nem, a teázó az övé, az ő családjáé, én csak egy jövevény vagyok. De ez mindenképpen nagylelkű ajánlat, akkor is, ha jelenleg éppen mínuszból indulunk.
Még mindig a szőnyegen heverek, a légcserém már nyugodtabb, a remegésem elmúlt, csak épp Balar ajánlatán merengek.
Alig hiszem el, hogy ekkora mázlista vagyok.
Ekkor a látóteremben megjelenik Balar keze, nyújtja, hogy felsegítsen. Széles mosollyal fogom meg, a térdeimet felhúzom, talpaimat a szőnyegnek nyomom, a szárnyimat oldalra csúsztatom, közben hasizomból ülök fel, majd a lábamban is megfeszülnek az izmok, ahogy simán feálállok, közben a szárnyaimat kiemelve tartom, így nem hajlanak a természeteshez képest rossz irányba, majd mikor már ott állok Balar előtt újra összezárom, és a hátamra simítom őket. Számomra ez nem nehéz, a súlyuk még annyi sincs, mint a karjaimé, és azt sem nehéz, hogy a karjaim lefelé lógnak a vállaimtól a törzsem mellett.
Persze, hogy akarok. Beszélek Vulfiusszal. Megmondom, hogy nagyon figyeljen rájuk, ha előbb érkeznének, mint mi. Bejöhetnek, de ki nem mehetnek. Így jó?
Balarra mosolygok.
Egyébként Rahesa sült sonkát készít tojással és sült babbal. Azt ígérte nagyon finom lesz. Valami régi családi receptről magyarázott, amit a családjukban öröklődik, és olyasmit emlegetett, hogy angol reggeli. Azt hiszem, ma este majd kikérdezem erről. Ha a rötyisek munkához látnak, lesz pár napom utánanézni mit tud pontosan Rahesa, mit Vulfius, meg persze, ha a kereskedő valóban szerez nekünk egy megfelelő új lányt őt is elkezdem betanítani. Mit szólsz a tervhez? – kérdezem valószínűleg már a folyosón, a konyha felé menet.
Azt hiszem, ha Balar jobban belegondol, ezek alapján már tudhatja, mi a válaszom az ajánlatára.
De azért kíváncsi vagyok, rákérdez-e és ha igen, akkor mikor.
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 10, 2017 6:40 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Valóban nem. – értek egyet, mert tényleg nem akarok semmilyen formában ártani neki. – Sort fogunk rá keríteni, mert látom, ez mennyire fontos neked. Őszintén szólva nem hiszem, hogy a véleményem befolyásolja, de meglátjuk. Csak gyógyulj meg rendesen.
Aztán remélem, tényleg elzártuk a témát. A szárnyak csak egy (pontosabban kettő) testrész. Azt sem venném jó néven, ha folyamatosan a lábairól beszélne, és győzködne, hogy ilyen jó, hogy vannak. Vagy a melleiről. Vagy akármilyéről.
Nagyszájú nem akart kezet emelni? Szeretne ő elég erős lenni, hogy elbírjon Háromkézzel.
- Nem akart? Inkább nem mert. Ha nyilvánosan legyőzi őt az asszonya, éveikig hallgathatja. Ugratások, piszkálódások formájában. Márpedig legyőzte volna, ebben biztos vagyok. Ez nagyon régen volt, csak hallottam róla. Nagyszájú, Hároméz, Kétcsapás és Duncan elbeszélésében. Szerintem össze tudom rakni, mi történt. Háromkéz örült volna a harcnak, hogy bizonyítsa a tudását. Nagyszájú gyakran emlegette, hogy nők nem valók harcosnak.
Éltem, de nagyon kicsi voltam.
Azért a cukros marhapörköltre komolyan húzom a szám.
- Nálunk egyszer a limonádéban lett összekeverve a só a cukorral. Szerintem mindent elmond az enyémekről, hogy mindenki meg akarta kóstolni…
A mosolyra bólintok.
- Természetesen. Én nem akarom, hogy ilyen pletykák legyenek rólam, mint a fivéredről.
A kérésére csak vigyorgok, részemről nincs akadálya. Had egyen valami tényleg jót, néha.
- Úgy legyen. Nem gyakran foglalkozom főzéssel, nincs rá szükségem, de néha van kedvem kotyvasztani. Előbb-utóbb sort kerítünk rá.
A következő szavaire felvonom a szemöldököm. Elég nagy ostobaság.
- Ha a papának igaza van ebben, akkor nincs értelme gyakorolnunk. Vagy örököltél harctudást, vagy nem.
Kíváncsi lennék, érti-e egyáltalán, miért nem örökölhető az impotencia. Az eddigi pirulásokhoz nem illik ez a megjegyzés.
- Az ujjak? Igen. Meg a fülek. És a térdkalács. – megrázom a fejem – Normál esetben ezek mind gyógyulnak, de egy kitört fog, kinyomott szem az nem jön helyre. Minden testrészedre vigyázni kell, de ökölharcnál a fogak és a szem van kimondottan veszélyben.
Nem egészen értem, miért ilyen különlegesen fontosak a jobb kezén az ujjak. Hangszeren játszik talán?
- Igen. Szeretném, ha veszélyes lennél. Másokra. Nem magadra. Kevésbé lennél áldozat. Kevésbé kötnének beléd az utcán. Nem lennél rászorulva, hogy mindenhová veled menjek.
Szerintem minden nőnek veszélyesnek kellene lennie. A férfiak erősebbek, gyakorlottabbak és kellemetlenül sok közöttünk a baromarcú, aki szereti a védtelent zaklatni. Ezeknek jót tesz, ha belefutnak egy veszélyes nőbe, és otthagynak egy két testrészt. Fogat, fület, szemet, vagy egyebet.
- Ez csak játék. Nem ütnek komolyan, csak érintés. Fegyverrel érinteni majdnem olyan nehéz, mint komolyan odacsapni. Mesteri módon kell uralni azt.
Vállat vonok, úgy tűnik, ebben is más elveket vallanak az enyémek.
- Egy-két atyai pofon mindennapos volt. A fájdalom az ősi tanító, erről tanulja meg minden élőlény, hogy mi veszélyes és mi nem. Aztán már elég Kétcsapás tekintélye is, nem kell ténylegesen ütni. Aki viszont ennek ellenére is szemtelen, engedetlen, ott megint jön a nyakleves.
Jobb egy pofont kapni, mint örökre égett arccal járni, mert nem hiszem el, hogy a tűz veszélyes. Vagy leégetni a házat. Vagy kiborítani a teát Kétcsapás könyveire.
- Meglátjuk – térek ki az egyenes válasz elől, mivel jelenleg az utolsó dolgok egyike amit akarok, az egy út Kaddába. Igen, eszembe jutott, de belegondolva, hogy tényleg menni kéne… most éppen még hazalátogatni sincs kedvem. – Amit mondtam úgy lesz, kimegyünk eléjük.
Felröhögök.
- Duncan kétszer olyan idős mint én, és ennek nagyrészét fegyverrel a kezében töltötte. Hiába öreg a teste, lassabbak a reflexei, vág az esze mint a szablya, és előbb tudja mit reagálok, mint én magam. A harc nagyrészt észjáték, és ő nagyon jó ebben. Nincs titkos vágás, különleges trükk, csak fél évszázados gyakorlás. Na jó, léteznek trükkös vágások, szúrások, de semmi sem kivédhetetlen, és mind megköveteli a fegyver nagyon alapos ismeretét. Nincs olyan trükk, amivel egy kezdő le tud győzni egy haladót. Persze ha komoly lenne a helyzet és tényleg ölésre mennénk, nem lenne ennyire egyértelmű. Sokkal erősebb vagyok nála, lehet, egyszerűen elsöpörném.
Biztos tud neked trükköket mutatni, apró mesterfogásokat, amik pillanatnyi előnyhöz juttatnak, és ha lehetőséged van rá, kérd is, hogy mutasson ilyeneket. Jobb oktató mint én, tudni fogja, mire állsz készen, és mire nem. De ne gondold, hogy olyan trükköt tanít, amivel kihagyhatod a napi szintű edzést és gyakorlást.

A pózerkedésére csak vigyorgok. Megnézem jó alaposan, ha már felkínálta, de csak vigyorgok.
- Ne tőlem kérdezd, hanem magadtól. Neked jó vagy-e így. Ha magaddal elégedett vagy, az látszódni fog rajtad, és mások is kedvezőbbnek látnak.

Hallgatja az érveimet, mikkel bukott le, és bólogat. Jól van, nem próbál mentegetőzni. Jó tréfa volt, és keményen kellett dolgoznom, hogy ellene fordítsam, de megérte.
Aztán megint azokra a nyavalyás szárnyakra terelődik a szó, hogy gátolják-e a hátedzésben. Majdnem biztosan nem. De ki lehet próbálni, most úgysincs még rajtam a felsőm, látja, mi hogyan működik.
- Próbáljuk ki – mondom, majd odalépek az ajtóhoz. Kinyitom, majd odaállok az ajtólap élével szembe, szorosan, hogy az ajtólap sarka az én két sarkam között legyen. Megfogom mindkét kézzel a kilincset, majd teljesen merev törzzsel hátra engedem magam. – A lényeg, hogy a törzsed legyen egyenes. Nem hajlik a derék, nem görbül a hát. Amikor felhúzod magad, úgy csináld, hogy összezárod a lapockádat, tehát a hátad dolgozik elsősorban, nem a karod.
Be is mutatom, felhúzom magam, annyira függőlegesbe, amennyire az ajtólap engedi. Majd visszaengedem, hogy utána ismét felhúzzam.
- Ha nehéz, csúsztathatod picit hátrább a lábaid. Amikor leengeded magad, belélegzel, mikor felhúzod magad, kifújod a levegőt. Mennyiségre ugyanannyi, mint fekvőtámaszból. Ha eléred az ötször ötvenet, szólsz, és mutatom a következő gyakorlatot. Ez a gyakorlat jót tesz a felkarnak, pontosabban a bicepsznek, és a széles hátizomnak. Kicsit rásegít a törzsre is. Na gyere, próbáld ki, az ajtó miatt meg ne aggódj, elég erős, hogy elbírjon.
Ha hajlandó kipróbálni, segítem, irányítom kicsit. Hagyom, csináljon egyet-kettőt, utána előadom az ajánlatom, amit félálomban gondoltam ki. Szerintem több, mint fair ajánlat, és tényleg a legjobb, amit most adhatok.
Az arcát nézve el se hiszi, és ahogy csillognak a szemei, már vágná is rá az igent, de meg fogja várni a reggelit, ahogy kértem.
Ahogy felsegítem, és elkezdi magyarázni, mit hogy akar, már meg is válaszolja az ajánlatot. Jó, úgy se akartam erre több szót vesztegetni. Majd kiveszi a kasszából az ő részét, és ezennel tényleg nem rabszolga itt nálunk. Ha csak azért dolgozna, hogy szállása és ennivalója legyen… az nem szabadság.
- Teljesen jó – felelem, bár rendkívül érdekel, mégis fog Vulfius tenni, ha azok mégis távozni akarnak. Semmit, ha jót akar. Rabszolgaként szabad neoliták útjába állni? Buta ötlet lenne. Erről jut eszembe, valahogy papírokat kell szerezni a madárkának.
- Jól hangzik – biccentek az „angol reggelire”, bár a Rahesa és a családi recept nekem furcsán hangzik. Úgy tudtam, őt már kicsi gyerekként eladta az akkori gazdája. De lehet, keverem Vulfiussal. Nem nagyon foglalkoztam ezzel. Vagy az anyjával együtt lett eladva? Mindegy, mit érdekel ez engem. A lényeg, hogy van kaja.
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 10, 2017 12:50 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Elmosolyodom, szélesen, őszintén. Azt hiszem, tudtam, hogy így érez, de azért jó hallani.
Rendben leszek – ígérem.
Azt hiszem, így lényegileg ezt a dolgot kiveséztük, a többit majd látja gyakorlatban, aztán, ha úgy érzi, kérdez. Vagy szól. Nem félek én attól, hogy Balar magában tartaná a szavait.
Hála az égnek.
Nem tudom persze mással milyen, de a magam részéről örülök, hogy nem harapófogóval kell kihúzni belőle minden szót.
Szóval nem mert!
Nem tehetek róla, de kirobban belőlem a nevetés.
De lefogadom, ha neki hozza fel valaki, arra hivatkozna, hogy nem akart volna kardot rántani élete szerelmére. Vagy taktikai visszavonulást emlegetne. Bármi mást, mint azt, hogy nem merte megtenni.
Elhúzom a szám a sós limonádé gondolatára.
A mentás citromos víz még jó, az jöhet, de só? Azt ne!
Nevetek, mert mókás, magam elé idézem a bátyám megnyúlt ábrázatát, aztán elképzelem, Balar családja hogyan cikizné őt, ha véletlen ilyet művelne és még jobban nevetek.
Jobb is az óvatosság!
Mert ki tudja, lehet, hogy így is lesz miről beszélgetnem Hasfelmetszővel… de akkor még több témánk lenne.
Bólogatok, vigyorgok, és komolyan várom, hogy mivel lep majd meg. Valamikor. Mert nyilván nem holnap. De egyszer.
Már hogyne lenne értelme! – vetem ellen. – A harctudás, az szerintem két alap dologból van. Abból, amit örökölsz és abból, amit tanulsz és a másodiknak nagyon is nagy a jelentősége. Sőt kompenzálhatja is az elsőt. Gondolj bele! Jó két méter magas vagy, simán betöltöd az ajtókeretet, termet, csontozat, izomzat… nyilván az edzés is rátesz, de ebben rengeteg dolog örökletes. Vagy például a látásod. Az hogy élesen látsz, jól látsz a térben, lehet és kell is gyakorolni, de az alapvetően örökölt, hogy hogyan képzeled magad elé a dolgokat. Ezért tudsz jól szerelni is, mert egy síkbeli rajz alapján el tudod képzelni magát a tárgyat. De örökölt az is, hogy az ízületek mennyire hajlékonyak, vagy, hogy a csontjaid mekkora erő behatására törnek. Nyilván kell hozzá a jó táplálkozás, hogy erősek legyenek, de van egy potenciál, egy maximum, ami örökölt. Azt hiszem, még olyasmit is örökölhetünk, hogy ki mennyire hatékonyan dolgozza fel a fehérjéket a tejből. Például.
Nem pirulok, végtére is, amiről beszélek, az papa egyik vaskos könyvében volt. És pontosan tudjom, mit mondtam. Ahogy azt is, hogy a nővérem mennyire nevetett, mikor elmagyarázta nekem, mit is jelent papa beszólása. Nagyjából bő tizenöt éve már.
Értem. Fogak és szem. Meg azért utánuk rögtön az ujjaim is.
Aztán újra bólintok.
Ezt is megértem. Rengeteg időt elvenne tőled, de az igazság az, hogy otthon nem is járt velem senki. Persze Kadda egy piciny közösség, Garamateshez képest egy porszem, de annak ellenére, hogy ahogy te mondod, ficsúr származású vagyok, nem volt testőröm. Megszoktam, hogy jöhetek-mehetek és nem volt mindenre szolgám se. Se öltözéshez, se ahhoz, hogy odébb vigyek egy kosarat.
Elgondolkodom, és belátom, igaza van.
- Érintés a fegyverrel. Érdekel – mondom komolyan. – Nálunk inkább, nem is tudom, lelki ráhatás volt. Bár talány a fivérem, ő kapott párat, esetleg, de mi lányok nem. De ő sem az arcára. Anyámnak más módszerei vannak.
Meglátjuk... Válasznak elég ez. Bőven ráér a dolog. Egyelőre még úgysem mehetek haza. De őszinte örömmel mosolygok, mikor újra megerősíti, hogy kimegyünk a karaván elé. Adel boldog lesz.
Azt hiszem, ha úgy alakulna, komolyan szeretnék elbeszélgetni Duncannel is. Szerintem mindketten élveznénk.
Halkan nevetek.
Igenis, parancsnok! Igenis, nem gondolom!
Éppen csak nem szalutálok, különben sem tudom, ismerné-e a gesztust Balar.
A vigyorára, meg arra, hogy megnéz, nem szólok, de a megjegyzésére igen.
Szerintem megjárja.
Aztán újra elnevetem magam. Van egy olyan érzésem, hogy sok ellenvetése neki sincs. Akkor nem nézett volna így, meg nem vigyorgott volna.

Próbáljuk! – felelem, de nem gondolom, hogy elhalasztja miatta az ing felvételét.
Pedig de.
Így újabb adaggal kapok a háta látványából, csontokkal, izmokkal, bőrrel és mozgással együtt. Figyelem, de nem csak a gyakorlatot, amit a kedvemért bemutat, hanem őt magát is.
Talán nem illő, ha egy lány ennyire megnéz magának egy férfit, és lehet, hogy égne is a fejem, ha rám olvasná, vagy valami megjegyzést tenne. Először biztos pirulnék.
Ugyanakkor bizseregnek az ujjaim, hogy lerajzoljam. Tudom, hogy remek kép lenne. És eddig még nem rajzolhattam ilyen testfelépítésű harcost, mint ő.
Papír és rajzszén. Ezek kellenek majd, de nyilván nem akartam vele tegnap ilyesmit vetetni.
Aha… a törzsed, a derekad, meg a hátad… és a vállaid is.
Szinte megbűvölten nézem az izmok játékát, próbálom megjegyezni, mert rajzolnom minden valószínűség szerint emlékezetből kell majd. Vélhetően Balar már annak sem örülne, ha megtudná, hogy modellként akarom használni, nem hogy annak, ha megkérném, ugyan üljön már nyugton egy órát a kedvemért félmeztelen.
Figyelek persze a magyarázatára is, de mikor azt mondja, menjek…
Remélem, nem kapott rajta, hogyan néztem…
Bólintok, és hajlandó vagyok kipróbálni.
Ha téged elbír az ajtó, akkor engem is. Nem igaz?
Megpróbálkozom, bár nem vagyok egészen biztos benne, hogy jól tartom-e a karjaimat, lévén a könyökeim oldalra mutatnak és nem lefelé.
Így kell?
Vulfiusról szólva csak hümmögök.
Nyilván erőszakot nem alkalmazhat, de átadhatja az üzenetünket. Például.
Annak is örülök, hogy Balarnak nincs kifogása a reggeli ellen. A tegnapiak alapján úgy gondoltam, valami tartalmassal lesz jó kezdenie.
A furcsa arckifejezését észrevéve hozzáteszem.
Rahesa azt mondta, a nővérétől tanulta, akivel együtt eladták. Ő talán öt éves lehetett, de a nővére már tízzel több. Az előző gazdájuk azt mondta, nem kell neki annyi női rabszolga. A fiútestvérük ott maradhatott.
Nem tudom, Balar mit szól ehhez. Vélhetően semmit. Bár az, hogy ennyit megtudtam Rahesától szerintem elég jó haladás. Mármint abban, hogy könnyebben tudjak bánni vele. Talán lassan majd a korbácsnyomokról is mesél. Főleg, ha rájön, hogy itt nem verik meg, ha jól végzi a dolgát.
Reggeli után van valamilyen terved, vagy…?
A kérdés vége a levegőben lebeg. Sok dolgunk lesz és jó lenne tudnom, miben számít rám, vagy mit akar egymaga intézni.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 11, 2017 8:34 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Ha megkérdezed tőle, pár percen belül el fogod hinni, hogy nem volt más választása, mint visszalépni, és inkább elviselni, hogy gyávának nézzék, mint… ide jönne valami ordas nagy hazugság, de biztos lehetsz benne, hogy elhinnéd neki.
Kitárgyaljuk még az élelmet, sós teát, és folytatódik a mi genetikus témakör…
- Tudod mit, Legyen igazad, túl fáradt, álmos és nyűgös vagyok most ehhez. A genetikám azt mondja, aludnom kell – teszem hozzá, csúfondáros mosollyal. Hátha akkor végre békén hagy ezzel. Kellett nekem bármit mondani… úgy látom a madárka is élvezi a céltalan vitákat, amiknek egyetlen célja, hogy halljuk a saját hangunkat. Sajnos én kevésbé, én jobb szeretek karddal „vitatkozni”.
Tényleg sok időt elvenne, ha a madárkát kellene kísérgetnem, és hiába lenne ez nem elpocsékolt idő, nem biztos, hogy mindig mindenhová velem akarna menni. Most még talán, de hamarosan lehet, hogy túl sok lesz egymás társaságából. Én se viselek el hosszútávon senkit folyamatosan, kellenek nyugalmi időszakok, amikor békén hagynak. Még Hasfelmetszőt sem. Igen komisszá válok, ha nem kapom meg a nyugalmamat.
- Kadda egy bolhaf… - nem, mégse ezt a szót kellene használnom, - mármint picike Garamanteshez képest, és ott mindenki ismert téged, tudta ki vagy. Itt nincs neved, se rangod, csak egy masszív áldozat kisugárzásod, ami a legvalószínűtlenebb egyéneket is ráveszi, hogy beléd kössenek. Lehet, hogy ott nem volt szükséged testőrre, de itt lenne, legalábbis amíg meg nem tanulod megvédeni magad. Pár hónap.
Az anyja más módszereinek említésére csak bólintok. Falbontó sosem ütött meg se engem, se Hasfelmetszőt, de még Szélvészt se. Pedig bár tenné. Akkor talán nem rettegtünk volna annyit a tőle jövő büntetéstől. Inkább Kétcsapás kapjon rajta, mint Falbontó.
- Félreértettél – rázom a fejem. – Az érintés fegyverrel az ahogy Valarival lehet gyakorolni. Pofonra bizony a kezét használja Kétcsapás. Akkora tenyere van, mint egy teve patája, és kétszer akkorát tud odacsapni.
Mosolyog a karaván meglátogatására. Helyes. Ha már fel kell kelnem olyan korán, legalább egyikünk legyen vidám miatta. Már majdnem bánom, hogy megígértem, de most már nem lehet visszakozni. Kimegyünk és kész. Arra is bólintok, hogy érdekli Duncan. Érdekes figura az biztos, és gyanítom, tényleg jól kijönnének.
A nevetés és a szóhasználat elgondolkodtat, hogy vajon gúnyolódik, vagy lelkes a tanulás miatt. Tény, hogy nehéz lesz, mert idősebb, mint ideális lenne kezdeni. Az meg, hogy gúnyolodik-e vagy lelkes, ki fog derülni egy-két héten belül. Ha lazán veszi, nem figyel oda, kihagy edzést, akkor legfeljebb nem tanítom tovább. Tudok én jobb elfoglaltságot is, ha kell. Mint például nézni a falat. Hm. Akárhogy is nézem, az elmúlt sok hónap legérdekesebb, legszórakoztatóbb eseménye a madárka érkezése, és a tanítási lehetőség messze érdekesebben hangzik, mint bármi más ami csak eszembe jut. Már majdnem érdekesebben, mint egy látogatás Kandahába… Nem mintha ennek mostanában túl sok esélye lenne.
A külsejét érintő megjegyzésére is csak bólintok, lélekben már a takaróm alatt durmolok.

Ahogy mutatom be a gyakorlatot, hallom, ahogy egyes szavakat ismétel utánam, de a hangja valahogy… távoli? Fátyolos? Hátra pislantok a vállam felett, és úgy érzem, nem a hátedzésre fókuszál.
- A gyakorlatot is figyeled, vagy csak az anatómiám? – kérdezem alig visszafogott jókedvvel. Aztán átadom a helyet neki. Megragadja a kilincset, bólintok a kérdésére, elég egyértelmű a válasz, nincs is értelme szót vesztegetni rá.
- Így – felelem. – A könyökeid tarthatod a törzsed mellett, vagy oldalt is, ahogy kényelmesebb. Nem befolyásolja a gyakorlatot, de a karod tartása változhat annak függvényében, milyen felületet fogsz. A kilincs így áll kézre, de ha valamiféle állványt használsz, néha igazítani kell a könyökön. Ahogy kényelmes.
Vulfiussal kapcsolatban igaza van. A szavakon kívül semmit se tehet, és már azokért is nyakon vághatják. Mindegy, ezt majd a madárka kitalálja, végülis azért vettem fel. Nekem mindegy.
- Tehát van egy nővére? Nem is tudtam. – talán mert nem is érdekelt. Pillanatra felmerül, hogy ha már úgyis kell új szolgáló, meg lehetne próbálni felhajtani Rahesa nővérét, de… mit érdekel ez engem? Aztán meg szedjem össze a fivérét is? Meg az anyját, az apját, a kutyáját és a cserepes virágát is? Puhány vagyok, hogy egyáltalán eszembe jutott az egész. Csak azért mert veszek egy használt széket, nem vagyok köteles a szék párját is megvenni.
- Van – bólintok. – De előtte a reggeli előtti terv. Elárulod végre, kit akarsz látni a karavánodnál?
Amíg válaszol (vagy nem), elindulok a teázó vendégtere felé. Ma ott akarok enni, ilyenkor elvileg úgy sincs senki ott.
Elég nagy zajjal megyek le, és a számításom beválik, mire leérek, már meg van terítve. Nagyon jó, Rahesa tudja, hogy ha lemegyek, lent akarok enni, nem kell külön magyarázkodni. Pillanatra elgondolkodom, látva a szolgálólányt, hogy is van a napirendjük. Eddig úgy ment, hogy a délután nagy részében a teaház zárásáig Rahesa volt ébren, záráskor elment aludni, felkeltette Vulfiust, aki takarított, piacra ment, reggelit/ebédet főzött, aztán délután meg elment aludni.
De aztán megállapítom, hogy egyrészt nem érdekel, másrészt ha érdekelne is, ez már a madárka problémája, nem az enyém.
Leülök az asztalhoz, ahová meg van terítve nekünk.
- Evés után rabszolgapiac. Meg iratokat kellene neked szerezni, de egyelőre ötletem sincs, honnét. Hol lehet Homár, mikor szükség lenne rá… - morfondírozom félhangosan.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 11, 2017 11:16 am
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
- A visszalépés miatt gyávának néztétek? Ez nem rosszabb, mintha  kiderül, hogy bátor ugyan, de nem annyira gyakorlott?
Kíváncsian nézek rá.
- Most őszintén. Én például most kezdek majd tanulni. Túlkoros is vagyok a ti mércétekkel, de... Én úgy érzem, nem szégyen belevágni ilyen öregen sem. De most légy őszinte, kérlek, a családod ki fog nevetni miatta? Készüljek erre?
Mert jobb tudni, akkor esetleg nem veszem majd úgy a szívemre, mikor bekövetkezik.
Bár, ha a családja egem kinevetne, akkor a következő logikus kérdésük bizonyára az lenne, hogy Balar miért feccöl egyáltalán rám energiát.
Egyébként ez a kérdés engem is érdekel, de nyilván nem fogom tőle megkérdezni. Vagy legalábbis nem most.
- Medve! - vágom rá és mosolygok.
Aztán viszont kissé szúrósabb pillantást vetek rá. Most bolhafingot vagy bolhafészket akart mondani?
Úgy tűnik, azért Balar észrevette magát. A picikével nincs mit vitatkozni. Kadda valóban nem egy világváros.
- Nyilván, rangom otthon sincs már. Elvileg megfosztottak tőle, mikor kiraktak. Bár igazából gyakorlati haszna eddig se nagyon volt, és kétlem, hogy bárhol számított volna. Úgy őszintén, ha a neved mögött nem áll jelentősebb politikai vagy gazdasági hatalom, vagy épp fegyveres, akkor olyan mindegy van-e ott valami nemesi jelző. Vagy nem?
Félrebillentett fejjel nézek rá.
- Áldozat kisugárzásom? Legvalószínűtlenebb egyéneket?
Halkan sóhajtok.
- De te aztán egész biztos nem nézel ki áldozatnak, és jól láthatóan és egészen nyilvánvalóan együtt voltunk, azok a szerencsétlenek mégis próbálkoztak. Erre mi a magyarázatod?
Ezt az áldozat dolgot megérteném, ha egyedül kóricáltam volna. De Balar is velem volt, sőt, fogtuk egymás kezét. Akinek van szeme láthatta.
Van egy olyan érzésem, hogy itt másról is szó volt, vagy főleg másról.
Arra bólint, hogy anya nem ütött meg. Nocsak! Kétcsapásról már mesélt, de az édesanyjáról még nem. Kíváncsivá tesz. De most hirtelen rákérdezni nem lenne illendő, és Balar fáradt is már. Alkalom biztos lesz még.
- Értem. Tehát az érintést lehet gyakorolni. De Kétcsapás csak nem üt pofon egy olyan pici lányt.
Gondolkodom a családi viszonyaikon.
- Az unokája. Csak nem üti meg. Papa sem ütött meg engem soha. Apa mesélte, hogy ő kapott tőle annak idején, de mi nem, a fivérem sem. Azt mondta, az a szüleink dolga.
A jó hír, hogy Balar nem vonja vissza a szavát, a karavánt is említi, és a látogatást is hozzájuk, bólint a szavaimra, szóval ezek a találkozások elkövetkeznek majd.
Ez jó, lesz mit várni, lesz mire készülni.
Addig telhetnek a napok akár egyformán is, mégis ott lebeg a jövőben egy bizonyos nap, és ahhoz mérhetem a telő időt. Talán buta gondolat, de nekem könnyebb így. Az ünnepnapokkal szoktam így lenni, például. De most így leszek majd a találkozásokkal.
A nevetésemre Balar nem tesz megjegyzést. Kíváncsi vagyok, mire gondolhat, de rá nem kérdezhetek. Majd kiderül. igen, kiderül, mennyire gondolja komolyan. Kíváncsi vagyok, hogy akkor is tanítani akar majd, ha eltelik pár hét, vagy megun?
Az biztos, hogy én nem fogok lógni. remélem, ő se veszi majd félvállról a tanításomat.
Vajon csinált már ilyet ez előtt? Újabb kérdés, amire még nincs válaszom.

A kérdésére összerezzenek kicsit, és kínos vagy sem, de megint elpirulok. Fülig.
Aztán úgy érzem, tagadni nincs értelme.
- A gyakorlatot is, és az anatómiádat is - teszem hozzá.
fogalmam sincs, mit kezd ezzel a válasszal. Lényegében a kérdése... nos megint csak zrikálni akar, tudom. ebben biztos vagyok.
Abban már nem, hogy egyébként mit gondol az egészről.
Bár épp az előbb teljesen pucéron parádézott előttem, és nem tűnt szégyellősnek. Nem hiszem, hogy most zavarban lenne.
Attól nem, ha nézem.
- Remek tanulmány lennél - teszem hozzá.
Legfeljebb ha nem érti és rákérdez, kifejtem. Aztán ha tényleg úgy alakul majd, le fogom rajzolni.
- Rendben, értem. Ahogy kényelmes. Ebből is tízet kell csinálnom? Mindkét gyakorlatot csináljam ma?
Inkább megkérdezem, a miheztartás végett. Jobb tudnom, hogy mire készüljek.
- Lesz ma már másfajta edzés is? Vagy először csak ezek a gyakorlatok?
Kíváncsi vagyok, ez a helyzet. De a képzésemmel kapcsolatban legalább szabadon kérdezhetek.
- Van. Egy darabig együtt voltak az új helyén, aztán a nővérét eladták. Az a gazda verte. Aztán mikor Rahesa túl öreg lett, őt is eladta. Az utána való gazdájától vette Nagyszájú. Azt még nem tudom, hogy tőled a termeteden és a sebhelyeden kívül miért tart. De annyit igen, hogy engem is félt tőled.
Azt akarta, vigyek magammal egy kést a szobámba mikor lefekszem. Nem akarta érteni, hogy az nem kell.
Megvonom a vállamat.
Lehet, hogy Rahesa nehezen viseli majd a harci oktatást a házban. De kénytelen lesz megszokni.
- Reggeli előtti terv? - Vonom fel a szemöldökömet.
Aztán a kérdésére elmosolyodom.
Szóval érdekli. Nocsak.
ezek szerint nem elég azt tudnia, hogy az öreg karavánvezetőt ismerem, hogy haza, hozzánk tartanak, külön érdekli, ki az, akit annyira látni akarok.
- Adelt - felelem hát, de nem teszem hozzá a családnevét.
Igen, kíváncsi vagyok, érdekli-e annyira a dolog, hogy megkérdezze, hogy kicsodám ő pontosan nekem. vagy ha meg nem is kérdezi.... de azért kíváncsi leszek majd az arcára.
Aztán lemegyünk a teázóba. Most nyugalmas, és már meg van terítve. Rahesa jól dolgozik. Nagyszájú tudta, milyen rabszolgát vegyen, a lány elég szorgalmas és elég értelmes is. Igaz, Vulfiusszal sincs eddig gond.
Balar asztalhoz ül, én meg letelepszem vele szemben. Rá kell jönnöm, éhes vagyok, és a tálcák rendesen meg vannak rakva. Balarén nagyjából dupla annyi van, mint az enyémen. Nem tudom, mind megeszi-e, de kinézem belőle, hogy igen. Semmi gond, így legalább belövöm, mennyi is az adagja.
- Igaz. Vár ott ránk egy alkalmi vétel, hacsak ki nem derül, hogy a kereskedő csupán arcoskodott veled.
Az iratok említésére már inkább elgondolkodom.
- Mi számít megfelelőnek?
Eszembe jut , amit Ibra bácsi mondott, hogy a fivéremet összeszedték és bevitték a palotába. De ha így van, nem lehet, hogy kiadják neki a holmimat?
Vajon...?
- Balar, mit gondolsz, elképzelhető, hogy tegnap kiadták a holmimat a palotából? Tudod... Szerinted elképzelhető, hogy esetleg odaadják valakinek? Vagy... Nos, igazság szerint, nekem eddig csak egy olyan papírom volt, talán, amiben az apám elismeri, hogy az ő gyereke vagyok. Milyen iratai vannak egy egyszerű neolitának?
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 13, 2017 11:56 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Igen. Elég gyáva húzás volt tőle. Be kellett volna vállalnia a harcot, és elviselni a vereséget. Az kevésbé lett volna szégyenletes. Mindenki tudta, hogy nincs esélye, de ő provokálta ki a harcot. Ezután visszalépni gyávaság volt. Mindannyiunk szerint a rosszabb utat választotta, de nem ő lenne Nagyszájú, ha nem próbálná ezt is kimagyarázni állandóan.
Érdeklődve figyelem, ahogy kérdezi, őt is kinevetnénk-e.
- Azért, mert jobb akarsz lenni holnap, mint tegnap voltál, és ezért tenni is hajlandó vagy? Nem, ezért elismerés jár nálunk. Kivéve, ha a családhoz akarsz tartozni, mert akkor meg követelmény. Ki akkor nevetnénk, ha félbe hagyod a tanulást.
Legalábbis gondolom, hogy ezért kinevetnék. Vagy arra se tartanák méltónak, hogy ránézzenek.
Bölcs döntés volt nem végig mondanom a szót, a tekintete alapján. Én se szeretem, ha az otthonom lepusztult koszfészeknek nevezik, pedig sok szempontból az. Az öreg homokkő falak itt-ott omladoznak, a rendszeres javítás ellenére is, és a porviharok miatt állandó a kosz is.
Megrázom a fejem.
- Attól függ, nemes vagy-e a fejedben, vagy nem. A kék vér kék ver, a neolitával születik. Nem lehet megkapni, kiérdemelni, vagy van, vagy nincs. Látszik a viselkedésen, gyakran a testtartáson is. Téged nézve azt mondanám, te nem vagy a fejedben nemes. Ha az lennél, nem ereszkednél le odáig, hogy főzz, ruhát varrj. Nemes nem csinál ilyet, függetlenül a körülményektől.
Vállat vonok a sóhajára. Ez már említettem egyszer.
- Részemről feromonokra gyanakszom. Azt sugallják, védtelen vagy. Megfelelő harci készségek mellett ez egy óriási fegyver, jelenleg viszont állandó veszélybe kever. A feromonok hatása miatt nem vettek engem komolyan. Az őrök közül az egyik szerintem megvédeni akart, pont ahogy én is, a másik viszont kihasználni. ahogy a baromarcú is a piacon. Őszintén szólva, mikor a tetőn felém fordultál, nekem is az első gondolatom volt, hogy megvédjelek. Pedig nem tűntél úgy, mint aki veszélyben van.
Nem teszem hozzá, hogy volt már dolgom feromonokkal, és gyanítom, Nagyszájú állandó jelenléte ad nekem valami minimális védelmet. Különben is, onnantól, hogy tudom, feromon hat rám, dönthetek szabad akaratomból úgy, hogy engedek neki. Ki is hajíthattam volna a madárkát, és még most is megtehetnem. De nem fogom megtenni csak azért, hogy bebizonyítsam, képes vagyok rá. Feromon ide vagy oda, úgy döntöttem megvédem, és amíg nincs okom másra, ezt fogom tenni. Alapos okom.
- Gondolj bele, egy hároméves totyogó mászkál, és talál egy élesített patkánycsapdát. Vagy Kétcsapás üti meg a kezét, vagy a patkányfogó. Egyikből tanul, a másikból megnyomorodik. Nem lehet neki elmagyarázni, hogy nem szabad. Akkor csakazért is megteszi. Egyébként alapvetően hagyjuk a szülőket intézni ezt.
Elmosolyodom, ahogy egy régi emlék bevillan.
- Még nagyon kicsi lehettem, mikor valami rosszat csináltam. Nem emlékszem mit, de nem volt túl komoly. Kétcsapás morcos lett rám, és kupán vágott érte. Négylándzás viszont nem értett vele egyet, és ő ugye Kétcsapás apja volt. Megkérdezte tőlem, hogy adjon-e ő is egy pofont a fiának. Durcásan igent mondtam, mire mindenki meglepetésére Négylándzsás lekevert egy maflást az apámnak. Az arca alapján egyszerűen nem hitte el, ami történt.

Ismét kapok vörös fület, erre még jobb lesz a kedvem.
- Akkor nézz meg jól, aztán folytathatod a gyakorlatot. – hagyom, hogy figyelje kicsit a hátamat, meg is mozgatom az izmokat. Utána még egyszer-kétszer elvégzem a gyakorlatot, magyarázom, amit kell, majd engedem őt is csinálni.
- Tanulmány? Mégis mihez? – ráncolom a homlokom. Hasfelmetsző is szokta említeni a tanulmányokat, de kétlem, a madárka ugyanazt érteni „tanulmány” alatt. Kétlem, hogy fel akarna boncolni.
A kérdésére felvonom a szemöldököm, és úgy érzem, ismét vörös fül jön…
- Eszerint csak az anatómiámra figyeltél, arra nem, amit mondtam. Ugyanannyit, mint fekvőtámaszból. Azaz ötször tízet. A mennyiséget folyamatosan növeled ötször ötvenig, utána szólsz, és jön az egyel nehezebb változat. Egyik nap fekvőtámasz, második nap ez, holnap illetve holnapután, mert ugye a mai a fekvőtámasz napja, megmutatom a harmadik napi gyakorlatokat.
Megrázom a fejem.
- Egyelőre csak ezek, az erőnlétiek. Annyi kiegészítéssel, hogy holnap, mikor visszajövünk a karavánnézésből, elmegyünk futni. Gepárdként rövid távon igen gyors lehetsz, de hamar kifáradsz, ezen kell segíteni. Nem engedheted le a fegyvert két pengeváltás után. Hét vége felé pedig elkezdjük a fegyveres gyakorlást. A tőrrel.
Eszerint Rahesa fél nap alatt többet beszélt vele, mint velem az elmúlt hónapokban, mióta itt vagyok. Nem meglepő. De legalább vele mernek beszélni, tehát legalább a fele biztosan menni fog, amiért felvettem.
- Túl öreg? – húzom a szám. – Mégis mihez? tudom, hogy az emberek gyorsan hervadnak, de Rahesa mégis mennyi lehet? Huszonöt? Harminc? Annál semmiképpen se több. Bár lehet, jobb, ha nem tudom, mihez találták túl öregnek. – megvakarom a tarkóm – Ha arra gondolsz, hogy fel kellene kutatni a nővérét és megvenni, hát… egyelőre nem lesz jó. Ha tíz évvel több Rahesánál, túl idős ahhoz, ami ide kell. Egyelőre több szolgát, főleg olyat akire nincs is igazán szükség, nem engedhetünk meg. De ha jól vezényled itt a dolgokat, egy-két év, és lesz rá lehetőség. Addig meg megpróbálhatod kideríteni,
ki vette meg.

Félti tőlem? Hm. Vigyázz madárka, ne legyél egyenrangú a szolgákkal. Ne engedd, hogy annak lássanak. De ezt nem mondom ki, ennyit tudnia kell, ha valaha is volt dolga szolgákkal.
Szóval Adelt. Értem. Máris mindent tudok. Bólintok, mint aki pont erre volt kíváncsi, és jegelem a témát. Rákérdeztem a piacon, tegnap este, és most is. Megértettem a célzást, nem akarsz róla beszélni. Az étel most úgyis fontosabb.
A nekem való adagot gyorsan eltakarítom, és leöblítem a hozzá kapott gyümölcslével. Tudnék még enni, de jobb lesz beérnem ennyivel. Ha többet eszek, csak ellustulok, nem akarok majd kimozdulni, és elhalasztom a szolgavásárlást.
- Akkor rabszolgapiac. Tíz perc múlva indulás megfelel? Addig szedd össze ami kell, hagyd itt ami nem kell.
Felmegyek a szobámba, magamhoz veszem az erszényt, benne a szolgára szánt pénzzel, hátamra rakom a pallost, és a tegnapi tapasztalatok alapján a vaskos bőr alkarvédőket is felveszem. Elrakok még egy tőrt az övemre hátra, a köpeny alá, és egyet a bal csizmaszáramba is.
Útba ejtem a mosdóhelyiséget, jó alaposan megmosom az arcom, kicsit bevizezem a hajam, készülve a pokoli hőségre.
Lent kicsit még várni kell a madárkára, de amikor felbukkan, összehajtott papírt adok oda neki.
- Nekem ilyenem van. Rajta van a nevem, a családom neve, igazolja, hogy enyém a teaház, és azt, hogy engedélyes rabszolga-kereskedő vagyok. Ezt akkor készíttettük, mikor átvettem a teázót. Le kellett adnom a régit hozzá.
Hagyom, hogy megnézze, utána elrakom.
- Kétlem. Legalábbis nem így, alig egy nappal a szökésed után. Egy hét múlva már senkit nem érdekelne, de most még szerintem reménykednek, hogy visszamész a cuccaidért.
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 13, 2017 8:17 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
A homlokomat ráncolva nézek Balarra.
- De mi a csudáért provokálta, ha nem akart harcolni? Vagy azt hitte talán, hogy a felesége nem állna ki ellene? Aztán meg hopp, beleesett a saját maga által ásott gödörbe?
Nem mintha ilyesmit nem tudnék elképzelni. De legalább a neolita vállalja fel akkor a tettei következményeit is. Az úgy a tiszta sor.
Az érdeklődő pillantásra nyíltan nézek vissza. Szerintem a kérdésem teljesen jogos, lévén nagyjából két hét múlva ide érkezik Balar családja, legalábbis páran közülük, és hát, igaz, csak homályos terv szintjén, de az is felmerült, hogy elvinne az övéihez. Legalább tudjam, mire számítsak. Ha tudom, hogy esélyesen kinevetnek majd, akkor nem fog annyira fájni. Készülhetek rá. ezen kívül, ha ezt így előre megmondja Balar, akkor a dolog nem is igazán személyes, hiszen nem ismernek. Akkor bárkivel ugyanígy tennének.
A válasz megnyugtat, a szám sarkában apró kis mosoly jelenik meg.
- Nem hagyom félbe - felelem csendesen.
Aztán Balart nézem, kissé elgondolkodva.
Ha a családhoz akarok tartozni...
Mire gondolt? Mégis mire gondolt?
Eddig ilyesmi bennem fel se merült... Mégis mire gondolhat Balar? Annyira meglep, hogy rá sem kérdezek, aztán a pillanat elillan. Mármint a kérdésre alklamas pillanat. Merta gondolat itt motoszkál bennem.
Arra elhúzom a szám, hogy azt mondja nem vagyok nemes. Papírforma szerint már tényleg nem. De a többit nem vehetik el tőlem. Balar sem. Még ő sem.
- Szerintem te nem a nemességről, hanem a ficsúrságról beszélsz. Ami, valljuk be, igazából két különböző dolog.
Komolyan nézek rá, ha nem kapja el a pillantását, akkor egyenesen abba a hihetetlen zöld szempárba.
- Most őszintén... van valami gondod a testtartásommal? Talán alázatoskodom és hajbókolok előtted? Vagy szerinted attól lesz nemes valaki, hogy a saját valagát sem találja meg a papírral? Aki semmi körülmények között nem hajlandó főzni vagy varrni, az kitapasztalhatja, milyen éhezni, vagy rongyokban járni. Hát ettől nem nemesnek mondanám az illető neolitát, hanem idiótának!
Ez a véleményem.
A ficsúrság egy dolog, az a rang a neolita neve előtt, meg a póz. A nemesség meg egy másik dolog, a tartás, a gerinc, a viselkedés, az elvek, vagy akár a saját becsületkódex.
Mondanám, hogy szerintem Balar nemes. Rangja nincs, de nem is ficsúrságban jeleskedik. Ugyanakkor tudom, hogy húzná a száját, ha ilyet mondanék rá. Ahogy arra is húzta, mikor azt mondtam, hogy harcosként becsületes.
- Feromonok? Mondtam már, hogy tudtommal nincs olyanom. Csak én vagyok.
Elmosolyodom, a fejem picit félrebillentem.
- Nem voltam közvetlen veszélyben, vagy veszélyben vagyok, még mindig. Ez ugye nézőpont kérdése. De jó tudni, hogy védtelennek nézek ki. Ugyanakkor furcsa, hogy ez még azt is felülírja, hogy ott voltál mellettem, sőt velem. Meglep.
Halkan sóhajtok.
- De egy biztos, én magam nem tudok ilyen anyagokról, és a genetikám szerint sincs ilyesmim. Szóval, azt el kell hinned nekem, hogy nem szórakozok olyasmivel, hogy szándékosan valami kémiai anyaggal befolyásoljam a gondolataidat vagy a cselekedeteidet.
Akkor sem tenném vele, ha egyébként képes lennék ilyesmire, annál jobban kedvelem őt.
Kedvelem?
Igen, kedvelem. Nincs értelme magam előtt tagadni. Persze, hogy kedvelem. Befogadott, védelmez, mondhatnám hálás vagyok. De ez nem pusztán hála. Nem kavarom össze a dolgokat. Egyszerűen kedvelem, azt, ahogy a dolgokat szemléli, a humorát is, azt, hogy fontos neki a családja. Apróságokat. Mindegy is.
Egyébként sem tudom, számít-e Balarnak, hogy én mit gondolok róla.
Bár talán igen. Igaz, ez csak megérzés. De amit mondott, hogy megvéd, hogy ez volt az első gondolata... Elpirulok. És utána is, amikor azt mondta, hogy aki fontos, akit védeni akarunk, azt megtanítjuk harcolni.
Igen, talán mégis számít a dolog. És ha ő azt hiszi, hogy erről valamiféle feromonok tehetnek csak... Nos, talán majd rájön, hogy olyanom tényleg nincs.
Remélem, rájön majd.
- Igen, ez is igaz. Mert a gyerekek sem egyformák. Van, amelyik nem tanul csak a saját kárán. Meg vannak kis okosak is, akiknek ha megmutatjuk mekkora ham-hamot tud egy olyan csapda, akkor nem a saját kezükön akarják kipróbálni.
Ahogy elmosolyodik, önkéntelenül is visszamosolygok rá.
Feromonok, mi? Ha nekem vannak, akkor neki is. Na persze ez is most jut eszembe, mikor a remek visszavágást már elszalasztottam. De majd legközelebb.
Az újabb történeten viszont már nem egyszerűen mosolygok, hanem elnevetem magam.
- Kár, hogy ezt nem láthattam - jegyzem meg. - Nem semmi jelenet lehetett.


Ahogy pirulok, Balar kedve úgy derül fel. Komolyan mondom, már csak ezért megéri. Mert egyébként elég kínos. Persze sikoltozva ki is rohanhattam volna, hogy jaj vegyen már fel egy inget, legalább.
Nem tettem.
Túl jól nézett ki, ahogy felült, álomittas szemekkel, és ahogy azt kérdezte, ma már máma van-e...
Most meg élvezi, hogy nézem. Azért nem vagyok vak, látom, amit látok, sőt még egy kis bemutatót is kapok tőle, afféle ráadásként. Bolond lennék nem megnézni!
- Igenis, uram! - vágom rá, és most nyilván szórakozom, a hangsúlyomban ott van az a kis vidám él.
De a kérdés, a homlokráncolás...
Pedig már kezdett újra normális színem lenni, de most érzem, megint melegszik a fülem.
- Nem csak. Komolyan nem csak - sóhajtok. - Arra is, hogyan kell szabályosan csinálni a gyakorlatot. Csak az ismétlések száma. Abban akartam biztos lenni. És, és semmi túl lényeges. Csak, csak vázlatok, annyi lenne. Illetve hát majd. Most nincs is mivel, még. Igen, csak vázlatokra gondoltam.
Egyelőre, teszem hozzá magamban. Mert később, ha már elég sokat néztem, képes leszek lerajzolni emlékezetből is.
Nem tudom, mit szólna hozzá, ha egyszerűen csak megkérném rá. Ez valahol tényleg kínos. Igen, tényleg az. Bár, semmi sem lehetetlen, most egész jól vette a dolgot. És rákérdezett. Talán nem árt összekapnom magam. Igen.
- Az igazság az, hogy rajzolok. Amikor van rá módom. És nem csak alaprajzokat. De azt is megcsinálom, ahogy mondtam. Szívesen megcsinálom neked. A rötyisek lemérik merre mennyi és azt is bejelölöm.
Aztán bólintok.
- Igen, értem, ma még négyszer van tíz fekvőtámasz.
Figyelmesen hallgatom a terveket, majd bólintok. Való igaz, rövidtávon gyors vagyok, nagyon gyors. Ugyanakkor, ha nem gyorsulok úgy fel, menni fog a futás hosszabb távon is, szerintem ezzel nem lesz gondom. Legalábbis reménykedem. Ha abból indulok ki, hogy repülni is tudok hosszabb távon is, akkor azért talán nem is alaptalanok a reményeim.
Bólintok a tőr, mint olyan tetszik. Már a lehetőség is.
Balar kérdésére halkan sóhajtok, az arcom elkomorodik. Nem vagyok benne biztos, hogy pontosan tudni akarja, amit mondani fogok.
Rahesától csak annyit kérdeztem, honnan vannak a korbácsnyomok, és... na igen, ennyire egyszerű azért nem volt a dolog. Messzebbről indultunk neki.
- Már tudom. Csak a nevet nem. Az a bizonyos gazdája... igen furcsa hajlamai vannak - halkan kezdek bele. - A gyereklányokat... szóval... Az egész fiatal lányokat kedveli, mondjuk így. Mikor hozzá kerültek, Rahesa nővérét is használta, aztán eladta, és akkor Rahesa következett. Ha tiltakozni próbált, megkorbácsolta. Aztán túladott rajta, mikor már úgymond túl öreg lett. Az új helyén ilyen gond nem volt, ott egyszerűen csak pénz kellett a gazdájának, azért adta el. Nagyszájú vette meg, azt mondta, hogy nem sokkal Vulfius után. Felszolgálónak. Vulfiusszal elég jól kijönnek, de ahogy láttam főleg azért, mert a Vulfius odáig van érte. Direkt vigyáz, ha egy helyiségben vannak, meg ne bántsa, meg ne ijessze a lányt. Azt nem tudom, mennyit tud és mi az amit csak sejt.
Lassan ingatom a fejemet.
- Nem hiszem, hogy csak úgy könnyedén megtalálnánk a nővérét. Ha él még egyáltalán. De talán majd egyszer, valamikor.
Nem zárom ki persze, de azért nem ez a realitás most. Nem mintha nem lenne jó ötlet, ugyanakkor Rahesa nővére valószínűleg már idős a felszolgálói munkához. Épp itt tartok gondolatban, mikor észreveszem, hogy Balar tekintete jócskán elkomorult. Az is lehet persze, hogy azért, amit Rahesáról meséltem, amik szerencsétlennel történtek. Balar, ahogy eddig láttam, szigorú gazda, de nem leli örömét a rabszolgái bántalmazásában, hiszen idehaza a teázóban a nyakörvet sem kell viselniük.
Újra végigpergetem magamban, mit mondtam, és leesik.
Halkan sóhajtok.
Nem tudtam rá haragudni, azért amit mondott. Lehet, hogy Vulfius elmondta neki, hogy karddal a kézben jöttél fel a tetőre is, aztán a teázóban látta… Butaságot gondol, nyilván, de a múltja miatt megértem. Megmondtam neki, hogy minden rendben van és rendben is lesz.
Balarra mosolygok.
Tudod jól, hogy én nem félek tőled.
Egyszerű mondat, de igaz.  Ezt mondtam Rahesának is.
Adel nevére Balar bólint. Nem szól persze, és sejtem nem is fog újra kérdezősködni, annál büszkébb. De a szeme villanása elárulta, hogy messze nem egy névre volt kíváncsi. Egy név nem jelent semmit. Ezt én is tudom. De bujkál bennem a kisördög, meg akarom lepni. Persze fogalmam sincs, mennyire lesz majd hatásos az a pillanat, mikor meglátja Adelt, és mennyire, mikor megtudja azt is, hogy ki ő.
Megreggelizünk, nagyjából egyszerre végzünk, főleg, mert én lassabban eszem.
Igen. Tíz perc nekem teljesen jó.
Elszaladok a mellékhelyiségbe, amit előző nap felfedeztem, majd vissza a szobámba. Kézmosás, majd összefonom a hajam, ami Balar fricskájának köszönhetően lebomlott, közben újra eszembe jut az arca, az a félmosoly. Halkan sóhajtok.
Pénzem nincs, fegyverem sem, amit igazán hatékonyan tudnék használni, de a tegnapi tőrt ma is elteszem, biztos, ami biztos. Aztán jön Balar köpenye, és lényegében kész vagyok.
Átöltöznöm még nincs mibe, a sok teendő mellett nem volt időm, éjjel meg már nem volt erőm varrni. De talán ma. Megjárjuk a piacot, a pöcések házhoz jönnek, kirakjuk a zárva vagyunk táblát, és akkor már csak a fekvőtámaszok lesznek… Ha minden jól megy.
Mire leérek, Balar már vár, a haja nedvesen csillog, és egy összehajtogatott iratot nyújt felém.
Óvatosan veszem át, hajtom szét és nézem meg.
Nem semmi. Kétcsapás írta? Vagy valami hatóság?
Erre nem tudok rájönni.
Tudod, hogy én magam biztos nem megyek vissza. Amiket mondtál, hogy mit tennének velem…
Önkéntelenül is megborzongok.
Aztán a szemem sarkából Balarra pillantok.
Szerinted egy olyan irat nem lenne jó, amiben te igazolod, hogy én, mint szabad neolita polgár a Kiméra alkalmazottja vagyok?
Lehet, hogy ez kicsit naiv kérdés, de egyelőre jobb ötletem nincs. Ha lenne ilyenem, akkor Adel is írhatna rá pár sort esetleg. Az jó lenne. Talán.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 14, 2017 10:16 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Erre senki se tudja a választ, talán ő maga sem. Ha tényleg Háromkéz miatt aggódott volna, kérhetett volna más ellenfelet. – vonok vállat. Annyi ostobaságot összehordott kifogásnak, amennyiből egy regényt meg lehetne írni.
Bólintok arra, hogy nem hagyja félbe. Szerintem se. Ha meg mégis, akkor így járt. Ő veszít többet. Utána mintha meghökkenne. Lehet úgy értette, hogy…?
- Nem úgy értem, hogy beházasodnál – csóválom a fejem vigyorogva, - bár ha mégis ilyen terveid lennének, Orákulum és Szélvész is agglegény. Úgy értem, ha hosszútávon maradsz, és együtt visszük a teaházat, előbb-utóbb a többiek elkezdenek nem kívülállóként, hanem közénk tartozóként nézni téged. De csak akkor, ha időközben felmutatsz valamirevaló harci készségeket is.
A nemesség, ficsúrság témakörre is csak vállat vonok. Nincs nekem most energiám ezen rugózni, egyes szavak számomra jelentenek valamit, számára meg mást. Nem kell mindenben egyet értenünk.
- Igen jól körülírtad – bólintok. – Magam sem fogalmazhatnám meg szebben. Az a nemes, aki a saját valagát se találja meg a papírral. Például te tehetted volna azt, hogy az anyagok megszerzése után elmegyünk egy szabóhoz, akivel megcsináltatod amit kell. Ezt tette volna egy nemes, és nem érdekelte volna, hogy nem a saját vagyonát költi. Te inkább megcsinálod magad. Mint valaki, akinek van gerince. Földművesben is van ilyen, mégse nevezed őket nemesnek.
Ásítok, és ezzel befejezettnek tekintem az ügyet. Érzem én, hogy csak szótárbeli félreértésünk van.
- Még az embereknek is van feromonja, csak nagyon gyenge. Az állatok mindig felismerik, ha valaki fél. A szagról. Egyes neoliták is. Mások testszagot használnak, hogy elrejtsék ezt. Nem olyan feromonokról beszélek, mint amit a hüllő genetika ad. Hanem olyasmiről, amire nincs uralmad. Ostoba dolog lenne védtelenséget hirdetned, amíg nem tudod megvédeni magad, te pedig nem vagy ostoba, nagyon nem. Szerintem tőlem is azért tartanak sokan, mert ilyen feromonom van, csak nem tudom uralni.
Karba fonom a kezem, úgy folytatom.
- A te védtelenséged erősebb volt, mint az én barátságtalanságom, erre két bizonyítékunk is van. Egyébként meg onnantól, hogy felmerült bennem, hogy feromon, eldönthettem, hogy reagálok. Rögtön utána hisztizve elzavarhattalak volna. De addigra láttam, hogy feromon ide vagy oda, igenis kedvelhető vagy, és folyamatosan bizonyítod, hogy hasznos is. Mi egyebet akarnék.
Elhallgatok. Kicsit sokat dicsértem az elmúlt percekben, még a végén tényleg azt hiszi, elbájolt a szagával. Pedig tudatosan nem is érzem. Arra már nem emlékszem, éreztem-e bármi szagot amikor a tetőn rátaláltam, és őszintén szólva az első gondolat is csúsztatás volt kicsit. Elsőnek csak örültem, hogy végre történik valami. És a balhémat is megkaptam, pár órán belül. A nyoma még ott van a kézfejemen. Legalábbis holnapig.
- Egy kisgyerekről nem biztos, hogy meg tudod mondani, megértette-e. Gyakran jobb nem kockáztatni. Jobb, mint egy kampó a keze helyére, amit szétroncsolt a patkánycsapda. Nem kell, hogy kézzel akarjon játszani vele. elég, ha ügyetlen lesz egy pillanatra. De így megtanulja, hogy messzire kerülje el.


Tehát rajzol. Valamiért úgy érzem, a következő kérdése az lesz, hogy lerajzolhat-e. Nem is tudom, mit mondanék rá, így nem bánom, hogy nem kér meg rá. Egyfelől mi bajom lehetne belőle, másfelől meg… nem érzem úgy, hogy szeretném, ha hosszan vizsgálgatna és méregetne. Ez a pár perc bohóckodás még oké, de ennél több egyelőre nem. Majd ha kicsit jobban összeszokunk, visszatérhetünk a témára, sőt, egyszer talán én magam fogom felvetni neki. De még nem most.
Szerencsére most még nincs is mivel, és szilárdan eldöntöm, rajzkacatokat egyelőre nem veszünk. Csinálja jól a munkáját, és akkor hamarosan lesz rá kerete. Az alaprajz ötletére viszont bólintok, nem hangzik rosszul. Gondolom a csatornásoknak csak a csatornáról van rajzuk, de nem lenne rossz, ha lenne egy komplett alaprajz. Erről eszembe jut, hogy még nincs is helye az új szolgának. És most nem rakhatom a pincebeli szolgaszállásba. Amíg elvagyunk, rá kéne uszítani Vulfiust vagy Rahesát, hogy hozzák rendbe valamelyik kacattároló szobát.
- Így van, négyszer tíz – veszem fel újra a kommunikáció fonalát, majd ásítok egy nagyot. Csak nemrég keltem.
Amit Rahesáról mond, hát… határozottan jobb volt, amíg nem tudtam. Mindenki azt tesz a rabszolgáival amit akar, hisz az övék, de akinek ilyen hajlamai vannak, sose tudni, mikor tetszik meg neki egy nem rabszolga.
- Annyira nem lehetetlen visszakeresni. Valahol megvannak Rahesa adásvételi papírjai, abban benne van a régi tulaj neve. Vagy meg lehet kérdezni Nagyszájút. Utána meg lehet találni az előző tulajt, és megkérdezni, kinek és hova adta el Rahesa nővérét. Régen volt már, de aki az ágyához van szíjazva miközben ég a háza, hajlamos igen éles emlékekkel bírni. Főleg, ha én vagyok az egyetlen, aki kiszabadíthatja. Azután ugyanezen a vonalon végig lehet menni, és kis szerencsével, némi vesztegetéssel meg lehet találni. Ha itt van Garamantesben, ami esélyes, legalább egy találkozást össze lehet hozni kettejük között, ha megvenni nem is tudod még. Lehet akkorra tenni Rahesa szabadnapját, amikor a nővéréé. – vállat vonok. – Ha ez fontos neked, nekem pont olyan jó elfoglaltság, mint bármi más. Viszont Rahesával óvatosan beszélj erről, a csalódás, ha nem találjuk meg a nővérét, összetörheti.
Azt nem egészen értem, miért mentegeti a lányt, mert aggódott érte. Talán attól tart, emiatt haragudni fogok rá? Akkor se kapott ki, mikor elkeverte a csizmámat, és emiatt elkéstem egy találkozóról. Homárt majdnem meg is lincselték miatta. Néha úgy érzem, kupán kéne vágnom őket, főleg, amikor bajt csinálnak. Mint amikor Vulfius kitalálta, hogy „rendet rak”. A pajzsom azóta se került elő. Azt nem hiszem, hogy ellopta és eladta volna, valószínűbb, hogy valahol valamelyik szobában pihen egy doboz mélyén.
- Tudom . – felelem. – Mivel az elmúlt hónapokban Rahesa még nem jött rá, hogy nemhogy ok nélkül, de okkal se bántottam soha, csináljon bármekkora galibát, gondolom azt se fogja megérteni, hogy nem vagy tőlem veszélyben.
Jön némi készülődés. Ahogy látom, még nem volt ideje vagy kedve varrni, legalábbis a tegnapi fekete ruháját hordja, nem a leöntött anyagból valamit. Átnézi az iratot.
- Az a nagy viaszpecsét ott nem a miénk, a garamantesi ficsursági királyhivatali bizbasz elismervénye. Olyan irat pont jó lenne, de a ficsúrhivatal nem ad ki ilyet a régi nélkül. Különben bármelyik keresett haramia pár aranyért kaphatna hivatalos, érvényes új iratokat. Nekem is le kellett adnom a korábbit, ami csak a rabszolgakereskedésről és a családhoz tartozásomról szólt.Hamis irattal odamenni meg veszélyes. Egyrészt nagyon jók a hamis cucc felismerésében, másrészt hosszú ideig elrakják a régi papírt, és később is le lehet vele bukni. Mindenképpen kell valamiféle eredeti irat hozzá.
Kicsit elgondolkodom, van egy kiskapu a rendszerben, de nem biztos, hogy tetszene neki.
- Kivéve, ha rabszolgát szabadítanak fel. Attól nem kérnek korábbi iratokat. Viszont akkor csak arról szól a papír, hogy felszabadított rabszolga vagy, ki szabadított fel, és milyen tettedért. Na azt a papírt már pár hét, hónap után be lehetne cserélni egy olyanra, hogy itt dolgozol velem. Ugyanakkor ez az út is drága. Sok pénzt kell fizetni, hogy ne keresse rajtad a tulajdonosi bélyeget. Vagy pedig meg kellene, hogy billogozzalak….
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 14, 2017 4:34 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Egyszerűen szólva ostobaságot művelt. Szájhősködött, és mikor ti felajánlottátok neki, hogy nosza bizonyíthat, nem tudott hogyan kimászni a dologból. Kínos.
A bólintás mos valahogy jobban esik, mint egy hosszas litánia. Azt érzem belőle, hogy Balar bízik bennem, és hogy elhiszi, hogy nem adom csak úgy fel.
- Ha ilyen terveim lennének, akkor ismerek más agglegényt is a családodban - jegyzem meg és közben nem kapom el a pillantásomat, sőt, talán nem is pirulok el. Vagy legalábbis nem nagyon.
Most komolyan! Mit gondol, hogy azért mert hallottam róluk pár szót, máris rámozdulnék az unokafivérére, vagy a mit sem sejtő öccsére?
- Szóval úgy érted? - a hangom kicsit mézesmázos most, a fejem cseppet oldalra billentem és az ú hangot megnyújtom egy picit. - Nem te mondtad talán, hogy maradhatok?
Egyébként ez érdekes. Ha jobban belegondolok, akkor ez nagyon érdekes. Tehát, ha itt vagyok a teaházban, hosszabb távon, és ráadásul még önvédelmet is tanulok közben, pusztakezes és talán fegyveres harcot is, akkor a Chrima család elkezd majd családtagként tekinteni rám? És ugyan miért? Nézhetnének fizetett alkalmazottnak is. Vagy valami hasonlónak. Miért lennék ennyitől családtag? Hacsak nem azért, mert a család ilyen körülmények között hajlamos lenne azt gondolni, hogy azért viselem el Balart, ő meg engem, mert van köztünk valami?
Érdekes. Nagyon érdekes.
Ahogy az is, hogy Balar biztos nem tudatosan és előre megfontoltan mond ilyeneket.
A vállvonogatáson nem akadok fenn. Már nem. Nagyjából tudom, hogy Balar mit tart a ficsúrokról.
- Tehettem volna. De szerintem nem tisztességes. Mégis milyen alapon várnám el tőled, hogy... ?
Mély levegőt veszek, Balar tiszta zöld szemeibe nézek. Vajon tudja magáról, hogy mennyire rendes neolita? Nem, azt hiszem, nem tudja.
- Te befogadtál, innom és ennem adtál, szállást adtál, ruhákat vettél nekem, védelmezel. Bőven sokkal többet tettél már, mint amit bárki is elvárna. Hidd el, az apám, ha tudná, már azért is külön hálás lenne, hogy nem adtál fel! A legkevesebb, amit tehetek, hogy igyekszem a legjobb munkát végezni. És nem váglak meg. Úgy értem, nem kérek felesleges dolgokat.
Halkan sóhajtok. Úgy látszik ehhez a feromon dologhoz nagyon ragaszkodik.
- Értem. Tehát valami nagyon gyenge dologról beszélsz, amit nem szándékosan teszek, hanem csak ilyen vagyok, és amitől te úgy érzed, meg kell védened. Mindenkitől.
Gyengéden elmosolyodom.
- Ugyanakkor neked meg olyan feromonod van ami általában úgy hat, mintha a homlokodra lenne írva: veszélyes! Csak...
Őt nézem, az arcvonásait, az álla határozott vonalát, és újra a szemeit, átható pillantású zöld szempár.
- Valóban elzavarhattál volna. Sokan meg is tették volna. Feromon ide vagy oda. Nem érdekelte volna őket. Az sem, hogy kedvelhető vagyok-e. Mi egyebet akarhatnék? - kérdezem őt nézve, és elmosolyodom.
Szerencse, hogy utána a kisgyerekekről van szó, és a csapdákról. Mert nagyobb gondban lennék, ha arról kellene beszélnem, egy fiatal nőnek miféle csapdákkal kell vigyáznia.
Így végül csak bólintok.

Nem tudom igazán eldönteni, Balar meglepődik-e azon, hogy rajzolok. Nem veszem le róla a tekintetemet, bár igyekszem nem feltűnően nézni, így inkább csak a szemem sarkából figyelem. Mintha nem tudná eldönteni, hogy mit szóljon az egészre. Nem mintha bármiféle döntést is várnék tőle. Nem számítottam ujjongásra, és mivel nem nevet, vagy nem szól le, hogy milyen ostoba dologgal múlatom az időt, így teljesen rendben is vagyok vele.
Lényegében nem is vártam mást, de talán mégis jóü, hogy elmondtam. Így tudja miért néztem meg magamnak.
Na jó. Ürügyként tökéletes a rajz és nem is mondható hazugságnak. Csak éppen nem a teljes igazság. De Balarnak ezt nem kell tudnia!
És legalább azt is tudja, miért szeretnék kifejezetten vigyázni a jobb kezemre, az ujjaimra. Talán az edzésnél figyelni fog erre is. Remélem.
Az alaprajz ötletére viszont ma már rábólint, és ennek nagyon örülök.
Szépen meg tudom csinálni, sőt, nagyon jól. Ebben biztos vagyok, ahogy abban is, hogy ha ő maga nem tudná megrajzolni, egy idegennek elég sok aranyat elkérne érte. Így legalább kicsit törleszthetek a ruhákért és ettől jobban érzem magam.
- Négyszer tíz. Meglesz.
Meg fogom csinálni a fekvőtámaszokat. Nincs értelme ellógni az erősítést, mert csak én látnám kárát. Balar meg... Balar azt hiszem, csalódna.
Elmondom neki, amit Rahesáról megtudtam. Végtére is az ő rabszolgája, és jó ha tisztában van azzal, miért olyan a lány, amilyen.
Az arca köteteket mesél.
Igen, tudom, hogy rabszolga-kereskedő, és mint ilyen nem lehet érzelgős, ha rabszolgákról van szó... És mégis...
Amit elővezet, hiába vonogatja a vállát, nos... amit mond, az már-már úgy hangzik, mint egy haditerv. És mint egy büntetés.
Komolyan bólintok.
- Fontos. Bár nem ez a legfontosabb. Rahesának nem mondok semmit. De talán megtudhatom tőle a neveket. Kétlem, hgy ne emlékezne. Ha annak idején tudta, akkor most is tudja.
Nem tehetek róla, mikor szegény lány végül megtört és beszélni kezdett, mindaz, amit mondott... arra gondoltam, hogy az az alak megérdemelné, hogy megetessék vele a golyóit. Szó szerint. Akkor is, ha Rahesa csak egy semmi kis emberi rabszolga. Így érző lénnyel nem lehet bánni, még egy kutyával sem!
- Majd rájön, idővel. A lényeg, hogy én tudom, nem igaz? - Balarra mosolygok.
Pontosan tudom, hogy nem ártana nekem. Lényegében tegnap elég világosan beszélt.
Ahogy ma is. De vajon tudja, hogy többet is mondott, mint arra én számítottam volna? Igen, sokkal többet.
Azért, hogy befogadott hálás vagyok. De amit most is mondott, nos, az ilyenekért őszintén kedvelem őt. Az ilyenekért, és még sok minden másért is.
- A ficsúrsági királyihivatal bizbasz... - Utána akarom ismételni de csak idáig jutok, elnevetem magam. Aztán a nevetésem kuncogássá enyhül, miközben a kezemmel intek Balarnak, hogy ettől függetlenül igenis figyelek arra, amit mond.
- Tehát meg kell lengetnünk valamilyen eredeti iratot.
Bólintok és én is elgondolkodom.
Vajon mi számít kellően meggyőzőnek? Egy irat apámtól? De épp arról volt szó, hogy őket nem akarom belekeverni...
- Ha micsodaaa? - a hangom kissé megemelkedik.
A szemeim kikerekednek.
- Te képes lennél megbillogozni? Megsütnél tüzes vassal? És mégis melyik részemet?
Igencsak hihetetlennek tartom ezt azok után, hogy eddig nem egyszer elmondta, hogy ösztönösen védelmez, meg félt engem. Nem, egyszerűen nem tudom elképzelni ezt arról a férfiról, aki miattam nekiment volna egy városőrnek is, sőt le is törte az alkartüskéjét, aki összezúzta az öklét egy mocsadék képén és aki annyira gyengéden nyúlt a sérült szárnyamhoz. Aki éppen most mondta, hogy nem vagyok veszélyben tőle.
Nem, ő nem tenne velem ilyet, ugye? Lennie kell valami más megoldásnak is!
Remegő szájszéllel nézek Balarra.
- Nem gondoltad komolyan, ugye?
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 14, 2017 6:08 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Szerintem nem számított rá, hogy pusztán szavakkal nem ér célt. Mikor Kétcsapás azt mondta neki, bizonyítson fegyverrel, szerintem lefagyott, nem tudta mit tegyen. És rosszul döntött. Valóban kínos. Sose mossa le magáról.
Más agglegényt? Szélvészen és Orákulumon kívül nincs más, csak én. Hát nem voltam elég egyértelmű korábban?
- Ha szeretnéd, hogy elismételjem mit tartok erről, rendben, de majd holnap – sóhajtok nagyot. Álmos vagyok én ehhez.
- Igen, maradhatsz, én szívesen látlak ameddig csak szeretnéd, vagy kezelhetetlenül nagy problémát nem okozol. De itt lakni és közénk tartozni két külön dolog. Neked talán nem, de nekünk ég és föld. A különbség olyasmi, hogy csak rám számíthatsz-e, vagy mindenki másra is. És persze ez oda-vissza dolog. Az, hogy megtanulsz harcolni csak egy lépés a többiek bizalmának a kivívásában.
Mindig kényelmetlenül érint, amikor a jócselekedeteimet sorolják. Tény, hogy jobban bánok a madárkával mint indokolt lenne, de igazából nem nyújtottam olyan nagyon sokat. Pár tallér kacatokra, pár óra az időmből. Arról nem beszélve, hogy az érkezése megoldja egy problémám. Persze, tudom én, sokak szemében a tallér értékesebb, mint a vér, és inkább feldaraboltatnák magukat, mint lemondjanak egy érméről. Sosem értettem ezt. Eleinte azt gondoltam, azért, mert sosem kellett igazán nélkülöznöm. Jó, megesett, hogy koplalni kellett pár napig, mert a karaván amit kísértem bajba került, de ez minden. Azóta tudom, hogy a legmohóbbak mindig azok, akik beleszületnek a jóba.
- Így van. Nem kérsz felesleges dolgokat, és ez máris kiemel a többségből. – nem csak az anyagi dolgokra értem ezt. Hajlandó lennék megostromolni a palotát a holmijaiért, ha ezt kérné, de van elég esze, hogy ne tegye. – Egyébként meg az érkezésed és a tea elfogyása között eszembe jutott, hogy visszavigyelek. Meggyőztél, hogy ne tegyem.

Lehet, több időt kellene töltenem a rabszolgáim megismerésével. Mindig van egy történet, valami mocsok. Attól, hogy szolgák, nem kötelező beléjük törölni a sáros csizmát. Másik oldalról meg Kétcsapás mindig óva intett, hogy köteléket alakítsak ki a szolgák és közöttem. A kötelékek veszélyesek. Ott van Duncan, például. Mind kötődünk hozzá, és ahogy öregszik, tudom, hogy mind egyre jobban aggódunk, hogy meghal. El sem tudom képzelni, hogy ne legyen otthon, mikor hazatérek. Szélvész mondta egyszer, hogy inkább ne legyen gyereke, mint másvalakitől tanuljanak harcolni, mint Duncan. Őszintén szólva igen komoly sérüléseket is bevállalnék Duncan védelmében.
Nem kötődhetek a rabszolgákhoz, akiket a piacra viszek, hiszen akkor nem leszek hajlandó eladni őket. Vagy nagyon válogatós leszek az ügyfelek terén. Ami nem jó az üzletnek. A saját rabszolgáimhoz talán kötődhetnék, de egyrészt nem biztos, hogy ők is akarják ezt, másrészt mi van, ha egy hónap múlva mondjuk Kétcsapás kitalálja, hogy menjek haza, és Szélvész vagy valaki más vigye a teázót. Van rá esély, még ha nem is sok.
- Rahesa gyakran nem szeret gondolkodni, de egyáltalán nem ostoba, úgyhogy óvatosan kérdezz. Esetleg tudni akarja a miérteket. – látom a madárkán, hogy őt is igen érzékenyen érintette amit hallott. Nem csoda, ő közvetlen Rahesától hallotta, és női mivolta miatt eleve védelmezőbb a gyerekek felé, mint én valaha leszek.
- Az ő múltjával? Nem hiszem. Az csoda, ha hajlandó lesz valaha is önként férfi jelenlétében lenni. Lehet, jobb lenne őt és Vulfiust külön szálláson tartani. Most csak egy függöny van közöttük. Esetleg Rahesa mehetne az új szolgálóval közös szobába. Ha más úgyis új szobát kell befogni nekik.
Közben érzem, hogy elő fogjuk keríteni Rahesa nővérét és meg fogjuk venni, akkor is, ha nagyon nem lenne bölcs. Még ha nem is tudom hazaküldeni az elvárt bevétel-mennyiséget. Ami azt jelenti, hogy kezdek kötődni Rahesához. Talán mosolyogni is hajlandó lenne, ha megszerezzük a nővérét. Puhány vagyok, és ez most a te hibád, madárka.
A nevetgélésére csak vigyorgok, és vállat vonok.
- Valami ilyesmi a neve, de lehet, nem szó szerint. És igen, kell valamilyen eredeti irat. Lehetőleg olyan, amiben nem az van, hogy háremhölgy a szakmád. A legjobb az lenne, ha apád küldene valamit otthonról, gondolom neki van joga ilyet kiállítani. Az legalább egy hónap, mire ideér, addigra talán a viharfellegek is elülnek.
A billog ötletére szó szerint lesápad, majdnem remegni kezd. Megértem, embertelenül fájdalmas dolog, örökre jelet hagy, és nagy eséllyel nem éri meg bevállalni a papírokért.
- Nem a legjobb ötlet, elismerem. Ugyanakkor a leggyorsabb módja iratot szerezni neked. Én jobb szeretném a hosszú utat, de a te döntésed. Ha meg mindenképpen billog, jobb, ha én csinálom, évtizedes gyakorlatom van, hogy a leggyorsabban, legkevesebb fájdalom okozásával történjen meg. Normál esetben arc vagy lapocka lenne, de nyilván nem akarom tönkre tenni az arcod, és a lapocka is kiesik a szárnyak miatt. Alkar lenne még logikus. De tényleg javaslom, hogy válasszunk inkább más módszert.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 14, 2017 7:04 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Mosolyogva bólintok.
- Úgy veszem ki a történetekből, hogy Nagyszájú legjobb fegyverei a szavak, és alapvetően nem számít arra, hogy a szavak cserbenhagyhatják, hogy a mondatait bárki ellene fordíthatja. Főleg nem családon belül. Biztos nagyon meglepte ez a fejlemény.
Látom, ahogy egy pillanatra lefagy, ahogy végiggondolja... és leesik neki.
- Nem, teljesen jól emlékszem.
Nem kell, hogy elismételje, nincs kedvem vitázni róla, és értelmét sem látom. Mit mondhatnék? A szavak üresek lennének, az egész túl általánosan hangzana.
De ettől függetlenül azért elgondolkodom, ugyan milyen alapon ajánlgat mást? És miből gondolja, hogy én olyan kétségbeesetten akarok mást, hogy látatlanba is jó valaki? Még akkor is, ha amúgy tényleg figyelemreméltó lenne az unokatestvére vagy az öccse is?
- Mit neveznél kezelhetetlenül nagy problémának? - kérdezek rá óvatosan.
Komolyan nézem és bólintok.
- Tudom, Balar. Attól, hogy a teaházban dolgozom, én még senki vagyok.
Ez a tény. Akkor is, ha nem épp jó érzés így kimondani, de attól még ez tény. A családomhoz nem mehetek haza, mert bajba sodornám őket, új családom meg nincs. Mert ez nem így működik. De nincs értelme ezen keseregnem, és főleg nem sírnom. Így csak nyelek párat. Nem Balar hibája, ő tényleg nem tehet róla.
Neolita többet nem tehet ebben a helyzetben, mint amit ő tett. De látom, kicsit zavarba hoztam.
Nem volt szándékos.
Úgy látszik, nincs hozzászokva, hogy valaki a jó szívét dicsérje.
Hát tényleg mindenki csak a csataterek rémét látja benne?
- Mindent megkaptam, amire szükségem van - mondom egyszerűen.
És nem, nem a pénzre gondolok.
- Szóval eszedbe jutott, de meggyőztelek? - kérdezem és lágyan elmosolyodom.
Jó lenne tudni, mivel. Komolyan szeretném tudni. Hátha máskor is bejönne a dolog, ha valamiről meg szeretném győzni. De rá nyilván nem kérdezhetek. Legalábbis telibe nem.

Balar láthatóan komolyan töpreng valamin. Most sokért nem adnám, ha tudhatnám, hogy mire gondol.
- Vigyázni fogok. Csak egy rabszolga, de épp elég dolgot élt túl eddig. Nem kell feleslegesen fájdalmat okozni neki.
Balarra nézek és észreveszem, hogy engem figyel.
- Nem tudhatod - felelem. - Ahogy mondtad, nem ostoba. Ez sem elvetendő ötlet. Ugyanakkor tudva, hogy min ment át, engem az is meglep, hogy eddig elvoltak egy szobában. Én azt hiszem, hogy erről a változásról meg kellene kérdeznünk Rahesát. Hiszen nekünk lényegében mindegy, nem?
Kósza gondolat csak, de Vulfius láthatóan nagyon óvatos a lány jelenlétében. Talán Rahesa benne kezd megbízni, vagy abban, hogy a férfi megvédené őt. Persze nem tudom, ebből mennyi igaz, mennyi csak az én kombinálásom. Így egyelőre ezzel nem hozakodom elő. Balar lehet, hogy csak kinevetne.
Ugyanakkor van abban valami megindító, hogy törődik egyáltalán ezzel a problémával. Nem tudom, hogy miért teszi. Rahesa miatt? Hogy a lány egy kicsit jobban érezze magát? Vagy miattam? Mert látja, hogy hiába rabszolga, én akkor is sajnálom, hogy ilyesmin kellett keresztülmennie? Vagy mert... mert sejti, hogy örülnék, ha sikerülne, és örülnék, ha az a mocsadék annál a bizonyos testrészénél fogva lenne fellógatva egy jó magas fára?
Megérdemelné.
Az ilyenek nem állnak le. Rahesa, a nővére, és ki tudja előttük, és hányan. És hány kislány az óta? Vajon mind rabszolgák voltak?
Ez is ott motoszkál bennem.
A komor gondolatok közül Balar ránt ki azzal a lehetetlen elnevezéssel, amit a papírost kiállító hivatalnak ad.
- Sose láttam olyan papírt, amiben az lenne. Otthon egyetlen iratom volt, amiben az apám elismerte, hogy az ő gyermeke vagyok. Ennyi. Szóval van joga ilyet kiállítani, lévén Kaddában ő a legrangosabb személy, és mint ilyen, ő a kaddai bizbaszkiállító és pecsételő méltóság is.
A homlokomat ráncolva töprengek.
- Ugyanakkor én magam nem mehetek haza. És azt mondtad őket is óvná, ha kitagadnának...
Egy ötlet körvonalazódik bennem.
- Szerinted egy olyan papír megfelelő, hogy apám leírja, hogy én a lánya vagyok, de tekintve a körülményeket, jelenleg a család tudtával, de támogatása nélkül nevelő-munkára adtak... mondjuk a te családodhoz? És akkor te írhatnál papírt nekem. Vagy az apád, Kétcsapás. Mivel rossz voltam, úgymond, és a te családodra bíz... Vagy ez nagy butaság? És akkor némi idő elteltével kérhetnénk hivatalos papírt is.
Ennél hirtelen nincs jobb ötletem.
Esetleg egy ilyen papírt Adel is aláírhatna, de ezt csak akkor vetem fel, ha Balar nem nevet ki.
- A hosszú útra szavazok. Addig valahogy csak kihúzzuk. Igen.
De ahogy beszél a billogról, azt hiszem, megcsinálná, ha nem lenne más út.
Őt nézem.
Aztán lassan mozdulok, megfogom a kezét, a tegnap sérült, már gyógyult jobbat, és végigsimítok a bütykein.
- Balar, ha az életem lenne a tét, ha bármikor úgy alakulna, hogy semmi más megoldást nem látunk, csak ezt, akkor, csak tudd, te vagy az egyetlen, akinek megengedném. De válasszuk a hosszú utat! Nincs más ötleted, még valami, hogyan szerezhetünk papírokat?
Fogalmam nincs, hol lehet a holmim a palotában. Ha tudnám, talán... Nem tudom, be tudnék-e észrevétlen osonni, majd ugyanúgy ki újra.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 16, 2017 7:29 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Kezelhetetlenül nagy probléma, ha mondjuk rámgyújtod a házat. – vonok vállat. Egyéb dolgok nem jutnak eszembe. Pár őr, ha idejönne bajt keverni, nem lenne kezelhetetlen, még ha problémák is. Biztos lenne még ilyen, de kis szerencsével nem fogom megtapasztalni. Egyébként meg tényleg, nagyon, igazán mennem kellene aludni végre…

- Így van – bólintok. – Így is kicsit szeleburdi néha, nem kell tovább rontani a teljesítményét ilyenekkel.  
Meg amúgy sem, mert rabszolga vagy nem, akkor is érző lény. De ezt nem mondom ki. Így is elég puhányként viselkedem, nem kell tetézni.
Amit a madárka mond, logikus, nekem nem jutott eszembe megkérdezni, hogy ők mit akarnak. Pedig van elég helyiség, hogy akár mindháromnak legyen külön szobája, csak el kell pakolni. Az más kérdés, mi van, ha nem ugyanazt akarják. Ha Rahesa külön szobát akar, Vulfius meg nem. Akkor dönteni kell egyik vagy másik mellett. Két okból nekem ez szerencsés. Egyrészt, mert nem érdekel, melyik mennyire elégedett, amíg elvégzi a munkáját. Másrészt, mert ez a madárka problémája immár, nem az enyém.
- Kérdezd, ha gondolod. Ezen a szinten van legalább három szoba, mind félig megpakolva vacakokkal. Ha rendet rakatsz velük, legalább egy, de lehet, kettő is felszabadul, onnantól akár mindnek lehet külön szobája. A bútorok akár problémák is lehetnek, bár talán van még egy ágy valahol. Egyébként tényleg mindegy, legalábbis nekem.
Jó hallgatni a nevetését, szórakoztat. Reméljük, nem válik idegesítővé idővel.
- Esélyes, hogy ezt elintézték a fejed felett. Ha valaha is kimentél volna a városba, úgy értem engedéllyel, kísérettel, akkor kellene valami, amivel igazolhatod magad az őrök előtt, ha így-úgy, de elkeverednél. Meg a szökést is nehezítené.
Gondolkodom az elképzelésén. Nem teljesen lehetetlen, de nem tudni, mennyire figyelik, mennyire komolyan akarják megfogni, és példát statuálni vele. Ha az apja ír egy ilyen papírt, az világossá teszi, hogy tud a szökésről. Ha büntetésből küldik valahová, az talán enyhítené, de… nem biztos, hogy ez a megoldás.
- Őszintén szólva egy kitagadásról szóló levél jobb lenne. Benne van a neved, a rang elvesztése, és érthető, hogy amint lehet, le akarod cserélni. Ugyanakkor védi a családod is, mert látszik belőle, hogy nem támogatják a szökésed a háremből, ha valaki utána nézne. Jobb, ha maga a levél nem tartalmazza, miért is vagy kitagadva. Ja, és ez nem olyasmi, amit bárki örömmel hamisít magának.
Talán működhetne, és nem is kever senkit túl nagy bajba. Mivel a kitagadás csak névleges, bármikor hazalátogathat, és ficsúrék talán a kitagadás tényét elegendő büntetésnek veszik.
Tehát nem akar billogozást. Nem mondhatnám, hogy meglepő, én se gondoltam ezt teljesen komolyan, akármennyire is ez a leggyorsabb, legegyszerűbb módja a papír szerzésének.
Aztán megint fogdosni kezd, hogy még több érzelmet zsúfoljon a mondanivalójába. Úgy érzem, ebből elég.
- Madárka – kezdem komolyan, - hidd el, te vagy az egyetlen, akit valaha is hajlandó lennék megbillogozni – homlokom ráncolva elhallgatok egy pillanatra. – Hm. Lehet mégsem. Azt hiszem, egy óra vagy kettő múlva meg fogok billogozni valakit, akit még csak nem is ismerek még. – felröhögök.
- Na elég a könnyáztatta sopánkodásból, ebből nem élünk meg. Teszek egy lépést az ajtó felé, mire valami az eszembe jut.
- Keresd meg Rahesát vagy Vulfiust, amelyik ébren van, hogy nézzék át az első szint szobáit, mit lehetne kipakolni, hogy alkalmas legyen szolgaszállásnak. Ha több kiüríthető szoba van, az csak jó, mert egyet ugye neked is be kellene rendezni. Uszítsd rá őket, hogy csinálják meg amit lehet, és ha megtalálják a pajzsomat végre, az külön jó lenne.
Elindulok az ajtó felé, és kilépek a teaházból, kis szerencsével a madárkával a hátam mögött. pár lépés után eszembe jut, meg kellett volna kérdeznem Rahesát vagy Vulfiust, hogy akarnak-e piacozni. De most már mindegy, most már nem mennek sehová.
Odakint a korai óra ellenére meglehetősen forróság van, a sárga, poros út szinte izzik. A nap nem süt be a házak közé, így árnyék van, de a meleg így is borzalmas. A hőmérséklet felerősíti a város jellegzetes szagait, izzadtság, élelem, szemét és csatornaszag keveredik, különösen érzékenyen érintve medve érzékeim.
Milyen jó lenne, ha örököltem volna a faljárási képességeket is a gyíkoktól, akkor nem lenne muszáj az utca porában sétálnom.
Az utam egyenesen a keleti piac felé visz, és élvezem, hogy ennyire kevés a járókelő. Őrjárat itt-ott látható, és mintha a távolban ismerős őröket pillantanék meg, de nem tudom pontosabban megnézni, mert hátra arccal elindulnak az ellenkező irányba.
Látok egy fiatalabb neolitát, amint a vállán két, hosszú bot végeire függesztett, vízzel teli vödröt visz. Biccent felém, én is intek a fejemmel, és közben töprengek, ki a fene ez. Ismerős az arca, de nem tudom hová tenni. Mindegy.
A keleti piacon sem tengenek túl a vásárlók, se az árusok. Három-négy kereskedő van kint, egyikük bágyadt tyúkokat kínál eladásra, a többieknél rabszolgákat látok. A rabszolgák is árnyékban ücsörögnek, nem kell a pódiumon állniuk, még nem nagyon van miért. Meglátom a mi kereskedőnket és a testőrét is. A zsoldos vigyorogva biccent felém, a kereskedő boldog vigyorral, mintha az évszázad üzletét látná maga előtt, hangos szóval üdvözöl.
Visszaköszönök hasonló lelkesedéssel, mintha régi barátok lennénk. Kezet rázunk, meglapogatja a vállam, hogy kis híján hasba rúgom, de moderálom magam, és szemügyre veszem a kínálatát. Három férfi és három nő van láncon, egyik se tűnik harmincnál többnek, de van, amelyik húsz se valószínű. Sőt, gyanítom, az egyik nő a tizenhatot se töltötte még be.
A kereskedő nagy hangon dicséri mindet, és húsz százalék kedvezményt kínál, és még húszat, ha kettőt is megveszünk.
- Mit gondolsz? – nézek a madárkára, fejemmel a szolgák felé intve. Kíváncsi vagyok a véleményére, vajon melyiket választja. Közben gondolkodom, hogy kell-e nekem két új szolga, mert ezért az árért ez igen jó vétel lenne. Lényegében majdnem féláron lennének, teát csak kicsit kerülnének többe, mint amennyit egyébként is rá akartam szánni.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 16, 2017 4:33 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Ha ilyesmit csinálnék, hidd el, neked onnantól a világon semmi problémád nem lenne többé, Balar!
Csak nekem a Chrima klánnak a nyakamban. Az hótbiztos!
Tényleg jobb lenne, ha aludnál – közlöm még vele nevetve -, mert kezdesz félrebeszélni. Álmodj szépeket! – búcsúzom még tőle.
Azt nem mondom, hogy reggel jövök ébreszteni, nem meszes, biztos emlékszik, hogy megbeszéltük már. De legalább említettem neki.

Komolyan és megfontoltan bólintok. Rahesa általában összeszedett, inkább akkor hajlamos hibázni, ha úgy érzi, rettentően fontos, hogy valamit nagyon jól csináljon.
Úgy döntök, nem számolok be arról Balarnak, hogy a lány tegnap este az első teát elrontotta, csak mert néztem, hogyan főzi.
A lényeg most az, hogy a reggeli rendben van és a gazdája ezért elégedettnek tűnik.
Külön szoba? – kérdezem meglepetten. – Mindegyiknek? Na azért ez nem akkora palota, hogy a rabszolgáknak luxus jusson. Ugyanakkor a rendrakás meglesz. Egyébként is át kell nézni, mi minden van itt.
Vannak ötleteim a kivitelezésre, de az egész még odébb van, nem annyira sürgős.
A hivatal elnevezése… tudom, hogy Balar rájátszik, és tudom, hogy azért is teszi, hogy valamivel elterelje a figyelmemet. Sikerül neki. A nevetésem nem megjátszott, spontán jön és szívből, és jobban is érzem magam tőle, vagy miatta.
Vetek egy pillantást Balarra.
Meglep, az arca, a pillantása, és egy kis félmosoly, mint mikor az orromat akarta volna megpöccinteni, de végül máshogy sikerült. Ugyanúgy mosolyog. Tetszik ez a mosolya.
Értem, tehát esélyesen a mostani papírjaimban az van, hogy háremhölgy vagyok, a Palota felügyel rám. Ha valahogy hozzá is férnénk a holmimhoz, a megszerzett papírokban ez szerepelne, és ezzel nem lennénk előbbre.
Komolyan végiggondolva az egészet, csak még nagyobb szószba keverednénk. Mi. Nem csak én. Mert nyilván akkor megkérdeznék Balart is, hogy mégis hogy képzeli, hogy egy háremhölgyet tart magánál.
Lassan bólintok.
Ahogy nehezíti is. Szerintem ennyi idő alatt még nem írták át. Gondolom, annál most dühösebbek rám. Igaz, hogy nekem azt mondták, kiraktak, de ezt nem a nagy nyilvánosság előtt tette Kareem, a háremvezető. És azt hiszem, ettől még ugyanolyan pofon neki, hogy kirepültem.
Biztos dühös.
Balar viszont már tovább is megy gondolatban. Megelőz. Ha kicsit töprengtem volna még, valószínűleg nekem is beugrott volna, hogy ez lehet a legjobb megoldás. De így még jobb. Mert időben jön az ötlete.
Ez így tökéletes lehet. Ha egy körben megoldják, akkor elvben, ha a leggyorsabb állatokkal számolok, nagyjából nyolc-tíz nap alatt ideérhet apám levele.
Ha holnap kimegyünk a karaván elé, akkor durván ennyi, Adel elvinné a hírt. Igen, ez így tökéletes lehet. És addig van elég dolog a Kimérában, nem kell a városban mászkálnom. A bevásárlást elintézi majd Rahesa és Vulfius. Ez így rendben lesz.
Mélyet sóhajtok, nagy kő esik le a szívemről.
Mert jobb hagyományos levélként és nem postagalamb méretben, ugye?
Biztos, ami biztos, azért rákérdezek. Egyre jobban tetszik ez az ötlet, kivitelezhető, apáékat nem sodorja bajba, a Palota szemében elég nagy büntetésnek tűnik… és nem okvetlen végleges.
Ettől a gondolattól jobban érzem magam.
Balar, ahogy azt mondja, Madárka, hidd el… Elég érzelemdúsra sikerül neki. Hirtelen azt sem tudom, mi a szándéka, na, de a folytatás, és ahogy felröhög!
Én is elnevetem magam.
Te lökött vagy! – közlöm vele, és mókásan az oldalába bökök az ujjammal, nem fájósan, de azért érezheti. Különben is, tudom, hogy csiklandós.
A sopánkodás szóra felvonom a szemöldökömet, hiszen sejtem, mi lehet Balar élce mögött, de ha már úgyis a dereka közelében a kezem, orvul meg is csikizem, aztán már lépek is hátra.
Szólok nekik. De nekem már van szobám – emlékeztetem és mosolyogok. – Szomszédos a tieddel. És tetszik is. Szép az a nagy szőnyeg a falon, az ágy mellett.
Fél percet kések csak, mert Vulfiust a lépcsőházban sikerül elkapnom és pár szóban átadnom Balar utasítását, így a Kiméra főnöke nem hagy le. Vagy legalább nem jelentősen.
Becsatlakozom mellé, és mikor az utca végén észreveszem az ismerősnek tűnő őr párost, akkor megfogom Balar jobbját, pontosan úgy, ahogy az előző napon is.  Az őrjárat mintha csak pont erre várt volna, irányt váltanak. Kezdem úgy hinni, hogy igazam volt, mikor úgy véltem, találkoztunk már velük.
A piac felé menet egy fiatal neolita Balarra köszön, így én is biccentek és mosolygok, ahogy illik.
Mikor odaérünk, nincs az a nagy nyüzsgés, a hely határozottan békésebb, mint tegnap volt.
A kereskedő és a testőre természetesen most is a minden bizonnyal szokásos helyükön vannak, és várják a vevőket, no meg a jó szerencsét. Balart látva felderül a fickó képe, hosszan rázogatják egymás kezét, a kereskedő lapogatja is a nála jóval ifjabb Balar vállát, aki megadóan tűri, miközben én remekül szórakozom, látva, hogy jelenleg nem tehet semmit ellene, lévén rontaná az üzleti esélyeinket.
Ez után a kereskedő nekiáll az áruja magasztalásának, és ahogy látom, valóban állja is a szavát, a negyven százalékos engedmény legalábbis erre utal. De amikor Balar hozzám fordul, és azt kérdezi, én mit gondolok a fickó láthatóan célpontot és taktikát is vált.
Szépséges kisasszonyom, azt kell, hogy mondjam, valamennyi kitűnő állapotban van! Csodás vétel mind. Ha szeretne az úrnak örömet okozni – int Balar felé–, javaslom a vörös nőt, illetve azt a fiatalembert! – Ezzel a három közül a feltűnően szép vörös hajú rabszolganőre int, majd férfi szolgák közül a legidősebbre, aki olyasmi korú lehet talán, mint én, és feltűnően jóképű.
Alaposan megnézem őket, de egyikükön sem látok billogot. Bár én hajolok hozzájuk közelebb, mindketten Balart figyelik. A nő jól leplezett viszolygással pillant a hegére, aztán próbál mosolyogni, a férfi reménykedőn néz.
A férfinak intek, hogy álljon fel. Nálam pár centivel magasabb csak, láthatóan semmi hibája. A vörös nő előtt ellépek, inkább a gyereklányhoz hajolok le. Átlagos lányka, az arca szeplős.
Hagymát pucolni tudsz? – kérdezem tőle, mire ő félénken bólogat.  Erre megfogom a kezeit és megfordítom őket, hogy lássam a két tenyerét. Mindkettő érdes, egy-egy bőrkeményedést is észreveszek rajtuk.
Bólintok. A lányka engem néz, aztán Balarra pillant, majd újra rám.
Te is jössz! – mondom neki, aztán intek is a lánynak, meg az előbbi fickónak.
Balarra pillantok, végétre is az ő pénze, az ő szolgái.
Én őket vinném.
Kíváncsi vagyok, egyetért-e a választásommal egy profi.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 16, 2017 6:07 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Vállat vonok.
- Ha lesz három szolgánk, két nő egy férfi, és két szobánk rá, mert a jelenlegi szállásukra nem biztos, hogy befér még egy ágy és egyébként se akarom így összezsúfolni őket, hogy osszuk el? Vulfius kapjon külön szobát, és a lelki roncs Rahesát rakjuk össze egy ismeretlennel, vagy az új szolga kapjon új szobát, egyedül, amiből azt hihetik mindhárman, hogy az újonc a kivételezett? Arról nem beszélve, ha most mind kapnak külön szobát, mikor eljutunk odáig, hogy megvegyük Rahesa nővérét, egyszerűen egy szobába rakjuk vele, nem kell mindenféle átrendezéseket csinálni.
Aztán hagyom, had döntsön ő. végülis ezért vettem fel. Ha ő hajlandó elrendezni a szolgaszállásokat, ide-oda költöztetni őket, mit bánom én. Amúgy sem gondolom, hogy a külön szoba luxus lenne. A tapasztalataim szerint minimális privát szféra komoly mértékben növeli a szolgák megbízhatóságát, hasznosságát, és csökkenti a szökési kedvet.
- Mennyi időt is voltál a háremben? biztos, hogy ez alatt nem készítették el az új papírokat? Lehet, csak nem adták még át és nem vették még el a régit, de már rég készen állhattak.
Furcsán méreget közben, mintha… mintha aggódna értem. Mégis miért? Az ő papírjai hogy kötődnek hozzám? Vagy szokásos női logika módon kombinál és eljutott valami teljesen abszurd, témához nem vágó következtetésig?
- Nem tudhatod, hogy adták elő a többieknek a hiányod, ha szökésnek, akkor lehet, már csak ezért is megcsinálták neked a papírt, már ha nem lett volna eleve kész. Egy ilyen megírása öt perc, ha nem kell végigcsinálnod a bürokratikus baromkodásokat.
Boldognak tűnik az ötletemre. Kíváncsi vagyok, ha egy hónappal ezelőtt mondja neki valaki, hogy megkéri az apját, hogy írásban tagadja ki, mit szólt volna. Nyolc tíz nap? Kétlem. Nem fognak ilyen gyorsan útnak indítani senkit vissza, az állatoknak, neolitáknak pihenni kell, árut összeszedni, és a többi. Három hét legalább. De inkább négy. De ezt nem mondom neki, had örüljön a nyolc tíz napnak.
- Nem, ennek rendes levél méretűnek kell lennie. Egy postagalamb legfeljebb fecniket tud hozni, ráadásul nem is ismerek senkit, aki itt foglalkozna galambokkal.
Aztán orvul oldalba bök, hogy megrándulok, majd gonosz módon csikizni kell. A lárma alapján amit csapok, Rahesa talán rájöhet, hogy nem a madárkát kell féltenie tőlem, hanem engem tőle, de mindegy.
Homlokráncolva nézek a madárkára.
- És kit küldesz a pincebeli szolgaszállásra aludni, mikor az enyémek megérkeznek? Hasfelmetszőt, Orákulumot, esetleg Nagyszájút? – megrázom a fejem. – Mondtam, hogy azt a szobát egy hétre tudom adni, mert utána kelleni fog a többieknek. Ezért is kell átpakolni a raktárszobákat. Hogy legyen egy szoba, ami tényleg a tiéd. Lehetőleg ablakkal. Egye fene, a szőnyeget átviheted majd – vigyorgok.
Kicsit várni kell rá, amíg tárgyal a szolgákkal, így kimondottan lassan teszem meg az ajtóig lévő pár métert.
Menet közben megint kezdi a kézfogdosást, én meg forgatom a szemem, de csak nem fogok jelenetet rendezni az utcán. Még a végén kikuncogna, hogy beletenyerel az érzékeny viráglelkembe, én meg kénytelen lennék csomót kötni a légycsapóira.
Fél óra vagy kicsit több, míg odaérünk, közben gondolkodom, hogy a csatornatisztítókra vonatkozó utasítások is átadásra kerültek-e Vulfiusnak. Na meg vajon észreveszi-e őket, ha fent zörögve pakol. És Rahesa nyakon fogja-e vágni, ha nem tud aludni a lármától.
E gondolatokból a kereskedő rángat ki, aki már túlságosan is barátságos. Felvont szemöldökkel, kérdőn pislantok a zsoldosra, aki biccent, egy ujját elhúzza a torka előtt, majd a csatornafedélre bök. Tehát megölték a tegnapi balekot, és bedobták a csatornába. Lehet, ezt inkább nem mondom meg a madárkának, nem tudom, mennyire viselné jól a tudatot, hogy valaki meghalt, mert kezet emelt rá.
Eközben a madárka hallgatja a kereskedő fele sem igaz szavait a szolgákról. Majdnem olyan jó, mint nagyszájú, lehet feromonjai is vannak. Látom, ahogy a fiatal lányka bólogat a kérdésre, és tudom, hogy ha azt kérdezném, tud-e tüzet csiholni nedves szivaccsal, arra is igen lenne a válasz. Mindent tudnak, mindenre képesek, és majd otthon megkérdezné, hogy mi az a hagyma.
Végül kiválasztja a szépfiút és a kislányt. Van értelme a választásának. A szépfiú jól jön, a női vendégek örömmel jönnek majd vissza, ha ő szolgálja fel az italukat. A kislány viszont nem szerencsés, a vörös csinoska jobb lenne, jobban hozná a férfi vendégeket. A kislány túlságosan is kislány, sokakban kényelmetlen érzést kelt, hogyha gyerek szolgálja ki őket. Valószínűleg őt sajnálatból választotta, esélyes, hogy akit megveszünk, jobb élete lesz, mint egy átlag neolitánál lenne. A madárka nőből van, persze, hogy gyengéje egy gyereklány.
Valamint nem nézte meg őket túl alaposan. Ellenőrizni kell, van-e rajtuk bárhol sérülés, deformitás. Csontokon és az izmokon. Ha komoly verést kaptak, csonttöréssel, a bőr meggyógyul, de ha a csont rosszul forr össze, sok baj lesz velük. Valamint a fogak. Nagyon fontos. Ha rosszak, heteken, hónapokon belül elviselhetetlen leheletük lesz, amin csak a fogak kihúzásával lehet segíteni, de az meg sokszor elcsúfítja őket. Nekik pedig beszélni kell a vendégekkel. Az emberek foga nem gyógyul úgy, mint a neolitáké. Meg kell nézni a rabszolga jelüket. Valahol kell rajtuk lennie. Szökős rabszolgákat szoktak arcon jelölni, hogy messziről látszódjon. Normál esetben lapocka, esetleg alkar. Ha erotikus célra használták őket korábban, akkor fenék vagy a comb belső oldala. Ha nincs jelölésük, az baj. Akkor esélyes, hogy nemrég rabolták el őket, nincsennek betörve, esetleg nem igazi rabszolgák, hanem hazajönnek velem, ellopnak mindent és sose látom őket többé. A frissen raboltakért hajlamosak hamarosan rokonok, szeretők felbukkanni fegyverrel, rombolva, fenyegetőzve, összetörve dolgokat. Kinek kell ez. Ezután meg kell nézni, be vannak-e drogozva. Frissen rabolt szolgáknál ez gyakori. Sétáltatni kell őket egyenes vonal mentén, számoltatni, gyakorlatokat végeztetni. Meg persze tudni kell, írástudók-e, tudnak-e számolni, összeadni. Ezek mind fontosak nekünk. Ráadásul nem mondtam, hogy kettőt is veszünk. Amit kifizetünk most az egy dolog, de el is kell látni őket, etetni, fizetni az adót utánuk, és nem biztos, hogy van elég feladatunk négy szolgának. Vagy ötnek, ha jön Rahesa nővére is.
- Értem. Nem mondom, hogy maradéktalanul egyetértek, de értem. Érdekelne viszont, hogy miért őket választottad. Mi alapján gondolod, hogy jobban járunk velük, mint a többivel.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 16, 2017 8:40 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Ezek jogos kérdések, de úgy vagyok vele, hogy előbb lássuk, hogy pontosan milyen szolgát sikerül beszereznünk. Egyelőre nem tudom, nyilván abban gondolkodunk inkább, hogy egy nőt, de ki tudja, hogy milyen lesz a mai kínálat. Igaz, tegnap a kereskedő égre-földre esküdött, hogy mára jó áruja lesz, meg kedvezményesen adja majd, de úgy vagyok vele, hogy nyugtával a napot.
A kérdés jogos és a felvetés is. Az ujjaimon számolok.
Majdnem egy hónapot. Túl sokat. És szinte biztos, hogy kiállítottak egy új iratot, ami szerint háremhölgy vagyok. Azt nem tudom, hogy mikor Kareem kirúgott, addigra volt-e olyan papír, hogy csak voltam háremhölgy. Az irataimat gyakorlatilag már akkor elvették, mikor megérkeztünk a Palotába. Utána nem adták vissza. Velem egyszerre még két lány érkezett, az ő papírjaikat is elvették. A háremben senkinél nem láttam személyes iratokat. Egy-egy könyvet csak. De mást semmit.
Gyakorlatilag ezzel eléggé megnehezítik azok dolgát is, akik egyébként ki tudnának jutni. Eszembe jut Thylia. Tudom, hogy tud repülni. Ugyanakkor ő a király kiválasztott hölgye. Érte egészen biztosan felforgatnák a várost. Még az is lehet, hogy haza sem mehetne, hogy a családja kiadná, vagy kidobnák. Fogalmam sincs, hogyan reagálnának.
De az is lehet, hogy nem is akarná otthagyni a királyt. Ők azért valami módon kötődnek egymáshoz, még akkor is, ha úgy hiszem, az nem szerelem, nem olyan kapocs, mint amit a családomban láttam.
Újra Balarra pillantok. Furán néz rám, és fogalmam sincs, hogy miért. Felvont szemöldökkel, kérdő tekintettel nézem.
Valóban nem tudom, mit mondhattak a többieknek. De készüljünk a legrosszabbra!
Aztán mintha elgondolkodna azon, amit mondok.
Bólintok.
Igen, valóban. Jobb, ha rendes méretű, rajta a Khaled-ház és Kadda nagypecsétjével. És lényegében mivel Kaddában apa a törvény, ő bármikor visszavonhatja. Vagy akár örökbe fogadhat.
Elnevetem magam.
Ha úgy tetszik neki, akár téged is örökbe fogadhat és ficsúr leszel! – bököm ki, csak poénból. És nem eszem ágában nincs megsértődni akkor sem, ha erre kézzel-lábbal tiltakozna, amíg nem mond apára valami sértőt. De szerintem azt nem fog. Annál Balar rendesebb, plusz, szerintem, apát nem is tartja igazi ficsúrnak, mióta hallotta, hogy maga javítja a csatornát, meg hasonlókat.
A csikizés bejön. Nem kicsit.
De azért nem viszem túlzásba, ki tudja milyen hatással lenne a túlzott nevetés Balarra, ha netán a földön hemperegne miatta, rontaná a renoméját a rabszolgák előtt. Lehet, hogy már így is leselkednek, hogy mégis mit művelhetünk.
Nonono… ácsi! – szólok közbe, ha csak tudok. – Azt mondtad eddig, hogy két-három hét mire megérkezik a családod. Addigra mindent el tudnánk rendezni. A rötyisek végeznének, és vagy a rabszolgák mennének le, vagy a raktár. Ha nincs bűz, akkor csak a legértékesebb holmit kellene fent tárolni. Tehát a most raktárnak használt szobák kiürülnének. Az épületet nézve azok se nem kicsik se nem rosszak. Délután nekilátok az alaprajznak és utána meg tudjuk beszélni, hogy mi merre. Jó?
Szerintem ez megoldható. Elvben. De nyilván ha mégsem, akkor a vendégnek jó szoba jár.
Azért a szőnyeget köszönöm. Tavirózsás. Kézzel szőtt. Nagyon szép.
Balar nem rohan nagyon előre, ami jó. Gyakorlatilag egy lépéssel az ajtón kívül már utolérem.
Arra, hogy forgatja a szemét, csak mosolygok, de nem teszek megjegyzést. Papírjaim nincsenek, hát így járt. Ő az én ideiglenes igazolványom. Mondhatnám így is. De inkább abban bízom, ha így látnak minket párszor, senki nem fog kötekedni. Van egy olyan érzésem, hogy nem sűrűn sétált ki a Kimérából fényes nappal kézen fogva tisztességesnek kinéző nőkkel.
Nem beszélve arról, hogy jó érzés fogni a kezét.
Útközben most kevesebbet beszélünk, mert úgy látom, Balar valamin komolyan töpreng. Talán még mindig a szobákon. Bár én emiatt nem aggódom olyan nagyon.
Valahogy majd csak lesz, mikor megérkeznek a rokonai.
A rabszolgapiacon a kereskedő leginkább már egy harmadik rabszolgát is ránk sózna, de erre ingatom a fejem. Nem, három nem kell. Igazából kettőt se terveztünk, de egye fene. Ha egyről lenne szó, praktikussági célból a szépfiút vinném. De ekkora engedménynél a kislány is megéri. Eleve ő a legolcsóbb tétel.
Alapvetően ez egy első választás, és csak akkor érvényes, ha amúgy rendben találod őket, Balar. Ha valamelyikük nem stimmel, akkor természetesen átgondolom. Hibás árut nem viszünk el.
A kereskedő felé pillantok, aki azonnal tiltakozni kezd, közli, hogy ő soha be nem csapna minket és mind a szépfiú, mind a gyereklány kiváló állapotban van.
Remélem is – felelek neki. – A Chrima-ház nagyon nem szeretné, ha valaki rabszolgákkal akarná őket átverni.
Észreveszem, hogy a név említésére a szépfiú lesápad, de a kereskedő szava is elakad, majd meghajol, és úgy bizonygatja, hogy ő aztán soha, hogy meg se fordult a fejében.
Egyébként azért ők, mert a férfi jó lenne felszolgálni, és vélhetőleg Vulfius nem szívja fel magát miatta, nem mennek ölre. A kislány meg fiatal, hajlandó lesz dolgozni, és betanulni. És Rahesának jót tesz majd, hogy taníthatja. Elhelyezni is így lehetne őket.
Felemelem az államat és Balar szemébe nézek.
A minőségük vizsgálatát rád hagynám inkább. Ahhoz te értesz jobban. Én inkább tanulnám, hogyan és mit kell nézni, ha magyaráznád közben. Kérlek!
A kérés mellé pedig egy reménykedő mosoly is jár.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 16, 2017 10:59 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Bólintok, legyen úgy.
- Akkor is, minél több szobát szabaddá kell tenni. Pont semmi értelme öt helyen tartani a kacatokat, ha két helyen is elférnek. A kereskedő nem hiszem, hogy becsapna, abból nagy arcvesztése lehet. Hisz megtámadták egy potenciális vásárlóját közvetlen az ő üzlete előtt. Ha őrséget hívunk rá, még akár bírságot is fizethetett volna. Persze az megeshet, hogy eltűnik inkább. De nem hiszem. Az ilyennek gyorsan híre menne.
Tehát esély sincs tisztességes papírokhoz jutni a felvázolt úton kívül. Itt is lehet probléma, főleg, ha a hivatalt figyelésre állították. Ha keresik az ő nevét. Abból lehet probléma, de erről majd akkor, ha az apja levele ideért. Mert akkor, ha túl kockázatosnak látjuk azt lecserélni, azzal az irattal majdnem bármeddig el lehet lenni.
- Nem számít, mit mondtak nekik, főleg, ha ők úgyse jöhetnek ki. Odabent meg azt mondanak amit akarnak. Gondolom a pletyka az egyetlen szórakozásuk.
Aki unatkozik, az kombinál, és megosztja mindenkivel, amire jut. Ami többnyire ostobaság, de ha valaki ráér, a legbutább ostobaságot is meg tudja magyarázni, idővel.
- Nem tudom, hogy mennek ezek a dolgok ficsúréknál, de kétlem, hogy ennyire egyszerűen. Nem hiszem, hogy csak úgy visszavonhatja, vagy örökbe fogadhat bárkit. Biztos megvannak ennek is a szabályai. Túl sok visszaélésre adna lehetőséget.
Felhorkanok. Még mit nem.
- Akarod te, hogy mérgemben felégessem Kaddát? - mondom félkomolyan - Ha mindenáron ilyenben gondolkozol, válaszd Nagyszájút. Ő két héten belül királlyá koronáztatja az apádat.
A csiklandozás után tiltakozni kezd, pedig nem rémlik, hogy két-három hetet mondtam volna.
- Én nem két három, hanem kicsit több, mint egy hetet mondtam. Amiből lehetséges, hogy pár nappal több lesz, attól függően, mennyire kegyes az időjárás és a banditahelyzet hozzájuk, de megeshet, hogy Szélvész vagy Hasfelmetsző előbb érkezik. volt már rá példa, hogy ezek kihagyták az utolsó pár éjszakai pihenőt és inkább előre mentek.
Megcsóválom a fejem.
- A csatornások ha végeznek, a lenti rész lesz az eladandó szolgák szállása, mint mindig. Az erre van kitalálva. a raktárban lévő kacatoknak szerintem a fele kidobható, a többi meg értelmesen pakolva, nem egymás hátára hajigálva el fog férni idefent is, az új szobád és a szolgaszállás felszabadítása mellett. A pincében jobb szeretném, ha a szolgákon és a teaházhoz szükséges dolgokon kívül más lenne. Elkezdjük lehordani a szemetet, és heteken belül nem fogunk tudni mozdulni odalent. Ez van otthon is, évek óta. Itt nincs kedvem hozzá.
Az alaprajzra bólintok. Ha jól megcsinálja, akkor nem lesz gond. Ha nem jól, a szobák elrendezéseit és darabszámát akkor se fogja elrontani. Remélem. Ezzel meg már lehet mit kezdeni.
A szőnyegre vállat vonok. Amíg nem mondta, arra se emlékeztem, hogy ott van szőnyeg.
A kereskedőnél figyelem a válogatását, a szempontjait. Az érvelése szerint hasznosnak látja a kislányt, bár akkor is ott lesz az érzelmi része. Közben beletörődöm, hogy két szolgát fogunk venni teljesen feleslegesen, és ezzel lesz gondunk. Versengeni fognak, marni és fúrni egymást, mert biztosak lesznek benne, hogy egyiküket el fogjuk adni, mégpedig azt, amelyik a legkevésbé bizonyul hasznosnak. Egészséges szinten jó a versengés, de ez nem lesz az. Ha Rahesára bízzuk a kislányt, nem tudom, mi lesz. A védelmezési vágya lesz-e erősebb, vagy az, hogy biztosítsa, nem ő jön a piacra. Hacsak… Lehet, el tudom ezt kerülni.
A családnév említésére a szépfiú az arca alapján már annyira nem lelkes miattunk, gondolom sok rosszat hallott rólunk, a vöröske meg érdeklődőbben figyel, sőt, mintha rám is kacsintana. Az ágyamon át akar pozícióhoz jutni? Lehet. De ha kívánatosnak látják a vendégek, akkor bizony vissza fognak jönni a kedvéért. Már csak a hűségét kell valahogy biztosítani.
A kereskedő felé nézek egy pillanatra.
- Ha nem bánod, megvizsgálnám a teljes készletet a társammal, megmutatva neki, mire figyeljen. – bőszen természetesenez és hajbókol, így sorba állítom mind a hat szolgát.
Tehát van három nő. Az egyikük a kislány, a másikuk a vöröshajú, és egy alacsony szőke. E két utóbbi talán húsz-huszonöt lehet, nem több. A férfiak közül a szépfiú és egy másik, kicsit nagyobb orral, olyan huszonöt lehet. A harmadik, kopasz fejű, harmincnak néz ki, talán picit többnek. A kopaszra nyírt fej gyakran fiatalít, nem látszik, hogy mennyire ritkás a haja.
Utasítom őket, hogy nyújtsák ki előre mindkét karjukat, és emeljék fel az egyik lábukat. Kérek tőlük egy ugrást is, egy lábon. A madárkához fordulok.
- Néhány kereskedő, főleg a sunyibbak, hajlamosak itt-ott leütni embereket és eladni szolgának. Hogy ne kotyogjanak jogokról és szabadságról, általában drogokat adnak ezeknek. Egy bedrogozott szolga nem tudja megcsinálni, amiket most kértem tőlük.
Szólok nekik, hogy letehetik a lábuk. Felveszek a földről egy kődarabot, és szavakat írok a földre, a lábuk elé. Mindegyikkel felolvastatok egy-egy szót. A kislány és a nagyorrú elbukik ezen, nem tudnak olvasni. Utána számoltatok velük, egyszerű dolgokat, egyjegyű számok összeadása. Mind teljesíti, így nehezítünk. Szorzás és osztás, kétjegyű számok, százalékszámítás. A nagyorrú nem boldogul a szorzással, a vörösnek és a kislánynak problémát okoz a százalékszámítás. Ismét a madárkára pislantok.
- Mikor veszel egy szolgát, tudnod kell, mik azok a készségek, amikre szükséged van tőle. Ugyanakkor azt is tudnod kell, hogy az elvárt készségekből mi tanulható és mi nem. Az egyik választottad nem tud olvasni, ami nekünk probléma. Ugyanakkor ez a hátrány javítható, meg lehet tanítani, de időbe kerül.
Visszafordulok a szolgákhoz, és mondom nekik, hogy mutassák a rabszolga jelüket. A három férfinek az alkarjába van égetve egy-egy címer, a kopasznak kettő is. A gyereklánynak és a szőkének a lapockán van egy illetve három jel, a vöröshajú a combja belső felét mutatja, ahol egy jel van, valamint a lapockáján is. A több jelet viselők közül mindenkinél csak egy jel látható, a többi át van égetve. Mindegyik jel égetett, kivéve a vörösét, az tetoválva van.
- A combon levő jel azt jelenti, hogy… szórakozásra használták. – mondom a madárkának. – Abból a szempontból előny, hogy adhatsz neki olyan utasítást, amitól még a szolgák többsége is viszolyog, viszont gyakran minden más képességük gyengébb. Nem az, ami nekünk kell. – látom, ahogy a vörös összeszorítja a száját, nem tudom, dühében vagy csalódottságában. Valószínű érzi, hogy nem ő lesz a választottunk.
Mindegyiknek belenézek a szájába, és hívom a madárkát is. A kopasznak sok hátsó foga hiányzik, a szőkének csak egy-kettő. A többiek rendben vannak.
- A rossz fogak bűzzel és fájdalommal járnak, ami a hatékonyságot rontja. Nem veszünk olyat, akinek rossz a foga. – le is ültetem a kopaszt és a szőkét, ők biztosan kiestek. Látom, hogy a vörös szeme erre felcsillan, hisz mégsincs kint a „versenyből”.
Utána egyesével végignézem őket, igen alaposan. Kinyújttatom a kezüket, felemeltetem a lábukat, kérem őket, hogy ugorjanak. Figyelem a mozgást, és az arcukat. Ha fájdalmat látok rajta, az sérülést jelenthet.
- Izom vagy csontsérülést keresünk. Ezek idővel rosszabbodnak, folyamatos problémát okoznak, és a kezelésük nagyon drága, mert képzett gyógyítót igényel. Egy ültetvény intézője lehet sánta, vagy egy adminisztrátornak lehet sajgó könyöke. De nekünk az nem jó.
A nagyorrúnál látok gondot a térdével, valószínű sok éve eltörött, és a térd embereknek nem szokott rendesen gyógyulni. Őt is leültetem.
- Meg is volnánk. – intek az álló szolgákra. A kislány, a vöröshajú, és a szépfiú maradt. Megkérdezem a nevüket. A kislány neve Lina, a vöröshajú Láng Shannari nevet mond, a szépfiú Hermann. – Tehát Lina nem tud olvasni, minden egyéb szempontból megfelel. Shannari képességei nem azok, amiket keresünk, és kérdéses, túl tud-e lépni korábbi életén. Hermann tűnik tökéletesnek. Azt fogjuk játszani, hogy két szolgát veszünk. Az egyiket én választom, a másikat te, és a tiéd lesz. A te nevedre fogjuk iratni a papírját, neked fogjuk billogozni, a te felelősséged lesz. – kicsit kivárok, hogy felfogja amiket mondtam. – Az én választásom Láng Shannari. Melyikük legyen a tiéd?
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 17, 2017 10:55 am
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Sóhajtok.
Rendben lesznek a szobák. Kicsit bízz bennem, Balar! – felelem egyszerűen.
Arra nem tudok mit felelni, amit a kereskedőről mond. Az egész teljesen logikusnak hangzik így, és igazából nincs okom kételkedni abban, hogy Balar jól látja a dolgot.
A hírnév fontos – jegyzem meg végül komolyan.
A háremhölgyekkel kapcsolatban is van némi igaza.
Valóban. Egyébként meg bármit is mondanak nekik, nem tudják ellenőrizni, hogy az igaz-e. Nincs mozgásterük. Az biztos, van odabent még egy lány, aki képes lenne kirepülni. Hasonlóan, mint én. De nem gondolnám, hogy megkockáztatná, persze biztosan nem tudhatom, de… több veszítenivalója van, mint nekem, és kevesebbet nyerhet. Ő odabent nálam jóval fontosabb valaki.
Majd aprót bólintok.
A pletyka is megy, persze, ugyanakkor odabent nincsenek igazi kötelékek. Barátságok, úgy értem.
Talán valóban mindenféléket kitalálnak rólam, de hogy ki kinek mondja el… vagy éppen mindenkinek kürtöli-e, azt nem tudom.
Halványan elmosolyodom.
Vannak lehetőségek. És nyilván nem egyik napról a másikra lehet ilyet csinálni, akkor rögtön kiderülne, hogy a kitagadás hamis volt. De hidd el, van rá mód!
A félkomoly kérdésre felvonom a szemöldökömet.
Szerintem nem lenne szíved hozzá. Nagyon-nagyon elkeserítenél, sőt… annál is több! De egyébként is, eddig nem olyannak ismertelek meg.
Megcsóválom a fejemet.
Nagyszájú biztosan nagyon tehetséges, de szerintem ez neki sem menne, a jelölt akarata ellenére.
Ismerem apát, azt is tudom, miért szereti Kaddát, már persze azon kívül, hogy ott nőtt fel.
A homlokomat ráncolva töprengek.
Megesküdtem volna, hogy két-három hétről volt szó. De lehet, hogy tévedek? Akkor viszont kicsit bele kell húznunk. De meg fogjuk oldani. Feltéve, ha a rötyisek gyorsan végeznek.
Óvatosan elmosolyodom.
Ez nagyon úgy hangzik, mintha a testvéreid mihamarabb látni szeretnék, mit művelsz nélkülük. Csak még azt nem tudom, téged hiányzol nekik ennyire, vagy a körülötted lévőket féltik inkább – jegyzem meg apró kis mosollyal.
A kacatokon elgondolkodom.
Át fogjuk nézni őket. Ami rendben van, azt rendszerezzük és megtartjuk, a többiből két kupac lesz, a szemét és az eladható holmi.
Az alaprajzot túltárgyaltuk. Meg fogom csinálni.
A szőnyeg, ahogy Balar gesztusaiból kitűnik, az enyém lehet, erre elmosolyodom, az a holmi Kaddára emlékeztet. Otthon is vannak tavirózsák, ha a szőnyegre nézek, nem érzem magam annyira árván.
A piacon a kereskedő természetesen beleegyezik Balar kívánságába. Láthatóan neki a Chrima név sem ismeretlen, sőt még inkább igyekszik barátságosan viselkedni, integet a szolgáknak, hogy álljanak fel a vizsgálathoz, és úgy általában nagyon készségesen igyekszik dícsérni mindnek a vélt vagy valós erényeit.
De ahogy hamar rájövök, Balarnak megvannak a maga sajátos módszerei.
Az első próba magyarázatát hallva a kereskedő élénken tiltakozik, hogy ő nem, és dehogy próbálna minket így átverni. Való igaz, ezen a próbán mind a hat rabszolga átmegy.
Mint kiderül, a kislány nem tud olvasni. Ahogy a nagyorrú sem. A nagyorrú nem érdekel, a kislány meg elég fiatal ahhoz, hogy tanítható legyen. Ahogy láttam a kezén, eddig elég kemény munkát végeztethettek vele, ugyanakkor számolásban a szorzás megy neki, csak a százalékokkal van bajban. Szerintem egyszerűen nem tudja, mit jelent a szó.
Aztán megnézzük a rabszolgajeleket.
A vörös mindkét jele tetovált. A lapockáján lévő a régebbi, ott az eredeti minta láthatóan át van alakítva. A combján lévő új. Készséggel mutatja, láthatóan nem zavarja, hogy szét kell hozzá tárnia a lábait, felemeli a ruhája alját és magasra felhúzza a térdét, közben mosolyog.
Balar szavait hallva viszont keményen összeszorítja a száját, a mosolynak nyoma sincs.
A fogak ellenőrzése következik.
A szőke lány halk csalódott sóhajjal ül le, a kopasz viszont láthatóan megkönnyebbülve, de látva, ahogy a vörös szemei felcsillannak, gyűlölködő pillantást vet a nőre.
Aztán a nagyorrút ülteti le Balar, a sérült térde miatt.
Hárman maradnak és Balar hozzám fordul.
Az első válaszom ösztönösen jönne. Linát és Hermannt vinném. A vörös taszít, alattomosnak érzem. Balar is megmondta, a képességei nem stimmelnek, így úgy vélem, biztosan csak a külseje miatt választja. Számolni semmivel sem tud jobban, mint Lina. Ugyanakkor a kislány fiatal, könnyen tanítható, a vörös meg… Nem, nem bízom benne.
És észreveszek még valamit, ahogy felállnak, Hermann és Lina közel állnak egymáshoz, alig féllépésnyire, de szinte mindketten egyszerre húzódnak hátra, mikor Balar kimondja a vörös nevét, szinte egyedül hagyva őt. Ami még furcsa, hogy a kereskedő őre láthatóan megkönnyebbültnek tűnik. Mintha a vöröstől nagyon szeretne megszabadulni. Sőt, a szőke rabszolganő is mosolyog, bár mikor felé pillantok, sebesen lehajtja a fejét.
Vajon Balar látja ezt? Nekem egyértelmű. A vöröstől mind szabadulnának, a társai is és az őr is.
Nem tartom jó jelenek.
Intek Linának.
Gyere csak ide, és figyelj nagyon jól! – A kislány előrébb lép, nem néz rám, de bólint. – Leírom a neved a porba – folytatom és a Balar által letett kővel a földre írom: Shannari. – Most írd utánam! – szólítom fel a kislányt, és a lábammal kitörlöm a nevet. Lina kezébe adom a követ. – Rajta! Írd le a neved!
Shannari gyűlölködő pillantást vet rám, Lina szája széle remegni kezd.
Kis hülye az! – sziszegi a vörös.
Lina felemeli a fejét, láthatóan a bal vállamat nézi.
Az nem az én nevem volt. Az enyém rövid. – Kiejti a kezéből a követ és hátrál, míg bele nem ütközik a szőke lábába, akkor megtorpan. Láthatóan fél, hogy az ellenkezésére válaszul megüthetem.
Felveszem az elejtett követ újra és most a vörös elé lépek, megismétlem vele ugyanazt, amit az előbb Linával tettem, csak most azt írom a porba: Lina. Odaadom a követ a vörösnek. A nő rosszindulatú pillantással néz rám, majd hirtelen, mint aki észreveszi magát, mézédes csábmosolyt küld Balar felé, aztán a porba írja: Lina.
Hermann a földet nézi, a kibontakozó betűket, majd megvetően horkant egyet.
A vörös láthatóan magával elégedetten egyenesedik fel.
Egy pillanat – mondom a kereskedőnek, és Balar csuklóját megfogva félrevonom őt.
Felnézek rá, pillantásom a zöld szemekét keresi.
Van egy kis gond, illetve kettő – kezdek bele. – Összefüggenek. Mondom az elsőt. Bár igazán megtisztelő és nagy ajándék egy rabszolga, de jelenleg nincsenek papírjaim – nagyon halkan beszélek, hogy ezt ne hallja más –, elég problémás lenne valakit úgy venni meg, és bélyegezni az én rabszolgámnak, hogy legalább egy hónapig nem tudnánk hogyan igazolni. Hiszen jelenleg én magam sem tudom igazolni magamat. Gyakorlatilag, amíg az én papírjaim nincsenek rendben, ha lenne rabszolgám, az… nem is tudom, minek számítana a városban. És még utána is, ha esetleg figyelik a neveket, gondban lehetünk, akár az eladással, akár csak azzal is, ha a piacra küldeném bevásárolni.
Halkan sóhajtok.
A másik dolog sem független ettől. Mondjuk, az én rabszolgám nem kerülne eladásra… de… - habozok egy fél pillanatig, majd folytatom. – A vörössel gond van. Igen, sejtem a külseje miatt választottad. Azt hiszed, több vendéget fog bevonzani. Csakhogy van vele valami nagy probléma. Láttad, hogy a többiek, a szőke, meg a két férfi, de még az őr is szinte örült, hogy őt választod? Mintha szabadulnának tőle. És Lina meg Hermann ösztönösen léptek hátra, mikor kimondtad a vörös nevét. Nem akarnak oda kerülni, ahova a vörös megy. Aztán amit odasziszegett, és ahogy nézett… És minden további nélkül leírta Lina nevét a porba. A kislány viszont rájött, hogy neki nem a saját nevét írtam fel és meg is mondta. Ellentmondott nekem, pedig láttam, hogy nagyon fél, hogy esetleg megütöm.
Mély levegőt veszek, igyekszem átgondolni a szavaimat.
A vörös Shannari rád is rád mászna, ha hagynád neki, biztos fog próbálkozni. – Ez számomra világos, mint a nap, és szerintem Balar is észrevette már. A nő egy ribanc. – De Vulfiusszal is bepróbálkozik majd. És a vendégekkel is, akár össze is ugrasztja őket. Rahesát gyűlölni fogja, és lehet, hogy bántalmazni is. Szavakkal mindenképp, de lehet neki is megy majd. Rahesa félénk, lehet, hogy így teljesen begubózna és rosszul teljesítene. Vulfius… nem is tudom, legvalószínűbben állandóan kínosan érezné magát. A vöröst nem tehetnénk egy helyiségbe Rahesával, de Vulfiusszal sem. Az egyiket terrorizálná, a másikat… - vágok egy grimaszt. – Plusz, ha Rahesa azt hinné, a vörös elcsábította Vulfiust, az is gond lenne. Vulfius most az ő védelmezője.
És gond lenne a teázóban is, ahogy már mondtam. A vörös nem tud viselkedni. Ezen kívül egy-két év és korai hervadásnak indul majd. Egyéb hátrányai, hogy kész bármikor érdekből hazudni és alattomos. Az is lehet, hogy lop is.
Felvetem a fejem.
Még valami. A szolgákkal való bánást rám bíztad. Gondold át, hogy miért döntöttél így! Aztán gondold át, hogy miért választottad a vöröst, akinek csak a külseje van és mellé a borzalmas természete, és nem Hermannt, aki tökéletesen alkalmas lenne a feladatra, miközben Rahesa betaníthatná Linát, hogy pár év múlva, akkorra már tökéletesen képzetten, átvegye az ő helyét!
Kicsit összehúzott szemekkel nézek Balarra.
A vörös csak bajt hozna a Kimérába.
Balart nézem.
Nem mellesleg, ha a vöröst veszed meg, akkor csak egy rabszolgát veszel. Mindössze húsz százalék engedményért. Én nem választok másikat mellé. Bajnak bőven elég egy is. Még sok is belőle!
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 17, 2017 3:26 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Miből gondolod, hogy nem bízom? – ráncolom a homlokom. – Ha nem bíznék, nem lennél itt. De feltételeztem, el kell mondanom mit akarok, mert anélkül honnét tudnád.
A másik szárnyas háremlakó nem érdekel különösebben, hátha másvalaki tetőjére fog megérkezni. Legalábbis remélem, a madárka nem rakott ki nekik semmiféle jelzést.
A lehetőségekre csak bólintok, ha azt mondja vannak, akkor biztos úgy van.
- Akkor ne csináltass belőlem ficsúrt a családod által. És nem lesz mitől tartanod. Azt meg nyugodtan elhiheted, hogy aki felbosszant, mármint komolyan, igazán felbosszant, annak isten kegyelmezzen, mert én nem fogok.
Nem értem, miért kell mindent szó szerint venni. Ő tréfálhat, hogy az apja örökbe fogadna engem, hogy ficsúr legyek, de én nem tréfálhatok vele, hogy bosszút állok? Meg komolyan veszi, hogy Nagyszájú két hét alatt trónra elem bárkit? Eddig értette a tréfát, mi történt most?
- Nem, egy-két hétről. Bele fog férni minden az időbe. Ha meg a csatornások nem végeznek, megérdemlik, mi a bánatért nem szólt nekem senki a pince állapotáról.
Megrázom a fejem.
- Egyik sem. Csak egy isten háta mögötti tanyán laknak, és szeretnének minél több időt a városban tölteni.
A kacatokra is bólintok.
- Tényleg nem lenne baj, ha megtalálnátok a pajzsom. Egyszer már áttúrtunk érte mindent, de idő híján nem lehettünk túl alaposak. Most ez nem kifogás. Ha nem lesz meg, Vulfius komoly bajban lesz. Mert ő rakta el valahová.

A piacon észreveszem, hogy a madárka mennyire szurkol a szépfiúnak és a kislánynak. Apró jelek tömkelegét is észlelem a magyarázat közben, de egyelőre nem mondom ki őket. Az összes közül a vörösről érzem úgy, hogy jönni akar velünk, de nagyon, és ezért mindent megtesz. Csábosan néz rám, mintha ígérne valamit, és csúful nézi a madárkát, mert akadálynak látja. Igaza van, a madárka tíz szívverés alapján eldöntötte, hogy utálja őt. Súlyos hiba, előítélet.
Mikor Shannari nevét mondom, hogy őt viszem, a madárka szája megfeszül, és veszettül keresi a módot, hogy eltérítsen ettől. Úgy érzem, fél, hogy nem fogja tudni irányítani. Shannari hiába fiatalabb nála pár évvel, messze tapasztaltabb, és nem a világ naiv és jó oldalából, mint a madárka. Nincsenek illúziói, tudja, hogy mindent meg kell tennie a túlélésért.
A többi szolga sem kedveli, talán mert tudják, hogy tényleg mindent megtesz a túlélésért, ami viszont érdekesebb, hogy az őr és a kereskedő is örül, hogy kiválasztottam. Ezen elgondolkodom. A lány jó minőség, külsőleg mindenképpen, és ahogy nézem gátlástalan, okos, manipulatív, és jó szolga is egyúttal. Viszont a manipulációs kísérletei túl feltünőek, túl erőszakosak, ami azt sugallja, kétségbe van esve. De miért? Úgy érzem azért, mert ha nem veszi meg valaki hamarosan, valami olyan helyre fog kerülni, ahová nagyon nem akar. Bordély talán. Vagy valaki Hasfelmetszőhöz hasonlóhoz. Én sem szeretem ilyen helyre eladni a szolgáimat, gondolom így van vele a kereskedő és az őr is. Főleg, ha kihasználták Shannarit, aki tényleg mindennel próbálkozott, hogy ne ilyen helyre kerüljön.
Aztán a madárka kezdi el tesztelni őket, mármint a két lányt.
Lina nem hajtja végre a feladatot. Shannari igen. És ocsmányul néz a madárkára, mert az be akarta csapni.
Aztán a madárka félrehúz, én meg megyek vele.
- Rendben, akkor az enyém lesz mindkettő – felelem, de úgy tűnik, még nem végzett. Hallgatom az érveit, nem szólok közbe, amíg végig nem mondja az összes tiltakozását. Kicsit zavar, hogy azt hiszi, tíz év rabszolgakereskedői múlttal ekkorát hibáznák. Nem is kicsit, nagyon zavar.
- Semmi gond nincs Shannarival. Először is. A tetovált jel nagyon drága. És a jel kihúzása is tetoválva van, ha észrevetted. Ennyi pénz nem költenek ügyetlen szolgára, csak a nagyon drágákra, nagyon jókra. Shannari olyan, mint Rahesa lenne, ha nem csak az első, hanem a többi gazdája is állandóan vele hált volna az akarata ellenére. Kívül kemény, masszív fal, ami mögött egy darabokra tört lélek van. Mindent megtesz a túlélésért, mert mindent meg kell tennie. Ahányszor szét kellett tennie a lábait az akarata ellenére, már semmit nem jelent neki, és emiatt mindenki más, mint te is, erkölcstelennek, manipulatívnak tartod, aki bármit megtesz az előnyökért. Csakhogy ő nem az előnyökért teszi, hanem az életéért. Ezt neked igazán meg kellene értened, hisz a háremben pont ugyanez várt volna rád, csak aranyól volt a láncod nem acélból, és kijutottál, mielőtt az történt volna veled, mint Rahesával és Shannarival.
Karba fonom a kezem.
- A kis próbád két dolgot mutatott meg. az egyik, hogy Lina okoskodik olyasmiben, amihez nem ért. Hisz nem tud írni, honnét tudná, egy hangot milyen hosszú betűkkel írnak le. Ha nem ért egyet a paranccsal, nem hajtja végre, csak jönnek a magyarázatok, kifogások. Ez nem elfogadható. A másik dolog, Shannari. Látta, hogy nem jó amit leírsz, és a tekintetével jelezte, hogy nem ért egyet. De végrehajtotta amit mondtál neki. Ez az amire szükség van. Jelezze, ha nem ért egyet, de ne bírálja felül. Mert nem látja a teljes képet. Egyébként meg gyanítom, tudják ők, hogy nem ütheted meg őket. Nem ütheted meg más tulajdonát.
Utána elvigyorodom.
- Igen, meg fog próbálni rámmászni, meg Vulfiusra, és lehet veled és Rahesával is próbálkozni fog. Hacsak parancsba nem kapja, hogy ne tegye. Mert végrehajt minden parancsot, akkor is, ha nem ért egyet.
Egy-kettőnél azért több éve van még, mielőtt fonnyadni kezd, és ne feledd, az emberek gyorsan öregszenek, és nem hiszem, hogy ötnél több lenne közte és Lina között. Öt év meg nem igazán számít. Az engedelmesség fontosabb. Vulfius, ha kényelmetlenül érzi magát, az az ő problémája. Rahesa meg… ha azt parancsolod Shannarinak, hogy mostantól ő Rahesa legjobb barátja aki megvédi őt mindentől, engedelmeskedni fog.
Shannari bőven áron alul van itt, mert a hozzá hasonlók nem ilyen piacon, hanem magán árverésen szoktak elkelni. Jó lenne tudni, hogy került ehhez a kereskedőhöz. Meghalt az előző gazdája, az örökös meg eladta az első kereskedőnek? Vagy csődbe ment? Netán nagyon gyorsan kellett neki a pénz? Az a helyzet, hogy ha egy-két napon belül nem kel el, valószínű eladják őt egy bordélyba. Oda nem akar menni. Észrevetted, hogy ő az egyetlen, aki tényleg szeretné, ha mi vinnénk haza? Azért hazudik érdekből és azért alattomos, mert csak így élte túl. Ha nem játssza a szerepét, lehet, átvágott torokkal feküdne valahol a csatorna mélyén. Pár éve van a külsejéből, ezalatt kell neki beásnia magát valahová olyan mélyen, hogy amikor az öregedése látványos lesz, még mindig hasznosnak lássák. Az meg, hogy lop, ostobaság. Mégis miből vontad ezt le? Olyasvalaki, mint ő, sosem kockáztatná ilyennel a biztos helyét.

Széttárom a karjaim.
- Azért vettelek fel, mert úgy véltem, tudsz bánni a szolgákkal. Rahesa és Vulfius mindketten be vannak törve, nincs bennük tűz, az előző gazdájuk, vagy talán Nagyszájú kiölte azt. Könnyű velük. Shannari kihívás lesz, mert megkérdőjelez mindent amit teszel, amit döntesz. Ettől még végrehajtja, de segít neked, hogy más szemszögből is lásd a dolgokat. Ha zavar valami a viselkedésében, egyszerűen megparancsolod neki, hogy ne tegye többet. Engedelmeskedni fog, és mindent megtesz majd, hogy a kedvedben járjon. Főleg, mikor rájön, hogy én nem fogom elfogadni a felkínálkozását. De ha úgy véled, Shannari túl kemény dió neked, az is rendben van. Átbeszéljük az egyezségünk, és én foglalkozom Shannarival, te intézed a többi dolgot. Lesz belőle konfliktus az elején, de megoldjuk.  Tíz éve foglalkozom rabszolgákkal. Bízz bennem kicsit – ismétlem a szavait, amiket még ő mondott nekem. - A vörös csak annyi bajt hoz, amennyit engedsz neki. Mivel előítéletből már most utálod őt, lehet, egy-két nap múlva mindenképpen kiveszem a hatáskörödből. Ha pedig nem választasz mást, nekem megfelel, akkor csak Shannarit visszük. A húsz százalék engedmény tökéletes, és nincs szükségünk négy szolgára, főleg, mert az eléggé csökkenti az esélyét, hogy veszünk egy ötödiket. Rahesa nővérét, ha elfelejtetted volna.
Ezzel indulok vissza a kereskedőhöz, hogy megmondjam neki, csak Shannarit visszük. Hacsak a madárka meg nem gondolja magát.
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 17, 2017 5:15 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Elmosolyodom és bólintok.
Rendben. Igyekszem, meg gatyába rázom kicsit a szolgákat is és meglesz a pakolás.
Elnevetem magam.
Nem fogok. Jó vagy te így, ahogy vagy.
Tényleg nincs bajom azzal, hogy Balar nem nemes. Mármint, papírforma szerint. Meg, ahogy ő mondja, fejben sem. De tettekben az. Nem ficsúr, hanem nemes. De ezt nem tudja, és valószínűleg kiakadna, ha megtudná, hogy én így gondolom.
Elhiszem. De szerintem az épeszű egyének kétszer is átgondolják, hogy próbálkozzanak-e ilyesmivel.
Egyébként a tréfával nincs is semmi baj, ha rám vonatkozik értem, vagy úgy általában is, csak a családom most kicsit érzékeny pont, lévén, hogy tegnap óta tudom, és még mindig alig fogom fel, hogy valamilyen szinten elveszítem őket. Azért egy kitagadás, még ha csak formális is, fájó dolog. Főleg, hogy nem tudok személyesen beszélni se apával, se anyával, papával sem. Csak Adellel.
Ki lesz akadva.
Bele fog férni. Megoldjuk. Főleg, ha lesz még egy rabszolga – mondom, hiszen ma a piac a cél.
A tiltakozására mosolygok.
És mégsem ők kapták meg a Kiméra vezetését. Érdekes.
Azért vigyázok, hogy ne kezdjek nevetni, hiszen tudom, hogy elvben Orákulum mondott valamit, ami után Kétcsapás ide helyezte Balart, a fia tiltakozásával mit sem törődve.
A pajzs említésére bólintok.
Azért könnyebb lenne, ha tudnám, milyen volt. Hogy néz ki az a pajzs? Mérete? Formája? Színe? Van rajta valami minta vagy véset?
Egyszerűbb lenne így, ha tudnám, pontosan mit keressünk. A másik, ami eszembe jut, hogy lehetetlen helyekre is kerülhetett. Nem kizárt, hogy nem is a kacatok között van.

Valóban nem tetszik a vörös, de Balar őt választja.
Tudom, hogy figyel az újabb próba közben. Meg úgy általában is figyel, és sokért nem adnám, ha tudnám, mire gondol.
Balar első mondatára bólintok. Ha két szolgát venne, legyen mindkettő az övé.
Az úgy lenne a jó, ha végül mégis kettőt vennél – mondom egyszerűen. – Elég durva kitolás lenne bárkivel, ha még a miatt is bajba kerülne, hogy ki a gazdája.
Balar végighallgat, nem szól közbe, de látom a szemén, hogy nem ért egyet velem. Kicsit zabos is talán.
Aztán azt feleli, hogy nincs semmi gond Shannarival.
Összeszorítom a szám, de nem fordítom el a tekintetemet. Ugyanakkor, bár az első mondata nem tetszik, figyelmesen hallgatom.
Mert egy dolog igaz. Ő a rabszolga-kereskedő és profi benne. Nem kételkedem a történeteiben, a családjáról szóló történetekben és láttam, hogy ismerik fel a Chrima nevet a rabszolgák, az őr és a kereskedő is. A neve valószínűleg bőven elégséges ajánlás. Én hozzá képest kezdő vagyok.
És mellesleg épp most gondoltam, hogy sokért nem adnám, ha tudhatnám, mi jár a fejében. Hát most megtudom.
Balar rám pirít kicsit. De ha belegondolok, igaza van.
Én megszöktem. Neolitaként. Vállalva a veszélyt is. Rajta is kaphattak volna, és akkor már nem lenne madárka.
Shannari ember.
Vajon mi lett volna velem, ha nem tudok meglépni? Milyenné váltam volna egy vagy két év alatt?
Lassan bólintok.
Aztán jön a második magyarázat.
De legalább a próbám mégis jó volt valamire. Még ha én magam elsőre nem is jól értelmeztem – jegyzem meg ugyanolyan halkan, ahogy korábban beszéltem. Végtére is se a rabszolgáknak, se a kereskedőnek nem kell tudnia, mit tárgyalunk éppen ketten.
Balar vigyorára elhúzom a szám.
Nem tehetek róla, a gondolat, hogy egy nő bepróbálkozzon nálam, taszít.
Hát remélem. – Bólintok.
Aprót bólintok.
Érzetem a hazugságokat, a manipulációt, és nem tetszett. De ezt így, ahogy te elmondtad nem gondoltam végig. – Nem tetszik kimondanom, de attól még így igaz. Shannari viselkedése ellenszenvessé tette a lányt és taszított, így azt akartam ne kerüljön a Kimérába és itt el is akadtam. Talán azért, mert nincs annyi tapasztalatom a rabszolgákkal, mint Balarnak. Vagy talán, mert nem tetszett, ahogy Balarra nézett.
A második erősen benne volt. Nincs értelme, hogy ezt letagadjam magam előtt.
A tanácsokra bólintok, mert van bennük logika, értelmesen hangzanak. Meg tudom tenni. Képes vagyok rá.
Aztán Balar mond valamit, ami megdöbbent. Úgy komolyan. És őszintén. És ugyanakkor valahol legbelül nagyon örülök neki. Fogalmam nincs, hogy volt-e valami célja vele, vagy csak így jöttek a gondolatai, nem tudom.
A következő, ami újra tisztán eljut hozzám, hogy bízzak benne.
Rendben, Balar. Bízom benned.
A szavaim komolyak, a hangom is.
Lássuk, mire megyek Shanarrival! Vágjunk bele!
Direkt nem mondom azt, hogy megpróbálom. Papa mindig azt mondja, próbálkozni csak a kiskutya szokott.
Halkan sóhajtok.
Igyekszem őt úgy nézni, ahogy most te mondtad. Mint egy lányt, akit akarata ellenére becsuktak a hárembe, de végre esélye lehet arra, hogy kinyíljon a kalitka és repüljön.
Mivé válhattam volna én a háremben, mondjuk tíz év alatt? Azzá a lánnyá, aki csak úgy letérdelt mindenki előtt, akárhányan is nézték? Shannari olyan, csak épp nem neolita háremhölgy, hanem rabszolga?
Komolyan bólintok.
Rahesa nővére többet használna, ha esetleg sikerülne majd valahogy a nyomára bukkannunk, és még megfelelő is lenne. – Elmosolyodom. – Nem felejtettem el.
Balar a kereskedőhöz indul, én pedig mellé lépek, és szokás szerint megfogom a jobbját, bár csak pár lépést teszünk.
A vörösre nézek.
Ha van valami motyód, Shannari, akkor kapd gyorsan össze, mert velünk jössz! – szólok a nőnek és a hangomban nincs semmi bántó él.
Gondolom, Balar közben megalkudik rá. Őszintén halovány gőzöm sincs, mennyit érhet ez a nő, nem vagyok tisztában a rabszolgák árával és nem is próbálok mást megjátszani, nevetséges lenne.
A vörös Shannarit figyelem inkább, az arcát, a szemeit.
És ott van, egyetlen villanásnyira, de igen, most meglátom azt, amiről Balar beszélt.
A döbbenet, a megkönnyebbülés, hogy mégis sikerült, hogy őt veszik meg. Egy rövidke pillanatig belátok a maszk mögé. A nő örül. De ez nem jó szó. Ez valami több.
Eszembe jut, mit éreztem két napja a tetőn, éjjel, mikor láttam, hogy az árnyalak a mellvédhez támasztja a kardját.
És megpróbálom elképzelni, hogy milyen érzés lehet ez annak, aki nem egy hónapig volt fogva, hanem évekig.
Balar még a kereskedővel beszél, már nem fogom a kezét, a vöröst nézem, ahogy egy apró batyut markol fel. Mi lehet benne? Egy váltás ruha, fésű? Annál nem sokkal több.
Két napja nekem még ennyim sem volt.
Shannari közelebb jön hozzánk, de kétlépésnyire megáll, azt hiszem, az orrom hegyét nézi.
A gazdád neve Balar Chrima. Igen, abból a bizonyos Chrima-klánból – kezdem, bár gőzöm nincs már megállapodtak-e, most annyira nem figyelek oda, épp ezért remélem, később Balar elmondja a részleteket, az alkudozást is, és ha valamit megtudott még a nőről, azt is. – Az én nevem Aicha. A házban nem te vagy az egyedüli rabszolga. Két társad van, ők már gyakorlottak az aktuális feladatokban. Amint visszaérünk, a gazdád dönt a jelölésedről. Aztán a kijelölt szálláson lepakolsz. Ha a jelölés után képes vagy dolgozni, akkor ma egyszerűbb feladatokat kapsz a konyhán, és a többiekkel együtt a rendrakásban, hogy szokd a helyet. Megértetted a feladatokat?
Talán a kis beszédem második felét már Balar is hallotta, vagy talán többet is.
Ez. azt hiszem, hamarosan kiderül. Felé pillantok.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 18, 2017 10:39 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Még leírom neki a pajzsomat, másfél alkar átmérőjű kerek pajzs, belül bújtatóval és fogantyúval, minden jelölés, címer és hasonló nélkül, utána megyünk a piacra rabszolgát venni.

Habár nincs lenyűgözve tőlem, elfogadja az érveimet és a döntésemet Shannari mellett. Sok az ismeretlen tétel a vörös körül, de amekkora kedvezményt kaptunk, nem akarok nagyon szőrszálhasogató lenni, és különben is, minden ösztönöm azt mondja, ez egy jó vétel lesz.
Látom a madárkán, ahogy belegondol, bizony Rahesa is lehetne olyan, mint Shannari, ha a második gazdája rosszabb, mint amilyen, vagy ő maga is válhatna ilyenné, ha nem kidobják a háremből, hanem mondjuk a napficsúr kérésére megpróbálják betörni. Shannarinak nem volt ilyen lehetősége, és amellett, hogy tényleg kell még egy szolga, nem lesz rossz élete a Kimérában.
Különben is, mi más lehetőségünk lenne? Eleve két szolga rossz ötlet lett volna, nincs rájuk szükségünk, és akkor Rahesa nővérét nem tudnánk megszerezni. Már ha él még egyáltalán. Ha egy szolgát veszünk, annak nőnek kell lennie, tehát a szépfiú kiesik, és csak Lina maradna. De Lina csak egy gyerek, nem vonzó eléggé, hogy vendégeket csaljon be, nem tud olvasni, ami hosszú idő alatt javítható, és a keze alapján nagyon keményen dolgoztatták, túlságosan is. A teste még fejlődésben, és gyanítom, hogy már most összeszedett olyan ízületi problémákat, amik most még nem látszanak, de egy-két év, és használhatatlanná válna.
Szélesen vigyorgok, mikor mondja, hogy boldogulni fog Shannarival. Szerintem is. Persze előtte el kell mondanom neki, hogy bánunk frissen vásárolt szolgákkal, mert gondolom olyanokkal nem volt dolga. A szüleinél mind ott voltak már jó ideje.
Aztán abban is megegyezünk, hogy csak Shannarit visszük, Linát vagy Hermannt nem. Mindez azért, mert a madárka Rahesa nővérét akarja előkeríteni. Úgy legyen. Nekem pont megfelel.
Azután visszamegyünk, már megint kézen fogva, hogy a fene esne bele. Aztán ő megy Shannarihoz, én meg a kereskedőhöz.
Shannari ára ugyan kicsit magasabb Linánénál vagy Hermannénál, de erre számítottam is, a kedvezménnyel viszont bőven megéri. Tulajdonképpen ez a „magasabb” ár is bőven olcsóbb, mint amennyire az eddigiek alapján értékeltem. Nem is próbáok tovább alkudozni.
Megírjuk a szerződést, kifejtve, milyen esetekben fogja tőlem a kereskedő visszavenni. A kereskedő pecsétviaszt cseppent a papírra, belenyomja a gyűrűjét, majd újabb adag viasz. előszedem a zsebemből a családi pecsétgyűrűt, és én is lepecsételem a papírt. Mindkét példányt. Shannari és minden vagyona ettől a pillanattól fogva az enyém, ki is fizetem a megbeszélt kétezer és négyszáz aranyat (pontosabban a váltót írom meg, ami alapján a bankház odaadja ezt a pénzt a Chrima számláról a kereskedőnek – eszembe sincs ennyi aranyat magammal hozni).
Mikor odaérek a madárkához és a vöröshöz, épp a jelölés utáni esetleges munkáról beszélnek. Nem, madárka, miután leégettem a jelet a combjáról, egy-két napig nem fog tudni járni. Nagyon rossz helyen van az a tetoválás. Gondolkodom is, hogy lehetne ezt megoldani másként.
Nyújtom a kezem a vörös felé, láthatólag tudja a dörgést, átadja a batyuját. Hivatalosan az enyém, és tudni akarom, mi került a birtokomba. Fésű, egy egyszerű női ing, szoknyanadrág, némi fehérnemű, és két szütyő. Az egyikben pár ezüst tallér, a másikban viszont… egy nyakék. Ez utóbbit kiveszem. Aranyláncon két-három függő, a középsőben apró smaragd. Ez ér vagy kétszáz aranyat.
A vöröst nézem. Maga elé figyel, de a szemei valahogy furcsák. Mintha lehullana a maszk, és őt magát látnám. Ez a nyakék komoly érzelmi értéket hordoz számára. Szemem sarkából látom, hogy mind a kereskedő, mind az őr elkerekedett szemmel nézik a nyakéket, nem tudtak róla. Újabb pillantás a vöröskére. Elrejthette volna, ha nagyon akarja. Visszateszem a nyakéket a szütyőbe, azt meg a batyujába, és visszaadom neki az egészet. Pillanatra hála és megkönnyebbülés, majd újból a maszk.
- Ha odalépünk, hazaérünk, mielőtt a csatornatisztítók megérkeznek. Utána beszélni akarok először veled, Aicha – most először mondom neki a rendes nevét, de nem akarok madárkázni a rabszolga előtt, - utána a te jelenlétedben Shannarival.
Sietős léptekkel megyek haladok, tovább tartott ez az egész, mint gondoltam, arra számítottam, a kérésünknek megfelelő nőből egy lesz, esetleg kettő, nem pedig hatból kell kiválasztani egyet, és még alkudozni is kell a madárkával.
Mikor megérkezünk, Vulfius a vendégtérben van, és újságolja, főleg a madárka felé beszélve, hogy a reterátbúvárok már lent vannak és vizsgálódnak. Nagyon jó.
- Ha végeztek, és nem túl büdösek, kísérd fel egyiküket a szobámba. Ha büdösek, hívj le engem. Ő itt Shannari – intek a vörös felé, aki mézédes hangon köszön. Ezzel is kezdeni kell majd valamit. Vulfius rákszínű lesz, és félszeg sziánál tovább nem jut – Itt marad lent, ha csengetek, kísérd fel a szobámba. Valamint hozz fel valami innivalót is.
Fejemmel intek a madárkának, és megyek is fel.
Lerakom a fegyverarzenált, majd leülök a székembe. A madárkát nem kínálom hellyel, szerintem túl vagyunk már ezen.
- Szóval rabszolga vásárlás egyszer egy – kezdem vidáman. – Mint láttad, Rahesa és Vulfius kezesek, szófogadók, nincs velük gondod. Frissen vásárolt szolgákkal viszont más a helyzet, főleg akik rossz helyről jöttek. Az első egy-két hétben maximálisan professzionálisnak kell lenni velük. Nem lehet barátkozni, haverkodni. Most fogja kitapasztalni, hogy illeszkedik ide, hol a helye, és hol vannak a határai. Kóstolgatni fog, próbálgatni mit tehet meg büntetlen, és mit nem. Ne kérdezz tőle semmi személyeset, de még olyat sem, hogy ízlik-e neki az étel, mert olyan választ kapsz, hogy könnynek között fogod sajnálni. És még csak hazudnia se kell hozzá. Az ilyen volt szexjátékszereket úgy képzeld el, hogy ha most leküldjük, hogy ússzon le az eldugult csatornába megkeresni, mi a dugulás oka, szó nélkül megteszi, mert ennél sokkal gusztustalanabb dolgokat is kellett már tennie. – hátra dőlök, összefonom az ujjaim a tarkóm mögött.
- Tehát távolságtartás egy-két hétig, addig legfeljebb olyan dolgokat kérdezz, hogy ért-e ehhez, ahhoz, amahhoz. Valószínű sok mindenben hiányos a tudása, tanítani kell majd. Utána, mikor már mindenki megszokta őt és ő is megszokott kicsit mindenkit, el lehet kezdeni vájkálni. Miért adták el, jól érzi-e magát, ilyenek. Kérdés?
Aztán ha vannak kérdések, és meg is lettek válaszolva, hívatom a vöröst.
Vulfius kopog, majd ugyanolyan piros fejjel beengedi a személyzet új tagját. Shannari hosszú, kecses léptekkel jön be, majd megáll középen. Kedvesen mosolyog, enyhe csáberővel. Már nem erőltetett, teljesen természetes, bárki elhinné, hogy őszinte kedvelésből mosolyog. Mindössze az ront a képen, hogy nem néz a szemembe, az asztalt fixírozza, jó szolgához mérten.
- Ahogy már tudod – kezdem, és látom, hogy ezúttal sem remeg meg a hangomtól – a nevem Balar Chrima. Szólíthatsz Balar úrnak vagy Pléhsuszternek. – hagyok kis időt, hogy a madárka is elmondja a saját nevét, és mit szeretne, hogy szólítsák. – Fordulj körbe.
- Igen Uram – feleli olyan hangon, amitől egy hulla is lerúgná magáról a földet, csak hogy vele lehessen, mire összevonom a szemöldököm és felmordulok. Pillanatra a szemembe néz, majd gyorsan vissza az asztalra, és megismétli, ezúttal normális hangon, majd lassan körbe fordul. A most használt hangja már normális, még így is nőies, kicsit talán mélyebb az átlagnál, de hiányzik belőle az erotikus romlottság.
- Ha már témánál vagyunk – mondom, félig a hátának, ahogy forog. – Nem próbálkozol bejutni az én ágyamba, se Aicha ágyába. Vulfiussal és Rahesával próbálkozhatsz, ha akarsz, de csak ha már fél éve itt leszel.  – addigra ide fog tartozni, és ha próbálkozik is, nem előnyökért fog. – Ezen túl azzal és akkor fekszel össze akivel akarsz, amíg az a saját akaratod, és iszod utána a teát – nem kell kifejtenem, milyen teára gondolok. – Valamint szeretném, ha ezen a hangodon kommunikálnál velünk.
Megvárom, amíg szembe fordult, majd felkelek a székemből, és odamegyek, egy lépésnyire elé.
- Nincs korbácsnyom a hátadon. Mivel neveltek? Vízzel? – alig észrevehetően megremeg a szája az emlékekre, ahogy újabb igen urammal felel. – Nézz a szemembe – mondom neki, mire pillanatnyi habozás után felnéz. A szeme elidőz egy töredékpillanatot a nyakamon, de a szememet nézi. Hamar elfordítja a tekintetét, így visszaülök a székembe.
- Ez egy teaház, és az elsődleges feladatod a vendégek kiszolgálása lesz. Teával és étellel, a tested nem árucikk nálunk. Ez azt jelenti, hogy ha egy vendég nem illő módon megérint, és ha rászólsz nem hagyja abba, cselekedhetsz belátásod szerint, amíg nem okozol maradandó sérülést, meg foglak védeni. Aicha és Rahesa fog betanítani a teaházi tennivalókra, ha valami nem tiszta, kérdezz, kérdésért még senkit nem büntettem meg. A mindennapi rutint, ételkészítés, takarítás, ilyenek, Vulfiussal és Aichával fogod tudni egyeztetni. Heti egy szabadnap jár a törvény szerint, ha fontos neked, hogy ez melyik nap, mert rokonok, barátok várnak, minden megbeszélhető. – a szeme egy pillanatra keserű lesz, nincs neki senkije az égvilágon.
- A vendégek hajlamosak borravalót adni, ha jól szolgálod ki őket. Ezt a pénzt leadod. Az összeg fele hetente egyenlően el van osztva hármatok között, a maradék félre van téve olyan dolgokra, mint ruhák és bútorok nektek. A te kezedbe kapott pénzzel azt teszel amit akarsz. Igen, - bólintok a kérdő tekintetére – lehet saját vagyonod, de nem több, mint harminc arany. Fél év múlva ez felmegy ötvenre, később még többre. Kétezer és négyszáz aranyat fizettem érted. Amint a vagyon-kereted eléri a háromezer aranyat és lesz is ennyi pénzed, beszélhetünk a szabadságod megvásárlásáról. Nem fogok a zsebedben turkálni, de ha nem tartod be a szabályokat, gondjaink lesznek. Ha valami ennél drágább dologra gyűjtenél, szólj, általában lehet velem beszélni.
Karba fonom a kezem.
- Ehhez kapcsolódik a következő dolog. A jelölés. Mi billogot használunk, amit a lapockára szoktunk rakni. És ugyanígy, tüzes vassal tüntetjük el a régi jelet. Csakhogy, ami neked a combodon van jel, az a terület nagyon érzékeny, ha ott megégetlek, napokig nem fogsz tudni járni, a fájdalomról nem is beszélve. A tulajdonosi jel égetés lesz mindenképpen, de arról lehet szó, hogy holnap délután egy tetoválóval üttetjük át valami ábrává a régi jelet a combodon. Ennek árát pedig a heti pénzedből ki fogod nekem fizetni. Ez lehet, hogy két-három hónapi teljes pénzed is lesz. A döntés a tiéd.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 18, 2017 12:50 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
A pajzs leírására bólintok, kissé meglep ugyan, hogy csak ekkora, de aztán Balar alkarjára pillantok, majd a sajátomra.
Eredetileg nálad kisebb harcosnak készült, ugye?

Balar szerintem tudja, hogy továbbra sem vagyok elragadtatva a vöröstől. Nem bízom a nőben. Egyáltalán nem. Ugyanakkor kénytelen vagyok elfogadni Balar érvelését, mert amit mond, az logikus, és belegondolva helytálló lehet.
Ettől függetlenül továbbra is ott motoz bennem, hogy Shannarival lehetnek még gondok. Nem tudjuk, miért adták el, sem azt, hogy miért utálták ennyire a többiek itt. Bár ötleteim nekem is vannak, de azok csak ötletek. Balar előbbi okfejtése után igyekszem nem belemerülni egyik teóriába sem.
Úgy döntök, a legjobb, ha Shannarival kapcsolatban teljesen professzionálisan viselkedem és csak a feladatomra és az tényekre támaszkodom.
Hivatalosan Balar alkalmazottja vagyok, ki nem mondva egyféle üzlettárs, egyébként meg a Chrima család nem tűri a haszontalanokat.
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy állnak ahhoz, ha valaki szerintük ficsúr származású.
Nekem meg eszem ágában sincs beégetni Balart, mikor megjön a családja.
Boldogulni fogok!
Balar rám néz, elvigyorodik, én meg visszamosolygok.
És nyilván újra megfogom Balar kezét, ahogy visszamegyünk a kereskedőhöz. De most nem csak azért, mert jó érzés fogni a kezét, vagy azért, hogy húzzam vele, hanem azért is, hogy mutassuk, egyetértésben döntöttünk. Igaz, a kereskedő és az őr pontosan tudják, hogy Balar minden további nélkül nekimegy bárkinek, akármilyen rendű-rangú neolitának is értem, hiszen látták, mi történt tegnap, de a rabszolgáknak is látniuk kell, hogy mi együtt döntöttünk. Megbeszéltük és határoztunk. Nem akarom, hogy a vörös azt higgye, hogy kijátszhatóak vagyunk egymás ellen, és ilyesmivel próbálkozzon.
Balar megköti az üzletet, én meg megjegyzem magamnak, hogy később megkérdezem a részletekről, és arról, hogy mi szerepel a szerződésen. Utána hozzánk lép.
Shannari motyójának átvizsgálása következik. A nyakék engem is meglep, a szemem sarkából Balarra pillantok, majd az új rabszolgára, észreveszem, hogy a tekintete megváltozik, ugyanakkor nem szól semmit. Gyanítom, hogy akkor se szólna, ha Balar elvenné tőle a nyakéket, hiszen elvben az már az új gazdájáé.
Én nem fogom tőle elvenni, az biztos. Akkor sem, ha jelenleg az én vagyonom kisebb, mint ezé a vörösé.
Balar is mindent visszaad, és egy pillanatra látszik, hogy a lány megkönnyebbül.
Elindulunk, megfogom Balar kezét, Shannari szaporázza mögöttünk. Nem hiszem, hogy most lelépne, jelenleg nincs rajta az új jele, de nincs szabadságlevele sem. Az első sarkon lekapcsolnák. Hacsak nem mi érnénk utol hamarabb. Rövidtávon nagyon gyors tudok lenni, el tudnám kapni, akár futva, akár repülve, és gondolom, nem tenné a kirakatba, amit akkor a gazdájától kapna.
Természetesen, Balar –felelem a kérésére.
Azt hiszem, lesznek majd tanácsai az új rabszolgával kapcsolatban, amit nem is bánok. Ahogy annak is örülök, hogy a vörös előtt a nevemen szólít, ez rangot és tiszteletet mutat. Nem mintha bármi kifogásom lenne az ellen, hogy egyébként madárkának hív, mert ahogy mondja, az inkább kedves becenévként hangzik tőle.
Hazaérve, milyen furcsa, de már így gondolok a Kimérára, Vulfius fogad, és azonnal jelenti, főleg hozzám és nem Balarhoz beszélve, hogy a rötyisek megjöttek és munkához láttak.
Nagyon helyes – válaszolom. – Vulfius, gondoskodj róla, hogy a munkájukhoz szükséges helyiségekbe bejussanak, és vagy te, vagy Rahesa készítsetek nekik egy nagy kancsó teát, mindennel együtt. Ez egy teaház, hadd pletykálják el, hogy a szolgáltatásuk ára mellé, kaptak valami finomat is!
Gyanítom a reterátosok sok más neolitával találkoznak. És jár a szájuk akár munka közben, akár munkán kívül.
Természetesen Balar is kiadja az utasításait. Az innivaló szóra bólintok, bár pontosan tudom, hogy Vulfius már ismeri a gazdája kedvenceit, és tegnap óta azt is tudja, hogy napközben szeretem a citromos zöld teát.
Balar felfelé indul, és én követem, nem zavar, hogy csak intett, nincs ezzel semmi bajom. Menet közben vetem le a köpenyemet, az új szürkét, és így a szárnyaim már jól láthatóvá válnak. Még hallom a meglepett női szisszenést a lépcső aljából. Azt hiszem, Shannari eddig úgy gondolta, valami torz csúfság vagyok, de most valószínűleg lekattant neki, hogy neolita nemes lehetek. Legalábbis a születésem jogán.
Balar nekivetkőzik, ami jelesül azt jelenti, hogy leteszi a fegyvereit, és nem azt, amit reggel művelt, bár az emlékre halványan elpirulok, aztán lezökken a karosszékébe, én sem kéretem magam, az ülőkémre telepszem, megmozgatom kicsit a szárnyaimat, majd elmosolyodom.
Szerintem attól jelenleg nem kell tartanod, hogy barátkozni akarnék vele – jegyzem meg. Nincs értelme tagadni, továbbra sem kedvelem a vöröst. De ettől még nem fogok vele máshogy bánni, mint szakszerűen, ahogy Balar mondja. Mert való igaz, frissen vásárolt szolgák Kaddában elég ritkán fordulnak meg.
Bólintok.
Ha a reterátosok nem találják az okot, még mindig megoldás lehet. Nő és ember, kisebb náluk.
A hangom tárgyilagos, bár nem gondolom, hogy ilyet parancsolnék Shannarinak. Nem, hacsak valami nagy mocsokságot nem követ el itt a Kimérában.
Balarra nézek, figyelem a szemeit, ahogy mozdul, őt magát is.
Nem. Ez teljesen világos.
Fél percig gondolkodom még valamin.
Ha nem teszi a dolgát, vagy megszegi valamelyik szabályodat, milyen büntetést kaphat?
Rahesa és Vulfius esetében nem merült fel ez eddig, ők nem kérdőjeleznek meg engem, de Shannarival kapcsolatban nem vagyok biztos abban, nem akarna-e összeugrasztani Balarral, így tudnom kell, hogy meddig mehetek el, hiszen nem az én rabszolgám.
Ezen kívül, ugyanúgy tudnia kell, mint a másik kettőnek, hogy napi szinten én utasítom. Bármire – Balarra pillantok. – De nyilván nem kérek tőle extra különleges dolgokat.
Nem tervezem azt, hogy kikészítsem a nőt, csak mert nem kedvelem. Kap esélyt, mert Balar így döntött, és ő a gazdája.
Aztán Shannari bevonul és mosolyog, normálisnak tűnik, de gondolom ezt alaposan betanulta. Ugyanakkor nem hibáztatom azért, hogy próbálja bemutatni a képességeit.
Mikor rám kerül a sor, a kis szünetnél a vörös nem fordul felém.
Ugyanúgy szólíthatsz, mint Rahesa, vagy Vulfius: Aicha úrnőnek, vagy csak úrnőnek.
Odahaza, Kaddában, vagy szintén Aicha úrnőnek hívnak, vagy Sas úrnőnek.  A Khaled úrnő anya megszólítása.
Shannari válasza búgó mézédes hang, és csak Balarnak felel.
A morranásra képes és Balar szemébe néz. Na, erről sürgősen le fogom szoktatni. Ilyet csakis határozott felszólításra tehet!
A további utasításokat hallva meg se rezdül az arcom, nincs rajta se elégtétel, sem öröm, sem semmi érzelem. Az egy dolog, hogy mélyen belül igenis tetszik, hogy ez Balar legelső utasítása, amit a gazdájától kap, de ki nem mutatom. Azt kell hinnie, hogy ez számomra természetes és egyértelmű volt a kezdetektől.
Figyelek és várok, miközben Balar elmondja neki a legelemibb dolgokat.
Várom, hogy megeméssze azt, hogy akár ki is vásárolhatja magát, és hogy billogozva lesz, de a második billogról ő maga dönthet.
Balar úgy látom annak nem kerít nagy feneket, hogy a szolgákat én irányítom a Kimérában, ugyan említette, de nem hangsúlyozta túlzottan. Ami talán nem is baj.
Van, amit nekem kell megtennem.
Van még pár alapvető szabály, Shannari – szólalok meg, miközben felemelkedem az ülőkéről. – Azon kívül, hogy mindent, de mindent betartasz, amit Balar úr mondott, mond, mondani fog, vagy akár csak gondol, pár dolgot jó, ha most azonnal megjegyzel. Nem érsz a szárnyaimhoz, soha, semmiféle körülmények között, véletlenül sem, hacsak én mást nem parancsolok. Nem is beszélsz róluk. Ahogy Balar úr mondta, lehet némi pénzed, de a Kiméra teaház. Ha akár csak a gyanúja felmerül, hogy teán és süteményen kívül mást is árulsz a vendégeknek, az büntetést von maga után.
Nem fogom hagyni, hogy így jusson plusz pénzhez. Az, hogy a szabadnapján mit csinál, az ő dolga, de a Kimérában nem árulhatja a testét.
A kapott pénzzel azt teszel, amit akarsz, de ha észreveszem, vagy bárhogyan megtudom, hogy lerészegedsz, vagy bódító szert fogyasztasz, azért is büntetés jár.
A vörös ezekre a szavakra kissé lesápad, a szája szélét beharapja. Még nem tudom, miért, de kíváncsi leszek, Balar mire következtet majd.
Vulfiusra pillantok, aki még ott áll némán a küszöbön, az arca nyugodt, nincs rajta meglepetés, ha Balar ránéz, akkor egyértelmű a jel, nekik is ugyanezeket mondtam. Na, jó, kivéve a második pontot. Se Rahesa, se ő nem árulnák magukat, ez teljesen nyilvánvaló.
A szemeim résnyire húzom. Amire most készülök, az is egy teszt. Tegnap megcsináltam Rahesával és Vulfiusszal is, mindketten akadály nélkül vették. Ugyanakkor Balar nem tud még róla. Most az ő reakciójára is kíváncsi leszek.
Világosak a szabályok? – szólok rá Shannarira, de közben megpördülök, hogy Balar íróasztala felé forduljak. Ez egy egyszerű mozdulat lenne, semmi különös. Csakhogy én többet is teszek. A bal szárnyam, és csak az felemelkedik, miközben jobbra fordulok, kitárom, és nagyjából vízszintes irányba fordítom, így nagyjából mellmagasságban rajzolok vele egy félkört a levegőbe, vagy inkább egy alacsony hengert, olyan alkarnyi magasat.
Shannari a szárnyam hatótávolságán belül áll, hogy így mondjam. Ahhoz, hogy elkerülje az érintést, sebes mozdulattal vagy hátra kell lépnie kettőt, vagy derékból mélyen lehajolnia. Tegnap Rahesa meghajolt, Vulfius hátrált. Mindkettő dicséretet kapott utána.
Shannari döbbent hangot hallat, és olyan sebesen igyekszik kitérni, hogy térdre esik a szőnyegen. De veszi az akadályt.
Balarra pillantok, a szárnyaimat összecsukom.
Most azonnal kell döntenie Shannarinak, vagy kap egy fél órát megfontolni? – kérdezem egyszerűen, közben intek a nőnek, hogy keljen fel. A szemem sarkából látom, hogy nagyon sápadt.
Ez nem egy kérdést felvet, de azok még várhatnak.
Azt viszont jó lenne tudnom, mikor lesz a billogozás.
Vulfius, kezdjetek faszént izzítani Rahesával, ügyeljetek, hogy ne égjen el, de nem is hűljön ki!
Innentől megint Balaré a döntés, kíváncsi vagyok, hogyan határoz, de az új szolga előtt ezt nem mutatom ki.
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 19, 2017 9:20 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Nekem készült. A nagy, pavazze-szerű pajzsok nagyobb felületet védenek, de egy jól képzett harcos tudja ugyanazt kicsi pajzzsal is. Könnyebb tárolni, magammal vinni, nincs annyira útban.

Szóval Shannari megvéve, és hazamegyünk. időnként vetek egy-egy pillantást a madárka arcára, hogy megbánta-e már a döntését. Lina vagy Hermann. Sajnos mindkettő nem jöhetett szóba, mivel eredetileg is olyasvalakit kerestünk, mint Shannari. Ettől még egyiküket elhozhattuk volna, de mivel felhoztam Rahesa nővérét, úgy döntött, nem választ. Kicsit övön aluli húzás volt tőlem, de tényleg nem kell most négy szolgáló. Kibírtuk volna, és valahogy csak találunk nekik elég tennivalót. És Rahesa nővérét is valahogy belezsúfoltuk volna. De jobb így. Viszont nem biztos, hogy a madárka is így gondolja. Mindenesetre most már mindegy, ha visszamegyünk, már kedvezmény nélkül kellene venni őket, de úgy meg nem fér bele a keretbe. De attól még megértem, ha csalódott.
Én viszont elégedett vagyok, kicsit kipofozzuk a vöröskét, és meg tudjuk nyitni a tetőkertet. Pár napon belül.
Persze az új szolga új problémák és intézni valók tömkelegét hozza magával, és ezeknek csak kis részét tudom a madárkára pakolni, a többivel nekem kell boldogulni.  
Otthon Vulfius eligazítása után felmegyünk, közben gondolokodom, mennyire jó az nekem, ha híre megy, hogy a szartúró brigád ide jár teázni… Mindegy, nem fogom rontani a madárka tekintélyét olyasmivel, hogy felülbírálom a kérését. Hátha nem lesz belőle gond.
Észlelem, hogy Shannari meglepődik a madárka szárnyai láttán. Észlelem, de rájövök, nem érdekel, mit gondol róla.
Fent, miután megérkezik az innivalónk, válaszolok a madárka felvetéseire, kérdéseire.
- Eszedbe ne jusson ilyen parancsot adni neki – horkanok fel. – Csak a miheztartás miatt mondtam. Ha a csatornások nem találják a probléma okát ő se fogja, viszont össze fog szedni valami betegséget, ami lassan és drágán gyógyítható csak.
Remélem, csak tréfának szánta, nagyon remélem.
- Tőled? Semmilyet. Se őt, se Vulfiust, se Rahesát nem büntetheted. Csak a gazdája büntethet egy rabszolgát, az pedig én vagyok. Persze ha indokolt esetben lekeversz nekik egy pofont, nem lesz belőle bajod, de a büntetést jobb, ha rám bízod.
A továbbiakra bólintok, majd behívatjuk az új lányt. Elmondom amiket akarok, a madárka is hozzáteszi a magáét. Az önmaga árulásának tilalmára az arca se rezzen, szerintem pusztán pénzért, amiből legfeljebb harminc aranyat tarthat meg sosem nyúlna férfihez. Nem erkölcsösségből, hanem undorból. Persze lehet túlbecsülöm.
A bódító szerekre való reakciója érdekes. Erről majd beszélnem kell vele. Ha függő valamitől, az megmagyarázná az alacsony árát. Ki lehet gyógyulni majdnem bármiből, de sokáig fog tartani, és közben majdnem biztosan használhatatlan lesz, legalább egy hétig. Vagy dühös lenne, mert ilyet feltélez róla a madárka? Az is lehet. Vagy csak játszik, színészkedik, hogy lássuk, ez neki milyen nehéz, de akkor is követi a parancsot. Igen, mindenképpen beszélnem kell Shannarival négyszemközt is. A madárka bármennyire is próbálja leplezni, az utálata még nekem is érezhető, a szolga biztosan kiszúrta. Az a furcsa helyzet áll fenn, hogy amíg Vulfius és Rahesa kizárólag a madárkával hajlandók érdemben tárgyalni, Shannari valószínű csak velem lesz őszinte.
Aztán a madárka majdnem elsodorja a lányt a szárnyaival, akinek, hogy kövesse a korábban kapott parancsot, vetődnie kell, kis sikkantással esik a földre.
Nem egészen értem, ezzel mi volt a célja, mert az elmondása alapján a madárka ennyire nem ügyetlen a szárnyaival. Provokálta? Még ellenségesebbé akarta tenni magával szemben? Úgy látom, ez utóbbi sikerült, egy pillanatra színtiszta gyűlöletet látok Shananri arcán, de ahogy jött, úgy tűnik el. Ha ez így megy tovább, nem lesz az egy-két nap, míg kiveszem a madárka hatásköre alól, lehet, már ma meg kell tennem. Csúf hatalmi harcra lesz kilátás, ami egyrészt nekem jó móka lesz nézni, másrészt viszont a madárkát ki fogja csinálni. A Kiméra csatatér lesz számára, nem pedig békés otthon, de azt sem engedhetem meg, hogy a madárka terrorizálja a szolgámat, csak mert nem tetszik neki a személyisége. Vagy… féltékenység? Félti a pozícióját? Az nagyon amatőr lenne.
Amíg ezeken gondolkodom, a madárka már készítené is a billogozást. Na persze. A csatornatúrók szeme láttára.
- Csak készítsétek elő a billogozáshoz, ami kell, de még ne gyújtsátok meg – módosítom a parancsot, majd elmagyarázom a madárkának is. – Majd ha már a csatornások végeztek, foglalkozunk ezzel.
Vulfiushoz fordulok.
- Rahesa ébren van? – félszeg bólintás a válasz, alig hallható igen urammal, és látom, hogy ez a vörösnek is feltűnik. – Jó. Egyiktek hozzon enni nekem és Aichának, másikotok vezesse körbe Shannarit az épületben, és adjon neki is enni.
Pár pillanat szünet után Shannarit szólítom meg.
- A kapu nincs zárva, ennek ellenére nem javaslom, hogy szökni próbálj. Úgyis megtalálnálak. -  odanyújtom neki a nyakörvének a kulcsát, amit a kereskedő ideadott nekem. - Itt, a teaházban nem kell hordanod a nyakörvet. Se most, se amikor majd felszolgálsz. Hordhatod, ha akarod, de nem kötelező. Ugyanígy nem kell hajbókolnod, földig hajolnod valahányszor meglátsz. Ha szükségét érzed, akár a szemembe is nézhetsz. - Rahesa és Vulfius is megtehetné, meg van engedve nekik, de nem mernek. - A vendégekkel viszont tartsd az orr magasságát. Ha meg kimész, értelemszerűen kell a nyakörv, és nem nézel se másnak, se nekünk a szemünkbe. Ha ettünk, megkapod a billogot a lapockádra, utána elviszlek a piacra, veszünk neked pár váltás ruhát, meg ami esetleg kell, végül elmegyünk a hivatalba, gondolom tudod miért. A hivatalból visszafelé szeretném tudni a döntésed a combodról. Ha előbb tudod, csak még jobb. Ezalatt – nézek a madárkára – ti befejezitek a szobákkal amit kell. Legalább két, de inkább három szobát kell teljesen kiüríteni. Valamint kerítsetek elő egyet a nyakörvek közül, amin a Chrima címer van. Shannarinak.  
Él is a frissen kapott joggal, és a szemembe néz. Két három másodperc után viszont ismét lesüti a tekintetét. Jó. Él a jogával, de nem akar visszaélni vele. A kulcsot is elveszi, de nem itt áll neki leszedni a nyakörvet.
Közben megvilágosodom, miért volt itt az a tégely sebkenőcs. Billogozás utánra. Az illata jó eséllyel elnyomja az égett bőr szagát, és jót tesz a sebnek.
Felkelek a székből, és ahogy a szolgák távoznak, én is indulok.
- Lemegyek beszélek a csatornásokkal.
Ha a madárka jön, jó, ha nem, tulajdonképpen az is. Nagy léptekkel haladok lefelé, a pincében meg észreveszem a korábban már látott neolitát.
- Á, tulajdonos úr. Van jó hírem is és rossz is, mivel kezdjem? – kérdi széles vigyorral.
- Az árral – mordulok rá.
- Ahogy óhajtja – hajol meg, majdnem ficsúrszerűen. – Az ár negyven aranytallér. A rossz hír, hogy egy héten belül nem tudjuk megszűntetni a dugulást. A jó hír, hogy átjárhatóvá tudjuk tenni a nevezett összegért annyira, hogy a… belevaló matéria átmehessen, de egyéb dolgokat nem lenne tanácsos a csatornába dobni. A probléma egy omlás a csatorna rendszerben, de nem önnél, hanem jóval arrébb, azt tudjuk egy hét alatt kijavítani. A helyi megoldás, hogy csőgörénnyel nagyjából átjárhatóvá tesszük. Ez fél óra alatt meglesz. amikor óhajtja. Illetve egy-két hét múlva visszajövünk átmosni a rendszert, de az önnek nem kerül pénzébe.
Kifizetem neki a pénzt, majd megyek is fel. Lényegében ez jó hír. Nem kell szétverni mindent, és megoldódnak a dolgok. Viszonylag olcsó is.
Alapos, nagyon alapos kézmosás után megyek vissza a szobába, ahol már gőzölög a csülök a tányérokon.
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 19, 2017 12:24 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Értem. Azért azt hittem legalább akkora átmérőjű kell neked, hogy ha magad elé tartod, az egész mellkasodat védje.
Egy pillanatra elgondolkodom.
Megmutatod majd, hogyan kell használni?
A kérdés számára teljesen természetes, ahogy az is, hogy meg fogja találni a pajzsot. Elmélete is van már, hogy merre keresse.

Hazafelé csendesen lépkedünk, amit nem bánok. Shannari biztosan nem süket és az ő füle hallatára nem kívánok beszélgetni. Rahesa és Vulfius előtt is megfontolom, mit mondok a gazdájuknak és hogyan, hiszen a szolgák sebezhetőek. Bárki elkaphatja őket, kikérdezheti őket, az utcán is akár. Nem biztos, hogy egy neolitának tudnak vagy mernek nemet mondani, főleg az őrség egy tagjának. És ők ketten már nem újak, Shannari meg az. És láthatóan gyűlöl engem.
Nem mondom, hogy én meg szeretem, az ordas nagy hazugság lenne, ugyanakkor, mióta végighallgattam Balart, már nincs bennem az a zsigeri ellenszenv.
Próbálom máshogy nézni a dolgokat, de azért a koncepció, hogy egy rabszolga helyébe képzeljem magam, nagyon idegen, még akkor is, ha egy hónapot lehúztam a háremben.
Halkan sóhajtok, észreveszem, hogy Balar újra rám pillant, már nem is először. Azt hiszem, ő is szeretne valamit kérdezni, és talán szintén a vörös jelenléte miatt nem teszi.
Picit oldalra fordítom a fejem, elmosolyodom, és finoman megszorítom az ujjait.
Nincs semmi baj.
Tényleg minden rendben van. Shannarit úgy fogom fel, mint valami leckét. Meg kell tanulnom, hogyan bánjak egy új rabszolgával, aki nem épp olyan, mint azt terveztem, vagy előre gondoltam volna.
Muszáj lesz, mert ha szigorúan nézem a dolgot, és máshogy jelenleg nem lehet, akkor én magam is a Chrima-ház alkalmazottja vagyok, ők pedig igen vastagon benne vannak a rabszolga-kereskedelemben, tehát ez a helyzet nem lesz egyszeri. Újra és újra jönnek majd új rabszolgák, ilyenek-olyanok, és nekem tudni kell majd bánni velük. Akkor pedig a vörös Shannari a legjobb iskolapélda lehet.
Hazaérve látom, hogy Balar nem egészen érti, miért a tea a rötyiseknek, de legalább nem szól semmit ellene, és ez valahogy jó érzés. Komolyan az, hogy bízik az ötletemben.
A horkanására felvonom a szemöldökömet.
Dehogy adok!
Megcsóválom a fejem és vigyorgok.
De azért jó tudni, hogy Balar kinézte volna belőlem. Nem semmi ez a férfi!
Különben is. A csatornások elég profik magukban is. Ebből élnek és annyira nem is rosszul, saját bolt, közel a piachoz, sokféle szomszéddal… Kereskedőkkel. Megéri az az egy kancsó tea. Híre megy, hogy ha valaki a Kimérába jön szerelni, akkor a ház ennyivel kedveskedik. Ez jó fényt vet ránk. Aztán elbeszélik otthon az asszonynak, továbbadják, hogy finom a tea. Kíváncsiak lesznek mások is, benéznek, és talán vissza is térnek. Nőhet a forgalom.
Bólintok. Nagyjából erre gondoltam én is. Balar egyébként sem az a fajta gazda, aki minden hülyeségért korbácsot ránt.  Ezt eddig is tudtam, de most újra bizonyságot nyertem. És örülök, hogy Balar így válaszolt. Bár azt hiszem, kevésbé örülnék, ha rájönne, hogy most őt magát teszteltem. Így inkább mélyet sóhajtok. Azért haragudni csak nem fog rám. Remélem.
Egyébként azt hiszem, Shannari féken tartásában nagy szerepe lehet majd annak, amit Rahesától, vagy Vulfiustól hall.
Aztán bejön Shannari.
Balar elmondja neki az alapokat, pár dolgot én is hozzáteszek.
Shannari szerencsére azonnal visszavesz, amint meghallja, hogy Balar nem engedi próbálkozni, hogy még a rabszolgákkal sem próbálkozhat be fél évnél előbb.
Azt nem tudom, a bódító szerekkel kapcsolatban színészkedik-e, de a reakciója érdekes.
Ahogy az is, hogyan tér ki a szárnyam elől. Még az igen félénk Rahesával összehasonlítva is eltúlzott a reakciója. Vagy azért mert engem akadálynak lát, úgy gondolja, miattam nem férhet Balarhoz és juthat sokkal jobb pozícióhoz a házban, és színészkedik, vagy mert valóban retteg a szárnyaktól. Igen, erről beszélnem kell Balarral. De nem Shannari előtt.
A billogozás halasztására bólintok. Nekem mindegy. Gondoltam akkor lesz, mikor Balar úgy dönt.
Csendesen figyelek csak, és apró mosolyt villantok, mikor az étel kerül szóba. Vulfius nagyon csendesen, alig hallhatóan felel a gazdájának, és látom, hogy ez végre feltűnik Shannarinak is. Nem ostoba rabszolga, biztos emlékszik, hogy az érkezésünkkor Vulfius nekem jelentett, és velem rendes hangon beszél.
Való igaz. Nem tőlem kell ebben a házban tartani.
Az újabb szabályok a szökésről, a nyakörvről, arról, hogy a szemünkbe nézhet-e a vörös érdekesek, de semmi egyéb. Rahesa is megtehetné. Nekem az orromat nézte, mikor beszéltünk. Balarnak meg leginkább csak a mellkasát nézi.
Két vagy három szoba. A kiürítés meglesz ma – felelem és Balarra mosolygok. – Akkor holnap lehet takarítani és elkezdhetjük a berendezést. Mire ideér Hasfelmetsző és a többiek, minden készen lesz.
Észreveszem, hogy Vulfius lesápad Balar nővérének említésére, sőt szinte el is szürkül. És látom, hogy Shannari is látja. Van egy olyan érzésem, hogy amíg körbevezetik a teaházban rá fog kérdezni, kiről is van szó. És Vulfius készséggel mesél majd, ahogy Rahesa is. Vagy ha épp csak megrettenve néznek, hát az is válasz!
Végül Balar felkel a karosszékéből, a szolgák pedig sietve távoznak.
Halkan szusszanok, a férfira pillantok, már nyitnám a szám, hogy elmondjam neki, mire gondolok, mikor közli, hogy lemegy a csatornásokhoz.
Végtére is logikus.
Jövök veled! – vágom rá. – Sose tudni, hátha az egyiküknél lapát van – teszem hozzá, egy kis félmosollyal, a reggeli kis mesémre célozva. – Nem venném a lelkemre…
A csatornások szerencsére jó hírt mondanak, nálunk nem kell bontani. Igaz a negyven arannyal cseppet megvágják Balart, de szerintem ő már annak is örül, hogy a csőgörénnyel azonnali eredményt is tudnak produkálni. Gyanítom a rendszer későbbi ingyenes átmosásának felvetése a teának is köszönhető. A kancsó üres. Az al-csatornapuculó neolita egyszerű szavakkal meg is köszöni, hogy gondoltunk rájuk és megjegyzi, hogy sok helyen a tulajdonos nem is áll velük szóba, csak üzenget a rabszolgáival, mintha ők nem lennének becsületes rendes neoliták.
Aprót biccentek, megköszönve a fáradozásukat, mire a rötyis hozzáteszi, hogy a vázlatot átadta már a rabszolgának, és hogy igazán semmiség volt két példányban lejegyezni a mérések eredményét.
Mire Balart beérem, a kezét sikálja. Ez tetszik, nem tehetek róla, szeretem, ha egy férfi keze tiszta, sokat elmond róla.
Én is kezet mosok, majd követem Balart a szobába.
Az ebédünk jól néz ki, az illata is finom.
Jó étvágyat!
Úgy vagyok vele, először együnk. Éhes medvével sokkal nehezebb szót érteni, és nekem lenne pár gondolatom, amit szeretnék elmondani.
Egészen addig kitartok, míg Balar az adagjának majdnem háromnegyedét el nem tünteti, csak akkor szólalok meg.
Amit Shannarival beszéltünk... – kezdem halkan. – Valamiért azt hitte, magadnak veszed, személyes használatra. De ez egy dolog. Ami fontosabb, felmerült bennem, hogy valami szert adtak neki. Nem tudom, hogy csak elvétve, vagy rendszeresen, azt sem, hogy függő-e. De mikor ezt említettem, azt hiszem, elsápadt. Azt hiszem, erre figyelni kell majd.
Halkan sóhajtok.
A háremben volt egy lány, aki időnként nagyon furcsán viselkedett, szinte remegett, állandóan maga köré pillantott, aztán elvitték pár órára és mikor visszatért vagy nagyon vidámnak tűnt, vagy órákig csak feküdt és aludt. És olyan is volt, hogy mikor visszahoztak valakit, az részeg volt. Vagy kicsit, vagy nagyon.
Rossz emlékek, nem nagyon szeretek a háremről beszélni, az ilyen dolgokról, de a piacon Balar hasonlította kicsit bordélyhoz a helyet, így úgy gondolom, inkább elmondom, mit miért csináltam vagy mondtam.
Egyébként, amit mondtam, tudod, hogy itt a teaházban ne áruja magát… A kivásárlás reménye hatalmas ösztönző erő lehet, akár arra is, hogy eldugdossa a pénzt… De összeadva az előbbivel, ha netán függő lenne, akkor a szerért magáért is hajlandó lehet, vagy épp a pénzt azonnal elkölti rá és ha ellenőrzöd akkor nincs tiltott vagyona.
Komolyan nézek rá. A zöld szemek pillantását keresem. A harmadik és számomra talán legfontosabb dolgot hagytam a végére. A szárnyaimat.
Van még valami – kezdek bele. – Észrevetted, hogy Shannari meglepődött a szárnyaimat látva? Nem tudom miért, de érdekes. Vagy még ő sem látott szárnyas neolitát, és azt hitte, valami torz izé van a hátamon a köpeny alatt, vagy nagyon is látott. Egyébként egy kicsit provokáltam, de nem jobban, mint tegnap Rahesát vagy Vulfiust. Vulfius egyszerűen hátralépett, Rahesa meghajolt, mikor ugyanígy feléjük fordítottam a szárnyamat. De egyikük sem esett így térdre. És egyikük sem nézett rám ilyen gyűlölködve. Mindkettő egyszerű ügyességi tesztnek fogta fel, ahogy alapvetően az is.
Balar szemeibe nézek. Vajon ezt hallva mennyire értékeli át a dolgokat?
És tudod, ez elgondolkodtat. Több eshetőség és magyarázat is eszembe jut, de nem tudom, melyik az igazi. Talán te…
Elhallgatok. Kíváncsi vagyok, rákérdez-e én mire gondolok, vagy inkább azt vezeti elő, ő mire, vagy éppen nem érdekli az egész.
Remélem, megbeszélhetjük. Komolyan. Mert ha erre Balar csak vállat rántana, akkor…
Azért remélem, nem könyvelte el magában, hogy én gyűlölködni fogok, meg betartok Shannarinak azok után is, hogy neki azt mondtam, hogy megpróbálkozom elfogulatlanul viselkedni.
Rosszul esne, ha így lenne. És csalódást is keltene.
Balar szerintem nem olyan neolita, akit ne érdekelnének a miértek. És azt mondta, tanítani fog…
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 20, 2017 9:41 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 125
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Nem. Ez nem mellvért, hanem pajzs. Kétkezes kard mellett nem használható, így te egyelőre nem fogsz ilyennel gyakorolni.

Rábólintok a csatornások teával itatásának a magyarázatára, noha nem kérdeztem rá. Feltételeztem tudja mit miért tesz, de mindegy. Nem akarok én minden piszlicsáré részletről tudni.
Shannari egész jól viselkedik, sőt, nem csak egész jól, hanem tökéletesen, addig a pontig, míg a madárka próbája a földre nem küldi.
Ahogy a madárka Hasfelmetszőt említi, Vulfius halottfehérre vált, szó szerint remegni kezd. Ettől Shananrin is látszik némi aggodalom és a név se hangozhat neki túl bíztatóan. A madárka elégedettnek tűnik, de legalább eszembe juttatta, hogy el kéne neki is mondanom, miért retteg Vulfius halálosan, és mire kell ezzel a szolgával vigyázni de nagyon. Már csak reméljük, hogy eszemben lesz akkor is, mikor kettesben maradunk.
Felkelek a székből, a szolgák távoznak, de még utána szólok a vörösnek.
- Tartsd be a szabályokat, végezd jól a feladatod, és jól ki fogunk jönni. Ha nem lesz veled gondom, senki nem fog téged bántani, és megbecsült helyed lesz közöttünk.
Nem teszem hozzá, mi lesz, ha gondjaim lesznek vele, mert most nem megijeszteni akarom, hanem bíztatni kicsit. Túl sok ellenségesség fogadta már eddig is.
Aztán a csatornásokkal való egyeztetés, utána evés.
- Persze, hogy azt hitte. A legtöbb vásárló ezért veszi a hozzá hasonló szolgákat. A függőség nekem is eszembe jutott, fogok vele beszélni erről. Nem lehetetlen kigyógyulni, de ahhoz tudnunk kell róla. Ha tudja, hogy ebben az esetben segítséget kap nem pedig eladjuk, hajlandó lesz őszintén beszélni. Volt dolgom ilyesmivel.
Hallgatom ahogy beszél a háremről. Látom, hogy nincs kedve hozzá, és pillanatra elgondolkodom, hogy azért teszi, mert ezzel talán fogást talál a vörösön, vagy segíteni akar. Ez utóbbi valószínűbb. Vagy legalábbis nagyon szeretném, ha ez lenne.
- Nem félek ettől. Shananri nem ostoba, egy ilyennel esetleg rossz hírbe hozná a teázót, ami elég indok, hogy eladjam. Nem fogja megkockáztatni. Meg nem is biztos, hogy annyira szeretne szabad lenni. Ember, és szabad embernek lenni sokszor rosszabb, mint egy szolga sorsa itt a kezem alatt. De erről is beszélni fogok vele.
A szemembe néz, és úgy érzem, most jön a fő aggodalma. Arra, hogy „kicsit provokálta” felvonom a szemöldököm, több volt ez, mint kicsi provokáció.
- Mi lett volna, ha Shannari reflexei rosszabbak, és nem tud kitérni? Ha hozzáér emiatt a tollaidhoz? Milyen büntetést érdemelne ezért, szerinted?
Erre a válaszra nagyon kíváncsi vagyok. Jobban akarom tudni, mit bármit eddig. Mennyire számít vajon súlyos bűnnek, ha véletlen hozzá érnek a szárnyaihoz. Mert ez nyilván nem ugyanaz, mintha Shannari mondjuk megragadná és meghúzná a tollait. Úgy érzem, pontosan tudom, Shannari miért nézett ekkora gyűlölettel, és őszintén szólva, meg is tudnám érteni, ha igaza lenne.
- A szárnyas neolita nagyon ritka. Lehet, volt dolga ilyennel, és nagyon kegyetlenül bánt vele, még az ő sorsához képest is. Lehet, erre emlékezteted. Lehet, miközben leteperték, véletlen hozzáért a szárnyhoz, ezért még össze is verték. Te meg majdnem beletoltad a tollaid az arcába, és lehet, azért is verésre számított. Ez az én elgondolásom.
Nem kérdezem meg, ő mit gondol. A karavános ismerősét is háromszor kérdeztem. Amit el akar mondani azt el fog mondani kérdés nélkül is, amit nem, azért meg minek fárasszam magam a kérdezősködéssel. Erről eszembe jut Vulfius.
- Jut eszembe, gondolom láttad, mennyire fél Vulfius Hasfelmetszőtől. Azt tudod, hogy miért?
Várok kicsit, hátha a szolgák elmondták neki, de erősen kétlem, úgyhogy belekezdek.
- Nagyszájú, mikor nyitotta a teaházat, két szolgát vett, Rahesát és Bedlamot. Bedlam nagyjából hasonló megjelenésű volt, mint Hermann, igazi szépfiú. Emellett okos is, vicces is. Vonzotta a hölgyvendégeket. Ám nem volt túl ügyes. Egy napon véletlen leöntött valakit a forró teával, ráadásul valami vízre érzékeny bőrű genetikájú neolitát. Óriási hisztit csapott, őrséget hívott, gyilkossági kísérlettől kezdve minden volt. Több mint ezer aranyba került ez az eset, és Nagyszájú olyan mérges lett, hogy azonnal elment a piacra, megvett egy szolgát, Vulfiust a saját pénzéből, majd kiszúrta Bedlam mindkét szemét, és utána odaajándékozta Hasfelmetszőnek, akinek immár semmire nem volt jó, csak anatómiai játékokra, kísérletekre.
Tartok kis szünetet, amíg emészti a hallottakat.
- Nagyjából két hónappal később, mikor Hasfelmetsző újból itt járt, elmeséltetett vele mindent, amit művelt Bedlammal.
Megcsóválom a fejem.
- Még a legártalmatlanabb családtagom se olyasvalaki, akinek érdemes az ellenségévé válni. Nagyszájú és Hasfelmetsző meg különösen eszementek ebben a témában.
Ismét a madárkát figyelem.
- Nagyjából egy héttel azelőtt, hogy átvettem ezt a helyet, Vulfiussal pakoltam valamit, mire valami megroppant a hátában. Ágynak esett, óriási fájdalmai voltak, alig bírt mozogni. Hasfelmetsző azonnal ott volt, hogy megkaphatja-e. A szolgaszállás előtt beszéltek erről, így Vulfius mindent hallhatott. Abban maradtak, ha nem javul az állapota, viheti. Vulfius egy órán belül talpon volt és dolgozott, bár látszott az arcán, mennyire fáj neki minden mozdulat. Szélvész hívott neki gyógyítót, mikor ezek ketten nem voltak itt. Azóta jobban van, de ha figyelsz, néha látszik rajta, hogy fájdalmai vannak. sosem ismerné be, ahhoz túlságosan fél Hasfelmetszőtől. Szóval óvatosan terheld, de úgy fogd vissza, hogy ne vegye észre.
Erről mégvalami az eszembe jut. Mit is mondott a madárka, mi történt Rahesával?
- Mondd csak, mikor Rahesa beszélt a múltjáról, elmondta, milyen volt a fickó aki hált vele? Nem egy hüllő genetikás, hideg bőrű valaki volt? És említett valamilyen állat-formájú rongybabát, amit szorongatva sírta magát álomba minden nap?
Ha így lenne, az nagyon mókás lenne. Azt mutatná, Rahesa koránt sem olyan kiégett és megtört, mint mutatja magát, és sokkal okosabb, mint amit kinéztem belőle.  
Több ezer rabszolga ment át a kezeim között, és legtöbbel beszéltem pár szót. Ez Kétcsapás mániája volt, és mennyire igaza volt az öregnek. A sokezer rabszolga mindegyike tíz-tizenöt múlttal rendelkezett, csak apró változtatások voltak benne. Majd minden nőt kicsiként zaklatott a hüllőhideg bőrű neolita, aki majd mindig az egyel vagy kettővel korábbi gazda volt, gyakran azóta nem létező családból. A férfiaknál gyakori elem a szemük előtt kasztrált testvér, ló után kötés és hasonlók.
Azóta tudom, hogy ez a pár történet mind gondoskodó elmék áltat kitalált történet, ami sajnálatot kelt a rabszolga iránt azokban, akik nem ismerik. Nem tagadom, vannak, akikkel ez tényleg megtörténik, de többségüknél csak mese, amivel köteléket igyekeznek létrehozni önmaguk és a gazda között. Ezért sem barátkozunk a szolgákkal egy-két héten belül. Utána már nehezebben hazudnak ilyesmit, de kezdetben…
Vajon Rahesa is megetette a madárkát az alapsztorik egyikével? A nővér új elem lenne benne, de lehet, hogy az a rész igaz is. Vagy az egész igaz. Vagy a nővér is kitalált.
- Egyébként tényleg nagyon jó lenne három szoba. Ha csak kettő lesz, akkor gond lesz a szolgák elhelyezése. Három szobánál egyik a tied, a másik kettő meg szolgaszállás, így mindnek jut egy. Ha viszont csak kettő van, akkor két szolgaszállásunk lesz, és ki kell találnod, hogy ki hová megy. Ha Shannari kap külön szobát, azt sugallod, az új szolga kivételezett. Ha nem, melyikükkel akarod összerakni?
Mire befejezzük a kaját és a beszélgetést, sok idő eltelt. Elindulok megnézni, hogy állnak a dolgok a csatornásokkal, és összetalálkozom Vulfiussal és Shannarival. Vulfius jelenti szokás szerint félszegen, hogy a csatornások távoztak. Mindketten tudják mi jön, Shannari erősen összeszorítja a száját, hogy ne látszódjon rajta, mennyire fél.
Lemegyünk csoportosan a pincébe, ahol már elő van készítve minden a billogozáshoz.
Utasítom Shannarit, hogy vegye le a felsőjét, de takarja vele magát elöl. Rá se kell szólnom, hogy forduljon el. Nagyon jó, alkalmazkodik. Vulfius begyújtja a parazsat, ami felett a billogvas van, én meg a kikészített szappanos vízzel és szivaccsal alaposan átdörgölöm a jelölendő bőrfelületet. Az egyik lapockáján a régi jel egybefüggő fekete körré van áttetoválva, részemről a másik oldalt akarom megégetni. Nem szeretek tetoválást égetni, sose tudhatom, milyen tintát használtak.
Apró fanyelű fémspatulát adok Vulfiusnak, aki odalép a vöröshöz, és a lemosott felületre kezd apró ütéseket mérni vele. Látom Shannarin, hogy nem érti a dolgot. Mindegy, nem fogom megmagyarázni.
Mikor már izzik, a megfogom a billogvas nyelét. Az is elég forró, de én úgy vagyok vele, ha azt várom a szolgától, hogy viselje el a billogozást, én is el kell viseljem a fogót. Ráadásul a nyélen van egy vékony réteg szövet is, tehát erősen védve vagyok. Attól még nem hiszem, hogy mondjuk a madárka képes lenne elég ideig fogni ezt.
Vulfius a vörös elé lép, a spatula nyelét a lány szájába teszi egy alig hallható „harapj rá” kíséretében, majd elölről megtámasztja a vállait, hogy ne tudjon a fájdalomtól elugrani. Hát igen, csináltuk mi ezt pár tucatszor, mikor az érkezett szolgák régi bélyegét kellett átégetni semlegesre. Utána pár napig itt tartottuk őket, míg gyógyul a seb, aztán mentek a piacra. Így nem rögtön egymás után kellett két égetést kibírniuk az új gazdánál.
Biccentek Vulfiusnak, majd Shannari lapockájára nyomom a billogot. Sistergő hang, Shannari pár másodperces késleltetéssel kezd el magas hangon hörögni a fájdalomtól, ösztönösen rántaná magát el, de Vulfus erősen tartja. Elhúzom a billogot. A jel szépen látható, bár tenyérnyi körben vörös a lány bőre. Vulfius még tartja, amíg abba nem marad a remegése, majd elveszi a spatulát, és elkezdi a szintén odakészített sebkenőccsel és kötszerrel ellátni a sebet.
- Tetoválva legyen– suttogja alig érthetően, elgyötört hangon a mellkasomra nézve Shannari.
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 20, 2017 11:12 am
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 111
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Értem. De attól még megnéztelek volna vele.
Elgondolkodva beharapom a szám szélét.
Ki tudja, lehet, hogy az ellenfelemnél pajzs lesz és kard, vagy buzogány.

Balar bólintására elmosolyodom, övé a hely, még akkor is ha papírforma szerint a családjáé, és úgy gondoltam, még ha bízik is  bennem, jobb, ha tudja, mit miért teszek. Legalábbis a Kimérával kapcsolatban.
Aztán elbocsátja a szolgákat, de én még maradok.
Igazság szerint nem tudom, pontosan minek számítok. Szolgának biztos nem, sima alkalmazottnak sem, talán, mert nem állandó fizetést kapok. De társnak sem tudom mondani magam. Kicsit furcsa helyzet. És kicsit bizonytalan is. Mert ha jobban belegondolok, azzal együtt, hogy nem vagyok rabszolga, hogy neolita vagyok, az én sorsom messze bizonytalanabb, mint akár Shannarié.
Ezt persze nem mondom ki. Minek tenném? Nem akarok szánalmat, vagy sajnálatot.
Balar utolsó mondatait hallva elmosolyodom, de úgy, hogy Shannari ne lássa. Az én félig-társam láthatja, ahogy azt is, hogy nincs a mosolyomban sem gúny, sem semmi hasonló.
A csatornásokkal szerencsére jól alakulnak az ügyek, így csakhamar asztalhoz ülhetünk.
Remélem, ha ilyesmiről van szó, elmondja majd.
Komolyan bólintok.
Ha Balar meg akarja próbálni, én nem vagyok ellene a dolognak. A gond csak a visszaesőkkel van.
Aztán újra bólintok.
Igaz. Ez olyan vétség lenne, amiért lehet, hogy tényleg eladnád. Szerintem sem fogja megpróbálni, de ettől még jó, ha tudja, hogy itt ez fontos szabály. Nem csak saját maga miatt. Ezzel rólad is megtudott valamit.
És rólam is, teszem hozzá magamban.
Egymás szemébe nézünk, és Balar felvonja a szemöldökét. Én meg kérdőn félrebillentem a fejem és lassan elmosolyodom.
Aztán a kérdésére még szélesebbé válik a mosolyom.
Balar, mégis mit hiszel te rólam? Itt vagyok veled két napja… Azt hiszed, csak azért izgatott az öklöd, hogy nyalizzak az új helyemért? Halkan sóhajtok.
Ott van például az alagsor áttakarítása. Szerintem bárki örülne, ha nem neki kellene megcsinálnia. Így valószínűleg együtt csinálják majd hárman, vagy Vulfius egymaga, ha kedveskedni akar a lányoknak. Ha Shannari elbukott volna a teszten, akkor az ő feladata lenne.
Nem mintha annyival nehezebb lenne odalent takarítani, mármint fizikálisan, csak hát ugye büdös van, és lesz is, még vagy két-három napig.
Balar feltételezéseire bólintok.
Lehet. Bennem is felmerült, hidd el! Ugyanakkor ez a teszt erre is segíthet rájönni. Shannari nem játszotta meg magát. A meglepett szisszenés, az, hogy térdre esik és a gyűlölködő tekintet a te szemed láttára, mind valódi volt. Tudnunk kell, ha alapvetően és eleve gyűlöl a szárnyaim miatt.
Bólintok.
Esélyes, hogy igazad van. Ahogy mondtam, ugyanezt megtettem Rahesával is, egyszerűen lehajolt, aztán mosolygott, hogy láttam-e milyen ügyes volt. Vulfius sem akadt ki miatta. De ha ilyesmi áll a háttérben azt is tudnunk kell és nekem biztos nem mondaná el Shannari. Talán inkább a többieknek.
Feltűnik, hogy Balar nem kérdez. De az okát nem tudom. Illetve most így hirtelen nincs ötletem, miért nem.
Láttam, de Vulfius nem mondott még semmit. Rahesa mesélt többet. Azt hiszem, Vulfius csak örül, hogy velem beszélhet helyetted, könnyebb neki így, de hogy is mondjam… Láttad, Shannari látványára is pirult. Én meg nem simán nő vagyok, de neolita is.
Lehet, túl sokat fecsegek, szóval befogom és figyelek.
A történetre elkomorulok.
Az egy dolog, ha valakinek híre van. Az egy másik, amit Hasfelmetsző csinál. – Nem, nem akarom tudni, szerencsétlen Bedlam élt-e még közben. De azt legalább tudom, hogy Hasfelmetsző mentette meg Balar életét. És hogy ehhez a tudást ilyesmikből is szerezte. Azért remélem, hogy Bedlam már nem élt addigra. De nem mondom ki, annak nincs értelme, hogy Balar mindkét családtagját kritizáljam. Lehet, hogy így is rossz pontot szerzek majd. Mert az arcom árulkodó.
Itt a hunyó Nagyszájú. Igen, az a Bedlam hibázott, de ahogy meséled, nem szándékosan. Büntetést érdemelt, ez is igaz. Az ezer arany nagy kár. Ez is igaz. De Bedlam értéke, ha most Shannarihoz nézem, lehetett úgy kétezerötszáz, talán kicsivel több is. Így viszont teljes ráfizetés volt. Kaphatott volna más büntetést is, mint a szem kiszúrása, olyat, ami nem nyomorítja meg. Más munkakört a családnál, ami kellően nehéz, vagy eladhattátok volna. Ez így elég drága mulatság volt, és egy egyébként jó állapotú rabszolgát tett tönkre Nagyszájú.
Aprót szusszanok.
Kétcsapás mit szólt az esethez? – kérdezem meg, ami először eszembe jut.
Aprót fújok, mint egy kicsit dühös macska.
Szóval Nagyszájú jól beijesztette Rahesát és Vulfiust. Világos.
Balar szemébe nézek. Az, hogy ő is eszementnek mondja a családtagjait, valami kis görcsöt kiold a bensőmben.
Szóval ez az oka… – mondom elgondolkodva.
Aztán elmosolyodom.
Tehát van két eszement. Meg két másik, az egyik együtt pakol egy rabszolgával, a másik meg titokban gyógyítót hív neki, pedig ha kiderülne, a nővére tuti lekiabálná a fejét.
Az újabb kérdésre aprót bólintok.
És meg is van a megoldás arra a problémára, ami néhány perce már ott motoszkál a fejemben. Balar nem kérdez a háremről. Nem azért, mert nem érdekli… hiszem most kérdez, de ezek a dolgok nem velem kapcsolatosak. A hárem meg igen. És reggel, azt hiszem kicsit lesokkoltam. Nem akar vájkálni a lelkemben. Pedig valószínűleg kíváncsi. Az alaptermészete az az.
Apró kis mosoly jelenik meg a szám sarkában. Tapintatos lenne?
A kérdésekre viszont megrázom a fejem.
Elmondta. Legalábbis részben.  Nem gyík volt benne – célzok Balar saját hüllőjére –, hanem medve. Medve és sertés. A sertésben nem biztos, hogy házi, vagy vaddisznó. Nem volt hideg a bőre. És nem említett semmiféle rongybabát meg álomba sírást. Csak a nővérét. Hogy mikor eladták nagyon hiányzott neki. Annyira sírt utána, hogy megverték, hogy elhallgattassák.
Lényegében ennyi. Igaz, Rahesa mondott többet is, de a lényeg az ez. Később is jó párszor elverték. Aztán ő is túl idős lett, és eladta az a fickó.
Balarra pillantok.
Nekem már van szobám – jegyzem meg.
Az igazság az, hogy tetszik a szobám, nagyon jó elosztású, szép, nem túl nagy, de nekem kényelmes. Jó benne a fény is, ha lenne mire és mivel festeni is tudnék ott. És Balaréval szomszédos. Nos, ez az utóbbi szempont az, amit nem hozhatok fel előtte érvként. Kínos lenne.
A válasz nyilvánvaló. A két lány együtt, Vulfius külön. Hacsak Rahesa és Vulfius nem mondják azt, hogy ők együtt szeretnének maradni.
Sejtem mi következik, mikor végzünk az étkezéssel.
Megtehetném, hogy kivonom magam a dologból, de nem érezném tisztességesnek, így én is velük tartok.
De nem szólok bele semmibe, csak megállok a helyiség hátsó falánál. Nem élvezkedni jöttem, csak megnézni a folyamatot. És igen, megfigyelek mindent, ami történik, és már tudom, akármit is akar sugallni Balar, pontosan tudom, hogy ő nem szadista, még csak nem is kegyetlen. Öncélúan nem az.
Shannari láthatóan erős lány, nem ájul el, képes talpon maradni. És a döntését is meghozza. Balar mellkasának címzi a szavait.
Shannari – szólalok meg –, Vulfius segít felmenni. Rahesától kérj egy kis gyógyteát, ő tudni fogja melyiket!
Ez nem az a téma, amit Balarral beszélnék meg, de a gyógyteák közül kettőt minden nő ismer. Akár szabad neolita, akár rabszolga. Rahesa is. Én is.
A vörös lány egy pillanatra meglepetten felkapja a fejét, egészen a szám magasságáig emeli a tekintetét, mint aki nem hiszi, hogy ezt én mondtam. Aztán Vulfiusszal felfelé indul.
Én meg Balart nézem.
Valahonnan szereznünk kell nekem papírokat – suttogom.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
5 / 8 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8  Next

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-