Desert Empire


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Szomb. Nov. 17, 2018 2:42 pm
írta: Balar
I.N.F.E.C.T.E.D
Szomb. Jún. 02, 2018 10:42 am
írta: Vendég
Ki kicsoda
Hétf. Márc. 12, 2018 11:17 am
írta: Dana Amarah
double the trouble - rayan && kraisorn
Szomb. Feb. 17, 2018 9:53 am
írta: Rayan
D S H
Vas. Feb. 04, 2018 5:55 pm
írta: Vendég
Seattleties
Vas. Jan. 28, 2018 6:59 pm
írta: Vendég
Khagra rend - Parancsnok
Csüt. Jan. 04, 2018 10:24 pm
írta: Admin
Khagra rend - Nagy Mester
Csüt. Jan. 04, 2018 10:05 pm
írta: Admin
A hónap válaszadói
Balar
 
Statisztika
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Kiválasztottak 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Khagra rend 1 fő

Lopott idő; Balar - Aicha

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Szer. Dec. 20, 2017 12:27 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Harcolni ellene és használni tudni két külön dolog. Majd idővel. De előbb az alapok.

A madárka mosolyog, mikor a jó hely és a bántatlanság lehetőségét mondom Shannarinak. Jó jel. Talán tényleg lesz ezekkel valami, és nem kell közbe lépnem.
- Szerintem őszinte lesz velem – mondom evés közben. – Veled nem lesz az, mindig azt fogja mondani, amiről úgy véli, hallani akarod. Sajnos nagyon rosszul kezdtétek, és innentől istentelenül sok időbe és energiába fog neked kerülni, hogy megbízzon benned. Ha meg függő, és kikezeljük, remélhetőleg itt nem lesz olyan élete, hogy ismét a szerhez nyúljon. Egyébként meg ha szed is valamit, nem mindegy, miért. Bódulni akar, vagy van egy sérülése, amire fájdalomcsillapítónak kell.
Hogy eladnám, ha azon kapom, hogy árulja magát? Nem hiszem. Megpróbálnám lenevelni erről, akár így, akár úgy. Például nem engedem ki, vagy legalábbis nem egyedül. Meg persze jöhetnek a gonoszabb büntetések. Bőven van lehetőség, és én még nem találkoztam idomíthatatlan szolgával. A kérdés csak az, hogy megéri-e a vesződést.
Nézem, ahogy mosolyogni kezd, utána meg sóhajtozik, hogy amelyik elbukik a tesztjén, egyedül takaríthatja a pincét. Vajon ezt is elmondta nekik? Shannarinak biztos nem.
- Lehet későn szólok, de nem szabad a szolgákat ilyen teszteknek kitenni. Ők úgy látják, a hibázásra akarod rávenni őket, hogy ürügyed legyen büntetni. Vegyük Shannarit. Biztos benne, hogy a büntetés verés, vízpróba vagy hasonló lenne. Elmondod neki, hogy ha hozzáér a szárnyaidhoz, akár szándékosan, akár véletlen, akkor büntetést kap. Érted, ha te érinted hozzá, az is az ő hibája, ő kap büntetést. Alig egy perccel ezután megpróbálod megérinteni a szárnyaddal, éppen csak el tud ugrani. Miközben tudja, hogy nem kedveled. Ez neki azt jelenti, hogy te meg akartad őt velem veretni. Lehet, hogy Vulfius és Rahesa is ezt gondolja, akármit is mondtál nekik. Mindhárman árgus szemmel fognak figyelni, mert nem bízhatnak benned, hisz ha olyanod van, ilyen próbák elé állítod őket. Ha pedig elég sok a próba, előbb-utóbb hibázni fognak.
Nagyot sóhajtok.
- Sajnos sikerült sokat nehezítened a saját életeden. De az én hibám, sejthettem volna, hogy nem voltál még szolgák fölé közvetlen beosztva.
Megvakarom a tarkóm.
- Nem a szárnyad miatt gyűlöl. Hanem mert meggyőződése, hogy ki akarod őt innét fúrni. Ami az ő szemében igen könnyű feladat, csak el kell érned, hogy hibázzon párszor előttem. Az meg, hogy Rahesa és Vulfius mit gondol, tartok tőle, innentől titokban marad. Főleg, ha Shannari megkérdezi őket, hogy őket is bele akartad-e ugratni büntetésbe.
Elgondolkodom kicsit, hogyan tudnám a gondolataim szavakba önteni anélkül, hogy vádnak hangzana. Annyira rég foglalkozom szolgákkal, hogy nekem teljesen természetessé váltak viselkedésminták, tudom, hogyan kell velük bánni, de megfogalmazni ezt már gondot okozna. Sajnos a madárka nem jól kezelte Shannarit, és gyanítom, a másik kettővel is inkább barátkozott, mint irányította őket. Az én hibám, el kellett volna mondanom ezeket, nem csak bedobni a futóhomokba és megvárni, mi lesz. Csak remélem, hogy a károk még helyrehozhatók. Mármint Rahesa és Vulfius nem lesz gond, de Shannarival az alapoktól el lett rontva. Attól a ponttól kezdve, hogy a piacon kimondtam, a vöröst visszük, ő meg félrehívott. Shannari nem hülye, látta, hogy lebeszélni akart, és azóta se jó a viszony, ellenszenv és tesztek amik a lány szerint veréshez vezethettek volna.
- Valamit ki kell találnunk, amivel ha a bizalmát nem is nyered meg Shannarinak, legalább a gyűlöletét enyhíted. Egyrészt fogok vele beszélni, hogy ez egyfajta félreértés. Másrészt jó lenne, ha egy darabig próbálnál mindig távolabb állni tőle, hogy mindenképpen kívül legyen a szárnyad hatósugarán. Már ahol lehet. Az a gond, hogy ha feszült lesz közöttetek a viszony, akkor ki kell őt vennem a kezeid közül és nekem foglalkoznom vele. Ez pedig óhatatlanul rivalizálás lesz közted és közte, a két másik meg beszorulva közétek.
Bedlam történetére komorrá, kissé talán sápadttá válik. Nem csodálom, engem is kiráz a hideg Hasfelmetsző dolgaitól, pedig a nővérem, akiért bármikor meghalnék.
- Hasfelmetsző dolgai megfelelő körökben legendásak. De a lényeg Nagyszájú. Az eddigiek alapján egy jófej fickónak nézhetnéd, aki mindig kidumálja magát a bajból. De Nagyszájú eszelős, kegyetlen és bosszúálló, ha úgy érzi oka van rá. Jobb lenne, ha sosem maradnál vele kettesben.
Megrázom a fejem.
- Kétcsapás nem szólt semmit. Ezer arany kár, és Nagyszájú lecserélte a rossz szolgát. Ő ennyit látott. Nagyszájú saját vagyonból vette Vulfiust, és Hasfelmetsző is kapott játékot. Kétcsapásnak nem volt oka beavatkozni. A szemében Bedlam csak egy bútordarab volt.
Bólintok.
- Nagyon keményen beijesztette őket. Ezért rettegnek. Azt hiszik, ha hibáznak, például eltörnek egy csészét, már repülnek is Hasfelmetszőhöz. Egyébként ha már eszementségnél tartunk, jobb, ha nem kérdezed meg tőle, mi történt a férjével. Én se fogom elmondani, hogy ha kérdezi tudod-e, őszintén mondhasd, hogy nem tudod. Mindenkinek jobb lesz így.
Aztán elvigyorodom, jó szélesen. Két eszement, meg valaki aki együtt pakol vele, egy másik meg gyógyítót hív, kockáztatva Hasfelmetsző haragját.
- Az a munka egy embernek túl sok lett volna, és mint kiderült, kettőnknek is sok volt. Előtte se szeretett a közelemben lenni, előtte is tartott tőlem, de azóta minden sokkal rosszabb. Az sem segít, hogy Hasfelmetsző akárhányszor felbukkan, jó hangosan kérdezi, hogy van Vulfius háta. Ráadásul meg se ígérhetem nekik, hogy sosem kerülnek Hasfelmetsző kezei közé, mert ha holnap Kétcsapás ide ülteti Szélvészt vagy Árnyékjárót, én meg megyek haza, a szavam már semmit se érne.
Amiket a madárka mond, beleillenek a mintába. Gusztustalan genetikájú neolita, a sertés képében. Valamint az annyira sírt, hogy megverték érte, is lehet egy verziója a mesének.
- Tartok tőle, hogy Rahesa az egyik, rabszolgák által előszeretettel alkalmazott manipulatív történetet adta neked elő. Van egy pár ilyen. Állítólag a Marilla okoskái írták a szövegeket, amik arra valók, hogy érzelmileg összekössék a rabszolgát a gazdájával. Védelmező ösztönöket ébreszt, és sajnálatot kelt a jobb bánásmód reményében. A mesék mindegyike elég aprólékos, hogy hihető legyen, és mindig annyival korábbi gazdáknál történt, hogy ne lehessen visszakeresni. Elég sok változatát hallottam, és ha mind igaz lenne, akkor a kelet összes ember rabszolganője ugyanannál a két, azóta kihalt neolita családnál szolgált volna. Persze van rá esély, hogy Rahesa a kivétel, aki tényleg átment ezeken. Hosszas nyomozás lesz ezt kideríteni. Jobban örülnék, ha kitalált sztori lenne. Azt jelentené, nincs teljesen kiölve Rahesából az a tűz, ami annyira érdekessé teszi számomra Shannarit.
Á, szóval van szobája. Megcsóválom a fejem, nagyot sóhajtva.
- Madárka, ahogy már korábban mondtam, azt a szobát egy hétre tudtam adni. Mondtam, hogy hosszú távra ki kell találni mást. A „más” pedig az, hogy megnézed, mely szobákban áll a kacat, kiválasztasz kettőt vagy hármat, és kipakolod őket. Utána tudunk asztalost hívni bútorokat csináltatni. Meg persze használni amink van.
Morgok valamit a nők és az odafigyelés kapcsolatáról, pontosabban annak hiányáról, de nem bánom, ha nem érthető.
- Ha mind kap saját szobát, és ezt te vezeted fel nekik, mintegy a te ötleted, az egyrészt növeli a moráljuk, másrészt növeli az elfogadásukat feléd.
Ezután jön a billogozás. Nem szeretem csinálni, de tetoválónk nincs, és különben is, egy tetoválás órák alatt készül el. Az is elég irritáló lesz, amikor Shannari combjának áttetoválását végig kell ülnöm. Lehet, vinnem kéne valami olvasnivalót. Végülis azt a Homárosz könyvet nem adta oda Homárnak…
Igyekszem a jelölésen gyorsan túlesni, és szerintem sikerült tényleg minimális fájdalamt okoznom csak a lehetőségekhez képest. A spatula csapásaitól elzsibbadtak az idegek annyira, hogy amíg a mélyebb rétegeket el nem éri a forró vas hője, nem is kezd el sikoltani. Tény, hogy amikor húsz-harminc rabszolgát kell jelölnöm, nem vacakolok a spatulával, de most volt rá idő.
Vulfius szakszerűen látja el az égetés nyomát, két-három nap, és már a kötés se kell. A balzsamban van valami, ami az égési sebek fájdalmát teljesen megszűnteti egy napon belül. Ehhez hasonlóval, csak más illatúval kenegette Hasfelmetsző a nyakamat.
Nem egészen értem, a madárka milyen gyógyteát javasol, és úgy látom, Vulfius se, de Shannari halványan bólint. Gondolom Rahesa tudni fogja. Pedig lehet nekem se ártana tudnom, ha ez valami jó dolog billogozás utánra.
- Utána pihenj kicsit, nyugodtan használd a vendégteret – mondom Shannarinak, hisz szobája még nincs. Pedig annak már meg kellene lennie, rovom meg magam, de feleslegesen, mert ezzel nem változik meg a helyzet.  – Egy-két óra múlva, mikor készen állsz, megyünk a piacra.
Vulfius feltámogatja a lányt.
A madárka szavaira felé fordulok, összeráncolt homlokkal.
- Ezt megtárgyaltuk. Amikor a levél Kaddából visszajön. Mert hacsak nem ismersz egy jó irathamisítót, ezen kívül csak egy gyorsabb megoldást látok – fejemmel a lassan hűlő billogvas felé intve. – De azt meg egyikünk se akarja.
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 20, 2017 6:04 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Bólintok, mert ezen nincs mit vitatkozni, az alapok pedig a fekvőtámaszokat jelentik ma. Még négyszer tíz darabot. Nem felejtettem el őket.

Balart nézem, finoman felvonva a szemöldökömet.
Miért kell az, hogy ő megbízzon bennem? Alapvetően annyi kell, hogy csinálja meg azt, amire utasítom. Ne akarjon keresztbe tenni. Ha hazudik nekem és rajtakapom, az neki rosszabb.
Halkan sóhajtok.
Te mondtad, a szolgákkal nem kell barátkozni. Ha meg olyan szolgát akarnék, aki bízik bennem, akkor ott van Rahesa és Vulfius.
Komolyan nézek Balarra.
Shannari különben sem az én rabszolgám. A tied. Vagy a Chrima-kláné. Nem tudom, és igazából azt sem tudom, van-e különbség ebben a tekintetben.
A szerekkel kapcsolatosan vannak kétségeim.
Megvizsgáltad a piacon, nem? Nem vetted volna észre, ha valami olyan hibája van, ami miatt ilyen erős, bódító fájdalomcsillapítókat kell szednie? Azt mondtad, jelenleg egyik rabszolga se volt bedrogozva, azt a féllábon ugálós tesztet is ezért végeztetted. Te mondtad, a nagyorrúnak fájt a térde. Nem vetted volna észre, ha Shannarinak is van valami sérülése?
Nem igazán tetszik, amit mond. Azért nem, mert a dolognak két oldala van. És ő most csak Shannarira koncentrál, meg arra, hogy nem kedvelem a vöröst. Ami tény. Nem kedvelem. De megígértem Balarnak, hogy normálisan fogok vele bánni.
Ő viszont most csak az én hibáimat veszi sorra és próbálja kidomborítani. Ami valahol nem igazságos.
Szóval szerinted én valami kegyetlen és szadista neolita ficsúr vagyok? Ilyennek láttál eddig? Aki élvezi, ha minden apróságért verheti a szolgákat, vagy ráveheti a gazdájukat, hogy verje meg őket? Szerinted én ilyen vagyok, Balar?
Láthatóan meg vagyok bántva.
Nem gondoltam volna, hogy ő ilyennek lát.
Kérdezd meg Rahesát vagy Vulfiust, ha akarod! Nekik se mondtam többet, és mindketten dicséretet kaptak. És egyikük se félt attól, hogy ha hibáznának, korbácsolás járna érte. Egyébként is pontosan tudják, hogy nem az én rabszolgáim. A büntetést tőled kapják, ha kapnak.
A sóhajtása sem enyhít meg jelentősen.
Irányítottam már Kaddában rabszolgákat, de mi nem vagyunk kereskedők. Van olyan rabszolga, akinek már a nagyapja is nálunk született. Lehet, hogy akkor se mennének sehova, ha a Marilla fővezére a küszöbünkön lobogtatná a zászlaját, hogy ím, eljött értük. Még az is lehet, hogy inkább engem védenének egy lázadóval szemben. Ugyanakkor nem kellett soha rabszolgát betörnöm. Ezen kívül Shannari ugyanúgy nem az enyém, ahogy Rahesa és Vulfius sem. És nem ostoba. Minden rabszolga tudja, hogy egy szabad neolita sem okozhat büntetlenül kárt más tulajdonában.
Aprót fújok.
Nem figyeltél a piacról visszafelé, vagy csak elfelejtetted, mit mondtam, vagy nem vetted komolyan? Azt mondtam, rendben, próbáljuk meg. Egyébként sem hiszem, hogy bármit számítana, mit gondolok Shannariról. Tudtad, hogy nem őt választottam volna, meghagytál abban a hitben, hogy választhatok, sőt két szolgát is választhatok, de végül nem számított, hogy én kit tartanék használhatóbbnak. Végül is igaz. Nem az én teaházam és nem az én aranyaim.
Aprót vonok a vállaimon.
Hát persze, biztos nagyon hasznos lesz, amint győzködni próbálod majd, hogy a te kedvedért ne gyűlöljön engem.
A hangomba jó adag irónia is vegyül. Meg némi kétség.
Balar, tudom, te most azt hiszed, itt én vagyok a hunyó, de azért nézd meg a dolgok másik oldalát is! Shannari azonnal fellelkesült, mikor szóba jött, hogy esetleg megveszed. A kereskedő őt és Hermannt is a külsejük miatt ajánlotta. És igen, Hermannt is neked, akár ágyasnak. Nem csoda, hogy nem tetszett neki különösebben a dolog. Ettől függetlenül reménykedett, hogy megveszed, mert úgy látta, hogy a férfiak nem vonzanak. És akkor már inkább te, mint egy másik neolita, aki simán rámászik egy férfi rabszolgára is, ha az elég csinos.
A szemem sarkából pillantok Balarra, hátha elkapok valami reakciót az eddigikere, egy pillantást, egy grimaszt… valamit.
Shannari meg, mondjuk úgy, azonnal felmért. Veled van ugyan egy nő, neolita, de a köpeny alatt torznak látszik a teste. Tehát ő lesz majd a kivételezett ágyasod. Ami nagyon jó. Sokkal jobb, mint egy bordélyba kerülni. Talán az előző gazdájánál is jobb vagy. Mondjuk fiatalabb. Jóképűbb. A heg a nyakadon, meg a hangod, úgy vélte, azoktól hajlandó eltekinteni. Valószínűleg úgy találta, hogy ezzel együtt is jó fogás vagy, és még az is lehet, hogy irányítható és talán manipulálható is, vagy talán csak nagyon jólelkű, akit kihasználhat, hiszen képes vagy nyilvánosan a kezét fogni annak a torz nőnek. Aki persze nem akarja őt a házba. Mondjuk, mert vetélytársat lát benne.
Mély levegőt veszek.
Aztán döbbenten látja meg, hogy a másik nő nem torz, hanem szárnyai vannak. Shannari nem tudhatja, hogy számodra ezek mennyire szokatlanok, vagy… hogy esetleg hogyan viszonyulsz hozzá – hogy lehet, hogy te valóban még mindig torznak, vagy esetleg nyomorkénak látsz, teszem hozzá gondolatban–, lévén nem tudja, hogy mi csak két napja ismerjük egymást. Illetve akkor még nem tudta. Most már biztos tudja a társaitól. Szóval Shannari hirtelen rájön: azok ott szárnyak, a másik tisztavérű neolita, és nagy valószínűséggel nemes. Előkelő genetikával. És ezzel neki le is csökkennek az esélyei, hogy irányíthassa a ház urát. Aztán jön az újabb pofon. Bepróbálkozik nálad, előadja a legjobb tudása szerint a csábítás színjátékát és te megtiltod neki, hogy még egyszer próbálkozzon. Akár veled, akár velem, akár a rabszolgákkal. Oda az egyik, ha nem a legfőbb fegyvere, amivel eddig kiharcolta magának a jobb pozíciókat.
Újra Balarra pillantok, kíváncsi vagyok a szemeire.
Mi marad hát neki? Egy kis színjáték. Ő a szánnivaló új rabszolgalány, akit a gazda kedvence gyűlöl és meg akar veretni. Nézze gazda, mit tesz velem ez a boszorkány! – bökök magamra – Azt akarja, essek el, zuhanjak a földre, csak hogy elkerüljem a korbácsot! Gyűlöl engem, gazda! Csak magában bízhatok, gazda! Maga ugye nem gyűlöl? Meg fog védeni tőle? Ugye maga engem kedvel, nem ezt az álnok boszorkányt?
Halkan sóhajtok.
De ha ilyen lennék, Balar, ha én lennék az az átkozott boszorka, akkor miért akarnám megvenni Rahesa nővérét? Miért nem nevetnék az egészen? Miért éreznéd fontosnak, hogy elmeséld, hogy vannak ezek a mindenféle manipulatív történetek? Ha azt hinnéd, hogy én vagyok a boszorka, aki szinte semmiért is megveret egy rabszolgát, akkor… Balar, akkor nem féltenél attól, hogy egy másik manipulálni akar.
Nem lenne logikus.
Nem fogok közel lépni hozzá, nincs rá szükség.
Lassan ingatom a fejem.
Nincs rivalizálás. Azt mondtad nem mászhat az ágyadba. Rabszolga oldalról nézve szerintem itt el is van vágva a dolog. Bár persze lehet, hogy mégis próbálkozni fog veled. De én mégis miért, vagy milyen alapon rivalizálnék vele?
Lassan bólintok.
Hasfelmetsző dolgai, nos, azok is furák, de egyrészt remélem, hogy nem élő rabszolgákat boncol, másrészt mégis miatta van itt Balar. Az ő tudása nélkül halott lenne. Persze vehetném úgy, hogy akkor ez nekem nem fájna, mert soha azt se tudtam volna meg, hogy élt egyszer egy Balar Chrima nevű férfi. De most már tudom és ismerem és így más a helyzet.
A tegnapi hosszas monológja és a mai történések ellenére is, már a gondolat is fáj, hogy meghalhat, baja eshet. Ez van.
Azért még jó, hogy idejében szólsz! Van még ilyesmi, amit tudnom kell a családodról, mielőtt beállítanak? Kik is jöhetnek? Nagyszájú, akivel nem maradhatok kettesben. Hasfelmetsző, aki talán azért nem vagdossa fel a szárnyaimat egy óvatlan pillanatban, mert reményeim szerint te majd megkéred, hogy ne tegye… Van valami ilyesmi, amit tudnom kellene Orákulumról, vagy Szélvészről? Esetleg valaki másról?
Cseppet lehet, hogy megdöbbentem, de igyekszem azért tartani magam.
Mindenkinek, gondolom, neked is. Családi titok. Értem. Nem kérdezem.
Aprót bólintok. Biztos nem segít. Vulfius valószínűleg retteg Hasfelmetszőtől, aki ezt élvezi is.
De amit utána mond Balar, attól elkomorodom.
Szóval nekik nem ígérhetsz semmit.
Nyelek egyet, aztán kihúzom magam és Balar szemébe nézek.
És velem mi lesz? Ha ez történne… alig egy hét és itt lesznek. Ha azzal érkeznek, hogy, mondjuk, Szélvész viszi tovább a teázót, és te mehetsz haza?
Én hova menjek akkor? Ugyanott tartok majd, ahol két napja éjjel. Annyi a különbség, hogy van két váltás ruhám meg egy fésűm és egy szappanom. A világon nincs semmi másom, és esélyem se, míg Kaddából meg nem érkeznek a papírjaim. De azok csak akkor találnak meg, ha még itt leszek a teaházban. De ha Balar nem lesz itt, akkor engem senki nem fog itt védelmezni, vagy tanítani. Esélyesen még csak megtűrni sem. A Chrima-klán nem jótékonysági intézmény.
Halkan sóhajtok.
Nem hiszem, hogy hazudott. Nem mondta, hogy a család kihalt. Nagyon úgy tűnt, még élnek.
Arra nem mondok semmit, hogy Shannarit érdekesnek találja. Se a vörös tüzéről. Nincs mit hozzátennem a korábbiakhoz.
És nem alacsonyodom odáig, hogy egy emberi rabszolgához mérjem magam. Véletlen sem. Akkor sem, ha legszívesebben most üvöltenék. Egy nőnek legyen tartása, anya mindig ezt mondta.
Képes lennél visszavenni? – kérdezem, és nagy szemekkel nézek rá.
Lehet, hogy jobban jönne ki, ha erre a kérdésre csak Balaron múlna a válasz. Félek, hogy rávágja, hogy lehet, hogy ő itt se lesz egy hét múlva.
Akkor meg csak a jó ég tudja, mi lesz velem.
Ha tehetném, most elszaladnék, be abba a kérdéses szobába, és csak zokognék. De nyilván nem tehetem. Maradok tehát. Amúgy is jobb tudni, hogy mi várhat rám.
Igen. Jelenleg nagyon is úgy néz ki, kettőnk közül nem a vöröst kell sajnálni. Neki biztos helye van, mint értékes rabszolgának. Én vagyok az, akinek egy hajszálon függ a sorsa.
Rendben, felajánlom nekik. De ha három szobát teszünk rendbe, és mind kapnak sajátot, akkor nekem még mindig csak a mostani marad. Hacsak nem száműzöl az alagsorba. Bár ugye úgy kezdődött, hogy ott kapok helyet és cselédmunka jár mellé. Ha úgy véled, hogy ehhez szeretnél visszatérni, akkor azért kérlek, szólj!
A billogozásban semmi jó nincs. Szükséges rossz. Abban, hogy végignéztem is csak annyi, hogy láttam, Balar sem élvezi.
A gyógytea olyasmi, amit egyszerűen nincs szívem megtagadni a vöröstől. Olyan, amilyen, nem kedvelem, de nem is gyűlölöm őt. Ugyanakkor nem élvezem, hogy fájdalmai vannak. A tea csökkenti majd. Fájdalomcsillapító, anélkül, hogy bódulatot okozna. A nők a hónap bizonyos napjain isznak belőle, vagy esetleg gyerekszülés közben, néha más erősebb fájdalmaknál is használ, és biztos vagyok benne, hogy van a háznál. Láttam a konyhában. A másik teát, amit minden nő ismer, Balar is ismeri, az való az ellen, hogy egy nő megfoganjon.
Bólintok, de az arcom sápadt és szomorú pillantással nézem Balart.
És lesz nekem egy hónapom? Mi lesz, ha a családod elszólít innen?
Újra a billogra pillantok.
Ha még meg is tennéd velem, ha még engedném is… Balar, gondolkodtam. Ki hinné el? Nem csak simán neolita vagyok. A szárnyaim és a röpképességem eleve bizonyítják a nemesi származásomat és a kiváló gentikát. Senki sem hinné el, hogy rabszolga vagyok.
A karjaimat fázósan összekulcsolom magam előtt, szinte átölelem magamat.
Mi lesz velem?
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 21, 2017 10:29 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Felvonom az egyik szemöldököm, és hátradőlök.
- Nem kell. Ha neked nincs igényed a bizalmára, ha elég, ha csak tárgyként kezeled, akkor nem kell. Sokat könnyítene mindenki életén, de ha ez neked nem fontos, én aztán nem foglak rákényszeríteni.
Inkább nem fejtem ki, mit gondolok erről. Arról se, hogy Rahesa és Vulfius vajon bízik-e bárkiben. Én se ígérhetek nekik sokat, a madárka meg még annyit se. Abban legalább igaza van, hogy Shannari nem az övé. Ahogy Rahesa és Vulfius sem.
- Először is, a Chrima nem klán hivatalosan. Az a terv, hogy az legyen egyszer, de most még túl kevesen vagyunk hozzá. Egyébként olyasfajta a dolog, hogy a Chrima ház tulajdonával szabadon rendelkezem, de ami vagy aki az én személyes tulajdonom, azzal nem rendelkezhet a többi Chrima a megkérdezésem nélkül. Shannarit a Chrima ház tagjaként vettem, nem pedig saját magamnak, így ő a család tulajdona. A felügyelete pedig azé, aki a teázót kézben tartja. Az pedig jelenleg én vagyok.
Bólintok.
- Megvizsgáltam, de ezek a próbák sosem száz százalékosak. Meg ha tényleg fájdalomra szedi, lehet, kisebb az adagja, nem okoz neki bódulatot. Fájdalom meg lehet nem látványos sérülésből is. A szerződés szerint, ha terhesnek bizonyulna vagy öngyilkosságot követ el egy héten belül, a kereskedő visszafizeti az árat. Sérülésre, drogokra nem vállal felelősséget, és terhességre is csak azért, mert jó nevű ház vagyunk, nem fogunk ezzel visszaélni.
Aztán… jól megszívja magát, és elkezd hisztizni, én meg érzem, ahogy cseppenként folyik el a türelmem. Nagyon rosszul viselem, amikor egy nő vinnyogni kezd nekem. Hasfelmetsző egyszer azt mondta, mikor a soros nyifogására leüvöltöttem, hogy totál bestia módra váltottam, és még a szokottnál is ijesztőbb voltam. Teljes gyík pupilla, halk morgás (én észre se vettem), és elgörbítettem a serpenyő nyelét, ami éppen a kezemben volt. Ezt látva szép csendben elhátrált, és inkább Orákulumnak panaszkodott a továbbiakban. Veszek pár mélyebb levegőt, és próbálok civilizáltan viselkedni.
- Mégis mi volt ennek az egésznek a célja? Tesztelted, de mit?
Megrázom a fejem.
- Az égvilágon semmi hasznát, semmi értelmét nem látom ennek a próbának azon túl, hogy provokálod őket, hogy büntetést kaphatnak értelmetlenül. És nem, nem tudom, hogy bánsz a szolgákkal, mivel azt a részt átaludtam. Rahesa és Vulfius pedig nem fog jönni hozzám panaszkodni. Viszont, ha azt vesszük, Shannari igen. Ő tőled tart, nem tőlem.
Amit utána mond… érzem, hogy kezd vörösödni a fejem az indulattól.
- Úgy? Szóval becsaptalak? Én valahogy másként emlékszem. Kikértem a véleményed. Meghallgattam. Egy szóval se mondtam, hogy kettőt veszünk, de elfogadtam, hogy kettőt szeretnél. Szóval se mondtam, hogy csak a te szempontjaid fognak élni, csak tudni akartam, mit tudsz a szolgavásárlásról. Három szolga maradt fenn, és azt mondtam, egyet választasz te, egyet én. De mivel neked nem tetszett a választásom, inkább nem kellett egyik sem. Elhiszem, hogy neked a szépfiú és a kislány kellett volna, de ide a teázóba nem ők kellettek. Hanem amit mondtam korábban. Nő, csinos, okos, de nem túlságosan. Ezeknek csak Shannari felelt meg. Kérhetted volna Hermannt vagy Linát másodiknak, de inkább sértődötten úgy döntöttél, nem kell. Ezek után eszedbe ne jusson engem vádolni. A te döntésed volt. Mindenesetre ha összetalálkozom Linával a bordélyban, majd megmondom neki, hogy üdvözlöd.
Úgy érzem, nagyon, de nagyon sürgősen össze kell törnöm valamit, különben a kedvenc székem lesz az áldozat. De mégis mit?
- Persze, bocsáss meg. Elfelejtettem, milyen jól tudod, hogy gondolkodik egy rabszolga, hisz nekem csak tíz év tapasztalatom van a témában. Te meg már irányítottál szolgákat, akiknek az ükapja is szolga volt Kaddában. De ha nem, nem, nekem aztán mindegy, ha te nem bánod, hogy utál valaki akivel egy fedél alatt élsz, én aztán nem fogok az utadba állni.
Csapok egy medvéset az asztalra.
- Ha ennyire hiányolod Hermannt, ki kellett volna böknöd a nevét, mikor kérdeztem, melyikük legyen a második akit viszünk. Szó nélkül megvettem volna. Igen, tudom, hogy neki is, Linának is a Kiméra volt a legjobb esélye egy elfogadható életre, és egyikük megkaphatta volna, ha nem sértődsz meg. Shannari meg azt tette, amit tennie kellett, nyíltan, egyértelműen a tudtomra adta, hogy szeretné, ha őt választanám. Ezzel már félig meg is szereztem a bizalmát és a hűségét. A másik kettőről nem láttam ezt. Tudom, téged nem érdekel, mit gondol a szolga, de nekem más a tapasztalatom. Téged olyanok vettek eddig körül, akik már be voltak törve, akiknek kötelező volt törődni, így nem tudod milyen az, mikor a tulajdonod képes lehet elárulni. Pedig pont neked, pont most kellene emiatt a legjobban aggódni, nem igaz? Háremhölgy.
A fene bele, hogy már megint a szárnyaknál kell kikötni! Túl nagy kérés, hogy tíz percig legyen szó valami másról?
- Nem tudom feltűnt-e, de nem minden a szárnyaid körül forog a világban. Lehet, Kaddában apuci pici szárnyaskája voltál és a háremben is különlegessé tett, de idekint a poros valóságban senkit nem érdekel. Lehetett volna skorpió farok is a köpeny alatt, ahogy mondtad korábban, elég gyakori genetika. Kezdem azt hinni, nem a napficsúr és a pereputtya tartja a szárnyat az egyetlen értékednek, hanem te magad. Jóformán semmi másról nem beszélsz.
Fújok egy nagyot, hátha kissé párolog a dühöm. Eddig nem. Mit lehetne itt összetörni?
- Lehet, hogy a térdre borulása színjáték volt, de te minek neveznéd amit műveltél? Közlöd, hogy véletlen se nyúlhat a tollaidhoz mert büntetés jár érte, rögtön azután, hogy kiböki, milyen undorító módszerrel kínozták a korábbi gazdái. Persze, hogy színt játszik, hisz tényleg úgy nézett ki, hogy provokálod, terrorizálod, és arra hajtasz, büntetést kapjon, még mielőtt a munkája elkezdődne egyáltalán.
Úgy felbosszantott a madárka, hogy az étvágyam is elment. Odébb is tolom a tányérom.
- Azt mondod, nincs rivalizálás. Akkor mi ez az egész hiszti? Fáj, hogy látok lehetőséget Shannariban, valamit, amit hiányoltam a kezdetek óta Rahesából és Vulfiusból? És ha meggondolom magam és megosztom vele az ágyam, az mégis mit változtat? Mennyiben van közöd hozzá? A bizalmát nem akarod, és ha elvégzi a feladatait, nem tesz neked keresztbe és nem kapod hazugságon, akkor nem mindegy kivel hál? Mert ahhoz, hogy én kivel hálok, végképp nincs közöd.
Török egy darabot a cipóból, attól még, mert dühös vagyok, még nem laktam jól.
- Gondolod ez az egész amit mondtam, arról szólt, hogy Shannari milyen tökéletes, te meg milyen gonosz vagy? Ennyire nem látsz tovább az orrodnál? Ez arról szólt, hogy új szolga, rosszul kezelted, tanulj belőle, és csináld jobban legközelebb. Ha Shannarit vádolom és azt mondom te tökéletesen csináltál mindent, akkor legközelebb is el fogod rontani. Olyan nehéz ezt felfogni?
Nyűgös vagyok, és nincs kedvem elmagyarázni, miért fontos nekem Shannari. Valószínű közel és távol ez volt az utolsó lehetőség, hogy saját szolgát vásároltam. Mert a korábbi szavaimmal ellentétben Shannarit nem a Chrima háznak, hanem magamnak vettem. Az én nevem van a papíron, nem a Chrima ház. Ha engem elküldenek, Shannari jön velem. Hosszú az út, ameddig el akarom juttatni, de nem lehetetlen. Csak kitartónak kell lennem, ellenállni, ha mégiscsak próbálkozna az ágyamba jutni, és úgy nevelni, hogy ne törjem össze amit látok benne. Nehéz, de nem lehetetlen.
Tudom, hogy előbb-utóbb úgyis kiderülhet, hogy csúsztattam Shannari tulajdonlásával kapcsolatban de most nem érdekel, túl dühös vagyok, és különben sem tartozom magyarázattal senkinek. Legfeljebb Kétcsapásnak. De pont őróla tudom, hogy megértené az indokaim.
Most meg tényleg azért köt belém, mert nem kapott részletes életrajzot és pszichológiai profilt a családtagjaimról? Pedig már kezdtem lenyugodni.
- Időben vagyunk, nem? Vagy ezzel kellett volna kezdnem, mikor rád találtam a tetőmön?
Megcsóválom a fejem, hát jó, legyen.
- Aki biztos, hogy jön, az Nagyszájú, Hasfelmetsző és Szélvész. Van némi esély Háromkézre, Árnyékjáróra és Orákulumra. Minimális esély Professzorra. Nagyszájút már mondtam. Hasfelmetszőnek figyelj a szavaira. Lehet, idegen szavakkal kérdezi, hogy beléd kukkanthat-e. Ne bólints rá olyasmire, amit nem értesz. Ugyanakkor nála lehet, hogy eszébe se fog jutni semmi ilyesmi. Szélvész valószínű megpróbál elcsábítani. Jó a szövege és feromonjai vannak, viszont a közös hölgyismerősök szerint jó szerető, lehet nem bánnád meg. Ne nézz így rám, a szüzesség csak ficsúréknál érték, a valódi életben nem az. Árnyékjárótól a frász fog kitörni, nem fogod bírni a közelségét. Ez is feromonok. Háromkézzel és Professzorral nincs gond, viszont Orákulum közelében mindig legyen nálad párna. A beszédstílusa meglehetősen altató hatású.
Kicsit gondolkodom, hogy ha leváltanak, kit rakathat ide Kétcsapás.
- Hasfelmetsző és Orákulum kellenek otthon, ahogy a Professzor is. Az majdnem biztosan azt jelenti, Árnyékjáró se maradna itt. Ő Professzor felesége. Háromkéz utálja a várost, Nagyszájút meg már egyszer visszahívták innen. Szélvész a legesélyesebb. Ha ő kerül ide, biztosan maradhatsz, mint eddig. Főleg, ha megkérem rá. Szélvész egy mosolyodért hajlandó lesz bármire, úgyhogy jól ki fogtok jönni. Ha meg másvalaki, hát milyen kár, hogy nincs egy rabszolga a személyzetben aki a te tulajdonod, amire hivatkozva lenne alkualapod. Milyen kár. – teszem hozzá szarkazmussal a hangomban.
Részemről semmi esélyt nem látok rá, hogy most visszahívnak. Egy év múlva már lehet, de most nem.
Rahesa és a nővére kapcsán szerintem megbeszéltük amit lehet. Lassan kezdek nyugodni, ami jó, mert nem akarok remegő kézzel billogozni. Látom, hogy még feldúlt, de most épp én sem vagyok a nyugalom mintaképe, így nem nagyon érdekel. Jól felbosszantott, és úgy érzem, még nincs vége a napnak.
Aztán jön a nyivák a szobákról. Aztán gondjai lesznek az elemi matekkal. Biztos, hogy én őrá akarom bízni a teaház könyvelését, ha nem tud egyet meg hármat összeadni?
- Két dolog. Már az érkezésedkor mondtam, hogy a vendégszobát egy hétre tudom adni. Pár perce is elismételtem, akarod hallani megint? A másik meg, hogy odafigyelek a szolgáimra és nem az utcán alszanak. Van egy szobájuk. Ha felszabadítotok hármat, akkor három meg egy az mennyi? Négy. Rahesa, Vulfius, Shannari és te, az is négy, tehát hurrá, mindenkinek jut egy szoba.
A következő megjegyzése úgy felbosszant, hogy földhöz csapom a tányérom, darabokra is törik, és ráordítok a madárkára.
- CSELÉDMUNKA? Mikor kértem tőled én ezt? Te ajánlottad fel, hogy besegítesz, én nem akartam tőled semmit, csak segíteni! De ha úgy véled, gonosz vagyok, rosszul bánok veled, megbeszéltük, hogy nem vagy bezárva, mehetsz ha akarsz.
Dirrel durral viharzok ki, és próbálok de nagyon lehiggadni. Az utolsó dolog amit szeretnék, Shannari hátán tölteni ki a dühöm. Nem érdemli ezt.
Szerencsére a billogozás nagy koncentrációt igénylő dolog, teljesen lenyugszom, mire a tüzes vashoz nyúlok.
Mikor a szolgák távoztak, újból jön a hiszti.
- Mégis mit vársz, mit csináljak ezzel? Varázsoljak neked papírokat? Vagy egy irathamisítót? Ha ennyire emiatt aggódsz, talán jobb lenne, ha mégiscsak hazamennél a karavánnal. Személyesen számolsz be a családodnak, meglesz a papírod, és vissza tudsz jönni. A teaház itt lesz.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 21, 2017 1:47 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Felvont szemöldökkel távolságtartóan néz, hátradőlve, és olyanokat mond, de olyanokat, hogy legszívesebben hozzávágnék valamit. Nyilván nem fogok.
- Te mondtad, hogy nem kell a szolgákkal barátkozni, meg ne engedjem közel őket magamhoz, főleg ne Shannarit, vagy bárki újat, és főleg ne az első egy-két hétben. Ha ezt betartom, akkor eleve nem fog bízni bennem. Rahesa és Vulfius is azért bíznak, mert te mondtad nekik, hogy fogadjanak szót, és mert tőled rettegnek. És igen, én pontosan tudom, hogy valójában nem bántanád őket, legalábbis addig nem, míg nem művelnek valami tényleg nagyon durvát, de ők nem tudják. Azt viszont igen, hogy én nem bántom őket. Vulfius elmondta Rahesának hogy kerültem ide. És tudod mi van? Mindketten örülnek, hogy befogadtál. És nem azért, mert annyira izgatná őket, hogy mi lesz egy számukra teljesen érdektelen neolita lány sorsa, hanem mert kezdik elhinni, hogy a gazda nem rossz. Hogy képes védelmezni valakit, csak úgy. Nem miattam örülnek, hanem miattad.
Halkan sóhajtok.
- És ezért is igyekeznek, nem akarnak neked keresztbe tenni. Így nekem sem.
Bólintok.
- Hivatalosan nem, de ez egy dolog. Majd az lesz.
Nem mondom ki, hogy lehet még ficsúrsági oklevelet is kapnak mellé, mert akkor Balar biztosan tombolni fog. Így is láthatóan felmérgesítettem. Nem is kicsit.
De ő meg megbántott. Lehet, hogy valamit nem jól csináltam, az igaz, de ne kenjen már mindent rám!
Nem egyedül vagyok én ebben. Benne van Shannari is és maga Balar is. Igen, ő is. Nyakig!
- Értem.
Lényegileg ez világos, és jelen pillanatban majdnem mindegy, hogy papírforma szerint kié isShannari. Majdnem. Mert azért nem egészen.
Újra csak bólintok.
- Nem hiszem, hogy öngyilkos lenne, annál jobban örült annak, hogy megvetted. A terhesség? Hát, nem tudom, azt se gondolnám, hacsak nem volt beleszerelmesedve az előző gazdájába. Egy félvér kisbabát egy neolita úr sem akar. A nő ugyan kijátszhatja a teaivást, de ha kiderül a dolog, legtöbbször kivégzik őket, meg a babát is. Nem okvetlen ebben a sorrendben. Nem, Balar, nincs nő, aki önként ezt megkockáztassa. Sem neolita, sem ember. Egy rabszolganő ilyet nem kockáztat szándékosan.
Nem teszem hozzá, hogy azért balesetek előfordulhatnak. Nyilván ő is tudja.
Balar halkan morog, és a szemei is kezdenek változni. Őt nézem, az én szemeim tágra nyílnak, de nem változnak, sima barnák, mint mindig, sem a sas, sem a gepárd örökségem nem akar előtörni. Mindkettő ragadozó. Mindkettő támadásra kész lenne. Egyébként meg mindkettő alulmaradna. És Különben sem sem akarom megtámadni Balart. De meghunyászkodni sem akartam. Azt akartam, hogy tudja, hogy van, ami az én bögyömet is nyomja.
- Teszteltem.
Kérdez. Dühösen ugyan, de kérdez, és nem fogom azt játszani, hogy meg vagyok bántva és nem felelek. Ez nem ilyen pillanat.
Igyekszem nyugodt maradni és valahogy elmondani, megfogalmazni mire gondoltam, mit próbáltam megtudni, elérni.
- Ez, ha nagyon egyszerűen akarnám mondani lényegében csak egy ügyességi tesz. Még nem tudtam Bedlam esetéről, sem arról, hogy járt a szerencsétlen, de azt tudom, hogy egy teaházban lehet lökdösődés, a vendégek tehetnek hirtelen mozdulatokat, és Shannari ugyanúgy ott fog járkálni köztük egy tálcával, és innen nézve jó tudni, hogy képes megoldani egy ilyen faramuci helyzetet. De most, ismerve Bedlam történetét... Gondolj bele, az a férfi sem szándékosan öntött le valakit teával, és mi lett vele?
Egy pillanatra elhallgatok.
- És még akár igazad is lehetne, hogy ezt a tesztet Rahesa és Vulfius is gonoszságnak foghatnák fel, és azt hihetnék szórakozom csak, és keresem az alkalmat a büntetésre. De egyikük sem így állt hozzá, és én sem. Azt mondhatod, hogy Shannarit nem kedvelem, és igazad is van, de Rahesát igen. És Vulfiusszal is kijövök. Őket ugyan miért akarnám egy büntetésbe beleugratni? Nem lenne logikus. Semmi értelme.
Balar szemébe nézek, ugyanúgy nézem, mint mikor a szeme egy tiszta vizű tóra emlékeztet. Ha vágott a pupillája éppen, most az se érdekel, szeretném, ha érezné, hogy számít, akkor is ha dühös, és hogy bízom benne.
Végtére is nem jött nekem.
- Szóval a próbának van haszna. Ha az derül ki, hogy valamelyikük nem tudja kezelni ezt a helyzetet, akkor tanítani kell. Mielőtt valakit nyakon borít kávéval és Bedlam esete megismétlődik. Gondolom, annak te sem örülnél. Rahesa rendben volt, Vulfius is. Ha Shannariról kiderülne, hogy szárnyas gazdája volt és az kínozta, akkor az eltúlzott reakció érthető. De gondolom, ennek te utána tudsz nézni a rabszolgalevelében. Mármint, hogy kié volt. Vagy a kereskedőtől meg lehet tudni. De ha nem, akkor egyrészt kifejezetten tanítani kell, másrészt akkor végig kellene gondolnod az én elméletemet is.
Komolyan nézek Balarra. Halkan beszélek, igyekszem nyugodtan szólni és tényleg logikusan felépíteni, amit mondani szeretnék.
- Lehet, hogy ezt esetleg megpróbálod megtudni? Ezt Shannari miatt is jó lenne tisztázni. Mert az is jogos, amit te mondasz, én elismerem. Igen, van alapja, igen, hiheti ezt is akár. De Balar! Tudom két nap rövid, de olyannak ismersz engem, aki szándékosan kegyetlen? Megígértem neked hazafelé a piacról, hogy nem fogok szándékoltan galádul bánni Shannarival. Nem hiszel nekem?
Sóhajtok.
- Igen, átaludtad. De megkérdezheted őket. Vagy egyszerűen csak figyelheted, hogy viszonyulnak hozzám.
Megrázom a fejem.
- Valóban nem tetszett, nem fogom azt mondani, hogy igen. Nem fogok neked hazudni. De elfogadtam, nem mintha számítana, mert lényegében nem számít, elfogadom-e. De tényleg elfogadtam az érveidet. És nem sértettségből nem hoztam el Hermannt vagy Linát. Hanem mert akármelyiket hozom külön-külön, illetve akármelyiket kérem Shannari mellé, az még plusz gond lett volna. Többféle okból. Köztük van az is, hogy a másik kettőtől nem láttad azt mennyire hozzád akarnának kerülni.
Az utolsó mondatára elsápadok. Mert ez gonosz. Direkt belém akar rúgni.
- Nem vagyok háremhölgy.
Már nem. És ahogy ő szeret fogalmazni, fejben sosem voltam az, szívben sem.
A szárnyaim, nos igen.
Nem felelek rá semmit, csak állok, nézek rá, nem fordítom el a tekintetemet, hallgatok.
- Lehet, hogy rossz pillanatban tettem, elismerem. De figyeltél biztosan. Bedlam esete után terrorizálás? Vagy épp inkább egy talán rosszul előadott teszt? Ami egyszerre nézi az ügyességét, de azt is, ha megjátssza magát neked... Nem mondom, hogy annyira okos húzás volt tőlem, de hasznosnak véltem. Nem lehetne, hogy ezt esetleg újra átbeszéljük, ha kiderül, ki volt Shannari előző gazdája, volt-e szárnya és a többi?
Egy cseppet elgondolkodom.
- Tudod, mi furcsa még? Az az ékszer, ami nála van... ha az előző gazda terrorizálta, akkor az hogyan lehet nála? Nem vette el tőle?
Balar odébb tolja a tányérját és engem néz.
És ami kirobban belőle...
Halkan sóhajtok és nem szólok semmit. Való igaz, nincs közöm hozzá.
Ettől még érzem hogy vörösödik el az eddig sápadt arcom. Csak sajnos tenni nem tudok ellene semmit.
- Nem. Nem olyan nehéz. De úgy jött le, hogy csakis engem vádolsz, és őt kiáltod ki tökéletesnek. Meg úgy, mintha én gonosz lennék Rahesáékkal is.
Pedig nem vagyok az.
Most elfordítom a tekintetemet, nem akarom, hogy észrevegye a gyanús csillogást. És nem pislogok. Mert sírni végképp nem akarok előtte. Csak ülök ott, égő arccal, tágra nyíló szemekkel, és a fegyverszekrényt nézem. Véletlen sem az ágyat. Az a másik oldalon van. Azok után, amit mondott, arra nem nézek.
Csak megrázom a fejemet.
- Időben vagyunk.
Nem gondolom, hogy bármit is fog mondani, de mégis beszélni kezd.
Figyelmesen hallgatom, nem szólok közbe.
- Próbálkozhat - mondom halkan, mikor Szélvészhez ér a felsorolásban. - Nem számít.
És valóban nem. Nem azért, amit Balar mond. Egyszerűen az a helyzet, hogy az idősebb fivérrel találkoztam először. Mindegy milyen az öccse.
Halkan sóhajtok. Azzal nincs bajom, hogyha jól kijövök valakivel. Lassan bólintok. Talán, de csak talán nem kerülök az utcára. Hacsak Balar ki nem dob.
Mikor viszont gúnyosan közli, hogy kár, hogy nincs rabszolgám újra a szemébe nézek.
- Ha vettünk is volna még valakit a piacon, az se az enyém lenne, hanem a tied. Egész egyszerűen nem lehetne a nevemre íratni, mert nincsenek irataim. Még én magam is bajban vagyok emiatt. Nem tehetek ki ennek egy rabszolgát, mert ha az enyém, akkor felelős vagyok érte. És ha nekem innen mennem kellene, akkor nem lenne hova vinnem, nem lenne mit adnom neki enni, és még csak rendesen eladni sem tudnám.
Lehajtom a fejem, ez az, amit én átgondoltam már párszor. Először rögtön ott, a piacon.
- Igen. Az négy.
Nem mondom, hogy amelyikben vagyok, az tetszik. Minek? Már nem számít.
Azt hiszem, már nem is csak az arcom ég, de az egész nyakam is.
A következő pillanatban már repül is a tányér. Nem felém, csak a földre. Akkorát csattan, hogy összerezzenek.
- Én.
Ugyan mit mondhatnék, hogy nem vártam el, hogy csak a két szép szememért kapjak valamit? Hogy otthon se voltam apuci elkényeztetett madárkája? Vagy azt, hogy épp hogy nem láttam őt eddig gonosznak? Vagy azt, hogy engem ugyanígy bántott, mikor ő azt éreztette velem, hogy annak tart? Mert úgy éreztem...
Egyébként meg tudja, hogy nem megyek sehova.
Csak le az alagsorba.
Ha másért nem, akkor azért, mert sejtem Balar nem tud a különleges teáról, amit Rahesa a konyhában tart.
- Nem mehetek - mondom halkan. - Nem mehetek, Balar. Sose engednének vissza, ha megtudnák mi történt. Csak bajba sodornám őket. Ezt megbeszéltük. Még holnap is...ha, ha még mindig áll, hogy kiviszel a karaván elé, még holnap is a lehető legtökéletesebben kell eljátszanom, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ha csak egy pillanatnyi megingást is érez Adel, akkor egyszerűen felkap és elvisz magával. A bátyám ilyen.
Mind ilyenek.
Egy pillanatra Balar szemébe nézek, majd le a kőpadlóra.
- Annyira szerettem volna őt látni. Annyira nagyon. És ő jobban megnyugtatta volna a szüleimet, mint az a levél.
Meg az, ha látta volna, hogyan védelmez Balar egy idegen ellen, de nyilván ez így elmarad, mert már tudja, hogy a fivéremről van szó. Pedig az az első reakció meggyőző lett volna Adel szemébe. Mondjuk egy olyasmi, ahogy rámorult az első ficsúrra, vagy valami hasonló. De már mindegy.
És, persze az is lehet, hogy a korábbiak után már nem is védene. Amit mondott... Gyakorlatilag odaadna az öccsének.
Nyelek egyet.
Még az is lehet, hogy ki se visz a karavánhoz.
Lehet, jobb is lenne, ha nem vinne ki. Nem tudom.
Még mindig a padlót bámulva odébb állok az útból, ha akar, simán itt hagyhat.
Bár még valami bolond módon most is reménykedem, hogy nem fog.
Vissza az elejére Go down
Pént. Dec. 22, 2017 11:35 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- A barátkozás és a bizalom kiérdemelése két nagyon különböző dolog – morgom, de nem fejtem ki bőven. Most mondta, hogy nem kell neki a bizalmuk, így semmi értelmét nem látom elmagyarázni a dolgot. Különben is csak még jobban felbosszantana.
Gyűrögetem a szék karfáját, ott a morgás a torkomban, és majdnem annyira dühös vagyok, mikor Hasfelmetsző kicsorbította a kardomat három éve. Két hétig hajtottam az otthoni köszörűt, három korongot tettem tönkre, mire sikerült visszaélezni. A kis hiba azóta is ott van a pengéjén, és azóta se tudom, Hasfelmetsző mit ütött meg vele. Nem hajlandó elmondani, így gondolom, valami masszív ostobaságot csinált. Ezért is volt óriási áldozat tőlem, mikor Homár meggyógyításáért cserébe kölcsönbe adtam neki ismét.
Közben észreveszem, hogy még mindig magyaráz valamiről. Ja igen, a terhesség valószínűsége. Eszerint nem fogta fel, miről beszéltem. Azt mondtam el, mire vállal garanciát a kereskedő, nem azt, mitől aggódok Shannari kapcsán. Ő túlélő, nem fogja megölni magát. Terhes sem lehet, hisz a kereskedő biztosított, hogy itatott vele teát és a havija is megvolt. Nem kérdeztem rá, miért tartotta magánál annyi ideig, hogy ez kiderüljön.  Jobb nem tudnom. Bár belegondolva, ha ilyen régóta megvan, valószínű tegnap is ott volt, és látta, mit művelek a madárka védelmében.
Szóval ügyességi teszt. Rém ostoba módszer, úgy érzem, van ott más is, amit nem akar vagy nem mer elmondani. Vagy tényleg ennyire nem tud bánni a szolgákkal. Ha tényleg a felszolgálási ügyességük érdekli, ez a lehető legrosszabb teszt volt, hisz pont azt nem mutatta, hogy képesek irányítani félreugrás közben a kezükben lévő kancsót. Nagyon sokféle módon lehetett volna ezt tesztelni, értelmesen, és nem mellékesen, szórakoztatóan. Köteléket építve. De persze ez láthatóan csak nekem fontos, még ha nem is tettem érte semmit. Persze, hogy nem, ezzel a kettővel már túl késő. Shannarival viszont van rá esély.
Bedlam. Lehet, jobb lett volna nem elmondani, mi történt Vulfius elődjével, de most már mindegy. Vagy azt gondolja, én is hasonlóan reagálnék, mint Nagyszájú? Nagyon csúnya lenne, ha ezt hinné. Valószínű meg se verném. Ha nem szándékos volt, miért bántanám? Nem akarattal csinálta. A felelősséget persze vállalnia kell, valószínű levonnám a pénzükből. Nem csak a hibáséból, mert az egy év alatt se biztos, hogy összejönne, hanem mindéből. Esetleg kapna külön feladatokat.
Aztán megint butaságokat beszél. Rabszolgalevél? Minden kereskedő újat ad, és nincs benne, honnét származik. Azt legfeljebb a billogokból lehetne látni, és ha belegondolok, nekem ismerős is volt Shannari tetoválása. Most meg nem mondanám kié, de láttam valahol nemrégiben. Lehet valamelyik szerződésen rajta van.
- Ha ez így menne, tudnánk ki volt Rahesa gazdája, aki eladta a nővérét. A papíron csak az van rajta ki adta el és ki vette meg. Jelen esetben a kereskedő és én. Úgyis megyek vele a városba, majd megkérdezem.
És csak beszél és beszél és beszél és beszél, én meg kezdem elveszteni a fonalat, és ez tovább hergel. Az a gond, hogy az elmúlt másfél-két nap minden ébren töltött percét a madárkával voltam, és folyamatosan beszél hozzám. Nekem ez túl sok. Kell a magány. Azért lettem szerelő, mert a gépek nem beszélnek, gyakran kellemetlen olajszagúak és koszosak, így senki nem akar odajönni, senki nem zavar. Nem egyszer, mikor már elegem volt a többiek csiviteléséből otthon, egyszerűen bevonultam a kapumechanika odujába, magamra zártam az ajtót, és csak élveztem a csöndet és a sötétet. Amíg Orákulum meg nem talált és el nem kezdett megint magyarázni. Erről is beszélnem kell a madárkával. Hagyjon nekem teret. És ne fogdossa a kezem. Az csak még ingerültebbé tesz. Folyamatosan érezteti, hogy benne van a személyes teremben.
Közben megint bizonygatja, hogy nem fog rosszul bánni a vörössel. Vannak kételyeim.
- Meglátjuk. Hatalmad van felette, majdnem korlátlan hatalmad, és ez a legrosszabbat hozza ki a neoliták többségéből. Ki fog derülni ezáltal, milyen a valódi személyiséged. A teszted nem jó dolgokat mutatott. Rólad. Remélem, tényleg remélem, tanulsz belőle.
Az ékszer? Annak mi köze mindehhez? Annyira hihetetlen, hogy a gazdája nap mint nap verte, erőszakolta, majd amikor jókedvű volt, ajándékokat adott neki? És mondjuk pont ezért nem vette el a ki tudja mikor ki tudja kitől kapott nyakéket?
- Majd ezt is megkérdezem. – gondolom erre megkapom a madárkától, hogy miért mondana igazat. De nem érdekel. Se ez, se az, hogy honnét van az ékszer. Az övé. Ennyi elég.
Aztán csak kezdi felfogni miről beszélek, vagy csak úgy véli, nem megy semmire és inkább enged. Nekem mindkettő megfelel. Miután letorkollom, hogy ki kivel hálhat, csak a fegyverszekrényt nézi, és ha nem lennék ilyen pipa, még szórakoztatna is a vörös füle. A hülye ficsúrsági neveltetése miatt azt hiszi, együtt hálni valakivel csak a test öröméért erkölcstelenség. Vagy rájön, hogy nem így van, vagy szűzként fog meghalni. Tulajdonképpen nekem ez is mindegy. Úgy él ahogy akar, amíg nem próbálja rám testálni az elvárásait. Erről jut eszembe, ma vagy holnap jó lenne elnézni a bordélyba. Hm. Lehet, amíg Shannari a tetoválónál lesz, lesz erre pár órácskám… Meglátom.
Végig vesszük a rokonaim hátrányait. Szerintem feleslegesen, mert nem fognak engem lecserélni. Az megeshet, hogy Szélvész itt marad pár hónapot, és nap mint nap kell hallgatnom a hülyeségiet. Meg az is, hogy minden nap más nőt hoz haza. Tegye. Nekem megfelel.
Majd ismét elmagyarázza, miért nem lehetett neki megvennem Hermannt vagy Linát. kész, elég, nem bírom tovább, ugyanolyan hangnemben, mint előtte kezdek beszélni.
- Igaz. Erre nem gondoltam. Bár lenne egy rabszolga kereskedő ismerős, aki árukészletként magánál tarthatná a szolgádat, amíg meglesznek a papírok. Tényleg kár, hogy nincs ilyen. – komoly hangra váltok – Néha elkezdhetnél azon gondolkodni, hogyan lehet valamit megoldani ahelyett, hogy a kifogásokat keresnéd, miért lehetetlen.
Aztán megoldjuk a számtan feladatot, majd csattan a tányér.
Billogozás, majd amint kettesben maradunk, folytatódik a nyafogás. Aztán kiböki a nagy titkot, hogy ki az az Adel. Ez volt olyan rejtegetni való? Ezt kellett háromszor megkérdeznem, teljesen feleslegesen? Hát mit befolyásolt volna, ha tudom? Semmi nem változott.
- Meglátjuk – felelem, pedig pontosan tudom, hogy ki fogunk menni. Ha kell, a tollainál fogva cibálom oda a madárkát, de találkoznia kell a bátyjával.  Otthagyom a madárkát és felmegyek a szobámba, mert már elegem van abból, ahogy sajnáltatja magát.
A törmelékek ugyanott vannak, senki nem járt itt eltakarítani. Hátamra csatolom a kardom, csizmámba a tőröm, majd összeszedem a darabokat. Kár ezért a tányérért. Leviszem a tányér maradványait. Shannari a vendégtérben ül, próbál helyezkedni. Hátradőlni nem tud, mert fáj, de előre hajolni sem, mert akkor meg húzódik és azért fáj. Az arca eléggé elgyötört. Észrevesz, mosolyt erőltet magára és állna fel, hogy induljunk, de intek, hogy maradjon, még nem megyünk. Rahesa a szokásosnál is sápadtabban és hangtalanabbul oldalaz el mellettem, hogy odavigye a vörösnek a teát. Rám se mer nézni. Gondolom hallotta az ordibálást és a tányér csattanását is. Jobb neki, ha nem kerül két dühös neolita közé. Lerakom a pultra a darabokat, és felmegyek a tetőre.
Néhány mély lélegzet csukott szemmel, majd elkezdem átmozgatni a tagjaimat. Pár perc alatt túlesek ezen, kivonom a kardot. Két kézzel tartom magam elé kinyújtva, végigfut a szemem a pengén. Szürke fém, nem tudom miféle. Nem rozsdásodik, nem is nagyon csorbul. Megrándul az arcom, ahogy meglátom az alig félkörömnyi deformitást a pengén. Apró szépséghiba, de nagyon bosszantó. Átfordítom, és végignézek a másik oldalán a pengének. Maratás nyoma a pengén a tövénél, ahol Négylándzsás próbálta a családi mottót belevésetni. De nem boldogult.
Most függőlegesen, heggyel felfelé tartom, két kézzel fogva a markolatot. Megérintem a rejtett kapcsolót a keresztvas tövénél, mire V alakban kiugrik a két kis tüske. Semmi értelmük nincs, csak jól néznek ki. A keresztvas vaskos. Ostobán vaskos. Vékonyabb értelmesebb lenne, csökkentené a fegyver súlyát, és pont ugyanolyan hatékony lenne kézfej védelem szempontjából. Ki lehetne cserélni könnyebbre, de abban nem lenne ez a tüske, és nem is ez a különleges ötvözet lenne. A penge is szélesebb, mint szükséges lenne, különösen az ötvözet acélhoz képest nagy szilárdsága mellett. Annak idején Négylándzsás azt mondta nekem, ez a fegyver a neoliták készítésének idejéből származik, és kimondottan nekünk készült.
Fejem fölé emelem a pengét, és csapok egyet lefelé, egyenesen kinyújtva állítva meg a pengét. A szemem sarkából látom, hogy valaki van a feljárónál, ahol feljöttem. Nem látom ki az, csak a körvonalait. Nem foglalkozom vele.
Elvégzem a négylépéses alapgyakorlatot. Majd mégegyszer, de ezúttal beleviszek némi cifrázást. Ez a gyakorlat, ahogy a nyolclépéses is, teljesen értelmetlen. Látványos, de értelmetlen. Eredetileg úgynevezett katana kardra lettek kitalálva, de a kétkezes karddal is meg lehet csinálni.
Ha már eszembe jutott, elvégzem a nyolclépésest is, majd leteszem a fegyvert. Megint motoszkálást látok, de most a másik feljáratnál. Leeresztem a kardot, és nézem, ki az. Vulfius feje bukkan fel, szokás szerint aggódva. Valamit akar. Vajon a madárka küldte utánam? Mindenesetre intek neki, hogy jöjjön ide. Közel jön, és elhaló hangon mond valamit a sáfrány mennyiségéről, ami inkább hangzik kifogásnak, mint indoknak, hogy engem zaklasson. Elgondolkodva nézem Vulfiust.
- Aicha mondta, hogy szeretnéd megvédeni Rahesát. Mindentől, amitől tudod. Igaz ez? – hirtelen nem vagyok biztos benne, hogy tényleg mondott ilyet a madárka, vagy csak a szavai mögül éreztem ilyesmit. Vulfius meglepetten néz az orromra, kicsit aggódva, mintha ezért fenyítésre számítana, de már majdnem határozott igent mond. - Akkor meg kell tanulnod megvédeni.-  Bólintok, előhúzom a tőrt a csizmámból. Átnyújtom neki markolattal előre. Értetlenül néz, de azért átveszi. Végülis tanítani akarom a madárkát, úgyhogy akár gyakorolhatom az oktatást a szolgámon. Megmutatok neki egy egyszerű vágás-lökés-hasítás-blokkolás-szúrás kombinációt. Elmagyarázom, hogy neolitát eszébe ne jusson támadni, mert akkor nem fogom tudni őt megvédeni, de ha egy szolga beleköt, ezzel a technikával össze tudja vagdosni anélkül, hogy megölné. Még kiegészítem pár aprósággal, hogy biztosan ne öljön, mert ha kifizettetik velem a megölt szolgát, azt levonom a béréből. Ahogy gyakorol, a kés karistoló hangot ad a homokkő falon. Látom, hogy nagyon élvezi.
- Aichát fogom tanítani harcolni, kezdetben ököllel. Jó lenne neki egy edző társ, úgyhogy ha akarod, tanítalak téged is. – még határozottabb és lelkesebb igent kapok, úgyhogy megmutatom neki is az erőnléti feladatokat. Plusz mondom neki, hogy ha gondolja, beszéljen a madárkával, és edzhetnek együtt. De mindez nem mehet a napi munka rovására. Végigcsinál minden gyakorlatból egyet, a hátedzésre külön ügyelve, mert ugye azzal van gondja. Szinte érzem, ahogy erősödik valamiféle kötelék közöttünk, érzem, ahogy a félelme tőlem forgácsolódik le. Ez valamiért most sokat jelent nekem. Vajon Duncan miatt? Ugyanazért, maiért Shannari kell nekem? Lehet. Puhány vagyok.
Nagyjából fél órát, talán egy egészet bohóckodunk itt el, utána lemegyek, veszek magamhoz pénzt, Shannari levelét, majd megkeresem a vöröst, hogy induljunk a piacra és a hivatalba. Mire viszajövök, talán a madárka is lehiggad kicsit. Nekem a gyakorlás és a tanítás teljesen elvitte a dühöm.
Vissza az elejére Go down
Pént. Dec. 22, 2017 6:09 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Balar dühös, én meg dacos vagyok, és dühös, és megbántott.
Elvár tőlem olyasmit, amit ő egész életében tanult, mikor pontosan tudja, hogy én máshogy nőttem fel. Mintha én azt várnám el tőle, hogy tudjon rózsát metszeni. Nyilván nem tudhat, ha sose csinálta.
Őt nézem, ahogy a szék karfáját markolja, lassan felállok. De mást nem teszek, csak nézem komolyan.
Aztán megszólalok.
- Eldönthetnéd végre, mit akarsz. Azt mondod csináljam, bánjak én a rabszolgákkal, tegyek valamit, mert tőled félnek. De azt nem mondod, hogyan csináljam. Nálunk más módszerek voltak, mint nálatok. Más helyzetek. Nem tudom csak úgy kitalálni, hogy mit akarsz. Te meg nem mondasz semmit, csak csináljam, de ha valami nem megy elsőre, akkor...
Morranok egy egészen aprót.
- Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, veled voltam életemben először rabszolgapiacon? És gőzöm nincs, mi szerepel egy rabszolgalevélen és mi nem. Azt tudom, mi szerepel egy marhalevélen, vagy egy teve vagy ló levelén.
Fájdalmasan éles apró nevetést hallatok.
- Az hittem egy ember rabszolgalevelén legalább ugyanannyi van, mint egy jó vérvonalból való lóén. Hibáztatsz miatta?
Igen, azt hittem egy emberről feljegyeznek legalább annyit, mint egy lóról, ha tisztán adják veszik. Bár azt el tudnám képzelni, hogy ha valaki olyasmit művel, mint Rahesa gazdája, az igyekszik úgy továbbadni a rabszolgáját, hogy ne legyen visszakövethető, kié volt.
Reszketnek a kezeim, így inkább karba fonom őket. A düh kezd oszlani, már csak szomorú vagyok.
- Tudod, Balar, nem értelek. Arról beszélsz nyerjem el a rabszolgák bizalmát, jelesül Shannariét, aztán megvádolsz, hogy ok nélkül kegyetlen vagyok Rahesával meg Vulfiusszal. Aztán őket vádolod meg, hogy bár nem bíznak bennem és félnek tőled is, de mégis eljátsszák neked, hogy jól kijönnek velem. Nézz már rám! Olyan félelmetes vagyok, hogy alig két nap alatt keményebben rá tudtam ijeszteni a szolgáidra, mint te, vagy Nagyszájú bármikor korábban?
Halkan sóhajtok.
- Jó lenne tudni, ki volt az a gazda. Megpróbálom megtudni tőle. És nem, nem fogom vallatni, sem semmi ilyesmi. Nem verem. Nem is félemlítem meg.
Csalódottan pillantok rá.
- Tudod, nagyon fáj, hogy ilyet hiszel rólam. De ez mindegy ugye?
Megvonom a vállam, elhallgatok. Mit számít neki, ha fáj, amit hisz rólam? Hiszen én sem számítok. Biztosan nem számítok semmit, még annyit sem, mint egy rabszolga.
- Hogy lenne már korlátlan hatalmam?
Megrázom a fejemet.
Ez akkora ostobaság. Balar maga sem hiheti. Még ha olyan is lennék, aki imádja a hatalmat, aki abban éli ki magát, hogy a rabszolgákat gyötri, akkor sem lenne korlátlan hatalmam. Mindhárman az ő rabszolgái. Még csak nem is az enyémek.
Más kérdés, hogy én nem élvezem a kegyetlenkedést, nem vagyok szadista.
Halkan sóhajtok.
- Jól van, kérdezd meg! Ha mond valamit Shannari, az is egy nyom legalább. Hátha a kereskedő is mond valamit.
Nem kérem, hogy engem is vigyen magával, pedig kíváncsi vagyok, és pedig most, ezek után, egyszerűen félek attól, hogy nekem nem fog semmit sem mondani Balar.
De ugye, végtére is, semmihez semmi közöm. Épp elég világosan közölte.
Én csak egy megtűrt személy vagyok, valaki, aki kicsit szórakoztatta, de egyébként nem számít, akibe bele lehet rúgni, ha épp olyanja van, vagy ha ellenkezik.
Felfogtam. És fáj.
Arra, hogy kifogásokat keresek Balarra nézek, komoran, sápadtan.
Nem mondok többet egy szót se, pedig ott a nyelvem hegyén a válasz, hogy ez nem így van.
De hallgatok, mert már így is túl sokkal tartozom neki.
Mert ez az igazság. Annak ellenére, hogy nagyon megbántott, még mindig sehol sem lennék nélküle. Vagy épp nagyon is tudom, hol lennék. Valami szűk cellában. Vagy épp bedrogozva egy palotaőr alatt. Esetleg megcsonkítva. Ha egyáltalán élnék még.
És nincs hova mennem. Hiába mondja Balar, hogy elmehetek. Nem ismerek senkit a városban. A piacot is csak onnan tudom merre van, hogy tegnap elvitt oda. Nincsenek irataim, nincs pénzem. Két váltás ruhám van. Azt is Balar vette.
Haza sem mehetek, igazából nem, mert azzal a családom fejére hoznék bajt.
Ó persze, megtehetném, hogy semmivel sem törődve kirohanok az ajtón, hogy akkor nem maradok itt. De Balar... lehet, hogy nem jönne utánam. Miért is tenné? Nekem meg vagy vissza kellene jönnöm, alázatosan... vagy hamarosan egy bordélyban találnám magam. A különbség annyi lenne, hogy a palota nemesei helyet bárki átmehetne rajtam.
Ez nem választási lehetőség.
Egy szót vet oda az alagsorban, miután Shannari túlesett a jelölésen.
Meglátjuk.
A pincéből felmegyek. Sok választásom nincs és feladatom van még a mai napra.
Jobb, ha nekifogok, mert különben a végén még tényleg csak az alagsorban alhatok.
Rahesával a konyhában találkozom össze. A levegőben a gyógytea jellegzetes illatát érzem. Ő meg épp a tányérdarabokat hozza.
- Balar úr hozta ezeket - kezdi halk hangon, mire én bólintok. - Megütött téged, úrnő?
A kérdésére úgy megdöbbenek, hogy egy pillanatra megmerevedek.
- Mondtam, úrnő, tedd a tőrt a párnád alá. Ha megütött...
- Nem Rahesa, nem ütött meg - halkan, de nyugodt hangon felelek. - Kiabált, én meg vissza. De nem ütött meg. Dühös rám. De ennyi. Neked nincs mitől tartanod. Rendben?
- De ha megütött téged, úrnő...
Odalépek Rahesa elé, nem túl közel, csak egy lépésnyire.
- Tudod, milyen egy ütésnyom. Nézz meg! Látsz rajtam nyomokat? Balar úr nem ütött meg. Dühös volt. Összetörte a tányért. Kiabált. De nem történt más.
Rahesa végül bólint.
- Odaadtam a teát a vörös Shannarinak - kezd beszélni újra. - Megitta.
- Helyes - felelem. - Akkor nekikezdhetünk a rakodásnak. Kiürítünk pár helyiséget. Lesz külön szobátok, mindenkinek saját, ha szeretnétek. Balar úr ötlete - teszem hozzá, mire Rahesa hitetlenkedve néz rám. - Komolyan mondom. - Bólintok határozottan.
Nem fogom elorozni Balar ötletét.
- Nekem jó, ahogy van - hallom Rahesa halk hangját, mire lassan elmosolyodom.
- Rendben. De azért megcsináljuk, jó? Balar úr három szobát mondott. Megcsináljuk, de ha te szeretnél Vulfiusszal lakni, és ő is veled, akkor szerintem ez rendben lesz.
- Köszönöm, úrnő.
- Hova ment az úr? - kérdezem Shanarit, aki közben már a vödröket és a seprűket szedi össze.
A rabszolgalány nem szól, csak felfelé int a fejével.
Bólintok.
Azon a lépcsőn megyek fel, amin Balar két napja lekísért a tetőről. Az ajtóban megállok.
Odafent van. A tűző déli napon fent gyakorol, a kezében a pallos.
Sötét üstök, sötét ruhák, csak úgy szívják a napot, miközben a levegő szinte remeg a hőségtől a tetőterasz felett.
Mondani akarnék valamit. Ami persze ostoba ötlet. Nem tudom, hogy mit mondhatnék. Vagy nagyon is tudom. Az ajtófélfának támaszkodom, és nézem Balart.
Ő nem pillant felém, legalábbis nem látványosan. Igazából nem látszik, hogy észrevenne. Nem szakítja meg a gyakorlatát.
Olyan, mintha csak táncolna. Négy lépés. Ez lehet az egyik a formagyakorlatok közül, amelyekről beszélt. Csak nézem őt, végül nem szólalok meg. Nem tudom, hogy jelenleg tudnánk-e úgy beszélni, hogy ne marjuk meg újra egymást.
Fájt, amit mondott. Nagyon. Mert én nem vagyok olyan, nem kegyetlenkedem a szolgákkal. Hibázok, nyilván, de akkor sem vagyok gonosz.
Most meg mint egy idióta, őt nézem. Mert nem akarom, hogy így menjen el, hogy...
Anya mindig azt mondja, fájdalmat okozni csak az tud, akit szeretünk.
És most csak állok, hökkenten, és nézem őt. Mert az nem lehet... Ugye nem? Az... az...
Balar tovább mozog, ugyanaz a gyakorlat, csak bonyolultabban, díszesebben. De ugyanaz a négy lépés. Hogy mozoghat egy ekkora férfi ilyen kecsesen? Miért bámulom?
És megint eszembe jutnak a szavai, a hangja, a tekintete. "CSELÉDMUNKA? Mikor kértem tőled én ezt? Te ajánlottad fel, hogy besegítesz, én nem akartam tőled semmit, csak segíteni! De ha úgy véled, gonosz vagyok, rosszul bánok veled, megbeszéltük, hogy nem vagy bezárva, mehetsz ha akarsz."
Nem csak sértettnek hangzott. Amikor a földhöz csapta a tányért, akkor úgy tűnt, én is megbántottam, akkor mélyre ment az én szúrásom is. Igen, azt hiszem. Valóban. Mert ő megbántott, így azt akartam, neki is fájjon. De ettől most nem vagyok jobban.
Balar egy bonyolultabb gyakorlatba kezd. Ez nyolc lépés. Kétszer, háromszor is megszámolom, de annyi.
Én is észreveszem, ahogy nyílik a másik feljáró ajtaja. Vulfius az. Balar int neki.
Én meg visszahúzódom a lépcsőházba.
Biztosan sokáig időztem idefent, ha Rahesa már utánam küldte Vulfiust. Szaladok lefelé a lépcsőn, a szívem kalapál. Rájövök mekkora ostobaság volt leselkedni. Bár eredetileg azért mentem fel, mert beszélni akartam Balarral, rendezni ezt az egészet valahogyan. Magam miatt elsősorban, mert engem bánt, ami történt, és persze őmiatta is.
Nem akartam így felmérgesíteni. Csak szó szót követett. De nem akartam.
Aztán mikor megláttam fent, egyszerűen nem volt szívem félbeszakítani. Azt hiszem, ő így lesz úrrá a dolgokon. A kardja, az ismétlődő ritmikus mozdulatok, ez nyugtatja le. Nem akartam betolakodni ebbe az egészbe.
És persze elbűvölt.
De ezt nem hiszem, hogy megmondanám neki. Amiket mondott... hogy nincs közöm hozzá, meg ahogy utána az öccsét emlegette. Mintha bármi közöm is lenne hozzá, vagy mintha a testvérét akarnám. Hát mikor nem is ismerem! Kit érdekel, hogy milyen szerető Szélvész?
Leérek. Rahesa az én vendégszobám melletti helyiségben motoz, ahogy hallom ide-oda húzkodja a bútorokat.
Megállok az ajtóban, majd belépek.
- A nagyobb darabokat hagyd, az nem egyszemélyes munka, és nem is nőnek való! A kacatokat kell összerámolnunk, amit lehet mindent kiviszünk, a szőnyegeket is ki kell porolni majd, de azt este, fent a tetőn. Most csak feltekerjük őket. Az ágy marad...
Nekikezdek én is a munkának. A falnál áll egy láda, kinyitom, az aljában papírok. Nem tudom, mik lehetnek, de félreteszem őket, hátha fontos, majd a ládát a szoba közepére húzom.
- Ebbe tesszük az apróbb dolgokat, amik jónak tűnnek egy vendégszobának is. Az ágytakarót is ki kell majd rázni, a függönyöket kimosni. Meg ezt az asztalterítőt is - nyúlok a súlyos mélyvörös bársonyanyag után, ami egy kerek alacsony asztalkát fed le - ezt is kimossuk.
Az anyag lecsúszik az asztalkáról, én meg állok döbbenten.
- Aicha kisasszony... - suttogja mellettem Rahesa, akinek feltűnt a meglepődésem. Elhagyta az úrnőt is. Nem teszek rá megjegyzést, igazából nem is bánom.
Oldalra pillantok, majd bólintok. A terítőt Rahesának adom.
- Hajtsd, kérlek a többihez!
Rahesa hajtogat, de tudom, hogy közben engem néz, én meg az asztalt. Vagy inkább a lapját. De az asztalt magát is. Nem lábakon áll ugyanis, hanem olyan mintha a lábai helyett egy henger tartaná, illetve egy képzeletbeli hengerre formált fém karikák, melyeket vésetek díszítenek. Nagyon szép az egész. De igazán az asztal lapja fog meg. Kerek. Nagyjából másfél alkarnyi az átmérője, dísztelen, csillogó acél.
Közelebb lépek, majd leguggolok az asztal mellett, belesek alá. Aztán be is nyúlok alá. A lapot egy vékony fém perem tartja, de alulról kiemelhető. Felfelé nyomom, majd még egy kicsit, aztán a másik kezemmel alá nyúlok, húzok rajta. Egy perc és sikerül kibillentenem. Az asztallap ott fekszik előttünk kiemelve.
Balar pajzsa.
Nem sok pajzsot láttam életemben, de ez nem lehet más, a fémlap fonákján ott a fogó, és a bőrszíjak, amelyekkel rögzíteni lehet.
Balar épp eleget emlegette a pajzsát ahhoz, hogy ne akarjam eltitkolni előle, hogy megvan. Véletlen szerencse, vagy a sors? Nem tudom.
Az első gondolatom, hogy odatámasztom a pajzsot a bejárat mellé, hogy kifelé menet Balar átessen rajta.
De az valahogy olyan gyávaság lenne. Nem jó megoldás.
Igazából nincs is időm bármi mást kitalálni, mert már hallom is Balar határozott lépteit és vele együtt persze Shannari szaporább lépéseit is.
- Kérlek, folytasd, Rahesa! Mindjárt visszajövök.
Kilépek a folyosóra a pajzzsal a balomban, esélyesen pont Balar elé. És így nagyjából el is állom az utat, és csak reménykedem, hogy ebből nem lesz megint veszekedés.
Ha Balar megtorpan, akkor megemelem a bal karomat.
- A fegyverszekrénybe tegyem, vagy csak támasszam le valahova a szobádban?
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 23, 2017 8:24 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Állok a teaház előtt. Már vagy fél perce állok és készülök belépni, Shannari meg a hátam mögött vár. Jó órája indultunk el, és volt időm gondolkodni. Nagyon nem tetszik, amire jutottam.
Miért nem lépek be? Kérdezem magamtól, és az ugyanerre a kérdésemre adott korábbi válaszom, miszerint csak kifújom magam és megyek, nem hangzik többnek, mint ostoba kifogás.
Azért nem lépek be, mert úgy érzem magam, mint egy idióta. Mint egy címeres ökör, aki annyira jellemgyenge, hogy úgy ugrabugrál, ahogy éppen mondják neki.  Lassan telik az idő, én meg kezdek megint mérges lenni. Hát mitől félek? Nem vár odabent senki fegyverrel, nincs adósságom, se elfelejtett szerető, akinek felelőtlenül ígérgettem volna. Nézem a kezemet, és amit tartok benne.
Shannari türelmesen vár, gondolom szeretne hozzáfűzni valamit a dolgokhoz, de van annyi esze, hogy most hallgasson. Már mondott eleget. Többet is, mint kérdeztem.

- Azt akarom, hogy simán menjenek a dolgaim és ne kelljen dühöngenem feleslegesen.
Valami ilyesmit mondtam a madárkának. Meg beszéltem valamit a félelmetességről, meg olyasmiről, hogy a fájdalom megerősít. Nem a legbölcsebb szavaim voltak ebben a helyzetben az biztos, de nincs olyan genetikám, amivel visszaforgathatnám az időt, se olyan, amivel le tudom csillapítani a dühöm, amikor csak akarom.
Abban nem vagyok biztos, hogy elmagyaráztam, mekkora hatalma van a szolgák felett, hisz azt mondtam nekik, az ő szava az én szavam. Összemosódnak az emlékek, és nagyon remélem, hogy bizonyos szavakat csak terveztem kimondani, nem tettem meg ténylegesen. A fene bele, a csatamező annyival egyszerűbb. Csak lecsapok mindenkit, aki nem szövetséges, itt meg oda kell figyelnem, miket mondhatok, mert különben hiszti lesz. Négylándzsás a nőkkel kapcsolatban is sokat bölcselkedett, kedvenc mondása a témában az volt, hogy aki nem tud bocsánatot kérni miközben igaza van, az jobb, ha nem kezd nőkkel. Van benne valami. Továbbra se látom, mit hibáztam, azon kívül, hogy őszinte voltam és elmondtam, amit szerintem rosszul csinált. De ha nem szólhatok a hibáiról, hogy a bánatba tanítsam meg harcolni? „Szép mozdulat volt. Ugyan leszúrt az ellenség, de olyan elegánsan ejtetted el a fegyvered.” Lehet belőle agyondicsért vagy hatékony harcos. És ez utóbbi bizony fájdalmas út.
A pajzsom előkerülésére kimondottan jókedvű lettem, meg is nézegettem kicsit, majd leraktam egy párnára, hogy majd elrakom később. Úgyis le kellene kenni kicsit olajjal. Sőt, a számszeríjat se lenne baj, ha ápolnám.
Most nem vihetem magammal a madárkát, mert akkor Shannari biztos nem lesz őszinte. Na meg tényleg kellenek azok a szobák. A vörösnél már ott az új nyakörve, a Chrima címerrel. Vulfius ásta elő neki valahonnét.
Shannarival első utunk a tetoválóhoz vezetett, hogy megkérdezzem mikor és mennyiért tudják átütni a jelet a combján. Százötven aranytallér. A vörös eléggé lesápadt, de nem gondolta meg magát, nem akar még egy égetést. Holnap jöhettünk volna, de az nem jó, mert madárkával karavánt látogatunk, így holnapután jövünk vissza. Kis alkudozás után kifizetem a megbeszélt száztíz arany felét előre, ahogy kell. Útban a hivatal felé rászánom magam, és kérdezgetem a vöröst. A korábbi gazdájáról, a nyakékről, bódító szerekről.
Első mondataimmal nyilvánvalóvá teszem, hogy kétféle választ adhat nekem bármilyen kérdésre. Az első lehetőség az igazság. A második pedig az, hogy nem akar erről beszélni. Ha hazugságon kapom, azt nagyon meg fogja bánni, de ha valamiről nem akar, nem tud beszélni, azt megértem.
Szóval kiderül, hogy a korábbi gazdája rabszolga-viadalokat szervezett, és Shannari a jutalma volt a győztes szolgának, egy-két-három éjszakára. Azért adták el, mert leégett a ház pár hete, sok szolga megszökött, és a tulajdonosa is meghalt, az örökösök pedig eladtak mindent ami maradt, minden bútort, minden szolgát, mindent. Ironikusan elmosolyodom, ahogy rájövök, hol láttam a combján lévő jelet. A ház az előkelő negyedben, amit Homárral megostromoltunk. A nyakékről nem akar beszélni, így ezt tiszteletben tartom. A drogok kapcsán tényleg élt ilyen szerekkel, hogy elviselje az életét. Azt állítja nem függő, de én úgy érzem, jobb, ha egy erősebb elvonókúrára készülünk. Majd. Ha a rokonok leléptek. Addig meg kell táplálni a szenvedélyét, mert egy hét erre nem biztos, hogy elég lenne.
A hivatalban minden simán megy, megmutatom a vásárlási papírt, ellenőrzik a billogát, hogy nem árukészlet. Nyilvántartásba veszik, mint az én tulajdonom, tehát ha elkóborol és megfogják, tudják, hová kell hozni. Ha meg valaki kárt tesz benne, míg a városban van, és az őrök nem tudják megvédeni, kártalanítanak. Ez kerül nekem havi harminc aranyba. Biztosítás. Így nevezik.
Utána piac, megvesszük ami még kell a vörösnek. Kötény a teázóba van, de valami nem ribancos ruha azért szükséges. Ha hagynám, csak oylan ruhát venne, ami a hátát szabadon hagyja, főleg az égetésnél. Nyilván fáj neki, ha bármi hozzáér. De azért felülbírálom, mikor kell, így civilizáltan is meg fog tudni jelenni. Lehet, a haját se ártana átfestetni valami kevésbé erotikát sugalló színre. De nem most. Majd egyszer talán. Vagy nem. Majd a madárka eldönti. Ha még otthon találom – nyilall belém. Nem tetszik ez a gondolat. Ennyire azért csak nem szívta fel magát. Sietős léptekkel indulok haza, Shannarival a nyomomban. Viszont még ki sem érünk a piacról, mikor megszólít. Hátranézek, kicsit bosszankodva, hogy sietnék. Nem engem figyel, hanem egy árust. Utána rám pillant, majd mintha küldene, fejével az árus felé int.
- Minek az neked? – kérdem homlokráncolva. Ha van rá jó indoka, megkapja, csak nem értem, minek.
- Nem nekem – mondja mély hangján, szó szerint erőlködve, hogy ne tűnjön szexuális töltetűnek. – Aicha úrnőnek. Veszekedtetek, igaz? Megengesztelni.
Csodálkozva figyelem a frissen vásárolt szolgámat, és nem értem, mi ez. Hisz utálja a madárkát. Lehet, úgy hiszi, szeretők vagyunk, és addig nem érintem őt, amíg a madárka itt van? Vagy valami más van az egész mögött? Idővel kiderül. Most viszont kap egy vigyort, én meg megyek a virágárushoz, hogy szerezzek valami gizgazt a madárkának.

Tíz perc után belépek az ajtón, kezemben a virágcsokorral, és keresem a madárkát. Fogalmam sincs, mi ez a virág, de vannak tüskéi, ami tetszik. Meg tudja védeni magát. Shannari is egyetértett a választásommal, szerinte is tetszeni fog a madárkának. Cassandra kihajítana, ha egy marék kóróval állítanék be, de a madárka nagyon nem olyan, mint Cassandra. Már csak az kell, hogy itt találjam még a madárkát. Különben utána kell mennem, és megtalálni. Nem kétlem, hogy sikerülne, tudom, hogy gondolkodik akinek nincs hova mennie, de jobb lenne, ha nem kellene nyomoznom utána.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 23, 2017 10:36 am
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Nem válaszolok arra, hogy csak azt akarja, simán menjenek a dolgok, meg ne kelljen feleslegesen dühöngenie. Mert félek, amit mondanék, az megint csak felforralná az agyvizét, és nem ismerem még annyira, hogy tudjam, ez pontosan mivel járna.
Egyébként is van benne valami, a második részben. Én sem akarok dühöngeni, nem jó érzés. Sem az, hogy veszekszünk. Nem jó. Keserű tőle a szám és remeg a gyomrom.
Arra már nem figyeltem, miket mondott utána Balar.
Mondott még valamit a hatalmamról, meg a visszaélésről, de már nem akartam figyelni. Épp eléggé megbántott. Meg az se volt jó érzés, hogy én meg visszaszúrtam.
Tudom magamról, hogy tudok ilyen is lenni, hogy nem hagyom magam, ahogy azt is tudom, hogy van, hogy egész Kadda hallja, amit kiabálok, vagy most, lévén itt vagyok, az egész Kiméra. Talán még a szomszédok is.
Nem mintha erre büszke lennék. Mert utólag nem vagyok az.
De annyira igaztalannak éreztem Balar vádjait.
Én nem vagyok kegyetlen. Se gonosz. A rabszolgákkal sem.
Valahogy el akartam mondani ezt neki, hogy mitől akadtam ki. Nem attól, hogy azt mondta, valamit rosszul csináltam, hanem attól, hogy úgy kellett éreznem, mintha azt hinné szándékosan csinálom rosszul, mert én magam rossz vagyok, szadista vagy kegyetlen… És az fájt, hogy ilyennek lát.
Mert én nem vagyok ilyen.
Ugyanakkor nem éreztem helyénvalónak, hogy félbeszakítsam a gyakorlását.
Mert volt ebben az egészben még valami, valami, ami kicsit szíven ütött, még ha nem is számolom azt a pillanatot. Azt a bizonyos pillanatot.
Nem akarok gondolni rá, most nem, mert akkor…
Igyekszem elnyomni magamban a késztetést, hogy megvizsgáljam a felismerést, és csak arra koncentrálok, Vulfius észre ne vegyen, aztán le a lépcsőn…
A pajzs megtalálása, azt hiszem, csak véletlen. Mármint az, ahogy én megtalálom. Azt nem tudom, Vulfius tudta-e, hogy itt van, emlékezett-e, csak nem merte elmondani. Beszélnem kell majd vele róla. Valamikor.
A pajzs megtalálása úgy tűnik, hogy felvidítja Balart. Láthatóan jobb a kedve, sőt, szerintem örül. Kiveszi a kezemből és ő maga viszi be a szobájába.
Még ott állok a folyosón, mikor kijön, a falhoz simulok, ahogy elmegy mellettem. Közben egy olyan fura pillantást vet rám. Nem mond semmit, de mintha valami sajnálkozás lenne a tekintetében.
Shannari a nyomában siet, ő se szól semmit, de egy apró kis mosollyal pillant rám.
Hirtelen nem tudom ezt hova tenni. Ha diadalmas lenne a mosolya érteném. De nem az. Azért látom, hogy nem az.
Fogalmam sincs mi történhetett, mit beszélt a három szolga, míg én fent lesekedtem a tetőn.
A további idő aránylag gyorsan telik, Rahesával már a második szobát túrjuk, mikor megjelenik végre Vulfius is, és láthatóan úgy néz ki, mintha már felhordta volna a szőnyegeket a tetőre, pedig valójában még el sem kezdte.
Kérdőn pillantok rá, mondanom nem is kell semmit.
Csak meg akartam nézni Balar urat – kezdi.
Vulfiusra pillantok, onnan meg Rahesára. A lány elpirul, és nem néz rám.
Lehet, hogy ezek ketten attól féltek, hogy a tetőn egymásnak esünk?
Nem szólok semmit, csak felvont szemöldökkel várom, hogy Vulfius folytassa. Végül előadja, hogy a gazda gyakorolt vele, és hogy úgy tudja engem is tanítani fog, és hogy a gazda felajánlotta neki, hogy megkérdezhet engem, hogy elfogadnám-e, ha velem edzene. Vagy valami hasonló. Vulfius láthatóan nagyon kínban van, amíg ezt előadja.
Bennem meg csak az kavarog, hogy Balar még a mai után is tanítani akar engem.
Hogy ez a terve.
Eszembe jut az is, mikor arról beszélt, hogy ne adjam fel.
Lassan szívom be a levegőt, és még lassabban fújom ki.
Rendben van, Vulfius. Egyelőre úgyis az alapokat kezdem majd tanulni, ahogy azt hiszem te is. Később majd megbeszéljük, hogy mi legyen, mikor közelharcra kerül a sor.
Vulfius kicsit elsápad, aztán elpirul, a száját összeszorítja, Rahesára néz, majd rám, végül bólint.
Nem célom, hogy összeverjelek – mondom egyszerűen.
Egy neolita alapból gyorsabb és erősebb egy embernél. Vulfius ugyan pár centivel, talán öttel is, magasabb nálam, emberként középmagas. A súlya is több mint az enyém. És férfi. De én meg neolita vagyok, tehát nem egyértelmű, hogy ő az erősebb. Ez majd kiderül.
Ugyanakkor lehet, hogy nem harcolna teljes tudásával, ha ellenem kellene kiállnia. Ha ez így lesz, ha Balar komolyan gondolja, akkor meg kell majd kérdeznem róla.
Ha eljutunk odáig… amikor… akkor majd megbeszéljük a szabályokat. Természetesen, ha így lesz, akkor nem kapsz olyanért büntetést, ha gyakorlást közben történik valami. Majd megbeszéljük. Szólok erről Balar úrnak. Azt hiszem, ő pontosan elmondja majd, mi az, amit lehet, és meddig… Rendben?
Elmosolyodom.
Vulfius megkönnyebbülten bólogat.
Rahesa újra megmozdul, elkezdi összeszedni a szobában lévő terítőket, takarókat, függönyöket.
Vulfiusnak is elmondom a három szobára vonatkozó haditervet. Nem szól semmit, csak Rahesára néz, aztán elindul az első szőnyeggel fel a tetőre.
Aztán már semmi különleges nem történik, egy-egy szó, ahogy próbáljuk a három szobát lecsupaszítani, valóban csak az ágyak, szekrények, asztalok, székek maradnak. A csetréket összeszedem, a szétdobált holmit is próbáljuk ládákba rakni Rahesával. Az fontosnak tűnő papírokat külön halomba rakom.
Úgy döntök, a papírokat előbb én nézem át. Ami a Kimérára fonatkozik, vagy fontos, az megy majd egy kupacba, ami csak érdekes az egy másikba, aminek a papírosát vagy a pergamenjét használni tudom, az egy harmadikba.
Épp az ideiglenes szobám felé tartok – igen, felmerült bennem, hogy csak azért is lehurcolkodom az alagsorba, hogy amikor Balar hazaér, már ott találjon, de az annyira gyerekes lett volna –, mikor súlyos lépteket hallok felfelé közeledni a lépcsőn.
Hazaért!
Én meg épp a könyökömmel igyekszem lenyomni a kilincset, az iratokat magamhoz ölelve, hogy bejussak a szobámba.
Egy pillantást vetek a lépcső felé, és sejtem, nem tudok elég gyorsan eltűnni a folyosóról.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 23, 2017 3:06 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Két lépést megyek befelé, mikor összetalálkozom Vulfiussal. Vet egy pillantást a virágokra, de nem szól, és ha mosolyog is, azt is eléggé észrevétlen teszi. Utána a kérdésemre megerősíti, hogy a madárka itt van. Megkönnyebbülök. Aztán eszembe jut, hogy lesz a virágnál okosabb dolog is, amit adhatok neki. Átnyújtom az erszényem Vulfiusnak.
- Menj ki a piacra, és hozz öt-hat ív papírt, szépet, fehéret, hibátlant. Vegyél mellé rajzolószenet, kettőt-hármat. Utána siess vissza.
Futólépésben keríti elő a nyakörvét, de én már nem foglalkozom vele, megyek felfelé. Legfeljebb nem lesz bezárva a nyakörv. Ez úgyse látszik rajta kívülről. Még hallom az ajtó csukódását, ahogy Vulfius távozik, majd ahogy megyek felfelé, még látom a madárka tollazatát eltűnni a szobája ajtaja mögött. Halkan koppan a csukódó ajtó.
Megállok az ajtóval szemben, és várok. Ha kijön, mielőtt Vulfius ideér, itt talál, és átadom a virágot. Ha nem, akkor be fogok kopogni.
De addigis van időm átgondolni, mit akarok mondani. Egyfelöl mindig büszke voltam rá, hogy felismerem, mit várnak az emberek, mit kell mondanom, másfelől nem akarok ilyet játszani a madárkával. De ha teljesen nyílt és őszinte leszek, abból esélyes, hogy megint ordibálás lesz. Nem azért amit mondom, hanem ahogy mondom, legalábbis ez szokott lenni a nők érvelése. Vagyis a mondandómat le kell fordítanom „csajdumára”, ahogy Szélvész fogalmazna. Csakhogy ilyet még sose tettem.
Tehát mi is a lényegi mondanivalóm. Először is, követve Négylándzsás tanácsát, bocsánatkérés. Lehetőleg úgy, hogy őszintének hasson. Ez felerészt menni fog. Nem érzem, hogy hibáztam, de azt sajnálom, hogy ordibáltam vele és megbántottam.
Másodszor, elmagyarázni, hogy ilyen vagyok, ordítok, ha nyűgös leszek, és ez nem ellene van, ez családi vonás.
Harmadszor bocsánatot kell kérni.
Negyedszer marasztalni kell. Mert tényleg nem akarom, hogy elmenjen.
Ötödször, bocsánatot kérni.
Végül pedig marad a bocsánat kérés. Igen, ez így nagyjából menni fog. Akkor csak várni kell. A fejemben a nyolclépéses gyakorlatot ismételgetem, hogy teljen az idő, és nyugodjak le. Torkomban ver a szívem, mintha csatába készülnék. Próbálom fegyelmezni magam, a szívem csak egy pumpa, nem bajt jelez.
Végül, ki tudja mennyi idő után Vulfius is befut. Halkan jön, szinte lopakodva, amit most nem bánok. Átadja a papírokat és a kis szütyőt, amiben a szén van. Nem a legjobb, legokosabb tárolásnak tűnik, de mindegy. Vulfius szerint elég drága volt, de ugye sietnie kellett, nem akart alkudozni, de őszintén szólva nem nagyon figyelek rá. Megköszönöm, és elküldöm, hogy segítsen Rahesának a teázó dolgaiban. Shannarit nem említem. Akartam, de ha a madárka az ajtó mellett áll, jobb, ha nem hallja a vörös nevét.
Amint Vulfius eltűnik, kopogok. Nincsenek illúzióim, tudom, hogy ő is, Rahesa is a lépcsőfordulón túl hallgatódznak, mert tudni akarják, mi történik. Nem bánom túlzottan. Pontosabban nem érdekel.
Mikor engedélyt kapok a belépésre, a hátam mögé rejtem a papírt és a zsebembe a szenet, hogy ne látszódjanak. Nem akarom, hogy azt érezze, le akarom fizetni. Ha eldöntötte, hogy okék vagyunk, akkor megkapja. Akkor is, ha nem vagyunk okék.
Belépek az ajtón.
Szó nélkül nyújtom át a virágot, ami kínosra siekredik, mert fejjel lefelé fogtam. Gyorsan átfordítom. Elég sutának érzem magam, de úgy sejtem, ez most inkább előny, mint hátrány. Most nézem a virágok színét. Eddig nem is figyeltem, a tüskék mennyisége és alakja alapján választottam ezt az öt szálat. Kettő fehér, kettő rózsaszín, és egy piros. Odaadom neki, ha elfogadja. Ha nem, akkor lerakom az első szabad felületre.
Beszélni kezdek, és életemben most először utálom az új hangom.
- Sajnálom ahogy viselkedtem veled. Nem szolgáltál rá. Indokom nincs, csak kifogásaim, miszerint a rokonaimon kívül csak durva és tapló zsoldosokkal érintkezem, velük se gyakran. Bár ígérhetnem, hogy többet nem fordul elő, de nem akarok hazudni. Nem bánok jól a szavakkal, és a lényeget mindig előrébb vettem, mint a körítést. Ha feldühödöm, irracionális leszek és harcolni akarok, ha nem fegyverrel, akkor szavakkal. Gyorsan lehiggadok, de addigra a kár már megesett, és csak remélem, hogy nem visszafordíthatatlan.
Közel lépek hozzá, közelebb, mint amit kényelmesnek érzek.
- Sajnálom, hogy gonosznak és kegyetlennek neveztelek, és még jobban sajnálom, hogy azt mondtam rád, háremhölgy. Nem tartalak se gonosznak, se kegyetlennek, és tudom, hogy háremhölgy még ennyire se voltál soha.
Technikailag ezek közül csak a háremhölgy volt, amit én mondtam, de ugye olyanért kell bocsánatot kérnem, amit nem követtem el. Bár az is igaz, nem tiltakoztam, mikor ő használta ezeket a szavakat saját magára.
- Amit mondtam, fenntartom, nem vagy fogoly, mehetsz amikor szeretnél. De nem fogom hagyni, hogy minden nélkül az utcára kerülj, ismerek több neolitát, körbe tudok kérdezni, hol lenne neked szállás, és hol találnál munkát, ami kedvedre való.
Teszek még egy lépést, és megérintem az arcát. Hacsak el nem löki a kezem.
- De ha látsz még kis esélyt, hogy helyrehozzuk ezt, én nagyon szeretném, ha maradnál. Nem azért, mert kell nekem valaki, aki közvetít a szolgák és közöttem, vagy mert kell valaki akit lehet piszkálni és elvörösödik a füle hegye.
Hátra lépek, két lépést.
- Hanem azért, mert értékes és különleges neolita vagy, akit szeretnék, ha része lenne az életemnek, és akinek szeretnék az élete része lenni.
Lehet, ezek a szavak eléggé eltúlzottra sikeredtek. Ez inkább esküvői kérésnek hangzik, mint bocsánatkérésnek, remélem nem érti félre. De mi van, ha félreérti? Mi van, ha eleve ilyesmiben gondolkodik? A fene bele, ez megmagyarázná miért érintette ilyen rosszul, mikor szóba hoztam a bordélyt. Lehet, a segítségért a hálát összekeveri valami más, mélyebb érzelemmel? Vagy tényleg érez valamit? Majd kiderül.
A szemébe nézek, várok pár pillanatot.
- Ha hajlandó vagy adni nekünk még egy esélyt, ígérem, hogy próbálok jobban figyelni arra, amit szeretnél. Ha már harmadszor ordítasz valamit az arcomba, megpróbálom meghallani és nem nyifogni. Mint például ez a szoba. A tiéd. Senki nem fog téged zavarni innét sehová.
Megeresztek egy félmosolyt.
- Sőt, hogy engedményt is tegyek, tíz fekvőtámaszt áttehetsz holnapra, így ma elég még háromszor tízet csinálnod.  A felszabaduló időben meg talán tudsz valamit kezdeni ezekkel – ezzel lerakom az asztalra a papírt és a szenet. Félrenézek, nem teljesen, de azért kicsit túljátszva a pillanatot.
- Ha nem akarsz maradni, természetesen ezek akkor is a tieid.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 23, 2017 6:24 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Az utolsó, a legutolsó pillanatban sikerül beosonnom a szobámba, ami, úgy néz ki, csak ideiglenesen az enyém. Halkan sóhajtok, szomorúan, ahogy körbenézek.
Az egész szoba nem nagy, balra egy kis beugróban van az ágy, ami jó széles, jól elférek rajta, a szárnyaimnak is van bőven hely és még marad is. Majdnem akkora, mint Balar ágya szomszéd szobában, és nagyjából hasonlóan van elhelyezve is. Ugyan nem léptem ki a helyiségek méreteit, de nagyjából csak a kőfal van köztünk. Az ágy felett a falon ott a tavirózsás szőnyeg. Egyébként egy szekrény, egy komód, egy láda, a tetejére odahajtva az áralakításra váró férfiingek, van egy tükör is az ággyal szemközti falon, nagyon szép darab, az utca felé pedig háromosztatú ablak nyílik, és már tudom, kora reggel árad be a fény. Előtte egy asztal, és az ülőke, amit kértem.
A szoba eredeti karosszékét a falhoz húzgáltam. A padlón a szőnyegek egyszerűek, síkszövött gyapjú, törzsi mintákkal, vörös, narancs és különböző barna színekben. Semmi hivalkodó luxus.
De nekem jó így, teljesen jó, otth on sem voltam selyembe meg bársonyba csomagolva, nem volt habos rózsaszín lányszobám.
A papírokat az asztalra ejtem, a fele ledől, azt összeszedegetem.
Kapkodok, mert lépteket hallok a folyosóról, melyek aztán az ajtóm előtt szakadnak meg. Majd újabb léptek, beszédhang, fojtottan, tompán, talán Balar, de nem esküdnék meg rá, és nem értem, mit mondhat, vagy kinek.
Majd megint léptek zaja, sebesen távolodva, de a ritmus…
Elmegyek az ágyam végéig. Legszívesebben az ajtó deszkáihoz simulva hallgatóznék, de aztán nem teszem.
Az ajtóm ugyan csukva van, de zárva nincs, ha valaki csak úgy benyitna, miközben én ott hallgatózom, egyrészt eséllyel felkenne a falra, másrészt rettentő kínos lenne. Így csak állok a szoba közepén és az ajtót nézem.
Nyelek.
Balart nem hallottam elmenni.
Az ujjaimat összefonom magam előtt és a tekintetemet le nem veszem az ajtóról.
Várok, rettentő sokáig. Illetve nekem soknak tűnik.
Aztán kopogás.
Szabad – mondom, de a hangom vékonyka a szó végén elcsuklik, így újra összeszedem magam, nyelek, aztán mondom: – Gyere be!
Legalább egyben igazam volt, Balar az.
Virágot nyújt felém, némileg sután, mert a rózsák feje lfelelé lóg. A másik keze meg a háta mögött… Kérdőn nézek rá, erre sietve átfordítja a virágokat.
Két fehér, két rózsaszín és egy piros. Szépek. Kaddára emlékeztetnek, az otthoni rózsáimra. Tudom, nem onnan valók, de a rózsaszín biztosan ugyanaz a fajta. Egy pillanatig nézem a virágokat, aztán a férfit, a szemei megint olyan áttetszően zöldek.
Aztán közelebb lépek, elveszem a csokrot. Nem bírom ki, hogy ne szagoljam meg a szirmokat.  Egy fél perce még azt hittem, a vörösnek van illata, de most rájövök, hogy a két fehérnek.
Szépek – szinte alig hallható, hogy megszólalok.
Balar beszélni kezd, én meg őt nézem, komolyan, elgondolkodva.
Arról beszél, hogy ő hirtelen, hogy ilyen a természetes, és hogy nem szokta meg, hogy… talán arra céloz, hogy nem szokott nőkkel beszélni. Nem így.
Aprót bólintok, ő meg közelebb lép.
Nem tudom, hogy a bólintásom miatt teszi-e, vagy egyébként is így tenne, azt se tudom, mennyire figyel rám, és mennyire koncentrál inkább arra, hogy elmondja, amit kigondolt.
Én rá figyelek.
És megint bólintok egy kicsit. Mélyet sóhajtok.
Jó ezt hallani. Igazából tudom, hogy nem mondta, hogy gonosz, vagy kegyetlen lennék, nem mondta ki, csak amit mondott… meg hogy nem vágta rá, hogy nem vagyok az.
De a háremhölgy dolog, az tényleg fájt.
Ha az lennék, akkor itt se lennék.
Egyébként az még rosszabb lenne.
Aztán azt mondja, hogy elmehetek, ha akarok, de nem hagyna az utcára kerülni, hogyha menni akarnék, szerezne nekem helyet.
Szaporán pislogok. Nem akarom elbőgni magam, mert félek, akkor lemaradnék a szavairől, ha itt elpityerednék, akkor valószínű csak zavarba hoznám… De azért közel kerültem hirtelen hozzá.
Mert ha ő keresne nekem helyet, az azt jelentené, hogy ott lenne, valahol a közelemben lenne. Lehet, hogy nem látnám, de akkor is figyelne rám. Egyszerűen nem az a fajta, aki máshogy cselekedne. És ha így van, akkor valamit csak számítok.
Felnézek rá, mivel közelebb van, mint szokott, így már, hátra kell kicsit hajtanom a fejem.
Már nyitnám a szám, hogy feleljek, de a szó félúton elakad, mert Balar még egyet lép felém, emeli a kezét, az ujjai már ott vannak az arcomon.
Ez most nem fricskának készül, egyáltalán nem, és én nem kapom el a fejemet, el sem fordítom. Az érintés finom, könnyed, az ujjai pedig melegek.
Mélyet sóhajtok, tudom, ez nem könnyű neki. Akkor is tudom, ha a városban nem tiltakozott az ellen, hogy megfogjam a kezét, talán mert ő is rájött, hogy több okom is van rá, és nem elsődlegesen az ő gyötrése, nem tudom… De most is megérintem, két módon, a fejem picit megbillenve az ujjaihoz simítom az arcomat, kicsit talán macskásan, és egy-két másodpercre a kezére simítom a magamét.
Aztán elveszem a kezem, és Balar már hátrál is.
Talán rosszul esne ez, ha közben nem azt mondaná, amit.
A szóválasztása meglep, kicsit. Finoman ráncolom a szemöldökömet.
Azt hiszem, ha most, ebben a pillanataban, mindezt térdre esve mondaná, akkor meg lennék róla győződve, hogy csak gúnyol. De így tudom, hogy nem, és komolyan gondolja. Pont azért tudom, ahogy fogalmaz. Hogy valóban esélyt akar. Hogy azt akarja, próbáljuk meg, mire mehetünk.
És miközben ezt mondja a szemembe néz, és a pillantása nyílt.
Bólintok, most nagyobbat, határozottabbat.
Nem gondolom, hogy innentől minden egyszerű lesz. Messze nem.
De azt gondolom, hogy érdemes megpróbálni. Balarral. Mert úgy gondolom, komolyan mondta, amit mondott. És van ez a fura kis érzésem…
Lassan elmosolyodom, őt nézem még mindig, ahogy ott áll és a válaszomra vár.
Akkor még harminc fekvőtámasz ma – bólintok. Majd nagy levegőt veszek, már megvan, mit akarok mondani, de akkor Balar újra meglep.
A lapok, és a kis szütyő, nem kell kibontanom, tudom, mit árulnak így. Beharapom a szám szélét.
Mert a virág, az is gyönyörű, de az megszokott. A férfiak megszokott pajzsa, ha bocsánatot kérni indulnak. De a papír és a szén… Az személyes. Az nekem szól és más senkinek.
Érzem, hogy az arom átmelegszik.
Balar félrenéz, vagy legalább úgy tesz, de biztos vagyok benne, hogy figyel. A szeme sarkából. A rózsákat a papírlapok mellé fektetem.
Köszönöm.
A mosolyom még szélesebbé válik, finoman végigsimítok a legfelső lapon, de Balart nézem.
Nekem is mondanom kell valamit.
Mély levegő, bátorság.
Sajnálom. Tudom, hogy nem kértél semmit azért, hogy befogadtál. És sose akartál cselédmunkát a nyakamba sózni, sőt semmilyet. Én akartam valamit tenni… És te… Vulfius elmondta, hogy azt mondtad neki, tanítanál. Fent a tetőn. Pedig előtte vesztünk össze.
Egy lépéssel közelebb lépek hozzá, és remélem, nem kezd hátrálni.
Nem vagyok tökéletes. És hajlamos vagyok, nos, csökönyösen viselkedni. Igen. Makacs vagyok. Ami talán nem mindig jó. Bár ha harcolni tanulok majd, akkor jó lesz, ugye?
Reménykedve pillantok Balarra.
És hajlamos vagyok visszakiabálni, visszaszúrni… Nem hagyom magam. Nem okvetlen jó persze. Megbántottál, és meg akartalak bántani. Szándékosan. De sajnálom.
Még egy lépést teszek felé, most olyan közel állok hozzá, mint az előbb ő hozzám.
És… tetszik ez a szoba, tényleg. Csak mondom. De nem ezért maradok.
Óvatosan emelem fel a jobbomat, az arcát simítom meg, csak két ujjal, leheletfinoman, a szája sarkát, és csak egy pillantra az alsó ajkát, aztán elveszem a kezem, hacsak Balar utánam nem nyúl.
Hanem mert te is… – picit megvonom a vállaimat, és ezzel együtt a szárnyaimat is, és bizonnyal pipacspiros vagyok –, mert megéri egy esélyt adni. Mert így hiszem.
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 24, 2017 3:53 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
A várakozás Vulfiusra maga az örökkévalóság, és a mentális gyakorlatok sem könnyítik az idő múlását. De csak magam hibáztathatom, kétszeresen is. Kellett nekem hagyni magam felhúzni, és a bánatért nem jutott eszembe a rajzkacatok beszerzése amikor úgyis a piacon voltunk. Akármennyire is türelmetlen vagyok, drukkolok, nehogy kijöjjön a madárka idő előtt. Jobb lenne akkor beszélni vele, mikor a szén meg a többi már itt van. Jelentős fegyver lenne a dolgok elsimításában. Fegyver? Igen, az. Ez is egy csata, ez is egy párbaj. De itt vagy mindketten nyerünk, vagy mindketten vesztünk, és ahogy nézem mindkettőnk természete olyan, hogy inkább veszítsen mindkét fél, mint meg kelljen hajolni és elismerni, hogy hülyék voltunk. Négylándzsás elmondta, hogy a nők ilyenek. A férfiak is, csak a férfiak képesek logikusan gondolkodni, mikor a nőket elborítják az érzések. És e logikával mérlegelni kell, hajlandó vagyok-e beáldozni a büszkeségem, hogy mindketten győzzünk. Négylándzsás szerint szerencse, hogy a nők ennyire érzelmesek, mert emiatt ők nem behódolásnak értelmezik a büszkeség leadását, hanem ragaszkodásnak, törődésnek. Észre se veszik, hogy ez egy férfinek esetleg megalázó helyzet, és pont ezzel csökkentik a megalázottság érzését. De csak miután megtettük. Előbb le kell süllyedni a mocsár fenekére, de onnantól csak felfelé van út.
Mire Vulfius végre befut, már tényleg csak pillanatok választottak el, hogy akár a papír nélkül is, de bemenjek.  
Mikor beenged, átadom a virágot. Egy kézzel nem könnyű átfordítani ezt a nem túl ügyesen összefogott csokrot, de megoldom, mindössze egy tüskekarmolás árán. A madárka megszagolja, tényleg, eszembe se jutott, hogy a nők szeretik a virágillatot, én meg úgy elvoltam a gondolataimmal, hogy fel se tűnt, ahogy illatozik ez az izé. Ahogy látom, a madárkát nem a virág védelmi képességei, hanem a színei nyűgözik le. Persze, miféle állat vesz virágot a tüskék alapján. Mármint rajtam kívül.
Ahogy beszélek, látom, ahogy a ráncok simulnak ki a homlokán, és érzem, ahogy a sötét fellegek elvonulnak a Kiméra fölül. Tudom, hogy Szélvész kiröhögne a szavaimért, Orákulum buzgón jegyzetelne, hogy tanuljon belőle, de mintha Négylándzsás vigyorát érezném a tarkómon.
Mikor megérintem az arcát, szó szerint bújuk a kezemhez, és rá is fog a saját kezével az enyémre, mintha félne, hogy csak képzeleg, vagy attól, hogy hamarabb visszahúzódom, mint szeretné.
Észreveszem a nedvességet a szemében, és azt is, mennyire erőlködik, hogy visszafogja, és úgy érzem, ha már ennyire kimásztam a komfortzónámból, még erőltethetem egy kicsit. Én bosszantottam fel, függetlenül attól, hogy igazam volt, megérdemlem. Apró mozdulat, miközben visszaveszem a kezem, a hüvelykujjam elhúzom a szeme alatt, így egy könnycsepp az ujjamra kerül.
Nem kommentálom, nem reagálok másképp, úgyis tudja, hogy tudom, csak úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy tudja, hogy tudom. Vagy valami ilyesmi. Már belezavarodok a saját gondolataimba.
A sután választott szavaim neki is feltűnnek, pillanatra felmerül, hogy kihajít egy ne szórakozz velem kíséretében. Miután pofán csap a színes tüskebokorral.
De nem, túllép rajta, elhiszi amit mondok.
A végső csapást a papírral és a szütyővel viszem be, és igen, teljes a győzelem. Mindkettőnké.
Utána pedig, ahogy Négylándzsás megmondta annak idején, a madárka is bocsánatot kér. Négylándzsás szerint a nők állandóan versengenek, mindenben, mindenkivel. Legfőképpen egymással. Egy kedélyes beszélgetés véres, gonosz csatamező, ahol súlyos, évekig fájó sebeket ejtenek egymáson, míg a férfi azt gondolja, milyen cukin társalognak. Négylándzsás mondott is erre egy-két példát, de ami megmaradt bennem, az a „milyen szép ruhád van, nekem is ilyen volt tavaly”. Bóknak hangzik, pedig sértés, miszerint rég nem divatos amit hord a másik. De egy férfi ezt sosem veszi észre.
E versengés arra is kiterjed, hogy miután odamegyek és elismerem, én vagyok tuskó és én viselkedtem rosszul, neki be kell bizonyítania, hogy ő jobban sajnálja, és ő hibásabb.
Miután mindezt megtárgyaltuk, ő ér hozzám, az arcomhoz, kis híján a számba tolva a mancsát. Visszahúzza a kezét, majd megint vörös lesz.
Még egy utolsó áldozatra hajlandó vagyok, döntöm el, annyira vészesen amúgy se lesz rossz. A madárka már nem idegen. Akivel balhézok, az már nem idegen.
Odalépek, és átölelem, hacsak el nem lök. De nem hiszem, hogy el fog. Egyik kezem a derekán, másik a vállai felett, ügyelve, hogy ne érjek a szárnyaihoz, most engedélyt kérni elég bután jönne ki, úgy érzem.
Miközben összekapaszkodva vagyunk, és próbálom nem túl zajosan érezni a haja illatát, elhatározom, hogy amíg nem derítem ki, pontosan miféle érzései is vannak felém, hanyagolom a bordélyt. Akár komolyak az érzései, akár csak azt hiszi, a bordélylátogatás nagyon kiborítaná. Arra meg nem lehet építeni, hogy úgyse veszi észre. Sőt, lehet Shannari kapcsán is el kellene mondanom, hogy miért vettem a saját nevemre. De nem most, egyelőre ennyi sokk elég volt. Majd holnap. Vagy azután. Amúgy se biztos, hogy megértené a dolgot.
Aztán hátra lépek. Még egyvalamit kellene megtennem, mivel nem szeretek idegen tollakkal ékeskedni. Tollakkal, mi? Tehát eltávolodom, szégyenlős mosoly kíséretében fejemmel a virág felé intek.
- Az Shannari ötlete volt. Mármint a virág. Nekem nem jutott volna eszembe. – A vihar elvonult, most már ki lehet mondani a vörös nevét. Meg jó tudnia, hogy a vörös nem teljesen ellenséges, nem akarja őt elűztetni velem. Ugyanakkor engem továbbra is nagyon érdekelne, mi Shannari játéka. Mit szeretne elérni.
Elgondolkodom, mit tehetnék még a madárkáért. Tulajdonképpen egész sokat. Ha komolyan aggódik Hermannért és Lináért… Végülis ott van pár ezer arany elásva a pincébe egy marék drágakővel. Amit Homárral szereztünk. Véres pénz, véresebb, mint amihez szokva vagyok, így nem volt hangulatom elkölteni, se hazaküldeni. Kétcsapás lehet nem lenne lenyűgözve tőlem, hogy feldúltam Nagyszájú egyik üzleti partnerének a házát. Lehet haza is rendelne azonnal. Arról nem beszélve, ha ezek a drágakövek bármilyen módon jelöltek, és mondjuk keresik őket. De a pénz, az sima arany, az rendben van. Megköszörülöm a torkom.
- Tulajdonképpen Hermann és Lina nem elérhetetlen számunkra. Van némi… dugi pénzünk elásva. Mocskos pénz, sokan meghaltak érte, és nem törvényesen szereztem, még ha okom volt is rá. De meg tudjuk venni mindkettőjüket. Itt maradhatnak, mint a te tulajdonaid, és a nevedre írjuk őket, amint lesznek papírjaid. Akár tetováltathatod is őket, ha akarod. Vagy megveheted őket a bátyád nevére, és elmehetnek Kaddába. Ott is jó életük lehetne.
Elindulok kifelé a szobából.
- Egyébként igazad volt - mondom nem túl hangosan, mert lehet, most is hallgatóznak Rahesáék. - Lesz problémánk Shannarival, nem is a könnyű fajta. Viszont továbbra is úgy érzem, nem megoldhatatlan, és megéri harcolni érte. Kis odafigyeléssel el tudjuk halasztani a pereputtyom elvonulása utánra, de amikor beüt, lehet, Hermann és Lina jelenléte segítség lesz.
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 24, 2017 12:47 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tudom, hogy Balar odakint van, tudom, mert nem hallottam elmenni, pedig most megfeszített figyelemmel fülelek. És szinte öntudatlanul számolom a perceket.
Az egyik pillanatban már szinte indulnék, hogy feltépjem az ajtót, és rámorduljak: mit állsz ott kint?... Aztán megtorpanok, mert magam elé képzelem, milyen lenne a hatás, ha akart is volna valamit mondani, amitől enyhül a helyzet, inkább elfordulna és itthagyna.
Nem, ez nem jó.
Aztán arra gondolok, kinyitom az ajtót és csak nézem. De lehet, az sem működne. Úgy tehetne, mintha nem is álldogálna kint már legalább öt perce. Vagy tíz. Mégis mit csinál ennyi ideig?
De azt se mondhatom neki, hogy jöjjön be. Vagy… Igen, az a pillanat, mikor én mondhattam valamit ott lett volna a tetőn. Vagy mikor odaadtam a pajzsát.
De legalább a pajzsnak örült. Igaz, most nincs lapja annak az asztalkának, de majd kerítünk valamit. Túl szép és egyedi darab ahhoz, hogy kidobjuk.
Dobjuk? Mi?
A szívem kalapál. Igen, pontosan tudom, hogy a Kiméra Balaré, vagy éppen a családjáé, de ez lényegi szempontból mindegy is, mégis úgy gondolkodom, mintha én is idetartoznék. És ez az ő hibája. Balar hibája. Nem tudom, mivel érte el. Talán a reggeli ajánlatával…
Az is benne lehet.
Vagy még korábban, talán már akkor, mikor ezt a szobát adta nekem.
Most meg vissza akarja venni. Nem mintha annyira a szoba lenne a lényeg. Egyik szoba olyan, mint a másik. Hát nem? Hát nem!
Egyébként a mellettem lévő, amit most délután már nagyjából kiürítettünk, tényleg csak a fő berendezési tárgyakat hagyva vissza, sokkal nagyobb, mint ez. Nagyon szép lesz, csak ki kell takarítani, kimosni a dolgokat, meg az az asztal… kezdem érteni, hogy tűnhetett el Balar pajzsa, és hogy lett belőle asztallap, de amíg nem kérdez rá, én biztos nem mondom el neki.
Igen, a szoba… mire készen leszünk, nem ez lesz a legszebb, úgymond. Másnak nem. Csak nekem. Én fogom tudni, hogy mikor kaptam ez volt a legjobb, és, nem mellesleg, Balaré mellett van. Már persze, ha nem rak ki, mikor a családja megjön. Vagy éppen tíz perc múlva.
Aztán kopogást hallok, és… és onnantól hirtelen megint minden fordul egyet.
A rózsák, meg a sutasága, ahogy fejjel lefelé tartja őket… Na, jó, én is így szoktam, mikor leszedem a rózsákat, vagy negy ritkán közbetlenül a fejük alatt fogom őket, csak két ujjal, de arra nem biztos, hogy egy harcos keze is alkalmas.
Rózsák. Vajon tudja, hogy otthon is vannak? Kimondtam? Nem, nem mondtam, csak gondoltam rá. Balar úgy nézi a virágokat, mintha csak most venné észre a színüket. Nem tudom, mire figyelt, mikor megvette őket, de most nem is érdekel. Talán majd később, Talán.
Aztán beszélni kezd. A hangja érdes és karcos, mint mindig, mintha fémet húznának végig kövön, de nem érdekel. Nincs olyan behízelgő bariton, ami felülírhatná ezt most, nincsenek olyan cifra bókok, amik többet jelentenének.
Azt hiszem, igazat mond, és azt, hogy soha életében eddig még nem tett ilyet. Legfeljebb talán az édesanyjától kért bocsánatot. Bár ki tudja, a Chrima házban lehet, hogy ezt is máshogy intézik, mint nálunk.
Tudom, hogy erőt vett magán miattam, és tudom, hogy ez nem könnyű neki. És ez sokat jelent.
Ahogy az még többet, mikor elmondja, nem, nem mondja el, nem azt mondja, hogy akkor is figyelne rám, ha elhagynám a házat és őt, csak azt, hogy keresne nekem helyet. Csak egyszerűen nem hiszem, hogy azzal, mint aki jól végezte dolgát, képes lenne hátat fordítani.
Az arcomhoz ér, egy szívverés, kettő, valóban alig hiszem, aztán hagyom, hogy elvonja a kezét. Emlékszem még, mint mondott az érintésekről, és nem akarom túlterhelni. Mert az egész olyan törékeny, ez a pillanat, ez az egész.
De nem veszi el azonnal a kezét, a hüvelykujja az arcomat simítja, könnyedén, és érzem, hogy egy kis nedvességet ken el.
Nagyot nyelek. Balar nem szól semmit. Én se. Mintha nem is érintette volna az a könnycseppet. Tudom, ő is tudja…
Amit aztán mond, nos, nem hiszem, hogy játszana. Megdöbbenek kicsit a megfogalmazáson, talán látja is rajtam, mert a pillantása egy másodpercre bizonytalanná válik, mint aki nem tudja, mire számítson. És valójában ez győz meg.
És igen, bocsánatot kérek én is. Mert azt tanultam, hogy ha hibázunk, azt ismerjük el, és én is hibáztam. Az, hogy ennyire összebalhéztunk nem kizárólag Balar sara volt. Ha ezt nem ismerném el, ha csak azt vártam volna, hogy ő hunyászkodjon meg, majd diadalittasan kegyesen mosolyogva megbocsátanék, akkor valóban nem lennék jobb annál, mint amit hitt azokban a percekben, mikor azt mondta rosszul bánok Shannarival. Csak akkor most vele bánnék rosszul. És igen, akkor nem lennék különb egy ócska ficsúrnál.
És igen, én is kockáztatok, csak épp nem az arcát érintem meg, amúgy sem lenne ott könnycsepp, amit letörölhetnék. A szája más. Reggel megnéztem magamnak… ostoba kockáztatás, vagy nem is tudom, de kíváncsi voltam, milyen a tapintása. Még most is az vagyok. Úgy is, hogy közben bizseregnek az ujjbegyeim.
Visszahúzom a kezem, nem ő lök el, vagy lép hátra, ami már jónak mondható.
De az meglep, hogy újra előre lép. Átölel.
Ez most más, mint mikor az utca közepén nagy lelkesen a nyakába ugrottam. Azt hiszem, abban a pillanatban és azokért a szavakért bárkivel ezt tettem volna. Na, jó, majdnem bárkivel. Egyszerűen csak örültem, hogy láthatom majd a fivéremet.
De ez most más. Most is örülök. De most Balarnak, senki másnak. És ez csendesebb öröm, talán félénkebb is, talán mélyebb.
Az egyik karja a derekamon, a másik a vállim körül. Akkora, hogy simán átér, akkora, hogy kicsit lábujjhegyre kell állnom, amitől megbillenek, nekidőlök a mellkasának, így az arcom a nyakához ér.
Az arcomon érzem a heg sarkát, a bőrömön, icipici fordulat csak, mint mikor meg akarta fricskázni az orromat, és egy pillantra a számon is.
Aprót sóhajtok, majd újra csak az arcom ér hozzá.
Érzem a férfi illatát, bőrvért, fegyverolaj, utcai por, és valahol az egész alatt szappan, és még valami. És még ő jön azzal, hogy nekem feronomjaim vannak?! Akkor ez mi? Mi ez mégis?
A lélegzete a hajamban, könnyű, meleg pára. Az enyém a nyaka oldalát éri. Egy perc? Tíz? Vagy épp csak tíz szívdobbanás. Ő hátralép és én engedem.
Balar mosolyog. Apró kis mosoly, ha nem ismerném jobban, azt mondanám szégyellős. Vagy tényleg az?
A virágokra pillantok.
Értem. Az ötlet az övé. És a szálakat ki választotta? – apró kis mosollyal kérdezem. Van egy tippem, de nem tudhatom biztosan, és kíváncsi vagyok.
Aztán a mosolyom kiszélesedeik.
De a rajzolásról csak te tudtál a házban – jegyzem meg.
És igen, a rajzszén és a lapok, az nagyon is eltalált ajándék. A virágok gyönyörűek, és nagyon tetszenek, de a rajzolás kedves a szívemnek, és az nekem szól, személyes, nem olyasmi, amit bármelyik nő kaphat, bárkitől.
A torokköszörülésre felfigyelek.
Dugi pénz?
Nem egészen értem a dolgot, se a pénz kérdését, se azt, ahogy meggondolja magát. Biztos mindennek oka van, így nem kérdezek rögtön közbe, hátha elmondja.
De már indulna is kifelé.
Ledobja a bombát és most meg menne?
Várj, várj csak!
Szólok utána, de most nem hangosan, nem is követelően.
De, de hogy gondolod ezt az egészet? Ez… Balar! Figyelj, ezt el kell mondanod! Tudsz valamit, amit én nem… Meg ez a dugipénz, meg hogy mégis megvehetjük mindkettőjüket? Ráadásul az én nevemre? Ez így hirtelen…
A hangomban meglepetés, öröm is persze, de kíváncsiság is van. És ez nem olyasmi, amit csak fél szóval el lehet intézni. Mert ha valóban akarjuk akármeddig nem halogathatjuk, de akkor nekem is tudnom kell pár dolgot, akkor valami haditerv kell.
Főleg úgy, hogy korábban amellett érvelt, hogy egy szolgára van szükség, és egyre van pénzünk.
Az is érdekelne, miért gondolta meg magát.
Van itt pár kérdés. A tulajdonjogon, meg ilyesmin kívül. Az az utolsó. Szóval…
Hátrálok, aztán felülök az ágyre, trükkösen teszem, a távolabbi szélére ülük, az ágy közepe felé fordulva, a lábaimat keresztbe teszem, a szárnyaim meg hátul lelógnak, nem kell őket oldalra tartanom, velem szemben, vagy félig mellettem, van bőven hely. Intek Balarnak, hogy tegye le magát, ha akarja.
Kettő fontossal kezdeném. Az első, hogy mire mondtad, hogy Lina és Hemann mégis hasznosak lehetnének? A második, miféle dugi pénz? És kérlek, ne mondd, hogy nem számít, mert amit mondtál róla eddig, azok alapján mégis…
Számít bizony. Az meg még többet, hogy úgy döntött megemlíti nekem. Mert ez bizalom. És ha véres pénz, akkor azt is jó lenne tudni, bárki a nyakunkba zúdulhat-e miatta.
Remélem, Balar elfogadja az invitálást, és leül, vagy ha azt nem is, de legalább válaszol a kérdéseimre, és kitalálhatjuk, mi hogyan lenne jó.
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 24, 2017 1:32 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- A szálakat én. De egyetértett - teszem hozzá gyorsan, bár nem tudom, miért. – Az egész készletből ez volt az egyetlen növény, ami mutatta bármi jelét, hogy meg akarja védeni magát – célzok a tövisekre, és nem biztos, hogy érti, mire gondolok. Aztán bólintok.
- Az valóban az én saját ötletem. Viszont Vulfiust kellett elküldenem érte, mert csak itthon jutott eszembe. Úgy véltem jobb, ha itt várok, ha esetleg… - nem, nem fogom azt mondani, hogy el akarna szökni – kellenék. Rahesának mondjuk. - fejezem be zavartan.
Nem tudok indulni, el kell magyarázni a részleteket. De ha már belekezdtem, most már tényleg nem léphetek vissza. Leülök a fotelba, ami a falhoz lett tolva, így pont szemben leszek a madárkával.
- Pár ezer arany, amit elástam a pincébe. Ne hidd, hogy könnyű volt felcsákányozni a homokkövet. De ki lehet túrni bármikor. Meg van három marék drágakő is. – megcsóválom a fejem, mégis hogy lehetne ezt finoman mondani.
- Már említettem az ember ismerősöm. Egy karavánt kísértünk, ő a vezető, én a testőr, de csapda volt. Csali. Arra szánták, hogy minket öljenek meg a banditák, míg ők egy másik karavánnal biztonságban elviszik a tényleges árut. – elfontorodom. – Nem sikerült megölniük, csak majdnem.  Homárt kissé darabosan hoztam ide, ahol Hasfelmetsző összerakta. Pár héttel később felbukkant, hogy megtalálta a megbízókat, akik felültettek. Homár csak apró orrukra koppintást akart, én viszont eltörölni őket a föld színéről. Szóval fellázítottuk a szolgákat, leégettünk mindent, megöltük akit kellett, meg párat akit nem feltétlen, és elhoztuk ami csillogott.
Elmosolyodom, és érzem, ahogy áthat az irónia.
- A szolgák fele megszökött, a tulaj meghalt, az örökös meg eladott mindent ami maradt, gyakran áron alul. Ami igazán mókás, hogy Shannari is onnét van. Így került a piacra. Abban a házban viadorokat tartottak, rabszolgákat, akiket egymással harcoltattak, a nézők örömére. Shananri volt a győztes jutalma pár napra. Meg gondolom az őrök is játszottak vele amikor lehetett.
Elszáll a vigyorom.
- Mint kiderült, ezek a fickók üzleteltek Nagyszájúval is. Mi is foglalkozunk néha viadorokkal, ha jó árat kínálnak, csak mi kiképezzük őket, hogy legyen is esélyük túlélni. Nem akartam beszélni erről Nagyszájúval, se Kétcsapással, mert nem biztos, hogy megértik az indítékaim. Lehet, de nem biztos. Ha meg nem mondom el, nem tudok magyarázatot adni erre a vagyonra. Egyelőre úgysincs mire költenem, és az meg jobb, ha az enyémek nem tudnak róla. Nagyszájú azt akarná, csináljunk ebből a pénzből kaszinót, Szélvész meg azt, hogy bordélyt. Eredetileg is ezt javasolták, mikor Kétcsapás bejelentette, hogy veszünk itt egy épületet.
A madárkára bökök.
- De ha neked vesszük meg Hermannt és Linát, akkor nem kell indokolni, honnét van a pénz. Nemes vagy, miért ne lehetne két szolgád.
Karba fonom a kezem.
- Shannari egy szikrafű nevű szert szed évek óta, hogy elviselje amik történtek vele. Azt mondja nem függő, bármikor le tudja tenni, nem is használta már egy hete, de nekem vannak kételyeim. Az elvonás ritka ocsmány dolog, láttam pár alkalommal. Rossz esetben hetekig kiütheti. Ha az enyémek itt látnak egy használhatatlan szolgát… el tudod képzelni. Tehát a leszoktatását nem kezdhetjük el, amíg el nem mentek. De addigra meg menni fog a tetőtér, ahová kelleni fog felszolgáló. Itt jönne be Hermann. Lina meg tudná ápolni Shannarit.
Utána meg meglátjuk. Legrosszabb esetben nem egy, hanem két szabadnapjuk lesz, ha tényleg túl sokan lesznek ennyi feladathoz.
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 24, 2017 11:57 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Elmosolyodom, és megcsóválom a fejemet.
A rózsa tövises teremtmény. És bizony tudni kell vele bánni. De én szeretem.
A szavai, ahogy fogalmaz, egy virágról, amely meg tudja magát védeni. Lehet, hogy rám gondol? Jó lenne tudni.
De nekem a rózsa az otthont is eszembe juttatja, amit elhagytam.
Miért ne mondhatnám el?
Kaddában van egy picinyke rózsakertem. Az a fajta, a rózsaszín – intek a virágok felé, majd hirtelen rájövök, vízbe is kell tennem őket, szóval felpattanok, és mivel jobbat kitalálni hirtelen nem tudok, az asztalon álló félig telt kancsóba teszem a csokromat –, szóval ez a rózsaszín, ilyen van Kaddában is. A vörös nincs, csak egy hasonló fajta. Fehér is van otthon, de nem ilyen illatos. Ezek nagyon szépek. Lehet, megfogom őket. Persze csak ha nem lesznek útban a tetőteraszon.
Balarra pillantok, engedélyért talán, mégis az ő teázója, meg érdekelne, hogy mit szól az egészhez.
A rajzszén és a papírok, az valóban Balar ötlete, és majdnem mindegy, ki vette meg, nincs rajta mit válogatni nagyon, de ahogy mondja, hogy itt akart várni, az érdekes.
Hogy nehogy elkerüljük egymást? – kérdezem végül szelíd kis mosollyal.
Aztán belekezd valamibe, ami érdekesebb és fontosabb annál, hogy csak úgy szó nélkül menjünk el mellette. Világos, hogy kérdezek.
A jó, hogy Balar nem ódzkodik a választól, ami feltűnik ugyanakkor, hogy nem ül az ágyam szélére, a fotelt választja. Nincs ezzel semmi gondom, csak feltűnik.
Talán úgy gondolja, az előbbi ölelés után ez a jobb döntés.
Nem mintha nem lepett volna meg azzal, hogy magához húzott. De jó érzés volt, ismeretlen, furcsán jó érzés. Nem olyan, mint mikor Adelt ölelem meg, vagy mást a családból. Az is igaz, hogy a család férfitagjain kívül viszont nem igazán volt módom bárki mást megölelni. Az biztos, hogy a bátyám nem húz sose ilyen közel, és én sem érzek késztetést, hogy hozzá simuljak.
Lehet, hogy valóban bölcsebb, hogy Balar abban a fotelban ül?
Pár ezer? Meg három marék?
Szó szerint leesik az állam.
Az emberi ismerősére csak bólintok, valóban említette, meg a sebesülését is, és hogy kölcsönadta érte a pallosát Hasfelmetszőnek. De most kapok egy rövid összefoglalást a történtekről, és kissé előredőlve feszült figyelemmel hallgatom.
Aprót bólintok. Furcsa, de nem érzem úgy, hogy Balarnak ne lett volna joga oda menni. Ugyanakkor eszembe jut, amint nekem mondott a bosszúról.
Más ilyenkor a bosszú, vagy megtorlás, mint amiről nekem beszéltél, hogy keserű és üres érzés marad utána?
Valahogy így jellemezte, aztán azt mondta, aki fontos, azért nem bosszút kell állni, arra vigyázni kell, azt meg kell tanítani harcolni, hogy megvédhesse magát.
A rózsákra pillantok.
Apró kis mosollyal a szám sarkában bólintok.
Aztán szóba kerül Shannari, és én komolyan hallgatom Balart.
Szerencsétlen lány, nem volt épp könnyű sorsa, átlagosnak se mondanám. Sőt!
De innen jön a csavar a történetben, és naná, hogy Nagyszájú érintett az ügyben.
Ahh… – kezdem nagyon értelmesen.
Átgondolom a problémát, mert több dologról is szó van, és nem egy kérdés merül fel bennem. Remélem, Balar nem hiszi majd megint azt, hogy csak okoskodom, meg kukacoskodom, de most ugye lényegileg az ő többezer aranyáról van szó.
Kezdjük sorban. Egy, reméljük, a dugipénz ott van, és a rötyisek nem találták meg és vitték el. De ezt majd megnézzük valamikor, mikor a ház elcsendesedik. Vagy megnézed. Ahogy te szeretnéd.
Mert ugyan kíváncsi vagyok, hogy a dugihely, de lehet, hogy ő azt még nem mutatná meg nekem, és végtére is ezt tiszteletben kell tartanom. Ismer vagy két napja, világos, hogy nem előttem nyitja ki a titkos széfet.
Kettő, meglep, hogy azt hiszed, Kétcsapás nem értené meg. Azok a fickók simán beáldoztak volna téged. Átvertek. Meg is… – összeszedem magam, és aránylag nyugodtan mondom ki – meg is hallhattál volna. Őket nem érdekelte.
Arra nem szólok, hogy jobb, ha az övéi nem tudják. Lehet, be kellene tenni a közösbe, ugyanakkor ez igazából Balart illeti. Ő kockáztatta érte a bőrét.
Nem, erre nem teszek semmi megjegyzést, hiszen nem ismerem, ilyen téren hogyan működik a családjuk, mik a szokásaik.
De kapok is választ. Kaszinó, no persze, meg bordély. Apró grimaszt vágok.
Nagyszájú, meg egy kaszinó, aztán az egész Chrima családot kitiltják Garamatesből – dobom be, félig komolyan, félig mókázva.
Aham. Bordély. Hát, ha Szélvész meglátja Shannarit, lehet, hogy nehezen adod be neki, hogy nem azt üzemeltetsz. Sőt… Ajaj! Gondolj bele! Shannari, Herman, a kis Lina, plusz én. Egyikünk sem az, no, de elképzeled, hogy néz majd ki a dolog? Valamit ki kell találnunk.
Az arcomon egyszerre vigyor, mert szinte látom magam előtt a szituációt, és töprengés, mert próbálom kitalálni, mit mondhatnánk, amit a családja is bevenne.
Harmadik problémának itt van a szikrafű. És ez a legkomolyabb. Szóval innen induljunk. Mert igazából nem hiszem, hogy a reterátosok meg mernének lopni. Rájuk döntenéd a boltjukat, minimum. Szóval esélyesen az arany ott lesz a helyén.
Aprót bólintok.
A családod nem láthatja Shannarin, hogy gond van vele. Tehát vagy kiderül, hogy tényleg csak alkalmilag szedte azt a sz*rt, vagy kénytelenek leszünk neki valahonnan szerezni és adni egy keveset, vagy el kell rejtenünk a családod elől. Vagy a két utóbbi kombinálva. És nem okvetlen tud dolgozni közben, legalábbis nem a vendégtérben. Azt nem kockáztathatjuk, hogy beállva engedjük a vendégek közé, de a családod szeme elé sem kerülhet úgy.
A jó ég tudja csak, mit tennének vele.
Alapból jó, hogy Lina ápolhatná majd, Hermann meg alkalmas a vendégtérbe. Így ez működhetne, itt a gond, hogy egy hét múlva itt a családod.
Sóhajtok.
Mármint ne érts félre, nekem nincs velük amúgy problémám!
Ez így igaz, semmi bajom Balar családjával. Érdekes figuráknak tűnnek, oda kell majd figyelnem, de szerintem megoldható lehet, főleg, ha Balar segít. Például tanácsokkal.
Nézzük az alapötleted. Megvesszük Hermannt és Linát, ha még ott vannak. Kedvezmény? Talán kettejükre együtt kapunk. Na, szóval, megvannak. Majd azt mondjuk, az enyémek. Csakhogy őket nem avathatjuk be ilyen szintű kavarásba. Tehát névleg az enyémeknek kell lenniük. Csakhogy sehol egy fia iratom. Ha a legjobb eshetőséget nézzük, akkor mondjuk két hét. Tevehalálában. De a családod durván egy hét múlva érkezik. Addig hova tegyük Hermannékat? Mivel Shannari függő, vegyük ugye a legrosszabb esetet, Hermannt munkába kellene állítani. Tehát…
Balarra nézek.
Hogy legyen? Ha Chrima bélyeget kapnak, a családod megérdeklődi honnan a pénz. Ha Khaled jelet… milyen papírokkal menjek a hivatalba? Ha valahol megőrzik őket nekünk… Úh! Bonyolult.
Kérdőn nézek Balarra, mi az ötlete ezzel kapcsolatban.
Való igaz, nemes vagyok, lehetnek szolgáim. Jobban mondva, csak nemes voltam.
Balar szemébe nézek, lassan elmosolyodom.
Erről jut eszembe a negyedik kérdés: Mit mondunk nekik, én mit keresek itt?
Hát igen. Lehet, a kályhától kell elindulnunk. Mert ki tudja, hol borulhat be a terv, és ha borul, nos, azt leginkább szegény Shannari bánná.
Közben beugrik egy ötödik kérdés is, de azt most egyelőre félreteszem, az tényleg ráér. Előbb a fontos dolgok!
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 25, 2017 3:50 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Szerintem van elég hely a tetőteraszon, de el fogják viselni a lehetetlen forróságot? – kérdem. Semmi árnyék nincs ott, csak a tűző nap. Majd olyan asztalok lesznek fenn, amikhez van napernyő, de kétlem, hogy a gizgaz fölé is tudunk rakni. A temérdek vízről nem beszélve, ami ehhez kell.
Nagy sóhaj, végülis ha már eddig jópofiztam, lehetek még egy kicsit őszintébb, mint kényelmes.
- Felmerült bennem, hogy összepakolsz és elmenekülsz. Átkutatni érted a várost ilyen melegben macerás, úgyhogy gondoltam jobb, ha beszélünk még azelőtt, hogy elmennél.
Egy pillanatra mintha csalódottságot látnék, hogy a fotelbe ülök, nem mellé. Megértem, lenne kedvem mellette ülni, de az túl közel van, és nem akarok olyasmit tenni, amit mindketten megbánunk. Apró mozdulat lenne csak átkarolni, és még apróbb… de nem, erre nem akarok gondolni. Az is irgalmatlan nehéz volt, hogy ne cselekedjek, mikor kapaszkodott belém. Nehéz, de szükséges. Egyrészt, lehet, csak rajongás, hála, ilyesmi amit érez. Másrészt én is rég voltam nővel, és ez hatással van az ítélőképességemre, és nem akarom úgy kezelni a madárkát, mint… mint Cassandrát. Na meg mégis miből gondolja, hogy pont én kellek neki? Nem ismer senki mást. Sose volt még férfivel, és a hiány bizony nagyon bolonddá teszi a nőket. Nem kell, hogy a nyakamba ugorjon, csak mert én vagyok az egyetlen elérhető. Emellett fenntartom, amit tegnap mondtam neki, miszerint aligha fogok fele annyit élni, mint ő. Az más kérdés, ha kiképezném harcosnak és jönne velem a csatába. Teljesen más helyzet lenne.
A hajának az illata még mindig itt van az orromban, és a pumpám is püföli a mellkasom, még mindig, pedig lassan megnyugodhatna. Túlságosan is tetszett, ahogy nekem dőlt, és az is igen vonzóvá tette, hogy nekem dőlt mindannak ellenére, hogy a kora reggeli mászkálás és az edzés miatt kegyetlenül le vagyok izzadva. Bár mintha Hasfelmetsző mondott volna olyasmit, hogy a férfi izzadtságban nemi feromonok vannak. Nem olyan erősek, mint egy megfelelő genetikájú neolitáé, de ott vannak.
De akkor is csak két napja ismerem, és mivel érintetlen, biztos nem csak szeretőnek akar, már ha akar egyáltalán bárminek és nem csak én látok bele mindenfélét egy naiv madárka rajongásába. Mindegy, a lényeg, hogy jó lesz tartani a távolságot, minimalizálni a fizikai kontaktust, és nem, nem csinálok még egyszer olyat, amit ma reggel, nem fogok nadrág nélkül flangálni előtte. Idővel meglátjuk, mi hogyan alakul.
Aztán mesélek a Homár féle ügyről. Aztán a bosszúról kérdez.
- Attól függ, hogy viszonyulsz az öléshez. Nekem nincs bajom vele, jó vagyok benne, és bizony szeretem is csinálni. Nekem csak játék volt. – még a lövéssel együtt is, de ezt nem akarom részletezni, mert óvatlan voltam és akár ott is maradhattam volna a padlón. – De aki nem szívleli a gyilkolást és a felesleges halált, annak ez keserű megbánás lett volna. Legalább tucat halottat hagytam hátra, nem számolva a szökött, de elfogott és emiatt élvenyúzott rabszolgákat. Egyébként meg, ha nincs a zsákmány, valószínű én is ürességet éreznék. Így viszont megérte.
Shannari története, habár nekem ironikusan szórakoztató, viszolygást vált ki benne. Gondolom az, hogy odadobták a legdurvább, legagresszívabb rabszolgáknak, nem pedig az, hogy így került hozzám.
- A csatornások ma nem ástak, csak csőgörényeztek. Nem találhatták meg. Eleve nem a szolgaszállásokhoz ástam el, hanem a teásládák alá. De igazad van, nem árt megnézni, főleg, mert kiásni nem fél perc lesz, és ha ott akarjuk érni mindkét szolgát, minél előbb menni kellene értük.
Kétcsapás kapcsán bólintok.
- A bosszút megértené. Azt, hogy ki is raboltam őket már lehet, hogy nem. De nem akarok magyarázkodni. Minél kevesebben tudnak erről annál jobb nekem.
Elvigyorodom, mikor a család kitiltásáról beszél.
- Igen, ezért nem kaszinónk van. Kétcsapás eredetileg csak egy raktárat akart, ami üres az év nagy részében, de amikor hozzuk a piacra a rabszolgákat, lenne hol tartani őket amíg összeszedik magukat az út után, és nekünk is hol lakni. Nagyszájú ötlete volt, hogy a „raktár” termelhetne némi pénzt akkor is, mikor nincs itt rabszolga. Felvetette a kaszinót. Mikor Kétcsapás megvétózta pontosan azért, amit te is mondtál, jött Szélvész, hogy a bordély is jól fizet, és képezhetnénk oda való rabszolgákat, embereket, félvéreket, és neolita nőt is biztos találunk itt. – Vállat vonok. – Kétcsapás ezt is megvétózta, mivel ez a város nem biztos, hogy elbírna még egy bordélyt. Ekkor vetette fel Orákulum a teaházat. Tulajdonképpen nem kell a teázónak nyereségesnek lennie, csak jöjjön ki nullára. Egész évben nem hoz annyit, mint egyetlen rabszolga-szállítmány. Viszont lehet vele kapcsolatot építeni.
Felhördülök.
- Szélvésznek letépem a fejét, ha megpróbál hozzád nyúlni az akaratod ellenére. És eltöröm pár bordáját, ha Rahesával próbálkozik. Vagy Shannarival, ha ott tartunk. Ha Kétcsapás iderakja Szélvészt akár mellém akár a helyemre, már nem tehetek túl sokat Rahesáért szép szóval kérésen túl, de hozzád akkor se nyúlhat, se Shannarihoz. Lina meg a tiéd lesz, tehát hozzá sem, Hermann nem fogja érdekelni. Az meg érthető kell legyen, hogy vonzó szolgálókat vettünk, hogy vendégek szívesen jöjjenek vissza.
A szirkafűre bólintok, az tényleg gond lesz. Mindenképpen kell szereznünk belőle. Mondjuk ez nem lesz gond, zsoldosok, harcosok is szedik, ha nem akarnak szembenézni a kiontott vérrel, úgyhogy akad ismerős, aki tud eladni nekem. Túl sok amúgy sem kell. Legfeljebb két hetet kell kibírni, utána a pereputty távozik.
- Nem hiszem, hogy napi rendszerességgel szedné, Shannari nem tűnik bekábultnak, és a szagot se éreztem rajta. Ha meg tényleg nem szedte egy hete, akkor tényleg nem függő, csak szereti. De ha függő is, akkor se túl súlyos az ügy. Amíg az enyémek itt vannak, óvatos mennyiségben kaphat, és ha jól csináljuk, senki nem fog észrevenni semmit. Sőt, nem lenne rossz, ha egyik szolga se tudna a dologról, mármint Shannarin kívül. Akkor nem tudják véletlen elszólni magukat.
Bólintok az észrevételeire.
- Ezért nem kezdjük el a leszoktatását amíg el nem mennek. A füvet tudja szedni észrevétlen, de az elvonást Hasfelemtsző legalább észre fogja venni.
Kényelmesen hátradőlök, és kifejtem, amit ordítozás közben, cinikusan már megjegyeztem.
- Megvesszük Hermannt és Linát, de még nem kapnak jelet. Hivatalosan árunak vannak itt, hisz kereskedő vagyok. Nem hivatalosan meg a tieid, akiket nem tudunk jelölni, mert elvesztek a papírjaid, és meg kell várni az újabbat. Sőt, ezt tovább lehet arra vinni, ha azt mondjuk az enyémeknek, hogy te fizetsz nekem a szállásért, mivel papírok nélkül nem mehetsz szerájba. Közben meg besegítesz a teázó működésébe.
Elmosolyodom elégedetten.
- Megszokták tőlem, hogy furcsa dolgaim vannak, ez sem szokatlanabb, mint amiket magamtól produkálok. Ráadásul ezzel az érvvel azt is megmagyarázzuk, miért nem mehet Hasfelmetsző abba a szobába, ahová szokott. Mert az most ugye a tiéd.
Tulajdonképpen tőlem teljesen természetes indok lenne az is, hogy a tetőmre esett a madárka én meg befogadtam és társultam vele. Anélkül, hogy tudnám, tényleg hasznos-e.
Felkelek, és indulok a pincébe. Gondolom a madárka követ.
Az ajtón kilépve érzékeny medve hallásommal észlelem, ahogy a szolgák tesznek-vesznek, elég távol ahhoz, hogy ne hallgathassák ki amiket mondtunk.
Lemegyünk a pincébe, magunkra csukjuk az ajtót, és a sarokban lévő nehéz teásládákat odébb tologatom. Jól látható a megbolygatott föld. Pontosabban feltört, majd visszaigazgatott homokkő. Az ásó is ott van, neki is állok, és jó fél óra túrás után előkerül a masszív vászonzsák, amibe a kis szütyők és az ezüstládika van. A szütyők nem érdekelnek, de a ládikát kinyitom, felfedve a benne csillogó érmeket.
Kisebbek, nagyobbak, különböző értékűek, aranytartalomtól és mérettől függően. Magamhoz veszek annyit, ami várhatóan elég lesz a két szolgára, kedvezmény nélkül, meg még némi extrát, mert nekik is kelleni fog ruha meg hasonlók.
Aztán, hacsak a madárka nem akar valamit még, visszapakolok mindent oda ahol voltak.
Utána lemosom a koszt a kezemről, és irány a keleti piac.
Az árust hamar meglátom, kissé aggódva is néz, figyel a hátam mögé, hogy nem-e a vöröst akarom visszahozni. Már csak az a kérdés, Lina és Hermann megvan-e még.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 25, 2017 12:24 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
A kérdése jogos, teljes mértékben jogos.
Fogalmam sincsen. Talán ha lesz valami pergola is odafent, akkor el. Ez persze attól is függ, hogyan szeretnéd berendezni a tetőteraszt. Ha ott is lennének asztalok, akkor vagy csak este lehetne nyitva, vagy kellene föléjük árnyékoló. És kellene elég szabad tér a gyakorláshoz is.
Mert amit ma láttam, a gyakorlata, az igényel némi területet, főleg, ha engem is tanítana, vagy Vulfiust, vagy kettőnket, akkor az még többet, hacsak nem akarunk naponta kivonulni valahova a város szélére.
A víz a másik kérdés, bár egy bokor nem igényel olyan rengeteg vizet, de azért szükséges lenne. Igaz, a mosogatóvizet is önthetnénk rá, ha nem lenne zsíros, vagy ecetes.
Balar nagyot sóhajt a következő megjegyzésemre. Mintha betaláltam volna a százas körbe.
Bennem is felmerült, hogy fogom magam, és…
Elismerem. Miért hazudnék? Azt persze nem mondom el neki, hogy miért döntöttem végül másként. De ismerve őt, el fog gondolkodni rajta, még az is lehet, hogy némi idő múltán rá is kérdez. Kíváncsi vagyok, igazam lesz-e?
A második mondata azért kicsit meglep. Vagy mégsem. Azok után, amit mondott, talán annyira mégsem.
Átkutattad volna a várost?
Visszatelepszem az ágyra, a jobb lábamat magam alá húzom, a balt lelógatom. Kényelmes hely, így ülve azért puhább, mint az ülőke, és szemben van a jókora karosszékkel. Nem rossz elrendezés azért. És végtére is komoly dolgokat kell megbeszélnünk, szóval nem árt az, ha tudok koncentrálni.
Balar fészkelődik. Nem látványosan, és talán öntudatlanul, apró kis mozdulatok, előre-hátra, a karfán a keze, moccannak az ujjai, nem ül olyan nyugodtan, mint ebédnél. Pedig akkor volt dühös, most meg elviekben már minden rendben. Nem igaz?
Őt nézem, a pillantásomban egyszerre van ott a kíváncsiság, az érdeklődés, a tárgyilagosság is, hiszen fontos dolgokat kell megbeszélnünk, de a művész pillantása is, ahogy igyekszem megjegyezni a tartását, a mozdulatait. Ez utóbbi valahol mindig ott van bennem, ahogy nézek valakit vagy valamit, a kép belém ég, a pillanat megmarad és aztán majd újjá születik a papíron. Nehéz megmagyarázni. Ugyanígy belém égett a mai reggel is, vagy az, ahogy földhöz csapta a tányért, és az is, mikor a gyakorlatait végezte a tetőn.
Furcsa dolog ám ez a képi emlékezet.
Furcsa, mert vannak neoliták, akiken átsiklik a tekintetem. Ha belegondolok, a hercegre sem emlékszem annyira pontosan. Balar szemeit viszont bármikor le tudnám rajzolni. Az sem kellene, hogy modellt üljön hozzá.
Mert rá figyelek. És bolond mód vonzódom hozzá.
Azt hiszem, tudja, illetve nem tudom elképzelni, hogy ne vette volna észre. Ami kicsit kínos. De csak kicsit. Mert nem hiszem, hogy különösebben bújócskáznunk kellene, nem vagyunk gyerekek.
Más kérdés, hogy az a fajta se vagyok, aki csak úgy a lába elé veti magát valakinek, vagy akinek édesmindegy, ki a másik, csak hímnemű legyen.
Balar engem néz, abbahagyja a fészkelődést, mint aki épp jutott valamire, és most sokért nem adnám, ha tudhatnám, hogy mire gondol.
Játék? Vagy csak bagatellizálod előttem? – kérdezem félrebillentett fejjel.
Mondhat, amit akar, tudom, hogy neki sem csak játék, abból tudom, amit tegnap az utcán előadott.
A zsákmány sose baj. – Bólintok egy aprót. – Nem ismerem a részleteket, de akik kiküldtek titeket azzal a karavánnall, gondolom nem ketten mentetek csak, az ember, meg te… Ott is voltak halottak, ugye? Azok, akik ezt tették, simán feláldoztak volna titeket, csupán csak aranyért, tallérokért, kövekért. Még csak nem is valami magasztosabb eszméért, vagy hasonlóért. Nem voltak gátlásaik. Sajnálnom kellene őket? Vagy azokat, akik őket szolgálták? Tudták mit vállalnak.
Szusszanok.
A rabszolgák, nos, akik vállalták a szökést valamiért, azok vállalták a kockázatot is. Nem mondom, hogy egyszerű döntés, de talán nekik megérte, hogy dönthettek, és lehet, hogy van, amelyiküknek sikerült.
Bólintok.
Helyes, akkor a csatornások és a dugipénz miatt nem kell aggódnunk.
Már egy jó hír mára. Az is kell, sőt, nagyon kell.
Bár a nap legjobb híre, vagy pillanata az volt, mikor Balar azt mondta, azt akarja része legyek az életének, és ő is része akar lenni az enyémnek.
Nem vagyok benne biztos, hogy ezt így akarta mondani, hogy ezt előre kitalálta. Ahogy abban sem, hogy hogyan értette. De nagyon jól hangzott. És első lépésnek tényleg nagyon jó. Főleg a híres monológjára gondolva.
Kétcsapáson aztán újra elgondolkodom.
Szóval szerinte a bosszú jogos, de hagytad volna ott a tellérokat? Úgy gondolja, az becstelenség? – kérdezem felvont szemöldökkel.
Balar, nem akarok én nagy szavakat mondani, de abból, amit elmeséltél – no meg abból, amit elhallgat –, úgy gondolom, megsebesültél, mikor csaliként bedobtak titeket, és talán a rajtaütésnél újra. Sőt, ha szigorúan nézzük, ezek úgy voltak vele, hogy egy hullának bért sem kell fizetniük, elvégzed a munkát, eltereled a figyelmet róluk, meghalsz, és ők vígan dörzsölik a markukat, és ha kétcsapás megjelenik a küszöbükön netán, majd szétteszik a kezüket, hogy nem az ő hibájuk, ha a fia balfék volt. Mossák kezeiket. Ha úgy vesszük, azok a tallérok a munkabéred, és a kárpótlás összege a sérülésekért, meg a többiért. Vagy nem így van?
Nem tehetek róla, amit mondtam neki korábban, hogy szívem szerint megnyúznám azokat, akik az enyémeket bántják… az tényleg áll.
Értem. Tehát Orákulum volt.
Meg is van a válasz az ötödik kérdésemre, és örülök magamnak, hogy jól tippeltem. Elmosolyodom.
A hördülésére felvonom a szemöldökömet.
Szóval annyira nincs oda az ötletért, hogy az öccse, meg én. Érdekes. A veszekedés közben még ott tartott, mennyire jól kijönnék a testvérével, most meg már letépné a fejét. Bár hozzá tette, hogy ha akaratom ellenére.
Vajon hány lány és hány nő volt, akit az öccse megszerzett az orra elől? Érdekes lenne tudni.
Se Shannarihoz? – Ez feltűnik, forognak a fogaskerekek az agyamban, majd Balarra pillantok. – Nem akarsz valamit elmondani Shannarival kapcsolatban?
Rahesáért nem tehet sokat, de Shannarihoz nem nyúlhatnak. Mi is van a tulajdonjogokkal?
Aprókat bólintok Lina és Hermann kapcsán.
Egyelőre találjuk őket ott. Mert úgy tűnik Balar komolyan gondolja. Csak tudnám, mi vitte rá erre!
Szerintem maradjunk annyiban, hogy Shannarinak valahogy el lehetne mondani, hogy van a házban a szerből, de csak kevés, végszükség esetére, ha nagyon rosszul lenne. Ez adna neki némi biztonságot, de megfontolttá is tenné talán, hogy csak úgy ne kérje. De akkor igen, ha fél, hogy látszódik rajta valami. És nagyon oda kellene figyelni, amíg itt a családod. Mit gondolsz?
Igen. Meg kell tanulnom nekem is megkérdeznem ezt. Elmondani az ötletemet, és megkérdezni, ő jónak látja-e. Ha szóltam volna neki arról a tesztről, lehet az egész máshogy jött volna ki. De én mentem a saját fejem után. Igaz, Rahesa és Vulfius esetében jól sült el, Shannarinál meg nem is volt időn se szólni… Na, mindegy már! Ilyesmikre oda kell figyelnem.
Balar hátradől, immár kényelmesen, és a tulajdonjogokról, jelekről, ilyesmiről beszél.
Odáig értem, ha hirtelen három rabszolgát venne, akkor a család rákérdezne, hogy na mégis miből. Azt is értem, hogy jó álca, hogy az én nevemre vesz kettőt. Csakhogy! Ha hivatalosan is a nevemre veszi őket és Khaled billog kerül rájuk, akkor én elvben bármikor elsétálhatok velük. Jó, csak elvben… de attól még a papír papír, a billog meg billog.
Tehát valami olyasmi lenne a mese, hogy találkoztál egy szegény nemes lánnyal, aki valami úton-módon elhagyta a papírjait, és így a szeráj helyett nálad lakik, neked fizet a szobáért, plusz még a teázóba is besegít, és nem, még mindig nincsenek papírjai, de a hivatalba se mehet, és van két saját rabszolgája, de nem azokon meg nincs rajta a billogja, és a nyilvántartások szerint meg Chrima árukészletnek minősülnek…
Lassan elvigyorodom.
Te Balar, szerinted mennyire kell szépen mosolyognom Kétcsapásra, hogy egy ilyen mesét ne kezdjen el ellenőrizni?
Talán, ha Szélvésznek csak szimpatikus leszek, de nem indul be rám, ő nem néz utána. Hasfelmetsző kétséges. Orákulum talán hallgatna, akkor is, ha gyanús neki a dolog. De mi van Nagyszájúval?
Illetve, vagy kitalálunk valamit, amit elhinnének ők is, vagy valami olyan mesét, amit ha vad is, de szeretnék, hogy igaz legyen.
A karosszékben elterpeszkedő harcosra függesztem a tekintetemet, várva, hogy mondjon valamit.
Akár csak annyit, hogy gondolkodni fog rajta. Végtére is az ő családja, nem az enyém.
Adel… nos, neki elég, ha beadom, hogy beleszerettem Balarba, és hogy talán ő sem közömbös. Ha látja, hogy Balar minimum védelmez, akkor talán meg is nyugszik ebben. Rólam ez hihető mese.
De a Chrima család? Nem tudom, nem kapnának-e röhögőgörcsöt, ha Balar a neoliták közötti szolidaritásra hivatkozna, vagy jótékonyságra.
Azt hiszem, hirtelen így az utolsó megjegyzésem mellbe vágja Balart, lévén felkel, és megindul.
Tippre a pincébe.
Én meg követem. Már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, mit akar.
És így, mivel nem küld el, látom, hol a titkos hely, és minden egyebet is.
Úgy néz ki, Balar tényleg bízik bennem.  Jó érzés. Hiszen lehetnék akár egy banda felderítője is. Beépüök pár nap alatt, aztán mikor már mindent kitapasztaltam, feldobom. Van ilyen.
Igaz, az nem én vagyok.
Aztán a nap folyamán immár másodszor vágunk neki a keleti piacnak.
Néz is nagyot a rabszolga-kereskedő, mikor újra megjelenünk a placca előtt.
Időközben eladta a szőke nőt. A többiek még megvannak. Lina és Hermann is.
Ezúttal nem szólalok meg, Balarra hagyom, hogy mit mond vagy tesz, én csak figyelek.
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 26, 2017 5:06 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Az megoldható. Az elrendezés meg tervezhető, átalakítható. Úgysincs még kitalálva. – Megdörzsölöm az állam. – Eleve az a tervem, hogy zárás után az asztalok és a székek össze legyenek pakolva egy kupacba és letakarva. Különben még nyugodt időjárás esetén is porban fognak úszni. Ha meg jön egy homokvihar… - nem fejezem be, szerintem pontosan tudja, mire gondolok. – Az edzések egy része amúgy is a pincében lesz. Ott hűvös van, nem tűz a nap. Lesz zsák homokkal töltve amit lehet ütni. Meg egyéb mókás dolgok.
Nem menekült el, ez a lényeg. Ami azért jó, mert ő is úgy vélte, nincs minden romokban, a szavaim csak megerősítettek. Nem pedig átfordították a véleményét. Ettől még nem szívesen beszélek a dologról. Túl sok érzelem, túl nyálas az ügy. Le lehetne már zárni. De azért válaszolok.
- A várost. A sivatagot. Kaddát. Nem szeretem a lezáratlan ügyeket. Ha elmenekülsz mielőtt beszélnénk, megkerestelek volna.
Itt van, a többi nem számít. Nézem ezt a lehetetlen pózt, amibe hajtogatja magát az ágyon. Nekem a lábam is kitörne, de neki kényelmes. Nem baj, legyen is hajlékony és mozgékony, legalább szélesebb lesz a mozgástartománya a harcban.
- Játék is és tompítom az élét is. A kettő nem zárja ki egymást. Ha nem lett volna veszélyes, nem lett volna szórakoztató. Kaptam pár sebet, amiből az egyik nagyon de nagyon ocsmány volt.
Tényleg az volt, kellett vagy egy hét, mire nem volt furcsa hangja a légzésemnek, és még egy, mire a fájdalom is eltűnt. Nem beszélve a seblázról. Nem szoktam lázas lenni sebesüléskor, de ez az ember-fegyver valahogy más volt. Három napig itatta velem a főzeteit Hasfelmetsző, mire elmúlt. Gondolom a lövedéke, bármi legyen is az, töméntelen mennyiségű szemetet pakolt le a tüdőmbe. Többet, mint amivel az immunrendszerem elbírt.
- Rajtam és Homáron kívül mindenki meghalt, és mi is csak azért éltük túl, mert vallatni akartak, és ostobák voltak a rablók. Az igaz, hogy a megbízók megérdemelték a halált, még ha egyiküké kíméletesen gyors is volt, de a pereputtyuk már nem feltétlen. Egy őr honnét tudná, mifélék a gazdái. A beosztottjaik se biztos, hogy önként voltak ott. Nekem nem okoz ez lelki traumát, mármint hogy megöltem jóval többet, mint szükséges és indokolt volt, de nem mindenkinek van olyan kérges lelke, mint nekem.
Vállat vonok.
- A szolgák meg akik szöktek, nyilván a saját felelősségükre tették. Tudták mit kockáztatnak, az én felelősségem az egészben mindössze annyi, hogy párral elhitettem, lázadók vagyunk és segítünk nekik. Az ő bajuk, hogy elhitték – vigyorgok. Jó érzés azért, hogy nem ítéli el a vérfürdőt, amit műveltem. Magam se értem, miért fontos ez nekem, de valamiért az.
- Kétcsapásnál sosem lehet tudni. Lehet megérti, lehet nem, én úgy voltam vele, nem kockáztatom, hogy felbosszantom és elveszi a pénzt. Egyelőre nem. Aztán persze minél tovább halasztottam, annál nehezebb lett volna szóba hozni. Mert akkor már a titkolódzást is meg kellene indokolni. A titkok szinte mindig visszamarnak valahol.
Ez utolsó pár szavam visszhangzik a fejemben, mikor elszólom magam a vörös kapcsán. Most a saját titkom fog belemarni a hátsómba, és nem nagyon van indokom, amivel védhetem magam. A vásárlást igen, de a megtévesztést nem. Mindegy, én főztem, én fogom megenni, úgy lesz ahogy lesz.
Hátrahajtom a fejem, a mennyezetet nézem egy pillanatra, ahogy próbálom összeszedni, mit is akarok mondani. Nem is az, hogy mit, hanem az, ahogy. Aztán ismét az arcát nézem.
- Shannari nem a teaházé. Az enyém. Senki nem nyúlhat hozzá az engedélyem nélkül. – félmosoly. – Nem úgy tűnt, hogy bölcs dolog ezt elmondanom neked, úgy látszott az ellenszenved felé jóval erősebb, mint hogy jól fogadj egy ilyen döntést tőlem. Gondoltam idővel, mikor már ha nem is kedveled de legalább kevésbé utálod, majd elmondom. Azt nem gondoltam, hogy pár óra alatt eljutunk idáig.
Azt, hogy miért vettem magamnak, nem biztos, hogy el tudnám mondani értelmesen. Még kevésbé hiszem, hogy el tudná fogadni. Nem is elfogadni, megérteni. Nem hiszem, hogy valaha volt ugyanebben a helyzetben. Még én se teljesen értem, fél nappal a döntésem után az indokaim ostobának és nevetségesnek tűnnek még nekem is. Mindegy. Ha rákérdez, nincs sok választásom, se tagadni, se hazudozni nem akarok a továbbiakban. Eddig is ez volt az egyetlen nem valós állításom (legalábbis nem emlékszem másra), és ez is talán több volt, mint kellett volna.
- Igen, tudnia kell, hogy van a szerből itthon, és azt is, hogy hozzáférhet, ha kell. A hozzáférésből tudjuk majd, hogy függő-e. Ha nem, akkor nincs gond. Szabadnapján felőlem élhet vele, már ha neked nincs ellenedre. Értelmes mennyiségben, természetesen. Meg tudnia kell, hogy ha a többiek meglátják belőve, akkor bajba keveri önmagát és engem is.
Nem tudom eldönteni, tetszik-e neki az ötlet, hogy kap két szolgát. Egyrészt olyan, mintha örülne neki, másrészt meg mintha valami aggasztaná. Talán az, ahogy szereztem a pénzt? Vagy az a baja, hogy Lina és Hermann nem akartak a vörössel egy helyre kerülni, és esetleg szökni próbálnak?
Utána elhúzom a szám.
- Én nagyon szeretném elhinni ezt a mesét, de ahogy összefoglaltad, nekem se megy. Van egy hetünk kitalálni valami hihetőbbet. Végső esetben jöhet a semmi közötök hozzá mint indok. Nem a legjobb, és Hasfelmetsző és valószínű Szélvész is meg fog próbálni mindent, hogy kiszedje belőlünk és a szolgákból az igazat, de a nincs indoklásnál egy fokkal jobb.
Vagy gondolhatunk egy merészet és megmondhatjuk az igazat, hozzátéve, hogy aki röhögni vagy pletykálni mer, azt párbajra hívom és pudinggá püfölöm.

Fogalmam sincs mit ért azon, hogy vad, de szeretnék, ha igaz lenne. De úgy érzem, jobb, nem rákérdeznem. Már veszekedtünk egyet, és nem kellene megint felbosszantanunk egymást félreértésből.
A keleti piacon is kegyetlen meleg van, mint ma mindenhol. A kereskedő rögtön jön elénk, kérdezi, minden rendben van-e a vörössel.
- Persze, - felelem, - sőt, annyira elégedettek vagyunk az áruddal, hogy elvisszük azt a kettőt is – bökök Hermann és Lina felé.
A kereskedő több mint boldog, és ismét felkínálja a húsz százalék kedvezményt, noha a második húsz százalékot már nem. Nem baj, van miből kifizetni, és nem bánom túlságosan, ha apad ez a vagyon.
Gyorsan átgondolom, hogy is kellene ez, ha már nem tettem eddig. Az én nevem kerül erre a szerződésre, de a nevem után odaírom, hogy rabszolgakereskedő. Így egyértelmű a papírok alapján, hogy áruról beszélünk. Nem a Chrima háznak veszem, hogy védjem őket Szélvésztől és Hasfelmetszőtől. Aztán, ha itt van a papírja a madárkának, írunk új adásvételit közöttem és a madárka között.
Hagyom, hogy a madárka nézze át kettejük batyuját, és ő magyarázza el nekik a helyzetet. Kifizetem amit kell, lepecsételem a zsebeben hordott gyűrűvel a szerződés mindkét példányát, majd irány a nyugati piac, bevásárolni ennek a kettőnek is.
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 26, 2017 4:06 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Magam elé képzelem a tetőteraszt, és lassan bólintok. Világos, oda még ki kell találnia, mit hogyan szeretne, van még pár napunk, és ha megkérdez, talán nekem is lesz pár használható ötletem. De nem ez most a legfontosabb.
Szóval az alagsorban is. Nem rossz gondolat. A fekvőtámaszokat meg itt is gyakorlohatom.
Úgy látom, Balar valahogy már a tudattól jobban volt és van, hogy itt vagyok.
Egyre inkább elhiszem, hogy nem csak üres szólam volt az, hogy utánam jött volna. Ahogy az sem, hogy tartott tőle, hogy nekiindulnhattam volna minden nélkül. Vagy hogyan is mondjam, de a lényeg ez, azt hiszem komolyan félt attól, hogy mire visszaér, már nem leszek itt. És talán reménykedett, hogy mégis. De azért itt maradt az ajtóm előtt, ki ne osonjak.
Nem mintha nem tudnék elrepülni az ablakpárkányról.
Egy másodpercre megfordul a fejemben, hogy ezt megmondom neki. De aztán hallgatok.
Főleg, mert nem akarom Balar figyelmét felhívni erre a tényre, egyébként is elég okos, magától is rájönne, ha végiggondolná. De éppen ez is mutatja, hogy itt szobrozott az ajtóm előtt, hogy nem az eszét használta, nem a hideg logika vezette. Pedig egyébként igenis racionális. Apró kis mosoly jelenik meg az arcomon, mert tetszik a következtetés, amire jutok, a lehetőség, hogy Balart netalán érzelmek is irányították. Esetleg nem is csak csekély mértékben.
A várost. A sivatagot. Kaddát.
Tényleg képes lett volna oda is utánam jönni? Ha holnap Adel felkapna, Balar utánam jönne?
A szemeim elkerekednek, őt nézem.
Aprót bólintok, nem szólok semmit. Csak dédelgetem magamban ezeket a szavakat.
Balar engem néz, én meg viszonzom a pillantását.
Szóval igazam van. Beszereztél egy ocsmány sebet is – bólintok. – Pedig már azt hittem, az én kiképzőmmel ilyenek nem történhetnek.
Próbálom könnyedén felfogni a dolgot, vagy legalább úgy tenni, mintha sikerülne. Az segít benne, hogy reggel nem láttam Balar testén hegeket. Leszámítva azt, ami a nyakán van, a bőre makulátlan. Nagyon-nagyon jó genetikával rendelkezik ilyen téren, ehhez kétség sem férhet.
Szóval az egész karavánt lemészárolták, és ti ketten… – lassan ingatom a fejem –, az utolsók voltatok, és nyelvek kellettek volna nekik.
Sóhajtok.
Attól függ, mennyi ideje szolgál nekik az az őr, és mennyire vak, vagy ostoba. Ahogy mondtad, viadorokkal foglalkoztak, Shannarit lökték oda jutalomnak… Ezt az őrök is látták, a beosztottjaik is. Szabad neoliták, sejthették, hogy nem egy pékségben dolgoznak, sem egy selyemkereskedő karavánjait kísérgetik.
Tudhatták, hogy a nagy pénz nagy kockázatot is jelent. Elvben nyerhettek is volna. És ahogy végiggondolom Balar szavait, pedig csak a tömör összefoglalót kapom, azt is erősen tompítva, arra jutok, hogy…
Ti ketten mentetek oda, igaz? Te és ez a Homár nevű ember. Ne is haragudj, de nem fogok sajnálkozni! Egyszerűen örülök, hogy élsz. Egy neolita, meg egy ember, egy egész nemesi ház teljes őrszemélyzete ellen. Nekem ne akard beadni, hogy igazságtalan csatában, nagy túlerő ellen maradtak alul. Ti csak ketten voltatok. Két őrült!
Szusszanok. Mert Balar rengeteget kockáztatott.
De azt nem mondom, hogy nem jogosan.
Azt meg még nem tudom, mennyire ment fejjel a falnak.
Jó, hogy itt vagy! Ha valami ért volna, most ki fogadott volna be engem, hm?
Próbálok mosolyogni, játszani a kicsit egoista hercegkisasszonyt, de a hangomból tudhatja, ez a kérdés, ezek a szavak másról szólnak. Valahogy próbálom feldolgozni a hallottakat. Muszáj.
Mert tény, Balar nem békés tevetenyésztő.
Valóban nem. Az a Homár mit szólt hozzá?
Kíváncsi vagyok. Valóban az. Balar a rabszolgakufár, aki azt mondja jó játék volt a rajtaütés, hogyan jön össze egy emberrel? Milyen ez a férfi valójában? Mi lakozhat benne? Hiszen azon vesztünk össze, hogy szerinte keményebben bántam a rabszolgáival, mint kellene.
Valami van itt. Érzem. De még nem tudom mi.
Majd… majd…
Az ő bajuk…
Balarra pillantok.
És ha igazat mondtál? Mármint, te tudod, ki ez a Homár? Gondolj bele, egy ember, akit neoliták is felfogadnak, karavánokat kísér, átkel a sivatagon, jön-megy, majd felhajtja a titeket átverő megbízókat és benne van a bosszúban is. Nem egy átlagos meghúzom magam, jófiú vagyok típus ő sem. Ugye?
Ahogy az apjáról beszél, valahogy érthetőek az érvei. Kétesélyes lett volna a dolog. Utána meg, ahogy telt az idő, már nem is tudott mit tenni.
Igen. A titkolózás sosem jó, ha olyan előtt titkolsz valami jelentős dolgot, aki fontos neked. Utólag megkérdezi: de miért nem szóltál? Aztán azt: nem bíztál bennem? És máris ott a baj. Mert ezt a második kérdést sokkal nehezebb kimagyarázni. Kétcsapás lehet inkább ezen mérgelné fel magát.
Nem mellesleg jogosan. Szóval most épp nem lehet neki elmondani. Majd talán az egész végén, addigra talán valami jó indokot is ki lehet találni, amit nem szívna mellre.
Ahogy kinéz, esélye van, hogy velem ne járjon így, ha már elszólta magát. Bár nem tudom, az mennyire volt véletlen, és mennyire szándékos elszólás, hogy… nos, igen, úgy hiszem, Shannari nem a kláné. De jelenleg a miértek jobban érdekelnek. Nem mintha nem lenne joga arra költeni az aranyait, amire akarja, de mégis, magam előtt nem tagadhatom, hogy igenis tudni akarom az okot.
Odáig, hogy kevésbé utálom, vagy odáig, hogy elmondod? – kérdezek vissza finoman felvont szemöldökkel. – Egyébként az, hogy hogyan fogadom a döntést, nos, az attól is függ, hogy miért tetted. Miért a saját nevedre vetted? Illetve… miért vetted meg egyáltalán? És most azt a részt hagyjuk, hogy jó lesz-e a teaházban.
Komolyan nézem Balart.
Nem gondolom, hogy annyira nehéz dolgot kérdezek, de lehet, hogy nem könnyű megfogalmaznia, vagy éppen kínosnak érzi. Jelenleg egy dologra emlékszem pontosan, mikor azt mondta, hogy nem ágyasnak akarja. Pedig Shannarit elnézve ez lenne az első kézenfekvő ok.
De ha hiszek Balarnak, és ha ez nem így van, akkor annál jobban érdekel a kérdés.
Ingatom a fejem.
Hát ellenemre van. Mármint… ha belegondolsz te is belátod. Ha szabadnapon élhet vele, akkor nem szokik le. Akkor nincs megoldva a probléma. Ez az egyik fele. A másik, hogy rontja a morált a házban a többiek között. Tehát amíg nem vagyunk túl a leszoktatáson kicsi mennyiségben lehet a házban ilyen szer, de nem tartom jó ötletnek, hogy csak úgy vehessen belőle bárki is.
Balarra nézek, nagyon komolyan.
A bárkin téged is értelek és magamat is. Teljesen komolyan. Viszont, ha ezen túl vagyunk, a maradék megy a csatornába. Tehát inkább nem kellene belőle mennyiség. Minek, mikor úgyis kidobjuk?
Arra, ahogy grimaszol, kérdőn nézek.
Hát igen. És az elmondásod alapján a családod nem naiv lelkekből áll, és mind kellőképpen intelligensek. Valami tényleg hihető indokkal kell magyaráznunk a dolgokat. És lehetőleg mindkettőnknek ugyanazzal.
Komoly képpel bököm ki:
Mondjuk azt, hogy megtetszettél pucéron és hajlandó voltam maradni, miután elég aranyat ajánlottál?
Bátorság, Aicha, nem nevet, nem pirul, csak figyeld, milyen arcot vág! Ezt mondom magamnak és kivárok.
Egyébként is, ez az igazság. Illetve annak egy része. Egy elég önkényesen kiemelt része. Egy olyan része, ami nagyon sarkított és nem is fedi egészen az igazságot. De éppen Szélvész szemében akár hihető is lehetne, ha Balar pontosan jellemezte az öccsét.
Ugyanakkor lehet, hogy Kétcsapás nem venné be. Vagy Orákulum. Vagy ha itt tartunk, akkor Hasfelmetsző.
Tehát? Van valami ötleted?
A piacra visszatérve szerencsénk van, Lina és Hermann még ott vannak.
Balar a papírokkal foglalkozik, én nézem át a két új rabszolga holmiját. Semmi különös, egy váltásnyi ruhájuk van. Lináé ócska, Hermanné véres, már ha nem tévedek a foltok eredetét illetően.
Balar úr átgondolta a dolgot. Úgy döntött, hasznára lehettek – közlöm velük.
Lina ijedten néz Balarra, Hermann kételkedve.
Hát igen, az a bizonyos nyerjük el a bizalmukat játék nem lesz annyira egyszerű. Komolyan pillantok rájuk.
A papírjaitok elkészülnek egy percen belül. Én azt tanácsolom, tegyétek, amit Balar úr mond. Szokás szerint kaptok felszerelést, ez megfelelő ruhákat jelent, és hazaérve megkapjátok a feladatotokat is. Az úton két dologra kell figyelnetek. Megfelelő viselkedés, és nem próbáltok szökni. Balar úr vagy én úgyis megtalálnánk titeket. Menjünk!
Szerencsére ezek után a bevásárlással már nincs baj.
Magamban számolgatok, meg újra számolgatok, és harmincadszor is oda jutok, hogy ők ketten, Lina és Hermann, túl nagy ajándék. Miért? Miért?
Miért?
Nem tudom, mikor kapok majd erre választ.
Talán ma este. Talán később. Mindegy. Most mindegy. A lényeg, hogy nem máshova kerültek, a többi ráér pillanatnyilag.
A Kimérába visszaérve Balarra pillantok.
Előbb hívjam Vulfiust, vagy most rögtön szeretnéd eligazítani az újakat?
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 27, 2017 10:24 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Ha Vulfiussal együtt csinálod, akkor jobb, ha nem a szobádban – mondom könnyedén. – De ha ezt a részt külön csináljátok, akkor meg jobb a szobád. Neki meg az ő helye. Eldöntötted már, hogy lesznek elhelyezve?
Ez utóbbi kérdésre annyira nem érdekel a válasz, nem is tudom, miért kérdeztem. Visszavonni a kérdést most már késő, és különben sem akkora baj, ha tudom, hogy lesznek elhelyezve.
- Erről jut eszembe, az egyik szobát, lehetőleg ezen a szinten ki kell alakítani vendégszobának, legalább olyan kényelmesnek, mint ez itt. Három vendégszobának kell lennie összesen.
Figyelem, ahogy mereng, valamin nagyon agyal, és láthatólag elégedett vele. Az tölti el ekkora örömmel, hogy a világ végére is utána mentem volna?
Aztán csak néz, figyel, és olyan, mintha jóval többet látna, jóval többet érzékelne, mint amit a szeme befogad. Gondolom a fantáziája kiegészíti a dolgokat. Vajon miről ábrándozik?
- Csak az nem sérül aki nem harcol. De néha az is.
Úgy döntök, nem győzködöm tovább, hogy nem volt okos ötlet az a rajtaütés. Pedig nem volt az. Kellett volna még három-öt zsoldos. Jóféle, tapasztalt szerencsevadászok. Akkor simábban ment volna, bár a sérülésem leszámítva annyira ez sem volt rázós. De legalább megérti, hogy ami nekem játék és pusztítás, másnak óriási trauma is lehet. Mint például neki.
- Homár szerintem azt se tudta hol van és mit csinálunk. Az ő terve volt az egész, ő kockáztatott rajta igazán sokat, hogy mást ne mondjak, könnyen begyűjthetett volna egy rabszolga-billogot, mint ahogy őt is könnyen begyűjthették volna rabszolgának. Van ugyan valamiféle szabadság-levele, de a teljes zsákmányt fel merném rá tenni, hogy vagy hamis, vagy nem őróla szól. Igazából ő váltig állítja, hogy a neve Omar, én ezt hallottam félre Homárnak, és azóta ezzel cukkolom. Ugyanakkor a papírokon Ocsmány Ferenc vagy valami hasonló volt. Szerintem egyik se az ő neve. Ezért hívom továbbra is Homárnak. Egyik álnév pont olyan jó, mint a másik. – elvigyorodom az emlékekre. – Viadorként ment be, gondolom verekedett, eleve se volt tökéletes állapotban, bucira volt dagadva az arca. Utána kapott pár csapást serpenyőkkel, ne, ezt ne kommentáld, majd mikor összekevert egy ellenséggel és rámugrott, úgy a falhoz kentem, hogy csak nyekkent.
Tarkóra teszem a kezem, nyújtózom egy nagyot.
- Végig vinnyogott, hogy a tűz már túlzás volt, meg mennyire haragszik rám, meg hasonlók. Én mondtam neki, hogy elégtételért megyek, mégis mire számított, mit fogok csinálni? Tojást dobálok a házra?
Hogy igazat? Hogy Homár marillás lenne? Na az lenne az évszázad vicce.
- Nem tartom valószínűnek, nekem nem olyannak tűnt, mint aki bárkivel vagy bármivel foglalkozik önmagán kívül. Esetleg az aktuális szövetségeseivel. Külön mentünk az épületbe, odabent találkoztunk. Nem ismert meg, ráugrott a hátamra, és el akarta vágni a nyakam. Akkor kentem a falhoz. De ha egy rabszolga lépett volna be, z állítólagos marillást keresve, bizony megölte volna gondolkodás nélkül. Kétlem, hogy egy lázadó ilyen felelőtlen lenne. Nekem egy világcsavargónak tűnik, tipikus sunnyogó, aki úgy boldogul egy ellenséges világban ahogy tud.
Aztán belesétálok a saját elszólásomba, és megkapom a kérdést, amire nem szeretnék felelni. Beharapom a szám, gondolkodom, de nincs kiút, ha nem akarom a virág-rajzcucc kombináció által visszaszerzett békét eltékozolni, válaszolnom kell. Nem hiszem, hogy érteni fogja. Elfogadni talán, de érteni nem. Túlságosan is már világból valók vagyunk ehhez. De mindegy, próbálom átgondolni, hogy is tudnám ezt szavakba önteni. Két pólusa van a történetnek, melyiknél kezdjem. Nagyot sóhajtok.
- Meséltem már neked Duncanről. Félvér, fegyvermester, Kétcsapás és többünk bizalmasa, rabszolga. Ő adott először fegyvert a kezembe, ő tanított mindenre, amit tudok. Amióta az eszem tudom, ott van az életemben, baráti tanács, óvatos figyelmeztetés, vagy egy cinikus, arcpirító vicc. Az egyetlen szolga, akiben annyira megbízom, hogy megmondhatja, mit tegyek. Egyetlen szolga? Még Kétcsapás véleményét se tartom annyira, mint Duncanét. Biztos vagyok benne, hogy mielőtt az otthoniak elindultak, lediktált valakinek pár sort, amit nekem szánt. Duncan nemrég töltötte be a hatvanötöt. Az emberek gyorsan halnak. Nincs már neki sok hátra. Egy dekád vagy annyi sem. – kis szünetet tartok, hogy lássam, érti-e amiről beszélek.
- Nem tudom elképzelni azt a jövőt, ahol Duncan nincs ott. Ahol nem hallom a gúnyos kacaját, mikor ostobaságot csinálok. A néma elismerést, mikró büszke rám. – újabb szünet. Úgy érzem, nem jó szavakat használok, de egyszerűen jobbat nem találok.
- A piacon, mikor vizsgáltam őket, tényleg csak egy felszolgálót kerestem. És valóban, mindhárman megfeleltek volna. Viszont egy pillanatra, egyetlen töredék másodpercre láttam valamit a vörös szemében, egy huncut csillanást, egy gúnyos félmosolyt, pont olyat, mintha Duncan állna ott. Megvan benne a tűz, a makacsság, és a humor, mindaz, ami Rahesából és szinte minden más szolgából hiányzik. Egy pillanatra azt láttam, hogy Shannari lehet olyasvalaki az életemben, mint Duncan. Idővel. Sok-sok idővel. Dekádba is belekerülhet. Az is lehet, sose válik hasonlóvá se.
Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem érti, miről beszélek. Ezek a szavak alapján én se érteném.
- Nem arról van szó, hogy akarok egy második, vöröshajú, nagymellű Duncant. Hanem arról, hogy látok valakit, aki pont olyan nagypofájú szabad szellem, mint Duncan, és tartozom az öregnek annyival, hogy e szikrát nem hagyom kihunyni, hanem mindent megteszek amit tudok, hogy kiteljesedjen.
Hallgatok. Nem tudok, mit hozzátenni. Ha nem elég jó neki az indokom, ha nem érti, akkor… akkor mi lesz? Ostobának nevez? Hazugnak? Mindenesetre most már a vörös itt van, itt is marad, és se Nagyszájú, se Szélvész, se Hasfelmetsző nem fog tudni kezet emelni rá. Kétcsapás megtehetné, de ő értené, miről van szó, nem mutatja, de tudom, hogy ő is mennyire kötődik Duncanhez. Az utóbbi pár évben, mióta észrevette, mennyire látványosan öregszik, nagyon sok időt tölt vele. Nem tudjuk őt megfiatalítani, de ezt megtehetem érte. Valakit, aki olyan lehet, mint ő, nem hagyok eltaposni.
- Rendben. – felelem. – Legyen ahogy mondod. – Tényleg igaza van. Ebbe nem gondoltam bele. Márpedig, ha komolyan gondolom, hogy meg akarom tartani a teázót, oda kell figyelnem rá, hogy mely döntésem milyen hatással jár a többiekre.
Az indokra, mait mondani akar a többieknek, felröhögök.
- Tudod mi a vicces, Madárka? Ez még akár működne is. Senki nem hinné el, de nem feszegetnék tovább a témát. Legfeljebb engem zaklatnának, hogy mi az igazság.

A piacozás gyorsan meglett. Viszont ezzel ott vagyunk, hogy át kell tervezni a szobákat. Gondolom Hermann és Lina megy egy helyiségbe, mivel ők a madárkáéi. A többiek meg… de miért én töröm ezen a fejem? Nem az én dolgom. Mindketten kaptak két váltás ruhát, egy-egy kötényt is a teázóba. Engedelmesen és csendben jöttek utánunk végig, és gyakran váltottak egymással néma pillantásokat, nem beszéltek. Nekem pont megfelel. Egyszer láttam, amikor Hermann hozzáért Linához, de nem volt benne erotikus töltet, inkább egyfajta védelmezői, atyai érintés. Persze Hermann túl fiatal az apjának lenni, de annak van rételme, hogy meg akarja védeni.
- Előbb az eligazítás. De te fogod tartani, mivel te vagy a gazdájuk. Én csak őrzöm a papírt. Jut eszembe, találd ki, hogy akarod elpakolni a szolgákat, ki kivel együtt. Valamint azt is, milyen legyen a billogod. Mire ideérnek a papírjaid, pont meg tudjuk csináltatni a billogvasat egy kováccsal. – kicsit elgondolkodom. – Mond el nekik a szabályokat, ne szökjenek, te vagy a tulajdonosuk, de billogot csak később kapnak, fogadjanak szót nekem is, ilyenek. A végén pedig mond meg nekik, hogy ha nem lesz velük gondunk, jó helyük lesz. Ja, igen, vagyon, pénz, kivásárlás terén értelemszerűen nem kell az én szabályaimat követned velük.
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 27, 2017 6:19 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Kérdőn pillantok Balarra. Ha az apám mondana ilyet, vagy a fivérem, nos, az rendben van, nekik jogukban állna. De Balar? Miért is érdekli ez a dolog Balart, mikor korábban kijelentette, nem igazán számít, hogy egy nő szűz-e vagy sem.
Egyébként is, Vulfius sosem merne semmivel próbálkozni. Másrészt, ha egy hímnemű egyed próbálkozni akarna, az megtehetné az alagsorban is. Például.
Ha viszont az a baj, hogy Vulfius ember és ráadásul rabszolga, na, nem mintha egyébként számba jött volna nálam, akkor kíváncsi vagyok, mit szólna ahhoz, hogyha azt mondanám, a szobámba majd Szélvészt hívom. Vagy Orákulumot.
Egyébként egyiktől sem akarok semmit, de úgy érdekelne, Balar milyen arcot vágna.
És mégsem dobom be neki ezt. Azért nem, igen, azért, amin korábban már gondolkodtam. Vajon hány lányt és nőt halászott már el az orra elől az öccse, a nagydumás nőcsábász?
Nem mintha Balarnak nem lenne elég jó a beszélőkéje, csak az se mindegy ki mit mond, és hogyan.
Talán jobb, ha ezt külön – felelem végül, majd bólintok. – Beszéltem velük. Rahesa és Vulfius szeretnének együtt maradni. Shannarinak lesz külön helye. Nem lesz gond, tudják, hogy valamennyien kaphattak volna külön kuckót. De így az elvonás miatt is jobb lesz majd, úgy gondolom.
Komolyan bólintok.
Akkor három vendégszoba, és legalább kettő a szolgáknak, de lehet, hogy több is.
Mivel eszembe jut, hogy rám pirított korábban, így most odafigyelek.
Tehát kell minimum négy, de inkább öt új szoba, ebből három kényelmes vendégszoba, és egy vagy kettő szolgáknak való. A vendégszobák közül egy ezen a szinten. Erre van ötletem. A következő szoba, ahol a pajzsodat megtaláltam, még nagyobb is, mint ez. Bármiféle kívánság, hogy kié legyen? Ki hova kerüljön?
Összekapom magam, mert Balar beszél, és álmodozásból nem élünk meg, igyekszem figyelni, és anyám szavai zsongnak bennem közben: Éjszakára tartogasd álmaidat!
Lassan ingatom a fejemet. Két őrült! Két idióta!
Balar úgy tűnik biztatásnak veszi a hallgatásomat, mert mesél, valami Omar nevű tagról, serpenyőkről, hamis papírokról, tűzről és tojádobálásról, közben meg elégedetten nyújtózik előttem.
Szóval kétled? – kérdezek rá felvont szemöldökkel. – Hát, ha a két nap alapján engem kérdeztek volna, én is azt mondtam volna, hogy nem, nem lehetett Balar Chrima az a félbolond, aki egy jöttment emberrel behatolt egy nemesi házba és a földdel tette eggyenlővé. Nem, az kizárt, mert az a Balar Chrima, akit én ismerek, józan megfontolások alapján dönt, és igaz, veszedelmes harcos, de felderít, megtervez, végrehajt, mint egy jól működő gépezet, hiszen amúgy is szereti a gépezeteket. Vagy nem így van, Pléhsuszter? – használom most ezt a ragadványnevét.
Erre mi derül ki? Na, mi? Hogy te voltál! Kezdem azt hinni, ez az, amitől Kétcsapás valóban idegessé vált volna. Nem az, hogy odamentél, és tomboltál egyet, hanem az, ahogy tetted. Hátvéd nélkül, előkészítés nélkül…
Szusszantok egyet.
Nem mellesleg én sem örülök.
Egy harcost bármikor elérhet egy penge, egy nyílvessző, de azért nem kell pucér seggel az ellenség előtt ugrálni azt kiabálva: ide lőjjetek!
Újra sóhajtok.
A lényegét elmondtam annak, amit akartam ezzel kapcsolatban. Balar okos. Gondolkodjon! Azon is, amit mondtam, meg, ha marad ráérő ideje, akkor azon is, hogy ez vajon mégis miért lehet számomra fontos.
Először azt hiszem, nem is fog felelni Shannarival kapcsolatban. Beharapja a száját, töpreng, hogy mit mondjon, hogyan fogalmazzon, talán azon is, mennyit mondjon el.
Hallgatom, kicsit előrehajolva, odafigyelve. Szereti azt a Duncan nevű rabszolgát, ennyi világos. De hiszen gyerekkora óta ismeri, Duncan a tanítója…
Kíváncsi lettem rá most hirtelen, vajon mit üzenhet neked. És persze arra is, mit szól majd a kérésedhez, hogy küldjön egy nekem való kardot.
Lassan elmosolyodom.
Duncan mindig volt… a rabszolgák jönnek-mennek, kereskedsz velük, a családod képzi őket, ők is adják-veszik őket, és csak kevesen maradnak hosszabb időre, és még kevesebben kiválóak.
Halkan sóhajtok.
Úgy gondoltad, hogy Shannari hasonló lélek lehet. És az első saját rabszolgád, akihez a család nem nyúlhat. Gondolom, az, hogy rád mert szólni a virág miatt, még jobban megerősített a döntésedben. Ugye?
Komolyan nézem Balart.
Ugye tudod, hogy hosszú az út odáig? És lehet, hogy Shannari mégsem olyan, mint Duncan.
Megint eszembe jut valami, és ha már felmerült bennem, akkor rá is kérdezek:
Duncannak van gyereke? Akár olyan, aki nálatok született, vagy olyan, akiről csak tud, hogy világra jött, de nem a ti családotoknál?
Arra, hogy beleegyezik egy javaslatomba, nagyot dobban a szívem,. Öröm és diadal. Ellégedettség, hogy valamit jól találtam ki, hogy én is hozzá tudok tenni a megoldáshoz egy kicsit. De nem kezdek gyerekes módon ujjongani, se hálálkodni, csak komolyan bólintok. A téma túltárgyalva, jelenleg ennyit tehetünk az ügyben, a többi már alakul menet közben.
Az indokomra felröhög, vastagon, telten.
Akár meg is sértődhetnék, de csak elvigyorodom.
Akkor egynek már jó, nem igaz?
Halkan én is nevetni kezdek.
Az igazság is van olyan hihetetlen, mint bármi egyéb.
Aztán elkomolyodok.
Mit szólnának, ha megtudnák?
Végül is ez izgat. Ha valahogy kiderülne, mint szólnának? Maradhatnék? Maradhatna Balar? Vagy belebeszélnének a dolgunkba? Feldobna valamelyikük?
Nekem ez a fontos.
Mert ha csak zaklatnák Balar a részletekért, hát, igazság szerint az még szórakoztató is lenne.

Szerencsére Lina és Hermann még megvannak, aztán már jönnek is utánunk. Nem ostobák ők sem, átgondolták a lehetőségeket, és van egy olyan érzésem, hogy egy öltözet új ruha a piacról, az mindkettejük szemében komoly dolognak számít, és mindenféle reményeket táplál bennük.
Kitaláltam – mondom már otthon, és ezt ők is hallhatják. – De menjünk fel a vendégtérbe, ott van elég hely!
Végül úgy döntök, az eligazításnak nem kerítünk nagy feneket. Hiszen, ha nem süketek, akkor Balart is hallották, és tudják, hogy az én tulajdonomba kerülnek majd.
Direkt nem akarom őket se Balar, sem a saját szobámba vinni, közben észreveszem Vulfiust, ahogy közelít a konyha felől, de megáll és figyel. A konyhában is mintha megszünne a motozás. Esélyesen Balar is marad, szerintem ő is kíváncsi, és ez az ő háza.
Az én nevem Aicha Khaled – kezdem hát –, Aicha úrnőnek, vagy úrnőnek hívhattok. Az úr, aki megvett titeket, Balar Chrima. Balar úrnak szólíthatjátok.
A Pléhsusztert én nem említem. Balarra pillantok, hagyok neki időt, teret, ha mondana ő is valamit, majd tovább beszélek:
Ha ő mond valamit, megcsináljátok. Ugyanúgy utasíthat titeket, mint én, ugyanúgy kiszabhat büntetést is. Ha rájövök, hogy megpróbáltok minket egymás ellen kijátszani, kikerültök az ideiglenes státuszból.
Ezt nagyon komolyan mondom.
Egyelőre ideiglenes nyakörvet fogtok kapni Balar úrtól. A Kiméra épületén belül nem kell viselnetek, de ha elhagyjátók az épületet, akkor igen. A nyakörv a Chrima árukészletet jelöli, de előszerződésem van rátok.
A részleteket nem kell tudniuk. Ennyi tartozik a rabszolgákra.
Ha kimentek a házból, a nyakörvet viselni kell. Ha szökni próbáltok, megtalálunk titeket. Akkor kikerültök az ideiglenes státuszból, és a Chrima család saját belátása szerint határoz rólatok. Ha rendesen teszitek a dolgotokat, akkor nem lesz gond. Egyelőre mindketten itt maradtok. Ez egy teaház. A feladat – itt rájuk nézek – Hermann: a vendégek kiszolgálása, karbantartó munkák, és minden nehezebb munkában részvétel, bútorcipelés, áruk behordása és hasonló munkák, mondjuk meszelés. Vulfius fog eligazítani. Lina, neked konyhai segédmunkák, és minden, amit Rahesa rád bíz, ő fogja felmérni azt is, hogy mihez értesz még a mezei munkán kívül. Ezen kívül olvasni tanulsz. Mindketten részt fogtok venni a hamarosan érkező vendégek kiszolgálásában is.
Sóhajtok, próbálom felidézni a fontos dolgokat.
A házon belül Balar úrnak és nekem, ha úgy érzitek, hogy szükséges, a szemünkbe nézhettek. A házon kívül nem. A vendégeknél tartsátok be az orr magasságot. Hajbókolni nem kell. A szárnyaimhoz ne érjetek, csak, ha én arra kifejezetten utasítalak benneteket. Egyébként tilos! Véletlenül se érjetek hozzá! Mivel ideiglenes státusban vagytok, egyelőre nem kaptok új tulajdonosi billogot, de a régit ki fogjuk ütni.
Ha Balar ott van, rápillantok. Remélem, kíméletes lesz velük. Aztán Vulfiusra nézek, kelleni fog a segítsége újra, de talán nem ma végezzük el. Majd holnap. A sivatag után. Igen. Egy napra elég volt Shannari. Egyébként is látom, hogy Lina lesápad, Hermann meg olyan komoran néz, mint egy viharfelhő.
A billogok átütése holnap lesz. Vulfius majd elmondja, hogy hogyan történik, de Shannarit is megkérdezhetitek. Az új billogokat majd akkor kapjátok, mikor az ideiglenes időszakotok véget ér. Ez a tervek szerint hat hét. Talán kicsit kevesebb, talán több. Heti egy szabadnap a törvény szerint addig is jár.
Elgondolkodom, mi hiányzik még, majd beszélek arról, hogy a teaházban csakis teát és süteményt árulunk, ha bárki zaklatja őket, szóljanak és kapnak védelmet, és kérdezzenek, ha valami nem világos. A borravalóra vonatkozó szabályokat is elmondom, és közlöm, hogy lehet saját vagyonuk már az első időben is, de legfeljebb nyolc arany. Ami aztán, hogy új tulajdonosi jelet kapnak, változhat. Mindketten kerekre nyíló szemekkel bámulnak ránk. Vulfius meg bólogat nekik a háttérből. Elmondom azt is, hogy tilos a bódító szerek használata, ha gondjuk van, szóljanak. Majd a végén az elhelyezésük kerül szóba.
A teaház jelenleg zárva tart. Az oka a bővítés, takarítás, felújítás. Ha elkészülünk, kaphattok saját kis kuckókat is, de dönthettek máshogy is. Ezt majd megbeszéljük. Ami biztos: Rahesa és Vulfius egy szobában lesznek elszállásolva. Így Shannari eddig egymaga van. Lina, vagy mellé kerülhetsz, vagy külön, vagy… – Itt Hermannra pillantok, aki komolyan néz rám, majd a tekintete Balarra villan, aztán újra Linára. De nem szól. Én meg nem kezdek neki bizonygatni semmit. Majd rájön.
Megköszörülöm a torkomat, ismét rám figyelnek.
A jelenlegi külön feladat a lakószint rendbetétele, aztán az algsor rendbetétele. Vulfius majd megmutatja mit hova kell cipelni, Hermann. Lina, te a mosásban segítesz ma. Egy hetünk van. Illetve már csak hat nap. A Chrima-ház tagjai érkeznek. Elvárom, hogy kifogástalanul viselkedjetek és dolgozzatok, panaszuk ne lehessen rátok!
Ugyanis fogalmam nincs, mi történne, ha valamelyikükkel összetűzésbe kerülnének...
Balarra pillantok.
Még valami? – kérdezem tőle, ha esetleg bármit hozzátenne még. Ha igen, akkor lehetősége van, ha nem, akkor Linára pillantok. – Veled még beszélnék. Négyszemközt.
Túl fiatal, talán tizenöt éves. Szóval elég fiatal, de eszembe jut Rahesa. Nem akarom Linát azzal kínos helyzetbe hozni, hogy a férfiak előtt kérdezem meg a női dolgokról, más kérdés, hogy Balarral majd utána megbeszélem, mi a helyzet.

Az este ezek után már nyugalomban telik.
Bőven sok volt a nap. Eszünk, és talán Balar felhoz még pár dolgot, én állok elébe. Talán elmondja, jónak ítélte-e az eligazító beszédemet. Én persze megígérem, hogy időben keltem majd a sivatagi kalandunkhoz.
Gondolkodtam, ki akarok menni a karaván elé, és korán kell majd indununk.
Aztán visszavonulok. Gondolom Balarnak is kell tér, talán gyakorolni akar. Mert én azt teszem. Átkozott fekvőtámaszok! A karjaim reszketnek a végére.
Lefekvés előtt Vulfius dézsát hoz, Shannari és Rahesa meg fürdővizet.
Annyira jólesik tisztálkodni. Friss fehérneműt is veszek, és a felsőmet is kimosom, napkeltére meg fog száradni, mert az ingeket átalakítani még nem volt időm.

Kora reggel ugyanúgy ébresztem Balart, mint előző nap. Az biztos, hogy hálóruhát nem visel, azt nem tudom alsónemű van-e rajta, mert… nos, most nem próbálom neki beadni, hogy amnéziás. Félő, akkor lekésnénk a sivatagi találkozóról.
Balar, te tudod, hogy jutunk ki a találkozóra, én tíz perc múlva lent várlak. Rahesa csomagolt nekünk az útra.
A türelmetlenségem szinte tapintható, de talán most megérti és elnézi nekem. Ahogy azt is, hogy szinte parancsolgatok neki.
Az egy szem jópontom talán, hogy nem maradok a szobában, ha épp kikelne az ágyból.
Egyébként is, emlékszem még, mit láttam tegnap.
Tehát odalent várom.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 28, 2017 12:18 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Nem értem a madárka tekintetét. Szerintem amit mondtam, teljesen logikus. Most komolyan ki kell ezt fejtenem? Úgy tűnik, igen.
- A pincében hűvös van, a szobádban meleg. Ez azt jelenti, ha ott edzetek ketten, sokkal jobban fogtok izzadni. A férfiak izzadtsága sokkal erősebb, és gondolom nem akarod Vulfius verejtékét szagolni, amíg ki nem szellőzik rendesen a szobád.
Erről eszembe jut, hogy kell Vulfiussal beszélnem az edzésekről. Főleg, ha Shannari elkotyogja neki, hogy a Chrimák képeznek viador-szolgákat. tisztázni kell, hogy eszembe sincs őt viadornak képezni és eladni, egyszerűen edzőtárs kell a madárkának.
Aztán megkapom a kérdésre a választ, ami nem érdekelt. Mindegy, én kérdeztem meg, megérdemlem, hogy tudjam, akármennyire is fölösleges ez nekem.
Fejrázás.
- Nem. Összesen kell három vendégszobának lennie, nem neked kell annyit kialakítani. Eredetileg is három vendégszoba volt, ebből egy lett a tiéd, azt kell pótolni.
Nem akarok erre több szót vesztegetni, se gondolkodni rajta, csak történjen meg. Kell három vendégszoba, három szolgaszállás, és egy szoba a madárkának. Ezekből megvan két vendégszoba, egy szolgaszállás, és a madárka szobája. A többit kell megoldani.

A részletes ismertetés mégse volt jó ötlet, most már félbolondnak tart az ostrom miatt. Mondjuk igaza van. De hát pillanatnyilag jó ötletnek látszott, és tényleg rég éreztem magam olyan jól. Különben is, volt tervünk. Homár terve. Végrehajtottuk pontosan úgy, ahogy azt ő kitalálta. Arról én nem tehetek, hogy elfelejtette beletervezni a ház felgyújtását, és ezért rögtönöznöm kellett.
- Én úgy vigyázok magamra, hogy mindenből felgyógyulok – vonok vállat. – Ne tévesszen meg a sima bőröm, több sebet kaptam, mint ahány teát ittam életemben. Különben is, Homár felderített. Innét tudtuk, hová kell menni. Amekkora káosz volt ott Homár jóvoltából, mire megérkeztem, szinte semmi dolgom nem volt, csak néha ütni egyet. Az, hogy megsérültem, az tényleg hiba volt. Ostoba hiba, de nem történt helyrehozhatatlan. A masinériák meg a harc amúgy is két külön dolog, ne keverd a kettőt, kivéve, ha éppen csatagépet javítasz.
Nem fejtem ki, hogy a szavai pontosan arról szólnak, amiről tegnap beszéltem. Én nem fogok túl sokáig élni. Valahogy mindig én szaladok bele a legélesebb késbe, és eddig mindig szerencsém volt, de nem lesz az örökké. Előbb-utóbb rossz napom lesz. Hibázni fogok, nagyobbat, mint amit a genetikám kompenzálni tud. Bármelyik nap lehet ez, és aki hozzám tartozik, ezzel a tudattal kell útnak engednie engem. Nap nap után.
Shannari kapcsán számomra meglepően civilizáltan alakul a téma. Nem ugrik nekem, nem őrjöng, nem repül felém semmi. Még csak mérgesnek sem tűnik.
- Arra én is. Ha nem lesz túl személyes, majd megmutatom. A kardra gondolom jót röhög és a következő levélben megkérdezi, érdemes-e akinek szánom. Pedig tudja, hogy az, mert ha nem lenne érdemes, nem kérnék neki kardot.
Már-már úgy érzem, érti miről beszélek, de mikor hozzáteszi az érveimhez, hogy az első saját rabszolgám, kételyeim lesznek. Nem is vártam megértést. Csak elfogadást.
- Igen, az komolyan megerősített. El tudod képzelni, hogy akár Rahesa, akár Vulfius megszólítson, mikor láthatóan feszült vagyok? Még normál esetben sem mernek. – félrebillentett fejjel figyelem – Különben is. Eddig úgy tudtuk, haragszik rád, gyűlöl téged. Soha jobb lehetőség, hogy fúrni kezdjen. Ehelyett próbál lehetőségeihez képest békíteni.
Vállat vonok.
- Tudom, hogy nem olyan, mint Duncan. Nem lehet egy öreg katonát egy kiélt… nincs rá jobb szó, de szajhához hasonlítani. Ugyanakkor mindketten csúf dolgokon mentek át, és mindketten megőrizték az egyéniségük. Lehet, sose lesz Shannariból az a fejben szabad, hűséges és megbízható, de kíméletlenül őszinte valaki, akit szeretnék magam körül. De lehet, hogy lesz. Csak egy módon deríthetem ki. Nekem nem sürgős, rá tudok szánni pár évet, évtizedet.
A kérdésre határozottan rázom a fejem.
- Nincs. Duncan szerint nincs barbárabb dolog, mint rabszolgaként gyereket szülni, hisz eleve rabságra kárhoztatja a kölyköt. Volt neki sok szeretője, de mind szolga, így ügyelt rá, hogy mind igya a teát.
Nem tudom, mire számított az indoka után. Talán arra, hogy kiakadok? Vagy arra, hogy elvörösödöm, mint ahogy ő szokott? Netán hebegek habogok? Aztán a komoly kérdés. Ami elég jó kérdés.
- Nem hinnék el. Nem a jó szívemről vagyok híres. Én sem tudnám megindokolni a dolgot, ezért is gyanakszom feromonokra. Vég nélküli piszkálások jönnének, és úton útfélen ráböknének neolitákra, hogy őket is be akarom-e fogadni. Amíg szájon nem vágom valamelyiket. Valószínű Nagyszájút.

Ahogy a madárka eligazítja a két frissen vásárolt szolgát, az nem rossz. Én a végére még odatettem volna, hogy ha jól viselkednek, jó helyük lesz itt. De mivel ezt tanácsoltam korábban, nincs értelme hozzáfűznöm. Viszont a gyereklány tekintete a billog átütésének hatására, határozottan nem tetszik. Míg a madárka beszél, gondolkodom is, hogy lehetne máshogy megoldani a jelölést, vagy legalább egy égetéssel. Puhány. Az égetés, ugyan kegyetlenül fájdalmas, de nem kibírhatatlan. Tudom. Én is meg lettem égetve, a korábbi jel törlésére szánt vassal. Mint mindenki, aki a rabszolgákkal kereskedik. Ahogy egy korbácsütést is ki kellett állnunk. Még Négylándzsás apja vezette ezt be, és tartjuk is magunkat hozzá, pedig Nagyszájú mindent megtett ellene. Végül annyit ért el, hogy felajánlották neki, hogy nem foglalkozik szolgákkal, és akkor nem kell átesnie ezen. Először rábólintott, de másnap meggondolta magát. Gondolom a felesége hatására. A bal vádlim hátulján ott az égési seb.
Felkelek, odamegyek hozzájuk, először Hermannhoz. Szó nélkül mutatja az alkarján a jelet. Gondosan tanulmányozom. Utána megnézem Lina jelét is. Hermanné problémás, de Lináé elég halvány, valószínű sok éve, nagyon fiatalon kapta, amikor még az emberek gyógyulási képessége elég magas. Akkor sem éri el egy neolita szintjét, de jobb, mint felnőtt korukban. De a lényeg, hogy talán, csak talán, Lina jelét át lehetne tetoválni is. Hermann alkarját mindenképpen égetni kell, de a jel nála is lehet tetovált. Ezt majd fel kell vetnem a madárkának négyszemközt. A tetoválás drága dolog, de sugall egyfajta előkelőséget, kivételezett helyzetet. Utána visszaülök, de nem szólok továbbra sem. Hagyom, hogy a madárka intézze amit kell. Ahogy Hermann rám pillant, mikor a szállásokról van szó, kis híján felugrom és szájba vágom. Addig rendben van, hogy félti és óvja a gyereket, de ez a nézés kis híján fenyegetés volt. Lehet messze több gondunk lesz Hermannal, mint amit Shannariról gondoltunk. Nem szolga a fejében. Figyelni kell rá, esélyes, hogy szökni fog próbálni. Linával együtt. Ami nagy baj lenne, két okból is. Egyrészt, amíg nem billogozzuk a madárkának, nincs biztosítva, ha meglép, nem kártalanít a kincstár. Másrészt magával vinné a kislányt, és ha megfogják, mármint amikor megfogjak őket, mindkettőt élvenyúzzák. Erről is beszélnem kell a madárkával. Egyik lehetőség, állandóan láncon tartani őket. Zárni amit lehet, és lényegében nyers erővel meggátolni a szökést. A másik, megkedveltetni a lánnyal a helyet, éreztetni vele, hogy védve van, biztonságban, és akkor Hermann nem fog kockáztatni. Ha szökik is, egyedül teszi. De valószínűbb, hogy marad. Harmadszor meg lehet próbálni Hermannal megértetni, hogy itt nem fogja senki bántani Linát, amit odakint nem tud senki, főleg nem ő garantálni.
Még valami? kérdezi a madárka. Bólintok.
- Ahogy Aicha úrnő mondta, - Hermann megrezzen, Lina majdnem remegni kezd a hangom hallatán - jelenleg az én tulajdonaim vagytok, de az úrnőnek szerződése van rátok, vagyis heteken belül az ő tulajdonai lesztek. Ez várhatóan a munkátokat nem fogja befolyásolni. Amennyiben az úrnő beleegyezik, - pillantok a madárkára gyorsan – kérhetitek a Khaled jelet tetoválva is. Ez esetben a tetoválás ára részben vagy egészben titeket terhel, amit megbeszélés szerint törlesztetek. – már látom is Linán az elhatározást. És Hermannén is, hogy mindent megtesz, hogy legalább a gyerek jele tetovált lehessen.
- Hermann, a te jeled muszáj lesz leégetni, másként nem tudjuk eltüntetni. A te jeled, Lina, kis szerencsével áttetoválható égetés nélkül. Ha az úrnő és te is így döntötök, el fogunk menni egy tetoválóhoz megnézetni.
Hátradőlök. Fontos rész jön, amit a madárka sajnos kifelejtett. Mondjuk én se figyelmeztettem rá, de akkor még nem gondoltam, hogy a háromból Hermann lehet a problémás.
- Amíg ebben a házban vagytok, a testetekkel ti rendelkeztek. Se egymástól, se vendégtől nem kell tartanotok. Aki hozzátok ér nem helyénvaló módon, azt először figyelmeztetitek, ha nem hallgat rátok, belátásotok szerint ellenállhattok, de nem ölhettek, és nem is nyomorítotok. Amíg ezt betartjátok, meg tudlak védeni titeket a törvény előtt.
Ezek után már csak annyi marad, hogy kisétálunk, hagyva a madárkát és Linát megbeszélni, amit akarnak. Bármi legyen is az.

Az egész után még gyors bocsánatkérés, hogy félig-meddig felülbíráltam amit a madárka mondott, plusz rövid indoklás, hogy Hermann a fejében nem szolga, és ezért nagyon kel rá figyelni. Vagy be lehet törni, de az gusztustalan, undorító munka, és kétlem, hogy a madárkának van hozzá gyomra.
Aztán mosdás és alvás.

Reggel újabb vicc nélkül ébreszt, de legalább gyorsan haladunk. Az útravaló összekészítve, két-két szendvics, négy tömlő víz. Nem kellene ennyi, de jobb okoskodni, mint pofára esni. Hozom a kardomat, a köpenyemet, és egy oldaltáskába elrakok három vászonzsákot. Ez kelleni fog később. Mindezeken túl az ágyam feletti polcról előveszem, majd a táskába elrakom féltve őrzött kincsemet, egy teleszkópos messzelátót. Szinte sose viszem magammal, annyira óvom mindentől, de ma szükség lesz rá. Csak azt tudjuk, mikor indul a karaván, azt nem, hogy merre mennek. Azt ki kell lesni. Akkora távolságból, hogy legyen időnk eléjük kerülni. Ehhez még este elvégeztem a szükséges számításokat, és megtaláltam az ideális rejtekhelyet a térképem segítségével.
Még ellenőrzöm, Hermann és Lina megvannak-e, de nem menekültek el, sőt, Shannari is itt van, ő készítette a reggelinket.
Vulfiusnak azért szólok, hogy ha Hermannék meglépnének, jegyezze meg, merre indultak el, de ne menjen utánuk önmagában.
Kimegyünk a kapuhoz, a madárka karavánja még itt van, de nem megyünk oda. Ha arrafelé indulna el is húzom, most valószínű ott találná a fivérét, de lehet, hogy figyelik őket.
Egy istállóban fizetek két gyorsléptű ló után. Először tevére gondoltam, de végül nem megyünk olyan messzire ki, és mivel rövid idő alatt kell nagy távot megtennünk, lóval jobban járunk.
Végül kilovagolunk a sziklaoromhoz, ami éppen látóhatárban van a kaputól, és ott a messzelátóval figyeljük a karavánt, merre indul. Amint ez megvan, lóra pattanunk, és az útjukba kerülünk gyors vágtával, hogy az útjukba kerüljünk valahol ott, ahol már nem látnak ránk a városból. Legalábbis ez lenne a tervem.[/color][/b][/color][/b]
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 28, 2017 7:23 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Balart nézem, ahogy értetlenül néz rám, majd elkezdi kifejteni, hogy idefent jobban izzadhatunk, és a férfiak olyankor… Mondja ezt pont most, mikor ő sem épp pacsulitól illatozik, és épp pár perce ölelt magához. Nem mintha ellenemre lett volna
Egyébként indoknak ez is van olyan jó, mint bármi más.
Balart nézem. Vagy tényleg csak indoknak és ürügyként hozta ezt fel, vagy valóban eszébe sem jut, hogy Vulfiusra úgy is nézhetnék.
Egyébként tényleg nem. De ez más kérdés. De az is elmond pár dolgot Balarról, hogy ő így gondolja, és ha ehhez hozzáteszem, amit Shannarinak mondott, akkor az egész logikus is.
A fejrázásra kérdőn nézek.
Nem?
Ó, akkor meg van mentve a haza – vigyorodom el. – A mellettem lévő szoba jó vendégszoba lesz. És két kisebbet is kirámoltunk ugyanezen a szinten. Bár a takarítás, meg a többi még ez után jön. Felettünk még nem néztem körül, de majd holnap, vagy utána.
Így egész más a helyzet. Egyszerűen lemaradtam arról, hogy már eleve volt három vendégszoba. Biztos mondta Balar, talán mikor a tetőre pottyantam, utána, csak akkor egész máson járt az eszem, és valószínűleg nem figyeltem eléggé.
Az, hogy tudom, mit művelt Balar meg az az Omar nevű illető, nem tölt el megkönnyebbüléssel. Mármint tudni, hogy ezek ketten képesek voltak ennyire könnyelműen cselekedni, nagyobb előkészítő munka és hátvéd nélkül. Arról nincsenek illúzióim, hogy esetleg törvény elé citálhatták volna a nemeseket. Az nem működött volna, eleve az ötlet is inkább nevetséges, mint egyáltalán megfontolásra érdemes.
Nem, ha elégtételt akartak, bármilyen módon, azt nekik maguknak kellett intézniük, ez világos. Csak egyszerűen tehették volna nagyonbb odafigyeléssel, precízebben megtervezve, csökkentve a saját kockázatukat. Azt hiszem, ezzel Kétcsapás is egyetértene.
Halkan sóhajtok.
Aztán kikerekednek a szemeim, ahogy a sima bőrét említi, és érzem, hogy az arcom is melegebbé válik. Hát már megint elérte! Pedig lehet, hogy most kifejezetten nem is ez volt a célja. De ő tehet mindenről! Képes volt kikelni az ágyból az orrom előtt egy szál semmiben, mikor már pontosan tudta, hogy csak húzni próbáltam a nem létező amnéziájával.
Mardjunk annyiban, hogy jobban szemügyre kell vennem azt a sima bőröd ahhoz, hogy ezt a mindent elhiggyem! – vetem oda kicsit bosszúsan.
Hát tényleg nem fogja fel, hogy létezik olyan, mint a kockázatok minimalizálása?
Végül aprót szusszanok.
Csak hogy elismered! – majd bólintok. – És szerencsére nem. Hiszen itt vagy.
Egész lassan ingatom a fejem, és Balar szemébe nézek. Legszívesebben megráznám. Megölelném. Újra. De azt hiszem, most nem értené.
Ahogy szerintem azt sem fogja igazán fel, hogy bókol. Persze a maga módján, de attól még így van. Nem lehet Balart valami ficsúrhoz hasonlítani, ebben teljesen igaza van. Számára a kard a fontos, az tehát, hogy otthonról kér egyet nekem, és nem itt a városban veszünk, és hogy pont Duncantól kéri, akiről csak egy perce tudtam meg, mennyire fontos a számára, azért az sok mindent elárul. Jó dolgokat.
Azt, hogy érdemes vagyok. A kardra. A figyelemre.
Vagy akár arra is, hogy hacsak nem túl személyes, akkor láthassam Duncan levelét.
Elmosolyodom.
Köszönöm.
Elgondolkodva nézem Balart.
Nem, valószínűleg nem, hacsak nem rettentő fontos. Ahhoz túlságosan… nem is tudom, igazából nem tudom mi az, ami miatt nem gondolják végig a dolgokat. Mert valójában nem te vagy a félelmük tárgya, illetve nem jobban, mint egy bármilyen átlagos neolitáé. Lásd be, azért van egy bizonyos megjelenésed és kisugárzásod!
Más kérdés, hogy ennek egy részéről nem tehet, más részére meg szándékosan még rá is játszik.
Lassan bólintok. Shannari ilyen téren meglepetés. Kicsit.
Azt hiszem, okos nő – mondom halkan. – Rájött, hogy nem fogadod az ágyadba, hogy ezen az úton nem juthat előnyökhöz. Aztán arra is, hogy gyanakszunk a bódító szer miatt. Ahogy az is világos neki, hogy egy másfajta élet esélyét jelentheted. Nagyjából az egyetlen reális esélyt. Ha ő jól viselkedik. És akkor itt vagyok én. Akiről már biztos tudja, hogy csak két napja kerültem a Kimérába, de te mégis magaddal viszel még rabszolgát venni is. Utasíthatom Rahesát és Vulfiust is, ha csak ennyit tud, és ennyit biztos tud, akkor is arra kell gondolnia, jelentős szerepem van a házban. A veszekedést szerintem mind a hárman hallották. Én mégis ott voltam a billogozásnál. Láthatóan sértetlenül. Shannari nem bolond, ha tovább élezné a helyzetet, és választásra kényszerítene… Neki is jobb így. A virág, az kockázatos javaslat volt, mert belebeszélt a te dolgodba, ugyanakkor ezzel feléd és felém is mutatja, hogy ő abbahagyja a gyülölködést. Legalábbis nagyon remélem, hogy tényleg így lesz. Többet ér el ezzel, mintha továbbra is azon mesterkedne, hogy hogyan tud téged a farkadnál fogva vezetni.
Mert az első pillanatban megpróbálta, csak Balar nagyon gyorsan leállította.
Szerencsére.
Értem. Bár gondolom ez is a körülményektől függ. Kaddában egész családok élnek. Ezzel valamennyire csökkentjük azt is, mikor és hány új rabszolgát veszünk. De azért ez is felelősség.
Még mindig mosolygok azon, ahogy nevetett. Nem vártam mást. Igazából.
Gondolkodtam én is ezen, már amikor nem Balar lehetetlen viselkedésén fortyogtam, és arra jutottam, az igazság, nos, az jó lesz későbbre, mikor a Chrima család már nem problémának fog majd fel, hanem hasznosnak gondol.
Addig pedig a legegyszerűbb indok két fiatal és ellenkező nemű személy között… nos, igen.
Nincsenek feromonjaim. Mármint semmi különös. De ha itt lesz a családod, akkor ez majd kiderül. Hacsak nem omlik valamennyi Chrima férfi azonnal a lábaim elé – nézek Balarra miközben a számat mókásan csücsörítem.
Aztán elmosolyodom, mert magam elé képzelem a jelenetet, hogy addig piszkálódnak vele, míg vagy el nem ordítja magát, hogy most aztán elég, vagy le nem kever valakinek egyet.
A kérdés az, mit csinál majd, ha Hasfelmetsző lesz az, aki kíváncsiskodik.

Balar persze, hogy marad. De nem szól bele abba, amit mondok, és valahogy ez jó érzés. Ezek szerint nagyjából jól csinálom a dolgot, és ha valami mondanivalója mégis van, azt majd kettesben ejti meg. Ami, vallom be magamnak, szintén jó. Kifelé így egységet mutatunk, és ez tetszik.
Aztán ellenőrzi a billogukat, még egyszer, igazából nem tudom, mit néz rajtuk, de remélem, kiböki majd. Addig hagyom, hadd tegye.
Aztán az a pillantás, ahogy Hermann Balarra néz. Húh! Akkor egy pillanatra úgy hiszem, hogy Balar felugrik és nekimegy a rabszolgának. De végül nem teszi. Tetszik az önfegyelme, és örülök, hogy nem tesz semmit, mert így sem lesz egyszerű a helyzet, ahogy elnézem, és ha egy pillantásért máris megtorlás járna, akkor később igen nehezen tudnánk Hermann-nal bánni.
Mert azt hiszem, képes lenne akár meg is korbácsoltatni magát Lina védelmében. Bevállalná.
A hangja hallatán a két új rabszolga összerezzen. Pedig a hang csak hang, és Balar erről nem tehet. Sérültek a hangszálai, ennyi az egész.
Ennyi.
Hát igen, tőle a gyengéd suttogás is csak valami reszelős, érdes halk hang lehet. De erről nem tehet. Ahogy a termetéről sem.
Ahogy felveti a tetoválás lehetőségét, én bólintok. Nem vagyok a dolog ellenére.
Aztán jön az önvédelemről szóló rész, és örülök, hogy Balar felhozza. Hermann kicsit hitetlenkedve néz rá, majd rám kérdőn. Ény nyugodtan figyelem őket, majd Vulfiushoz fordulok.
Hermannal nézzetek körül a raktárnak használt szobákban. Keressetek egy másfél alkarnyi, nagyjából ekkora – mutatom is mekkorára gondolok – fa, intarziás fa, vagy fém lapot. És Vulfius, a lap mindkét oldala teljesen sima. Balar úr szobájába nem az van!
Vulfius szája elnyílik, majd a férfi elvörösödik, aztán szó nélkül meghajol, de már hátrál is kifelé, mielőtt Balar érdemben szólhatna a pajzsa miatt.
Hátha meg tudjuk csinálni azt az asztalkát is – jegyzem meg.
Aztán magunkra maradunk Linával.
A lány félszegen álldogál előttem.
Hány éves vagy? – kérdezem tőle.
Tizenhat.
Hitetlenkedve nézem.
Te?
Aztán pár kérdésből kiderül, hogy mindig is kistermetű volt, az előző gazdájánál a földeken dolgozott, és sokat éhezett, későn kezdett serdülni is. El azért adták, mert mikor a földekről felkerült a nagy házba a konyhai cselédnek, akkor a gazdája fia, egy neolita ifjú felfigyelt rá, amit a fiú szülei nem néztek jó szemmel, így Lina a kereskedőhöz került. Vékony termete miatt a többi rabszolga általában elszorította őt az ételtől, amíg nem jött Hermann. Nem, nem tudja, a fiatal férfi miért kelt a védelmére. Nem, sosem volt még férfival. A teákról hallott csak, de még sosem látott olyat, nem ivott egyikből sem. Igen, megértette, ha szüksége van rá, csak szólnia kell Rahesának, aki segít neki elkészíteni akár egyiket, akár másikat. És igen, megértette, Balar úr meg fogja védeni a vendégektől, ha kell.
Engem néz, aggódó tekintettel, és a szája szélét rágja.
Eszembe jut Balar milyen viszolyogva hallgatta, mit tettek Rahesával. Lina szemét figyelem.
Nézz a szemembe most! – kérem, mire lassan rám emeli a pillantását. – Balar úr nem fog az ágyába kényszeríteni – mondom neki teljesen komolyan és nyugodtan. – Ebben biztos lehetsz. Fog kiabálni veled. Az valószínű. De az előbbitől nem kell tartanod. A hangja meg olyan, amilyen, a te dolgod csak az, hogy rendesen megcsináld a feladataidat.

A kései vacsora közbeni újabb bocsánatkérésre elmosolyodom.
Tőlem lehet a jel tetoválva is, ha Lina és Hermann vállalják, hogy az árának a felét kifizetik. De ezt egyelőre még nem mondtam meg nekik. Mármint, hogy nem a teljes összeget kérem tőlük. Semmijük nincs.
Arra elmosolyodom, amit Balar arról mond, hogy Hermann fejben nem szolga.
És ez nem emlékeztet valakire? – kérdezek rá egy apró mosollyal.
Aztán még összefoglalom neki azt, amint Linával beszéltem, úgy hiszem, jobb, ha tudja.

Reggelre megszárad a felsőm, így vissza tudom venni, és hozzá a tegnapi nadrágszoknya és az új köpenyem.
A mókázást most kihagyom, túlságosan is teli vagyok feszültséggel és várakozással és véletlenül sem szeretném elkésni a karavánt.
Nem igazán pakolászom, nekem csak a napi élelem és a vizestömlők számítanak, hiszen úgy tervezem, estére már visszaérünk.
A feladatokat, úgy, mint függönyök és ágyterítők mosása és csuszatolás, takarítás kiadtam, és elvárom, hogy rendben végezzék is. Lina nem ellenkezett reggel, ahogy Shannari sem, Hermann kissé hükkenten nézett és gyanakodva, míg Vulfius egyszerűen oldalba nem lökte, hogy dolog van.
Azt hiszem, Balar beszélt Vulfiusszal. De majd kiderül.
A kapu felé indulunk. Látom a karavánt, ahogy készülnek, Ibra bácsit… Balar elhúz onnan, a térről is. Az ujjaink egymásba kulcsolódnak. Az első perc után megértem, hogy ezt kellett tennie, és nem tiltakozom.
Lóval megyünk ki, és az első sziklaoromtól figyeljük a karavánok indulását. Balanál valami hosszú csőféle is van, azon keresztül kukkol. Én még nem láttam ilyen eszközt, de arra gondolok, ez lehet az a híres távolba látó.
Aztán újra lóra szálunk, hogy valahol az útjukba kerüljünk. Úgy vélem, ez a terv.
A köpenyem hátra dobom, így a szárnyaim szabadon vannak, a tollaim között átfúj a levegő. Jó érzés, és hűti is a testem. Ugyanakkor a vad vágta szerintem felesleges. Én ismerem a legjobb Kaddába vezető ösvényt és ismerem Ibra bácsit és a testvéremet is.
Miután kijönnek a kapun a karaván egy félkörívet fog bejárni. A szikláig, ahol most voltunk, és még tovább, de nincs értelme innen sokkal tovább mennünk kelet felé, északra térjünk, a homokkő fal aljában fognak pihenni délben, majd a legnagyobb hőség után mennek tovább. Aztán vizet vételeznek, végül nyugatnak fordulnak majd, Kadda felé. Ismerem a karavánjaink útvonalát, Balar.
A kérdés csak az, mikorra érkeznek. De…
Lelassítom a hátasomat és megállok. Remélem, Balar is így tesz.
Talán nem érti, miért akartam megállni, pedig egyszerű, innen nemsokára észak felé kell kanyarodnunk, de jelenleg, aki a város felől jön, az még a nappal szemben kell keressen minket. Ez a legjobb pont. Számomra.
Lecsusszanok a nyeregből, és levetem a köpenyemet.
Megnézem, merre járnak – mondom egyszerűen, majd hátrébb lépek a lótól, nehogy megijedjen, és három nap óta először tárom szét újra a szárnyaimat. Szerencsére már a jobb sem fáj, a tollaim, Balarnak hála, tökéletesen állnak.
Nem kell nekifutnom. De a szemem változik kicsit, aranyosan csillogóvá lesz, ahogy csapok egyet a szárnyaimmal, majd újra, és már emelkedem is. Nekem nem kell szikla ahhoz, hogy a magasból figyeljek, és a sas géneknek hála éles a látásom. Nagyjából négyszer-ötször olyan magasra emelkedem fel, mint amilyen magas a Kiméra épülete. Jó érzés, nagyon jó. Gond nélkül sikerül felszállnom és a reggeli meleg légáramlatok tovább emelnek. Igaz a szárnyaim vége kissé „lóg”, ami nem túl elegáns, de sz csak esztétikai problléma. Nem repülök szépen. Csak jól. Illetve elég jól. De nem akarom Balar idegeit cincálni, így durván öt perc után visszatérek hozzá. A szárnyaimmal fékezek, majd a csizmáim könnyű dobbanással érnek a homokra, teszek két lépést, majd megingás nélkül állok meg.
A férfira nézek, nem titkolt várakozással, miközben lassan összecsukom a szárnyaimat.
Vissza az elejére Go down
Pént. Dec. 29, 2017 11:59 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Elképesztően nem érdekelnek a részletek. Meglesz amit akarok mire Hasfelmetszőék jönnek, ez nekem elég. Mi van kész már most és mi nincs, hát mit érdekel engem. Három szoba kell a vendégeknek és annyi hely, ahol elférnek a szolgák. A többi csak maszlag. Jó, ha van ötlete a maradék helyiség kihasználásához, de a nincs, én aztán nem bánom. Elférnek kacattal tömve, mint eddig.
Látom, ahogy kezdeti egyetértése az ostrommal, átfolyik bosszúsággá. Kifogásolja a módszerünk, mintha értene a témához. De nem baj, mert megint kapok vörös fület, noha meglepetésként, nem terveztem így.
- Jobban? Nekem úgy tűnt, elég alaposan megnéztél. Mindenhol. Bár egyes helyeken még jobban is, mint máshol.
Még egy kicsit csacsogunk a semmiről, mint például indokok, hogy miért félnek tőlem Rahesáék.
- Tudom – felelem egyszerűen. Mit lehet erre mondani. – De lassan megpróbálhatnák megszokni. Az meg, hogy nem gondolkodnak, nem az én hibám. Hasfelmetsző miatt tartanak tőlem, de annyi eszük már nincs, hogy próbálnának a kedvemben járni, csökkentve az esélyét, hogy odaadom őket neki. Inkább elkerülnek, és ezért hibáznak. Begyűjtöttem nem egy, nem két sérülést, mert Vulfius elkavarta a pajzsomat. Bántottam érte? Nem. Mindössze egy csúf pillantást kapott, és ennyi. Mit kéne még tennem, hogy lássák, nem akarok rosszat nekik?
Széttárom a karom.
- Ahogy mondod. A kontraszt óriási. Gondolkodik, és képes eltekinteni a pillanatnyi érzéseitől, és megpróbálja a lehető legtöbbet kihozni a helyzetből. Látja a lehetőséget, és meg akarja ragadni. Nem tudott mellbedobással érvényesülni, ezért megpróbál hasznos és jó szolga lenni. Kezdeményez, amikor szükségét látja, még a haragomat is kockáztatva. Azt meg majd meglátjuk, a mindennapokban hogy boldogul. De teát főzni és felszolgálni meg lehet tanulni. Viselkedni is. Meg azt se bánnám, ha Rahesáék eltanulnák tőle az észt és a kezdeményezést. Még ha hibáznának is néha emiatt. Hát ki nem hibázik?
Csak mosolyog a kuncogásomon. Tényleg érdekes kérdés, mit fogunk mondani, ha megkérdezik, ki ez és miért lakik itt. Már csak azért is, mert a szolgákat is végig fogják kérdezni, és nem baj, ha legalább kicsit szinkronban vannak amiket mondunk. Se Rahesa, se Vulfius nem fog merni hazudni, míg Shannari azt fogja tökéletes élethűséggel előadni, amire utasítjuk.
Belegondolok, hogy mi van, ha tényleg vannak feromonjai, és Szélvész és Nagyszájú is megkergül miattuk. Mókás lenne látni, ahogy egymást túllicitálva tennék a szépet. Hasfelmetszővel meg röhögnénk, amíg nézzük.

Az új szolgák idomítása gyorsan lezajlik. A madárka-Vulfius szóváltást nem egészen értem, gondolom Vulfius megint valami bohóságot csinált, a madárka meg rajta kapta. Belsős téma, csak ők ketten értik. Azt se tudom, milyen asztalkáról beszél és mi van a szobámban ami nem az, de hiszek neki.
Evés közben elmondja amit Lináról megtudott. Bólintok, majd eszembe jut, hogy elmondjam, amit a piacon láttam rajta. Meg amit a balhé közben is mondtam róla.
- Linával gonoszan nehéz feladatokat végeztettek. Gondolom részben ezért sem nőtt meg igazán. Ez azt jelenti, esélyes, hogy az ízületei rosszak, az izmai sérültek. Most még a fiatalsága miatt nem látszik ennek hatása, de ha nem vigyázunk, pár év és mozogni alig fog tudni. Ez azt jelenti, óvatosan kell dolgoztatni, és figyelni az arcát. Nem fog szólni, ha fáj, de az arca megrándul egy-egy pillanatra. Sőt, erről beszélhetsz Hermannal is. Figyelje ő is, és szóljon, hogy tudjuk, mit bír és mit nem, kell-e bármit kezelnünk. Borogatás, ilyesmi. Valamint kiemelten figyelni kell, hogy rendesen egyen. Nem baj, ha hízik is picit.
A tetoválásra bólintok. Én is gondolkodom ilyesmin.
- Én azon gondolkodom, hogy nem fizettetem ki Shannarival egyáltalán a pénzt, ha a következő egy-két hónapban probléma nélkül végzi a feladatait. Extra motiváció jól dolgozni. Nem mellesleg, ha már úgyis seggére verünk a lopott pénznek, ez a párszáz arany igazán nem számít, minek vonnám le tőle.
A mosolyra és a kérdésre felvonom a szemöldököm.
- De, igen. Nagyjából három éve szállítottunk kilenc rabszolgát otthonról, volt közöttük egy Hermann-féle. Én is, Szélvész is láttuk, hogy nem oké a fickó, fejben nem rabszolga. Nagyszájú üzlete volt, és nem hallgatott ránk, nem engedte megölni a szolgát. Egy éjszakával a megérkezés előtt meglépett, és magával vitt három másikat is. Két hétbe és vagy ezer arany vesztegetésbe került, mire a nyomára bukkantunk, de a másik háromból csak egy volt már életben. Belehaltak a sivatag veszélyeibe. Eladtuk a maradékot, ezt a kettőt meg hazavittük, és Hasfelmetsző tette amit kellett, a többi rabszolga előtt. Szóval igen, emlékeztet valakire, és nem kellemes az emlék. Ha Duncanra céloztál, róla azt mondtam, nem tudom, szolga-e a fejében. Néha annak tűnik, néha nem. Hermann viszont egyértelműen nem. Lina az egyetlen, akin keresztül fogásunk van rajta. Hermann szabad emberként, ha kiérdemeljük a hűségét páratlan erőforrás lenne, szolgaként viszont mindig keresni fogja a szökési lehetőséget.

Mikor a távcsővel kémlelem, hogy elindultak-e, látom, hogy tátott szájjal néz a madárka. Gondolom hallott már messzelátóról, de nem látott még. Oda is nyújtom neki.
- Kicsit homályos a kép, mert az egyik lencse rossz helyen van. Valahányszor összecsukom, elmozdul picit. Majd fogok vele harcolni még, hogy javítsak ezen, ha valamikor lesz időm és hangulatom. Aprólékos, pepecs munka, lehet, hetekig is eltart és az őrületbe fog kergetni.
Azután megyünk tovább, amerre a madárka javasolja. Magabiztos, úgy tűnik, tudja merre kell mennünk. Jó. Ha igaza van, jó, ha meg elszámolja, legalább nem az én hibám lesz.
Nézek, mikor eldobja a köpenyét, hogy megnézi merre járnak. Már pont elfeledkeztem a légycsapókról a hátán, erre tessék. De legalább nem fáj neki. Ügyesen emelkedik, lebeg, repked ide-oda.
Előveszem ismét a távcsövet, és azzal nézem, először őt azután körbe kémlelek, keresek egy igazi madarat. Hol őt, hol a madárkát figyelem, és igen, látom a repülése gyenge pontjait. A szárnya erős, a szárnyat tartó izmok nagyon erősek, látszik a sok éves tréning, de a törzsének az izmai gyengék. A teste állandóan függőlegesen lóg, nem tudja kissé ferdén, előre dőlve tartani. Ahhoz igen masszív oldalsó törzsizmok, hasizmok, és erős gerinc kellenek. Ráadásul úgy kanyarodik, hogy egyik oldali szárnyával erősebben csapkod, mint a másik oldalival. Ezért nem látszik kecsesnek. Egy madár elfordítja a törzsét. Azt is látom, hogy nem tud „ráfeküdni” a szélre, ahogy a madarak. Nem tudom, hogy ez az anatómia eltérése miatt, vagy a technika hiánya miatt van-e. De már kezdem sejteni, mit és hogy kell edzenie, hogy javítson ezeket.
Mire elrakom a távcsövet, le is ereszkedik, és néz rám nagy szemekkel, szinte toporogva, hogy mondjak valamit. Úgy érzem, nem jó taktika elkezdeni sorolni, mit kell edzenie. Elmosolyodom.
- És ezt mind egyedül tanultad, figyelve a madarakat? Könnyebb lesz téged harcolni tanítani, mint gondoltam. Sokkal könnyebb.
Azt nem teszem hozzá, hogy ami igazán lenyűgözött, az a szeme. Hihetetlen szép neolita szeme van. Azt eddig is tudtam, hogy tud repülni, hisz miért kételkednék a szavában. Az, hogy láttam is, nem változtatott semmit. A szárnyai még így is furcsák és oda nem illők, de amilyen szép szeme van, úgy döntöttem, megbocsátom őket.
- Na és merre járnak? – kérdem végül.
Vissza az elejére Go down
Pént. Dec. 29, 2017 8:09 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Úgy veszem észre a szobák ügyét túltárgyaltuk. Mintha Balarnak totálisan mindegy lenne, hova tesszük a rokonait, amíg mindenkinek van tető a feje felett és nem akárják őt meglincselni miatta, addig, azt hiszem, az alagsorba is helyezhetném őket.
Ezt nevezem én szabad kéznek!
Elmosolyodom, a kedvem javul, egészen addig, míg szóba nem kerül, hogy Balar nagyjából arra alapoz, hogy olyan kitűnő a genetikája.
Hát lehet, hogy ez neki elég, de nekem nem!
Nem mintha nem bíznék a gyógyulási képességeiben, egyszerűen szeretném tudni, hogy azért vigyáz magára, hogy megtesz mindent. Lassan fújom ki a levegőt.
Majd lassan szívom be a következő adagot és érzem, hogy közben pirulok.
A baj az most, hogy eléggé vizuális vagyok és a memóriám is jó, és nem volt még olyan régen a reggel.
Mit tehetek? Balar pedig újra kezdi a zrikálásomat. Ami azért jó is, jelzi, hogy helyreállt a világ rendje. Valahol még örülök is, annak ellenére is, hogy kicsit kínos.
Nos, igen! De egy igazán jó képhez – intek az asztalomon nyugvó papírlapok felé –, még nem eléggé. Persze ha szeretnéd, hogy csak azokat a bizonyos részeidet örökítsem meg, ugye…
Hátha kiböki, mire gondolt. Hátha!
Lassan bólintok, mert van abban igazság, amit Balar mond. Nem is kevés.
Való igaz. Egyszerűen azt hiszik, hogy nem sikerülhetne nekik. Illetve – elgondolkodva nézem, és próbálom kitalálni, hogyan is fogalmazzak úgy, hogy azt ne érezze bántónak –, talán tényleg igazat mond Rahesa. Az az ő félelmét indokolná. Még akkor is, ha te nem tettél semmit. Rossz hasonlat, de tudod, ha valakit egyszer megtámad egy vad kutya, az olykor utána a barátságos kölyöktől is fél.
Lassan bólintok, mert Shannarival kapcsolatban igaza is lehet.
Próbálj nekik még kis időt adni! Én nem látom lehetelennek, hogy változzon a helyzet.
Az utolsó kérdése, nos, igen, nem mondok rá semmit, pedig az kettőnkre is vonatkozik. Mindketten hibáztunk ma délután, de én azt hiszem, túljutunk rajta. Mert így akarjuk.
Ettől pedig valahogy jobban érzem magam.
Balar kuncog, és úgy látom, immár remekül szórakozik valamin.
Végül nem bírom tovább.
Elmondanád, most mi olyan mókás? – kérdezek rá kissé felé hajolva.

Világos, az asztal témát nem érti, így csak megvonom a vállam.
Vulfius a pajzsoddal pótolta egy asztal lapját. Nem tudom, hogy eredetileg fából volt-e, vagy fémből, vagy nagyon drága üvegből. A lényeg, hogy a pajzsod pont illik a keretbe, gondolom véletlenül. Aztán az egészre rádobtak egy terítőt, és szerintem el is felejtette. De hátha most találunk valamit, ami jó lesz asztallapnak.
Arra, amit Lináról mond, bólintok.
Remélem, hogy még időben vagyunk, hogy nincs túl komoly sérülése. De beszélek Hermannal, hogy figyelje. Szerintem, ha ezt kapja plusz feladatnak, az segíthet abban, hogy kezdjen bízni a helyyzetükben. És azt hiszem, megemlítem neki a kivásárlás lehetőségét is. De azt szeretném tudni, van ilyen lehetősége Vulfiusnak és Rahesának is? Mert szerintem az lenne a tiszta, ha ezen a téren ők mind az öten egyenlőek lennének. És ezzel kapcsolatban… Nem akarok gonosz vagy előítéletes lenni, de hát igen, azért figyelnünk kell, hogy nem próbálják egymás aranyait elvenni.
Elgondolkodom.
Ez is benne lehet, ha a munkája extra hasznot hoz, akkor lényegében már megtermeli a tetoválás költségeit.
Ingatom a fejem, és mosolygok.
Ugye erről nem akarunk beszámolni Nagyszájúnak? De talán senki másnak sem…
El tudom képzelni, mennyire ledöbbennének.
Balar válaszol, de nem éppen azt mondja, amire számítottam, így a szám íze kicsit megkeseredik.
Értem. Egyre kíváncsibb vagyok Duncanre.
Elgondolkodva nézem Balart.
Én… valahogy ki kell próbálnunk Lina és Hermann ügyességét is. Ha nem lett volna a mai nap, minden további nélkül megcsinálnám velük ugyanazt a trükköt.
Sóhajtok.
Nem akarom Hermannt Linával zsarolni. Akármit is érez a lány iránt, az nagyon erős, és egyrészt ocsmány dolog lenne kihasználni, másrészt meg lehet, elroppantanánk, és a sarokba szorított állat is kétféle mód reagál, vagy szinte megdermed, vagy támad. Hermann támadna. Tudom. Inkább azt szeretném elérni, hogy lássa, Linával itt jól bánunk, és vele is, hogy mellette maradhat úgy, hogy közben nem kell megalázottnak éreznie magát. Éppen ezért Linára bíztam, hogy mit szeretne majd. Shannarival lakni, egyedül, vagy Hermannal. Szerintem ez hamarosan kiderül.

A sziklán kuporogva nagyon óvatosan veszem át a messzelátót, vigyázva tartom.
Ahaa – lehelem, mert közben már belenézek ebbe a csudálatos szerkezetbe.
Látom a karavánt, felismerem Ibra bácsi alakját az első tevén. Nézem a közelgő állatokat, most olyan, mintha csak pár méterre lennének előttem, mintha kinyújtott kézzel akár meg is érinthetném őket, de tudom, hogy ez csak illúzió, játék a fénnyel.
De akkor is ott vannak, ismerős arcok. És a fivérem!
Adel is velük van.
Megkönnyebbülök, valószínűleg úgy vigyorgok, mint egy félszédült, de igazság szerint nagyon tartottam tőle, hogy esetleg lefogják a Palotában.
Mikor visszaadom a meeszlátót Balarnak még mindig szélesen mosolygok.
Köszönöm. Igen, ez nagyon hasznos találmány, és ha meg tudod javítani, az, az nagyszerű lesz.
Igazán nagy teljesítnénynek tartanám. Nehéz feladat, babramunka és sok-sok próbálkozás. De remélem, Balar meg tudja csinálni.
Abban, hogy jön velem, arra, amit javasolok, van valami különös. Általában nem az a fajta neolita, akit nagyon lehetne terelgetni. Arra tippelek, hogy úgy gondolja, valóban jobban ismerhetem a karavánjaink útvonalát, mint ő azt egy térképből.
Ez valamilyen szinten így is van. Bár én magam sosem jutottam korábban kétnapi járásnál messzebb Kaddától, de mindig ott ültem, mikor az egyes utakról beszámoltak, aztán átnéztem a térképeket. És ehhez jön még az is, hogy a sas örökségnek is hála, kicsit máshogyan tájékozódom, mint egy átlag neolita. Megszoktam, hogy látom felülről is a tájat. Legyen az csak egy udvar, vagy oázis, vagy akár egy köves síkság, vagy Garamates városa. Éppen ezért fejben képes vagyok átfordítani a térkép rajzát a valódi tájra és vissza.
Még az is lehet, hogy a rajzolás, festés szeretetének is köze van ehhez. Valamit, ami létezik a térben, át tudok ültetni a kép síkjába.
Balar csak néz rám, talán kissé döbbenten is, mert nem engedélyt kérek, csak szólok, mit fogok csinálni. De most nincs veszély. A karaván tagjai nem támadnának ránk, a messzelátóval másokat nem láttunk, és úgy emelkedem, hogy a nap mögöttem van. Mondhatni ideális körülmények.
Sikerül felfedeznem a karavánt. Lassabban haladnak, mint mi, felveri a port maguk körül, de láthatóan biztonságosan közelednek.
Aztán észreveszem, hogy Balar engem néz lentről. Szabad szemmel is, de utána a tácsővel. Jó. Tetszik, hogy megnézi, hogy tudok repülni, hogynem csak a szám járt. Teszek két kört, meg leírok egy fekvő nyolcast is, de utána csak élvezem a repülést egy picit. Csak pár percig, mert végtére is nem azért jöttünk most, hogy léháskodjak.
Végül leszállok és Balart nézem. Tudom magamról, hogy nem repülök szépen. De azért elég megbízhatóan tudok repülni és kitartóan is, szóval talán nem vészes a dolog, de ismerem őt, milyen kritikus tud lenni.
Most mégsem azzal kezdi, hogy ízekre szedi a teljesítményemet.
Elmosolyodom és bólintok.
Igen. Egyedül és csakis a madaraktól ellesve!
Egyre szélesebben mosolgok, sőt picit el is pirulok a dicséretre.
Nem igazán könnyű úgy. Párszor összetörtem magamat – ismerem be. – De már nem szokásom leesni. Sehonnan.
A harc tanulására bólintok. Tegnap megcsináltam a fekvőtámaszokat. Ma a második, a háterősítő gyakorlat első adagját. Az még a szárnyaimnak is jó, úgy hiszem.
Észreveszem, hogy Balar még mindig engem néz. A szemeimet, melyek csak lassan lassan alakulnak vissza barnává, kicsit még úgy nézhetnek ki, mintha aranyfüsstel lennének befújva az íriszeim.  
Nem fordulok félre, miközben válaszolok.
Közelítenek a szikla felé, ha jól számolom itt fognak elhaladni, angyjából egy óra múlva. A te döntésed, bevárhatjuk őket itt is, vagy továbbmehetünk a homokkő falig. A visszaút a kapuhoz mindkét helyről nagyjából ugyanannyi.
Aztán elhallgatok, még mindig Balar zöld szemeibe nézek.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 30, 2017 8:50 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Nekem több, mint elég időnek tűnt, míg kimeredt szemmel bámultál. De csak szólj bátran, ha valamely részemet meg akarod nézni ismét. – ismét remekül szórakozom, noha némi óvatosság azért már van bennem. Ezt a témát nem biztos, hogy most erőltetni akarom.
Bólintok a szavaira. Igaza van. Csak éppen nem számít, miért hibáznak, ha egyszer hibáznak. Véletlen hibáért nézetem szerint nem jár büntetés, csak a szándékosért. Abban meg biztos vagyok, hogy szándékosan nem fognak hibázni.
- De szerencsére immár itt vagy, és segítesz áthidalni ezt az apróságot. Nem igaz? – kérdem vigyorogva. Legalábbis azt beszéltük meg, ez lesz elsősorban a feladata. Persze ha nem akarna csinálni semmit, se dobnám ki, de jobb így. Legalább érezni fogja, hogy ide tartozik.
Újabb mosoly.
- Semmi, csak eszembe jutott, ahogy Hasfelmetszővel ülünk a párnákon, és röhögünk, ahogy Nagyszájú és Szélvész versenyt udvarolnak neked.

Forgatom a szemeim. Ez még Vulfiushoz képest is buta és ostoba dolog volt.
- Az nem tűnt fel neki, hogy a pajzs felülete domború? Mégis mire jó egy domború felületű asztal?
Kicsit gondolkodom, mit és hogy lehet félreérteni egy ilyen kérésben Hermann felé. Sajnos értelmezhető úgy is, hogy keressük a hibát, hogy időben megszabadulhassunk a rossz szolgától.
- Lehet jobb lenne, ha nem kérnénk Hermanntól, hogy jelezze nekünk, ha látja Lina fájdalmait. De kapna pár aranyat, hogy ha kell, vegyen neki kenőcsöt az ízületeire. Lehet mondani, hogy nem akarunk ezzel bajlódni, de száz százalékosnak akarjuk Linát. Mert ha azt kérjük, hogy jelezze, ha „hibásnak” látja Linát, azt félreérti.
Bólintok a kérdésre.
- Igen, van, el is lett mondva mindkettőnek, mikor átvettem a helyet. Előtte nem volt, de most már a szavam köti a teljes családot. A kivásárlás lényege, hogy öt-tíz év alatt jön össze akkora vagyonkeret, hogy legyen esélyük, és annyit kell fizetniük, amennyibe a pótlásuk kerül. Utána még addig maradnak, amíg betanítják az utódukat, aztán mehetnek. Kivéve, ha azt mondják, szabadként is maradnának itt, alkalmazottként. Akkor a fele ár el lesz engedve, de ezt nem kell tudniuk. Őszintén szólva, ha maradnak itt alkalmazottként, sokkal jobban járnak, mintha itt a városban próbálnak önállóan boldogulni.
Ismét vállat vonok.
- Nekem nincs okom ezt titkolni senki előtt. Ha Nagyszájúnak nem tetszik, az az ő baja. Ha nem megfelelő megjegyzést tesz, legfeljebb pofán vágom. A fél család alig várja, hogy valaki koppintson ennek a sima nyelvű szélhámosnak az orrára.
Hát igen, az a szolga, a nevére már nem emlékszem, tényleg problémás volt. Hermann nem tűnik annyira vészesnek, mint az volt, mert akkor meg se vesszük valószínű, de azért oda kell rá figyelni.
- Inkább ne, könnyű félreérteni, mint ahogy Shannari tette. Adj nekik egy tálcát, rá kancsót és poharakat, lehetőleg fémből. Vigyék egyik pontról a másikra, miközben te, Rahesa és Vulfius, esetleg Shananri is, az útjukban álltok. De persze rád bízom, úgy csinálod, ahogy akarod. Csak nehogy Hermann fellökjön, vagy belemarkoljon a tollazatodba, megakadályozandó, hogy Linához érjen a szárnyad. Ahogy mondod, bevállalná a büntetést, hogy a lánynak ne kelljen.
Megrázom a fejem, én se erre gondoltam.
- Zsarolni nem is szabad. Abból csak baj lesz. Motiválni. A kivásárlás lehetősége nagyon fontos érv lehet, főleg, ha mondjuk összevonod a dolgod, hogy egy összeget mondasz, amiért mindketten szabadok lehetnek. Kikéred a véleményét a Linával kapcsolatos dolgokban. Bírni fogja-e ezt vagy azt a munkát. Korán kelne inkább, vagy éjszaka dolgozna?
Elmosolyodom, kicsit talán cinikusan.
- Nagyon meglepődnék, ha Shannarival akarna lakni. Jut eszembe, erre is figyelni kell majd. Ne legyenek klikkek. Ne legyen az, hogy van Rahesa és Vulfius egy csoport, Lina és Hermann a másik csoport, Shannari meg egyedül a harmadik csoport. Egyelőre csak figyelni kell, ki kit kedvel, kit utál, aztán lehet ledolgozni a rossz érzéseket. Legalábbis én nem akarok gyűlöletteli légkört itthonra.

Visszaveszem a messzelátót.
- Sok-sok éve, még gyerek voltam, Négylándzsás az ölembe borított egy maréknyi alkatrészt, üvegdarabokat, fémkarikákat, hogy ha össze tudom rakni, az enyém lehet. Ő maga sem hitte, hogy sikerülni fog. – megveregetem a távcső oldalát. – De sikerült. Azóta vagyok a Pléhsuszter. Biztos meg tudom javítani, csak nem tudom, mikor. Sejtem mi a gond, de sok óra kísérletezés lesz, mire rájövök, hová kell átraknom a rossz helyen lévő lencsét.
A repkedése őszintén szólva hidegen hagy, de a szemei tényleg tetszenek. Nem tudom, mire számított. Talán áhítattal kellene néznem most, hogy micsoda nagyszerű szárnyai vannak? Vagy sorolnom a hibákat? Ez utóbbit valamikor meg fogom tenni, de nem most.
Megropogtatom a nyakam. Kicsit elgémberedtem, hogy felfelé néztem, mit művel. Bólintok.
- Minek mászkálni, ha nem muszáj. Várjuk be őket itt.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
6 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-