Desert Empire


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Today at 12:54 am
írta: Balar
I.N.F.E.C.T.E.D
Szomb. Jún. 02, 2018 10:42 am
írta: Vendég
Ki kicsoda
Hétf. Márc. 12, 2018 11:17 am
írta: Dana Amarah
double the trouble - rayan && kraisorn
Szomb. Feb. 17, 2018 9:53 am
írta: Rayan
D S H
Vas. Feb. 04, 2018 5:55 pm
írta: Vendég
Seattleties
Vas. Jan. 28, 2018 6:59 pm
írta: Vendég
Khagra rend - Parancsnok
Csüt. Jan. 04, 2018 10:24 pm
írta: Admin
Khagra rend - Nagy Mester
Csüt. Jan. 04, 2018 10:05 pm
írta: Admin
A hónap válaszadói
Aicha Khaled
 
Balar
 
Statisztika
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Kiválasztottak 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Khagra rend 1 fő

Lopott idő; Balar - Aicha

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Pént. Márc. 02, 2018 9:54 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Bemegyünk a szobába, persze szóvá teszi a rendetlenséget és a bevetetlen ágyat (mintha ő rendet tartana maga körül), majd kiveszem a fiókból a fegyvert. Vágott pupillája szinte teljesen kerekké válik, ahogy figyeli az eszközt. Oda is adom neki, lelkesen nézegeti, kihajtja amit lehet, megszagolja, vizsgálgatja.
Igazi cukicica szemekkel néz rám utána, de bólintok elégedetten, mielőtt kimondhatná a kérdést. Rögtön megbánom, mert ismét a nyakamba ugrik némi vijjogás kíséretében, ezt biztos hallották lent is.

- Kár – von vállat Árnyékjáró, - Vagyunk páran, akik örömmel tanultunk volna egy-két trükköt egy profitól. Nem gyakorlatban, természetesen  – teszi hozzá gyorsan.
- Szélvész minden nőt meg akar kapni, mindenkivel próbálkozik, és egy háremhölgy igazán ékes trófea lenne a listájában. Szóval ne vedd zokon, ha próbálkozni fog.
Újabb vállvonás.
- Ezt a szöveget előadja minden nőnek, aki érdeklődik. Többségük ettől elhátrál, a többi meg… erről jobb, ha Pléhsusztert kérdezed. Az ismerősei meg…. ki tudja, tényleg léteznek-e. Biztos nem csak blöff volt?
Megrázza a fejét.
- Mikal itt van. Ikrek, de csak egyikük jöhetett. Egyébként meg Szélvész biztosan látott titeket, de gondolom jobb ötletnek vélte hangoskodással észrevetetnie magát, mint direkt közeledni. Nem tudom elképzelni, hogy ne venne észre egy akkora hegyomlást, mint Pléhsuszter.
Karba fonja a kezeit.
- Erre Hasfelmetsző azt mondaná, mindenkinek vannak feromonjai, legfeljebb nem olyan erősek, mint a genetika által adott.
Megrázza a fejét.
- Én sem. Erőltethetem persze, oda állhatok közvetlen a közelébe, megsimogathatom, nem fog megtámadni vagy elzavarni. De onnantól kerülni fog. Azt pedig nem szeretném. Ezért figyelmeztettelek. Óvatosan érintsd. Ne lépd túl a kényelmi zónáját, mert esetleg elkezd kerülni téged is. Hasfelmetszővel verekedtek párszor egymás mellett, és ez nagyol közel hozta őket egymáshoz.
Felnevet.
- Mind késsel a párnánk alatt alszunk. Duncan ragaszkodott hozzá. Nem is tudok már nyugodtan aludni, ha nincs a fegyver a fejem alatt.
Elkomorodik.
- Orákulumnak egyrészt kisebb a szárnya, mint neked, de nem ez a baj vele. Amikor született, senki nem számított szárnyas gyerekre, és a bába nem volt ügyes. Eltörött az egyik szárnya, és nem jól gyógyult. Hasfelmetsző azért kezdett orvoslást tanulni még gyerekként, hogy meg tudja őt gyógyítani. Pléhsuszter is csak addig piszkálta Orákulum szárnyait, amíg el nem lett neki magyarázva, hogy az egyik szárny beteg. - ismét mosoly – Orákulum meg nem akarta megütni a kisebbet, mert jól tudta, hogy akkor az a kisebb csomót köt a szárnyaira.
Felvonja a szemöldökét.
- Ennél gyorsabb módszer nincs, hogy visszazavard a csigaházába. Ebben a mondatban minden benne volt, amivel táncolni lehet az idegein fegyver nélkül. Ha ezeket a pillanatokat keresed, lehet nem leszel itt sokáig.
Felnéz a mennyezet felé, mikor a furcsa vijjogás hallatszik, de nem zavartatja magát.
- Sima út volt, nagyon sima. És gyors. Csak két nap múlva kellene érkeznünk, de korábban indultunk a vihar miatt, és elkerültünk minden bajt. Mikal csalódott is volt. Új számszeríja van, és ki akarta próbálni banditákon.
Vissza az elejére Go down
Pént. Márc. 02, 2018 7:05 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Fentről egyelőre nem hallok hangokat, zajt sem, de lépteket sem a lépcső felől. Van egy olyan sejtésem, hogy Árnyékjáró és Hasfelmetsző szándékosan választottak minket szét Balarral, hogy külön külön kérdezzenek ki minket. Illetve azt is gyanítom, hogy Hasfelmetsző mindent kitalál, csak hogy kicsit tovább feltartsa a fivérét. Végtére is maradnak még egy ideig, bőven lenne idejük beszélgetni később is.
Szerintem az sem véletlen, hogy a férfiak nincsenek sehol. Szerintem valamennyien meghúzzák magukat valahol a kihallgatások alatt.
A hasonlaton elmosolyodom, meg azon is, amit Árnyékjáró mond.
- Nem vagyok profi - közlöm egyszerűen, de egyre szélesebben vigyorogva.- Bár Balar biztosított, hogy őt nem érdekelné, hogy szűz vagyok-e vagy sem, számára ez nem kizáró ok, és nem is érti, valaki hogyan képes emiatt utcára lökni egy nőt, és ez igen haladó hozzáállás a részéről, de azért úgy vettem észre, hogy igencsak elégedett, hogy nemet mondtam a kiképzésre a háremben. Azt hiszem, gerincességnek tartja. Egyébként... mikor megbántott, azt vágta oda: háremhölgy.
Aprót sóhajtok.
- Igen, láttam. Biztos nem is marad hódítás nélkül a mostani látogatásotok során sem. És remélem, ő pedig azt nem fogja zokon venni, ha én nem óhajtok a trófeája lenni.
Halkan nevetni kezdek.
- Igen, tudom. Elmondta ezt is, meg azt is hánynak adta elő az első napon eddig, és mesélt Cassandráról is pár szót. A többiekről nem, de el tudom képzelni azért, hogy mi lehetett a helyzet.
Apró grimaszt vágok, mert igen, ha Cassandra volt az, akihez fűződő viszonyáról Balar mesélni mert nekem, akkor a többiekhez még ennyi sem kötötte, azok egyéjszakás kalandok lehettek, és mivel ő nem gyűjti úgy a trófeákat, mint Szélvész, így legvalószínűbben fizetett nők. Profik. A bordélyházak lányai.
Eszembe jut az is, mit is mondott nekem még az első nap a képzésről. Arról a képzésről, amiből nem kértem.
A kérdésre Árnyékjáróra nézek.
- Nem tudom. Ha csak blöffölt, akkor  igencsak bízhatott abban, hogy mégis vele maradok. Mert mit csinált volna akkor, ha tényleg elő kellett volna állnia egy ismerőssel, aki befogadna?
Lassan elmosolyodom. Mert erről újra csak arra kell gondolnom, hogy Balar bízott bennem, hogy bízott abban, hogy tényleg maradni akarok, vagy hogy meg tud győzni, hogy akarjak. Szóval az legalább biztos, hogy ő nagyon akarta... És ez jó érzés.
- Mikal. Az jó, akkor tudok vele beszélni majd, Balar mesélte, hogy ő lőtte ki a támadóját. Bátor fiú, és biztos remek lövész.
Komolyan gondolom és komolyan mondom, nem csak Árnyékjáró anyai szívének akarok hízelegni.
Arra, amit Fatima Szélvészről mond csak felvonom a szemöldökömet.
- Észrevettük - felelem elvigyorodva. - Bár ha arra gondolt, hogy Balar odavisz hozzá és bemutat neki, akkor nagyon elszámolta magát.
Nem tehetek róla, egy apró mosoly megjelenik a gondolatra a szám sarkában. Van egy olyan érzésem, hogy Balar kicsit húzni akarta, hogy bemutasson az öccsének.
Arra viszont már hangosan felnevetek, mikor Árnyékjáró hegyomlásként aposztrofálja Balart.
- Való igaz, jól megnőtt. Rám azt mondja, hogy törékeny vagyok. Pedig nem is. Szerintem egyáltalán nem vagyok kicsi.
Aprót hümmögök.
- Lehet, hogy Hasfelmetszőnek igaza van. Talán valami gyenge feromonja mindenkinek van, minden neolitának, még az embereknek is akár... de az nem olyasmi, amit szándékkal lehetne használni. Az biztos, hogy soha nem használnék ilyesmit Balar szándékos manipulációjára. Ezt ő is tudja.
Bólintok.
- Nyilván nem szeretnéd, és én sem. Hidd el nem mászom rá. Nem is az én stílusom. Bár van amikor kifejezetten ő provokál. Mint amikor a ruhákról volt szó, meg a képzeletről...meg a... - Na itt kezdek pirulni. Érzem. - Azt mondta neki kézzelfogható emlékek kellenek. Szóval van amikor ő provokál. És utána is ő fogott kézen, hogy jöjjünk reggelizni. Szóval, nem mindenről én tehetek egyedül. Csak mondom.
Árnyékjáró nevetésére mosolygok. Már kicsit sem ijeszt meg, sőt egész kedvessé válik ilyenkor a tekintete.
- Ó értem, akkor ez nem újság. De gondolom, te is megtanultad, hogy Professzorra vagy Mikalra nem rántasz kést...
Aztán figyelmesen hallgatom, amit Orákulum szárnyáról mesél. Önkéntelenül is megsajnálom a férfit, még így ismeretlenül is.
- És Hasfelmetsző nem tudott rajta segíteni? - kérdezek rá halkan. - Megpróbálta?
Fura ötlet, de lehet beszélni kellene majd erről Hasfelmetszővel. Ha megpróbálta talán kiderül miféle a sérülés. És akkor talán az is segíthet, ha esetleg találkozom Orákulummal, és megnézem mennyit vagy hogyan tud mozogni. Lehet, hogy csak valami speciális torna kellene, de mivel kicsinek nem tudta jól használni a szárnyát, talán nem is tudja, a teste nem tudja, fejben nem érzi, mit kellene tennie. De ez majd kiderül. De a lehetőség, mint olyan immár itt motoszkál a gondolataim között.
Persze üres és hiú reményt sem akarok kelteni. Majd megkérdezem előbb Balart.
- Erről is mesélt - kuncogok halkan. - Nem semmi lehetett az sem, mikor gyerekek voltak. Gondolom nálatok otthon sosem volt unalmas az élet - mondom vidáman.
De aztán elkomolyodom, mert Árnyékjáró szavaiból egyértelmű, hogy valamit nagyon félreértett.
- Félreértesz - mondom neki rögtön. - Vagy én nem tudtam jól megfogalmazni. De megpróbálom újra. Az én anyukám mindig azt mondta: megbántani csak az tud, akit szeretünk. És ez így van. Mert a többiek szava mit sem számít. Azt lerázzuk magunkról. Mikor veszekedtünk, Balar megbántott engem. Aztán megbékültünk. És nem dédelgettem a haragomat, tényleg nem. Mert anyukám azt is mondta mindig, sose feküdj le haraggal a szívedben. És ezek nagyon jó mondások. Szóval.. nem nem akartam sem visszaadni semmit, sem törleszteni. De tudod, amit te is mondtál, hogy a szárnyaim miatt korcsnak vagy torznak láthat, vagy az első pillanatban még annak gondolt, meg utána azt is mondta, hogy nem érdeklik a szárnyak, ha skorpiófullánkom lenne az se érdekelné, aztán olyat is mondott, hogy mert Kaddában én voltam apuci pici szárnyaskája... és a végén ahogy rákérdezett, és tényleg lehet, hogy csak ugratni akart, hogy tényleg képes vagyok önkritikára... csak kirobbant belőlem, hogy igen tényleg és igen... mi olyan hihetetlen azon, vagy .. vagy lehetetlennek tartja, hogy valaki a szárnyaimmal együtt is szeressen? Nem akartam én őt bántani. Nem azért mondtam. Csak tudod... Kaddában csak nekem volt szárnyam, és sokáig én is torznak hittem magam, míg anyu mutatott egy régi festmény, még a neoliták kora előttről, és azon volt egy alak... egy férfi, hosszú aranyszőke hajjal és szárnyakkal. Hófehér szárnyakkal. És anyu azt mondta, látod, neki is vannak szárnyai. Nem vagy egyedül. Utána kezdtem repülni tanulni.
Sóhajtok.
- Na szóval... ezt is tudja Balar is, neki is elmeséltem...A lényeg, nem akartam megbántani, csak kirobbant ez belőlem. De ahogy megváltozott a pillantása, a tartása merev lett, és elnézett mellettem... Szólnia sem kellett, észrevettem, hogy, ha akaratlanul is, de beletapostam. Sajnáltam. Szégyelltem. És tudtam a szavak hamisan hangzanának az ő fülének. És nem akartam veszekedni. Így csak odaléptem hozzá, félig mellé, félig elé, óvatosan megfogtam a kezét és a homlokomat a vállának támasztottam. Nagyon féltem, hogy fogja magát és odébb fog lépni. Hogy otthagy.
Halkan nyelek.
- De végül megfogta a kezemet ő is, és megsimította az arcomat. És Adel pont ezt látta meg.
Árnyékjáró szemébe nézek.
- Amikor éreztem, hogy Balar is ráfog az ujjaimra, az az a pillanat. Érted? Akkor úgy éreztem, olyan ... tudod, mikor érzed, hogy a másiknak is fontos ez az egész, hogy nem játszik.
És persze mikor utána visszafelé lovagoltunk és azt mondtam Balarnak, hogy mindketten fontosak nekem, ő és Adel is, ahogy akkor rám pillantott. És akkor ő fogta meg az én kezemet. Igen!
Lassan óvatosan mosolyodom el, ahogy ez eszembe jut.
Remélem, most már érti Árnyékjáró is. Tényleg remélem, mert lényegében az egyik legszebb pillanat volt, mikor Balar ráfogott a kezemre. Mikor elfogadta a néma bocsánatkérésemet.
- Szóval nem akarom én bántani. Eszemben sincs.
Aztán fentről egy sikolyt hallunk, vagy inkább vijjogást, de lehet, hogy csak örömujjongást, de mivel Árnyékjáró nem ideges miatta, így én is nyugton maradok.
A szavaira lassan bólintok.
- Gondolom banditákon nagyobb dolog lett volna kipróbálni. De én szívesen megnézném, hogy lő célba Mikal az új fegyverével. Persze csak ha van kedve megmutatni. Egyébként remélem, azért kielégítőnek találjátok a szállást. Igyekeztünk.
Vissza az elejére Go down
Kedd Márc. 06, 2018 10:24 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Kár – ismétli Árnyékjáró, huncut mosollyal.
- Szélvészt nem kell félteni, mindig talál hálótársat. Ha meg rájön, hogy te és Pléhsuszter, akkor próbálkozni sem fog. Már csak azért sem, mert ha Kétcsapás megtudja, letépi a micsodáját.
Cassandra említésére csak bólint, komolyan, de nem fűz hozzá semmit.
- Ezt már sosem fogjuk megtudni, de szerintem jobb is így.
Mikalra megrázza a fejét.
- Tahasshi volt. Pléhsuszter összekeverte őket? – kérdezi rosszalló arckifejezéssel, mire mintha az egész teázóban lehűlne a levegő.
Visítás hallatszik fentről, mire fejcsóválva a lépcső felé pillant ismét.
- Ez a kettő nagyon bolond, állandóan a körmükre kell nézni. Tényleg jó, hogy itt vagy Pléhsuszternek.
Utána vállat von, mint akit nem foglalkoztat az ügy. Aicha pirulására csak mosolyog, de nem kommentálja.
- Nem akarom én megmondani, hogy viselkedjetek egymással, csak elmondom, amit tudok Pléhsuszterről. Te dolgod, megfogadod-e.
Ismét nemet int a fejével.
- Nem. Ők tanulták meg, hogy ébreszteni csak távolról, szavakkal, nem közel menni és érintve szabad. De gondolom ezt majd Pléhsuszter is elmondja, ha oda juttok. Addig meg annyi, hogy ne menj hozzá közel, amíg nincs teljesen felébredve. Az ösztönök aljas dolgok.
Nagyot sóhajt a szárnyak kapcsán.
- Nem, túl késő. A csontok már túl merevek, nem formálódnak úgy, mint gyerekkorban. Az izmok felépítése is véglegesült, és Hasfelmetsző azt mondja, nem jó helyen vannak. Szerinte lehetne próbálni operálni, eltörni újra, összecsavarozni jó helyzetben, de kétesélyes a dolog, rossz esetben a jelenlegi mozgékonyságát is elveszítené. Ezt pedig Orákulum nem akarja megkockáztatni. Egyébként sem biztos, hogy tudna repülni, hisz kisebbek a szárnyai a tiédnél, ugyanakkor a teste nagyobb, nehezebb nálad.
Hallgatja a magyarázatot, és bólint.
- Értem. Akkor reméljük, nem ment túl mélyre Pléhsuszterben a tüske. Évekig hajlamos felemlegetni a sérelmeit.
Válla von ismét, de azért látható a büszkeség benne.
- Lehet, lesz kedve kimenni veled a sivatagba bohóckodni. Jól bánik a számszeríjakkal, és a buzogányokkal is. A szállás pedig biztos jó lesz, a hálózsáknál a földön rosszabb nem lehet. Hasfelmetsző vinnyogására meg csak bólogatni kell, és akkor előbb-utóbb megunja.
Nyikorgó léptek hallatszódnak fentről.


Eddig ilyet csak képen látott, de mivel okos, gyorsan átlátja, mi hogy mozgatható rajta. Csillogó szemekkel figyel, miközben elmagyarázom neki az alapokat, ahogy a fegyver működik, és immár tudom, hogy meg fog próbálni puskaport szerezni hozzá, és meg fogja próbálni kideríteni, hogy lehet azt készíteni. És gondolom fel fogja gyújtani magát párszor közben, de ezzel nem tehetek semmit. Különben is, lehet, Sikító tudja, hogy kell puskaport készíteni. Talán valahol könyv is van, ahová ez le van írva. Mintha olvastam volna valamit erről, de csak az rémlik, hogy az összetevőket fa tálban fa eszközzel kell morzsolni és keverni, mert fém eszközben begyulladhat egy szikrától.
Végül közli, hogy most már látni akarja a nőt aki miatt kénytelen volt idáig jönni, és mennyire nem fair, hogy neki kellett feltartania engem, míg Árnyékjáró cseveg. Hirtelen elhallgat, és szégyenlősen néz rám, én meg remekül szórakozom. Tudom, hogy szándékos elszólás volt, hogy kiderítse, haragszom-e ezért, de tényleg csak vigyorgok, oldalba bököm. Erre visít egyet, ő is széles vigyorral. De ha már az én ilyen ügyeimet feszegetjük, beszéljünk kicsit őróla. Eleinte tiltakozik, hogy nincs neki ideje ilyesmire meg hagyjam békén, de látom, hogy csak azt akarja, hogy makacsabban kérdezzem. A harmadik próbálkozásra már kiböki, hogy találkozgat valakivel, utána elkezd beszélni és beszélni és beszélni és csak nem hagyja abba. Szóval összeakadt valami vándorkereskedővel, és kerülgetik egymást, mint kiderül, jóval régebb óta, mint ahogy utoljára találkoztunk, csak eddig mondta. Végül megegyezünk, hogy lemegyünk, mert most már igencsak el kellene indulni Shannariért.
Vissza az elejére Go down
Kedd Márc. 06, 2018 2:25 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
A huncut mosolyra picit elpirulok.
- Vagy annyira mégsem. Azért voltak otthon könyvek, meg a nővérem is mesélt pár dolgot. És hát...
Vállat vonok, nem mondom ki, de valamit hagyni kell a megfelelő férfinak is, hogy tanítson. Aztán meg, úgyis alakul majd minden.
Elnevetem magam.
- Dehogy féltem!
Megrázom a fejem. Távol állok én attól, hogy egy nőcsábászt féltsek, és hallottam már Szélvész viselt dolgairól.
- Kétcsapás? Beleszólna? - ezt viszont meglepve kérdezem. Eddig valahogy úgy hittem, hogy Kétcsapás ezt a fiúkra hagyja. Vagy csak nem tudott arról, hogy Balar anno cukinak látta a zöld hajú lányt? Mellesleg valahogy nem tudom, de én nem bánom, hogy Szélvész el tudta csábítani. Legalább már nincs a képben!
Aztán Árnyékjáró megjegyzésére, hogy sose fogjuk megtudni, apró kis mosoly jelenik meg az arcomon. Bár a sose erős szó, de egy darabig biztos nem vagyok kíváncsi a részletekre.
Fura gondolat bukkan fel a tudatom mélyén, fura, érdekes, és valahol melengető, hogy egyszer, majd sok év, vagy évtized múlva talán kikérdezgetném Balart, hogy előttem ki volt és mi volt... Valamikor, mikor már biztosan nem fájna, és csak nevetnénk a múlton.
- Hát... - az alsó ajkamba harapok -, vagy ő, vagy én. Most ezért nem fogom meg az orrom, hogy melyikünk. Az az igazság, hogy sokat beszélt rólatok, a családról, ugyanakkor néha kutyulom a neveket, a beceneveket, és azt meg nem is tudom, ki hogyan néz ki. Igaz, Szélvészt nem volt nehéz felismerni, de őt lényegében Balar mutatta meg nekem a piacon.
Aztán a mosolyom még szélesebbé válik, mikor Árnyékjáró azt mondja, hogy jó, hogy vagyok Pléhsuszternek. Jó ezt hallani, még akkor is, ha ezt nem Balar mondja, hanem az unokanővére. De Balar, ki tudja... nem, ez nem igaz. Ő is mondta már, két napja, és amikor nem mondja, akkor meg kimutatja. Nem biztos, hogy pont a szavak a legfontosabbak, bár ő az érintéseket fenntartással kezeli, de mégis, azért a viselkedése elég beszédes.
Hogy játszik-e? Talán igen. Talán vannak pillanatok, amikor igen. Máskor meg nem.
De hát valamennyien játszunk, a lényünknek egy-egy kis darabját mutatjuk a világnak, és nem ugyanazt látja belőlünk az apánk, a testvérünk, vagy a kedvesünk.
Talán Árnyékjáró sem ugyanazt látja Balarból, Pléhsuszterből, ahogy ő nevezi, amit én. Sőt bizonnyal nem azt látja. Még jó!
- Kedves vagy hozzám - felelem egyszerűen, őszintén.
Tényleg az, és nem baj, hogy mesél Balarról, még akkor sem, ha, ahogy az előbb gondoltam, biztos nem ugyanúgy látjuk őt.
- Már elmondta - csúszik ki a számon, majd az ajkamba harapok.
De aztán nagy merészen felteszek egy kérdést, ami szinte következik az előbbiből.
- Akkor te és Professzor... nem egy ágyban alszotok? - Uh. lehet, hogy ez így durva, próbálom hát tompítani. - A szállás miatt kérdezem - hadarom gyorsan.
Mondjuk, ebben tényleg van valami. Mert nem mindegy, hogy akkor egy szobába kerülhetnek-e, és akkor ott egy páros ágyba, vagy inkább kettőbe a szoba két ellentétes végére... Bár én nagyon furcsának találom ez utóbbi megoldást, de ha nekik így a jobb, akkor ez az ő dolguk, ugye.
A szomorú sóhajra az asztalon előrébb tolja a kezét, és tenyérrel felfelé fordítja, egy baráti kézfogást ajánlva ezzel fel.
Fogalma nincs ez Árnyékjáróval hogyan működik, a másik nő elfogadja-e a néma együttérzésnek ezt a formáját.
- Lehet, hogy repülni tényleg nem. Arra rájöttem, hogy köze van hozzá a szárnyak méretének és a testsúlynak. De lehet, hogy a mozgásán lehetne javítani valamennyit. Nem műtéttel, ami ugye kétesélyes, főleg, ha Orákulum nem úgy gyógyul, mint Balar, de talán speciális mozgásgyakorlatokkal. Nem tudok biztosat, természetesen. De... - nagyot nyelek - Balar megdöbbent azon, hogy én nem hajlok meg a szárnyaim súlya alatt. Még az elején olyat is mondott, hogy öreg koromra púpos leszek... Arra gondolok, hogy attól, hogy a testvéred nem tud repülni, talán... szóval, hogy lehet, hogy ki lehetne találni valamit, hogy a gerincével ne legyen gondja később. Persze ez csak egy ötlet.
Nem tudom, mit fog mondani, ahogy azt sem, mennyit lehet javítani Orákulum szárnyain, a szárnyak tartásán és erején. De amíg nem látom, nem zárom ki azt, hogy lehetne segíteni. Persze csak ha ő is akarná.
Végül csak kimondtam ezt is... és persze végül csak megmagyaráztam a szavaimat is.
- Hát... beszaladt. De én inkább azt remélem, hogy sikerült kihúznom, és már gyógyul a helye.
Arra, hogy Balar felemlegeti majd... Most mit mondjak? Legalább lesz mire azt mondanom, hogy ő meg képes volt háremhölgynek nevezni. Az is mélyre ment, de már nem haragszom, és nem dajkálom a sérelmet. Ez nem olyasmi. Vannak dolgok, amiket nem bocsátanék meg így, könnyedén, vagy éppen sehogy sem, de ez nem akkora dolog, hogy ne lehessen túllépni rajta.
Mellesleg tudom, hogy nem gondolta komolyan. Igazából nem.
- Ha lesz, akkor reméljük, alkalom is lesz rá - felelem egyszerűen.
Fentről közben újabb visítást hallok, de ez is női hang.
- Mit gondolsz, Balar megnyúzta a nővérét, hogy még nem találnak ide? - kérdezem végül félig mókázva.
De aztán arra gondolok, hogy az minden bizonnyal nagyobb zajjal járt volna és Balar hangját se hallottam le. Igen, igen, elmosolyodom kicsit, mert eszembe jut, hogy tőlünk úgy zengett a teázó, hogy Rahesa és Vulfius aggódva osontak a nyomunkban, hogy nem nyírjuk-e ki egymást.
De nem.
Nem szeretek veszekedni, nem is akarok, ugyanakkor tudom, hogy egy valódi kapcsolatban van veszekedés és vita is. Ahol sosem veszekednek, ott valami nem igazi, ezt is anyukám mondta, egy olyan napon, mikor hatalmas megkönnyebbüléssel vettem észre, hogy igen, még mindig mindketten Kaddában vannak és együtt reggelizünk valamennyien.
Végül lépteket hallok, fentről, majd a lépcső irányából, a fejem kicsit oldalra hajtva pillantok Árnyékjáróra, hogy vajon ő is hallja-e őket.
ekkor vág belém még egy felismerés: Balar elég sokáig magamra hagyott az unokanővérével.
Szerintem ez jó jel. Úgy gondolja, hogy megteheti, mert nem lesz belőle semmi gond. Szerintem ha attól tartana, hogy összeveszünk, vagy megsértjük egymást, vagy bármi módon nem jövünk ki, akkor jobban sietett volna.
Vagy mégsem.
Lehet, hogy egyszerűen látni akarja, hogy a Chrima nők mit szólnak hozzám.
Van egy olyan érzésem, hogy meg fogják vitatni, ki mit gondol rólam. Jobb esetben az orrom előtt.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Márc. 12, 2018 4:59 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Normál esetben nem – dől hátra. – De ez nem normális helyzet. Orákulum megjósolta, hogy te meg Pléhsuszter. Ha ebbe Szélvész beleszól, arra nem lesz bocsánat. Ezt ő is tudja, de kérdés, tud-e parancsolni a vérének.
Karba fonja a kezeit.
- Tahashi és Mikal sokak szemében egyfomák. Külsőleg legalábbis. De nehéz elhinnem, hogy Pléhsuszter nem tudja, melyikük mentette meg az életét. Ha tényleg így van, nagyon szájon fogom vágni.
Bólint.
- Vedd komolyan. Nem szeretnél elveszteni egy szemet vagy pár ujjat, mert túl közelről ébreszted. Arról nem beszélve, hogy akár meg is ölhet. Mi egy szobában, de külön ágyban alszunk. Kényelmesebb. És nem vesszük el a takarót egymástól – mosolyog. – Amikor egy ágyban vagyunk, nem aludni szoktunk.
Árnyékjáró figyeli Aicha kezét, de nem nyúl érte.
- Igen, ki lehet. Hasfelmetsző tervezett neki egy hámot, ami átteszi a terhelést a gerincről a vállakra. Szerintem logikus feltevés volt Pléhsusztertől, hogy neked is gondot okozhatnak a szárnyak később. Nem tudhatja, milyen az anatómiád, milyen az izomelrendezésed. Ha kételyeid vannak, kérdezd meg Hasfelmetszőt. Tucatnyi szárnyas neolitát kutatott fel, hogy tanulmányozza őket. De erről inkább ne beszélj neki amíg ő nem hozza fel, mert nem mindegyik neolita volt önkéntes. És ez utóbbiak sokkal rosszabbul jártak.
Árnyékjáró ismét elmosolyodik.
- Szokatlanul csendben van ez a kettő. Hasfelmetsző visongásától szoktak törni az üvegtárgyak ilyenkor. Pléhsuszter talált neki valamit, aminek nagyon örül. De úgy hallom, jönnek.

Hasfelmetsző megy elöl, én a hát mögött. A nővérem csak egy fél fejjel alacsonyabb nálam, és talán arasznyival vagyok én a szélesebb, így bőven kitakarja előttem a képet. Ráadásul a haja is erősen hullámos, talán egy fokkal van csak a göndör előtt, ami még nagyobbnak mutatja. Legalábbis a fejét.
Megtorpan a lépcső alján, alig birok megállni, hogy ne lökjem le. Fújtatok egyet, majd picit lökök rajta, hogy mozduljon már el az utamból. Kapok ezért egy ocsmány macskaszemű pillantást, de nem szól, csak ellép az utamból.
Hasfelmetsző alig hallhatóan morog, pontosabban nem morog, hanem dorombol, ez is a macska genetikája következménye. Ideges, és nyugtatja magát. Árnyékjáró is hallja, hiszen jóval élesebb érzékei vannak, mint egy neolitának. Azt nem tudom, a madárka hallja-e. Meg azt se, mennyire érzi ezt fenyegetőnek, mert barátságosnak nem hangzik, az teljesen biztos. Gondolom drága nővérkém a fejét is úgy tartja, hogy a szemei világítsanak a madárka pozíciójából nézve.
- Ideje menni Shannariért – nézek a madárkára Hasfelmetsző válla felett. – Akarsz jönni és hagyni a lányokat kibeszélni téged, vagy maradnál pletyizni velük?
Hasfelmetsző dorombolása egy fokkal hangosabbra vált, Árnyékjáró csak a fejét csóválja egy félmosollyal.
- Ki az a Shannari? – kérdi Hasfelmetsző, nem feltétlen rám nézve. Mintha nem tudná. Gondolom a madárkával akar most játszani, hagyom is, hogy ő válaszolja meg a kérdést.
Kikerülöm a nővérem, és megyek a konyhába. Rahesa hálásan pillant rám, pontosabban a szám környékére, miközben a gombát darabolja a töltelékhez. Vulfius egy egész malacon dolgozik, készíti elő a tömésre, sózza, fűszerezi a belsejét. Azóta szerzett egy új inget. Lina mosogat, Hermann edényeket pakol ide-oda, különösebb cél és értelem nélkül. Nem tud mit kezdeni magával, így próbál elfoglaltnak látszani, nehogy megszóljam, hogy ő az egyetlen, aki nem dolgozik. Mindegy, ez most nem érdekel, megússza egy helytelenítő pillantással. Töltök magamnak egy bögre teát, gyorsan leöntöm a torkomon nem foglalkozva vele, hogy forró. Nem érek rá és szomjas vagyok.
Utána megyek ki a konyhából az ajtó felé, majd hátrapillantok, hogy a madárka hogy döntött.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Márc. 12, 2018 12:30 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Komolyan nézek Árnyékjáróra.
Még hogy nem normális helyzet és hogy Orákulum megjósolta! Komolyan megjósolta? És vajon mennyire megbízhatóan? Azért ez érdekelne, mégis rólam, rólunk van szó.
- És hogyan jósolta meg? Ne haragudj, de eddig nekem még soha senki nem jósolt semmit és kíváncsi vagyok. Elmesélnéd?
Hümmögök egy kicsit arra, hogy Szélvész mit tud, de ezek szerint a jóslat előtte sem idegen.
- Majd kiderül. De az én szempontomból ez mindegy, csak nem szeretném, ha a fivérek között vagy a családban ellentét lenne miattam.
Amúgy sem akarok semmit Szélvésztől. Nem azért, mert gondom van vele. A piacon csak futólag láttam, jóképű fiatal neolita, kedvesnek is tűnt, de legalább jó előadónak, alapvetően nincs vele semmi gondom.
Egyszerűen csak Szélvész nem Balar.
Lehet, hogy ha Szélvésszel találkoztam volna először most mást mondanék. Meg az is lehet, hogy nem. Balarban nem a felszínt nézem, nem is azt látom. Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, ha valaki nála a felszínt nézi az inkább szólna Balar ellen. Sokan ezt a hibát követik el vele szemben. Másoknál meg direkt ő játszik rá.
Szerintem az is számít, hogy nekem engedte, hogy a felszín alá kukkantsak. Igen, én ezt fontosnak érzem.
Óvatosan elmosolyodom.
Aztán próbálok visszaemlékezni, még a homlokom is ráncolom, igyekszem felidézni a szavakat, ahogy Balar mesélt a sérüléséről, tényleg próbálom.
- Nem tehetek róla, én Mikal nevére emlékszem. Aztán kiderülhet, hogy én tévedek, és ő jól mondta, de én így emlékszem.
Aprót bólintok.
- Odafigyelek. Magam miatt és miatta is. Azt hiszem, utána nagyon nehezen tenné túl magát azon, ha valahogy véletlen bántana...
Eszembe jut, mikor Balar azt mondta képes lenne a küszöbömön aludni karddal az oldalán, hogy megvédjen. Ha ezek nem csak nagy szavak voltak, és szerintem nem, akkor nagyon nehezen emésztené meg, ha pont ő bántana.
- A szárnyamhoz is olyan vigyázva nyúlt, tudod. Persze fájt, de hát ez van, a tollficam helyretétele fáj, pedig tudom, hogy nagyon gyengéd volt, és amennyire csak lehet, olyan óvatosan csinálta. De jó lett! - teszem még hozzá látható örömmel. És persze így igaz, hiszem két napra rá már tudtam repülni.
Nem veszi zokon, hogy a másik nő nem érinti meg a kezét. Valószínűleg mások a szokásaik, mint nekik, vagy még tartják azért a két lépést, ha a hármat már nem is. sürgetni nincs értelme.
- Igen, a hámról mesélt és logikus volt. De azért remélem, nem lesz gond. Szerintem az is számít, hogy az én szárnyaim szimmetrikusak, míg ahogy mondod orákulumnak az egyik szárnya sérült. Gondolom kisebb is. Ne haragudj! - teszem hirtelen hozzá, mert talán nem jó neki erről beszélni, de hát sose tudni, mi segíthet, vagy épp ki, ha csak egy hajszálnyit is.
A tanácsra bólintok.
- Őszintén? - folytatom halkabbra fogva. - Balarral beszéltünk erről, és azt mondtam, ha Hasfelmetsző szeretné, megnézheti a szárnyaimat, megvizsgálhat, meg is tapogathat, de nem vághatja fel őket és nem csinálhat fájós dolgokat. És ezt nem vonom vissza. De rendben, nem fogom előtte felhozni. A repülésemről meg kérdezheti Balart, vagy megmutatom neki is... az nem gond.
Újra elmosolyodom én is.
- Lehet, hogy készült. Azt tudta, hogy Hasfelmetsző jönni fog és Szélvész, csak a többiekben nem volt biztos. Meg ugye...
Nem ismétlem el, hogy gyorsak voltak és korábban érkeztek. Lényegében nem baj, hogy így alakult. Nekem nem gond, sőt talán jobb is, így nem aggódom, hogy jajmileszmajd, ha itt lesz a Chrima család.
Akkor sincs semmi, ha itt vannak. Én én vagyok, Balar Balar marad, és kezeljük a helyzetet.

Pár szívdobbanásnyi idő telik csak el és a lépcső aljában valóban megjelennek, Balar és a nővére, aki majdnem akkora, mint ő. Nőben legalábbis nem pici, nálam nagyjából fél fejjel magasabb.
Kezdem érteni, Balar miért nevezett törékenynek.
Könnyedén felállok és a belépők felé fordulok.
- Üdvözöllek, Radzsina - szólalok meg halkan, majd hozzáteszem: - Hasfelmetsző! - A fejem finoman meghajtom, ahogy Árnyékjáró felé is tettem. - A nevem Aicha Khaled.
Bemutatkozom, mert így látom illőnek, bár biztos vagyok benne, hogy ennyi idő alatt Balar mindent elmondott rólam. Valószínűleg. ha hihetek Árnyékjárónak. És szerintem nem vert át, oka se volt rá.
Közben Balar meglöki a testvérét, hogy álljon el az útjából, Hasfelmetsző meg csúnyán néz rá. Ez van, én nem szólok bele, testvérek, megoldják.
Közben halk dorombolást hallok.
Balar nem szokott dorombolni, Árnyékjáró sem dorombolt eddig, így Hasfelmetszőre tippelek. Úgy néz rám, hogy a szemei szinte világítanak. Adel szokott így nézni, ha valami nem tetszik neki, vagy ha ijesztgetni akar. Halkan sóhajtok.
Legszívesebben megkérdezném milyen macskája van. Nekem gepárdom. És tudok dorombolni, ha akarok.
Igaz, ezt nem reklámozom, meg úgy általában senki oda se figyel, mert szárnyaim vannak és az látványosabb. Szívem szerint kitárnám, és megmutatnám, hogy bibibi nekem ez van, de nem teszem. Gyerekes lenne, ostoba és csak felidegesíteném vele Hasfelmetszőt és ezzel Balart is.
Balar kérdésére bólintok.
- Szívesen veled tartok. Egyébként is eszembe jutott még valami, amit el kellene intéznem... szóóóval jó lenne, ha mehetnék. És gondolom úgyis megtudom majd, mi az ítélet.
Elmosolyodva pillantok Hasfelmetszőre, majd róla Árnyékjáróra.
A hangosabb dorombolásra és a láthatóan nekem címzett kérdésre Balar nővérére pillantok. Nem hiszem, hogy nincs képben. Balar viszont nem szól. Szóval akkor ez most az én köröm lesz.
- Shannari egy újonnan vásárolt rabszolga, akinek elkezdjük a képzését, hogy tökéletes felszolgálónő legyen belőle.
Ezzel nem árultam el kié, hogy vannak a papírok meg semmi extrát. felszolgálónő lesz és ennyi. Még igaz is. Valóban képezzük rá.
Balar közben a konyha felé veszi az irányt.
Biztos vagyok benne, hogy a saját két szemével akarja látni, gombás töltött röfisült készül-e és van-e belőle elegendő. És ez szerintem érthető és igaz is. másrészt mondhatnám azt is, hogy menekül a tűzvonalból. De ezt majd négyszemközt, ha úgy jön ki és ha olyan a hangulat meg a helyzet, hogy húzhatom vele.
Mikor kilép a konyhából és felém pillant Balarra mosolygok, aztán bocsánatkérő pillantást vetek a nőrokonaira.
- Ne haragudjatok... nemsokára jövünk, addig is van tea, meg minden...
Lehajolok, felmarom a köpenyemet és már sietek is a bejárati ajtó és Balar felé. Mikor már csak ő látja az arcom némán formálom a szavakat felé: Beszélnünk kell!
Vissza az elejére Go down
Szomb. Márc. 17, 2018 11:10 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Előbb-utóbb találkozol vele, és akkor majd elmondja ő  - mosolyog sejtelmesen, majd karbafont kézzel hátradől.
- Nem rá vall összekeverni őket. Mindenképpen rá fogok nála kérdezni erre.
Felnevet.
- Meg te sem biztos, hogy valaha túljutnál azon, ha bántana. Az ő erejéhez képest nagyon törékeny vagy.

- Maradjunk a Hasfelmetszőnél   – morogja a nővérem. Utána mintha elgondolkodna. – Khaled… ismerős név. Lehet ismerem valamelyik zsoldosotok.
Felvont szemöldökkel nézek Hasfelmetszőre, de ezt persze nem látja, a madárkát figyeli. Úgy érzem azon gondolkodik, belekössön-e. Inkább nem várom meg amíg döntésre jut, határozottan oldalba bököm. Felém kapja a fejét, és nem túl barátságosan néz.
- Sötétedéskor legyél itthon  – mondom neki elégedetten. – Elmegyünk kocsmázni.
Felcsillannak a szemei, határozottan jobb kedve lesz. Őszintén szólva nekem is tetszik az ötletem. Este tehát elmegyünk egy kocsmába, lehetőleg jó távol a Kimérától, és laposra fogjuk verni az összes jelenlévőt. Jobb lenne valami komolyabb balhé, de egyelőre arra nincs lehetőség, és orrokat betörni is jó móka.
-  – biccent. – Árnyékjáróék meg majd szórakoztatják addig a vendéged.
Nem Szélvészt mondott, és ezzel megúszott egy nyakonvágást.
Tehát a madárka velem akar jönni. Nem baj, legalább halasztjuk kicsit amíg Hasfelmetsző rászáll. Mert rá fog szállni. De ezzel úgyse lehet mit tenn…
- Mikor csinálod meg a vizet? – szakítja meg gondolataim a nővérem. Na igen, a vízvezeték. Ma délutánra volt tervezve.
- Attól függ. Ha békén tudsz majd hagyni elég ideig, akkor ma délután. Ha nem, akkor miután elmentetek.  – fancsali arcot vág, láthatólag a „békén hagy” nem szerepelt a tervei között, de inkább a piszkálásomról mond le, mint a folyóvízről. Megértem. Őszintén szólva reméltem, hogy így fog dönteni, mert nekem is jól esne a folyóvíz.
Mindenesetre végigelemzem, minden nálam van-e. Kard, pénz, irat, madárka. Igen, minden megvan, lehet indulni. Még vetek egy pillantást a konyhából kikukucskáló Lináék felé.
- Amit mondanak  – intek a rokonaim felé – olyan, mintha én mondanám. Világos?  
Hasfelmetszőre nézek összevont szemöldökkel.
- Te meg nem bántod őket, különben csomót kötök a szemeidre. Világos?  
Válasz helyett vidáman nyelvet ölt rám. Nem lesz itt gond, nem fogja megpróbálni felboncolni őket. Legalábbis nem ma. Ma túlságosan kíváncsi a madárkára. És túlságosan akar folyóvizet. A holnap már más kérdés, de az nem ma van, mára meg pont elég a ma gondjaival foglalkozni.
Tehát irány Shannari.
Nagyon érdekelne mit akar intézni a madárka, bár inkább hangzott kifogásnak és ürügynek, mint tényleges kérésnek. Akar jönni, de nincs rá reális oka. Legalábbis nehéz elképzelnem mit akar elintézni a városban. Iratok nélkül. Miközben vonzza a bajt.
A néma szavakra biccentek. Remélem megfelel séta közben is, mert tartok tőle, így is el fogunk késni, de ezzel már túl sokat nem lehet tenni. A fene a rokonságomba, hogy nem tudtak három órával később jönni. Na meg beszélni kell Szélvésszel, hogy a közelébe ne menjen Shannarinak. Mert különben úgy rúgom hátsón páros lábbal, hogy hazáig száll.
A teázóból kilépve már reflexből nyúlok a madárka kezéért, úgyse úszom meg, akkor meg minek erőlködjek. Ha úgy teszek, mintha az én döntésem lenne, kevésbé irritál.
Pár lépés után, mikor már nem érzem a tekinteteket a hátamban, kérdőn nézek a madárkára. Vajon miről akar beszélni.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Márc. 17, 2018 3:10 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Hát persze – sóhajtom. – Balar az elején nagyon mondogatta, hogy találkoznom kellene Orákulummal, meg bemutatna neki, de aztán abbahagyta.
Van sejtésem, miért. Ahogy arra is van, miért nem Szélvésszel hármasban száguldottunk haza. De hát ezek csak az én elméleteim és tévedhetek is akár. Bár jobban szeretnék nem tévedni. De lehet, hogy annyira nem vagyok jó, mint Orákulum. Majd kiderül.
Nem tudom, mi van a háttérben. De biztosan lesz magyarázat. Kíváncsi vagyok.
Elvigyorodom.
Még az is lehet, hogy majd rákérdezek Mikalnál, hogy mi történt. Majd kiderül.
Tényleg, ők hol vannak? Szélvészt láttuk a városban, de Professzor és Mikal?
Árnyékjáró szavaira bólintok.
Tudom. De majd tanít mocskos trükköket, amit egy nálam nagyobb és erősebb ellenfél ellen bevethetek. Ezt ígérte. Meg azt, hogy azért vigyáz rám közben.
Elmosolyodom újra.
De aztán megint eszembe jut az, ahogy Balar a tollaimat helyretette. Valami fura kis melegség önti el a mellkasomat.

De már ott is vannak. Hasfelmetsző és Balar.
Hasfelmetsző magasabb és szélesebb is nálam. Ha a szárnyaimat nem számítjuk, ő sokkal inkább tűnik neolita nemesnek, mint én. Én szinte már inkább valami kevert vérnek nézek ki mellette.
Ha úgy vesszük, elsőre, nincs is bennem semmi különleges. Barna haj, barna szem, a szárnyaim meg… én megszerettem őket, de Balar… Nos, igen, hiszek neki, hiszem, hogy próbál megbarátkozni velük. De a külső nem minden.
Ahogy nála sem, és, és én nem is a külsejét nézem, nem csak azt.
Talán, ahogy telik az idő, majd ő is rájön, a bajba keverő feromonjaimon kívül is vannak jó tulajdonságaim.
Maradjunk! – vágom rá Hasfelmetsző morgására. – Lehetséges. Bár a zsoldosaink ritkán használják a mi családnevünket. De lehet, hogy Adel Khaledet ismered – dobom be az ötletemet. – Tenyérbemászó pofa, szőke haj, villogó kék szemek.
Nagyon remélem, hogy Balar nem szólja el magát Adelről. Kíváncsi vagyok ugyanis, hogy Hasfelmetsző rá gondol-e.
Felvont szemöldökkel néz rám, meg villogó macskaszemekkel. Hát ez annyira nem hat meg. Kihúzom magam és állom a pillantását. Az én szemeim most barnák, nem váltanak aranyszínre. Ez van, ha zabos vagyok, maradnak barnák, akkor változnak, ha örülök, vagy boldog vagyok, vagy valami nagyon pozitív dolog ér. Illetve lehet, hogy valamennyire ilyenkor is változnak, de csak még sötétebbre, és ez nem feétűnő annyira. Ami egyébként szerintem jó, mert az ellenfél nem tud készülni rám. A szemem színe nem árul el.
Kocsmázni – morgom, és a szemem forgatom.
Egyébként ettől nem féltem Balart, tudom, hogy nem talicskában kell hazatolni, esélyesen inkább bunyózni fog, de egy kocsmai verekedés valószínűleg nem teszi taccsra.
Majd készítem a felíró füzetet utána – jelentem ki végül kis selma mosollyal. – És amíg ti kocsmáztok, kipróbáljuk Szélvésszel, hogy az ő személyiségének varázsa mennyit dob az esti forgalmon. Már ha nem akar kupiba menni.
Az ugyanis nem érdekel, ha ő bordélyba menne, egészségére, tegye csak.
De Hasfelmetsző megjegyzésére felvonom a szemöldökömet.
Ha rám gondoltál, én nem vendég vagyok – jegyzem meg, és mosolyogva pillantok rá.
Nem mellesleg nem szorulok senkire, hogy szórakoztassanak, el tudom én magam foglalni, van annyi dolgom, mint égen a csillag. Más kérdés, hogy nyilván szívesen beszélgetek akár Árnyékjáróval, akár Szélvésszel, Mikallal vagy a Professzorral.
Egyelőre a dolog elül, bár sejtem Balar nővére rám fog szállni. Hogy mennyire, az attól is függ, hogy Árnyékjáró mit mond neki. Vagy, hogy Balar mit mondott.
Na, ez az, amit jó lenne tudnom!
Hasfelmetsző a vízről kérdez, és van egy olyan érzésem, hogy amíg Balart békén hagyja, addig velem lesz elfoglalva. Szóval hosszú délután elé nézek.
De közben már a kijárat felé oldalazunk. Igaz, én maradhattam is volna, de egyrészt a Chrima család is otthon van a Kimérában, másrészt jó lenne beszélnünk, harmadrészt még csak most éltem túl Árnyékjárót, és plusz szeretnék valami sütibevalót venni. Valaki csak szereti a sütiket.
Rajtam kívül is.
Lina nagyokat pislog, ahogy Hermann is.
Csak tegyétek a dolgotokat – mondom nekik –, legyen elég étel mindenkinek. Ha kell, vegyetek még röfihúst! Lina, Rahesával süssetek laposkenyereket, az alagsoriaknak is kell enni!
A kislány bólint, az arca felragyog, hogy ilyen fontos feladatot kapott. Rahesa majd megmutatja neki, mit hogyan tegyen, de a munkát ő végezheti, és örül, hogy fontos dolga van. Hermann meg majd vigyáz, hogy ne legyen gond, gondolom Vulfiusszal ők osztják ki a fejadagokat. Nem hiszem, hogy a lányokat leengednék most.  Egyszerűen nem hiszem.

Hasfelmetsző nyelvet öltött, még mindig emésztem. Mókás. Azt hiszem, nagyon jó testvérek Balarral, aminek örülök.
A szemem sarkából Balarra sandítok és elvigyorodom.
Kilépünk a teázóból, lemegyünk a két lépcsőn, és azt veszem észre, hogy Balar a kezemért nyúl.
Nocsak, jó uram, nocsak!
Igazság szerint jelentősen dob a hangulatomon ez a gesztusa. Naná, hogy nem húzom el a kezemet!
Az ujjaink összekulcsolódnak, de csak könnyedén fogom Balar kezét, nem szorongatom. De akkor is jó érzés. Nem izgat, hogy a hátamban érzem még Hasfelmetsző és Árnyékjáró tekintetét, akkor már sokkal inkább az, ahogyan egy mellettünk négy magántestőr kíséretében eltipegő nemes neolita kisasszony néz ránk.
Mintha egyszerre gondolna őrültnek és irigykedne rám. Mintha nem tudná eldönteni, hogy átsiessen-e az utca másik oldalára, vagy…
Felvetett fejjel pillantok rá, majd a szám sarka apró félmosolyra görbül. A liba úgy néz rám, mintha egy kanál vízbe bele tudna fojtani. Hát csak nézzen! Álszent nőszemély, húzza a száját, meg kényeskedik, de aztán ha látja, hogy más egy Balar kaliberű férfi kezét fogja, akkor meg sárgul az irigységtől. Hát ez van! Róla már lekésett!
Balar nem tudom, hogy észreveszi-e ezt a rövidke közjátékot, de ahogy pár lépést teszünk kérdő pillantással néz rám.
Árnyékjáró kifaggatott – közlöm egyszerűen. – És tudom, végül nem beszéltünk meg semmit, hogy ködösítsünk-e vagy ilyesmi, de… szóval végül az igazat mondtam neki.
Nem tudom, hogy erre hogyan reagál majd Balar.
Egyébként Árnyékjáró kedves nő – mondom és elvigyorodom. – Csak szájon akar vágni. Mármint téged. Nem engem.
Elvigyorodom, de aztán sóhajtok.
Hasfelmetsző viszont, úgy néz ki, engem akarna kóstolgatni. Mit mondtál neki? – kérdezek rá nyíltan, míg a tetoválda felé tartunk.
Vissza az elejére Go down
Pént. Márc. 30, 2018 2:29 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Ők is a városban vannak. Professzor buta módon megígérte, hogy az első dolguk lesz piacozni. Mikal mádja a piacot, és szaván fogta az apját. – mosolyog. – Pedig Professzor is nagyon akart találkozni veled, nagyon kíváncsi rád.
Felvont szemöldökkel figyel.
- Mielőtt megtanulnál rendesen harcolni? Az nagyon ostoba húzás lenne a részéről.


- Ha egy tallért kapnék minden tenyérbemászó szőke hajú villogó szemű fickó után aki az utamat keresztezte, megvehetném Garamantest – morogja Hasfelmetsző. – Ha megvannak még a fogai, nem találkoztam vele. Vagy csak udvarias volt.
A kocsmázás gondolata nem csak a nővérem, engem is jókedvre hangol. Szét fogjuk verni a helyet, meg mindenkit, aki nem fut el időben. Utána versenyt iszunk. Mókás lesz. Kár, hogy nem fogok emlékezni a részletekre, de ez is része a mókának.
A madárka szavaira csak vigyorgok.
- Sok sikert rávenni Szélvészt, hogy itt maradjon estére. – nem kétlem, hogy rá tudná venni, de kélem, hogy hajlandó lenne. Szélvész nem meggyőzhetetlen, de ahhoz a madárkának be kell dobnia magát. Ezt meg nem hiszem. Különben is, lehet Szélvész is jön velünk kocsmázni. ő is szeret fejeket betörni.
- Nem hiszem, hogy Szélvész kupiba menne. Persze tőle az örömlányok se szoktak pénzt kérni – csóválja a fejét Árnyékjáró.
A vendég témára Hasfelmetsző csak vállat von, láthatólag már nem érdekli különösebben a téma.
A madárkának eszébe jutnak a piacra szánt szolgák és az élelmezésük, ami jó. Csak volt értelme felvennem ide. Én teljesen elfeledkeztem erről. Na persze ha nem lenne itt, nem lennék ideges és tudnék gondolkodni. Mindegy. eszébe jutott és ez jó. Meg a szolgahad is legalább csinál valamit. Így is túl sokan vannak túl kevés munkára. És még Rahesa nővérét is elő akarjuk keríteni? Átgondoltam én ezt?

Útnak indulunk. Félig-meddig azon jár az agyam, hova menjünk este. Meg mikor jutunk el a madárkával megnézni a cirkuszt. Arra se emlékszem, meddig vannak a városban. Vajon vannak velük mutáns állatok?
A madárka fogása egy pillanatra szorosabbá válik, mintha a ragaszkodását akarná kifejezni. Fókuszba rántom az eszem, és felkészülök a harcra, gondolom megint valaki bele fog kötni.
Majdnem.
Igaz, pimasz és kihívó módon bámulja a ficsúrcsajt aki jön szembe a testőreivel, de nem kötnek belénk. Különben is, mit keres itt egy ficsúcsaj ezen a környéken? Kiri a helyiek közül, és látszik rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, mint aki nem akar itt lenni. Hát, én nem hívtam, szóval nem minket kellene vádolnia. Közben tovább is áll, én meg azon elmélkedem, lesz-e ebből még gondunk. Lehet, a nő titokban akart jönni, valamit sunnyogni (ez esetben ostoba dolog volt ennyi testőrt hoznia), és mivel jól megnéztük, ezt elbukta. Emlékezni fogok rá.
Tovább sétálunk, és csak kiböki, miről akart beszélni.
- – bólintok. – Az igazságból lehet a legkevesebb baj.
Ez ugyan nem igaz általában, de jelenleg igen. Főleg, hogy én tényleg mindent elmondtam Hasfelmetszőnek. Most úgyis kitárgyalják, melyikük mit hallott, és összevetik a részleteket.
Árnyékjáró kedves? Ilyet se mondtak rá. Tényleg naiv a madárka, és a legalapvetőbb életösztöne sincs. Árnyékjáró veszélyes, kiszámíthatatlan és hirtelen haragú. Ha ezt nem érzi rajta, akkor nincsenek ösztönei. De mindegy, ha kedveli az csak jó, legalább nem fogja felbosszantani és így Árnyékjáró nem fogja pusztán neheztelésből megmérgezni. Nem hiszem, hogy megölné, de egy egész herbalista-kertészetet cipel magával, bőven tud kellemetlen napokat szerezni.
- Próbálja meg – morgom. Tartok Árnyékjárótól, de ha próbálkozni akar, tegye. Elbírok vele.
- Beléd fog kötni, de ne vedd személyeskedésnek, mindenkivel kötözködik. Ha vissza akarsz kötözködni tedd, de tarts észben, gyakorlott verekedő, és ahhoz van szokva, hogy ha baja van, odacsap.
Vissza az elejére Go down
Pént. Márc. 30, 2018 11:42 am
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
A válaszra elmosolyodom.
De a fiának tett ígérete az első – bólintok, és látni rajtam, hogy ezzel a világon semmi bajom nincs, sőt igazából tetszik is, hogy Professzor betartja a szavát, és fontos neki Mikal, meg az, amit ők megbeszéltek.
Már csak azért is jó, szempontomból, hogy így tesz, mert Mikal így nem lesz rám zabos azért, hogy az apja miattam halasztotta a piacozást. Ami jó. Mert ugyan nem én tehetnék a dologról, de mégis oka lennék.
Biztos fogunk találkozni – folytatom –, hiszen maradtok pár napot, gondolom. Bár nem igazán értem, miért ez a nagy kíváncsiság…
Orákulum jóslata ide vagy oda, azért még meglepő számomra a dolog.
Az utolsó kérdésre elnevetem magam.
Dehogyis! Majd utána!
Hosszú hónapok kellenek még addig, főleg mivel Balar nem hisz nekem. Szerintem azt se hiszi, hogy csinálom a gyakorlatokat, pedig igen. Csak nem az ő orra előtt.

Adel csalódott lesz, hogy ennyire sok hozzá hasonló jóképű szőkét ismersz – jegyzem meg mókásan. – Egyébként még megvannak a fogai. Az udvariasságáról meg… Nos, ha Balar még nem mesélte el, akkor kérdezd nyugodtan!
Most már elnevetem magam, mert eszembe jut, hogy a sivatagból hazafelé lovagolva hogyan győzködtem Balart, hogy legközelebb nehogy azzal kezdjen, hogy betöri a fivérem képét!
Aztán eszembe jut az is, ahogy azt mondtam neki, hogy nekem ők mindketten fontosak.
A pillantásom Balarét keresi, a szemem barnájára halovány aranyos csillogás úszik rá, megváltoztatva ezzel a szemem színét.
Balar okos fickó, pontosan tisztában kell lennie vele, hogy őrá véltelen sem fivérként gondolok.
Ahogy ő vigyorog, az viszont vérlátító.
Simán nyelvet öltök rá! Zrikál. Nanáhogy!
Szerintem pontosan tudja, hogy egy valamit nem vetnék be azért, hogy meggyőzzem az öccsét.
Hmmm… Mivel úgy vettem észre, mindenki szeretne megkóstolgatni, lehet, hogy Szélvész kapva kap majd az esti időponton.
Finom kis visszavágás, de gondolkodjon csak Balar.
Egyébként szerintem logikus lenne, hogy ha Szélvész is ugyanúgy próbálgatni akar, mint Árnyékjáró, akkor azt az időpontot választja, mikor a fivére nem hogy a közelben nincs, de a Kimérában sem.
De majd meglátjuk, a fiatalabb Chrima fiú hogyan okoskodik.
De azt hiszem, nélküle sem leszek majd társaság híján.
Árnyékjáróra pillantok, és elmosolyodom, erre inkább nem szólok semmit, de közben lopva Balar felé sandítok, még mindig arany fénnyel csillogó szemekkel.
Hasfelmetsző vállvonására nem reagálok. Nem ettem én meszet, hogy tovább provokáljam, számomra tökéletesen megfelel, hogy ezzel a kis gesztussal elfogadja a helyzetet.
Nem vendég vagyok.
Már kiadtam a szolgáknak a parancsokat, mikor észreveszem Balar arckifejezését. Egy kukkot nem szól, nyilván, de a tekintetében van valami elismerés és elégedettség.
Ha ketten lennénk, akkor most húznám kicsit, hogy elfeledte-e a piacra szánt szolgákat, de a családja előtt ilyet nem teszek. Majd négyszemköz, ha úgy alakul. Egy cseppnyi piszkálódás belefér. De most csak kihúzom magam, még jobban, felvetem a fejem és finoman elmosolyodom.

Végül elindulunk, Alapvetően arra gondolok, hogy ne legyen gond Shannarival, se a tetoválóval, se amikor visszatérünk. Aztán arra, hogy mindenkinek jusson bőven ebéd, mert biztos visszatérnek a piacról is, szóval plusz három férfi… Mert Mikal biztos eszik annyit, mint egy felnőtt, sőt! A kamasz fiúk bármennyit tudnak enni.
Közben elhalad mellettünk az az előkelőfiatal nő, és ahogy néz, na, nem rám, Balarra!
Hát ne nézzen így rá!
Azt hiszem, ez ott van a pillantásomban is. Gyorsan elfordítja a fejét, és szaporázni kezdi a lépteit. Ez az, kisasszonyka, húzz innen! Ezt gondolom magamban, és még csak nem is érzem furának. Pedig úgy általában nem szoktam alapból ellenségesen viszonyulni másokhoz.
A szemem sarkából Balarra pillantok. Észrevette ő is a nőt, de nem biztos, hogy azt is, amit én megláttam rajta. Úgy veszem észre a pillantásából, meg az egész testbeszédéből, hogy lehetséges ellenfélként vagy veszélyforrásként vette számba. Ami nem gond. Én például örülök neki, ha Balar így tekintett rá. Ha nem vette észre, amit én, hogy az a liba szinte csorgatta a nyálát, mikor meglátta őt. Fél is tőle, hát persze, de azért nagy bátran eljött, hogy…
Na, jó, ez meredek ötlet, de valahol akkor sem tudom kiverni a fejemből. Ezen a környéken nem szoktak ilyen előkelő hölgyek mászkálni, ekkora testőrség is szokatlan. A liba minden bizonnyal nagyon előkelő és kellően gazdag. Rangban szerintem fölöttem áll, mármint, akkor is fölöttem állt, mikor még, alig pár napja, megvolt a rangom és a nemesi előjogaim. Mit keresne itt hát?
Egy ötletem van csak, a piacon az a nő, a gyaloghintóból, ő pletykálhatott. Csak nők, egymás között. És most mindenki kíváncsi, hogy kivel is vagyok.
Ez pedig a nők szemében növeli Balar árfolyamát.
Mert lehet, hogy tényleg úgy terjed el a hír, hogy megfordították a sorrendet. Nem azt mondták, hogy nem engedelmeskedtem a belső szabályoknak és parancsoknak, ezért kidobtak, majd félve az őrök tekintetétől, és hogy végre lélegezni tudjak, kirepültem. És igaz, akkor még terveztem, hogy visszatérek, és Balar győzött meg, hogy veszélyes lenne. Lehet, hogy odabent azt mondták, engedetlen voltam és megszöktem, mire ők kidobtak és megfosztottak a rangomtól. Ha így van, akkor nem egy nőt érdekelhet, hogy vajon ki az a férfi, aki ilyen kockázatot megér. Látni akarják. És azon agyalnak, vajon mit tudhat, mi lehet benne a különleges.
Minden! De ez nem tartozik rájuk!
A válaszára elmosolyodom.
Akkor jó. Hasfelmetsző, szóval, mit akart tudni? Meséltél neki Adelről, a karavánról? – Nem tehetek róla, kíváncsi vagyok, és próbálom megtippelni, miket tárgyalhatnak ki most otthon, Balar nővére és unokanővére. – Arról tud, hogy rózsát hoztál nekem? – kérdezek hát rá.
Úgy gondolom, ha a válasz igen, akkor a veszekedésről is tud.
Árnyékjáró megkérdezte, miért maradok a Kimérában – teszem hozzá. – Megmondtam neki. –Nem mindent, de okos nő. – És… – egy pár másodpercig keresem a szavakat. – Tudod, hogy talán akaratlanul is, de alátámasztottad a szavaimat előtte?
Rákérdezek, de közben mosolygok, ahogy félig Balar felé fordulok.
Árnyékjáró rafinált nő, biztos veszélyes is, de ettől még velem kedves volt. A jó ég tudja csak miért. Hasfelmetsző nem volt kedves. Talán mert félti az öccsét. Tőlem félti. Illetve nem tőlem…
Ahogy a gondolataim pörögnek, eszembe jut az is, hogy Árnyékjáró is mondott valami olyat, hogyha összetöröm Balar szívét, akkor semmi jóra ne számítsak.
Ha a nővére morog rám, az talán csak annyit jelent, hogy védelmezi Balart, a maga módján. És persze azt is, hogy a beszélgetésük után úgy érzi, oka is van rá.
Vajon mit mondhattak egymásnak?
Balar morgására elvigyorodom. Majd halkan kuncogni kezdek.
Tudod, azért megnézném, bár szerintem inkább átvitt értelemben mondta. Ha próbálkozna, akkor legfeljebb hashajtót tenne a röfisültedbe. Okos nő.
És az, nos, az valóban galád bosszú lenne szegény Balar ellen.
Amíg a kötözködése annyiban merül ki, mint amit eddig tett, addig kibírom – felelem egyszerűen. – Meg majd azt mondom neki, már edzett vagyok. Hozzászoktam, hogy egy Chrima zrikál.
Balarra kacsintok.
Nem vagyok bolond, hogy provokáljam Hasfelmetszőt, fél fejjel magasabb nálam, és vagy tizenöt-húsz kilóval nehezebb is. Ha bemos egyet, én feltörlöm a padlót. Jelenleg. Még.
Balar, mikor készen leszel a kiképzésemmel, vagy mondjuk a második szakaszával, tudom, az még idő, persze, akkorra képes leszek legalább állni a sarat mondjuk Hasfelmetszővel szemben, ha muszáj?
Vissza az elejére Go down
Szomb. Nov. 17, 2018 2:42 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Igen, a fiának tett ígérete az első. – bólint helyeslően Árnyékjáró halkan, enyhe mosollyal az arcán. – Még én is csak utána jövök. Nem, mintha ezzel gondom lenne – von vállat kecsesen.
Felkapja a fejét, felfelé néz, mint aki erősen fülel, majd visszafordul Aicha felé.
- Pár napot biztosan, de nem hiszem, hogy túl sokat. – felnevet, már majdnem barátságosan. – Félig-meddig azért ekkora az érdeklődés, hátha sikerül Orákulumot tévedésen fogni. Még sosem sikerült, de legalább annyira szeretnénk, mint felképelni Nagyszájút. – komolyra vált a hangja. – Fordított helyzetbe te nem lennél kíváncsi?
Értőn bólint, mire egy sötét tincs az arcába hullik.
- Jó. Annak több értelme van. Bár kinézem belőle, hogy egy két aljasabb húzást mutatni fog gyakorlás közben is. Ha másért nem, hogy megtanuld elkerülni.

- Csak magát okolhatja, hogy ennyire közönséges a megjelenése – fújtat Hasfelmetsző. Látom rajta, hogy mondaná tovább, de inkább nem teszi, ami szokatlanul tapintatos tőle. Úgy sejtem, valami olyasmivel folytatta volna, hogy nem is magát, hanem a szüleit okolhatja. Legalábbis nekem ez jutott eszembe egyértelmű folytatásként,  csakhogy ez ocsmány sértés lenne a madárka szüleire, és esetleg pofán vágnám érte.
Felkuncog, enyhe gonosz felhanggal, amibe halk dorombolás vegyül.
- Ne aggódj, amit tudnom kell elmondta.
Csak csóválom a fejem, ahogy ellépek mellette, és csak a miheztartás végett oldalba taszítom, hogy kis híján felborul. Mindketten vigyorgunk.
Azért egy pillanatra feltámad a férfiúi büszkeségem, mikor Szélvészt emlegeti a madárka, de hamar rájövök, csak ugrat. Mérges is vagyok magamra, hogy majdnem bevettem, pedig tudhatnám jobban, és Árnyékjáró is csak szélesen vigyorog. Tehát ő se vette komolyan. Azért lehet beszélnem kell Szélvésszel, hogy el a kezekkel a madárkáról.
Vagy mégsem? Hiszen pont az volt a tervem, hogy lássam meg, hogy reagál az öcsém csábos mosolyára. Be kell vallanom, amilyen jó ötletnek tűnt ez korábban, annyira nem tetszik most. Még ha madárkától el is tekintünk, nem hiszem, hogy Kétcsapás jónéven venné, hogy kibelezem Szélvészt.
Közben a madárkának megint fénylik a szeme, és nem tehetek róla, de ez nagyon tetszik. A barna szem nekem valahogy mindig túl átlagos volt, nehéz különlegesnek látni. Nem mintha a madárka nem lenne elég különleges önmagában, még a szárnyakat nem számítva is (egy pillanatra elgondolkodom, mióta „különlegesek” a szárnyai a „tolerálandó” helyett, bár elismerem, némi szépítés azért van a dologban, mert még mindig igen furcsának hat), de azok a szemek...
Aztán észbe kapok, és befejezem a madárka szemeinek a bámulását, bár gondolom már késő, nem csak ő, hanem a két rokonom is észrevette. Hasfelmetsző tüntetően másfelé néz, így nem látom az arcát, de Árnyékjáró csak mosolyog, és engem néz. Viszont amikor azt mondja egyetlen hang nélkül, hogy csak a szájáról tudom leolvasni, hogy „mindent bele tigris”, legszívesebben rárúgnám az asztalt.
De a madárka gyors utasítássorozata a szolgáknak kirángat ebből, és ha teljesen őszinte akarok lenni, nem bánom, hogy Árnyékjáró támogat. Kisebb eséllyel fogja a madárkát megmérgezni. Legalábbis hashajtónál komolyabbal.

Ahogy a ficsúrliba elsétál mellettünk, magára vonva mindkettőnk figyelmét, érzem a késztetést, hogy utána forduljak. Érdekel, visszanéz-e. De nem fordulok meg, úgy sejtem, azt a madárka rossz néven venné. Tulajdonképpen igaza is lenne.
- Mindent tudni akart – felelem az igazságnak megfelelően. – Beszéltem neki, hogy a tetőre érkeztél egyenesen a háremből, teáztunk, társultunk a teaház vezetésében, összetörtem ezt-azt a védelmedben mert vonzod a bajt, jártunk a sivatagban a karavánodnál, említettem Adélt is – foglalom össze. – Viszont kihagytam a balhénkat, a rajzkacatokat, a rózsát, és a tollazatod rendbetételét.  – elvigyorodom. – Szóval bőven tudsz neki újdonságot mondani.
Most így hirtelen érdekel, mit mondott pontosan Árnyékjárónak, de úgy érzem, stratégiailag nem a legbölcsebb dolog lenne rákérdezni. Van egy sejtésem, hogy nem azért, mert annyira megkedvelte Rahesáékat.
- Azt is mondta, miért akar megtépni? – kérdem Árnyékjáró kapcsán. Érdekelne, vajon mi baja van velem. Igen fontos része a túlélésnek, hogy tudjam, mennyire vagyok rossz viszonyban a kis orgyilkossal.
Utána csak vigyorgok a szavaira, mit lehet ehhez hozzátenni. A kérdése viszont érdekes, el is gondolkodom rajta kicsit.
- Erre nem tudok egyértelmű igent vagy nemet mondani. Minden attól függ, mennyire keményen edzel, mennyire kötöttek a tagjaid a gyerekkori edzés hiányától, és Hasfelmetsző mennyit edz a jövőben. Annyit azért tegyünk hozzá, hogy a képzés sosincs kész, mindig van mit fejlődni, de szerintem egy év múlva, ha mindketten mindent megteszünk érte, ha le nem is győzöd Hasfelmetszőt, de méltó ellenfele lehetsz neki. Ennél messzebb meg… ki tudja.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 17, 2018 6:46 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Én is aprót bólintok. A részemről az teljesen rendben van, ha egy szülőnek a gyermeke a legfontosabb. Láthatóan Árnyékjáró sem gondolja ezt másként, talán azért sem, mert jelen esetben a közös gyermekükről van szó, és ez is számít szerintem.
Tehát lényegében engem jöttetek megszemlélni – konstatálom a tényket.
A kérdésen elgondolkodom, majd cinkosan elmosolyodom.
Dehogynem! És emelné a kíváncsiságom mértékét, hogy épp Balarról van szó.
Mert ugyan ki számított volna arra, hogy éppen Balar találkozhat valakivel? Valóban nem az a fajta, akiről bárki is feltételezné, hogy több kellhet neki, mint alkalmi ismeretségek, futó kalandok vagy fizetett nők. Legalábbis felületes ránézésre nem az.
De valójában a családtagja odafigyeltek rá, észrevették, hogy ha nem is hangsúlyozza, nem mondogatja, de mégis mennyire fontosak a számára? Miért hiszik, hogy az elakad ott, hogy ők vannak neki?
Szerintem is fog. De azért bízom benne, hogy nem oly módon, hogy komolyan megsérüljek közben.
Igen, ebben hiszek. A gyakorlás az gyakorlás, pár zúzódás, izomláz, felületesebb sérülések beleférnek nyilván, de őszintén hiszem, hogy Balar szánt szándékkal nem okozna nekem súlyos sérülést. Gyakorlás közben sem.

A ruházkodására gondolsz? – kérdezek rá Balar fújtató nővérére.
Mert lényegében a többit örököljük, jegyzem meg magamban. Talán csak azt nem, hogy ki mennyire ereszti el magát és viszi túlzásba az evést, az ivást, vagy küzd egyéb káros szenvedélyekkel.
Mert ezeken túl tényleg csak a ruházkodás és a jó modor marad.
Nem kételkedem, hogy Hasfelmetsző rendelekzik ez utóbbival is. Inkább úgy gondolom, hogy szándékosan provokál. Lehet, hogy ebbe még a nemesi születésem is belejátszik. Ennek nem tudom kizárni a lehetőségét.
Balarra pillantok. Tényleg kíváncsi lennék arra, mit adott elő a nővérének.
Rendben – felelem egyszerűen.
Úgy vagyok vele, hogy ami igazán fontos, arról Balar majd úgyis mesél nekem. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ne tenné, azok után, amennyit már a családjáról beszélt.
Az viszont esélyes, hogy nem Hasfelmetsző orra előtt fog felvilágosítani. Ugyanakkor az, hogy látom, ahogy Balar oldalba löki a nővérét, valahogy megnyugtat, arról mesél, hogy köztük minden rendben, és Balar nem viccelődne vele, ha Hasfelmetsző nagyon ellene, vagy ellenem beszélt volna. Ez az érzésem.
Nem hiszem, hogy most megcsalnának sz ösztöneim.
És szerintem az is jól jött ki, hogy egy mondattal kicsit odaszúrtam. Láttam, hogy pár másodpercre megkeményedtek a vonásai, ahogy Szélvészt emlegettem. Pedig testvérek.
Nem tehetek róla, hogy a reakciója dob egy kicsit a hangulatomon, ahogy arról sem, hogy ez kissé erősíti az aranyszín fényeket az íriszeimben. Tudom, hogy így van.
Balar meg valószínűleg látja, mert a szemembe néz, hosszan, és még hosszabban, mintha el sem tudna fordulni. Már egyszer feltűnt, kint, a sivatagban, hogy ilyenkor szinte megbűvölten bámulja a szemeimet, de nem gondoltam volna, hogy akkor is képes belefeledkezni a látványba, ha nem kettesben vagyunk.
Azt hiszem a dolog árnyékjárónak is feltűnik, mert Balar tekintete rólam felé fordul és szúróssá válik.
Kis mosollyal állok fel, hogy indulhassunk.

Odakint az utcán kicsit enyhül a nyomás, amit a Chrima család figyelő szempárjai fejetettek ki ránk. Kicsit magunk lehetünk és vélhetően nem hallgatózik senki.
Hm. Tehát tudja, hogy Adel a fivérem. Világos.
Ezek szerint oda akart szúrni. Azt hiszem, nem vettem rosszul az akadályt. De majd kiderül.
Halkan sóhajtok.
Vagy sem. Árnyékjáró tudja, hogy összevesztünk. Kétszer. De azt is, hogy kibékültünk. Meg azt, hogy helyretetted a kificamodott tollaimat.
A szemem sarkából nézek csak Balarra és megeresztek egy bocsánatkérő mosolyt.
De a rózsáról és a rajzeszközökről nem tud, arról se, hogy… na, a többiről nem.
A kérdésre megintcsak bólintok.
Azzal lehet összefüggésben, hogy szerinte nem Mikal, hanem a másik fia, Tahasshi nyilazta le annak idején azt, aki majdnem kicsinált.
A nyakamhoz emelem a kezem, hogy tudja, melyik sérüléséről van szó. Igazság szerint szívesebben simogatnám meg az ő nyakát, de egyrészt az utca közepén vagyunk és a hely nem alkalmas, másrészt épp sietünk. Shanarit szintén jó lenne már a teázóban tudni, szem előtt. Illetve a Chrimák elől amennyire lehet eldugva, de nekünk szem előtt.
Az, hogy Balar vigyorog, nem zavar, lényegében ez a cél. Látom a szemeiben, hogy most jó a kedve.
A kérdésem jórészt elméleti, de azért a választ jó hallani, hiszen Balar nem azt mondja, hogy kizárt.
Bár azt én is tudom, hogy nincs sok esélyem.
A legjobb lenne, ha a nővére nem akarna nekem támadni, gondolom, de ezt nem mondom ki, nem akarom, hogy Balar ilyesmit mondjon neki. Több okból sem.
Értem.
Szusszanok.
Csak érjünk vissza Shanarival. A többi akkor kiderül. Szerintem addigra ott lesz Mikal is az apjával, meg Szélvész… Azt tudod már estére hova akarod vinni a nővéredet? Nem mintha arra számítanék, hogy gond lehet, de azért jobb a békesség alapon…
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 17, 2018 7:57 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Árnyékjáró hátradől, kezeit összekulcsolva a tarkóján. Félmosollyal, pár pillanatig csöndben figyeli Aichát.
- A rabszolgákat mindenképpen el kellett hozni, de való igaz, én például csak miattad jöttem, ahogy Professzor is.
Kecses mozdulattal beleiszik a teájába, majd ismételten egyetlen hang okozása nélkül visszateszi a csészét.
- Meg kell mondjam, ez esetben nem bánom, hogy Orákulum nem tévedett.
Megrázza a fejét, könnyeden, légiesen.
- Nem kell aggódnod, vigyázni fog rád. Lesznek kisebb balesetek, feldagadt szem, fájó borda, de semmi olyan, ami nem gyógyul meg pár nap alatt magától.

- Nem lehet valami érdekes megjelenése, ha nem emlékszem rá. Vagy nem találkoztam vele. - csóválja a fejét Hasfelmetsző ingerülten. De legalább a kocsmázás gondolata felvidította. Nem, mintha rossz kedve lett volna, most kapott új játékot és ki se dobtam az ablakon, mert Vulfiust piszkálta. Gondolom, most hogy egy pillanatra láthatóvá vált, hogy nem nyűgös, nem akar visszakozni és játszani megint a sértődöttet, mert még annyira se vennénk komolyan, mint egyébként szoktuk.
Néha elgondolkodom, miért csinálja ezeket a játékokat, miért próbál kiidegelni mindent és mindenkit maga körül. Úgy érzem, ezzel teszteli, kik azok, akiknek tényleg számít, kik azok, akikért érdemes lehet bevállalni egy nyílvesszőt. Vagy csak élvezi, hogy provokálhat mindenkit. Ez is illene rá. Nem hiszem, hogy akad bárki a családban vagy azon kívül, aki közelebb állna hozzá, mint én, és én se tudok kiigazodni rajta.
Ekkor bevillan. Azért provokálja a madárkát, mert fél, hogy közénk áll. Hogy nem ő lesz a legfontosabb nekem, és fél, hogy nem fog kapni tőlem annyi figyelmet, mint eddig. Ezt megértem, pont ugyanezt csináltam, mikor annakidején bejelentette, hogy házasodik. Soha korábban nem láttuk a fickót és nem is beszélt róla, mindenkit meglepetésként ért. Én meg kiakadtam, hogy ilyesmit nem mond el nekem. Mindegy, ezzel is kell majd kezdeni valamit. Valahogy rá kell venni, hogy a kötözködést tartsa civilizált szinten.
Mindenesetre Hasfelmetsző egy időre leszáll a madárka piszkálásáról és megy valami ehetőt keresni a konyhába, ahonnét Hermann igen gyorsan kimenekül, hogy máshol találjon elfoglaltságot. A többiek nem tehetik, nekik dolguk van.
Bámulom az illendőnél kicsit tovább a madárka szemeit, majd megyünk kifelé, hátunkban a két rokonom pillantásával.


A várost járva már majdnem megnyugtatónak érzem a madárka kezének fogását. Majdnem. Nagyon majdnem. De legalábbis nem zavar annyira, mint első alkalommal.
- Asszem említettem neki Adél nevét. De tudja a fene, sokmindenről beszéltünk. De ha nem is mondtam, elég okos, hogy összerakja.
Homlokráncolva nézek a madárkára. Kétszer? Akkor én egyet nem vettem észre. Volt az ordibálás, és ennyi. Hacsak nem a sivatagi dologra gondol, de azt én nem nevezném összeveszésnek. Egy szerencsétlen megjegyzés, amit zokon vettem, ugyanakkor megérdemeltem, de megbeszéltük. Ha én veszekszem, ott ordibálás van és törnek a dolgok.
- Akkor csak akad még mesélnivaló, ha amúgy kifogynátok a témákból. – biccentek.
Aztán felszisszenek. Erre számíthattam volna, de megintcsak megérdemlem, miért nem mondtam el a teljes sztorit. Most majd lehet magyarázkodni Árnyékjárónak, hogy a fene esne bele.
- Mikal lőtt. – sóhajtok nagyot. – Tahasshinak kellett volna, nála volt a számszeríj, az lett volna az első ölése, de lefagyott. Mikal kikapta a kezéből a fegyvert és lelőtte a fickót, megmentve az életem. Később így hárman megbeszéltük, hogy Tahasshi lefagyását nem verjük nagydobra, nem kell őt szégyenbe hozni a család előtt. Majd beszélek Árnyékjáróval, meg fogja érteni.
Remélem. Nem akarom az ikreket bajba keverni, de talán eltelt annyi idő, és Tahasshi is bizonyított már annyiszor, hogy rendben legyenek a dolgok.
- Garamantes sok hátránya mellett rendelkezik pár rossz tulajdonsággal is, de a kocsmák hiánya nem sorolható ide. Van belőlük nyolc vagy tíz, de még nem tudom, hová megyünk. Ne haragudj, hogy téged nem hívlak, de egyrészt nem hiszem, hogy szeretnél kocsmatöltelékekkel verekedni, másrészt ez most Hasfelmetszőről szól. Egy ilyen után sokkal kezelhetőbb szokott lenni. Ha meg otthon gond lenne, csak maradj mindig Árnyékjáró, Professzor és Mikal közelében és tedd amit mondanak, akármilyen furcsa dolgot is kérnek. Hárman felérnek egy kisebb sereggel.
A tetoválóhoz érve úgy látom minden rendben van, a vörös, bizonyítva eszét, nem nekem, hanem a madárkának mutatja a tetoválását, és megerősíti kérdés nélkül is, hogy a tetováló illendően viselkedett. Kifizetem a pénzt, rá is számolok kicsit, megerősítve, hogy majd ezt a viselkedést tartsa fenn Lina felé is. Ő nyer egy kis bónuszt, én meg nem leszek véres, mert letépem mindkét lábát.
Utána indulás haza, közben felmerül bennem, hogy lehet érdemes lenne Shannarinak is szólni, hogy itt vannak a rokonaim, és jó lenne letisztázni, hogy fogjuk kezelni, ha a szenvedélye előjönne. Hasfelmetsző elől ilyet nem lehet eltitkolni.
A francért nem tudtak egy nappal később érkezni.
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 18, 2018 8:51 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Aprót bólintok, valahogy volt egy olyan érzésem, hogy nem volt okvetlen fontos ennyi kísérő a karaván mellé. Ugyanakkor nem bánom Árnyékjáró jelenlétét. Balar ugyan mindenféléket mondott róla, de nekem eddig szimpatikusnak tűnik. Szerintem józanul gondolkodik, és aránylag elfogulatlanul szemléli az unokafivérét.
Engem meg kritikusan, de azt hiszem negatív előítéletek nélkül.
És nekem ennyi elég is.
Szívesen látunk benneteket – mondom egyszerűen. De így is gondolom. Balar mesélt már a családjáról, és tudom, hogy szereti őket. Én pedig, ha szigorúan vesszük, csak a teaház vezetésében segítek. Mondjuk.
Bár ez nyilván így nem igaz. De azt se mondhatnám, hogy Balar barátnője vagyok. Nem tartunk még ott.
Elmosolyodom és bólintok.
Tudom.
De szerintem abból, amit eddig meséltem már Árnyékjáró is tudja. Bár lehet majd Balar kiegészíti számára is pontosan a képet, mikor elmeséli, hogyan tette ártalmatlanná azt az alakot a piacon, aki megcsavarta a szárnyamat.

Vagy. – Bólintok megnyugtatóan, mert annyira nem lényeg ismerheti-e a fivéremet.
Ez akkor fog majd csak számítani, ha valaha szemtől szemben állnak, de majd igyekszem Adelt felkészíteni a sokkhatásra, és a szájába rágni, hogy ne provokálja a nőt. Bár nem tudom, hogy egy jelentőségteljes mosolyt mennyire venne provokációnak.
Ugyanakkor szerencsére a fivérem már nős, és szereti a családját. És amennyire tudom, nem szokott félrelépegetni.
Sejtem, hogy Hasfelmetsző próbálgat, ilyesmire számítottam is, és valahol még meg is értem.  Azt hiszem, tudni akarja, miféle vagyok, ésvalószínűleg úgy gondolja, ennek ez a leggyorsabb módja.
Vagy előre leosztották a szerepeket árnyékjáróval. Az is egy lehetőség.
Talán egyszer megtudom, talán…

Még az is lehet, hogy Balar hamarabb elmondja, mi is van a háttérben. Nem tudom. De az biztos, hogy most ő nyúlt a kezemért. Nem tudom, hogy csak a családja miatt tette-e vagy éppen saját maga miatt, vagy ösztönös volt… de végül az utcán sem engedi el a kezem, akkor sem, legalábbis eddig nem, ha már nem is vagyunk láthatóak a teaházból.
Én persze nem bánom, hogy így megyünk végig az utcán. Az első alkalommal sem zavart, akkor biztonságot adott, védelmet. Most egyszerűen csak jó érzés. A valahova, valakihez tartozás érzése.
Lehet. De nem gond. Adel elég nagyfiú, hogy vigyázzon magára. És, talán ellentétben a látszattal, de egyáltalán nem bolond. Azt nem róhatod fel neki, hogy félt engem, Balar!
Végtére is elég nyilvánvaló, hogy a fivérem miért volt vele ellenséges és elutasító az első percekben.
Balar kérdő pillantására bólintok, aztán elmosolyodom.
Hát… elmondhatnám nekik, hogy csaknem pucéron lófráltál előttem rögtön az első reggel, aztán lesném, mit szólnak hozzá – vetem fel, miközben derűsen pillantok fel Balarra.
Tehát Mikal. Akkor nem kevertem őket össze – jegyzem meg, aztán a történetére figyelek.
Aztán lágyan elmosolyodom. – Nocsak, Balar! Bár én sejtettem már, hogy a kemény külső alatt valódi szív dobog.
Azt hiszem, Árnyékjáró nem fog haragudni rájuk, nagyon biztos nem.
Hiszen anya, akinek mindkét fia fontos. És ha belegondolok, jobb az, hogy így történtek a dolgok, mármint hogy ők hármasban megegyeztek. A fiúk különben is nagyon fiatalok voltak még. Lényegében még félig most is gyerekek. Bár ezt egyiküknek sem mondanám. A kamaszok érzékenyek tudnak lenni ilyen szempontból.
Sok hátránya mellett? – Elnevetem magam. – Hol szeretnél leginkább élni?
De aztán csak megvonom a vállam.
Semmi baj. Rég láttátok egymást a nővéreddel. És én egyébként sem vagyok az a kocsmázós alkat.
Attól nem félek, hogy Balar leissza magát. Eddig úgy láttam, ez nem jellemző rá. De ettől függetlenül remélem, ma este sem lesz ez másként, hogy nem megy el az esze.
A verekedés az más. Arra számítok. Nem mondom, hogy annyira örülök neki, de tudom, hogy a bőréből nem fordulhat ki, Hasfelmetsző személyisége meg legalább annyira vonza a bajt, mint amennyire azt Balar próbálja az én feronomjaimra fogni. Pedig én aztán tényleg nem provokáltam senkit.
Rendben. Ha úgy alakulna, ezt fogom tenni. Bár nem számítok bajra. Igazság szerint, ha a palota meg akart volna találni, már megtehették volna.
Sóhajtok. Szerintem nem fognak keresni, örülnek, hogy megszabadultak tőlem. Remélem.
És persze ott lesz Szélvész is – teszem hozzá ártatlan arccal és közben Balar felé sandítok. Kíváncsi vagyok, vajon vele kapcsolatban ad-e bármilyen tanácsot.
A tetoválónál minden rendben megy, szerencsére. Shannari egész szép ábrát kapott a combjára, és úgy tűnik elégedett is.
A szemeit nézve még tartja is magát, a pupillái rendben, nem is remeg.
Balarra pillantok. A vörös az ő rabszolgája, ha el akarja neki mondani, hogy a Chrima klán fele már a Kimérában van, akkor azt neki kellene megtennie szerintem. A lánnyal kapcsolatban egyébként is két választásunk van. Vagy kap valamennyi minimális szert, ha kezdene rosszul lenni, hogy a többiek ne vegyék észre mi a helyzet, vagy ki kell találni valami olyan betegséget, ami átmeneti, de a tünetek hasonlóak… bár lehet, hogy ez Hasfelmetszőt nem tévesztené meg.
Hm… lehet, hogy Shannari érdekében marad az első opció. Bár én gyűlölöm a bódító szereket.
Azt nem tudod, a rabszolgák mikor kerülnek a piacra? Vagy esetleg rögtön a gazdáikhoz mennek tőlünk? – kérdezem hazafelé, mikor már majdnem elérjük a teázót.
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 19, 2018 10:42 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Részemről határozottan örülök neki, hogy sikerült balhé és sértődés nélkül túljutni Árnyékjáró és Hasfelmetsző bemutatkozásán. Vagyis már csak a jelenlévő családtagok könnyebbik fele van hátra, legalábbis nem tudom elképzelni, hogy Professzorral vagy Mikallal gondok lennének. Hacsak a madárka nem fogja gyerekként kezelni Mikalt. De csak nem, ennél tudom, hogy több esze van. Az azért érdekelne, hogy azért mosolygott olyan kedélyesen Árnyékjáróra, mert ennyire jó színész, vagy mert hiányzik belőle a ragadozók alapvető ösztöne, ami segít nekik felismerni a náluk veszedelmesebbet. Sajnos tartok tőle, hogy ez utóbbi. Azért abból a szempontból ez nem baj, hogy Árnyékjáró számára kincs mindenki, aki nem kap frászt a feromonjaitól pillanatok alatt, és így talán barátságosabban fogja kezelni a madárkát.
Mondjuk legrosszabb esetben egy ponton a madárka túl közvetlen lesz vele, netán hozzá ér a nem neki tetsző módon, és fél napot az árnyékszéken fog tölteni. Nem hiszem, hogy ennél komolyabban ártani akarna neki. De lehet, még ennyire se.
Ennél lényegesen rosszabb lett volna, ha Árnyékjáró szórakoztat engem, és Hasfelmetsző dobja be magát a madárkánál. Még egy olyan tuskó nőszemélyt mint a nővérem, még a lordficsúrok között se biztos, hogy találni. Hasfelmetsző meg rá is játszik erre. Csak akkor civilizált, ha akar valamit. Mármint nagyon akar, és nem tudja erővel elvenni. Vagy nem vagyok ott, hogy elvegyem erővel neki. Nők. Ki érti őket.
De a lényeg, a két némberen túl vagyunk, jön Professzor, Mikal, aki persze mindent tudni akar majd a háremről, olyasmit is, amit a madárka aligha akar elmesélni, és rá is fog erre kérdezni. Gondolom vacsora közben. Árnyékjáró csak sejtelmesen mosolyogni fog, Professzor rá fog szólni, de a kérdés elhangzott, és bármi lesz is az, tuti valami olyasmi, ami igazából mindenkit érdekel, csak még Hasfelmetsző se olyan tuskó, hogy nyíltan megkérdezze.
Ja, és Szélvész. Akivel próbára akartam tenni a madárkát, hogy amit érez felém az hála-e, vagy valami… érdekesebb. Ha pedig Szélvész tényleg rámozdul, nekem csöndben tűrni kell és figyelni. És bízni benne, hogy minden rendben lesz. A fenebele, nem lehetne ezt karddal intézni valahogy?

Bólintok egy szó nélkül. Tényleg nem róhatom fel neki, én is félteném Hasfelmetszőt fordított helyzetben. Más kérdés, hogy én nem lennék tuskó azzal, aki befogadja. Legalábbis nem nagyon. Kár, hogy az öregnek volt esze megfegyelmezni az íjászaikat, érdekelt volna Adél arca, mikor szétszórom a zsoldosait. Lehet, onnantól kevésbé arcoskodott volna.
Az első reggel említésére felröhögök.
- Csak ne feledd hozzátenni, micsoda kimeredt szemekkel bámultál. Szólj, ha meg akarod ismételni, hogy pontosabban lerajzolhasd.
Érdekes lenne látni a reakciójukat erre. Árnyékjáró kuncogna, Hasfelmetsző meg… hát a fene tudja.
- Nem, én vagyok a hülye, hogy nem a teljes sztorit mondtam, de a fene gondolta volna, hogy ilyen gyorsan ideeszi őket a fene.
Vállat vonok.
- A legrátermettebbekkel is megesik, hogy lefagynak, Tahasshi pedig nagyon gyerek volt még, Chrima mércével is. De több ilyen gond nem volt, megtanulta, mi történik, ha lefagy, nem is fordult elő többet. Ez egy enyhe füllentés volt, ennél végtelenül többet is bevállalok az enyémek védelmében.
Nem teszem hozzá, de immár őt is beleszámolom az „enyémek” közé. Akkor is, ha végül Szélvész nyakába ugrik. De csak nem.
- Árnyékjáró mondta, meddig akarnak itt tespedni? Nem bánnám, ha a családod már nem érné itt őket.  
Jó kérdés, tényleg, hol szeretnék élni?
- Mindig utáltam ezt a várost, egyetlen előnye van, hogy itt találkoztam veled.
Sóhaj. Kocsma. A hátam közepére se kívánom. A verekedés persze jó lesz, de előtte kénytelen leszeg émelygősre inni magam, és hiába tart csak fertályórát, akkor se szeretem.
- Én se, csak néha kénytelen vagyok menni. Akár a többi zsoldossal, akár Hasfelmetszőékkel. A nővérem nem gyógyul úgy mint én, de a szeszt sokkal jobban bírja. Szélvészt valószínű hozni fogjuk haza.
Bólintok, én se számítok rá, hogy baj lenne. Akkor nem mennénk sehová, Hasfelmetsző jókedvének amúgy is többet használna pár háremőr felkoncolása, mint verekedés egy büdös ivóban.
Azért mikor megint Szélvészt említi az nem tesz boldoggá. Igyekszem nem mutatni, nincs se alapom, se jogom féltékenykedni, meg amúgy is tudom, hogy csak provokál. De ezért egy nagyon komoly vörös fület fogok begyűjteni hamarosan, amint adódik alkalom. Az biztos.
Összeszedjük a legújabb és egyetlen teljesen saját rabszolgámat, majd séta haza. Az a baj, hogy tényleg beszélnem kellene Shannarival, még mielőtt hazaérünk. Pocsék ötlet ezt az utcán megbeszélni, de mégis, hová vihetném. Egy néptelenebb utcában szembe fordulok a nővel, pillanatra mintha ijedtséget látnék rajta.
- Shannari, amíg a jeled készült, megérkeztek a rokonaim. Biztos hallottál róluk rémtörténeteket a többiektől, de tudd, senki nem fog téged bántani. Azért a viselkedésedre figyelj oda. Valamint, ha a problémád, amiről korábban beszéltünk jelentkezne, azonnal keress meg engem vagy Aicha úrnőt, és senki mást. Nem lesz bajod belőle, de csak ha szólsz. Meg ne próbáld eltitkolni, mert a nővérem azonnal észre fogja venni rajtad. Érthető?
A halk „Igen uram” a felelet, minden erotikus töltet nélkül. De látok valami mást is a szemében, hallok valami mást is a hangjában. Bizalom. Bízik bennem. Még nem tudom, ez valódi volt-e, vagy színlelés sokéves gyakorlattal, de idővel ki fog derülni. Innentől rajta múlik, hogy kezeli ezt. Én megtettem amit tudtam.
- Nem néztem meg a szolgákat – ismerem el, - így nem tudom, milyen állapotban vannak. Ha az út olyan rossz volt, ahogy Hasfelmetsző mondta, valószínű haldoklik az összes, és ott fognak megdőleni a pincében. – elvigyorodom – Ennél valószínűbb, hogy kimerültek, koszosak, éhesek és szomjasok, amiről eszembe jut, hogy jó húzás volt kenyeret süttetni neki, én teljesen elfeledkeztem erről. De a lényeg, két-három nap legalább, amíg eladható állapotban lesznek, akkor kivisszük őket a piacra. Szerintem egy héten belül eladjuk az összeset.
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 19, 2018 11:25 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Csak szeretnék túl lenni ezen az első napon Balar családjával, így bármi, ami sietteti az időt estig, illetve holnap reggelig és nem fenyeget családi botránnyal vagy egyéb katasztrófával, az most részemről rendben van. Illetve majdnem rendben.
A kocsmázás miatt vannak fenntartásaim. Balar általában nem iszik, illetve alig, és valahogy abban bízom, hogy ez ma este sem lesz másként. Arra számítok, hogy valamiféle verekedésbe fognak keveredni, de remélem, mellé nem lesz még ittas is… Valahogy azt nem szeretném.
Ha pedig a családtagjai áznának el, hát, velük neki kell majd bíbelődnie.
Egyébként nem bánom, hogy eddig így alakultak a dolgok. Balar szavai alapján a nővére nehezebb eset, mint Árnyékjáró, aki viszont meglepően normális volt vele, ahhoz mérve, hogy mitől tartottam. Tényleg teljesen helyzethez illő volt a beszélgetésünk is, nem volt benne semmi kirívó vagy furcsa. Annyi világossá vált, hogy Balart mind szeretik és nagyon kíváncsiak, hogy mi lesz vele. Ahogy látom, bizony módon féltik is.
De nekem ezzel nincs bajom.
Ahogy igazából a Chrima férfiaktól sem tartok. Egyikük sem fog nekem támadni, már csak Balar miatt sem. A kérdéseik meg nem lehetnek rosszabbak, mint a nőké.
Kezdem úgy érezni, hogy boldogulni fogok.

Balar bólintására elmosolyodom. Sejtem, hogy most arra gondol, ő mit tenne hasonló helyzetben. Csak azért a dolgok náluk kicsit másak. A nővére már volt férjnél, két gyermeke is van, talán inkább hajlamosak egy özvegyre ráhagyni egy család férfi tagjai, hogy mit csinál, mint egy eladó sorban lévő lányra.
Nem mintha az egész annyira számítana most, miután kiraktak a háremből. Bár az is lehet, hogy a családja szemében továbbra is ugyanúgy számít, mindegy, mit mond bárki más.
Balar nevetésére felvonom a szemöldökömet és kérdőn pillantok rá.
Mert váratlanul ért. De igen, akkor vedd úgy, hogy most szólok. Könnyebb modell után rajzolni.
Sikerül nyugodtan válaszolnom, és még csak el sem pirulok.
Lényegében azért nem, mert próbáltam már elképzelni egy hasonló párbeszédet és azt, hogy vajon mit mondanék, mondhatni, előre gyakoroltam. És szerencsére habogás nélkül tudtam válaszolni.
A hatást a pilláim alól lesem.
Lassan bólintok, mikor a fiúk történetére kerül a sor, illetve az ő történetére.
Azt hiszem, igazából még ennyit sem akartál akkor elmondani nekem. – Lassan elmosolyodom. – Tudod, úgy gondolom most is, hogy kicsi érzékeny pontra tapintottam ezzel a sebesüléseddel kapcsolatban. Bár úgy általában remekül használod elrettentésre, persze…
De akkor is, azt hiszem, néha hiányzik neki az eredeti hangja. És ez a sebhely örök emlékeztető arra is, hogy ő sem tökéletes, nem sebezhetetlen, és valószínűleg ezért sincs oda.
Komolyan bólintok.
Én lennék az utolsó, aki ezért számon kérném őt. Hiszen gyerek volt… ő is és Mikal is. Itt inkább te voltál a hunyó, meg a többi felnőtt. – Mélyet sóhajtok. – Szerencse, hogy Hasfelmetsző ott volt és tudott segíteni. Örülök, hogy itt vagy – teszem hozzá egyszerűen.
Hm… mintha pár napot említett volna.
Hirtelen nem jut eszembe, mondott-e erről valami konkrétumot Árnyékjáró, vagy csak így általánosságban említette.
Halkan nevetek arra, amit Garamatesről mond. Eddig nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire számít neki, hogy a tatőjére pottyantam. De lehet, hogy igen. Lehet. Kiderül majd.
A ma esti programjukkal kapcsolatban olyasmi választ kapok, amire számítottam. Majdnem olyat.
De azért finoman elmosolyodom:
Már ha Szélvész úgy dönt, hogy veletek tart.
Végtére is lehet, hogy maradna. Nem tartom kizártnak, hogy Árnyékjáró után ő is ki akar faggatni. Vagy ki tudja, mit talál ki. Valamit biztosan tervez, különben odajött volna a piacon köszönni.
Szerencsére úgy néz ki Shannarival a dolgok kezdenek úgy-ahogy egyenesbe kerülni, úgy tűnik, megértette, hogy Balar szeretné őt megvédeni Hasfelmetszőtől, és láthatóan elég okos, hogy ezt értékelje.
Aprót bólintok a vörös felé, hogy mutassam én is támogatom a dolgot, nem akarom őt Balar nővérének a kezére játszani. Elvben persze megtehetném, de eszem ágában sincs, és nem csak Balar miatt, hogy ő mit szólna.  Dacára annak, hogyan indított Shannari nálunk, nem tennék ilyet vele. Főleg, mivel úgy néz ki, látja, hogy neki is változtatnia kell és igyekszik.
Megköszörülöm a torkom.
Akkor reménykedjünk, hogy Hasfelmetsző költői túlzásokba esett!
Bólintok, és a dicséretre elmosolyodom.
Ha a kenyérrel és a teákkal nincs gondjuk, akkor holnap már kaphatnak levest is. Majd megmutatom Rahesának, hogy milyenre gondolok.
Shannarira pillantok.
Akár te is megtanulhatod – ajánlom neki egyszerűen. Ez egy lehetőség, amivel nálam is jó pontot szerezhet. Végtére is a főzés alapvetően Rahesa munkája.
Közben már csaknem hazaérünk. Nem tudom eldönteni a Chrima férfiak is megérkeztek-e már, mikor feltűnik a Kiméra, a szemem sarkából Balarra pillantok.
Valahogy jó, hogy most már nem kényszeredetten fogja a kezem… mégis kíváncsi vagyok, mi lesz, mikor újra a teázóba lépünk.
Vissza az elejére Go down
Pént. Dec. 21, 2018 10:07 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Gratulálok magamnak, felettébb ügyesen másztam bele a saját csapdámba. Némi vörösödésre számítottam, nem arra, hogy szavamon akar fogni. Szép húzás volt tőlem, miután eldöntöttem, hogy egy időre visszafogom az ilyen jellegű vicceket és kétértelmű megjegyzéseket. Szép húzás. Nem, baj, még lehet visszakozni komoly arcvesztés nélkül. Csak ötletem sincs, hogyan. Eh, mindegy, ha így esett hát így esett, játszunk dupla vagy semmit, most már olyan mindegy.
- Rendben. De te fogod leszedni rólam ami alá be akarsz nézni. És mivel egyenlőek vagyunk, lehet én is leszedek rólad ezt-azt. De azért nem bánnám, ha legalább addig várnánk ezzel, amíg hazaérünk.
Már csak azért is, mert ha itt állunk neki az utcán ennek, akkor tényleg fogunk látogatókat kapni az őrségtől. Mindenesetre ismét gratulálok magamnak, hogy egy rossz irányba menő szituációt sikerült még elborultabbá fordítanom. Vagy jó irányba, nézőpont kérdése. Tényleg nem lenne baj megvárni amíg az enyémek eltakarodnak és az övéi látogatásán is túlleszünk, de most hirtelen nagyon sok pénzt mernék feltenni rá, hogy nem leszünk ilyen türelmesek. Legalábbis ha még sokszor néz rám azokkal a fénylő szemekkel. Sürgősen meg kell vernem valamit, mert ez a fokú puhányság már túl sok. Lehet kénytelen leszek minden nap a kimerültségig gyakoroltatni, hogy ne ezeken járjon az esze.
Ami azt jelenti, nekem is döglésig kell edzenem, mert az én eszem is ezeken a dolgokon jár.
- Valóban nem, most hirtelen nem is tudom, miért került szóba. Rémlik, hogy valamiféle esélyekről beszéltünk. Érzékenynek nem nevezném, de tényleg nem tudom, volt-e előtted bárki akinek elmondtam volna.
Pedig akkor még eszemben sem volt, hogy itt marad, legalábbis nem hosszútávon. Na persze a hosszútávot még meglátjuk, nem akarom elkiabálni. Elrettentésre? Végülis igen. Bárki harcolna velem, látja, hogy túlélek olyasmit is, ami mást háromszor kicsinál. Valamint ha nagyon akarnám, tényleg rejthetném. Csak egy sál kellene rá.
- A harcban minden morzsa előnyt ki kell használni. Ha elbizonytalanodnak a nyakam láttán, az nekem lélektani előny.
Felnevetek ismét.
- Hát sokmindent mondtak már rám, mert begyűjtöttem ezt a vágást, de azt, hogy hunyó, még nem. Mikal ötlete volt egyébként. Én sose javasoltam volna olyat, hogy mondjon le a dicsőségről, mert gyorsan, pontosan, hidegvérrel tette ami abban a helyzetben a legjobb döntés volt.
Én is örülök, hogy itt vagy, teszem hozzá gondolatban, de nem mondom ki. Meg annak is, hogy én itt vagyok. Nem szándékozom megdögleni még pár évtizedig.
Szóval pár nap. Akkor van esély, hogy elhúzzák a belük mielőtt papamadár megérkezik a pereputtyával. Az lesz még érdekes ügy.
- Őszintén szólva, nem hiszem. – rázom a fejem. Jó lenne, ha jönne, tényleg élvezném a két testvérem oldalán törni be a fejeket. – Van egy kicsi esély, hogy maradni akar otthon, főleg ha szimpatikusnak talál téged. Ami elég valószínű. – Nem fejtem ki, mit értek ez alatt, talán már meséltem az öcsémről annyit, hogy összerakja magától is. – De ennél valószínűbb, hogy estére legalább három leány hívta meg magához. Feromonok.
Shannari összeszedése simán megy, láthatólag felfogja, hogy az ő érdeke szólnia nekünk, ha a függősége jelentkezne, és még a madárka is támogatóan viselkedik felé. Jó, ezek szerint a csatabárd elásva (jelentsen ez bármit is, egy könyvben olvastam valamikor). Még a végén meg is kedvelik egymást. Na jó, ilyen komoly elvárásaim nincsenek, de legalább ne legyen gyűlölet. A madárka eleve szeret sugallani nekem, hogy mit hogy kellene tennem, és utálnám, ha el kellene adnom a vöröst, mert nem bírják egymást. Nem hiszem, hogy túl könnyen megbocsátanám, főleg, mivel tudja, miért akartam Shannarit annyira.
- Hasfelmetsző mindig költői túlzásokba esik, ha valahogy sajnáltathatja magát. A nővérem és nagyon fontos nekem, de el kell ismernem, hogy nem a legkedvelhetőbb személyisége van.
A tanulási lehetőségre Shannari igenlően felel, érdekli. Nem hangzott túl meggyőzően, de szerintem ez inkább a pokoli fájdalom miatt van, amit a hátában érezhet. És még érezni is fog egy darabig. Tulajdonképpen, ha ezt a fájdalmat elviseli még pár napig anélkül, hogy drogot kérne, akkor el kell hinnem neki, hogy nem függő. Ez lenne a legjobb verzió, és tényleg nem bánnám, ha végre valami terv szerint menne.

A Kimera előtt már hallom az öcsém jellegzetes baritonját, ahogy sütési módokról beszél. Vetek egy „bocs a rokonaimért” pillantást a madárkára, majd egy sóhajjal belököm az ajtót.
Bent a várt látvány fogad.
A két nő sehol, gondolom most rajtuk a városjárás sora, netán felhordattak vizet a fiúkkal és fürdenek.
Szélvész azóta inget cserélt, de ugyanúgy félig nyitva hordja ahogy piacon láttuk. Éppen Vulfiusnak magyaráz a malacsütés titkairól némi gesztikulációval, hogy érkezésünkre elhallgasson és felénk pillantson. Ezúttal a sötét, hullámos haja össze van fogva a tarkóján, és a teázó félhomályában a szemei ugyanolyan zölden fénylenek, mint a jobb fülében hordott fülbevalóban a zöld kő. Láthatólag pár napja hanyagolja a borotvát, vagy csak kitalálta, hogy szakállat növeszt.
A fotelban, ahol korábban Árnyékjáró ült, Professzor helyezkedik el. Keményített gallérú világos inget hord, felette mellénnyel. Neki is sötét a haja, bár árnyalatnyit világosabb, mint Szélvésznek, valamint rövid és hátra fésülve hordja. Az arca sima, csak a két orcáján látszik enyhe bőrhiba.
A másik székben a szigor és az unatkozó arckifejezések keverékével Mikal ül. Neki is hullámos, sötét haja van, kicsivel ér a válla fölé. Vet egy fölényes, lesajnáló pillantást felénk, a továbbiakban minden figyelmét az ölében lévő számszeríjnak szenteli, amit gyakorlott mozdulatokkal szed szét és tisztít.
Mikal nem mozdul, de a két másik igen, Professzor lassan, méltóságteljesen, Szélvész nevéhez hűen fürgén, szinte nem is látszik, mikor és hogy került elénk.
Rám mindössze egy pillantást veszteget apró biccentéssel, minden további figyelme a madárkára összpontosul, pedig biztos látja, hogy fogom a kezét. Próbálom türtőztetni magam, hogy ne másszak bele a képébe.
- Üdvözöllek Aicha Khaled– nyújtja a kezét üdvözlésre, tenyérrel félig felfelé, - sokat hallottam szépségedről, ám meg kell mondanom, e hírek messze lemaradnak a valóság mögött. A nevem Vilminus, de kérlek, szólíts csak Szélvésznek.
A madárka a balomon áll, hogy a jobb kezem szabad legyen. Ebből következően az ő jobbját fogom. Szélvész is a jobb kezét nyújtja, ráadásul úgy áll, félig előttem félig madárka előtt, hogy a kézfogást csak a jobb kézzel lehet viszonoznia. Ellazítom a kezem, hogy felszabadítsam a madárka jobbját.
Vissza az elejére Go down
Pént. Dec. 21, 2018 6:34 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Komolyan kell fegyelmeznem az arcomat, hogy ne kezdjek vigyorogni, vagy ami még jobb, hangosan nevetni. Pedig Balar arckifejezése most mindent megér. Sejtem, hogy csak engem akart zavarba hozni, hogy nem úgy gondolta... Én viszont úgy gondolom. Igen, le akarom rajzolni. Szeretek rajzolni, azt hiszem, valamennyire tudok is, és ezt ő is tudja, ez nem csak egy kamu ürügy, és igen, le akarom őt rajzolni, valamikor. Ugyanakkor, és talán ezt a nehezebb elmagyarázni, a rajzhoz, a gyakorláshoz hozzátartoznak a tanulmányok és a vázlatok is. Ahogy nála a víváshoz az erősítő meg ki tudja miféle edzések. És ha eltekintek attól, hogy ő Balar, akkor még mindig marad egy nagyon jól kidolgozott izomzatú férfi, akinek a testéről igenis tanulmányokat lehet rajzolni.
De Balar nem Balar lenne, ha most visszakozna.
Mélyet sóhajtok, és csak az segít rajtam, hogy valahol fejben kicsit átkapcsolok művész üzemmódba.
- Rendben. Ahogy kívánod - felelem halkan, de közben már úgy nézegetem, mint aki épp eltervezi azt a bizonyos képet. Aztán picit mégis elpirulok.
Arról eddig nem volt szó, hogy közben ő is vetkőztetne engem. Már maga a gondolat is...valahol új, és igen, ha azt képzelem el, hogy ő lenne az, az nagyon más, mint amire a háremben rá akartak venni. Vagy inkább kényszeríteni.
Lassan bólintok.
- Mindenképpen otthon - sikerül kimondanom anélkül, hogy elfúlna a hangom.
Eszembe nem jutna az utca közepén vetkőztetni őt, hacsak nem sebesült lenne, és mondjuk egy vérzést akarnék elállítani. Ugyanakkor, emlékeztetem magamat, Balar nagyon gyorsan gyógyul. Elég durva sérülés kell ahhoz, hogy összeessen és nekem a nyílt utcán kelljen róla levágnom a ruhát. A jelen helyzetben ez teljességgel valószerűtlen.
Igen, az, hogy ezen agyalok valamelyest segít eltéríteni a gondolataimat arról, hogy vajon milyen lenne, ha Balar vetkőztetne.
A szemem sarkából pillantok felé, kíváncsian, vajon ő is vet-e rám egy lopott pillantást.
Bólintok.
- Arról volt szó, hogy nem figyelsz arra, milyen veszélyes lehet egy helyzet, hanyagolod a felderítést és a taktikai tervezést, csak azért, mert te esélyesen súlyos, mások számára életveszélyes sérülésekből is felgyógyulsz. És ez szerintem nem helyes. Rossz példa az ikrek előtt... és sosem tudhatod, mikor találkozol magadhoz hasonlóval. Másnak is lehet gyík genetikája -teszem hozzá egyszerűen.
Tudom, hogy képzett, tudom, hogy erős, tudom, hogy gyorsan gyógyul, de attól még odafigyelhetne.
- A túlélési esélyeidről volt szó.
Az utolsó megjegyzésére elmosolyodom, egyszerűen jó érzés, különlegesnek érzem magam tőle, hogy ezt a történetet nem osztja meg csak úgy akárkivel.
Balar nyakára pillantok.
- Igen, ez igaz. Aki látja, jól átgondolja, kötekedjen-e veled.
A nevetésére elmosolyodom, én nem érzem rémisztőnek, ahogy az érdes, mély hangját is megszoktam már pár nap alatt. Igen, a hangszálai sérülése maradandó, és igen, szerettem volna hallani, milyen lehetett a beszédhangja korábban, és igen, pontosan tudom, hogy ez már lehetetlen. Jó lett volna, de nem élem meg veszteségként.
Halványan elmosolyodom a válaszán.
- Mikal rendes kölyök. És ez, hogy ezt tette, szerintem mostanra már még nagyobb elismerést hoz neki. Éveken át hallgatott. Gondolj bele, felnőtt is csak kevés van, ki ennyire kitartana!
Komolyan gondolom, Mikal egyre szimpatikusabb nekem ezért. Bevédte a testvérét, lemondott a dicsőségről és éveken át megőrizte a titkot. És most sem ő szólta el magát.
Elgondolkodva pillantok Balarra.
- Te ismered őt. És az ő döntése lesz, hidd el nem fogom befolyásolni sem egyik, sem másik irányba. Ha maradni akar szívesen látom a Kimérában is, ha veletek tart, remélem, nem kever plusz bajt. Arra elégnek tűnik a nővéred is.
Bár ahhoz képest, amivel riogatott, Hasfelmetsző egészen normális neolitaként viselkedett.
Elnevetem magam.
- Tőlem meghívhat hármat is, de a lányok nyafogásával aztán neki kell foglalkoznia.
Nem igazán akarok azzal foglalkozni Szélvész hány nővel szeretne hetyegni. Felnőtt férfi, független, azt tehet, amit akar. Ráadásul neolitaként már azokat a régi nemi úton terjedő kórságokat sem kapja el, amiket néha az emberek még terjesztenek maguk között.
Shannarival szerencsére nincs gond egyelőre, és egyelőre Balar nővérével sincs.
- Ahhoz képest... mondhatjuk azt, hogy velem eddig visszafogottan viselkedett? - kérdezek rá kíváncsian.
Shannari bólint, hogy tanulna kicsit főzni, amit elégedetten nyugtázok, biccentek neki és el is mosolyodom. Az jó, ha valamivel el tudja magát foglalni. ahogy az is, ha ő és Lina gondoskodnak az alagsoriakról. Rahesa meg a vendégekről, az is épp elég feladat lesz neki jelenleg, most, hogy a Kimérában tartózkodik a fél Chrima klán.
- Nem tudom, erről még nem mondanék semmit. Nem hiszem, hogy ennyi idő alapján kellene őt megítélnem, mikor nyilvánvaló, hogy próbálgatott engem.
Amit valahol meg is értek, tudva, mennyire szereti Hasfelmetsző Balart.
Mert ez azért nyilvánvaló.
Egyébként pedig csak hálás lehetek neki, nélküle Balar már rég nem lenne...

A Kimérához közeledve férfihangokat hallok. Oldalra pillantok, és Balar arca beszédes, tudom, hogy neki ismerősek a hangok. Mély bariton... és halkabban mintha Vulfius felelgetne neki.
Mikor benyitunk már én is felismerem Szélvészt, hiszen a piacon láttam, igaz, csak messziről. Épp a malacsütés módjairól magyaráz, a baritonja kellemes.
Önkéntelenül is az jut eszembe, hogy valaha Balar hangja is hasonló lehetett.
Az öccse egyébként megnyerő látvány, tényleg vonzó fickó. Hasonlítanak, bár Szélvész valahogy lágyabbnak, simulékonyabbnak tűnik. De a hajuk, a szemük, a termetük is...bár Balar magasabb, erősebb alkat kicsit. És igen, szélvész állán rövidke szakáll díszlik, míg Balaré mindig sima. Borostája sincs. Azt hiszem, ez a gyík génekkel lehet összefüggésben... de én egyébként nem bánom.
Szélvészen kívül ott egy másik férfi is. Kikövetkeztetem, hogy ő lehet Árnyékjáró párja és persze ott van Mikal, aki szinte fel sem néz az ölében dédelgetett fegyverről.
A két felnőtt megmozdul, Mikal a helyén marad. Nem tudom, hogy dacos-e, vagy zavarban van, vagy épp csak figyelni akarja, mi történik.
- Köszöntelek titeket a Kimérában! - szólalok meg nyugodtan, most elővéve mindazt, amit egy nemesi család lányaként megtanultam. És persze azt is mutatom, hogy a Kiméra valami módon az otthonom.
Professzor lassan mozdul, nem szól, Mikal egyelőre úgy tesz, mintha nem is szóltam volna, de Szélvész már elénk is perdül.
Üdvözöl és a kezét nyújtja. Olyan pontosan az illem szerint teszi, hogy biztosra veszem, gyakorolta. És persze bókol.
Bármelyik előkelő összejövetelen megállná ezekkel a mondatokkal a helyét. Egyre világosabb, Balar hogyan is értette azt, hogy a nők kedvence.
Balar elengedi a jobbomat. Igen, a balján mentem, és csakis azért, mert tudom, hogy a jobb a fegyverforgató keze, és annyira új neki, hogy valaki van mellette, hogy egyelőre elég azt szoknia. Túl sok lett volna, ha azt várom el, hogy közben lemondjon az állandó harckészültségről. Ezért hallgatólagosan elfogadtam a bal oldalát, bár számomra ez nagyon szokatlan és furcsa.
Szélvész előttem állva a jobbját nyújtja... A szemébe nézek... És igen!
Azt hiszem provokálja kicsit a fivérét, bár az okot nem tudom.
A tökéletes bemutatkozás mellé nem hiszem el róla, hogy ne tudná, először mindig a nő nyújtja a kezét, ha férfit érdemesnek találja rá.
Ugyanakkor van egy halovány esély rá, hogy talán mégsem tudja, hogy a szavat csak hallotta valahol, de a mozdulatokat nem leste el.
Finoman biccentek és a jobb kezem ujjbegyeit könnyedén a tenyeréhez érintem, tökéletesen a protokoll szerint.
- Üdvözöllek, Vilminus Chrima! - tartok egy rövidke határszünetet, közben kicsit megbillentem a szárnyaimat. semmi igazán különös, csak kicsit megemelem és széjjelebb nyitom őket, mutatva, hogy léteznek és erősek.  - Szélvész. Köszönöm kedves szavaidat. Remélem jó utatok volt és ma a városban a piacon találtál kedvedre való portékát.
Szélvész után, persze attól is függően, fogja-e, tartja-e, elengedi-e a kezem, Professzorhoz fordulok.
- Örülök, hogy megismerhetem, uram, önt és a fiát is! Balar már sokat mesélt önökről.
Ez így igaz. Ahogy az is, hogy az illem megkívánja, hogy Professzort magázva szólítsam, míg ő nem tegez. Szélvész letegezett, vele nincs gond, és persze a nőkkel sincs.
Mindjárt kiderül, a Chrima férfiak is próbára akarnak-e tenni.
És hogy ki lesz az első.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 22, 2018 7:45 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Ha már belemásztam a saját csapdámba, nincs mit tenni, emelt fővel viselni. És halogatni a dolgot. Tényleg kár lenne elrontani a dolgokat. Már csak azért se, mert attól tartok, kevésbé… nyugodt állapotban találna, mint akkor reggel. Mindegy, ahogy lesz úgy lesz, csak annyit kell elérni, hogy se az enyémek se az övéi ne nyissanak ránk mikor ezzel bohóckodunk.
A sóhajra egy pillanatra rossz érzésem lesz, de rá pillantva látom, hogy alaptalan. Végigmér, és ahogy válaszol, halkan teszi, de enyhén mélyebb hangon, mint ahogy eddig beszélt, és bizony látok e hang és Shannari kezdeti hangja között némi összefüggést. Közel sem olyan hangsúlyos, mint a vörösé, viszont legalább őszinte. Azért persze nem bánom enyhén pirosodó arcszínt, mégha a fülei nem is érik el az általam kívánt arányt. Még nem.
Arról nem beszélve, hogy enyhén kitágult a pupillája, mikor közöltem, hogy én is leszednék róla ezt-azt, tehát nincs igazán ellenére a dolog.
Meglátjuk mi lesz ebből.
Az arcán meg látszik a veszett koncentrálás, hogy elterelje a gondolatait a témáról.
- Hát ha ez maradt meg, akkor azt hiszem, nem voltam egyértelmű. A gyors gyógyulásom valóban óriási előny, olyannyira, hogy fegyverként használom, pontosabban védekezésként. De ezt ne úgy értsd, hogy nem emelem fel a kardot hárításra, és hagyom, hogy mindenki megbicskázzon. Hanem úgy, hogy tudom, nagyobb méretű sérülést tudok bevállalni következmények nélkül, mint más. Mondok példát. Mikor Homárral megostromoltuk a házat, nem volt nálam a kardom, csak egy buzogány, amihez pajzs kellett volna.  Ugyanakkor nem volt pajzsom, se alkarvédőm, így mindenféle vasdarabból és szíjakból rögtönöztem egyet. Tudtam, hogy ha azzal hárítok az fájni fog és zúzódás, esetleg törés lesz belőle, de azt is tudtam, hogy ezeket be tudom vállalni, mert meggyógyulok napokon belül.
Inkább nem említem, hogy azok a bizonyos vasdarabok kanalak és villák voltak, a szíjak meg felszabdalt törölköző mert nem volt más. Úgy érzem, nem győzném meg, hogy tudom, mit csinálok.
- Másik példa. Ha az ellenfelem mondjuk rapiert használ, ami nagyon fürge fegyver, igen nehéz rendesen eltalálnom sérülés nélkül. Annyit tehetek, hogy távol tartom a hosszabb fegyverem okán, de akkor persze én se érem el őt rendesen. A győzelemhez be kell vállalni pár vágást, vagy szerencse kell. Míg egy átlag harcosnak két-három vágást kell ehhez kibírnia, én megúszom egy szúrással. A vágás normál esetben kevésbé veszélyes, mint a szúrás, mert igaz, hogy jobban vérzik és jobban fáj, de nem érint fontos szerveket. Valamint a vágás kivérzi a pengéről a sebbe kerülő dolgokat, a szúrás nem, így a fertőzés esélye nagy. Csakhogy nekem a fertőzés nem gond, és hiába megy mélyre a szúrás, még a szívtalálatot is kibírom.
- Vagy íjászok esetén. Ha nem a fejemet vagy a szívemet éri a lövés, harcképes maradok két-három vessző után is. Egész testet védő pajzsom nincs és nem is hordanám magammal ha lenne se, viszont a fejem és a mellkasomat tudom védeni akár a két alkarommal is.

Nagyot sóhajtok, és a torkomra bökök.
- Az olyan esetek, mint ez, nem kivédhetők. Máig se tudom, mit tehettem volna másként, hogy elkerüljem, pedig hidd el, sokat gondolkodtam rajta. Főleg, amíg azt hittük, végleg megnémulok. De semmit se tehettem volna. Az a bandita egyszerűen jobb volt nálam. Ilyen is van. Vagy amikor meglőttek. Semmi okom nem volt feltételezni, hogy az a bumburnyák rámtámad ráadásul tűzfegyverrel, miközben Homár is ott áll karddal a kezében. Ha nem gyógyulok így, se cselekedtem volna másként. Arról nem beszélve, hogy a gyík gyógyulás nem óvja meg az életem, ha legyőznek, csak akkor, ha győzök. Akkor van időm kilábadozni a sérülést. Lehet, meggyógyul az átvágott ínam, de ha nem csapom le az ellenfelem, akkor egyszerűen ledöf, regeneráció ide vagy oda. Nem azonnal gyógyulok, csak gyorsabban.
Figyelem, érti-e amit mondok, vagy azt hiszi, csak a megnyugtatására süketelek. Mikalra bólintok, valóban rendes kölyök.
- Ne becsüld alá egy gyerek makacsságát, és mégiscsak ikrek, nagyon közel állnak egymáshoz. – mondom, pedig igaza van, tényleg átlag feletti volt amit csinált. Ha kiderült volna is ami történt, se lett volna komoly gond, csak Duncal tart extra kiképzést a kölyöknek, valószínű pár rabszolga ok nélküli megölését is belevonva a dolgokba. De jobb ez így, pontosan tudom, hogy kell valakiből gyilkost nevelni, és nem szeretnék senkit akit kedvelek, alávetni ennek. Ezért se ölni fogom tanítani a madárkát, hanem megvédeni magát.
- Nem – rázom meg a fejem, - idehozni nem fog senkit, magát szokta meghívhatni máshoz. De tényleg fogalmam sincs, mit akar majd.

- Nem volt idő kiélvezned Hasfelmetsző teljes bájosságát – morgom cinikusan, miközben a vörössel a hátunk mögött lépkedünk a Kiméra felé. – De ne aggódj, meg fog találni valamikor a közeljövőben. Ha pedig tényleg civilizált, az csak azt jelenti, nagyon szeretné megnézni a szárnyaid.

A madárka elengedi a kezem, amit olyan nagyon nem bánok, bár az azért irritál, hogy Szélvész kedvéért teszi. Őt közel sem zavarja annyira az érintés, mint engem, sőt. Engem is folyton tapogatott, míg egyszer, a sokadik figyelmeztetés után leütöttem érte. Épp az aktuális női közül is volt jelen egy-kettő, így volt némi arcvesztés is, de megtanulta amit kell. Azóta nem nyúl hozzám. Azt csak Hasfelmetszőnek szabad. Meg a madárkának.
Szélvész óvatosan kézre fogja a madárka mancsát, majd enyhén előrehajolva hozzáérinti az ajkait. Ficsúr. Ha ezt elmesélem Duncannak…. Sok fekvőtámaszt és sártaposást látok Szélvész jövőjében, ha ezt az öreg fegyvermester megtudja. Hisz ki kell nevelnie a ficsúrságot a kölyökből, amire a kemény testedzés a legjobb módszer. Legalábbis Duncan szerint.
Az öcsém felegyenesedik, de nem engedi el a madárka kezét. Nem is tartja túl szorosan, ha akar kiszabadulhat erőfeszítés nélkül, de azért tartja, és mintha vezetni is próbálná az egyik fotel felé.
- Az út hosszú és poros, a piac pedig zajon és unalmas, így visszagondolva, de belenézve mesés szemeidbe ezerszer és ezerszer is bevállalnám újra, csak ismét láthassalak. Engedd meg kérlek, hogy hellyel kínáljalak.
Professzor félmosollyal az arcán, enyhén meghajol a madárka felé.
- Ha nem veszed zokon, megkérnélek, hogy tegeződjünk inkább. Közvetlenebb, és mégiscsak barátok és rokonok között vagyunk. A nevem Blain Vradim, de ha nem érzed a beceneveket túl mesterkéltnek vagy idegennek, szólíthatsz Professzornak is.
Ellép az útból, hogy akár Szélvésszel, akár egyedül a madárka beljebb tudjon jönni.
- Ne törődj Mikal barátságtalanságval – pislant a fia felé - amilyen könnyed volt az út nekünk, olyan csalódás neki, hogy nem volt módja pár banditán kipróbálni az új számszeríját.
Amint helyem van, lépek én is beljebb, és Mikalt figyelem. Szélvész és Professzor is teljesen belefeledkeztek a madárkába, ami nekem teljesen megfelel, jobban érdekel, hogy mi a baja a számszeríjnak, amit Mikal egyre dühösebb fejjel próbál összerakni. Megyek is oda hozzá, és ahogy rám néz, látom is a néma kérdést, így módosítom az utam és felfelé indulok, és intek a fejemmel, hogy kövessen. Ugrik is fel.
Aztán észbe kapok, és hátranézek új szolgámra, aki nem nagyon tudja, mit kezdjen magával.
- Kérj valamit Rahesától a hátadra, utána mára szabad vagy, pihenj.
Nyújtom felé a nyakörv kulcsát, először nem is érti, mit akarok ezzel, de gyorsan kapcsol, egy „köszönöm” keretében átveszi, és megy a konyha felé.
Szélvész erejétől telhetően ignorálja a vöröst, de egy lopott pillantást azért csak vet rá. Majd rám. És akármit lát a szememben, azt hiszem megérti belőle, hogy nem nyúlunk a szolgához. Azért fogok vele beszélni erről.
Professzor csak figyeli a vöröst, nem szól hozzá, majd ismét a madárkáé a figyelme.
Én meg megyek fel a szobámba Mikallal, hogy kiderítsük, mi a baja a fegyvernek.
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 23, 2018 4:54 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Kicsit, na jó nem is csak kicsit, derül fel a kedvem, mikor Balar beleegyezik, hogy lerajzoljam. De végtére is ő maga ajánlotta fel, ha nagyon szigorúan vesszük, akkor így történt. Az már más kérdés, hogy azt hitte, vissza fogom utasítani, vagy szemérmesen fülig vörösödöm és zavaromban szólni se fogok majd tudni.
De bennem él a művész is! És a művész nem jön zavarba egy ilyen lehetőségtől, sőt örömmel fogadja. Olyan örömmel és várakozással, hogy igazából valóban szinte fel sem veszem, hogy talán pironkodnom kellene.
Úgy gondolom, ahogy Balart nézem, inkább ő van kínban, mint az, ki a saját vermébe pottyant.
De igaz, mikor a nyílt utcát emlegeti… azért előbújik belőlem a nő is.
A nyílt utcán nem! Még a végén látványosság lennénk, én pedig van, amit nem akarok senkivel sem megosztani. De ahogy látom, ezzel Balar is így van.
Jó! Sőt! Nagyon jó!
És igen, az még jobb, hogy nem erről beszélünk az utunk további részében. Mert ez az egész nem a nyílt utcára való. Inkább a tetőteraszra. Vagy valamelyik szobába…
De elsőre jó a tetőterasz. Úgyis szeretem azt a helyet.
Aprót morranok.
És mégis… fájt volna kardot vinned? Vagy ha már aznap a buzogányra szavaztál, akkor egy pajzsot?
A fejem ingatom.
Nézd, Balar, én tudom, és értem, hogy ha muszáj, akkor te neki tudsz rohanni egy lándzsás osztagnak és még túl is éled. Azt is tudom, hogy lehet olyan helyzet ahol megteszed. Mert ezt ítéled jobbnak, vagy mert úgy érzed, ezzel mentheted meg a neked kedves személyeket, vagy tök mindegy miért. De! De azt szeretném, hogy ha van időd készülni előtte, mint mikor azt a házat ostromoltátok, akkor készülj! Tervezz! Elég sok eszed van, használd is!
Oldalról nézek fel rá, kíváncsian, vajon vág-e egy grimaszt, vagy inkább figyel.
Az újabb példád ellen mondanám, tessék új harci stílusokat tanulni! Hiába mondod most nyugis körülmények között, hogy kibírod, ha szíven szúrnak, de gondold át, hogy látom, amint összeesel egy rapierrel a mellkasodban… És ha valami hülyeséget csinálok? Mondjuk odaugrok? A penge elé? Honnan tudod, mint fog tenni az, aki téged félt? Nem tudhatod előre!
Szusszanok.
Az ilyen hősködést csak nagyon különleges körülmények között tudom elfogadni. Mondjuk ha az a helyzet, például, hogy Mikalt épp meg akarják etetni egy sárkánygyíkkal és van fél perced odaérni…ilyesmi…
Komolyan bólintok, kicsit megszorítom a kezét.
Pont erről van szó. Ilyen is bármikor történhet. Éppen ezért a többi esetben nem tudom elfogadni, ha hanyag vagy a felderítés, a tervezés, a fegyverválasztás, vagy más hasonló terén. Tudom, hogy ha odafigyelsz akkor meg tudod csinálni rendesen is a feladatodat. Tudás, logika, harci képzettség, mindened megvan hozzá. Nem fogadom el a lustaságot! Vagy a hanyagságot. És legyél biztos benne, ha azon kaplak, beárullak Duncannak.
Komolyan bólintok.
És arra is gondolj, hogy amíg sebesült vagy, valaki másnak kell téged is védenie. Vagy épp nem kell, csak úgy érzi, hogy MUSZÁJ!
Mikallal kapcsolatban nem vitatkozom. Sőt, eszembe jut még valami.
Igen. Én meg kifecsegtem a titkát az anyjának. Igaz nem tudtam és nem szándékos volt… de mégis kiderült a dolog. Vagy hamarosan ki fog derülni. Lehet, hogy Mikal haragudni fog rám.
Arra, amit Balar Szélvészre mond csak mosolygok. Ahogy kinéz, ezek szerint az öccse nem fog gondot okozni nekem.

Hasfelmetsző személyiségének bájára csak horkanok egyet. Nem túl kisasszonyos hang, tudom.
Mondtam Árnyékjárónak, hogy megengedem a vizsgálatot, ha csak nézni, vagy tapintani akar, és nem okoz sérülést vagy fájdalmat. Csak kérnie kell.
Komolyan gondolom és nem vonom vissza az adott szavamat.

A Kimérában aztán kezet nyújtok Szélvésznek, hisz visszautasítani őt, így és most, nem simán udvariatlanság lenne, hanem sértés. Bókol ugyan, és beveti a vonzerejét, de valójában csak kedves akar lenni.
Azt hiszem.
Vagy épp a maga módján tesztel.
De nem ezt teszik mindannyian?
Szélvész kezet csókol. Én meg megállom és nem pillantok oldalra Balarra. Azt hiszem, egyszer megpuszilta a hajam.. kint a sivatagban. Vagy csak belesóhajtott?
Szélvész kiegyenesedik, de a kezem továbbra is fogja. Nem húzom vissza. Megtehetném, mert nem markol rá, de… igen, talán látni akarom, hogy reagál Balar.
És nem, nem tervezek semmi durvát, nem akarom a testvéreket egymás ellen heccelni. Nem akarom Szélvészt se hülyíteni. De ez olyan csekélyke dolog, semmiség szinte.
A mesés szemeimbe? – sikerül nem elnevetnem a kérdést, majd udvariasan biccentek és kíváncsian pillantok Szélvészre, melyik helyet ajánlja nekem… vajon olyat választ, ami elvben neki kényelmes, vagy olyat, ami egy szárnyas neolitának felel meg?
A Professzor félmosolya nem tudom nekem szól-e, vagy a helyzetnek, vagy Szélvész szavainak.
Vagy annak, hogy bár nem nézek oldalra, de sejtem, Balar mint egy viharfelhő tornyosul mögöttem.
Egyáltalán nem, sőt örülnék neki – felelem kedvesen. – Professzor. Balar mondta, hogy ezen a néven hívnak a családban. Köszönöm, hogy megengedted.
Mikal felé pillantok. Beharapom a szám szélét. Balar tudja, tudhatja, mi az oka a nyugtalanságomnak vele kapcsolatban, de talán más még nem.
Azt sem tudom, Árnyékjáró beszélt-e már a fiával a dologról. A férjével talán még nem, vagy ha mégis, akkor professzor nem akarja említeni a dolgot Szélvész előtt.
A szám szélébe harapok, de aztán határozok.
Szervusz, Mikal!
Azért köszönök a srácnak.
Hogy Balar Mikal miatt kapcsol, miattam, vagy miért, nem tudom, de most örülök, hogy lefoglalja a srácot. Talán tud vele beszélni, talán megemlíti, hogy az anyja előtt összekavartam a történetüket, talán a számszeríjat is összerakják…
Mégis! Ki hiszi el, hogy Mikal nem boldogul vele? Pont ő, aki egy számszeríjból kilőtt vesszővel mentette meg Balar életét? Ugyan már! Szerintem egyszerűen csak ideges, nem koncentrált eléggé… lenyugszik, simán összerakja a fegyvert.
Shannari eltűnik a konyha felé, nagyon jól veszi le a helyzetet, hogy jobb, ha nincs szem előtt.
Maradok hát én, hogy szembe nézzek a két Chrima férfival.
Ugye kaptatok már frissítőt? – kérdezem. – Esetleg hozassak még valamit? A szobáitokkal minden rendben? Megfelelőek?
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 23, 2018 6:10 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Akárhogy is lesz, azért be kell valljam, olyan nagyon nem bánom, hogy hamarosan leszedek róla ezt-azt. Ha meg neki gondja lesz azzal, hogy jól láthatóan vonzónak találom, azt neki kell feldolgoznia. Bár lehet nem lenne baj, ha először csak derék fölötti ruhákkal játszanánk.
- Nem fájdalom kérdése volt, hanem lehetőségé – morgom. – A kard Hasfelmetszőnél volt, mivel azt kérte Homár összerakásáért cserébe. A pajzs meg köszönhetően Vulfiusnak egy asztalba szerelve pihent valahol.
Megrázom a fejem, nem így megy ez.
- Azt az akciót Homár tervezte, és a terv nem volt rossz. Volt elterelés, káosz, tényleg az egyetlen kiszámíthatatlan pont a tűzfegyver volt. Minden más simán ment.
Pár pillanatig csöndben vagyok. Mégis hogy kellene ezt elmagyaráznom? Lehetőleg anélkül, hogy tuskón hangzana és megsérteném.
- Aicha, én nagyon kedvellek téged és teljesen komolyan gondoltam, hogy szeretném, ha az életem része lennél és én is szeretnék az életed része lenni. Viszont az, hogy meg akarod nekem mondani, hogy viselkedjek csatára készülve vagy csata közben, nagyon bosszantó. Nagyon régóta dagasztom a csatamezőt, tudom hogy működnek a dolgok. Kérlek bízz bennem, hogy minden tőlem telhetőt megteszek, hogy nagyjából épségben hazajöjjek hozzád.
Szusszanok, remélem nem kell ennél több szót vesztegetnem a témára. Tényleg bosszantó az a szokása, hogy megmondja hogy kellene csinálni azt, amihez nem ért. Azért még egy, egyetlen egy mondatot hozzá kell tennem.
- Bízom benne, hogy van annyi eszed, hogy nem ugrasz közém és a penge közé. Túl tudok élni egy szúrást a szívembe. – halkan, alig hallhatóan folytatom. – Ha neked esik bajod, azt már nem biztos.
Hagyom, had eméssze amit mondtam. Lehet, kicsit erős és nem kicsit túlzás, de… sose bocsátanám meg magamnak, ha én túlélem, ő meg nem. Egész Garamantest porig égetném, az biztos.
Igen, erre nem gondoltam, lebuktattuk Mikalékat, lehet a srác rossznéven veszi.
- Kamasz. Akármit teszel, azzal baja lesz. Ha nem szóltad volna el, akkor az lenne a baja, miért nem tudja senki. Ne vedd magadra.

Ahogy Szélvész teszi a szépet, határozottan idegesít. Komolyan ez a nyáladzás kell a nőknek? És ami még rosszabb, a madárka láthatóan élvezi. Le kell innen lépnem, mielőtt bajt csinálok. Hagynom kell az öcsémet játszani, mert ha a madárka érzései felém tényleg tévesek, jobb, ha kiderül. Még akkor is, ha ez esetben nem csak verekedni fogok ma este, hanem öldökölni is.
Termetemtől telhetően észrevétlenül slisszolok el mellettük Mikal felé, a kölyök most a menekülő utam. Mikal is benne van, megyünk föl, ami jó, mert kell stratégiát egyeztetnünk, hogy adjuk be Árnyékjárónak, hogy évek óta hazudunk neki. Utána pedig meg kell csinálni végre a vizet. Hátha Mikal hajlandó segíteni, és akkor Vulfius foglalkozhat a kajával.
- Azt beszélik, a szem a lélek tükre – duruzsolja Szélvész, miközben a fotelek felé vezeti a madárkát. Szemem sarkából még látom, hogy teljesen ignorálja a szárnyakat, a madárka nem fog tudni rendesen leülni abba a fotelbe. Én ugyan nem fogok szólni, kárörvendve megyek felfelé éppen.
- A te szemeid nem csak szépek, de az egész világ tükröződik bennük.
Szélvész lehunyja a szemeit, picit közelebb hajol, majd beleszimatol a levegőbe Aicha feje mellett.
- Ragadozó – mondja mosolyogva. – Macskaféle. Talán tigris. Vagy leopárd. A másik pedig… – kinyitja a szemeit, félrebillenti a fejét. – Sas, igaz?
Professzor mosolya szélesebbé válik.
- Igen, így neveznek a családban, de ettől még nem kell kötelezőnek érezned. Csak a született Chrimák ragaszkodnak ehhez, nekünk beházasodottaknak megfelel a saját nevünk is.
Mikal hangsúlytalan „Hello”-val reagál a köszönésre, majd ő is indul felfelé.
A kínálásra Professzor tiltakozóan emeli fel mindkét kezét.
- Vilminus is, én is tudunk hozatni bármit amit kell, most értél haza a kinti melegből, pihenj le nyugodtan. Csak ne oda – int csúfondáros mosollyal, ahová Szélvész vezetné, - mert az kényelmetlen lesz már rövid távon is. Inkább ide – húzza közelebb a támla nélküli ülőhelyet.
Szélvész minden fennakadás nélkül, mint aki eleve így tervezte, útvonalat vált és a Professzor által javasolt helyre vezeti Aichát.
- Hozhatok neked valamit, kedves? - kérdi apró meghajlással, továbbra is tartva Aicha kezét (hacsak el nem húzza). –  A piacon jártamban láttam mentás süteményt, hoztam is belőle, ha megkínálhatlak vele.

Felmegyünk Mikallal. Nem szól semmit, csak nagyot sóhajt, majd lerakja a fegyvert az asztalomra, köré rakva a leszedett darabokat. Nem beszélünk, csak a kezünk jár, értjük egymást ennyiből is.
Nyilvánvalóan kicsomagolta valamikor a fegyvert, harckésszé tette, majd elcsomagolta újrakenés nélkül. A sivatag pora meg szépen beleette magát a régi kenésbe, és most összeakadtak az alkatrészek. Mindegy, nem teszem szóvá, pontosan tudja, mi a probléma és hol rontotta el. Lehet csak ideje nem volt. Nem számít. Tanult belőle.
Előpakolom a saját tisztítókészletem, szerszámaim, és elkezdjük szétszedni. Az alkatrészeket pontos sorrendben, az óramutató járásával egyező irányban teszem le a fegyver köré. Alapgyakorlat, így biztosan tudni fogjuk, milyen sorrendben kell összerakni. Persze vakon is össze tudnám rakni, még ha össze lenne vegyítve egy marék egyéb alkatrésszel, de ez egy olyan szokás, amit érdemes ösztönné nevelni. Atomjaira szedjük a fegyvert (bármit jelentsen is ez a kifejezés), majd minden darabot egyesével áttörlünk, átkefélünk. A túlzottan ráépült szennyeződést pár csepp savval maratjuk le, Mikal ebben is kiemelkedően ügyes. Utána jön a kenés, friss zsírral. Majd az összerakás.
Párat teker a motollán, de nem húzza fel teljesen, elégedettnek tűnik. Akkor jöjjön a rossz hír. Elmondom neki, hogy az anyja tud a dologról, de legalábbis sejt valamit, úgyhogy ideje beszámolni. Nem tetszik neki, jobb szeretné ezt úgy, hogy Tahasshi is jelen legyen. Tény, hogy jobb lenne, de ez van. Végül rábólint. Azt mondja, az anyja fent van a tetőteraszon és gyakorol, amíg Hasfelmetsző fürdik. Úgyhogy mindketten elindulunk felfelé. Felajánlom neki, hogy maradjon ha akar, beszélek én Árnyékjáróval, de  még csak nem is felel, csak megy tovább. Érdekes lesz.
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 25, 2018 7:19 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Nem mondom, hogy nem gondolkodtat el, hogyan is fog majd az zajlani, mikor Balar modellt áll nekem.
Igen, mikor és nem ha, mert biztos vagyok benne, hogy el fog jönni a pillanat. Ha azt hiszi, hogy túlsággal zavarban leszek hozzá, akkor, azt hiszem, meg fog lepődni. Igazából erre még jobban kíváncsi vagyok, mint arra, hogyan feszülnek majd meg az izmai. Bár, remélem, azt is láthatom majd.
Hm… – mormolom elgondolkodva. – És nincs tartalék fegyvered?
Mert ez ugye mégiscsak fontos kérdés, és egy Balar kaliberű harcosnál valahol már követelmény is, hogy a kedvenc kardja és pajzsa mellé legyen tartalék is, akár nem is csak egy.
Újra csak a fejem ingatom.
Szóval Homár. És te úgy vélted, ő van olyan jó harcos, mint te? Vagy azért előtte átvizsgáltad a tervét?
A tűzfegyver hírére sóhajtok.
Na igen. Azok annyira ritka holmik, és még ha valahol fenn is maradt egy-egy példány, sokszor nincs bele töltény, és úgy hasznavehetetlenek. A ritkaságuk okán kezelni is csak kevesen tudják őket. Tűzfegyverre valóban nem készülhettél. De azért van az esetnek tanulsága is.
Balarra pillantok, vajon kimondja-e ő helyettem. Kíváncsi vagyok, ugyanarra gondolunk-e.
Elképzelhető, hogy igen, maximum máshogyan fogalmazzuk, vagy adjuk elő.
Tudod, inkább bosszankodj kicsit most, mint valami történjen veled! – felelem halkan. – Mert egy bosszankodó Balar Chrimát vélhetően ki tudok engesztelni, de egy halottat már soha.
Aztán a szavaira lágyan elmosolyodom. Megtorpanok, őt is megállásra késztetem, mert elé fordulok. Bár lehet hogy lendületből kicsit nekem ütközik majd, de jelenleg az is belefér, azok után, amit épp mondott, ha egymáshoz simulunk, mint kint a sivatagban.
Én is szeretném – mondom egyszerűen, majd felnézek rá. – Én bízom benned. Komolyan. De attól még ki kell mondanom, különben szétfeszítenek belülről a szavak. Nem arról van szó, hogy nem bízom a tudásodban… vagy abban, hogy haza akarsz térni… hozzám – bököm ki egy szívverésnyi szünet után –, egyszerűen csak az van, hogy…hogy nem tudom magamban tartani, amit gondolok, amit érzek. De nem foglak mindig ezzel nyösztetni. Jó?
Talán válaszolna is…lehet fog is. Ugyanakkor egy mondata még hamarabb érkezik.
Ezt úgy érted, hogy ha nekem bajom esne…?
Végig sem tudom mondani a kérdést.
Lehetséges lenne tényleg, hogy az jobban összetörné őt, mint bármi más?
Lehet, hogy talán már nem csupán csak kedvel?
Kutatva nézek fel rá, kicsit lábujjhegyre állva, hátha a válasz ott lesz a halványzöld szempár mélyén.
Mikal Balarhoz képest sokkal egyszerűbb kérdés.
Tényleg véletlen volt. Mert nem tudtam, hogy… nem tudtam a teljes történetet, azt hittem tudom, de mégsem. De vagy a röfisült, vagy az égetett krém… valamelyik hátha meglágyítja majd Mikal szívét. Godolom a hasát ő is szereti…

Szinte érzem, hogy Balar közelében vibrál a levegő. Nem lehet, hogy másnak nem tűnik fel. Szélvész vagy öngyilkos hajlamú, vagy vak, vagy hülye, vagy nem is engem próbálgat, hanem a fivérét.
Kíváncsi vagyok, melyik igaz rá. Bár az első talán nem, azok alapján, amit eddig hallottam róla.
Balar meg nagyon igyekszik civilizált lenni, szerintem ezért is fordul a hallgatag, de láthatóan feszült Mikalhoz. Hamarosan el is tűnnek felfelé, és én maradok a két férfival.
Szélvész halkan duruzsol, tényleg ez rá a jó szó.
Kedves egyébként, sármos is. Jóképű is. Alapvetően így elsőre a világon semmi baj vele. Már azon kívül, hogy a fivérét előbb ismertem meg.
És… az nem csak ismeretség.
Igen, valóban mondanak ilyesmit.
Igyekszem udvarias lenni, nem rántom el a kezemet, de elég valószínű, hogy nem fogok a fotelba ülni. Hosszabb távon, ha nem is fárasztó, de nem kényelmes, illetve a hagyományos módon beleülve nem az. Szárnyaim vannak.
Most meg is mozgatom őket, enyhe légmozgást keltve. Csak mintha nyújtóznék kicsit.
Szélvész vagy nem érzi, vagy nem veszi az adást, felém hajol, finoman szaglászik. Lehet, hogy vonzza az illatom?
Még a végén Balarnak lesz igaza a bajkeverő feromonjaimmal.
Aztán hallgathatnám tőle, hogy ő előre megmondta.
Azért igyekszem nyugodtan állni, nem szólok rá, hogy menjen hátrébb. Nem vészes a dolog annyira. A szavaira elmosolyodom.
Arra gondolok, hogy még nem is látta a neolita szemeimet. Balart az bűvöli el totálisan. Nem tudom, az öccsére hogy hatna a látvány. Aranyfüst a barnás háttér előtt…
Ugyanakkor esélyes, hogy ha beindulna rá, az testvérháborút okozna. Azt hiszem… inkább lenne az vörös posztó Balar előtt, mint az előbbi kézcsók.
Azt hiszem, a sast nem volt nehéz kitalálni – felelem és most halkan elnevetem magam, majd csak azért is felemelem és kitárom a szárnyaimat. A fesztávjuk nagyobb, mint amilyen magas Balar, szóval elég impozánsak és én könnyedén tudom őket széttárni és megtartani, hiszen repülni is tudok.
Még ha azt annyira nem is szépen… de azért elég hatékonyan és hosszan.
Sőt, arra is tudok vigyázni, hogy úgy álljak, hogy a szárnyam ne érjen senkihez és semmihez.
Szélvészre nézek.
Róla pedig Professzorra, aki épp azt mondja, nekünk… Bár lehet nem engem foglal ebbe bele, hanem mondjuk Nagyszájút.
Halkan elnevetem magam újra és összecsukom a szárnyaimat.
Köszönöm, Blain. – Leülök az általa kínált székre. – Mi a helyzet ezen a téren Nagyszájúval? – kérdezek rá, ha már az előbb eszembe jutott.
Aztán Szélvészre pillantok, majd a kezére, és bólintok.
Rendben, megkóstolok egy sütemény… és egy nagy pohár hideg citromos víz is jól esne. Valóban nagyon meleg van kint, de el kellett mennünk Balar legújabb rabszolgájáért. Friss szerzemény, még nem ismeri jól a várost, és nem akarjuk, hogy eltévedjen.
Ez jó indok, akár igaz is lehet.
Bár nem kellettünk volna ketten a dologhoz, vagy küldhettük volna Vulfiust is, de szerintem a Professzor se nem vak, se nem ostoba és észrevette, hogy balarral kézenfogva érkeztünk haza. Meg gondolom, ismeri a feleségét, meg Hasfelmetszőt és sejti, bőven volt mit megbeszélnünk.
És… akartunk némi időt kettesben. Én akartam. Talán Balar is.
Lehet, hogy estig nem lesz rá újra módunk, illetve mivel kocsmázni mennek, tallán hajnalig.

Közben fentről nem hallok le semmit. Nem kicsit vagyok kíváncsi, hogy mi folyik az emeleten. De nem nézhetek utána. Még biztos nem.
Professzor felé fordulok.
Árnyékjáróval beszéltél? – kérdezem halkan.
Közben azért a szemem sarkából azt is figyelem, Szélvész mit csinál.
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 25, 2018 8:41 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Tartalék fegyver? De van. A buzogány amit vittem. Használhattam volna még a rapiert, de az nagyon nem ilyen alkalmakra való. Kétkezes kardból nyilvánvalóan nem hordhatok kettőt-hármat magammal.
Csak nem jutunk ezen a témán túl. Egyfelől megértem, hogy aggódik, de komolyan, nem lehetne kicsit elhinni rólam, hogy tudom, mit csinálok?
Sóhajtok.
- Nem, nem jobb harcos nálam. Ugyanakkor, nem tudom, hogy fogalmazzam ezt meg jobban, olyasvalakinek tűnt, aki inkább hagyatkozik a taktikára és a tervezésre. Egyébként meg ismétlem, a terv jó volt, működött, egyedül a tűzfegyver volt gond.
Sötéten elvigyorodom.
- Igen, van. Legközelebb eltöröm a foglyok kezeit pár helyen. Az a baromarcú is túlélhette volna, ha nem támad rám.
Ez persze nem igaz. Eldöntöttem, hogy megölöm, mert felismertek, és nem kockáztathattam. Viszont ezt nem tudta. Pontosabban ő azt hihette, hogy túléli, ha engedelmeskedik. Semmi értelmes oka nem volt támadni, nem volt esélye mindkettőnket leszedni. A tűzfegyverek nagyon lassúak. Arra meg nem lehet készülni, hogy valaki öngyilkos akar lenni általam. Vagy Homár által.
Bosszankodjak, mi? Meg kiengesztel. Aztán meg nekem jön. Nők, túl nagy kérés, hogy egy kicsi logika és kiszámíthatóság legyen a viselkedésben?
- – felelem, mert tényleg nem akarom, hogy ezzel nyösztöljön, hogy az ő szavával éljek.
Úgy látom, most sikerült lesokkolnom. Visszakérdez, legalábbis a kérdés felét felteszi. Mit lehet erre válaszolni. Elismételni nem fogom, jól hallotta elsőre is.
Felemelem a szabad kezem, mutatóujjam hozzáér a halántékához. Végighúzom az arcélén, éppen csak érintve a bőrét, majd az állkapcsa mentén, végül, mintha véletlen lenne, a hüvelykujjam hozzáér az ajkához.
Ez az a pont, amiről korábban beszéltünk, amikor a szavak nem elegek, az érintés kell a kommunikációhoz. Habár alapvetően ellenemre van másokat tapogatni, ismerem ezt a „nyelvet”.
Itt a válaszod madárka, ebben minden benne volt, csak tudd értelmezni. De azt hiszem, menni fog.
Utána elengedem az arcát és teszek fél lépést hátra, mielőtt akár ő akár én próbálkoznánk valami… közvetlenebbel. Előbb találkozzon Szélvésszel.
- Mikal miatt meg tényleg ne aggódj. Majd beszélek vele.

- Valóban nem – mosolyog Szélvész csillogó szemekkel. – A madarak illata elég jellegzetes, és habár a sas nagyon hasonlít a sólyomra, nem tökéletesen azonos. Enyhén édesebb. A többi madárgenetika élesen elkülöníthető.
Professzor lenyűgözve figyeli a szárnyakat, Szélvész tátott szájjal, teljesen lenyűgözve bámul, mielőtt észbe kapna.
- Csodás. Lehetséges lenne, hogy repülni is tudsz általuk? – kérdi vidáman.
- Nagyszájú – kezdi Professzor – külön állatfaj. Évekbe került, mire beletörődött a becenévbe, mert inkább tekintette gúnynak, mint érdemnek. Igazából joga lett volna harcolni, hogy kapjon más nevet, de nem élt ezzel. Még csak győznie sem kellett volna, csak méltón helyt állnia. Távol álljon tőlem, hogy rosszat mondjak egy családtagomra, de… Nagyszájú nem a legbátrabb akit hátán hord a sivatag.
Miután Aicha leült, Szélvész elengedi a kezét, a kérésre pedig biccent, majd a konyha felé tesz egy lépést, amíg rá nem lát a szolgákra.
- Vulfi, légy olyan jó és hozd ide a kék dobozt, és hozz egy pohár citromos vizet Aicha úrnőnek.
Utána letelepszik a szomszédos fotelbe, ahogy Professzor is visszaül a helyére.
- Pléhsuszter vett magának egy szolgát? Vagy a teaházhoz tartozik? – kérdi Szélvész, majd megdörzsöli az állát.
- Hogyan találkoztál vele? És hogy viseled eddig?
Vulfius megérkezik az innivalóval, fél lépéssel lemaradva mögötte Hermann jön, kezében egy kékre festett fadobozzal, amiben süteményszeletek vannak. Vulfius átadja az italt, Aicha szájvonalát figyelve, Hermann kicsit késve kínálja oda a dobozt. Miután Aicha vett (ha vesz), Szélvész és Professzor is vesz.
Végül Szélvész győzködésére Vulfius és Hermann is vesz, előbbi el is kezdi enni a konyhába visszafelé, míg Hermann Linát keresni indul.
Egy ideig hallgatnak mindketten eszegetve a süteményt, majd Szélvész felpattan, kezében tőrrel (ki tudja honnét került oda), mire Professzor is felugrik, széles pengéjű handzsárt szedve elő a fotelje alól, és összeráncolt homlokkal figyel körbe, keresve, mi hergelte fel Szélvészt.
Szélvész mint az őrült rohan felfelé, zölden világító szemekkel, jóformán csak elmosódott foltnak látszik.
Jókora döndülés hallatszik fentről, mint amikor egy ajtó szakad be.
- Maradj mögöttem – sziszegi Professzor halálosan hideg hangon, de ez az indulat nem Aichanak szól.

Mikal számszeríjával felettébb gyorsan végeztünk. Akármennyire is babra és aprólékos munka volt, egy meg egy több, mint kettőnek bizonyult, Mikal és én jó csapat vagyunk. Talán tíz perc se kellett, és már úton voltunk a tetőre, Árnyékjáróhoz.
Fent látom, ahogy hátrakötött hajjal gyakorol, pontos, kimért mozdulatokkal pörög-forog, megvág-megszúr képzeletbeli ellenfeleket. Nincs egyetlen felesleges mozdulat, egyetlen értelmetlen ciráda sem. Mint ahogy hang sem. Nem csörrennek a fegyverek, nincs surrognak a léptei, nem suhog a ruházata.
Észrevesz, abbahagyja a gyakorlást. Várakozóan néz rám, kíváncsian. Megállunk vele szemben, és nincs mit tenni, el kell mondani, mi és hogy történt sok évvel ezelőtt. Meghallgat, láthatólag megérti, biccent, hogy nem haragszik Mikalra, se Tahasshira, de a madárkára sem, mert elkotyogta. Rám és Hasfelmetszőre viszont neheztel, mert mi elmondhattuk volna neki. Puff neki, ezt se úszom meg balhé nélkül.
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 25, 2018 10:14 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Akkor még nem Garamatesben éltél? Úgy értem, még nem bízták rád a Kimérát?
Arra gondolok, hogy talán valóban nem hordhat magánál állandóan kettőt, ugyanakkor a teázóban lehetne tartalék fegyvere. Akár több is. Bőven elférne a szobájában abban a fegyverszekrényben.
Lassan bólintok.
Nos igen. Tűzfegyverre a neolita nem készül csak úgy. De hát… ez is tanulság. Védene ellene mondjuk egy könnyű sodronying? – kérdezem, döntően kíváncsiságból. Bár nyilván ha védene is, akkor sem minden testrészt. De csak hasznos lehetne. Talán.
Elmosolyodom és megcsóválom a fejem.
Nos, igen. Ez is egy megoldás. Ártalmatlanná tenni őket.
Ha ezt meg tudja teni minddel és elég gyors, az hatékonyabb lehet a páncélingnél is. Bár a kettőt lehetne kombináli is. Az igazán megnyugtató lenne.
Arra, hogy jó, már nem mondok semmit. Megbeszéltük. Vigyázni fog. Bízom benne, hogy állja a szavát.
Igen visszakérdezek és igen, meglepett. Nem is kicsit.
Tudom, hogy jól hallottam, nem csak kitalálom a szavait, valóban ki is mondta őket, de azért ez Balar szájából nem kicsit meglepő… Még akkor is, ha tényleg tudom, érzem, hogy kedvel.
Mert a kedvelés az egy dolog…
Nem szól semmit, szavakkal nem felel. Bár amit tesz az ékesebben beszél tucatnyi szónál. A dologhoz hozzátesz az is, hogy a nyílt utcán vagyunk, bárki láthat minket, és igen, talán páran bámulnak is, kikerekedett szemekkel, meghökkenve.
A hegyomlásnyi harcos, ki elől a népek inkább átmennek az utca másik oldalára, és a lány, aki kézen meri fogni…
Amit tesz, az hozzá képest nagyon is sok. Tényleg nem számítottam ilyen válaszra. Ugyanakkor most hirtelen nem tudom, mit tett volna, ha otthon vagyunk, és nem lábatlankodik ott a családja… vagy ha még ott is vannak a Kimérában, de nem velünk egy helyiségben, nem a szobájában, vagy az enyémben…
Egy pillanatra lélegezni is elfelejtek, ahogy az arcomhoz ér, pillekönnyen simogatva a bőröm. Aztán mélyet sóhajtok. A szemeim tudom, hogy megváltoznak, aranyos fényfátyol kúszik az íriszeim fölé, miközben őt nézem.
Egészen apró puszit adok csak az ujja hegyére, mikor a számat simítja. Aprót, de érezhetőt.
Mikor hátralép picit lehajtom a fejem, megnyalom a szám szélét.
Rendben.  Mikal… szerintem felnőtt módra fogadja majd.

Kíváncsian pillantok Szélvészre.
Ez a különlegességed? Kiszagolni mások genetikáját? – kérdezem, majd meglibbentem a szárnyaimat. – Én azt hittem a formájuk és a tollaim mintázata alapján jöttél rá.
Lévén a gepárdba nem talált bele.
Most lenne jó emlékeznem, Balar mit mesélt, kinek mi a genetikája a családjában. De egyszerűen nem tudtam minden adatot megjegyezni. Még.
Észreveszem, hogy a szárnyaim látványa mindkettőjüket elbűvöli. Mondjuk így. Blain is néz, de Szélvésznak a szája is tátva marad. Ezek szerint Orákulum tényleg nem tud ilyesmit. Ilyesmit sem.
Köszönöm. – Mosolyodom el a bókra. Aztán bólintok. – Tudok repülni. Kérdezd meg Balart!
Neki nem mondom el, amit a fivérének, hogy nem szépen, meg nem hibátlanul. Egyszerűen, mert kíváncsi vagyok, tényleg megkérdezi-e tőle, és még inkább érdekel balar válasza. Akár ott leszek, hogy halljam, akár csak elmeséli majd valaki. Mert szerintem ez a történet nem állna meg senkiben.
Professzor meséjén elvigyorodom. Összecseng azzal, amit már hallottam, de ahogy előadja az tetszik.
Úgy egészében a fickó is szimpatikus, bár gyanítom nem mindenkivel és nem minden helyzetben ilyen. Lehet, hogy Árnyékjáró tényleg jókat mesélt neki rólam?
Khm… azért bizonyára vannak egyéb előnyös tulajdonságai – jegyzem meg.
Hiszen valamivel csak elnyerte egy Chrima lány kezét, és valószínűleg a szívét is. A sorrend tetszőleges persze.
Épp csak a szemöldököm széle rándul meg, mikor Szélvész Vulfiust ugrasztja a süteményért és az italomért. Persze gondolhattam volna, hogy nem ő maga megy értük.
De legalább gondolt frissítőre.
Mikor megszöktem a háremből akkor a tetőre szálltam le pihenni. – Felfelé mutatok. – Hetekig nem repülhettem előtte és elfáradtam. És hogy értve hogy viselem? Balar kedves velem…
Idáig jutok, mikor megjelennek a rabszolgák. Észreveszem, hogy most se Vulfius, se Hermann nem néznek feljebb az orrom hegyénél. Okosak. Tényleg, és láthatóan nagyon figyelnek a viselkedésükre.
Veszek egy sütemény.
Szélvész a két rabszolgát is megkínálja. Blainra nézek, hogy lássam a reakcióiból, hogy ez vajon Szélvész bevett szokása-e, vagy csak előttem akar még jobb színben feltűnni.
Finom – mondom egyszerűen az első falat után.
Épp az italom után nyúlok mikor Szélvész felpattan és felfelé rohan. Professzor is rögtön reagál.
Fentről döndülés hallatszik.
Én is mozdulok, felállok, és azt teszem amit Blain mond és amit korábban Balar is mondott…mögötte maradok.
Mi ez? Te tudod? Odafent Balarék vannak… Minek a tőr?

Szélvész beelőz minket, hirtelen nem tudom, merre rohant, melyik szintre, ahogy azt sem, minek a tőr.
Ha Balar és Mikal összementek esetleg, ahhoz nem kellhet fegyver, hogy szétszedjük őket…
Professzor nyomában haladva remélem hamar megtudom, hogy mi folyik.
Ahogy azt is, hogy a Chrimák nem esnek egymásnak. Vagy legalább nem nagyon!
Vissza az elejére Go down
Kedd Dec. 25, 2018 11:48 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Ezen a kérdésen el kell gondolkodnom kicsit. Forró, apró fémdarab nyílvessző sokszoros sebességével kilőve, láncing ellen. Hm.
- Nem.  Egy nehéz lemezvért sem. Gondolj bele, a sodronying semmi más, mint egy nagy rakás luk. Akármilyen jól is vannak a láncszemek összerakva, egyedül gyengék, a lövedéknek pedig legfeljebb egy láncszemet kell eltörnie. Ugyanez van a merev vértekkel. Úgy védenek, hogy a csapást nagy felületen osztják el. De ha a támadás ereje kis felületet ér, a lemez bizony átszakad. Arról nem beszélve, hogy lelassít, és kegyetlenül forró viselet, mert alá kell párnázni.
Nem, páncél nem jó a tűzfegyverek ellen. Pengék és hasonlókra igen, de arra ott a gyógyulásom és a gyorsaságom. Nem éri meg sebességet veszítenem, hogy fémvértet viseljek. Könnyű vagy keményített bőr legfeljebb. Vágástól az is véd, szúrásoktól meg nem tartok igazán. Hacsak nem öl meg azonnal, amit legfeljebb kétkezes fegyver tehetne meg azzal meg nem szúrnak, kiheverem.
Ezek a pillanatok mutatják, hogy a madárka ért engem. Érti, mennyire nem szeretek érinteni, mert a pillantásában, a megváltozó szemszínében, az arckifejezésében ott van, mennyire sokat jelent neki.
Ugyanakkor amilyen nehezen veszem rá magam, én sem érzem kellemetlennek, sőt. Ez pedig meglep. Nem arról van szó, hogy nőhöz érni gond lenne, de a madárka nem a nőm, se nem szeretőm, csak… nem is tudom, hogy állunk egymáshoz. De azt látom, merre haladunk, és ha nem kell Szélvész arcát letépnem, már az isten sem fog az utunkba állni. Legalábbis a saját érdekében remélem, hogy nem próbálja meg.
Ahogy megpuszilja az ujjam, öntudatlanul közelebb hajolok fél centivel, de időben észbe kapok és visszafogom a mozdulatot. Nem itt az utcán, és nem mielőtt összeresztettem az öcsémmel. De később… később az nem most és itt van. Még egyszer végigsimítok az arcán, érintve a haját, utána elengedem és indulok tovább.
Azért még észlelem a szemem sarkából, ahogy megnyalja a szája szélét, és ez megintcsak erősen próbára teszi az elhatározásom, hogy várok.

Szélvész felnevet, jókedvűen.
- Tehetségnek nem nevezném, inkább éles érzékeknek és szorgos gyakorlásnak. Igazság szerint közelre nem látok túl jól, a tollazatod mintáját se tudom kivenni. Száz méter vagy messzebb, meg tudom számolni egy légy lábán a szőrszálakat. Emellé hallom a lepkét a szomszéd szobában, és érzem a szagát is. Macska genetika, mint Hasfelmetsző. Csak neki a szeme nem macskaszem.
Széles mosollyal rázza a fejét.
- Hiszek neked, nem kell tanúval alátámasztani a szavaid, főleg nem a bátyáméval, aki minden bizonnyal jelentéktelen semmiségekbe kötve bele hibákat sorolna.
Professzor is elmosolyodik.
- Hogyne lennének, és ha hiszed ha nem, sokat szelidült, mióta családtag. Na jó, a szelidült nem a legjobb szó, de sokkal kezelhetőbb. Szerelem első látásra volt Delilah-val, de ahhoz, hogy a családfő rábólintson, keményen kellett bizonyítania mindkettőnek. De való igaz, nem a tipikus Chrima férfi.
Szélvész megjátszott döbbenettel, kerek szemekkel néz.
- Pléhsuszter? Kedves? Óvatosan ezekkel a szavakkal, hacsak nem szeretnél párbajozni vele, ilyen sértést nem tűr el még Hasfelmetszőtől sem.  – széttárja a karjait – Hacsak nem arról volt szó, hogy mivel a háremből szöktél, hátha üldöznek, és lesz oka megverni valamit. Ez elég indok lehet, hogy kedvesnek tűnjön. Sok nyakra kötött csomót érted?
Professzoron nem látszik semmi különös, ahogy Szélvész a szolgákat is megkínálja a süteménnyel.
Miután Szélvész felvágtat és a robaj hallatszik, Professzor erősen fülel, közben néz körbe körbe, veszélyt keresne.
- Nem tudom. Szélvész hallott valamit, ami fenyegetésnek tűnt, és tudjuk, hogy kereshetnek téged fegyveresek.
Telnek a percek, hamarosan léptek hallatszanak fentről.
Egy fürdőlepedőbe tekert, itt-ott habos, és teljesen vizes Hasfelmetsző bukkan fel, kezében csatabárddal, mogorva arccal, őt Szélvész követi széles vigyorral.
- Nincs baj – szól a férfi. – Pléhsuszter és Árnyékjáró párbajoznak, én meg hallottam a fegyvercsörgést.
- A kádból ugrottam ki – prüszköl Hasfelmetsző, - mert ez a két marha nem képes szólni, hogy mire készülnek. De nem baj, Pléhsuszter megérdemli, hogy összetörtem a fürdő ajtaját. Valaki pedig adjon nekem valamit inni – szól a szolgák felé nézve.

Mit tehetnék, vállalom a felelősséget, Hasfelmetsző helyett is. Nm akarok cicaharcot ezek között, inkább viselem én a büntetést, bármit talál is ki.
Erre kihív párbajra. Sóhajtva elfogadom, tényleg joga van hozzá, és tényleg igaza van, el lehetett volna neki mondani a dolgot, nem lett volna baja a kölyköknek.
Mikal csak biccent, magának, és teszi is a dolgát, elveszi a két tőrt Árnyékjárótól, a háta mögött egyiket az egyik kezébe, másikat a másikba fogja, és mint kihívott fél, hozzám jön oda, hogy válasszak. Persze kérhetném, hogy vívjunk nagy fegyverekkel, de az jelentősen növeli a sérülés esélyét. Jó lesz a tőrpárbaj, Chrima módra. Ez azt jelenti, nem vágjuk vagy szúrjuk meg egymást, hanem utosló pillanatban átpördítjük a fegyvert, és a markolatgombot érintjük a másikhoz. Aki sebet okoz a pengével, veszített is. Hagyományosan öt találatig tart a párbaj.
Mindketten átvesszük a fegyvert, megállunk egymással szemben, és meghajlás, ahogy Duncan tanította.
Árnyékjáró tőrei hosszúak, kecsesek, inkább hegyesek mint élesek. Nekem nehézség, hogy nem vagyok túl gyakorlott tőrvívó, neki nehézség, hogy két fegyverhez szokott. Ha én nyerek, meg van bocsátva a dolog, ha ő nyer, ki fog róni nekem valami feladatot, büntetést, amit helyesnek gondol.
Mikal megadja a jelet, egymásnak ugrunk mérlegelés, taktika és tervezés nélkül. Kétszer csendülnek össze a fegyverek, majd a következő mozdulattal rést talál a védelmemen, és megérinti a markolatomból a felkarom.
A következő pengeváltást hangos robaj szakítja meg, majd a két testvérem érkezik, ellenséget keresve.
Persze ettől még a párbaj nem szünetel, kapok egy újabb találatot, de én is beviszek egyet. Szélvész és Hasfelmetsző szemforgatva távoznak, mi meg folytatjuk a párbajt.
Még pár pengeváltás, pár találat, végül négy-öt arányban Árnyékjáró nyer. Sóhajtva várok, mit akar kiróni rám.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
10 / 13 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 9, 10, 11, 12, 13  Next

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-