Desert Empire


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Szomb. Nov. 17, 2018 2:42 pm
írta: Balar
I.N.F.E.C.T.E.D
Szomb. Jún. 02, 2018 10:42 am
írta: Vendég
Ki kicsoda
Hétf. Márc. 12, 2018 11:17 am
írta: Dana Amarah
double the trouble - rayan && kraisorn
Szomb. Feb. 17, 2018 9:53 am
írta: Rayan
D S H
Vas. Feb. 04, 2018 5:55 pm
írta: Vendég
Seattleties
Vas. Jan. 28, 2018 6:59 pm
írta: Vendég
Khagra rend - Parancsnok
Csüt. Jan. 04, 2018 10:24 pm
írta: Admin
Khagra rend - Nagy Mester
Csüt. Jan. 04, 2018 10:05 pm
írta: Admin
A hónap válaszadói
Balar
 
Statisztika
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Kiválasztottak 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Khagra rend 1 fő

Lopott idő; Balar - Aicha

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Pént. Márc. 02, 2018 9:54 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Bemegyünk a szobába, persze szóvá teszi a rendetlenséget és a bevetetlen ágyat (mintha ő rendet tartana maga körül), majd kiveszem a fiókból a fegyvert. Vágott pupillája szinte teljesen kerekké válik, ahogy figyeli az eszközt. Oda is adom neki, lelkesen nézegeti, kihajtja amit lehet, megszagolja, vizsgálgatja.
Igazi cukicica szemekkel néz rám utána, de bólintok elégedetten, mielőtt kimondhatná a kérdést. Rögtön megbánom, mert ismét a nyakamba ugrik némi vijjogás kíséretében, ezt biztos hallották lent is.

- Kár – von vállat Árnyékjáró, - Vagyunk páran, akik örömmel tanultunk volna egy-két trükköt egy profitól. Nem gyakorlatban, természetesen  – teszi hozzá gyorsan.
- Szélvész minden nőt meg akar kapni, mindenkivel próbálkozik, és egy háremhölgy igazán ékes trófea lenne a listájában. Szóval ne vedd zokon, ha próbálkozni fog.
Újabb vállvonás.
- Ezt a szöveget előadja minden nőnek, aki érdeklődik. Többségük ettől elhátrál, a többi meg… erről jobb, ha Pléhsusztert kérdezed. Az ismerősei meg…. ki tudja, tényleg léteznek-e. Biztos nem csak blöff volt?
Megrázza a fejét.
- Mikal itt van. Ikrek, de csak egyikük jöhetett. Egyébként meg Szélvész biztosan látott titeket, de gondolom jobb ötletnek vélte hangoskodással észrevetetnie magát, mint direkt közeledni. Nem tudom elképzelni, hogy ne venne észre egy akkora hegyomlást, mint Pléhsuszter.
Karba fonja a kezeit.
- Erre Hasfelmetsző azt mondaná, mindenkinek vannak feromonjai, legfeljebb nem olyan erősek, mint a genetika által adott.
Megrázza a fejét.
- Én sem. Erőltethetem persze, oda állhatok közvetlen a közelébe, megsimogathatom, nem fog megtámadni vagy elzavarni. De onnantól kerülni fog. Azt pedig nem szeretném. Ezért figyelmeztettelek. Óvatosan érintsd. Ne lépd túl a kényelmi zónáját, mert esetleg elkezd kerülni téged is. Hasfelmetszővel verekedtek párszor egymás mellett, és ez nagyol közel hozta őket egymáshoz.
Felnevet.
- Mind késsel a párnánk alatt alszunk. Duncan ragaszkodott hozzá. Nem is tudok már nyugodtan aludni, ha nincs a fegyver a fejem alatt.
Elkomorodik.
- Orákulumnak egyrészt kisebb a szárnya, mint neked, de nem ez a baj vele. Amikor született, senki nem számított szárnyas gyerekre, és a bába nem volt ügyes. Eltörött az egyik szárnya, és nem jól gyógyult. Hasfelmetsző azért kezdett orvoslást tanulni még gyerekként, hogy meg tudja őt gyógyítani. Pléhsuszter is csak addig piszkálta Orákulum szárnyait, amíg el nem lett neki magyarázva, hogy az egyik szárny beteg. - ismét mosoly – Orákulum meg nem akarta megütni a kisebbet, mert jól tudta, hogy akkor az a kisebb csomót köt a szárnyaira.
Felvonja a szemöldökét.
- Ennél gyorsabb módszer nincs, hogy visszazavard a csigaházába. Ebben a mondatban minden benne volt, amivel táncolni lehet az idegein fegyver nélkül. Ha ezeket a pillanatokat keresed, lehet nem leszel itt sokáig.
Felnéz a mennyezet felé, mikor a furcsa vijjogás hallatszik, de nem zavartatja magát.
- Sima út volt, nagyon sima. És gyors. Csak két nap múlva kellene érkeznünk, de korábban indultunk a vihar miatt, és elkerültünk minden bajt. Mikal csalódott is volt. Új számszeríja van, és ki akarta próbálni banditákon.
Vissza az elejére Go down
Pént. Márc. 02, 2018 7:05 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Fentről egyelőre nem hallok hangokat, zajt sem, de lépteket sem a lépcső felől. Van egy olyan sejtésem, hogy Árnyékjáró és Hasfelmetsző szándékosan választottak minket szét Balarral, hogy külön külön kérdezzenek ki minket. Illetve azt is gyanítom, hogy Hasfelmetsző mindent kitalál, csak hogy kicsit tovább feltartsa a fivérét. Végtére is maradnak még egy ideig, bőven lenne idejük beszélgetni később is.
Szerintem az sem véletlen, hogy a férfiak nincsenek sehol. Szerintem valamennyien meghúzzák magukat valahol a kihallgatások alatt.
A hasonlaton elmosolyodom, meg azon is, amit Árnyékjáró mond.
- Nem vagyok profi - közlöm egyszerűen, de egyre szélesebben vigyorogva.- Bár Balar biztosított, hogy őt nem érdekelné, hogy szűz vagyok-e vagy sem, számára ez nem kizáró ok, és nem is érti, valaki hogyan képes emiatt utcára lökni egy nőt, és ez igen haladó hozzáállás a részéről, de azért úgy vettem észre, hogy igencsak elégedett, hogy nemet mondtam a kiképzésre a háremben. Azt hiszem, gerincességnek tartja. Egyébként... mikor megbántott, azt vágta oda: háremhölgy.
Aprót sóhajtok.
- Igen, láttam. Biztos nem is marad hódítás nélkül a mostani látogatásotok során sem. És remélem, ő pedig azt nem fogja zokon venni, ha én nem óhajtok a trófeája lenni.
Halkan nevetni kezdek.
- Igen, tudom. Elmondta ezt is, meg azt is hánynak adta elő az első napon eddig, és mesélt Cassandráról is pár szót. A többiekről nem, de el tudom képzelni azért, hogy mi lehetett a helyzet.
Apró grimaszt vágok, mert igen, ha Cassandra volt az, akihez fűződő viszonyáról Balar mesélni mert nekem, akkor a többiekhez még ennyi sem kötötte, azok egyéjszakás kalandok lehettek, és mivel ő nem gyűjti úgy a trófeákat, mint Szélvész, így legvalószínűbben fizetett nők. Profik. A bordélyházak lányai.
Eszembe jut az is, mit is mondott nekem még az első nap a képzésről. Arról a képzésről, amiből nem kértem.
A kérdésre Árnyékjáróra nézek.
- Nem tudom. Ha csak blöffölt, akkor  igencsak bízhatott abban, hogy mégis vele maradok. Mert mit csinált volna akkor, ha tényleg elő kellett volna állnia egy ismerőssel, aki befogadna?
Lassan elmosolyodom. Mert erről újra csak arra kell gondolnom, hogy Balar bízott bennem, hogy bízott abban, hogy tényleg maradni akarok, vagy hogy meg tud győzni, hogy akarjak. Szóval az legalább biztos, hogy ő nagyon akarta... És ez jó érzés.
- Mikal. Az jó, akkor tudok vele beszélni majd, Balar mesélte, hogy ő lőtte ki a támadóját. Bátor fiú, és biztos remek lövész.
Komolyan gondolom és komolyan mondom, nem csak Árnyékjáró anyai szívének akarok hízelegni.
Arra, amit Fatima Szélvészről mond csak felvonom a szemöldökömet.
- Észrevettük - felelem elvigyorodva. - Bár ha arra gondolt, hogy Balar odavisz hozzá és bemutat neki, akkor nagyon elszámolta magát.
Nem tehetek róla, egy apró mosoly megjelenik a gondolatra a szám sarkában. Van egy olyan érzésem, hogy Balar kicsit húzni akarta, hogy bemutasson az öccsének.
Arra viszont már hangosan felnevetek, mikor Árnyékjáró hegyomlásként aposztrofálja Balart.
- Való igaz, jól megnőtt. Rám azt mondja, hogy törékeny vagyok. Pedig nem is. Szerintem egyáltalán nem vagyok kicsi.
Aprót hümmögök.
- Lehet, hogy Hasfelmetszőnek igaza van. Talán valami gyenge feromonja mindenkinek van, minden neolitának, még az embereknek is akár... de az nem olyasmi, amit szándékkal lehetne használni. Az biztos, hogy soha nem használnék ilyesmit Balar szándékos manipulációjára. Ezt ő is tudja.
Bólintok.
- Nyilván nem szeretnéd, és én sem. Hidd el nem mászom rá. Nem is az én stílusom. Bár van amikor kifejezetten ő provokál. Mint amikor a ruhákról volt szó, meg a képzeletről...meg a... - Na itt kezdek pirulni. Érzem. - Azt mondta neki kézzelfogható emlékek kellenek. Szóval van amikor ő provokál. És utána is ő fogott kézen, hogy jöjjünk reggelizni. Szóval, nem mindenről én tehetek egyedül. Csak mondom.
Árnyékjáró nevetésére mosolygok. Már kicsit sem ijeszt meg, sőt egész kedvessé válik ilyenkor a tekintete.
- Ó értem, akkor ez nem újság. De gondolom, te is megtanultad, hogy Professzorra vagy Mikalra nem rántasz kést...
Aztán figyelmesen hallgatom, amit Orákulum szárnyáról mesél. Önkéntelenül is megsajnálom a férfit, még így ismeretlenül is.
- És Hasfelmetsző nem tudott rajta segíteni? - kérdezek rá halkan. - Megpróbálta?
Fura ötlet, de lehet beszélni kellene majd erről Hasfelmetszővel. Ha megpróbálta talán kiderül miféle a sérülés. És akkor talán az is segíthet, ha esetleg találkozom Orákulummal, és megnézem mennyit vagy hogyan tud mozogni. Lehet, hogy csak valami speciális torna kellene, de mivel kicsinek nem tudta jól használni a szárnyát, talán nem is tudja, a teste nem tudja, fejben nem érzi, mit kellene tennie. De ez majd kiderül. De a lehetőség, mint olyan immár itt motoszkál a gondolataim között.
Persze üres és hiú reményt sem akarok kelteni. Majd megkérdezem előbb Balart.
- Erről is mesélt - kuncogok halkan. - Nem semmi lehetett az sem, mikor gyerekek voltak. Gondolom nálatok otthon sosem volt unalmas az élet - mondom vidáman.
De aztán elkomolyodom, mert Árnyékjáró szavaiból egyértelmű, hogy valamit nagyon félreértett.
- Félreértesz - mondom neki rögtön. - Vagy én nem tudtam jól megfogalmazni. De megpróbálom újra. Az én anyukám mindig azt mondta: megbántani csak az tud, akit szeretünk. És ez így van. Mert a többiek szava mit sem számít. Azt lerázzuk magunkról. Mikor veszekedtünk, Balar megbántott engem. Aztán megbékültünk. És nem dédelgettem a haragomat, tényleg nem. Mert anyukám azt is mondta mindig, sose feküdj le haraggal a szívedben. És ezek nagyon jó mondások. Szóval.. nem nem akartam sem visszaadni semmit, sem törleszteni. De tudod, amit te is mondtál, hogy a szárnyaim miatt korcsnak vagy torznak láthat, vagy az első pillanatban még annak gondolt, meg utána azt is mondta, hogy nem érdeklik a szárnyak, ha skorpiófullánkom lenne az se érdekelné, aztán olyat is mondott, hogy mert Kaddában én voltam apuci pici szárnyaskája... és a végén ahogy rákérdezett, és tényleg lehet, hogy csak ugratni akart, hogy tényleg képes vagyok önkritikára... csak kirobbant belőlem, hogy igen tényleg és igen... mi olyan hihetetlen azon, vagy .. vagy lehetetlennek tartja, hogy valaki a szárnyaimmal együtt is szeressen? Nem akartam én őt bántani. Nem azért mondtam. Csak tudod... Kaddában csak nekem volt szárnyam, és sokáig én is torznak hittem magam, míg anyu mutatott egy régi festmény, még a neoliták kora előttről, és azon volt egy alak... egy férfi, hosszú aranyszőke hajjal és szárnyakkal. Hófehér szárnyakkal. És anyu azt mondta, látod, neki is vannak szárnyai. Nem vagy egyedül. Utána kezdtem repülni tanulni.
Sóhajtok.
- Na szóval... ezt is tudja Balar is, neki is elmeséltem...A lényeg, nem akartam megbántani, csak kirobbant ez belőlem. De ahogy megváltozott a pillantása, a tartása merev lett, és elnézett mellettem... Szólnia sem kellett, észrevettem, hogy, ha akaratlanul is, de beletapostam. Sajnáltam. Szégyelltem. És tudtam a szavak hamisan hangzanának az ő fülének. És nem akartam veszekedni. Így csak odaléptem hozzá, félig mellé, félig elé, óvatosan megfogtam a kezét és a homlokomat a vállának támasztottam. Nagyon féltem, hogy fogja magát és odébb fog lépni. Hogy otthagy.
Halkan nyelek.
- De végül megfogta a kezemet ő is, és megsimította az arcomat. És Adel pont ezt látta meg.
Árnyékjáró szemébe nézek.
- Amikor éreztem, hogy Balar is ráfog az ujjaimra, az az a pillanat. Érted? Akkor úgy éreztem, olyan ... tudod, mikor érzed, hogy a másiknak is fontos ez az egész, hogy nem játszik.
És persze mikor utána visszafelé lovagoltunk és azt mondtam Balarnak, hogy mindketten fontosak nekem, ő és Adel is, ahogy akkor rám pillantott. És akkor ő fogta meg az én kezemet. Igen!
Lassan óvatosan mosolyodom el, ahogy ez eszembe jut.
Remélem, most már érti Árnyékjáró is. Tényleg remélem, mert lényegében az egyik legszebb pillanat volt, mikor Balar ráfogott a kezemre. Mikor elfogadta a néma bocsánatkérésemet.
- Szóval nem akarom én bántani. Eszemben sincs.
Aztán fentről egy sikolyt hallunk, vagy inkább vijjogást, de lehet, hogy csak örömujjongást, de mivel Árnyékjáró nem ideges miatta, így én is nyugton maradok.
A szavaira lassan bólintok.
- Gondolom banditákon nagyobb dolog lett volna kipróbálni. De én szívesen megnézném, hogy lő célba Mikal az új fegyverével. Persze csak ha van kedve megmutatni. Egyébként remélem, azért kielégítőnek találjátok a szállást. Igyekeztünk.
Vissza az elejére Go down
Kedd Márc. 06, 2018 10:24 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Kár – ismétli Árnyékjáró, huncut mosollyal.
- Szélvészt nem kell félteni, mindig talál hálótársat. Ha meg rájön, hogy te és Pléhsuszter, akkor próbálkozni sem fog. Már csak azért sem, mert ha Kétcsapás megtudja, letépi a micsodáját.
Cassandra említésére csak bólint, komolyan, de nem fűz hozzá semmit.
- Ezt már sosem fogjuk megtudni, de szerintem jobb is így.
Mikalra megrázza a fejét.
- Tahasshi volt. Pléhsuszter összekeverte őket? – kérdezi rosszalló arckifejezéssel, mire mintha az egész teázóban lehűlne a levegő.
Visítás hallatszik fentről, mire fejcsóválva a lépcső felé pillant ismét.
- Ez a kettő nagyon bolond, állandóan a körmükre kell nézni. Tényleg jó, hogy itt vagy Pléhsuszternek.
Utána vállat von, mint akit nem foglalkoztat az ügy. Aicha pirulására csak mosolyog, de nem kommentálja.
- Nem akarom én megmondani, hogy viselkedjetek egymással, csak elmondom, amit tudok Pléhsuszterről. Te dolgod, megfogadod-e.
Ismét nemet int a fejével.
- Nem. Ők tanulták meg, hogy ébreszteni csak távolról, szavakkal, nem közel menni és érintve szabad. De gondolom ezt majd Pléhsuszter is elmondja, ha oda juttok. Addig meg annyi, hogy ne menj hozzá közel, amíg nincs teljesen felébredve. Az ösztönök aljas dolgok.
Nagyot sóhajt a szárnyak kapcsán.
- Nem, túl késő. A csontok már túl merevek, nem formálódnak úgy, mint gyerekkorban. Az izmok felépítése is véglegesült, és Hasfelmetsző azt mondja, nem jó helyen vannak. Szerinte lehetne próbálni operálni, eltörni újra, összecsavarozni jó helyzetben, de kétesélyes a dolog, rossz esetben a jelenlegi mozgékonyságát is elveszítené. Ezt pedig Orákulum nem akarja megkockáztatni. Egyébként sem biztos, hogy tudna repülni, hisz kisebbek a szárnyai a tiédnél, ugyanakkor a teste nagyobb, nehezebb nálad.
Hallgatja a magyarázatot, és bólint.
- Értem. Akkor reméljük, nem ment túl mélyre Pléhsuszterben a tüske. Évekig hajlamos felemlegetni a sérelmeit.
Válla von ismét, de azért látható a büszkeség benne.
- Lehet, lesz kedve kimenni veled a sivatagba bohóckodni. Jól bánik a számszeríjakkal, és a buzogányokkal is. A szállás pedig biztos jó lesz, a hálózsáknál a földön rosszabb nem lehet. Hasfelmetsző vinnyogására meg csak bólogatni kell, és akkor előbb-utóbb megunja.
Nyikorgó léptek hallatszódnak fentről.


Eddig ilyet csak képen látott, de mivel okos, gyorsan átlátja, mi hogy mozgatható rajta. Csillogó szemekkel figyel, miközben elmagyarázom neki az alapokat, ahogy a fegyver működik, és immár tudom, hogy meg fog próbálni puskaport szerezni hozzá, és meg fogja próbálni kideríteni, hogy lehet azt készíteni. És gondolom fel fogja gyújtani magát párszor közben, de ezzel nem tehetek semmit. Különben is, lehet, Sikító tudja, hogy kell puskaport készíteni. Talán valahol könyv is van, ahová ez le van írva. Mintha olvastam volna valamit erről, de csak az rémlik, hogy az összetevőket fa tálban fa eszközzel kell morzsolni és keverni, mert fém eszközben begyulladhat egy szikrától.
Végül közli, hogy most már látni akarja a nőt aki miatt kénytelen volt idáig jönni, és mennyire nem fair, hogy neki kellett feltartania engem, míg Árnyékjáró cseveg. Hirtelen elhallgat, és szégyenlősen néz rám, én meg remekül szórakozom. Tudom, hogy szándékos elszólás volt, hogy kiderítse, haragszom-e ezért, de tényleg csak vigyorgok, oldalba bököm. Erre visít egyet, ő is széles vigyorral. De ha már az én ilyen ügyeimet feszegetjük, beszéljünk kicsit őróla. Eleinte tiltakozik, hogy nincs neki ideje ilyesmire meg hagyjam békén, de látom, hogy csak azt akarja, hogy makacsabban kérdezzem. A harmadik próbálkozásra már kiböki, hogy találkozgat valakivel, utána elkezd beszélni és beszélni és beszélni és csak nem hagyja abba. Szóval összeakadt valami vándorkereskedővel, és kerülgetik egymást, mint kiderül, jóval régebb óta, mint ahogy utoljára találkoztunk, csak eddig mondta. Végül megegyezünk, hogy lemegyünk, mert most már igencsak el kellene indulni Shannariért.
Vissza az elejére Go down
Kedd Márc. 06, 2018 2:25 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
A huncut mosolyra picit elpirulok.
- Vagy annyira mégsem. Azért voltak otthon könyvek, meg a nővérem is mesélt pár dolgot. És hát...
Vállat vonok, nem mondom ki, de valamit hagyni kell a megfelelő férfinak is, hogy tanítson. Aztán meg, úgyis alakul majd minden.
Elnevetem magam.
- Dehogy féltem!
Megrázom a fejem. Távol állok én attól, hogy egy nőcsábászt féltsek, és hallottam már Szélvész viselt dolgairól.
- Kétcsapás? Beleszólna? - ezt viszont meglepve kérdezem. Eddig valahogy úgy hittem, hogy Kétcsapás ezt a fiúkra hagyja. Vagy csak nem tudott arról, hogy Balar anno cukinak látta a zöld hajú lányt? Mellesleg valahogy nem tudom, de én nem bánom, hogy Szélvész el tudta csábítani. Legalább már nincs a képben!
Aztán Árnyékjáró megjegyzésére, hogy sose fogjuk megtudni, apró kis mosoly jelenik meg az arcomon. Bár a sose erős szó, de egy darabig biztos nem vagyok kíváncsi a részletekre.
Fura gondolat bukkan fel a tudatom mélyén, fura, érdekes, és valahol melengető, hogy egyszer, majd sok év, vagy évtized múlva talán kikérdezgetném Balart, hogy előttem ki volt és mi volt... Valamikor, mikor már biztosan nem fájna, és csak nevetnénk a múlton.
- Hát... - az alsó ajkamba harapok -, vagy ő, vagy én. Most ezért nem fogom meg az orrom, hogy melyikünk. Az az igazság, hogy sokat beszélt rólatok, a családról, ugyanakkor néha kutyulom a neveket, a beceneveket, és azt meg nem is tudom, ki hogyan néz ki. Igaz, Szélvészt nem volt nehéz felismerni, de őt lényegében Balar mutatta meg nekem a piacon.
Aztán a mosolyom még szélesebbé válik, mikor Árnyékjáró azt mondja, hogy jó, hogy vagyok Pléhsuszternek. Jó ezt hallani, még akkor is, ha ezt nem Balar mondja, hanem az unokanővére. De Balar, ki tudja... nem, ez nem igaz. Ő is mondta már, két napja, és amikor nem mondja, akkor meg kimutatja. Nem biztos, hogy pont a szavak a legfontosabbak, bár ő az érintéseket fenntartással kezeli, de mégis, azért a viselkedése elég beszédes.
Hogy játszik-e? Talán igen. Talán vannak pillanatok, amikor igen. Máskor meg nem.
De hát valamennyien játszunk, a lényünknek egy-egy kis darabját mutatjuk a világnak, és nem ugyanazt látja belőlünk az apánk, a testvérünk, vagy a kedvesünk.
Talán Árnyékjáró sem ugyanazt látja Balarból, Pléhsuszterből, ahogy ő nevezi, amit én. Sőt bizonnyal nem azt látja. Még jó!
- Kedves vagy hozzám - felelem egyszerűen, őszintén.
Tényleg az, és nem baj, hogy mesél Balarról, még akkor sem, ha, ahogy az előbb gondoltam, biztos nem ugyanúgy látjuk őt.
- Már elmondta - csúszik ki a számon, majd az ajkamba harapok.
De aztán nagy merészen felteszek egy kérdést, ami szinte következik az előbbiből.
- Akkor te és Professzor... nem egy ágyban alszotok? - Uh. lehet, hogy ez így durva, próbálom hát tompítani. - A szállás miatt kérdezem - hadarom gyorsan.
Mondjuk, ebben tényleg van valami. Mert nem mindegy, hogy akkor egy szobába kerülhetnek-e, és akkor ott egy páros ágyba, vagy inkább kettőbe a szoba két ellentétes végére... Bár én nagyon furcsának találom ez utóbbi megoldást, de ha nekik így a jobb, akkor ez az ő dolguk, ugye.
A szomorú sóhajra az asztalon előrébb tolja a kezét, és tenyérrel felfelé fordítja, egy baráti kézfogást ajánlva ezzel fel.
Fogalma nincs ez Árnyékjáróval hogyan működik, a másik nő elfogadja-e a néma együttérzésnek ezt a formáját.
- Lehet, hogy repülni tényleg nem. Arra rájöttem, hogy köze van hozzá a szárnyak méretének és a testsúlynak. De lehet, hogy a mozgásán lehetne javítani valamennyit. Nem műtéttel, ami ugye kétesélyes, főleg, ha Orákulum nem úgy gyógyul, mint Balar, de talán speciális mozgásgyakorlatokkal. Nem tudok biztosat, természetesen. De... - nagyot nyelek - Balar megdöbbent azon, hogy én nem hajlok meg a szárnyaim súlya alatt. Még az elején olyat is mondott, hogy öreg koromra púpos leszek... Arra gondolok, hogy attól, hogy a testvéred nem tud repülni, talán... szóval, hogy lehet, hogy ki lehetne találni valamit, hogy a gerincével ne legyen gondja később. Persze ez csak egy ötlet.
Nem tudom, mit fog mondani, ahogy azt sem, mennyit lehet javítani Orákulum szárnyain, a szárnyak tartásán és erején. De amíg nem látom, nem zárom ki azt, hogy lehetne segíteni. Persze csak ha ő is akarná.
Végül csak kimondtam ezt is... és persze végül csak megmagyaráztam a szavaimat is.
- Hát... beszaladt. De én inkább azt remélem, hogy sikerült kihúznom, és már gyógyul a helye.
Arra, hogy Balar felemlegeti majd... Most mit mondjak? Legalább lesz mire azt mondanom, hogy ő meg képes volt háremhölgynek nevezni. Az is mélyre ment, de már nem haragszom, és nem dajkálom a sérelmet. Ez nem olyasmi. Vannak dolgok, amiket nem bocsátanék meg így, könnyedén, vagy éppen sehogy sem, de ez nem akkora dolog, hogy ne lehessen túllépni rajta.
Mellesleg tudom, hogy nem gondolta komolyan. Igazából nem.
- Ha lesz, akkor reméljük, alkalom is lesz rá - felelem egyszerűen.
Fentről közben újabb visítást hallok, de ez is női hang.
- Mit gondolsz, Balar megnyúzta a nővérét, hogy még nem találnak ide? - kérdezem végül félig mókázva.
De aztán arra gondolok, hogy az minden bizonnyal nagyobb zajjal járt volna és Balar hangját se hallottam le. Igen, igen, elmosolyodom kicsit, mert eszembe jut, hogy tőlünk úgy zengett a teázó, hogy Rahesa és Vulfius aggódva osontak a nyomunkban, hogy nem nyírjuk-e ki egymást.
De nem.
Nem szeretek veszekedni, nem is akarok, ugyanakkor tudom, hogy egy valódi kapcsolatban van veszekedés és vita is. Ahol sosem veszekednek, ott valami nem igazi, ezt is anyukám mondta, egy olyan napon, mikor hatalmas megkönnyebbüléssel vettem észre, hogy igen, még mindig mindketten Kaddában vannak és együtt reggelizünk valamennyien.
Végül lépteket hallok, fentről, majd a lépcső irányából, a fejem kicsit oldalra hajtva pillantok Árnyékjáróra, hogy vajon ő is hallja-e őket.
ekkor vág belém még egy felismerés: Balar elég sokáig magamra hagyott az unokanővérével.
Szerintem ez jó jel. Úgy gondolja, hogy megteheti, mert nem lesz belőle semmi gond. Szerintem ha attól tartana, hogy összeveszünk, vagy megsértjük egymást, vagy bármi módon nem jövünk ki, akkor jobban sietett volna.
Vagy mégsem.
Lehet, hogy egyszerűen látni akarja, hogy a Chrima nők mit szólnak hozzám.
Van egy olyan érzésem, hogy meg fogják vitatni, ki mit gondol rólam. Jobb esetben az orrom előtt.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Márc. 12, 2018 4:59 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Normál esetben nem – dől hátra. – De ez nem normális helyzet. Orákulum megjósolta, hogy te meg Pléhsuszter. Ha ebbe Szélvész beleszól, arra nem lesz bocsánat. Ezt ő is tudja, de kérdés, tud-e parancsolni a vérének.
Karba fonja a kezeit.
- Tahashi és Mikal sokak szemében egyfomák. Külsőleg legalábbis. De nehéz elhinnem, hogy Pléhsuszter nem tudja, melyikük mentette meg az életét. Ha tényleg így van, nagyon szájon fogom vágni.
Bólint.
- Vedd komolyan. Nem szeretnél elveszteni egy szemet vagy pár ujjat, mert túl közelről ébreszted. Arról nem beszélve, hogy akár meg is ölhet. Mi egy szobában, de külön ágyban alszunk. Kényelmesebb. És nem vesszük el a takarót egymástól – mosolyog. – Amikor egy ágyban vagyunk, nem aludni szoktunk.
Árnyékjáró figyeli Aicha kezét, de nem nyúl érte.
- Igen, ki lehet. Hasfelmetsző tervezett neki egy hámot, ami átteszi a terhelést a gerincről a vállakra. Szerintem logikus feltevés volt Pléhsusztertől, hogy neked is gondot okozhatnak a szárnyak később. Nem tudhatja, milyen az anatómiád, milyen az izomelrendezésed. Ha kételyeid vannak, kérdezd meg Hasfelmetszőt. Tucatnyi szárnyas neolitát kutatott fel, hogy tanulmányozza őket. De erről inkább ne beszélj neki amíg ő nem hozza fel, mert nem mindegyik neolita volt önkéntes. És ez utóbbiak sokkal rosszabbul jártak.
Árnyékjáró ismét elmosolyodik.
- Szokatlanul csendben van ez a kettő. Hasfelmetsző visongásától szoktak törni az üvegtárgyak ilyenkor. Pléhsuszter talált neki valamit, aminek nagyon örül. De úgy hallom, jönnek.

Hasfelmetsző megy elöl, én a hát mögött. A nővérem csak egy fél fejjel alacsonyabb nálam, és talán arasznyival vagyok én a szélesebb, így bőven kitakarja előttem a képet. Ráadásul a haja is erősen hullámos, talán egy fokkal van csak a göndör előtt, ami még nagyobbnak mutatja. Legalábbis a fejét.
Megtorpan a lépcső alján, alig birok megállni, hogy ne lökjem le. Fújtatok egyet, majd picit lökök rajta, hogy mozduljon már el az utamból. Kapok ezért egy ocsmány macskaszemű pillantást, de nem szól, csak ellép az utamból.
Hasfelmetsző alig hallhatóan morog, pontosabban nem morog, hanem dorombol, ez is a macska genetikája következménye. Ideges, és nyugtatja magát. Árnyékjáró is hallja, hiszen jóval élesebb érzékei vannak, mint egy neolitának. Azt nem tudom, a madárka hallja-e. Meg azt se, mennyire érzi ezt fenyegetőnek, mert barátságosnak nem hangzik, az teljesen biztos. Gondolom drága nővérkém a fejét is úgy tartja, hogy a szemei világítsanak a madárka pozíciójából nézve.
- Ideje menni Shannariért – nézek a madárkára Hasfelmetsző válla felett. – Akarsz jönni és hagyni a lányokat kibeszélni téged, vagy maradnál pletyizni velük?
Hasfelmetsző dorombolása egy fokkal hangosabbra vált, Árnyékjáró csak a fejét csóválja egy félmosollyal.
- Ki az a Shannari? – kérdi Hasfelmetsző, nem feltétlen rám nézve. Mintha nem tudná. Gondolom a madárkával akar most játszani, hagyom is, hogy ő válaszolja meg a kérdést.
Kikerülöm a nővérem, és megyek a konyhába. Rahesa hálásan pillant rám, pontosabban a szám környékére, miközben a gombát darabolja a töltelékhez. Vulfius egy egész malacon dolgozik, készíti elő a tömésre, sózza, fűszerezi a belsejét. Azóta szerzett egy új inget. Lina mosogat, Hermann edényeket pakol ide-oda, különösebb cél és értelem nélkül. Nem tud mit kezdeni magával, így próbál elfoglaltnak látszani, nehogy megszóljam, hogy ő az egyetlen, aki nem dolgozik. Mindegy, ez most nem érdekel, megússza egy helytelenítő pillantással. Töltök magamnak egy bögre teát, gyorsan leöntöm a torkomon nem foglalkozva vele, hogy forró. Nem érek rá és szomjas vagyok.
Utána megyek ki a konyhából az ajtó felé, majd hátrapillantok, hogy a madárka hogy döntött.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Márc. 12, 2018 12:30 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Komolyan nézek Árnyékjáróra.
Még hogy nem normális helyzet és hogy Orákulum megjósolta! Komolyan megjósolta? És vajon mennyire megbízhatóan? Azért ez érdekelne, mégis rólam, rólunk van szó.
- És hogyan jósolta meg? Ne haragudj, de eddig nekem még soha senki nem jósolt semmit és kíváncsi vagyok. Elmesélnéd?
Hümmögök egy kicsit arra, hogy Szélvész mit tud, de ezek szerint a jóslat előtte sem idegen.
- Majd kiderül. De az én szempontomból ez mindegy, csak nem szeretném, ha a fivérek között vagy a családban ellentét lenne miattam.
Amúgy sem akarok semmit Szélvésztől. Nem azért, mert gondom van vele. A piacon csak futólag láttam, jóképű fiatal neolita, kedvesnek is tűnt, de legalább jó előadónak, alapvetően nincs vele semmi gondom.
Egyszerűen csak Szélvész nem Balar.
Lehet, hogy ha Szélvésszel találkoztam volna először most mást mondanék. Meg az is lehet, hogy nem. Balarban nem a felszínt nézem, nem is azt látom. Sőt, ha nagyon őszinte akarok lenni, ha valaki nála a felszínt nézi az inkább szólna Balar ellen. Sokan ezt a hibát követik el vele szemben. Másoknál meg direkt ő játszik rá.
Szerintem az is számít, hogy nekem engedte, hogy a felszín alá kukkantsak. Igen, én ezt fontosnak érzem.
Óvatosan elmosolyodom.
Aztán próbálok visszaemlékezni, még a homlokom is ráncolom, igyekszem felidézni a szavakat, ahogy Balar mesélt a sérüléséről, tényleg próbálom.
- Nem tehetek róla, én Mikal nevére emlékszem. Aztán kiderülhet, hogy én tévedek, és ő jól mondta, de én így emlékszem.
Aprót bólintok.
- Odafigyelek. Magam miatt és miatta is. Azt hiszem, utána nagyon nehezen tenné túl magát azon, ha valahogy véletlen bántana...
Eszembe jut, mikor Balar azt mondta képes lenne a küszöbömön aludni karddal az oldalán, hogy megvédjen. Ha ezek nem csak nagy szavak voltak, és szerintem nem, akkor nagyon nehezen emésztené meg, ha pont ő bántana.
- A szárnyamhoz is olyan vigyázva nyúlt, tudod. Persze fájt, de hát ez van, a tollficam helyretétele fáj, pedig tudom, hogy nagyon gyengéd volt, és amennyire csak lehet, olyan óvatosan csinálta. De jó lett! - teszem még hozzá látható örömmel. És persze így igaz, hiszem két napra rá már tudtam repülni.
Nem veszi zokon, hogy a másik nő nem érinti meg a kezét. Valószínűleg mások a szokásaik, mint nekik, vagy még tartják azért a két lépést, ha a hármat már nem is. sürgetni nincs értelme.
- Igen, a hámról mesélt és logikus volt. De azért remélem, nem lesz gond. Szerintem az is számít, hogy az én szárnyaim szimmetrikusak, míg ahogy mondod orákulumnak az egyik szárnya sérült. Gondolom kisebb is. Ne haragudj! - teszem hirtelen hozzá, mert talán nem jó neki erről beszélni, de hát sose tudni, mi segíthet, vagy épp ki, ha csak egy hajszálnyit is.
A tanácsra bólintok.
- Őszintén? - folytatom halkabbra fogva. - Balarral beszéltünk erről, és azt mondtam, ha Hasfelmetsző szeretné, megnézheti a szárnyaimat, megvizsgálhat, meg is tapogathat, de nem vághatja fel őket és nem csinálhat fájós dolgokat. És ezt nem vonom vissza. De rendben, nem fogom előtte felhozni. A repülésemről meg kérdezheti Balart, vagy megmutatom neki is... az nem gond.
Újra elmosolyodom én is.
- Lehet, hogy készült. Azt tudta, hogy Hasfelmetsző jönni fog és Szélvész, csak a többiekben nem volt biztos. Meg ugye...
Nem ismétlem el, hogy gyorsak voltak és korábban érkeztek. Lényegében nem baj, hogy így alakult. Nekem nem gond, sőt talán jobb is, így nem aggódom, hogy jajmileszmajd, ha itt lesz a Chrima család.
Akkor sincs semmi, ha itt vannak. Én én vagyok, Balar Balar marad, és kezeljük a helyzetet.

Pár szívdobbanásnyi idő telik csak el és a lépcső aljában valóban megjelennek, Balar és a nővére, aki majdnem akkora, mint ő. Nőben legalábbis nem pici, nálam nagyjából fél fejjel magasabb.
Kezdem érteni, Balar miért nevezett törékenynek.
Könnyedén felállok és a belépők felé fordulok.
- Üdvözöllek, Radzsina - szólalok meg halkan, majd hozzáteszem: - Hasfelmetsző! - A fejem finoman meghajtom, ahogy Árnyékjáró felé is tettem. - A nevem Aicha Khaled.
Bemutatkozom, mert így látom illőnek, bár biztos vagyok benne, hogy ennyi idő alatt Balar mindent elmondott rólam. Valószínűleg. ha hihetek Árnyékjárónak. És szerintem nem vert át, oka se volt rá.
Közben Balar meglöki a testvérét, hogy álljon el az útjából, Hasfelmetsző meg csúnyán néz rá. Ez van, én nem szólok bele, testvérek, megoldják.
Közben halk dorombolást hallok.
Balar nem szokott dorombolni, Árnyékjáró sem dorombolt eddig, így Hasfelmetszőre tippelek. Úgy néz rám, hogy a szemei szinte világítanak. Adel szokott így nézni, ha valami nem tetszik neki, vagy ha ijesztgetni akar. Halkan sóhajtok.
Legszívesebben megkérdezném milyen macskája van. Nekem gepárdom. És tudok dorombolni, ha akarok.
Igaz, ezt nem reklámozom, meg úgy általában senki oda se figyel, mert szárnyaim vannak és az látványosabb. Szívem szerint kitárnám, és megmutatnám, hogy bibibi nekem ez van, de nem teszem. Gyerekes lenne, ostoba és csak felidegesíteném vele Hasfelmetszőt és ezzel Balart is.
Balar kérdésére bólintok.
- Szívesen veled tartok. Egyébként is eszembe jutott még valami, amit el kellene intéznem... szóóóval jó lenne, ha mehetnék. És gondolom úgyis megtudom majd, mi az ítélet.
Elmosolyodva pillantok Hasfelmetszőre, majd róla Árnyékjáróra.
A hangosabb dorombolásra és a láthatóan nekem címzett kérdésre Balar nővérére pillantok. Nem hiszem, hogy nincs képben. Balar viszont nem szól. Szóval akkor ez most az én köröm lesz.
- Shannari egy újonnan vásárolt rabszolga, akinek elkezdjük a képzését, hogy tökéletes felszolgálónő legyen belőle.
Ezzel nem árultam el kié, hogy vannak a papírok meg semmi extrát. felszolgálónő lesz és ennyi. Még igaz is. Valóban képezzük rá.
Balar közben a konyha felé veszi az irányt.
Biztos vagyok benne, hogy a saját két szemével akarja látni, gombás töltött röfisült készül-e és van-e belőle elegendő. És ez szerintem érthető és igaz is. másrészt mondhatnám azt is, hogy menekül a tűzvonalból. De ezt majd négyszemközt, ha úgy jön ki és ha olyan a hangulat meg a helyzet, hogy húzhatom vele.
Mikor kilép a konyhából és felém pillant Balarra mosolygok, aztán bocsánatkérő pillantást vetek a nőrokonaira.
- Ne haragudjatok... nemsokára jövünk, addig is van tea, meg minden...
Lehajolok, felmarom a köpenyemet és már sietek is a bejárati ajtó és Balar felé. Mikor már csak ő látja az arcom némán formálom a szavakat felé: Beszélnünk kell!
Vissza az elejére Go down
Szomb. Márc. 17, 2018 11:10 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Előbb-utóbb találkozol vele, és akkor majd elmondja ő  - mosolyog sejtelmesen, majd karbafont kézzel hátradől.
- Nem rá vall összekeverni őket. Mindenképpen rá fogok nála kérdezni erre.
Felnevet.
- Meg te sem biztos, hogy valaha túljutnál azon, ha bántana. Az ő erejéhez képest nagyon törékeny vagy.

- Maradjunk a Hasfelmetszőnél   – morogja a nővérem. Utána mintha elgondolkodna. – Khaled… ismerős név. Lehet ismerem valamelyik zsoldosotok.
Felvont szemöldökkel nézek Hasfelmetszőre, de ezt persze nem látja, a madárkát figyeli. Úgy érzem azon gondolkodik, belekössön-e. Inkább nem várom meg amíg döntésre jut, határozottan oldalba bököm. Felém kapja a fejét, és nem túl barátságosan néz.
- Sötétedéskor legyél itthon  – mondom neki elégedetten. – Elmegyünk kocsmázni.
Felcsillannak a szemei, határozottan jobb kedve lesz. Őszintén szólva nekem is tetszik az ötletem. Este tehát elmegyünk egy kocsmába, lehetőleg jó távol a Kimérától, és laposra fogjuk verni az összes jelenlévőt. Jobb lenne valami komolyabb balhé, de egyelőre arra nincs lehetőség, és orrokat betörni is jó móka.
-  – biccent. – Árnyékjáróék meg majd szórakoztatják addig a vendéged.
Nem Szélvészt mondott, és ezzel megúszott egy nyakonvágást.
Tehát a madárka velem akar jönni. Nem baj, legalább halasztjuk kicsit amíg Hasfelmetsző rászáll. Mert rá fog szállni. De ezzel úgyse lehet mit tenn…
- Mikor csinálod meg a vizet? – szakítja meg gondolataim a nővérem. Na igen, a vízvezeték. Ma délutánra volt tervezve.
- Attól függ. Ha békén tudsz majd hagyni elég ideig, akkor ma délután. Ha nem, akkor miután elmentetek.  – fancsali arcot vág, láthatólag a „békén hagy” nem szerepelt a tervei között, de inkább a piszkálásomról mond le, mint a folyóvízről. Megértem. Őszintén szólva reméltem, hogy így fog dönteni, mert nekem is jól esne a folyóvíz.
Mindenesetre végigelemzem, minden nálam van-e. Kard, pénz, irat, madárka. Igen, minden megvan, lehet indulni. Még vetek egy pillantást a konyhából kikukucskáló Lináék felé.
- Amit mondanak  – intek a rokonaim felé – olyan, mintha én mondanám. Világos?  
Hasfelmetszőre nézek összevont szemöldökkel.
- Te meg nem bántod őket, különben csomót kötök a szemeidre. Világos?  
Válasz helyett vidáman nyelvet ölt rám. Nem lesz itt gond, nem fogja megpróbálni felboncolni őket. Legalábbis nem ma. Ma túlságosan kíváncsi a madárkára. És túlságosan akar folyóvizet. A holnap már más kérdés, de az nem ma van, mára meg pont elég a ma gondjaival foglalkozni.
Tehát irány Shannari.
Nagyon érdekelne mit akar intézni a madárka, bár inkább hangzott kifogásnak és ürügynek, mint tényleges kérésnek. Akar jönni, de nincs rá reális oka. Legalábbis nehéz elképzelnem mit akar elintézni a városban. Iratok nélkül. Miközben vonzza a bajt.
A néma szavakra biccentek. Remélem megfelel séta közben is, mert tartok tőle, így is el fogunk késni, de ezzel már túl sokat nem lehet tenni. A fene a rokonságomba, hogy nem tudtak három órával később jönni. Na meg beszélni kell Szélvésszel, hogy a közelébe ne menjen Shannarinak. Mert különben úgy rúgom hátsón páros lábbal, hogy hazáig száll.
A teázóból kilépve már reflexből nyúlok a madárka kezéért, úgyse úszom meg, akkor meg minek erőlködjek. Ha úgy teszek, mintha az én döntésem lenne, kevésbé irritál.
Pár lépés után, mikor már nem érzem a tekinteteket a hátamban, kérdőn nézek a madárkára. Vajon miről akar beszélni.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Márc. 17, 2018 3:10 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Hát persze – sóhajtom. – Balar az elején nagyon mondogatta, hogy találkoznom kellene Orákulummal, meg bemutatna neki, de aztán abbahagyta.
Van sejtésem, miért. Ahogy arra is van, miért nem Szélvésszel hármasban száguldottunk haza. De hát ezek csak az én elméleteim és tévedhetek is akár. Bár jobban szeretnék nem tévedni. De lehet, hogy annyira nem vagyok jó, mint Orákulum. Majd kiderül.
Nem tudom, mi van a háttérben. De biztosan lesz magyarázat. Kíváncsi vagyok.
Elvigyorodom.
Még az is lehet, hogy majd rákérdezek Mikalnál, hogy mi történt. Majd kiderül.
Tényleg, ők hol vannak? Szélvészt láttuk a városban, de Professzor és Mikal?
Árnyékjáró szavaira bólintok.
Tudom. De majd tanít mocskos trükköket, amit egy nálam nagyobb és erősebb ellenfél ellen bevethetek. Ezt ígérte. Meg azt, hogy azért vigyáz rám közben.
Elmosolyodom újra.
De aztán megint eszembe jut az, ahogy Balar a tollaimat helyretette. Valami fura kis melegség önti el a mellkasomat.

De már ott is vannak. Hasfelmetsző és Balar.
Hasfelmetsző magasabb és szélesebb is nálam. Ha a szárnyaimat nem számítjuk, ő sokkal inkább tűnik neolita nemesnek, mint én. Én szinte már inkább valami kevert vérnek nézek ki mellette.
Ha úgy vesszük, elsőre, nincs is bennem semmi különleges. Barna haj, barna szem, a szárnyaim meg… én megszerettem őket, de Balar… Nos, igen, hiszek neki, hiszem, hogy próbál megbarátkozni velük. De a külső nem minden.
Ahogy nála sem, és, és én nem is a külsejét nézem, nem csak azt.
Talán, ahogy telik az idő, majd ő is rájön, a bajba keverő feromonjaimon kívül is vannak jó tulajdonságaim.
Maradjunk! – vágom rá Hasfelmetsző morgására. – Lehetséges. Bár a zsoldosaink ritkán használják a mi családnevünket. De lehet, hogy Adel Khaledet ismered – dobom be az ötletemet. – Tenyérbemászó pofa, szőke haj, villogó kék szemek.
Nagyon remélem, hogy Balar nem szólja el magát Adelről. Kíváncsi vagyok ugyanis, hogy Hasfelmetsző rá gondol-e.
Felvont szemöldökkel néz rám, meg villogó macskaszemekkel. Hát ez annyira nem hat meg. Kihúzom magam és állom a pillantását. Az én szemeim most barnák, nem váltanak aranyszínre. Ez van, ha zabos vagyok, maradnak barnák, akkor változnak, ha örülök, vagy boldog vagyok, vagy valami nagyon pozitív dolog ér. Illetve lehet, hogy valamennyire ilyenkor is változnak, de csak még sötétebbre, és ez nem feétűnő annyira. Ami egyébként szerintem jó, mert az ellenfél nem tud készülni rám. A szemem színe nem árul el.
Kocsmázni – morgom, és a szemem forgatom.
Egyébként ettől nem féltem Balart, tudom, hogy nem talicskában kell hazatolni, esélyesen inkább bunyózni fog, de egy kocsmai verekedés valószínűleg nem teszi taccsra.
Majd készítem a felíró füzetet utána – jelentem ki végül kis selma mosollyal. – És amíg ti kocsmáztok, kipróbáljuk Szélvésszel, hogy az ő személyiségének varázsa mennyit dob az esti forgalmon. Már ha nem akar kupiba menni.
Az ugyanis nem érdekel, ha ő bordélyba menne, egészségére, tegye csak.
De Hasfelmetsző megjegyzésére felvonom a szemöldökömet.
Ha rám gondoltál, én nem vendég vagyok – jegyzem meg, és mosolyogva pillantok rá.
Nem mellesleg nem szorulok senkire, hogy szórakoztassanak, el tudom én magam foglalni, van annyi dolgom, mint égen a csillag. Más kérdés, hogy nyilván szívesen beszélgetek akár Árnyékjáróval, akár Szélvésszel, Mikallal vagy a Professzorral.
Egyelőre a dolog elül, bár sejtem Balar nővére rám fog szállni. Hogy mennyire, az attól is függ, hogy Árnyékjáró mit mond neki. Vagy, hogy Balar mit mondott.
Na, ez az, amit jó lenne tudnom!
Hasfelmetsző a vízről kérdez, és van egy olyan érzésem, hogy amíg Balart békén hagyja, addig velem lesz elfoglalva. Szóval hosszú délután elé nézek.
De közben már a kijárat felé oldalazunk. Igaz, én maradhattam is volna, de egyrészt a Chrima család is otthon van a Kimérában, másrészt jó lenne beszélnünk, harmadrészt még csak most éltem túl Árnyékjárót, és plusz szeretnék valami sütibevalót venni. Valaki csak szereti a sütiket.
Rajtam kívül is.
Lina nagyokat pislog, ahogy Hermann is.
Csak tegyétek a dolgotokat – mondom nekik –, legyen elég étel mindenkinek. Ha kell, vegyetek még röfihúst! Lina, Rahesával süssetek laposkenyereket, az alagsoriaknak is kell enni!
A kislány bólint, az arca felragyog, hogy ilyen fontos feladatot kapott. Rahesa majd megmutatja neki, mit hogyan tegyen, de a munkát ő végezheti, és örül, hogy fontos dolga van. Hermann meg majd vigyáz, hogy ne legyen gond, gondolom Vulfiusszal ők osztják ki a fejadagokat. Nem hiszem, hogy a lányokat leengednék most.  Egyszerűen nem hiszem.

Hasfelmetsző nyelvet öltött, még mindig emésztem. Mókás. Azt hiszem, nagyon jó testvérek Balarral, aminek örülök.
A szemem sarkából Balarra sandítok és elvigyorodom.
Kilépünk a teázóból, lemegyünk a két lépcsőn, és azt veszem észre, hogy Balar a kezemért nyúl.
Nocsak, jó uram, nocsak!
Igazság szerint jelentősen dob a hangulatomon ez a gesztusa. Naná, hogy nem húzom el a kezemet!
Az ujjaink összekulcsolódnak, de csak könnyedén fogom Balar kezét, nem szorongatom. De akkor is jó érzés. Nem izgat, hogy a hátamban érzem még Hasfelmetsző és Árnyékjáró tekintetét, akkor már sokkal inkább az, ahogyan egy mellettünk négy magántestőr kíséretében eltipegő nemes neolita kisasszony néz ránk.
Mintha egyszerre gondolna őrültnek és irigykedne rám. Mintha nem tudná eldönteni, hogy átsiessen-e az utca másik oldalára, vagy…
Felvetett fejjel pillantok rá, majd a szám sarka apró félmosolyra görbül. A liba úgy néz rám, mintha egy kanál vízbe bele tudna fojtani. Hát csak nézzen! Álszent nőszemély, húzza a száját, meg kényeskedik, de aztán ha látja, hogy más egy Balar kaliberű férfi kezét fogja, akkor meg sárgul az irigységtől. Hát ez van! Róla már lekésett!
Balar nem tudom, hogy észreveszi-e ezt a rövidke közjátékot, de ahogy pár lépést teszünk kérdő pillantással néz rám.
Árnyékjáró kifaggatott – közlöm egyszerűen. – És tudom, végül nem beszéltünk meg semmit, hogy ködösítsünk-e vagy ilyesmi, de… szóval végül az igazat mondtam neki.
Nem tudom, hogy erre hogyan reagál majd Balar.
Egyébként Árnyékjáró kedves nő – mondom és elvigyorodom. – Csak szájon akar vágni. Mármint téged. Nem engem.
Elvigyorodom, de aztán sóhajtok.
Hasfelmetsző viszont, úgy néz ki, engem akarna kóstolgatni. Mit mondtál neki? – kérdezek rá nyíltan, míg a tetoválda felé tartunk.
Vissza az elejére Go down
Pént. Márc. 30, 2018 2:29 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Ők is a városban vannak. Professzor buta módon megígérte, hogy az első dolguk lesz piacozni. Mikal mádja a piacot, és szaván fogta az apját. – mosolyog. – Pedig Professzor is nagyon akart találkozni veled, nagyon kíváncsi rád.
Felvont szemöldökkel figyel.
- Mielőtt megtanulnál rendesen harcolni? Az nagyon ostoba húzás lenne a részéről.


- Ha egy tallért kapnék minden tenyérbemászó szőke hajú villogó szemű fickó után aki az utamat keresztezte, megvehetném Garamantest – morogja Hasfelmetsző. – Ha megvannak még a fogai, nem találkoztam vele. Vagy csak udvarias volt.
A kocsmázás gondolata nem csak a nővérem, engem is jókedvre hangol. Szét fogjuk verni a helyet, meg mindenkit, aki nem fut el időben. Utána versenyt iszunk. Mókás lesz. Kár, hogy nem fogok emlékezni a részletekre, de ez is része a mókának.
A madárka szavaira csak vigyorgok.
- Sok sikert rávenni Szélvészt, hogy itt maradjon estére. – nem kétlem, hogy rá tudná venni, de kélem, hogy hajlandó lenne. Szélvész nem meggyőzhetetlen, de ahhoz a madárkának be kell dobnia magát. Ezt meg nem hiszem. Különben is, lehet Szélvész is jön velünk kocsmázni. ő is szeret fejeket betörni.
- Nem hiszem, hogy Szélvész kupiba menne. Persze tőle az örömlányok se szoktak pénzt kérni – csóválja a fejét Árnyékjáró.
A vendég témára Hasfelmetsző csak vállat von, láthatólag már nem érdekli különösebben a téma.
A madárkának eszébe jutnak a piacra szánt szolgák és az élelmezésük, ami jó. Csak volt értelme felvennem ide. Én teljesen elfeledkeztem erről. Na persze ha nem lenne itt, nem lennék ideges és tudnék gondolkodni. Mindegy. eszébe jutott és ez jó. Meg a szolgahad is legalább csinál valamit. Így is túl sokan vannak túl kevés munkára. És még Rahesa nővérét is elő akarjuk keríteni? Átgondoltam én ezt?

Útnak indulunk. Félig-meddig azon jár az agyam, hova menjünk este. Meg mikor jutunk el a madárkával megnézni a cirkuszt. Arra se emlékszem, meddig vannak a városban. Vajon vannak velük mutáns állatok?
A madárka fogása egy pillanatra szorosabbá válik, mintha a ragaszkodását akarná kifejezni. Fókuszba rántom az eszem, és felkészülök a harcra, gondolom megint valaki bele fog kötni.
Majdnem.
Igaz, pimasz és kihívó módon bámulja a ficsúrcsajt aki jön szembe a testőreivel, de nem kötnek belénk. Különben is, mit keres itt egy ficsúcsaj ezen a környéken? Kiri a helyiek közül, és látszik rajta, hogy kényelmetlenül érzi magát, mint aki nem akar itt lenni. Hát, én nem hívtam, szóval nem minket kellene vádolnia. Közben tovább is áll, én meg azon elmélkedem, lesz-e ebből még gondunk. Lehet, a nő titokban akart jönni, valamit sunnyogni (ez esetben ostoba dolog volt ennyi testőrt hoznia), és mivel jól megnéztük, ezt elbukta. Emlékezni fogok rá.
Tovább sétálunk, és csak kiböki, miről akart beszélni.
- – bólintok. – Az igazságból lehet a legkevesebb baj.
Ez ugyan nem igaz általában, de jelenleg igen. Főleg, hogy én tényleg mindent elmondtam Hasfelmetszőnek. Most úgyis kitárgyalják, melyikük mit hallott, és összevetik a részleteket.
Árnyékjáró kedves? Ilyet se mondtak rá. Tényleg naiv a madárka, és a legalapvetőbb életösztöne sincs. Árnyékjáró veszélyes, kiszámíthatatlan és hirtelen haragú. Ha ezt nem érzi rajta, akkor nincsenek ösztönei. De mindegy, ha kedveli az csak jó, legalább nem fogja felbosszantani és így Árnyékjáró nem fogja pusztán neheztelésből megmérgezni. Nem hiszem, hogy megölné, de egy egész herbalista-kertészetet cipel magával, bőven tud kellemetlen napokat szerezni.
- Próbálja meg – morgom. Tartok Árnyékjárótól, de ha próbálkozni akar, tegye. Elbírok vele.
- Beléd fog kötni, de ne vedd személyeskedésnek, mindenkivel kötözködik. Ha vissza akarsz kötözködni tedd, de tarts észben, gyakorlott verekedő, és ahhoz van szokva, hogy ha baja van, odacsap.
Vissza az elejére Go down
Pént. Márc. 30, 2018 11:42 am
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 136
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
A válaszra elmosolyodom.
De a fiának tett ígérete az első – bólintok, és látni rajtam, hogy ezzel a világon semmi bajom nincs, sőt igazából tetszik is, hogy Professzor betartja a szavát, és fontos neki Mikal, meg az, amit ők megbeszéltek.
Már csak azért is jó, szempontomból, hogy így tesz, mert Mikal így nem lesz rám zabos azért, hogy az apja miattam halasztotta a piacozást. Ami jó. Mert ugyan nem én tehetnék a dologról, de mégis oka lennék.
Biztos fogunk találkozni – folytatom –, hiszen maradtok pár napot, gondolom. Bár nem igazán értem, miért ez a nagy kíváncsiság…
Orákulum jóslata ide vagy oda, azért még meglepő számomra a dolog.
Az utolsó kérdésre elnevetem magam.
Dehogyis! Majd utána!
Hosszú hónapok kellenek még addig, főleg mivel Balar nem hisz nekem. Szerintem azt se hiszi, hogy csinálom a gyakorlatokat, pedig igen. Csak nem az ő orra előtt.

Adel csalódott lesz, hogy ennyire sok hozzá hasonló jóképű szőkét ismersz – jegyzem meg mókásan. – Egyébként még megvannak a fogai. Az udvariasságáról meg… Nos, ha Balar még nem mesélte el, akkor kérdezd nyugodtan!
Most már elnevetem magam, mert eszembe jut, hogy a sivatagból hazafelé lovagolva hogyan győzködtem Balart, hogy legközelebb nehogy azzal kezdjen, hogy betöri a fivérem képét!
Aztán eszembe jut az is, ahogy azt mondtam neki, hogy nekem ők mindketten fontosak.
A pillantásom Balarét keresi, a szemem barnájára halovány aranyos csillogás úszik rá, megváltoztatva ezzel a szemem színét.
Balar okos fickó, pontosan tisztában kell lennie vele, hogy őrá véltelen sem fivérként gondolok.
Ahogy ő vigyorog, az viszont vérlátító.
Simán nyelvet öltök rá! Zrikál. Nanáhogy!
Szerintem pontosan tudja, hogy egy valamit nem vetnék be azért, hogy meggyőzzem az öccsét.
Hmmm… Mivel úgy vettem észre, mindenki szeretne megkóstolgatni, lehet, hogy Szélvész kapva kap majd az esti időponton.
Finom kis visszavágás, de gondolkodjon csak Balar.
Egyébként szerintem logikus lenne, hogy ha Szélvész is ugyanúgy próbálgatni akar, mint Árnyékjáró, akkor azt az időpontot választja, mikor a fivére nem hogy a közelben nincs, de a Kimérában sem.
De majd meglátjuk, a fiatalabb Chrima fiú hogyan okoskodik.
De azt hiszem, nélküle sem leszek majd társaság híján.
Árnyékjáróra pillantok, és elmosolyodom, erre inkább nem szólok semmit, de közben lopva Balar felé sandítok, még mindig arany fénnyel csillogó szemekkel.
Hasfelmetsző vállvonására nem reagálok. Nem ettem én meszet, hogy tovább provokáljam, számomra tökéletesen megfelel, hogy ezzel a kis gesztussal elfogadja a helyzetet.
Nem vendég vagyok.
Már kiadtam a szolgáknak a parancsokat, mikor észreveszem Balar arckifejezését. Egy kukkot nem szól, nyilván, de a tekintetében van valami elismerés és elégedettség.
Ha ketten lennénk, akkor most húznám kicsit, hogy elfeledte-e a piacra szánt szolgákat, de a családja előtt ilyet nem teszek. Majd négyszemköz, ha úgy alakul. Egy cseppnyi piszkálódás belefér. De most csak kihúzom magam, még jobban, felvetem a fejem és finoman elmosolyodom.

Végül elindulunk, Alapvetően arra gondolok, hogy ne legyen gond Shannarival, se a tetoválóval, se amikor visszatérünk. Aztán arra, hogy mindenkinek jusson bőven ebéd, mert biztos visszatérnek a piacról is, szóval plusz három férfi… Mert Mikal biztos eszik annyit, mint egy felnőtt, sőt! A kamasz fiúk bármennyit tudnak enni.
Közben elhalad mellettünk az az előkelőfiatal nő, és ahogy néz, na, nem rám, Balarra!
Hát ne nézzen így rá!
Azt hiszem, ez ott van a pillantásomban is. Gyorsan elfordítja a fejét, és szaporázni kezdi a lépteit. Ez az, kisasszonyka, húzz innen! Ezt gondolom magamban, és még csak nem is érzem furának. Pedig úgy általában nem szoktam alapból ellenségesen viszonyulni másokhoz.
A szemem sarkából Balarra pillantok. Észrevette ő is a nőt, de nem biztos, hogy azt is, amit én megláttam rajta. Úgy veszem észre a pillantásából, meg az egész testbeszédéből, hogy lehetséges ellenfélként vagy veszélyforrásként vette számba. Ami nem gond. Én például örülök neki, ha Balar így tekintett rá. Ha nem vette észre, amit én, hogy az a liba szinte csorgatta a nyálát, mikor meglátta őt. Fél is tőle, hát persze, de azért nagy bátran eljött, hogy…
Na, jó, ez meredek ötlet, de valahol akkor sem tudom kiverni a fejemből. Ezen a környéken nem szoktak ilyen előkelő hölgyek mászkálni, ekkora testőrség is szokatlan. A liba minden bizonnyal nagyon előkelő és kellően gazdag. Rangban szerintem fölöttem áll, mármint, akkor is fölöttem állt, mikor még, alig pár napja, megvolt a rangom és a nemesi előjogaim. Mit keresne itt hát?
Egy ötletem van csak, a piacon az a nő, a gyaloghintóból, ő pletykálhatott. Csak nők, egymás között. És most mindenki kíváncsi, hogy kivel is vagyok.
Ez pedig a nők szemében növeli Balar árfolyamát.
Mert lehet, hogy tényleg úgy terjed el a hír, hogy megfordították a sorrendet. Nem azt mondták, hogy nem engedelmeskedtem a belső szabályoknak és parancsoknak, ezért kidobtak, majd félve az őrök tekintetétől, és hogy végre lélegezni tudjak, kirepültem. És igaz, akkor még terveztem, hogy visszatérek, és Balar győzött meg, hogy veszélyes lenne. Lehet, hogy odabent azt mondták, engedetlen voltam és megszöktem, mire ők kidobtak és megfosztottak a rangomtól. Ha így van, akkor nem egy nőt érdekelhet, hogy vajon ki az a férfi, aki ilyen kockázatot megér. Látni akarják. És azon agyalnak, vajon mit tudhat, mi lehet benne a különleges.
Minden! De ez nem tartozik rájuk!
A válaszára elmosolyodom.
Akkor jó. Hasfelmetsző, szóval, mit akart tudni? Meséltél neki Adelről, a karavánról? – Nem tehetek róla, kíváncsi vagyok, és próbálom megtippelni, miket tárgyalhatnak ki most otthon, Balar nővére és unokanővére. – Arról tud, hogy rózsát hoztál nekem? – kérdezek hát rá.
Úgy gondolom, ha a válasz igen, akkor a veszekedésről is tud.
Árnyékjáró megkérdezte, miért maradok a Kimérában – teszem hozzá. – Megmondtam neki. –Nem mindent, de okos nő. – És… – egy pár másodpercig keresem a szavakat. – Tudod, hogy talán akaratlanul is, de alátámasztottad a szavaimat előtte?
Rákérdezek, de közben mosolygok, ahogy félig Balar felé fordulok.
Árnyékjáró rafinált nő, biztos veszélyes is, de ettől még velem kedves volt. A jó ég tudja csak miért. Hasfelmetsző nem volt kedves. Talán mert félti az öccsét. Tőlem félti. Illetve nem tőlem…
Ahogy a gondolataim pörögnek, eszembe jut az is, hogy Árnyékjáró is mondott valami olyat, hogyha összetöröm Balar szívét, akkor semmi jóra ne számítsak.
Ha a nővére morog rám, az talán csak annyit jelent, hogy védelmezi Balart, a maga módján. És persze azt is, hogy a beszélgetésük után úgy érzi, oka is van rá.
Vajon mit mondhattak egymásnak?
Balar morgására elvigyorodom. Majd halkan kuncogni kezdek.
Tudod, azért megnézném, bár szerintem inkább átvitt értelemben mondta. Ha próbálkozna, akkor legfeljebb hashajtót tenne a röfisültedbe. Okos nő.
És az, nos, az valóban galád bosszú lenne szegény Balar ellen.
Amíg a kötözködése annyiban merül ki, mint amit eddig tett, addig kibírom – felelem egyszerűen. – Meg majd azt mondom neki, már edzett vagyok. Hozzászoktam, hogy egy Chrima zrikál.
Balarra kacsintok.
Nem vagyok bolond, hogy provokáljam Hasfelmetszőt, fél fejjel magasabb nálam, és vagy tizenöt-húsz kilóval nehezebb is. Ha bemos egyet, én feltörlöm a padlót. Jelenleg. Még.
Balar, mikor készen leszel a kiképzésemmel, vagy mondjuk a második szakaszával, tudom, az még idő, persze, akkorra képes leszek legalább állni a sarat mondjuk Hasfelmetszővel szemben, ha muszáj?
Vissza az elejére Go down
Szomb. Nov. 17, 2018 2:42 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 151
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Igen, a fiának tett ígérete az első. – bólint helyeslően Árnyékjáró halkan, enyhe mosollyal az arcán. – Még én is csak utána jövök. Nem, mintha ezzel gondom lenne – von vállat kecsesen.
Felkapja a fejét, felfelé néz, mint aki erősen fülel, majd visszafordul Aicha felé.
- Pár napot biztosan, de nem hiszem, hogy túl sokat. – felnevet, már majdnem barátságosan. – Félig-meddig azért ekkora az érdeklődés, hátha sikerül Orákulumot tévedésen fogni. Még sosem sikerült, de legalább annyira szeretnénk, mint felképelni Nagyszájút. – komolyra vált a hangja. – Fordított helyzetbe te nem lennél kíváncsi?
Értőn bólint, mire egy sötét tincs az arcába hullik.
- Jó. Annak több értelme van. Bár kinézem belőle, hogy egy két aljasabb húzást mutatni fog gyakorlás közben is. Ha másért nem, hogy megtanuld elkerülni.

- Csak magát okolhatja, hogy ennyire közönséges a megjelenése – fújtat Hasfelmetsző. Látom rajta, hogy mondaná tovább, de inkább nem teszi, ami szokatlanul tapintatos tőle. Úgy sejtem, valami olyasmivel folytatta volna, hogy nem is magát, hanem a szüleit okolhatja. Legalábbis nekem ez jutott eszembe egyértelmű folytatásként,  csakhogy ez ocsmány sértés lenne a madárka szüleire, és esetleg pofán vágnám érte.
Felkuncog, enyhe gonosz felhanggal, amibe halk dorombolás vegyül.
- Ne aggódj, amit tudnom kell elmondta.
Csak csóválom a fejem, ahogy ellépek mellette, és csak a miheztartás végett oldalba taszítom, hogy kis híján felborul. Mindketten vigyorgunk.
Azért egy pillanatra feltámad a férfiúi büszkeségem, mikor Szélvészt emlegeti a madárka, de hamar rájövök, csak ugrat. Mérges is vagyok magamra, hogy majdnem bevettem, pedig tudhatnám jobban, és Árnyékjáró is csak szélesen vigyorog. Tehát ő se vette komolyan. Azért lehet beszélnem kell Szélvésszel, hogy el a kezekkel a madárkáról.
Vagy mégsem? Hiszen pont az volt a tervem, hogy lássam meg, hogy reagál az öcsém csábos mosolyára. Be kell vallanom, amilyen jó ötletnek tűnt ez korábban, annyira nem tetszik most. Még ha madárkától el is tekintünk, nem hiszem, hogy Kétcsapás jónéven venné, hogy kibelezem Szélvészt.
Közben a madárkának megint fénylik a szeme, és nem tehetek róla, de ez nagyon tetszik. A barna szem nekem valahogy mindig túl átlagos volt, nehéz különlegesnek látni. Nem mintha a madárka nem lenne elég különleges önmagában, még a szárnyakat nem számítva is (egy pillanatra elgondolkodom, mióta „különlegesek” a szárnyai a „tolerálandó” helyett, bár elismerem, némi szépítés azért van a dologban, mert még mindig igen furcsának hat), de azok a szemek...
Aztán észbe kapok, és befejezem a madárka szemeinek a bámulását, bár gondolom már késő, nem csak ő, hanem a két rokonom is észrevette. Hasfelmetsző tüntetően másfelé néz, így nem látom az arcát, de Árnyékjáró csak mosolyog, és engem néz. Viszont amikor azt mondja egyetlen hang nélkül, hogy csak a szájáról tudom leolvasni, hogy „mindent bele tigris”, legszívesebben rárúgnám az asztalt.
De a madárka gyors utasítássorozata a szolgáknak kirángat ebből, és ha teljesen őszinte akarok lenni, nem bánom, hogy Árnyékjáró támogat. Kisebb eséllyel fogja a madárkát megmérgezni. Legalábbis hashajtónál komolyabbal.

Ahogy a ficsúrliba elsétál mellettünk, magára vonva mindkettőnk figyelmét, érzem a késztetést, hogy utána forduljak. Érdekel, visszanéz-e. De nem fordulok meg, úgy sejtem, azt a madárka rossz néven venné. Tulajdonképpen igaza is lenne.
- Mindent tudni akart – felelem az igazságnak megfelelően. – Beszéltem neki, hogy a tetőre érkeztél egyenesen a háremből, teáztunk, társultunk a teaház vezetésében, összetörtem ezt-azt a védelmedben mert vonzod a bajt, jártunk a sivatagban a karavánodnál, említettem Adélt is – foglalom össze. – Viszont kihagytam a balhénkat, a rajzkacatokat, a rózsát, és a tollazatod rendbetételét.  – elvigyorodom. – Szóval bőven tudsz neki újdonságot mondani.
Most így hirtelen érdekel, mit mondott pontosan Árnyékjárónak, de úgy érzem, stratégiailag nem a legbölcsebb dolog lenne rákérdezni. Van egy sejtésem, hogy nem azért, mert annyira megkedvelte Rahesáékat.
- Azt is mondta, miért akar megtépni? – kérdem Árnyékjáró kapcsán. Érdekelne, vajon mi baja van velem. Igen fontos része a túlélésnek, hogy tudjam, mennyire vagyok rossz viszonyban a kis orgyilkossal.
Utána csak vigyorgok a szavaira, mit lehet ehhez hozzátenni. A kérdése viszont érdekes, el is gondolkodom rajta kicsit.
- Erre nem tudok egyértelmű igent vagy nemet mondani. Minden attól függ, mennyire keményen edzel, mennyire kötöttek a tagjaid a gyerekkori edzés hiányától, és Hasfelmetsző mennyit edz a jövőben. Annyit azért tegyünk hozzá, hogy a képzés sosincs kész, mindig van mit fejlődni, de szerintem egy év múlva, ha mindketten mindent megteszünk érte, ha le nem is győzöd Hasfelmetszőt, de méltó ellenfele lehetsz neki. Ennél messzebb meg… ki tudja.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
10 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-