Desert Empire


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Today at 12:54 am
írta: Balar
I.N.F.E.C.T.E.D
Szomb. Jún. 02, 2018 10:42 am
írta: Vendég
Ki kicsoda
Hétf. Márc. 12, 2018 11:17 am
írta: Dana Amarah
double the trouble - rayan && kraisorn
Szomb. Feb. 17, 2018 9:53 am
írta: Rayan
D S H
Vas. Feb. 04, 2018 5:55 pm
írta: Vendég
Seattleties
Vas. Jan. 28, 2018 6:59 pm
írta: Vendég
Khagra rend - Parancsnok
Csüt. Jan. 04, 2018 10:24 pm
írta: Admin
Khagra rend - Nagy Mester
Csüt. Jan. 04, 2018 10:05 pm
írta: Admin
A hónap válaszadói
Aicha Khaled
 
Balar
 
Statisztika
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Kiválasztottak 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Khagra rend 1 fő

Lopott idő; Balar - Aicha

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Szer. Dec. 26, 2018 10:26 am
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Megrágom magamban mindazt, amit mond Balar.
Értem. Tehát a lőfegyverek ellen a mostani láncingek, vértek, pajzsok keveset érnek. Bár talán a pajzsok… De lehet, hogy csak akkor, ha valaki eleve jó irányban tartja őket, ugye? Mert a lövedék gyors, ugye? Nem tudom biztosan… de gyorsabb, mint egy nyíl, ugye?
Odafigyelek, mikor a sérülésekről beszél, a vértekről, hogyne figyelnék… A családja tagjai ezeket már mind tudják róla, tudják, milyen sérüléseket tud túlélni, mi az, ami lényegében meg se kottyan neki, mitől féltsék. Én csak azt tudom, hogy harcos, zsoldos, rabszolgakufár, hogy karavánokat kísér, hogy mindenféle alakokkal összeakad, hogy imád verekedni.
Szükségem van a tudásra, arra, hogy én is képben legyek, és gyorsan. Nincsenek rá heteim, hónapjaim. Ha másról lenne szó, talán hagyhatnám menni a dolgokat csak úgy, várni, mikor mi derül ki, de Balar mellett nem! Sose tudni, mikor keveredik bele valamibe. A piacon leütötte a fickót, aki a szárnyamba markolt. Igaz nem valószínű, de mi lett volna, ha annál a tagnál is van lőfegyver?
Tudnom kell, mire számítsak, mire készüljek… Muszáj.
Mert féltem őt!
És nem érdekel, ha bárki nevetségesnek tartja, hogy egy veszélyes külsejű, mások által agresszív vadállatnak tartott képzett harcos miatt érzek így. Tudom, hogy az. Csak épp ez nem befolyásolja az érzéseimet.
És a többiek nem tudják, ők nem látják őt úgy, ahogy én.
Ahogy most néz, miközben végigsimít az arcomon. Azt is látom, ahogy megbillen, felém hajol… Nem tudom, mit tenne, ha nem az utca közepén állnánk.
Most csak újra végigsimogat az arcomon, aztán a hajamon is.
Tudom, hogy a hajam tetszik neki, abban a pillanatban tudtam, mikor az első nap rábolult az öklére, és nem rántotta el a kezét. Ahogy akkor nézett…. Az a pillantás van ott most is a szemeiben.
Legszívesebben átölelném. Igen.
De nem itt. Nem most. De hamarosan. Nagyon hamar.
Észreveszem hogy a szeme sarkából még akkor is néz, miután visszahúzta a kezét és folytatjuk az utunkat.

Bólintok Szélvész szavaira. Érdekes, amit mesél. Vajon mindig így jár a szája a genetikájáról, vagy velem közvetlenebb? És ha az, akkor maga miatt az, vagy Orákulum jóslata miatt?
Értem – felelem egyszerűen. – Akkor olvasáshoz okulárét viselsz? – kérdezek rá ártatlanul kerekre nyitott szemekkel.
Nem tehetek róla, de érdekes elképzelés… és akár igaz is lehet. Vajon tényleg van okuláréja? Vagy csak nagyítót használ?
Elnevetem magam.
Nem tudhatod, mit mondana, amíg nem kérdezed meg tőle.
Még az is lehet, hogy Szélvész előtt nem a hibáimat sorolná, akkor sem, ha nekem megmondta őket. Komolyan érdekelne, nagyon komolyan, hogy mit mondana Balar másoknak a repülésemről.
Egyébként is, a pusztai sasok, úgy értem maguk a madarak, ők is kicsit hintázva repülnek, inogva, láttam már. Tehát lehet, hogy egyszerűen a genetikám teszi, mondjuk az, hogy nem sólymot örököltem.
Professzor válaszára elmosolyodom, majd kíváncsian pillantok rá.
És veled mi a helyzet ilyen téren, Blain?
Ő sem néz ki tipikusan veszélyes harcosnak. Bár gondolom az, csak más módon, mint Balar vagy épp a többi Chrima.
Lassan ingatom a fejem.
Nem párbajozna velem. Mert tudná, az nem párbaj lenne, hanem mészárlás.
Hogy megsértődne-e? Talán morogna. Aztán lenyugodna szépen. Vagy kiengesztelném.
Szélvész következő megjegyzésén elnevetem magam.
Az első órában valóban ezért tartott itt, azt hiszem. Várta az őröket, akiknek betörhetné a képét. Aztán úgy döntött, hogy hasznos vagyok. És végül…
Megvonom a vállam.
Igen, azt mondta, utánam jönne akár az apám birtokára is. De ezt nem mondom el Szélvésznek. Ahogy azt sem, hogy azt mondta felforgatta volna értem a palotát is akár, ha netán elvittek volna a Kimérából, míg ő nincs idehaza.
Elmosolyodom, ahogy ez eszembe jut.
Aztán Szélvész megiramodik…
Én pedig Professzorra pillantok.
Elvben igen, de ennek egyre csökken az esélye minden eltelt nappal. És már majdnem egyhete itt vagyok. Igaz nemrég a piacon egy palotabeli nő kiszúrt engem Balarral. De nem történt semmi.
Még.
De valahogy azt hiszem, örülnek is, hogy megszabadultak tőlem. Azt hiszem, a Napherceg akart engem, de ő is eltűnt… talán úgy ítélték fenyegetést jelenthet a trónra, ha nem is saját maga miatt, de ha párt választ… és utódja lesz, fiú utód… Nos igen, a hatalmasok játszmái igencsak bonyolultak.
Szerintem a palotában így utólag még örülnek is, hogy nem vagyok ott. És hogy immár alkalmatlannak minősülök. De azt hiszem, ha maradtam volna is elintézték volna, hogy alkalmatlan legyek. Igen. Így vagy úgy, de gondoskodtak volna róla.
Nem mintha ez most számítana. Már nem. Örülök, hogy nem került rá sor, hogy nem vagyok már aranykalitkában.
Professzor mögött maradok, ahogy kéri.
Kisvártatva Hasfelmetsző érkezik, láthatóan a fürdőkádból ugrott ki, a nyomában meg Szélvész és vigyorog.
Ó! – konstatálom a párbaj tényét. – Igen, Árnyékjáró mondta, hogy szájon fogja vágni. Reméltem is, hogy láthatom.
Elvigyorodom.
Hermann! Hozz az úrnőnek is egy nagy adag frissítőt, citromos vizet… hacsak nem szeretnél mást, Hasfelmetsző!
Még mindig mosolygok.
Ha megbocsátotok egy kicsit… ezt tényleg látnom kell!

Felmegyek a tetőteraszra, remélem a Chrima klán nem akar ebben megakadályozni, csendesen osonok fel, nem csörtetek, mint egy elefántcsorda, nem akarom, hogy Balar túl korán észrevegyen. Az nem zavar, ha Árnyékjáró esetleg meglát.
Talán az utolsó találatot látom még… talán.
Balar megáll, háttal nekem, sóhajtva vár. Nagyon úgy tűnik, hogy Árnyékjáró diadalmaskodott.
Szóval sikeresen szájon vágta.
Elvigyorodom.
Kíváncsian várom, milyen elégtételt akar kérni.
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 26, 2018 4:56 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- A pajzsot is átlukasztja, pont ahogy lemezvértet. Meg különben sem tudja halandó neolita elég gyorsan a golyó útjába rántani. A lövedék annyira gyors, hogy előbb érezni a fájdalmat, mint hallani a dörrenést. Márpedig gusztustalanul nagyot dörren. Ha itt valaki lőne egyet, még a palotában is hallanák.
Biztos vagyok benne, hogy ezt nem túlzom el. Emlékszem a dörrenésre, és arra, hogy vagy fertályórán át csilingelt a fülem utána. Persze akkor és ott ez volt a legkevésbé lényeges problémám, de attól még emlékszem rá.
Már majdnem cuki, ahogy aggódik miattam. Majdnem. Még mindig nagyobb részben bosszantó. Bízom benne, hogy ha gyakorlás közben tényleg kielemezzük mit birok, megnyugszik és békén hagy ezzel. Aztán egy-két év, és lehet, jön velem karavánt kísérni. Jó móka az. Aztán ha nem akar, akkor persze nem jön, de szerintem összerakja, hogy ez az egyetlen módja ahogy rá tud venni, hogy a kevésbé gáz munkákat vállaljam el.
A kis közjáték után irány tovább. A levegő érezhetően felforrt közöttünk, nekem meg komoly gondot okoz megtartani a hideg fejem, és nem tudom, meddig bírom, ha így folytatjuk. Szóval szedjük a lábunk.

- Nem – rázza Szélvész a fejét komolyan. – Próbáltuk, de nincs olyan, ami elég erős lenne nekem. Tehát ha érdekesebb könyvvel találkozom, két lehetőségem van. Az egyik, hogy lerakom mondjuk oda – mutat a helység legtávolabbi pontjára, - onnét el tudom olvasni. Csak kell valaki, aki lapoz nekem. A másik megoldás, hogy ha találkozom valakivel, akinek olyan kedves hangja van mint neked, megkérem, hogy olvasson fel.
Elmosolyodik, félrebillentett fejjel figyeli Aichát.
- A bátyám. Azt is tudom, holnap mit fog gondolni. A tökéletesség megszállottja, és ha valami nem tökéletes, azzal baja van. Ugyanakkor ami neki tökéletes, nekünk civilizált népeknek több, mint furcsa. Például a kedvese izmosabb Hasfelmetszőnél, és csíkosra van szabdalva az arca. De Pléhsuszter szemében ő tökéletes, évek óta találkozgatnak.
Professzor megköszörüli a torkát.
- A kedvesének nevezni azt a nőt erős túlzás…
A kérdésre csak vállat von, mosolyogva.
- Attól függ, kit kérdezel. Fatima szerint én vagyok az ideális Chrima férfi. A többiek szerint nem vagyok elég vérszomjas, nem kezdtem elég korán az öldöklést, és több provokációt elviselek odacsapás nélkül, mint kellene.
Szélvész elgondolkodva nézi Aichát kicsit.
- Nem, valóban nem hívna ki. Legalábbis nem hagyományos módon. Nem fegyverrel. De biztos megtalálná a módját, hogy kifejezze a neheztelését.
Sóhajtva megcsóválja a fejét.
- Látod, pont ezért nem volt szerencsés ötlet őt küldeni ide. Képes lenne beáldozni a Kimérát egy jó verekedésért cserébe. Nem ő dolgozott meg érte, ezért nem becsüli semmire. De hiába győzködtem Kétcsapást, hogy jobban jár mindenki ha engem raknak ide, már csak azért is, mert Pléhsuszterrel ellentétben én akartam jönni.
Szélvész elrohan majd visszajön Hasfelmetszővel, Professzor is elrakja a fegyverét, vissza ahonnét előszedte.
- Reméljük csak szájon vágja – motyogja Szélvész – nem pedig megmérgezi.
- Aki citromot ad nekem azt megtépem – morogja Hasfelmetsző torokhangon. –  Vizet meg igyanak a tevék, én valami rendes italt akarok.
Hermann tanácstalanul néz Aichára, fél pillanatra orrvonal fölé is.

Letelepszünk Árnyékjáróval a fal mellé, mindketten alaposan leizzadtunk. Ő eleve edzett, én viszont nem, és ez érezteti a hatását. Vége a puhányságnak, döntöm el sokadszorra, vissza kell találnom önmagamhoz, vissza kell térnem a vadállathoz. Nem annyira, hogy megmarjam a madárkát, de ezt a civilizált lusta cukormázat le kell vetnem.
Várom, mit talál ki nekem, mi a feladatom, ehelyett arról beszél, hogy holnap éjjel szüksége lesz Szélvészre és Hasfelmetszőre. Engem is vinni akart, de a madárkának jobban kellhet a védelmem, ha felbukkanna a háremőrség, mint neki.
Elmondja, hogy hiába húztak sorsot az otthoniak, hogy ki jöhet, az ő útja biztosított volt. Mert kapott Kétcsapástól egy nevet, akit meg fog ölni holnap éjjel, és biztosítéknak kell a két testvérem, ha valami balul üt ki. Hm. Csak kellenék én oda, Professzor és Mikal is elég itthonra, de nem hajlandó vitatkozni. Ők mennek, én maradok.
Azért Kétcsapás is elmehet a fenébe, elküldi Árnyékjárót ölni, és jön a férje meg a fia is. Vagy Árnyékjáró akarta így? Fene a mániákus rokonaimat.
Nem kérdezem meg, ki az és miért kell meghalnia. Az elsőre nem fog felelni, a másodikat nem tudja. Nem érdekli.
Utána közel hajol hozzám, hogy szó szerint alig bírom leküzdeni a késztetést, hogy félrevetődjek, majd közli a feladatom.
- Nem akarok tőled semmit, csak azt, hogy jobban vigyázz erre a lányra, mint bárkire és bármire eddig, és két-három hónapon belül hozd haza, bemutatni az otthoniaknak.
Ezután könnyeden felkel és otthagy, magával víve a tőreit.
Nekem még nincs kedvem felkelni, elücsörgök egy darabig. Két-három hónap. Nem gond. Úgyis beszéltük, hogy elmegyünk, legfeljebb hamarabb, mint terveztük. A kérés első részén nem is gondolkodom. Már most is ez a helyzet.
Lassan fel kéne menni és lemennem hozzájuk, de nincs kedvem a tömeghez, azt meg mégse tehetem, hogy lemegyek a madárkáért és felvonulunk ketten. Bár így belegondolva, tulajdonképpen miért is nem?
Vissza az elejére Go down
Szer. Dec. 26, 2018 10:39 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Nem láttam még lőfegyvert, élőben nem, csak képen, és otthon a könyvtár egyik könyvében olvastam róla. De még az sem tudott felkészíteni erre.
Hökkenten és valahogy megrettenve hallgatom Balar szavait és nem kételkedem benne, hogy igazat mond.
Meglőtték. A lövedék olyan gyors…kicsi és gyors, átüti a pajzsot, a páncélt…
Elsápadva csóválom a fejem.
Hova? Hova kaptad? – kérdezem nagyon halkan.
Csak arra tudok gondolni, hogy jó, hogy nem a fejébe, a nyakába, vagy a szívébe. Azt lehet, hogy tényleg nem élte volna túl.
Gyűlölöm a lőfegyvereket! Eddig sem szerettem őket, de most gyűlölöm mindet!
Megremegek, de mást nem mondok. Nem kezdek újra papolni Balarnak. Szerintem ha rám néz egyébként is le tudja olvasni az arcomról, hogy mit gondolok.
Inkább igyekszem arra figyelni, hogy itt van, belekapaszkodom a rekedtes hangjába, belekapaszkodom a bőre ízébe, pedig csak egy pillanat volt, hogy megpusziltam az ujjbegyét. Az érintésébe kapaszkodom, ahogy az arcomat és a hajamat simogatta, a halványzöld szemei pillantásába.
Itt van, élő és eleven. Túlélt egy golyót is.
Mégis mekkora az esélye ennek? És mekkora az esélye annak a mai világban, hogy egy neolitát kétszer is meglőjenek?
Az ujjaink összefonódnak és megyünk tovább, és talpon maradok, azt hiszem még válaszolgatok is, ha kérdez. Fogja a kezemet és ez jó, érzem az ujjai melegét, érzem, hogy él.
Nem értem miért estem pánikba olyasmi miatt, ami az előtt történt, hogy egyáltalán találkoztunk volna. Hiszen semmi baja. Itt van, élő és eleven. És épp az előbb mondta, hogy mindent meg fog tenni ez után, hogy mindig hazajöjjön hozzám.

Ez nehézkessé teszi a dolgokat – válaszolom megértő hangon. – Vagy külön tartanod kell egy lapozó rabszolgát, vagy találnod egyet, aki tud olvasni, vagy meggyőznöd valakit…
A fejem ingatom, mintha egy súlyos problémán töprengenék. Bár valóban nevezhető lenne annak is, ha Szélvész nem harcos lenne.
Esetleg egy lapozó bot? Bár azt nehéz kezelni… Hm… És mi a helyzet a harccal? Gondolom távolsági fegyverekkel remek vagy, íjjal, ilyesmivel, de a közelharccal hogy állsz? Ha  a tollaim mintázatát sem látod jól, hogy ismered fel a neolitákat, akik a te csapatodban vannak? A ruháikról? Milyen távolságból tudod kivenni az arcvonásokat?
Mondjuk ez tényleg érdekel, hiszen ruhát lehet lopni is, vagy hasonló öltözéket többen is viselhetnek.
Ugyanakkor ez az érdeklődés segít abban is, hogy átlépjem a bókját, hogy kedves a hangom. Nem mintha nem örülnék, hogy így gondolja, de jobb a békesség, nem akarom, hogy úgy higgye, bátorítom.
Arra csak felvonom a szemöldökömet, hogy Szélvész pontosan tudná, mit gondol Balar. Talán bizonyos kérdésekben igen, de messze nem mindben.
Az viszont, hogy megemlíti Cassandrát előttem, ráadásul Balar kedvesének nevezi, kicsit övön aluli ütés a bátyjának, aki épp jelen sincs, hogy védekezzen. De egyben bizonyíték arra is, hogy Szélvész mégsem tudja, mit gondol a fivére. Valószínűleg el sem tudja képzelni, hogy tudok arról a nőről. Azt is tudom, hogy Balar összefeküdt vele párszor, hogy enyhítsék a magányukat és a testük szükségleteit. De azt is tudom, hogy igazi szívbéli érzelmek fel sem merültek köztük. Cassandra részéről sem. És azt is, hogy Balar hónapok óta nem látta.
Halkan sóhajtok.
Azt hiszem, mégsem ismered a fivéred gondolatait, Szélvész – mondom halkan.
Professzorra pillantok. Egy futó, de igazán kedves mosoly a jutalma a megjegyzéséért.
Aztán a mosolyom még szélesebbé válik, ahogy Árnyékjáróról beszél.
Fatimának szólítod – jegyzem meg gyengéd hangon. És bár nagyon érdekelne, de nem kérdezem meg, Árnyékjáró hogyan szólítja őt. Azt hiszem, ez személyes. Bár ha elmondja, ha elmondaná, az jó lenne.
És persze így azért valahogy könnyebbség nekem, nem érzem magam annyira különcnek, hogy Balart a nevén hívom és nem Pléhsuszternek. Egyébként is szép neve van. Nekem tetszik. A neve. Is.
Viszonozom Szélvész elgondolkodó pillantását.
Ha joggal neheztelne, megbékíteném.
Ha meg nem, akkor arra csak rájönne magától is. Okos fickó.
Bár, ahogy ismerem magamat, felhívnám a figyelmét arra, hogy semmi oka a duzzogásra. De persze ezt a részét nem Szélvésszel fogom megvitatni. Árnyékjárónak elmondtam, de az más. Ő nő. És rendes volt velem.
Szusszanok.
Nem, Szélvész. Nem egy verekedésért.
Már rég nem a verekedés a lényeg. Azok után, amit ma az utcán mondott…. Ha beáldozná a Kimérát, esélyesen értem tenné. De remélem, erre nem kerül sor. Balar láthatóan kezdi megszeretni a helyet.
Elmosolyodom.
Tudod, Szélvész, a helyzet az, hogy az élettől nem okvetlen azt kapjuk, amit akarunk, hanem amire szükségünk van.
Ez igaz Balarra, rám, Szélvészre, de szerintem még a Kimérára is.
Megrázom a fejem.
Nem. Mérgezésről szó sem volt. Nem akkora a… hogy is mondjam… a félreértés…
Nem szólok többet, immár tudom, mit fecsegtem ki véletlenül, és nem akarom még szélesebb körben terjeszteni a tudást.
Vetek egy oldalpillantást Hasfelmetszőre, ki eddig lényegében hagyta az öccsét beszélni, majd bólintok. Hermann tanácstalanul néz rám, így felé fordulok.
Hermann, készíts össze egy tálcát! Van az a fehérbor balra a felső szekrényben, abból egy palackkal, aztán a fügepálinkából is jöhet, a kis metszett üvegben van, és a vörös gömb alakúban van a datolyalikőr. Rahesa majd mindegyikhez ad poharakat is. Mellé jöhet a köményes és a mézes aprósüteményből is, és egy kancsó mentás limonádé, meg egy ibrik édes tea, de azt behozhatod majd akkor, mikor elkészül. Köszönöm.
Hasfelmetszőre mosolygok.
Remélem, valamelyik elnyeri majd a tetszésed. És persze készül a vacsora is, de addig is lehet csipegetni…


Udvarias voltam.
Most már tényleg irány a tető, ő meg ha fürdőlepedőben akar az öccse meg a sógora, vagy kije is neki a Professzor, előtt parádézni, hát lelke rajta.
Nekem fontosabb dolgom van a tetőn.
A lépcső felső fokán állok, félig a fal takarásában, az árnyékban.
Talán Balar még nem szúrt ki, mert nekem háttal van, és a széljárás, bár alig mozdul a levegő, némiképp mégis nekem kedvez. Azt hiszem árnyékjáró észrevett, de nem int, nem is néz hosszabban, ahogy látom, úgy csinál, mintha ott sem lennék.
Leülnek a fal tövébe, én meg maradok a feljáró tetején és várok. Ez az ő idejük.
Látom, hogy beszélgetnek, de olyan halkan, hogy a szavaikat nem hallom. Szájról meg nem tudok olvasni. Amúgy is inkább oldalról, a profiljukat látom, Balar van háttal nekem, még mindig.
Aztán Árnyékjáró Balar felé hajolva suttog valamit, miközben Balar izmai pattanásig feszülnek. Látom a karjain, a nyakán… de nem húzódik el.
Fura, Árnyékjáró hozzám is közel hajolt, de valahogy nem pánikoltam tőle. És egész finom parfümöt használ.
Hm… gondolom Blain se pánikol tőle.
Most feláll, és a lépcső, azaz felém indul.
Meg se próbálok elrejtőzni előle. Óvatosan elmosolyodom. Nem vagyok egészen biztos, de mintha visszamosolygott volna, ahogy elment mellettem és elindult lefelé.
Az érzés marad. Megkönnyebbültem.
Balar még nem mozdul, ott ül, ahol Árnyékjáró hagyta.
Lassú léptekkel sétálok oda hozzá, végül szárnyaim kissé széttárva leguggolok elé, a csizmája orrától alig egy ujjnyi távolságban.
Hát szia! – Mosolygok rá, majd a szájára függesztem a tekintetemet. – Úgy látom, nem kell vizes borogatás rá, be sincs repedve, fel sincs dagadva. Gondolkodtam még gyógyítós pusziban is, csak ugye… nem is tudom, kell-e, nem látszik semmi sérülés…
Nem mozdulok, de a szemem színe változik, most nem sima barna, ott csillognak benne az aranyszín szikrák is. Őt nézem.
Elmondod, hogy ment? – kérdezem halkan.
Örülnék neki, odafészkelődnék mellé a fal tövébe… Kérdés, akarja-e.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 27, 2018 9:50 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Válasz helyett egyszerűen a mellkasomra bökök, ahol a találat ért. Jobb oldalt, nagyjából egy arasznyival a kulcscsontom alatt.
Nincs már semmi nyoma, se heg, se hasonló. Az egyetlen nyom az emlékeimben van.
Valahogy úgy érzem, nem lenne bölcs felhoznom, hogy nemcsak elhoztam a fegyvert, odaadtam a felelőtlen nővéremnek. Aki előbb-utóbb működésre fogja bírni. Az meg kérdéses, hogy eközben csak magát gyújtja-e fel, netán valaki mást lő meg. De csak nem. Felelőtlen, de nem ostoba.

- Általában otthon olvasok, ha úton vagyok, nincs ilyesmire időm. Otthon meg van bőven szolga ilyesmire – mosolyog Szélvész. A hangja komolyra vált.
- Egy átlag neolitát ha megkérdezel az érzékszervek számáról, valószínű ötöt mond. Látás, hallás, szaglás, tapintás, ízlelés. Igazság szerint akad ezen túl még pár, mint egyensúly, hőmérséklet, légnyomás, ésatöbb. Ezen érzékek közül nekem néhány túlfejlett, mint a macskáknak. Látni nem látok jól közelre, de állítom, sokkal pontosabban tudom, mi folyik körülöttem, mint mondjuk Professzor.
Megérinti az orrát.
- Szagról többnyire. Akikkel együtt utazom, ismerem a szagát. Reguláris seregben meg nem szoktam verekedni, így nem valószínű, hogy idegen szövetségesek kerülnének mellém. Igazság szerint a legtöbbször tudom ki a szövetséges, de meg nem mondom honnét. Gondolom a tudatalattim rakja össze nekem a különféle érzetek alapján. – felnevet –  Ezen a ponton el kell ismernem, hogy a szemeid szépségét is akkor csodáltam meg, mikor beléptél, én meg a fotelban ültem, mikor odaléptem hozzád, csak egy rózsaszín folt voltál nekem.
Professzor szomorkás mosollyal reagál Aicha mosolyára, egyfajta „bocs, hogy az szóba került” módon. Látszik, hogy kényelmetlen neki Szélvész stílusa, mintha ő szégyenlené magát a Chrima helyett.
- Lehet – feleli Szélvész azon a hangon, ami inkább a vita elkerülését szolgálja, mint tényleges egyetértést.
- Igen, és szerte a világon az egyetlen vagyok, aki megteheti ezt következmények nélkül. De nekem tetszik a neve, és mint a férje, kiváltságos vagyok – mosolyog szerényen Professzor. – Ha szépen megkéred, lehet neked is megengedi. Kedvel téged.
- Én még nem  hallottam olyanról, hogy egy nő elismerte volna, hogy egy férfi joggal neheztel rá – vigyorog pimasz módon Szélvész, majd felkuncog. – Drága jó Pláhsuszter egy érdekesebb mechanikáért is hajlandó lenni veszni hagyni a teaházat, az érdekesebb dolgokról nem is beszélve. Ezzel még Orákulum is egyetért, már pedig ha beszélt a bátyám a családról, tudhatod, nálunk Orákulum az ész.
Bólint, miközben vesz még egy süteményt.
- Valóban nem, és ez súlyos hiba. Minden mennyivel szebb lenne, ha mindig azt kapnám amit akarok. Bőven tudnám sorolni a kívánságaim.
- Nem hiszem, hogy tényleg megmérgezné – vágja rá Professzor gyorsan. – Párbajban nem szokás. Nem tilos, de nem szokás.
Hasfelmetsző elgondolkodva hallgatja a szolgának szóló ital-felsorolást, majd bólint.
- Fügepálinka. Az kell nekem. Még valaki kér belőle? – pislant körbe. Végül tekintete megállapodik Aichán. –  Ha ez a sok félkegyelmű nem lesz útban nem bánnám, ha tudnánk pár szót váltani. Csak mi ketten, csajok. – int fejével Professzor és Szélvész felé.

Árnyékjáró távoztával felbukkan a madárka. Tényleg rá kell majd szoktatnom, hogy néha hagyjon nekem lélegzetet, mert néha szeretnék egyedül lenni. Most pont nem, úgyhogy ezt a beszélgetést elhalasztjuk.
- Tőrrel párbajoztunk – mondom tömören, nincs kedvem kielemezni a zúzódások hiányát pontosabban. – Markolattal kellett megérinteni a másikat.
Mi az, hogy hogy ment? Hogy tud egy párbaj menni?
- Vesztettem – mondom egyszerűen, pedig nem volt ebben semmi egyszerű. Technikailag valóban vesztettem, de valójában… mert mégis milyen kimenetele lehet egy ilyen párbajnak?
Az egyik, hogy én győzök, emelt fővel elsétálok, Árnyékjáró meg duzzogva elvonul, és esetleg kellemetlenkedik valami főzettel. Biztos megtalálná a módját.
A másik, hogy ő győz, és ő távozik emelt fővel, ad nekem valami ostoba feladatot vezeklésül, majd minden rendben, mindenkinek jó kedve van.
Értelemszerűen ez a kívánatosabb, hát kétszer beengedtem egy-egy támadását, és elég jól csináltam, hogy ne gyanakodjon.
Szóval technikailag vesztettem, ugyanakkor minden pont úgy alakult, ahogy én azt terveztem.
Méghogy gyógyító puszi. Gyereknek néz engem? Nem így fogok érzékiséget lopni tőle. Ez méltóságomon aluli lenne.
- Lent mi a helyzet? – kérdem. Igazából az érdekel, Szélvész mennyire lendületesen nyomul, kell-e átrendeznem az arcát, illetve a madárkát érdekli-e az öcsém. Már a kéznyálazásnál szerettem volna letépni a füleit, és gondolom azóta csak rosszabb lett.
Körbenézek. Mikal sincs itt. Észre se vettem, mikor ment le. Gondolom a párbaj annyira nem kötötte le.
Ide kéne invitálnom a madárkát magam mellé, de mivel a fal mellett ülök közvetlen, nem látom be, hova ülhetne ami kényelmes is neki. Pedig tényleg jól esne, ha ideülne mellém. De persze lehet, inkább Szélvész társasága kell neki.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 27, 2018 4:20 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
A mozdulata elég egyértelmű válasz a kérdésemre. Lassan fújom ki a levegőt.
Tehát túléli, ha elvágják a nyakát, vagy egy lőfegyver golyóját a tüdejébe. A fejem zsong, igen, itt megy mellettem, fogja a kezem, élő, eleven lélegző bizonyíték a szavai igazára, mégis olyan nehéz elhinni. Főleg úgy, hogy láttam egy szál takaróba öltözve, és jól emlékszem a mellkasa makulátlan, hegnek nyoma sincs. Ha nem mesélte volna el, nem is tudnék az egészről, azt sem tudnám, hogy lett volna mit elmondania.

Szélvész mosolyog, de a hangja komoly. Igazából egész ügyesen csinálja, nem nyomul túlzottan, ugyanakkor Balart meg kicsit áztatja. Nem nagyon. Kicsikét. Talán nem is tudja magáról, hogy ezt teszi, az is lehet, hogy öntudatlan a dolog, ahogy a bátyját igyekszik kicsit rosszabb színben beállítani.
Vagy az is lehet, hogy ő tényleg csak ennyit látott belőle?
- Értem - mondom egyszerűen.
Szélvész szavaira Blain felé pillantok, akar-e valamit hozzátenni, hiszen az ifjú Chrima épp most próbálja nála is különbnek beállítani magát. Valóban ügyesen csinálja.
De van egy olyan érzésem, hogy a Professzor ezt ráhagyja, mivel ő már elnyerte Árnyékjárót.
- Tehát szagról. Ezért szaglásztál meg engem is ugye? Hogy megismerj és innentől a csapathoz tartozóként azonosíts?
Direkt nem családot mondok, lehet, hogy azt nagyon félreértené. Ugyanakkor annak tükrében amit a genetikájáról és a látásáról mesél kissé lazábban állok ahhoz, hogy az előbb majdnem a nyakamba bújt, hajlandó vagyok elfogadni, hogy csak az azonosítás végett tette. Bár azért sejtem, hogy Szélvész nem ilyen ártatlan. Na, jó, tudom, hogy nem az.
Akkor nem volt sok időd csodálni engem, hiszen szinte azonnal ott teremtél, hogy a kezed nyújtsd, Szélvész - mosolyodom el.
Ha nézni akart volna, felmérni, akkor nem siet. Inkább el akart szakítani Balartól.
A professzor mosolyára megvillannak a szemeim, Szélvészre pillantok.
- Akkor nem szeretnél inkább hátrébb lépni tőlem, hogy jobban láss? Ígérem, nem fogok megsértődni miatta.
Feltűnik, hogy mikor ellent mondok neki, rám hagyja. Nem próbálkozik, hogy meggyőzzön. Vagy tudja, hogy szétszedném az érveit, ez a jobbik eset, és próbál tekintélyvesztés nélkül visszakozni, vagy ostobának vél. Remélem, nem ez utóbbi. Nem tenne jót a helyzetnek.
Professzorra pillantok, tetszik a stílusa, ahogy a párjáról beszél.
- Valóban, a Fatima szép név. És egyszer talán. Ha majd jobban ismerjük egymást, esetleg megkérdezem.
Bár ma, korábban, épp az volt a kiváltság, hogy a Chrima-féle ragadványnevén szólíthattam.
Szélvész viszont úgy tűnik nem igazán értette a finom célzásomat. A pimasz vigyorára felvonom a szemöldökömet.
- Látod, Szélvész, mindig tanulsz valami újat - vágok vissza szándékoltan kedves mosollyal. - Igen, mesélt rólatok - mondom egyszerűen. Miközben figyelmen kívül hagyom a megjegyzését, hogy szerinte  Balar csak úgy feláldozná az otthonunkat.
Nos, még az is lehet, hogy két hete minden további nélkül megtette volna. De már nem!
Aztán elnevetem magam.
- Ne légy ebben olyan biztos, Szélvész!
Professzor szavára bólintok.
- Én sem! Árnyékjáró szerintem gyakorlatias. Balar megmérgezésével több gond járna, mint haszon.
Erről jut eszembe, majd megkérdezem, a mérgeket hogyan bontja a szervezete, azokkal is olyan jól boldogul-e mint a sebesülésekkel. Azért esélyes, hogy olyasmiből is gyorsabban és könnyebben épül fel, mint egy átlagos neolita.
Úgy látom, Hasfelmetsző jóindulatát is sikerülhet elérnem, a fügepálinkának láthatóan örül.
A kérésére komolyan bólintok.
- Mindenképpen, Hasfelmetsző. Csak engedd meg nekem, hogy utánanézzek, mennyire bontották le a tetőteraszt. Meg egymást.
Szerintem bőven lesz rá időnk utána. Egyébként teljesen jogos a kérése, úgy vélem, Árnyékjáró után nem kikérdezni akar, inkább figyelmeztetni, hogy mi jár nekem, ha megbántom Balart.
Megállom, nem teszek megjegyzést a fürdőlepedőjére. Az ő dolga. Ők tudják, családon belül mennyire csinálnak az öltözékükből gondot.
Bocsánatkérő mosollyal hajlok meg feléjük és indulok a lépcső felé.

Odafent a tetőn Balart nézem.
Ha nem lett volna semmi közöm ahhoz, hogy összementek Árnyékjáróval, akkor talán most hagynám, nyalogassa a sebeit, a lelkieket, természetesen és kivárnám, mikor keres meg.
Vélhetően nem túl hosszú idő után.
De most kíváncsi vagyok.
- Értem. Ez azt hiszem nagyon is jó módszer így családon belül. Ötletes - közlöm egyszerűen a véleményemet.
Hiszen a dolgot elrendezik, a párbaj lezajlik, mégsem kell komoly sérülésektől tartani. Igazság szerint nagyon is tetszik ez a módszer.
- Ah...
Elmosolyodom. Nem kinevetem, de valahogy, ahogy ott ül és közli, hogy vesztett, mosolyra késztet.
Nem látom túlzottan megviseltnek. Van egy olyan érzésem, hogy igazából nem is bánja, hogy így alakult. És végül is meg is érdemli, hogy valami elégtétellel szolgáljon Árnyékjárónak, hiszen évekig vezették az orránál fogva. Lehet, hogy merő jó szándékból, de akkor is.
Látom, ahogy hökkenten és valahogy mogorván pillant rám az ajánlatomat hallva, de nem veszem a szívemre.
A guggoláson változtatok, helyette letérdelek és a sarkamra ülök ahol vagyok, a jobb szárnyamat felemelem, úgy tartom, hogy a tollaim rám árnyékoljanak, napellenzőt rögtönözök belőle magamnak.
Balar kérdése világos.
- Hm... Mi is a helyzet? Professzor egészen kedves. Azt mondta, Fatima kedvel engem. Azt hiszem, így ő is könnyebben áll hozzám. Nem sokat beszélt, de úgy gondolom, jól ki fogunk jönni. Hasfelmetsző kiugrott a fürdőkádból, összetörte kicsit az ajtót és most, hacsak az óta magára nem kapott valamit fürdőlepedőbe és csatabárdba öltözve fügepálinkázik odalent. Láthatóan ezen senki nincs megdöbbenve, szóval... és persze Szélvész. olyan, mint mondtad. Nyomulna, de igyekszik aránylag ízlésesen tenni. Még azt is beismerte, hogy közelre rosszul lát. Bár most, ha végiggondolom, azért felmerül bennem, hogy talán csak úgy mondta... Tényleg gond van a látásával? - kérdezek rá Balarra. - Ó, és egyébként azt, hogy csak könnyedén próbál lehengerelni azzal ellensúlyozza, hogy téged viszont próbál eláztatni. Például Cassandrára azt mondta, hogy évek óta a kedvesed - mesélem -, de úgy, mint aki arról akar meggyőzni, hogy már más nő felé kötelezted el magad.
Balarra pillantok, kíváncsian és egyfajta készenlétben is, hogy erre mit reagál.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Dec. 27, 2018 7:28 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Professzor minden reakciója egy vállvonás, mint aki vagy unja már a témát, vagy csak belátja, hogy a másiknak igaza van.
- Nem. – feleli Szélvész kedves mosollyal. – Azért tettem, mert az illatod igen kellemes. Az, hogy emellett ebből mi mindent meg tudok állapítani, részletkérdés. Akinek ilyen finom illata van, nem vagyok hajlandó ellenségnek tekinteni.
Felnevet ismét, határozottan jókedvűen.
- Én nagyon gyors vagyok, gyorsabb, mint amit mindenki akivel valaha találkoztam. Ami neked fél pillantás, nekem elegendő időt adott, hogy megfigyeljem a meseszép arcodat annyira, hogy immár vakon is ki tudnám faragni márványból.
Ismét mélyet szimatol.
- Macskaféle vagyok, az orrom fontosabb, mint a szemem. Illat a látvány előtt. Így, ha megengeded, nem mennék messzebb, mint muszáj.
Professzor megértően bólint.
- Általában kívülállók hívják őket a valódi nevükön, az, hogy mi használhatjuk a beceneveket, kiváltság. Legalábbis az kellene legyen – mosolyog, nem foglalkozva Szélvész rosszalló pillantásával, - de nekem az, hogy Árnyékjáró vagy Pléhsuszter inkább távolságtartó, mint közvetlen, míg a Fatima, Radzsina, Balar, Vilminus, Viktor, na ezek közvetlenek, barátságosak.
- Kiváltság – jelenti ki Szélvész komoly hangon Professzor felé. – Ha nem tudod értékelni, nem a jó családba házasodtál be.
- Valaki megsértődött – kacsint Professzor Aicha felé.
- Ez nem sértődés – válaszolja Szélvész halkan, szintén Aicha felé. – Ez bizalom. A név amit a szülők adnak, csak egy betűhalom, jelentés nélkül. A név, amit a család ad, a személyiségünk, viselkedésünk, természetünk leírása. Az, hogy szólíthatsz így minket azt jelenti, hogy rád merjünk bízni, kik vagyunk valójában, színjáték nélkül. Ha ez nektek nem jelent semmit… - lemondóan sóhajt – akkor nyugodtan hívjatok Vilminusnak.
- Igazad van – szól Professzor, miután átgondolja amit hallott, és kezet nyújt Szélvész felé. – Bocsánatot kérek a szavaimért, Szélvész.
A két férfi kezet ráz.

Továbbra sincs kedvem felkelni, már csak azért is, mert még reménykedem, hogy valahogy csak ideül mellém. A véleményére bólintok. Mit lehet erre mondani. Tényleg jó.
- Aki sérülést okoz, akármilyen jelentéktelent, akármennyire is véletlenül, már vesztett is. A győzelem sem feltétlen azt jelenti, hogy te találod el a másikat többször. A hozzáállás számít, mennyire keményen harcol valaki. Persze legtöbbször a találatok száma dönt, de aki több találatot visz be, megadhatja  a másiknak a győzelmet, főleg, ha az erőnlét nagyon különböző. Ha mondjuk Sikoltóval van párbajt érdemlő nézeteltérésem. De amúgy sem kötelező fegyverrel párbajozni. Ezer és egy érdekesebb módja van, csak majd mind előkészületet és eszközöket igényel.
Visszamosolygok a mosolyára, de a gyógypuszi ötlete tényleg irritál. Tudok én gyógyulni akkor is, ha nem nyálaznak össze, ha meg arra célzott, hogy… hát azt nem így, nem kimondott kérésre.
Eh, nem fog idejönni, letérdelt elém, bőven kartávolságon túl. Bár az ahogy árnyékol a szárnyával, az vicces. Madárka.
Erről eszembe jut, hogy ha átölel valakit, vajon körbe tudja-e fonni teljesen a szárnyaival? Jó lenne kipróbálni. Biztos érdekes érzés. Már feltételezve, hogy én vagyok az a valaki. De miért is feltételeznék mást. Közben beszámol, mi a helyzet., Érdekes…
- Árnyékjáró tényleg kedvel, ezt észrevettem én is. Láthatólag immunis vagy a feromonjaira, és ez különlegessé tesz a szemében. Nem fogsz frászt kapni a puszta közelségétől. Kevesen vannak az ilyenek. Sajnos a feromonjait nem tudja teljesen kikapcsolni, mindig érezni a közelében egy kicsit. Az enyhe pézsmaillat, ami körbelengi. Nem használ illatszert. Ha pedig Árnyékjáró kedvel, akkor a Professzor is. Sokad ad a felesége véleményére.
Nem bírom elfojtani a mosolyt.
- Szóval drága nővérem széttörte a fürdő ajtaját. Tipikus. De azért azt érzed, hogy amint azt gondolták baj van, ő is, Szélvész is fegyverrel a kézben kereste a problémát. Lehet rájuk számítani. Ha pedig Hasfelmetsző fürdőlepedőt akar viselni akkor azt fog, és ezzel a világon senki nem tehet semmit. Nincs ezen mit megdöbbenni, azt hitte baj van, csak nem áll neki öltözködni amíg valaki akit szeret verekszik. Azért remélem nem üti ki magát a fügepálinkával, mert akkor nehéz lesz kocsmázni menni.
Bólintok.
- Tényleg nem lát közelre. Ha megfigyelsz egy macskát, láthatod, hogy a bajuszán kívül is akadnak tapogató szőrök a fején. Azokkal tapintja ki maga körül a területet, és igen érzékeny a légmozgásokra is. Szélvész ugyanígy tájékozódik, csak sokkal élesebbek ezek az érzékei. Meg tudja mondani, hány ujjadat mutatod, miközben a kezed a hátad mögött van. Ha már beszéltünk a terepszín szárnyaid kapcsán a különleges érzékekkel bíró neolitákról, hát Szélvész feltétlen ilyen. Aki előle el tud rejtőzni, az bárki más elől is.
Elmosolyodom.
- Úgy sejtem nem hittél neki. Vagy mégis, és most számon kérsz? – kérdem vidáman. Mókás lenne, ha Szélvész Cassandra előtt mondaná, hogy a kedvesem. Nagyon mókás. Hasfelmetszőnek sok órájába kerülne összerakni Szélvész arcát. Arról nem beszélve, hogy ha tényleg nem hitt Szélvésznek, akkor az ő feromonjaira is immunis. Ez egy újabb érv amellett, hogy igenis vannak a madárkának feromonjai. Többnyire azok immunisak, akiknek van saját.
Sóhajtva feltápászkodom, nem fog idejönni, akkor pedig akár le is mehetünk. Megszokásból nyújtom felé a kezem, egyrészt hogy felsegítsem, másrészt mert úgyis fogni akarja, és ahogy korábban már rájöttem, ha úgy teszek, mintha az én döntésem lenne, kevésbé irritál.
Azt meg nem fogom beismerni, hogy szeretném fogni a kezét.
Vissza az elejére Go down
Pént. Dec. 28, 2018 11:59 am
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Egy kedves mosolyt villantok Professzorra, aki egyébként úgy von vállat, mint kinek lényegében mindegy. Egyébként valóban nem az a lényeg, hogyan szólítom Árnyékjárót.
Egyébként örülök, hogy itt van, jó ellensúly Szélvész ellen. Bár nem szól rá, de lehet, hogy Balar öccse mégis visszafogja magát kicsit miatta. Az biztos, hogy így is nyíltan flörtöl és nyomul, de szerencsére nem erőszakos. Inkább kedvesen csinálja, mint aki a vonzerejét próbálja bevetni és csábítani akar, nem kényszeríteni.
valahol mókás persze. De igazából csak mert Balar nem látja. Attól félek, ha látná, akkor inkább veszélyes lenne, mármint Szélvészre.
Az igazság az, hogy nem akarok Szélvésszel durva lenni, próbálom vele finoman megértetni a dolgokat. Mégis Balar testvére, nem szeretnék vele rosszban lenni. Azt se szeretném, ha ők ketten ugranának össze. Ugyanakkor mintha Szélvész nem fogná fel, mi az ábra.
- Örülök, hogy nem tekintesz ellenségnek - felelem egyszerűen. Azért némi kiváncsiság bennem is feltámad. - És mit tudsz megállapítani az illatomból?
Arra, hogy gyors, és már a belépésemkor megfigyelte a meseszép arcomat, majdnem rávágom, hogy és azt nem figyelte-e meg, hogy a fivére kezét fogom?
Az szerintem nyílt dicsekvés, hogy vakon ki tudna faragni márványból. Balar nem említette, hogy Szélvész szobrászkodna. De ki tudja, milyen új kedvtelései vannak.
- Nem is tudtam, hogy szobrászkodsz - jegyzem meg. - Eddig milyen szobrokat alkottál? - Professzorra pillantok, mert ha valaki, akkor ő csak tudja, most igazat mond-e ez a széltoló. - Blain, mondd csak Szélvész mennyire ügyes? Tényleg tudna portrét faragni?
Finoman csóválom a fejem arra, hogy nem akar eltávolodni tőlem, és persze a kezem elhúzom, jobb a békesség alapon.
Professzor véleményére aprót bólintok, Szélvész viszont besértődik.
Szerencsére Professzor jobb diplomata, mint Balar forrófejű öccse.
Halkan sóhajtok.
- Tudjátok szerintem ez valahol szokás dolga is. Aki a Chrima családba születik, az így nő fel, természetes neki, hogy kap becenevet, ragadványnevet, és kiváltság, hogy azon szólítják, szólíthatják. Mi - itt Professzorra pillantok - máshogy cseperedtünk. Professzor valószínűleg szereti a nevét, gondolom ezért kérte, én szólítsam azon. Tudod, Szélvész, ez nem mindenkivel van így, a szülők néha igazán ki tudnak tolni a gyerekeikkel. Én is szeretem a nevem. Sőt! - Apró szünetet tartok. - Balar is kérte, hogy szólítsam Pléhsuszternek, és mesélt a becenevekről, hogy ki miért kapta. Nem azért hívom Balarnak, mert... mert nem engedte, hogy a családi nevén szólítsam, hanem mert nekem nagyon tetszik a neve, a hangzása, szerintem illik hozzá - lágyan elmosolyodom. - Mondjuk úgy, olyan kiváltság ez nekem, mint az, hogy Blain Fatimának szólítja Árnyékjárót.
Hogyan mondjam világosabban?
Szerintem ebből mindenki érthetett valamennyit.

Balar nem mozdul a fal tövéből, így kicsit kényelembe helyezkedem.
Rámászni nem fogok csak úgy, hát van énnekem büszkeségem!
Nem kért gyógyítós puszit, hát nem kért... Majd kér máskor.
Ennek ellenére nem duzzogok, könnyedén kezelem a dolgot és érdeklődve hallgatom, amit a párbajról mesél.
- Értem. Ezt azért jó tudni. Megnyugtató.
Elnevetem magam.
- Akkor lényegében én is legyőzhetlek téged párbajban, akkor is ha te viszel be több találatot, ha elég elszántan küzdök? Ezer és egy módja? Mondj egy példát! Lehet olyan is, ami tényleg megtörtént...
Ez most valóban komolyan érdekel, főleg az után, hogy Szélvész azt mondta odalent, Balar engem nem hívna ki, máshogy éreztetné a neheztelését. Van némi elképzelésem, hogy hogyan, de attól még a párbaj téma is izgalmas.
Egymásra mosolygunk, bár látom, hogy húzza magát valamin. A tippem az, hogy a gyógypuszin. Vélhetően nem elég macsós dolog. Legszívesebben kuncognék, de igyekszem fékezni magam, ennek ellenére  tényleg szórakoztat a dolog valahol. Rá meg ráfér, hogy néha húzzam kicsit. Más úgyse meri megtenni vele.
Nem véletlen az sem, hogy mégsem négykézlábazom oda mellé. Tessék! Ha nem kell a gyógypuszi, akkor övé a lehetőség, áll neki a zászló, kapja össze magát és tegye meg ő a következő lépést. Nekem ez fért most hirtelen bele, arcvesztés nélkül, ahogy azt Balar mondaná. Meg persze az, hogy direkt húzom. Itt ülök és mosolygok rá és tartok magamnak árnyékot. Mert ügyes vagyok a fura szárnyaimmal. Bizonyám!
Balar persze nézi a mutatványomat, látom a szemei mozgását. Jó lenne tudni, mire gondol, nagyon jó lenne.
De legalább most először, mintha inkább érdeklődve nézné az extra végtagomat.
Jó, tudom én is, hogy elsőre szokatlan, de nem csúnya. És nem érzem magam torznak miatta.
Bólintok a szavaira.
- Nem tudom, mármint az immunitást. Van egy különleges aurája, ezt érzem, egyfajta illata, tényleg, most ahogy mondod, valóban pézsma, de én nem találom kellemetlennek. És azt hiszem, örül neki, hogy nem. Végtére is, igen, azt hiszem a Chrima családban egy ilyen adottságot mindenki megtanulna fegyverként használni, de mégis, azt hiszem, Árnyékjárót zavarja, hogy azok is visszahőkölnek tőle, akiket nem akarna megrémíteni. Rossz érzés lehet. Gyanítom, Professzor is immunis rá. Azt hiszem, nagyon szeretik egymást.
Nézem, hogy Balar mosolyog. Szeretetteljes mosoly, a nővérére gondol, meg a rumlira, de akkor is...
Aki vadállatnak tartja őt, biztos sosem láthatja ilyen pillanatokban.
- Szét. Rohant volna egy szál csatabárdban, hogy segítsen neked. Szélvész is ugrott azonnal, Professzor is. Tényleg úgy csinálták, ahogy előre mondtad. Jó, hogy semmi extra nem történt. Te meg majd elmolyolsz az új ajtóval, Pléhsuszter. - Kacsintok rá. - Gyanítom, a sarokvasak is letörtek, igaz, még nem láttam a kárt.
Arra, hogy mennyi fügepálinkát akar inni a nővére megvonom a vállam.
- Talán nem, mert azt mondta, szeretne velem egy igazi csajos beszélgetést.
Mókásan forgatom a szemem, de valójában kíváncsi vagyok, Hasfelmetsző mit akar.
Arra elkomolyodva bólintok, hogy Szélvész nem lát közelre. Lehet vannak más tulajdonságai, amik ezt némileg ellensúlyozzák, de azért lehet, hogy bizonyos helyzetekben zavarja.
- Egyszer talán majd kipróbálhatjuk. Valamikor.
Lassan ingatom a fejem.
- Nem. Én neked hittem. Hiszek. És, ezt tudva, jó, hogy meséltél Cassandráról.
Lehet, hogy rosszabbul érintett volna, ha Szélvésztől hallok róla először, ráadásul ilyen módon. Sőt! Biztos.
Valószínű, hogy akkor rákérdeznék Balarra. Sőt! Az is biztos!
Figyelem, ahogy sóhajtva feltápászkodik, mint aki nem szívesen mozdul meg. Megáll előttem, a kezét nyújtja.
Leeresztem a szárnyam, és megfogom a kezét, talpra állok, most alig egy ujjnyira vagyunk egymástól. Felmosolygok rá.
Vissza az elejére Go down
Pént. Dec. 28, 2018 3:13 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- A genetikádat például – mosolyog Szélvész. Utána vállat von, könnyedén. – Igazából még sosem próbáltam szobrászkodni, de mégis mi lehet azon olyan nehéz. A szobor már benne van a kőben, csak le kell verni a felesleget.
- Nagyon ügyes – bólint Professzor. – Tudna portrét faragni. Az más kérdés, miféle teremtményre fog az a portré hasonlítani.
- Csakazért is fogok Aicháról portrét faragni – feleli Szélvész nevetve – és akkor majd nem győztök ámuldozni.
- Vagy szörnyülködni – biccent Professzor.
- Vagy. – ért egyet Szélvész. – De nem maradtok közömbösek, az biztos.
Szélvész végül elengedi Aicha kezét, és tesz is fél lépést arrébb. Éppen hogy fél lépést.
Utána vállat von, közönyösen, szinte lemondással.
- Se én se más nem fog kényszeríteni – mondja érzelemmentesen. – Ha téged nem zavar, hogy kívülállónak fogunk tekinteni, engem sem. Neked lehet, hogy ez egy ostoba hóbort, nekünk kétszáz éves hagyomány, és aki közénk akar tartozni, annak alkalmazkodnia kell. Vagy, ahogy mondtam, lehet kívülálló.
Karba fonja a kezeit.
- Négyszemközt mindenkit úgy szólítasz ahogy akarsz és ahogy eltűri, de a többiek előtti beszéd más. A kimondott szavaknak súlya van. Ha mondjuk engem Vilminusnak szólítasz a családtagjaim előtt, azzal elhatárolod magad tőlük. Jelzed, vendég vagy, nem pedig oda tartozol. Amikor Blaint Professzornak nevezem, a név mellett azt is mondom, ez a neolita a családom, és kész vagyok ölni érte vagy meghalni a védelmében. Ha ő Vilminusnak nevez, azzal azt is mondja, én nem vagyok a családtagja, és nem biztos benne, hogy hajlandó fegyvert emelni az oldalamon. Pléhsuszternek ezeket el kellett volna mondania.
Professzor nagyot sóhajt.
- Ennél ez jóval összetettebb, rengeteg kivétellel a szabály alól. És nem biztos, hogy ezekkel kellene Aichát terhelni, mikor csak pár napja érkezett, és a közös teázóvezetésen kívül más kötelékről beszélni nem lenne illendő.
- Szabály – morogja Szélvész megvetéssel. – Csak azért vannak szabályok, mert néhányaknak nehezére esik leírt magyarázat nélkül felfogni miről van szó. Még nagyszájú is érti és érzi ezt, pedig nála kevésbé Chrima még nem volt a családban.

Kezdem egyre nehezebbnek érezni a szemhéjam. Fáradt vagyok és álmos, kegyetlenül álmos. Eddig tartott ki a rokonok érkezése okozta adrenalin. Igazság szerint az elmúlt napokban, mióta a madárka érkezett, nem alszom annyit, mint kellene, és most, hogy a pereputty itt van, még ennyit se fogok. Amikor meg végre eltakarodnak, megérkezik a papamadárka és flottája. Csodás lesz.
Elmosolyodom a nevetésére. Tényleg kedves hangja van. Elfojtok egy ásítást.
- Volt példa versszavalásra. A kihívott fél eldönti, hogy melyik vers legyen, és a család épp elérhető tagjai előtt mindketten elszavalják. Akár fejből, akár olvasva, nincs különbség. A jelenlévők meg eldöntik, ki volt a jobb. Ugyanígy volt már főzőverseny, adott idő alatt adott ételt ki tud jobbra elkészíteni. De lehet patkódobálás, céllövés, farkasszemnézés, bármi, amivel össze lehet mérni a tehetséget, hozzáértést, fegyelmet. Szélvésszel egyszer játszottunk olyat, hogy megtámadtunk egy bandita-tábort, és ki öl többet. Ezt egyébként Mikal és Tahasshi is csinálta párszor, mikor rajtaütöttek a karavánon. Ki nyilaz le többet a támadókból.
Lehet ezt nem kellett volna említenem. Burokban nőtt fel, a versenyt gyilkoló gyerekekről nem biztos, hogy tudni szeretne. Mindegy, megesett, visszavonni késő.
Igazából ahogy a nap megvilágítja a madárka szárnyát amit maga elé emel, túl sokat nem látok belőle. Túl fényes. A körvonalai megvannak, és azt is látom, ahogy megint felfénylik a szeme. Kezdem sejteni, hogy nála nem a düh, hanem az öröm váltja ki. Már-már eufórikus öröm, nem csak a szimpla jókedv. Érdekes dolog ez a neolita szem, el nem tudom képzelni, anatómiailag hogy működik, azt pedig még kevésbé, hogy mi a bánatnak tervezték bele a fajtánkba. Értelme nincs a pózoláson kívül, hátránya annál inkább. De főleg az érdekel, hogy lehet a madárkának ennyire de ennyire szép szeme ilyenkor.
- Ha nem érzel késztetést, hogy menekülj tőle, akkor elég egyértelműen immunis vagy rá. És igen, a Professzor is immunis. És igen, nagyon szeretik egymást. Arról meg lehetne beszélni, kit mennyire érint kellemetlenül a nem rejthető genetika. Nem, nem a szárnyadról beszélek – vágom ki gyorsan, mielőtt megint összebalhézunk ezen. – Hasfelmetsző szeme például. Mindig macskaszerű, és kötöttek bele ezért párszor. Orákulum szárnyai, amikkel siklani is csak éppen tud. Pár hete láttam egy nőt, akinek kitinlemezei voltak a testén. Láttam olyat, akinek szó szerint lófeje volt.
Megrázom a fejem, és nem említem a termetem, a hangom, a sebhelyem, amik nem közvetlen neolita genetikák, de okoztak már problémát.
- Persze, hogy zavarja Árnyékjárót, hogy mindenki fél tőle, még azok is, akiket szeret. Részben ezért is tréningel minket Duncan a feromonok tolerálására. De attól még érzi, mikor megrezzenek és biztos fáj neki. De mit tehetek. Nem tudatos.
Mosolyogva bólintok.
- Legalább lesz mit csinálnom a vízvezeték után. Rossz esetben felrakok egy függönyt ideiglenesen.
Csak mosolygok azon, ahogy a reakciójukat a baj jelére leírja. Igen, pont ezt vártam tőlük. Tény, hogy a bolond nővérem rászánhatott volna félmásodpercet a kilincsre, de hazudnék ha azt mondanám, meglepett. Én valószínű a fürdőlepedővel se bajlódtam volna. Már csak azért se, mert bárki is támad, megpillant egy fegyveres de pucér férfit, egy pillanatra le fog sokkolódni, ami lélektani előnyt ad nekem. Hasfelmetsző ennél azért szemérmesebb. Nem sokkal, de szemérmesebb.
Arra bólintok, hogy beszélni akar vele. Várható volt. Meg fogja kérni, hogy megnézhesse a szárnyait. Ha nem egyezik bele, akkor valószínű elkábítja, és úgy vizsgálja meg, és sose fog beszélni róla senkinek, legkevésbé nekem.  Mert ha rájövök…
Tehát az én szavam többet ér Szélvészénél. Jó. Átment ezen a próbán.
Felkelünk, fogom a kezét, és rám mosolyog, közvelen közelről.
Eddig voltam türelmes.
Szabad kezemmel ismét végigsimítok az arcán, majd picit feljebb emelem az állát.
Utána (hacsak valamiből arra nem jutok, hogy nem akarja, netán direktben tiltakozik) lehajtom a fejem, hogy leküzdjem a maradék távolságot, és összeérnek az ajkaink. Végre.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 29, 2018 1:51 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Szélvészre pillantok. Azt ugyan eltalálta, hogy macskaféle vagyok, de pontosan nem tudta megmondani, hogy miféle. A madarat eltalálni meg nem kell akkora talentum. Az égre! Hát szárnyaim vannak!
Azért elmosolyodom.
Sőt, Professzor megjegyzésére elnevetem magam. Nem tehetek róla, annyira jól jön ki.
Szerencsére Szélvész is nevet, nem sértődik be.
De nyilvánvaló, hogy nem szobrászkodik, az előbb csak szédíteni próbált.
Végül szerencsére elengedi a kezem, nem kell kirángatnom a markából és fél lépést hátrál is.
Lehet, hogy ez tőle a maximum, de ez mondjuk már talán elfogadható, ha ehhez tartja magát, Balar talán nem pörög be. Mégis a testvére.
Ugyanakkor láttam, hogy nézett a városban azokra a férfiakra, akik túl közel jöttek hozzám. És volt akire nem csak nézett.
Eszembe jut a fickó, aki megcsavarta a tollaimat.
Szélvész, lenyugodnál?
A hangom komolyabbra vált, és a szárnyaim kicsit megemelkednek.
Gőzöm nincs, most min sértődött be és kire? Hiszen őt a nevén nevezem, Szélvésznek, Professzor maga kérte, hívjam Blainnek, de a többieket is a ragadványnevükön hívom, kivéve Balart, és igen, nekem nagyon fura őt Pléhsuszternek neveznem.
Nem tehetek róla. Talán mert arról a hideg és kemény fémek jutnak eszembe, a Balarról meg ő maga, a mosolya, a pillantása ma, kint az utcán, mikor megpusziltam az ujjbegyét…
Vagy épp az a baja? Az a gondja, hogy én úgy hívom Balart Balarnak, ahogy Professzor árnyékjárót Fatimának? Az lenne a gondja, hogy hozzájuk hasonlítottam magunkat?
Professzor persze gyorsan kapcsol. Igazán rendes.
A pillantásom Szélvészre villan.
Én most felmegyek – mondom egyszerűen, de közben azért eszembe jut Hasfelmetsző is, ezért így folytatom – Aztán majd mikor Hasfelmetszővel beszélgetünk, közben megvitathatod a fivéreddel, hogy nekem kit hogyan kell szólítanom és miért.

Látom Balaron, hogy fáradt. Éjjel ő szokott tovább ébren lenni, és ma nem volt alkalma pihenni, sőt igazán az előző napokban sem. És ahogy kinéz ma sem nagyon lesz, hiszen itt a családja, és láthatóan mindegyik élénk.
Ezt jó tudni, hogy mire készüljek, ha Szélvész netán kihívna. Eléggé felizgatta magát.
Balar az ikrek nyilazós versenyét említi. Meg kellene ütköznöm rajta, valahol belül meg is ütközöm, bár az már kezd leesni, hogy a fiúk, vagy úgy általában a Chrima gyerekek egészen más normák szerint nőnek fel. Bizonyos szempontból. De van amiben olyanok ők is, mint bárki más.
Azért remélem, nem az utolsó fajtát választja. De versmondásban ki mernék állni.
Próbálok kicsit tompítani, de azért esélyes, hogy rákérdez majd, mi történt.
Bár ki tudja, most mintha beérné azzal, hogy csak bámul rám.
Igaz, eddig nem látta, hogy napernyőként is tudom használni a szárnyamat. Adel ezt mókásnak tartja, de volt már, hogy lehevert az árnyékába, bár igazából a kis unokaöcsém nagy kedvence ez a mutatvány. Ajsaa szányad! Ezt szokta követelni. Ő olyan természetesnek veszi, mint a családban senki más, és neki engedem meg, hogy belekapaszkodjon, mikor totyog.
Vajon mikor láthatom?
Ahogy eszembe jutnak megint arany színűbe fordulnak a szemeim. Érzem. Ugyanúgy érzem ezt, mint azt, mikor elpirulok, tükör nélkül is tudom.
Balar pedig csak néz, szinte megbabonázva.
Rámosolygok.
Nem, nem érzek. Érzem, hogy van egy bizonyos aurája, de nem rándulok össze, ha egy méternél közelebb van. Nem tudom, miért van ez. Én Árnyékjáró előtt nem találkoztam még senkivel, akinek tudottan ennyire erős… kisugárzása, vagy feromonjai, ahogy te mondod, lett volna. És ha nem mesélsz előre róla, akkor Árnyékjáróról sem tudnám. Talán sejteném, hogy van valami ilyen képessége, de nem tudnám biztosra.
Lassan bólintok.
Hát igen. Pedig mi neoliták már megszokhattuk volna, hogy időnként furcsák vagyunk. De mintha a külsőnket még mindig az emberekhez mérnénk, legalábbis bizonyos szempontból.
Sóhajtok.
A lófej… ugye nem tényleg olyan, mint a lovaké? Csak mondjuk kicsit hosszúkásabb arc, ugye?
Az tényleg nagyon fura lenne. Mert hogyan beszélne? És hogyan enne? És hogyan csókolna meg valakit?
Önkéntelenül is Balar szájára vándorol a pillantásom, de nem nézem hosszan. Alig két szívdobbanásnyi ideig.
Igen. Gondoskodott róla, hogy ne unatkozz – felelem és bólintok.
A függönyre nem szólok semmit. Egy-két napra éppen megteszi, kopogni azon is lehet.
Balar mosolyog. Ez alapvetően jó jel.
Akármit is intéztek Árnyékjáróval, most már rendben van a dolog, így én is kezdek megnyugodni. Igaz, lehet, hogy Mikal még neheztel, de az majd kiderül. Ha gondja van, csak szól. Valahogy csak megtudom.
Balart nem lepi meg, hogy Hasfelmetsző beszélni akar velem, és engem sem, erről volt már szó közöttünk. Hát, remélem vele jobban mennem majd a dolgok, mint Szélvésszel. Tényleg szeretném, ha kedvelnének, de legalább elfogadnának.
Balarnak nem mondom meg, hogy az öccse kívülállónak mondott, csak vendégnek…
Mindegy.
Nem tudom…lehet sértette, mikor rájött, hogy… nos, igen.
Azt hiszem, rájött.
De nem bánom.
Megfogom Balar kezét és ő talpra segít. A szemébe nézek, még mindig mosolyogva, mikor felemeli a másik kezét.
Majdnem úgy simogatja meg az arcomat, mint korábban az utcán. Majdnem. Csak most az ujjai az a végén a bőrömre simulnak, kicsit megemeli az állam.
Közelebb hajol. Talán a szemeimet akarja közelebbről látni? Már észrevettem, hogy tetszenek neki ilyenkor, mikor finom aranyfény kúszik rájuk.
De még közelebb hajol, az ajka a számhoz ér.
Elfelejtek levegőt venni, ahogy finoman megcsókol.
Lassan és könnyedén, hogy legyem időm tiltakozni, és nem szorít, hátrálhatnék is akár.
De nem akarok.
Picit fordítok a fejemen, ahogy óvatosan visszacsókolom, szinte vigyázva, mintha törékeny lenne. Pedig ő aztán messze van a törékenytől. Vagy talán mégsem. A szíve az az, azt hiszem.
Finoman, óvatosan simítom meg az alsó ajkát a számmal. Jó az íze. Sejtettem, hogy jó lesz. Izgalmas íze van.
Kicsit megbillenek, pedig én nem ittam fügepálinkát. Érzem, hogy az arcom kipirul, a jobbom még Balar kezében, de a balom a derekára vándorol. Megsimítom az oldalát, belekapaszkodom az ingébe a nadrágja széle felett.
Rásóhajtok a szájára, és egészen picikét megnyalintom. Megízlelem újra.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Dec. 29, 2018 10:11 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Szélvész állkapcsa jól láthatóan megfeszül, mint aki komoly indulatokkal harcol. Láthatóan nagyon nem tetszik neki amit hallott. Végül csak leül, és oldalra néz, mintha a konyha lényegesen érdekesebb lenne, mint bármi itt.
- Maradjunk inkább a Vilminusnál.

Gondolkodom, mikor tudnék alváshoz jutni. Ha most rögtön nekiesek a vízvezetéknek, Vulfiussal talán egy óra vagy kettő alatt végzünk. Egy függöny felrakása az ajtó helyére negyed óra. Mindkétszer komplikáció nélkül számítva. Viszont a fáradtság miatt érdemes legalább egy további órát rászámolni. Azaz három óra felett. Fenebele. Az sok idő.
- Nem fog kihívni. Ezek a fajta párbajok csak a családon belül élnek, és ne vedd rossz néven, de te nem vagy család.
Még, teszem hozzá magamban, de ezt nem akarom kimondani. Szerintem ő is sejti, hogy ez már csak idő kérdése.
- Ha kihív, az fegyveres lenne, én pedig átvállalom, ami csúf és fájdalmas vereség Szélvésznek, mindegy mit tesz.
Felröhögök. Szélvész nagyon fel tudja fújni magát kis hülyeségeken, és akkor napokig duzzog. Sebaj, legalább nem rontja itt a levegőt, és a madárka se fog megbánást érezni, hogy nem őt választotta, ha így viselkedik.
- Ne tévesszen meg Szélvész külseje, csak kölyök. Talán hat évvel több Mikalnál. Még nem nőtt be a feje lágya. Most nyifog, holnapra elfelejti. Ha meg úgy látod, komolyan megsértődött, csak mond amit hallani akar és ő maga ismeri el, hogy ostobaság volt felszívnia magát.
Nem akarom megkérdezni, mivel bosszantotta fel. Mert esetleg beavatkoznék. Márpedig meg kell tanulnia kezelni az enyémeket, ha tényleg közénk akar tartozni. Bár így belegondolva sosem mondott ilyesmit, csak én feltételezem, hogy szeretne közénk tartozni. Ha mégsem, az érdekes helyzet lesz. Sőt, ha továbbviszem a gondolatot… ha én elvárom, hogy vegye fel a mi szokásainkat, akkor ő is elvárhatja ugyanezt. Vagyis amit pár napja, nem emlékszem pontosan mikor mondott, hogy az apja nemest csinálhatna belőlem, most már határozottan fenyegető jelenésnek hangzik. De csak nem. Elég gonosz dolog lenne a madárkától, még ha valahol jogos is.
- Immunis vagy- biccentek. – Kisugárzás, jelenlét, feromonok, mindegy minek nevezzük, az izzadtságának a szaga okozza. Árnyékjáró próbálja visszafogni amennyire lehet, gyakorlással és a testhő megfelelő szinten tartásával lehet picit kontrollálni, de sosem teljesen. Az illatszerek meg… a feromon szagát elnyomják, de a hatását nem. Na meg ő „hivatalosan” a családi orgyilkosunk, nem eregethet parfümfelhőt maga körül, mert észreveszik a jelenlétét túl messziről.
Ismét bólintok.
- A lófejűt jó öt éve láttam, és nem csak hosszúkás arca volt, hanem tényleg lőszerű pofája. De láttam olyat, akinek kimondottan oroszlán arca volt, és olyat is, akinek az arca pikkelyes volt és előre nyúlt jó harminc centire. Emellett nem voltak ajkai, csak hegyes fogai.
Ez utóbbi kettővel Homárral közös ügyekben találkoztam. Az előbbi a piacon próbálta elfogni a szökött szolgának vélt embert, a másik a sivatagban kapott el minket és vallatni próbált. Nem jött be nekik.
- Részemről örülök, hogy nincs olyan fejem, mint egy gyíknak. Vagy egy medvének. Négylándzsás mondta valamikor, hogy ez akkor fordul elő, ha több generáción át azonos genetikát próbálnak párosítani. Ha mondjuk minden ükszülőd, nagyszülőd és szülőd lógénekkel bírt, akkor az ilyesminek nagy az esélye. De ha peches vagy, előjöhet csak úgy is.
Ha engem kérdeznek, az ilyen kölyköt születése után vízbe kellene fojtani. Hisz milyen élete lenne? Mindenki torzszülöttként kezeli, és csak akkor juthat bármire, ha elég erős azt kiverekedni magának. A neoliták többsége pedig nem elég erős ehhez.
- Nem baj. Kicsi ár ez azért, hogy számíthatunk rá a bajban. Felőlem összetörhet bármit, amíg hajlandó vérét adni érted. Azt nem mondom, hogy nem üvöltöm le és nem fogom hetekig piszkálni és a kilincs használatát magyarázni neki.
El is mosolyodom a gondolatra. Bizony meg fogom neki mutatni, hogy működik a kilincs. Nem csak neki ér engem piszkálnia.
Utána jön, amire magam sem tudtam, hogy ennyire vágytam már.
Fogom a kezét, tartom az arcát, érzem a karját a derekamon, belélegzem az illatát, ízlelem az ajkát.
Nem menekül, nagyon is együttműködik, még a szám is megnyalja.
Kezem az álláról a tarkójára vándorol, beletúrok a hajába, majd ismét csók, de ezúttal nem fogom vissza magam. Nem okozok fájdalmat, de határozott vagyok, magamhoz húzom, kezem végigsimít a tarkójától a válláig, majd egy könnyed mozdulattal végighúzom a kezem a szárnyán is. Nem az általa intimnek nevezett részen, annál távolabb, és nem is túl erősen, de azért érezhetően. És nem, nem kérek rá szóban engedélyt.
Egy részem kicsit sajnálja, hogy nem kaphatom fel is vihetem rögtön a szobám felé, de nagyobb részben nem bánom ezt. Van amire érdemes várni, érdemesebb fokozatosan haladni, már csak azért is, mert nem tudhatom, mennyire volt őszinte a háremben történtekről. Ha ott tényleg bántották, rákényszerítették valamire amit nem akart, akkor pláne nem árt nagyon óvatosnak lenni testileg és lelkileg egyaránt.  Ha meg igazat mondott, akkor majd rámszól, hogy túl óvatos és lassú vagyok. Izgalmas lesz.
Vissza az elejére Go down
Vas. Dec. 30, 2018 7:21 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Látom, hogy Szélvésznek nem tetszik, amit mondtam. Csak épp azt nem tudom, melyik része miatt zabos. Vajon az a baja, hogy azt hiszi nem tisztelem a Chrima hagyományokat? Vagy azt hiszi, nem fogadom el őket? Vagy nem fogadom el Balart, vagy nem tisztelem eléggé? Vagy inkább az, hogy azt, hogy Balarnak szólítom, ahhoz hasonlítottam, ahogy Professzor Árnyékjárót Fatimának hívja négyszemközt. Talán az a baja, hogy rájött, visszautasítottam őt a fivére kedvéért?
Mikor azt kéri, szólítsam Vilminusnak, azzal azt jelzi, hogy akkor ő semmibe se fog engem nézni? Vagy inkább azt kéri, hogy legyen ő is olyan fontos nekem, mint Balar?
Dühében néz félre? Elutasításból? Vagy sértett büszkeségből?
Nem akartam megbántani.
Nem tehetek róla, hogy úgy érzek Balar iránt, ahogy… És nem tudom megmondani, máshogy lenne-e, ha Szélvészt ismertem volna meg előbb. Az is lehet, hogy ha fordítva állt volna a helyzet, ha ő van itt, akkor most csak sima alkalmazott lettem volna és épp leesett állal, aranyként ragyogó szemekkel bámulnám a betoppanó fivérét. Ez sem kizárt. Sőt, esélyes. Nem tudom.
De talán kár is ilyesmin töprengeni.
Halkan sóhajtok.
Szélvész…
Mást nem mondok, bocsánatkérő pillantást vetek a többiekre, mielőtt a tetőre indulok.

Fura is lenne egy óra alatt – felelem csendesen.
Nem veszem rossz néven. Hiszen még Balart sem ismerem túl régen. Igen, milyen finom megfogalmazása ez annak, hogy egy hete sincs, hogy először találkoztunk.
A folytatásra viszont a homlokom ráncolom.
Át lehet ilyesmit vállalni?
Gyanítom, hogy Balar ilyen esetben tényleg elkalapálná az öccsét, és igazság szerint nem tudom, abban mi lenne a jó Szélvésznek. Se fizikai győzelem, se erkölcsi.
De azért akkor is meglep.
Tényleg átvállalnád?
Természetesen nem azért kérdezem, hogy ebben a tudatban akkor provokáljam Szélvészt, nem akarom őket összeugrasztani, de meglepett, nem is kicsit.
Ugyanakkor a nevetése meg is nyugtat, valahogy érzem, hogy nem az én kérdésemen nevet, hanem maga elé képzeli a jelenetet. Ő biztos humorosabbnak látja, mint én, lévén én alig ismerem a családját, és kevéssé tudom elképzelni a reakcióikat.
Elmosolyodom azért, tetszik, ahogy nevet.
Aztán lassan bólintok.
Tényleg idősebbnek néztem húsz évesnél. De ezek szerint még növésben van. Lehet, hogy nem is lesz olyan sokkal alacsonyabb nálad – mondom és a hüvelyk- és mutatóujjammal nagyjából öt centit mutatok.
Aztán halkan sóhajtok.
Azon tört ki a műbalhé, hogy Szélvész furcsállotta, azt hiszem, hogy Balarnak hívlak, Professzor meg mellém állt, mondta, hogy örülne, ha őt Blainnek szólítanám, gyanítom, alapvetően szereti a nevét… aztán megjegyezte, hogy négyszemközt Fatimának hívja Árnyékjárót. Szélvész a hagyományokkal jött, hogy az ostobák nem tudják betartani, minek szabály, ki kit hogyan szólíthat… mintha.. nem is tudom…
Balarra pillantok.
Előadta, hogy az kiváltság, hogy a ragadványneveitek szólíthatlak titeket, és azt jelenti, hogy befogadtok és én is elfogadlak titeket… és emlékszem, hogy mondtad, hogy hívhatlak Pléhsuszternek is, mire azt mondtam, tetszik a Balar. Most meg…
Csak egy pillanatot gondolkodom, mert jobb, ha tőlem tudja.
Azt mondtam, nem azért szólítalak Balarnak, mert nem engedted, hogy a családi néven hívjalak, hanem mert nekem nagyon tetszik a neved hangzása, mert szerintem illik hozzád, és azt mondtam ez nekem olyan kiváltság, mint az, hogy Professzor a nevén szólítja Árnyékjárót.
Kicsit elpirulok.
Az utolsó mondat lehet kicsit erős volt, de nem akartam, hogy tovább nyomuljon.
Nyelek egyet, Balar szemeit figyelem.
De ettől függetlenül… mielőtt lemegyünk és tőlük hallod, én szeretném elmondani, hogy ha a családoddal beszélek, én olyan néven említelek nekik, amilyenen te akarod… de ha ketten vagyunk… bár néha hívlak Pléhsuszternak is, de számomra az a fémekhez kapcsolódik, a mechanikához, a… nem is tudom.  Nincs senki más ismerősöm, akit Balarnak hívnának, nem is volt, de nekem tetszik ez a név, van benne valami… és erről az jut eszembe, amikor megvédtél, mikor helyretetted a tollaimat, az első reggel, vagy a rózsák és a rajztömb, az ahogy épp átöleltél, mikor a fivérem meglátott minket. Az, amilyennek én látlak…
A hangom elhalkul.
Aztán lassan bólintok.
Remélem, tényleg megnyugszik az öcséd, és hogy a többiek nem látnak bele abba elutasítást, amit mondtam.
Komolyan hallgatok, majd aprót bólintok.
Nem tudtam, hogy immunis vagyok.
Tényleg nem. Nem találkoztam még olyan képességgel, mint Árnyékjáróé.
Halkan elnevetem magam.
Részemről én is örülök. – Teljesen őszinte vagyok. Valóban okozna némi gondot, ha az arca állatszerű lenne. – Gondjaid lennének például a röfisült evésével, pedig készül odalent.
Aztán elkomolyodom.
Őszintén? Vannak rosszabb dolgok, mint a szárnyak. Annál is rosszabbak, mint a röppképtelen szárnyak. Egy olyan arccal oda a beszéd képessége, az evés máshogy megy, és nehéz…
Majdnem kimondom, hogy nehéz csókolózni. De tényleg az. Nem egyszerű az élet úgy.
Értem?
Pislogok kettőt.
Hiszen én lent voltam velük. Hasfelmetsző Balar miatt rohant volna fel. Azt hiszem. De most így hirtelen nem tudom…
Azért megnézném majd, ahogy a kilincsről magyarázol Hasfelmetszőnek.
Azt hiszem, az nagyon mókás lesz.
Ettől felvidulok, könnyed lesz a szívem, jobb a kedvem.
Azt hiszem, ez látszik is rajtam.
És erre csak rátesz, mikor Balar a kezét nyújtja, pedig egészen pontosan tudja, hogy minden további nélkül talpra tudok állni egyedül is. Igaz, a szobájában is felsegített, miután a gyakorlatokat megmutatta.
Van benne valami, határozottan, és mikor így néz a szemembe…
És nem csak néz.
Lágyan csókol, finoman, mintha csak kérdezne valamit, és én felelk.
Néma párbeszéd, de érti, a válaszomat. Nem húzódik el, erős keze az államról a tarkómra vándorol, ujjai a hajamba túrnak.
Akkor reggel rájöttem, hogy tetszik Balarnak a hajam, most ujjra ezt érzem, ahogy érinti.
Nekem is tetszik ő. A magassága, az ereje.
Közelebb mozdulok hozzá, lábujjhegyre és picit neki is dőlök a mellkasának, a derekát simítom, a hátát. Jó érzés. Izgalmas érzés.
Határozottabban csókol, mélyebben. Újra megízlelem. Finom, tényleg. Olyan, mint a szabadság. Édes és fűszeres és vad.
A keze a tarkómról lefelé simít, a vállamra, aztán tovább. Érzem, hogy a szárnyamat simogatja.
Nem rándulok hátra, nem tiltakozom, nem húzódom el. Olyan finoman érint, mint még senki más. Olyan érzés… repülni tudnék tőle.
Belesóhajtok a szájába, aprót nyüsszenek, forróság támad a hasamban, az arcom kipirul, és nem, nem a félelemtől. A szemeim egész biztosan aranyszínben pompáznak.
Vonakodva húzódom el, levegőt kell vennem. A szívem kalapál, enyhén szédülök, még mindig Balarba kapaszkodva közelről mosolygok rá.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 31, 2018 2:42 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- A kihívott féltől át lehet vállalni, a kihívótól nem. Nem veretjük meg egymással a rokont – vigyorgok. Persze lehet provokálni abban a tudatban, hogy majd kihívnak valaki meg átvállalja, de aki ezzel próbálkozik lehet meg fog lepődni.
- Ha Szélvész vagy bárki a brancsból elkezd téged provokálni, majd amikor eldurransz sértődötten kihív párbajra, átvállalom. Már ha gyorsabban szólok, mint Árnyékjáró. Úgy érzem ő is átvállalná. De nem hiszem, párbajozni legfeljebb magunk között szoktunk, esetleg ha hivatalos ügyben. Mint amikor párbajra hívtam az őrt, ha kételkedik a szavamban. Nem vagyok nemes, de mint a Chrima család tagja, párbajképes az igen. Van erről valami kitétel a jogban.
Igazság szerint tudnom kellene a pontos nevét és számát a törvénynek, főleg, hogy immár van nulla feletti esélye, hogy tényleg párbajoznom kell, ha felbukkannak a háremből. Mindig Orákulumra hagytam ezeket, ő imád poros fóliánsok fölött görnyedni és magolni. Királyok hetedik törvénykönyve, tizenharmadik passzus, Kereskedőházak joga elégtételre. Vagy valami ilyesmi. Még Négylándzsás nagyapja soksok pénzt fizetett ezért a jogért, és harminc évente szintén sokat fizetünk, hogy ez a jog megmaradjon.
A főnemességgel, mint király, hercegek, ilyesmik nem párbajozhatok, de az általuk kiállított bajnokkal igen, az alacsonyabb rangúakkal viszont gond nélkül. Már csak azért is tudnom kellene ezt, mert a családból csak Kétcsapás, Hasfelmetsző és én bírjuk a jogot. Lehet el kell majd néznem a könyvtárba hamarosan, és betanulni ezt. Bár nem hiszem, hogy a madárka ellenezné a garamentesi közkönyvtár meglátogatását.
Csendben hallgatom a nézeteltérés okét, és igen, értem. Pontosan értem, Szélvész min szívta fel magát. És nem mondhatom, hogy nincs igaza. De azt se, hogy van, és ez nehézzé teszi az ügy elmagyarázását. Annak örülök, hogy hajlandó úgy szólítani engem ahogy a többiek elvárják egy családtagtól, de ennél kicsit árnyaltabb a kép.
- Először is, Szélvész egy kölyök, és mint minden kölyök, hajlamos érzelemből reagálnia mikor gondolkodnia kellene. Szélvésznek ezek a hagyományok nagyon fontosak, és nem csak azért, mert ebben nőtt fel és forrófejű kölyök aki elitnek hiszi magát miattuk.
Azért fontosak neki, mert úgy véli, ő fogja követni Kétcsapást a család vezetésében, és az ő dolga lesz ezek betartatása. Az öreg valószínű visszavonul tíz-tizenöt éven belül, és átadja a vezetést valakinek. Elég jó esély van rá, hogy Szélvésznek, és a kölyök mindent meg is tesz, hogy méltó legyen rá. Csakhogy forrófejű. A szabályok azért vannak, mert az újak, mint Professzor volt anno, honnét máshonnét kellene kitalálniuk. De amíg valaki nem családtag formálisan, nincs ezeknek jelentősége. Hogy Professzort kioktatja, abban igaza van, de rád szólnia baromság volt. Egyrészt honnét tudnád, másrészt mégis miért lenne rád mindez kötelező. Nem vagy tagja a Chrima családnak és nem is tudhatjuk az akarsz-e lenni.
Ha minden ilyen szépen megy tovább, egy nap, mondjuk egy év múlva, miután mindünket megkérdezett és rábólintottunk, Kétcsapás el fog veled beszélgetni a Chrima családról. Elmondja a kötelességeket és kiváltságokat, és utána megkérdezi, akarsz-e Chrima lenni.

Igen, egy év reálisnak hangzik, hacsak össze nem balhézunk és el nem költözik. De miért tenné. Mint látjuk, meg tudjuk beszélni a problémákat, még ha ordibálunk is kicsit előtte. Meg összetörünk ezt-azt.
- Bármit felelsz is, nem lesz hátrányod belőle és nem várja senki, hogy feladd a tieiddel a kapcsolatot. Ha pedig igent mondasz, el fogja mondani azokat a dolgokat is, amiket csak családtagok tudnak rólunk. – elvigyorodom – Mint például hol tanultam úszni. Onnantól elvárás lesz, hogy legalább a többiek jelenlétében mindenkit a becenevén szólíts, mint ahogy nyíltan én is a kapott beceneveden foglak hívni. De addigra érteni is fogod, mit jelent ez és miért fontos. Addig nem számít. Úgy szólítasz mindenkit, ahogy megengedik. Ha Professzor szeretné, hogy Blainnek hívd, tedd azt. Ha engem Balarnak akarsz hívni, nem tiltakozom. Végülis ez a nevem, és örülök, hogy tetszik neked.
Ha pedig nem akarsz csatlakozni, az is rendben van, Hasfelmetsző férje se akart.

Nem teszem hozzá, hogy végül ez vezetett a halálához is, én nem vagyok olyan barom, mint Hasfelmetsző.
Picit elgondolkodom, mit lehet kezdeni a bolond öcsémmel. Kis elmélkedés, és adom is a használati utasítást hozzá.
- Szélvész nem hülye, csak forrófejű és lusta gondolkodni. Valszeg már rájött, hogy felfújta magát ok nélkül, de ha megnyúzzák se ismeri be. Vezérnek készül, és a vezér nem engedheti meg magának, hogy tévedjen, mert akkor az olyanok, mint Nagyszájú szét fogják szedni minden jövőbeli döntését. Két lehetőséged van. Konfrontálódsz vele, kiprovokálsz egy bocsánatkérést amit meg fogsz kapni, ugyanakkor a továbbiakban nem fog kedvleni és kerülni fog téged amennyire lehet. A másik megoldás, mindketten úgy tesztek, mintha ez nem történt volna meg. Te győztél, neked van igazad, mindketten tudjátok, de nem mondjátok ki. Így barátok lesztek és mindig számíthatsz rá, mert hálás, hogy nem dörgölted az orra alá. Te döntésed, melyik verziót akarod.
Bólintok az inhumán neolita fejre, tényleg sok baj van vele, de nekem nem éri meg ragozni a dolgot. Se nekem se neki nincs állatfeje, és ez nekem elég.
Látom meglepi, hogy érte ragadtak fegyvert. Persze, hisz nincs gyakorlata, nem látja, hogy itt a taktika és az érzelmek ellentétes döntést szültek, de az enyémek a taktikát választották és őt védték.
- Érted bizony. Gondolj bele, ki maradt hátra védeni téged. És kinek a felesége volt potenciálisan veszélyben, amire reagáltak.
Hagyom kicsit, hogy átgondolja, de aztán csak elmagyarázom.
- Árnyékjáró a tetőn, onnét hallják a zajt. A logikus és érzelmi alapú döntés, hogy mind rohannak, hátrahagyva téged, mert te vagy aki a legkevésbé érdekli őket, nem? Ehelyett a leggyorsabb elindul felderíteni, a lassú, hiába neki a legerősebb a kötődése a bajban lévő felé, hátramarad, hogy védjen téged. Hasfelmetsző pedig pont félúton, logikusan a csetepaté felé megy. Egy pillanatra se gondold, hogy a teaházat védeni maradt Professzor. Ha arról az oldalról is jön támadó, azt idebent akarjuk tudni, lehetőleg a folyosón, ahol csak egyesével tudnak jönni, nem pedig körbevenni, mint a vendégtérben tehetnék. Na meg ha idebent ölünk, az könnyebben tagadható, mint ha az ajtóban tesszük ezt.
A kilincs vs Hasfelmetsző tényleg mókás lesz. Vigyorgok is rá. Vajon mit fog elsőnek a fejemhez vágni? Hm. Erről eszembe jut, hogy vagy ügyelnem kell rá, hogy a madárka ne a hátam mögött legyen, vagy nem ugorhatok félre.

Az idő undorító dolog. Vannak pillanatok, mint amikor Hasfelmetsző a nyakamon dolgozott, amik örökkévalóságnak tűnnek, pedig szeretnék gyorsan túl lenni rajtuk.
És vannak az ilyen pillanatok, amiket órákig szeretnék nyújtani, de véget érnek hamarabb, mint egy lélegzet. Nem, mintha nem lehetne megismételni, de az első csók mindig különleges, mindig rendkívüli élmény. Számomra ez az a pont, amikortól nem csak ismerősök vagyunk, hanem össze is tartozunk. Mindegy, mi történt korábban, mennyire fogtuk egymás kezét, hány liter vért ontottam érte, eddig csak a védencem volt. De ez most megváltozott.
Ahogy hozzámér, amilyen hangokat kiad, kénytelen vagyok lassan kibontakozni az ölelésből, mert omlik össze az önuralmam, és nagyon nem szeretném elrontani a dolgokat, mert rossz helyre nyúlok. Ráadásul nem attól félek, hogy ellök mert rossz helyre nyúlok. Hanem attól, hogy nem.
Aztán, ahogy a regényekben lenni szokott, összeomlik a pillanat, mikor észreveszem a sziluettet az ajtóban. Hasfelmetsző áll ott, ki tudja mióta, nem túl kedves arckifejezéssel, de legalább rendesen felöltözve. Látom rajta, hogy igyekszik moderálni magát, halkan hallom a dorombolását is, ahogy próbálja csillapítani az indulatait.
Eltávolodom, de nem engedem el a madárka kezét, lássa csak a nővérem, hogy mi a helyzet.
- Te  – bök rám –  nyomás megszerelni a vizet. Árnyékjáró is zuhanyozni akar.
Megadóan bólintok, és indulnék, mikor fejével a madárka felé int.
- Szeretnék veled beszélni. Most.
Sóhaj, elengedem a madárka kezét, rámosolygok, hogy ne aggódjon, minden rendben lesz, utána megyek, hogy összeszedjem Vulfiust és megcsináljuk végre a vizet. Utána meg aludni akarok. Még ha a madárka nélkül is.

Hasfelmetsző, mikor ketten marad Aichával közelebb lép, majd beszélni kezd, láthatóan nehezére esik, hogy viszonylag civilizált maradjon.
- Két dolgoról szeretnék beszélni. Az első. Gondolom tudod, van egy unokatestvérem, akinek szárnyai vannak, de veled ellentétben alulfejlettek és sérültek. Szeretnék segíteni rajta, de a szárnyas neolita ritkaság, és akit elértem, se mind akart együttműködni. Azt kérném, hogy engedd meg nekem, hogy megvizsgáljam a szárnyaid, hátha tanulok valamit, amivel segíthetek az unokatestvéremen. Nem ígérhetem, hogy kellemes lesz, mivel végig kell fogdosnom, de nem fogok szándékosan fájdalmat okozni, se sérülést. A vizsgálat után ugyanolyan leszel mint előtte, erre a szavamat adom, és cserébe bármit megadok, amire képes vagyok.
A másik… kevésbé kellemes.
– halkítja le a hangját, hátha Balar még a közelben van. – Lehet Pléhs… Balar nincs tisztában vele, de ő nagyon fontos nekünk, és sokunk igen aggódik érte, hogy ostobán felesleges kockázatokat vállal a csatatéren. Részben ezért is lett pont ő ideküldve. A jelenléted pozitív változás lehet a számára, és talán kicsit megfontoltabbá teszi. Éppen ezért, ha olyat teszel, ami ezt veszélyezteti, annak következményei lesznek. Ne érts félre, megértem, ha nem működik közöttetek, megértem a szakítást, de azt nem értem meg, ha megcsalás, nyilvános megalázás, ilyenek történnek. Ha így alakul, az összes Chrima vadászni fog rád és mindenkire akivel törődsz, és jobb, ha imádkozol bármely istenhez amiben hiszel, hogy ne én legyek az, aki megfog. Értjük egymást?
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 31, 2018 7:47 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Azért ez jó szabály. – Bólintok komolyan. – Az úgy nem lenne tisztességes.
Elképzelem, de csak egy pillanatig, hogy kihívok bárkit és ráküldöm Balart. De nem! Az nem lenne fair. Egyáltalán nem. Balarral szemben sem. És ha én nem tehetem ezt, akkor más se tehesse! Ez azért fontos. Tehát ez a szabály is jó.
Azt hiszem, végül is nem provokálni akart. És annyira nem is sértett meg. Inkább csak furcsa volt, de még meg is érteném. Csak a végén, nem is tudom… Mintha duzzogna. Vagy ahogy azt odamondta, hogy akkor őt meg szólítsam Vilminusnak, mikor előtte pont a családi becenevek fontosságát ecsetelte.
Halkan sóhajtok.
Mindegy. Remélem, Szélvész lenyigszik, hogy nem vette komolyan a szívére csak picit a büszkesége csorbult. Legfeljebb.
Én tényleg nem akartam megbántani.
Arra eszmélek, hogy Balar a jogról beszél.
Párbajképes vagy? – kérdezem hökkenten. De bólintok. Biztos nem mondaná, ha nem úgy lenne. – Azért, ha elfogadod a tanácsomat, apámnak ezt ne mondd meg az elején. Lehet, hogy először kissé ideges lesz, de valahol érthető, ha belegondolsz… De amikor megismer, akkor lenyugszik majd.
Aztán persze elmesélem, hogy mi történt lent. Gondolom, majd a többiek is elmondják a saját verziójukat, de mégis szeretném, ha Balar tőlem hallaná először. Nem azért, mert széípteni akarom a dolgokat, erről szó sincs. Inkább csak nem akarom, véletlen sem, hogy olyasmit gondoljon, hogy titkolózom előtte.
De úgy látom, Balar egész jól fogadja a dolgot. Nem söpri félre, nem esik nekem, inkább magyarázatot ad.
Csendesen hallgatom végig egész addig, míg azt mondja, nem tudhatjuk, akarok-e a Chrima család tagja lenni. Itt kicsit összepréselem az ajkaimat. Hát tudni talán nem tudom… csak érzem, ugye… De ahogy folytatja kezdem úgy hinni, hogy az, hogy tagja lennék a Chrima családnak némileg többet takar annál, mint hogy Balar párja leszek-e.
Az jó, hogy azt nem. A szüleimet , a családomat… nem tagadnám meg őket. Nem azt érdemlik tőlem.
De gondolom, ezt ő is látta, hiszen találkozott a fivéremmel. Bármit is gondol róla amúgy, azt nem mondhatja, hogy Adel nem törődik velem, hogy nem vagyok neki fontos, nem szeret, vagy nem hoz áldozatot értem is… pedig már van saját családja.
Értem. A többiek előtt. És négyszemközt? – kérdezem halkan.
Örülnék, ha négyszemközt Balarnak hívhatnám, utána is. Tényleg tetszik a neve, és valahogy sokkal meghittebb ezt kimondanom, mint a Pléhsusztert.
Meglepve pillantok rá.
Hasfelmetsző férje nem csatlakozott? Lehetett úgy a férje, hogy nem volt családtag? Felajánlottátok neki, de nem élt vele? Miért?
Arra, amit Szélvészről mond, csak bólintok. Aztán lágyan elmosolyodom, mert Balar szavaiban ott van, hogy nekem ad igazat. És ha ő ezt így gondolja, akkor esélyesen a többiek is. És lényegében nekem ez ellég.
Ugyanakkor valamire felfigyelek.
Ő akar lenni a következő Chrima-vezér? Nálatok nem úgy van, hogy a legidősebb fiú örökli az apja tisztségét?
De még ha nem is így van, Szélvész hogy hagyhatja számításon kívül Balart?
Téged nem vesznek számításba?
Valóban meglep, hogy mind engem védtek. De ahogy magyarázza, úgy logikus.
Halkan sóhajtok.
Nem gondolták, hogy párbajoztok… te és Árnyékjáró. Tudni akarták, nem támadás érte-e a Kimérát. Én meg… én nem gondoltam támadásra. A tető felől nem. De talán azért, mert tudom, hogy a palotában most, ha jól számolom csak négyen tudnak repülni. A király, az öccse, a herceg, egy testőr talán és egy háremhölgy, aki viszont hattyú, nem ragadozó. Az uralkodó vagy a herceg nem ereszkedik le odáig, hogy ilyen ügyet intézzen. A testőr egymaga kevés. A tető felöl szárnyas támadást nem várnék. Inkább hogy csáklyákat dobnak fel és köteleken felkapaszkodnak… vagy ha valaki tud falat mászni…
Visszavigyorgok, szerintem egyetértünk, hogy a kilincs bemutatása jó móka lesz. Csak azt remélem, hogy láthatom majd!

Fogalmam sincs, mennyi idő telik el. Azt tudom, hogy nem kapkodunk. Én sem, ő sem.
Most jó lenne, ha mára már semmi dolgunk nem lenne, ha mindent elfelejthetnénk, én biztos élvezném.
Legszívesebben ott maradnék, hozzá simulva, érezve a teste melegét, a kezeit a szárnyamon.
És igen, tudom mit mondtam, azt is, hogy nem kérdezte meg… De ahogy végigsimogatott, volt abban valami, valami nagyon őszinte.
Lassan húzodom el.
Balart nézem, a szemeit, a száját. Az álla kemény vonalát, a nyakába hulló fekete tincseit, amik valahogy kiszabadultak a a bőrszalag szorításából. És persze a torkát is, a nyakán keresztbefutó sebhelyét. Nem taszít. Ahogy a hangja sem rémít el. De mindig eszembe jut, milyen kevésen múlhatott… És akkor most nem ismerhetném.
És az is, hogy mégis itt van!
Kicsit elfordítom a fejem és adok egy aprócska rövid puszit a heg szélére, aztán valóban hagyom, hogy Balar elhúzódjon.
Aztán észreveszem, hogy valahova mögém néz, a lépcsőfeljáró felé. Valaki bizonyára áll ott.
Balar hátrébb lép, de még fogja a kezemet. Picit megszorítom az ujjait, de már hallom is Hasfelmetsző hangját felcsendülni.
Valahol bírom, ahogy parancsolgat Balarnak.
Amit nekem mond, az kérés, és már korábban is kért. Visszamosolygok Balarra és hagyom, hogy menjen.

Hasfelmetsző közelebb jön. Látom, hogy eléggé feszült, de azért nyugodtan beszél, nagyon összeszedetten.
Igen. Orákulum. Balar mesélt róla. Illetve…
Hirtelen nem tudom, mennyit mondjak. Halkan sóhajtok.
Rendben.
Komolyan nézek Hasfelmetsző szemébe.
Megvizsgálhatod a szárnyaimat, Hasfelmetsző. Meg is foghatod őket. Sőt, segítek, amiben csak tudok, megmutatom, hogyan mozgatom, ilyesmit, amit szeretnél. És… és ha vannak kérdéseid, igyekszem mindenre válaszolni. Azt is megmutatnám, hogyan repülök, de itt a Kimérában az kissé feltűnő lenne… bár ha lentről az udvarból emelkedem és csak a tető szintjéig, talán az is valami. A többi miatt ki kellene mennünk a városon kívülre.
De ha azt szeretné, akkor szerintem végül is az is megoldható.
Tényleg szeretnék segíteni és Balarnak is megmondtam, hogy engedni fogom a vizsgálatot és amiben tudok együtt is működök.
A másik? – kérdezem én is halkabban, már már suttogva.
Gondolom, most jön a beszélgetés csajos része, ahol közli, mit érdemel az a bűnös, aki bántja az ő imádott öccsét.
Nem mintha bántani akarnám. Vagy nem mintha Árnyékjáró nem hívta volna fel a figyelmemet arra, mennyire haragudnának ha… És akkor finoman fogalmazok.
Hasfelmetsző nem fogalmaz ennyire finoman. De teljesen nyugodtan és civilizáltan beszél. És végtére is nem tudom elítélni azért, amit mond, sőt, még csak nem is neheztelek rá. Igazából meg sem lep.
Lehet. Lehet, hogy valóban nem tudja, vagy nem meri hinni. De Balar, Pléhsuszter – mondom ki most a családi nevét könnyedén – nagyon szeret téged, Hasfelmetsző. Az egész családot. Sokat mesélt rólatok.
Halkan sóhajtok, bólintok.
Észrevettem. Már amit mondasz. Igazából nem csinált semmi különöset. Az történt, hogy egy fickó rám szállt a piacon pár napja, elkapta a szárnyamat… Balar leütötte. Ennyit láttam. De pár történetet mesélt is. Azt is, hogy te mentetted meg az életét. A gyorsaságod, a tudásod.
Nyelek egyet, megfogadtam, hogy megköszönöm.
Köszönöm, Hasfelmetsző.
Komolyan nézem őt.
Ez így tiszta. Gondolom, nem sokat néztek ki belőlem így elsőre. Egy ficsúr. Volt háremhölgy. De nem az én stílusom, hogy megcsaljak bárkit. Vagy megalázzam. Akármi is lesz, de ettől biztosan nem kell tartanotok.
Felemelem az állam.
Pléhsuszter fontos nekem. Nem akarom, hogy baja essen. Szóval igen, értjük egymást.
Lassan elmosolyodom, miközben Hasfelmetsző szemeibe nézek.
Tehát… mit szeretnél látni, vagy kérdezni?
Vissza az elejére Go down
Hétf. Dec. 31, 2018 8:44 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- A régi feljegyzések szerint volt pár visszaélés, ezért lett ez bevezetve. Ez sem tökéletes, de melyik rendszer az – vigyorgok. – Egyébként meg ha azt akarod, valakit verjek össze, szólj nyugodtan. Nincs ellenemre. De azért nem bánnám, ha családon kívüli lenne.
Szélvész. Én meg azt hittem, Hasfelmetsző fog duzzogni valamin, erre Szélvész fújja föl magát. De legalább ez azt jelenti, nem nyomul tovább. Nem mintha túl sok esélye lett volna a madárkánál, nem is tudom, miért ragaszkodtam ennyire ehhez a teszthez. Szélvész akármilyen jól néz ki és akármennyire sima beszédű, egyértelműen nem élete párját keresi. És én azt keresem? Tudja a fene. Ahogy Négylándzsás mondta, a jó kapcsolat mindig „csak még egy napig” tart. Erre lehet tervezni. Arra nem, hogy ötven év. Annyi időt nem lehet belátni. De holnap… bármi gond is lesz holnap, majd együtt megoldjuk.
- Megsértődött. Ne vedd zokon, hívd továbbra is Szélvésznek, és tégy úgy, mintha ez az egész nem történt volna meg. Ezt tanácsolom.
Rajta múlik megfogadja-e, de mivel ismerem Szélvészt, talán érdemes lenne hallgatnia rám. De persze nőből van, ebből következően úgyis azt fogja csinálni, amihez kedve van.
Felröhögök.
- Miért, gondolod kihívna? Ígérem, nem bántom, ha így történne. Egyébként meg nem ezzel szoktam kezdeni a bemutatkozást. A család sok pénzt fizet a jogért, hogy legyen három párbajképes tagunk. Én vagyok az egyik, érthető okból. Egyébként meg az, hogy párbajképes vagyok, nem inkább jó dolognak kellene, hogy legyen a szemében? Hogy ezzel is az átlag zsoldos csőcselék felett állok?
Látom, hogy megrándul az arca, mikor családhoz tartozásról beszélek. Gondolom azt hitte, ez kötelező, ha a közelemben akar lenni. Nem az. Nem kényszerítünk senkit, hogy elfogadja a szokásainkat, mint ahogy arra sem, hogy valaki adja fel a kedvesét, csak mert mondjuk nem ért egyet a Chrima módszerekkel.
- Persze hogy nem. Senki nem vár tőled ilyet, de volt már, aki azt hitte, a hozzánk csatlakozás minden korábbi kötelék elvágását kell jelentse. Ezért mondom el. De ezekről úgyis bővebben fog mesélni Kétcsapás, mikor aktuális lesz.
Részemről nem értem, hogy merülhet fel ilyesmi bárkiben.  Számunkra az ideális verzió, ha a két család egyesül. Persze ez nem szokott történni, mert általában mindkét család ragaszkodik a saját nevéhez, hagyományához, egyik se akar beolvadni a másikba.
- Ez még nagyon odébb van, de négyszemközt maradhatunk a Balarnál.
Karbafonom a kezem.
- Felajánlottuk, de nem akart csatlakozni. Nem értett egyet a rabszolgakereskedelemmel, se azzal, ahogy a gyerekek nevelése folyik nálunk. – megrázom a fejem. – Ocsmány ügy volt. Jól gondold meg, tudni akarod-e, lehet nem tudnál utána ugyanúgy nézni ránk.
Felröhögök ismét, teli torokból. Ezt nagyon mókásnak tartom. A legidősebb fiú örökli… Hát persze.
- Nem, mi nem vagyunk ficsúrok. Nálunk a legalkalmasabb kapja a feladatot.
Komolyra vált a hangom.
- Annyi hagyományunk van ezzel kapcsolatban, hogy csak a született Chrimák lehetnek családfők. Ezzel Professzor és Nagyszájú ki is esik. Orákulum habár okos és talán érdekelné, de nem elég határozott, nem tud döntést hozni, és akkor sem szereti vállalni érte a felelősséget. Hasfelmetszőt láttad milyen, ennyire labilis valaki nem lehet vezér, Árnyékjárót meg nem érdekli a dolog. Maradunk én és Szélvész, mert az ikrek túl fiatalok. Na most én még a teázót se akarom vezetni, gondolod szeretnék egész nap a család ügyeivel foglalkozni? Teljesen kizárt. Szélvész marad mint egyetlen jelölt, ráadásul ő az egyetlen, aki tényleg akarja is. Meg persze Nagyszájú, de őt aztán senki nem támogatná, még ha eltörölnénk a született Chrima szabályt is. A vezért legalább a család kétharmadának el kell fogadnia, és Szélvész, ha kicsit komolyodik, szerintem jó vezér lesz.
Jól van, csak megérti, hogy vita ide, sértődés oda, Szélvész is, a többiek is igen komoly hangsúlyt fektettek az ő védelmére. Egy év, esetleg picit több, és a madárka is része lesz az ilyen megmozdulásoknak, tudni fogja, mikor mire hogy reagáljon. Ahogy Duncan mondaná, olajozott Chrima harci masina.

A pillanat jött, kihasználtuk, elmúlt, meg fogjuk ismételni, sőt, fel fogjuk javítani, de nem most, Hasfelmetsző most akar valamit. Amihez engem távol akar tudni. Gondolom szárnyat akar vizsgálni, esetleg fenyegetni, hogy jól bánjon velem. Pont, ahogy én fenyegettem anno a férjét. Remélem, a madárka komolyabban veszi, mint Jorn vett engem. Súlyos hiba volt, és drágán megfizetett érte.
Mindegy, lemegyek, hagyom őket mókázni.
Első lépésként arra gondolok, ránézek Shannarira, de aztán rájövök, nem kellene, szabadidőt kapott, nem kellene ilyenkor zaklatnom.
Úgyhogy lemegyek a pincébe, megnézem a piacra szánt szolgákat. Ahogy látom, nem olyan vészes a dolog, mint hittem, két-három nap alatt rendbe szedem őket. Enni is kaptak közben, és jól idomítottak, nem koszolnak és nem keresik a szabadulást, tudják, azzal csak még rosszabbá tennék a sorsukat.
Megyek Vulfiusért. Szólok neki, hogy szedje össze a szerszámokat, és indulunk a vízvezetékhez. Mikal is felbukkan, látni akarja, hogy épül fel, így hárman esünk neki. Mivel magyaráznom is kell, jó fél órával tovább tart a dolog, mire fülig gépzsírosan előkerülünk, úgyhogy Mikallal sorsot húzunk, ki zuhanyzik először. Mert persze a többieknek nem mondjuk még meg, hogy kész van.

- Köszönöm – feleli Hasfelmetsző egyszerűen. – A repülést is megnézném, de nem ma, inkább holnap, és a vizsgálatot is akkor ejteném meg, ha nem bánod.
Miután végigmondja a fenyegetést, függőleges csíkká szűkült pupillákkal figyeli Aicha reakcióját, válaszait.
A köszönetre csak biccent, aprót, mint akinek nem igazán számít. Mikor Aicha kimondja, hogy „értjük egymást”, mint a macskáknak, egyik pillanatról a másikra megváltozik Hasfelemtsző viselkedése, arckifejezése, tartása.
Az eddigi hűvös, mégis ingerült távolságtartása féktelen jókedvvé és vidámsággá megy át, széles vigyorral, villámgyors mozdulattal próbálja megragadni meg Aicha mindkét kezét.
- – rikkant fel. – Akkor én most innentől teljesen családtagnak kezellek, ha tetszik ha nem – nevet.
- Árnyékjáróval itt akarjuk hagyni kicsit a fiúkat és lemennénk piacozni, venni vásárfiát az otthoniaknak, meg elverni pár tucat aranyat csak úgy a mókáért. Akarsz velünk jönni? – kacsint – Vagy kérnem kell valamit Árnyékjárótól, hogy elkábítsunk és úgy vigyünk? Különben is, hátha valaki beléd köt megint és akkor verekedhetünk is kicsit.
Vissza az elejére Go down
Kedd Jan. 01, 2019 1:09 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Azt hiszem, érdekes lehet a családi levéltárotok – jegyzem meg. Aztán kerekebbre nyílnak a szemeim. – Ühm. Értem. Ha akad valaki, akiről úgy érzem ráférne a dolog, de komolyan, ígérem, neked szólok majd.
Mástól ez csak valami vicc lenne, poén, de biztos vagyok benne, hogy Balar komolyan gondolja. Véresen komolyan.
Az viszont láthatóan meglepi, hogy Szélvész sértődött be rám, azt hiszem, erre nem számított. Mondjuk, én sem terveztem.
Szélvésznek szólítottam utána.
Sóhajtok.
Remélem, megnyugszik. Kínos lenne csak némán kerülgetni egymást. Nem akartam megbántani.
Ennek ellenére úgy érzem, sikerült, pedig nem volt célom. Ugyanakkor azt sem akartam, hogy tovább próbálkozzon. Se Balar orra alatt, se a háta mögött.
Nem tudom, lehet, hogy nem tenné, ha szimpatikusnak talál – felelem és elmosolyodok. – Végtére is a maga módján Adel is egész normálisan vette, hogy veled élek. Ráadásul pont azt látta, ahogy átöleltük egymást. Nem igazán hitte, hogy csak úgy… Szóval, láttam rajta, hogy úgy gondolja, van köztünk valami.
És azt hiszem, nem is tévedett olyan nagyot.
A kérdésre bólintok.
De. Lényegében igen. És csak hogy közöljem, nem vagy zsoldos csőcselék. Én sose tartottalak annak, egy pillanatig sem.
A hangom is komoly, a tekintetem is. Valahogy, hiába tudom, mivel foglalkozik, hiába a történetek, hiába láttam saját szememmel is verekedni, de számomra ő mégsem csak egy harci gépezet. Nagyon nem.
Balart nézem, a halványzöld szemeit, és észreveszem, hogy látja a meglepődésemet. Nem tudtam eltitkolni, talán nem is akartam.
Ez… – mély levegőt veszek – azt hiszem, jó, hogy elmondod. Igazság szerint mikor hirtelen megjelenik a családod, az elég lehengerlő tud lenni. Egy véd- és dacszövetség, az átlagtól eltérő szokásokkal… Ha nem meséltél volna róluk, lehet, hogy én is megijedek és azt hiszem, hogy amolyan mindent vagy semmit alapon működnek. Működtök.
Megrázom a fejem, mintha most már látnám, hogy butaság lett volna ezt gondolnom.
Halkan sóhajtok.
Azt hiszem, érdekel, de nem most azonnal. Majd. Előbb még, nem is tudom… mivel az előbb azt mondtad, nem kötelező, gondolom más lett végül a baj, nem csak ez. De nem tudom. Előbb még , előbb szeretnélek jobban megismerni. És… – lassan elmosolyodom, kicsit el is pirulok. – Köszönöm, Balar.
De aztán majdnem nyelvet öltök rá, mikor azt mondja, ők nem ficsúrok.
Hát hivatalosan immár én sem vagyok az. Ami persze nem jelenti, hogy az apán nem tudna belőlem azonnal újra azt csinálni. Vagy akár Balarból is. Ficsúrrá emelési joga van. De mindegy. Egyszer pedzettem ezt Balarnak, de nem ugrált, hogy őt, őt! Egyébként én nem bánom, nem gond egyáltalán. De azért jó tudni, hogy van lehetőség, ha egyszer valami miatt kellene.
Értem. Szóval te azért nem jöhetsz szóba, mert nem akarsz a családi ügyekkel molyolni. Bár ki tudja, mi lesz tíz-tizenöt év múlva. Lehet, hogy Mikal lesz a góré, kiüti Szélvészt a nyeregből.
Amit mondok, az csak félig vicc. A kamasz Mikal valahogy ma, azt hiszem, sokkal inkább felnőtt módra viselkedett, mint Szélvész.

Biztos vagyok benne, hogy Hasfelmetsző meglátott minket. De nem érdekel, nem zavar, nem bánom.
Szégyellni meg pláne nem fogom. Különben is csak csókolóztunk, annál többet nem láthatott. Ennyit be kell vennie az érzékeny gyomrának.
Balar minden további nélkül indul lefelé, gondolom utána fog nézni a vízvezetéknek. Meg akarta már javítani, csak a családja korábban érkezett.
De nem is baj… illetve…Ez a csók, ez nem olyasmi, amiről ne esne még később szó köztünk. Vagy nem is szó, inkább újabb csók. Majd. Igen, nem is olyan soká.
De meglepett. Ha kérdezték volna, nem ilyennek gondoltam az elsőt. Nem ilyen jónak, ennyire édesnek és felkavarónak… és persze nem hittem, hogy fényes nappal esik meg, idefent a tetőn, miközben a családja odalent vár.
Vagy épp idefönt.

Ahogy te szeretnéd – felelem udvariasan, de több ez mint udvariasság. Kedvesség is. Tényleg szeretnék segíteni. Orákulumot még nem ismerem, de valahogy mégis kedvelem. – Ba… Pléhsuszterrel kell majd beszélned, mert ki kell mennünk a sivatagba. Kelet felé van az a kisebb magaslat, addig…
Ott találkoztunk Adel karavánjával is.
De a fordulat igazából akkor következik be, mikor azt mondom, megértettem.
Hát hogyne érteném. Ahogy elmondta, hogy nem fog hibáztatni, ha netán kiderülne, hogy Balarral mégse működik, de megbeszéljük, és úgy megyünk külön, úgy tette hozzá, hogyha összetöröm a testvére szívét, ha elárulom, akár azzal, hogy megcsalom, akár bármi más módon, főleg ha ezzel valami veszélyesbe vagy netán végzetesbe hajszolom, akkor le fog vadászni.
Imádja az öccsét. Nem hibáztatom érte. Sőt. Megértem.
Főleg azok után, amit Balar ma mondott. Hogy egy szívlövést esélyesen túlélne, de azt, ha nekem esne bajom, azt nem biztos. Azt hiszem, komolyan mondta. Nem az a fajta férfi, aki ilyesmivel tréfálna.
De úgy látom, Hasfelmetszőnek is csak annyi kellett, hogy elfogadjam, és kimondjam, értem, hogy mik a feltételek.
Láthatóan, megkönnyebbül, a feszültsége eltűnik és máris túláradóan vidám.
Gyanítom, tényleg nagyon ideges volt, hogy mi fogadja majd itt, és ki.
Megragadja mindkét kezem és én nem húzom őket vissza az érintése elől. Elmosolyodom.
Nekem nincs vele gondom, Hasfelmetsző! – Válik még szélesebbé a mosolyom.
Ha meg Balarnak lesz, majd megvitatják. De valószínű az előbbi csók után, hogy neki sem lesz.És azért mégiscsak jobb ez így. Szélvész duzzogása után pedig kifejezetten jól is esik.
Igen, Balar jól mondta, a többiek mind tudják, hogy abban a vitában én nyertem. Felesleges lenne Szélvésszel kikötni…
Szívesen veletek tartok – egyezek bele azonnal. Bár ugye én lényegében Balar pénzét költöm még, mert jelenleg nincs sajátom. De hát végül is be fog indulni a Kiméra is. Abból lesz bevétel.
Nem, nem hiszem, hogy az jó ötlet lenne… akkor Pléhsuszterrel kellene verekedned. De egyébként… tényleg nem tudom, nem annyira belém kötöttek, inkább csak el akartak húzni-vinni-venni az öcsédtől. Meg…
Elnevetem magam.
Neki meg nem tetszett. De a piacon jó lenne…kellene még ruhaanyag. Szerettek ruhákat nézegetni Árnyékjáróval? Meg – kicsit közelebb hajolok Hasfelmetszőhöz – akarnék még valamit venni… ti értetek a fegyverekhez…
Vissza az elejére Go down
Szer. Jan. 02, 2019 9:02 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Nekem mindig unalmas volt – kuncogok. – Kétszáz év levelezése jelentéktelen dolgokról és egy-két ősöm naplója, amikben nem történik semmi.
Azt hiszem komolyan veszi, hogy megverek bárkit a kedvéért. Tulajdonképpen én se tudom, mennyire volt vicc. Viccnek indult, tulajdonképpen komoly is, mert tényleg hajlandó vagyok verekedni a kedvéért.
- Mondom ne aggódj miatta, majd lenyugszik. Bolond mint mindenki az enyémek közül.
Felhorkanok. Hogy ilyen volt, amikor normális? Kis híján kilövet az íjászaival, és határozottan tuskó? Tényleg sajnálom, hogy nem csaphattam szét közöttük. Azt a két-három vesszőt megérte volna.
- Hát ha ilyen amikor normális, igen érdekes lehet, maikor még puffog is. Különben is, beadtak a hárembe, ahol akár naponta más hálhatott volna veled úgy, hogy nincs beleszólásod a dologba, és azon nyifog, hogy kézen fogva lát valakivel? Tényleg ennyi esze van? Egyébként meg engem nem szoktak szimpatikusnak találni nemesek, főleg amikor a lányuk körül látnak. Ez utóbbit igen széles vigyorral mondom. Teljesen kizárt, hogy a papamadár szimpatikusnak találjon, mikor megpillant összekapaszkodva a lányával. Mert azt esélytelennek tartom, hogy a madárka belátná, amikor megérkeznek az övéi, nem kézen fogva kellene fogadni őket. Esetleg azt hinné, megsértődnék, vagy azt hinném, nem vállal fel, vagy valami hasonló gyöngyszem a női logika repertoárjából. Pedig teljesen megérteném és logikus döntésnek tartanám.
- Zajosak, kitöltik a teret és az idegekre mennek, tudom, nem kell őket bemutatnod nekem. Viszont összetartunk, és együtt képesek vagyunk a homokviharral is szembeszállni.
Aztán meglep, mivel nem akarja tudni mi lett Hasfelmetsző férjével, pontosabban nem most. Pedig biztos eszi a kíváncsiság, de elhiszi nekem, hogy csúf ügy volt, és esetleg változtatná a véleményét rólunk. Főleg persze Hasfelmetsző sara, de Árnyékjáró és Kétcsapás is zsírosan benne volt, velem együtt.
- Van rá kevés esély, de nem túl valószínű. Mikal ugyan komoly és intelligens, de nagyon magának való, a családfőnek pedig sokakkal kell kommunikálnia. Mikal jobban érzi magát egyedül a számszeríjával. Még Tahasshit is csak épphogy viseli el. Tulajdonképpen megváltozhat, de nem hiszem. Meg amúgy se tenne ilyet Szélvésszel. Nagyon szeretné ezt, nagyon komolyan veszi, Mikal nem szúrna így ki vele. Hacsak nem bizonyulna Szélvész valami miatt teljesen alkalmatlannak.

Nagyon nehezemre esik elengedni a madárkát, de Hasfelmetszőnek igaza van, tényleg meg kell csinálni a vizet. De utána hátha kész is lesz az étel, majd alvás.
A francokat. Megyünk kocsmázni. Jól kiszúrtam magammal, ezt csak holnap kellett volna felvetnem. Mindegy, lassan távolodom, egyre inkább elhal a madárka illata az orromban, de az ajkai érintését még sokáig érzem. A tetőlejáróból még visszanézek, kíváncsi vagyok, figyel-e engem, vagy Hasfelmetsző kitöltötte a gondolatait teljesen.

Szerelés közben állandóan visszakanyarodik az agyam a tetőn történtekre. Reméltem, hogy oda ül mellém, mert úgy akartam próbálkozni, de ez se volt rossz. Nagyon nem. Vajon holnap reggel vagy délelőtt, mikor menetrendszerűen ébreszt, mit fog művelni? Vagy lehet, inkább nem jön, mert túl sokan leszünk itt? Kizárt, jönni fog. Erről eszembe jut, hogy rá kell szokom, hogy legyen rajtam valami alvás közben. Mert ha reggel kitalálja, hogy le akar rajzolni, akkor a ruhákat neki kell leszednie. Én meg leszedek róla dolgokat, ahogy ma megbeszéltük, és emiatt biztos, hogy sok izgalmas dolog történne ott, de a portrém elkészülte nem lenne ezek között. Fenntartom, hogy jobb lenne lassabban haladni, de azt is, hogy én ugyan nem fogom leállítani, ha próbálkozik, egyedül a szüzességé az, ami érintetlen marad egyelőre. Rengeteg mindent lehet csinálni így is.
Eh, praktikusabb lenne, ha nem lenne érintetlen, a nők hajlamosak nagyon… érzelmesen állni az első alkalomhoz, ami problémák egész sorát veti fel, mert ha összefekszünk és megbánja, már késő lesz. Persze ott a timsó meg a többi, de az nem ugyanaz.
Olyan szépen elmélkedem ezen, hogy fel is sértem a kezem a csavarhúzóval, Mikal rám is szól.
De legalább végzünk, és működik a zuhany, a sorshúzást pedig megnyerem, így gúnyos mosollyal elsétálok Mikal mellett, és zuhanyozni kezdek. Azon kapom magam, hogy nagyon, de nagyon szeretném, ha a madárka is itt lenne a zuhany alatt. Hidegre állítom a csapot.

Hasfelmetsző felnevet, féktelen jókedvvel.
- Ha szépen kéred, a világ végére is elvisz, nemhogy fél órányira a sivatagba. Én meg megyek veletek, megnézem ahogy repülsz, megvizsgálom a szárnyad, majd gyorsan visszajövök, hogy tudjatok kicsit egymáson csüngeni. Nem kell majd sietni visszafelé, majd mi rendben tartjuk itt a dolgokat.
Láthatóan örömmel veszi, hogy Aicha nem próbálta elkapni a kezeit, bátorítóan meg is szorítja őket.
- Nagyon jó, ha jössz magadtól, nem kell kábítani. Remélem most is el akarnak majd húzni vinni, nem fair, hogy mindig csak Pléhsuszternek jut minden móka. Egyébként ha akarod, nyugodtan hívhatod őt Balarnak előttem. Ha nagyon akarsz, engem is hívhatsz Radzsinának. De tényleg csak ha nagyon akarod. - fintorog.
Végignézi Aichát, a szárnyakon hosszabban elidőz a tekintete.
- Igen, ruha az kellene. Ígértem Orákulumnak felsőket, úgyhogy elmegyünk madam Olgához. És ha már ott vagyunk, neked is csináltatunk pár hacukát.
Madam Olga a furcsább neolitáknak varr ruhákat. Kesztyút azoknak, akiknek három vagy négy ujja van, cipőt a patásoknak, inget, pulóvert, kabátot a furcsa hátúaknak, mint szárnyasok, skorpió-fullánkosak, púposak. Két-három napba belekerül, de jó cucc.

Kíváncsian, félrebillentett fejjel néz.
- Fegyver? Igen, értünk hozzá. Fegyvert vennél?
Vissza az elejére Go down
Szer. Jan. 02, 2019 12:22 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Kicsit meglepve nézek rá.
- Unalmas? Ki tudja, talán mert te már hallottad korábban magukat a történeteket. Gondolom, jó párat elmeséltek neked, vagy példálóztak egyik-másik ősöddel. De azért kétszáz év nem semmi - jegyzem meg -, van olyan nemesi család, ahol nincs ekkora levéltár.
Nálunk van. Illetve inkább könyvtár, de ezt szerintem már említettem Balarnak.
A szemem sarkából nézem, és elmosolyodom.
- Téged kivéve? -kérdezem és felvonom a szemöldökömet. Ugratom, naná, de szerintem érteni fogja.
Adel említésére Balar felhorkan. Van ebben valami kedvesen jópofa is. Balar, aki imád még rá is játszani a veszélyes megjelenésére, a vad aurájára, morog a fivéremre, csak mert az az első percekben a látszat alapján kezelte. Illetve nem egészen az alapján, mert akkor lehet egymásnak ugrottak volna, amit nyilván nagyon nem szeretnék, de akkor is... Tudom, hogy Adel nem éppen baráti módon nyitott, de végül is nem csinált semmi hülyeséget. És semmi sem volt, ami felkészíthette volna a találkozásra. Azt meg még mindig nem tudom, mit mondtak neki a háremről, illetve mit mondtak neki a palotában rólam.
Szóval ahhoz képest egészen normális volt, igen.
- Valóban. Bár velem szemben mindig visszafogta magát.
Szusszanok.
- Egyelőre az tény, hogy beadtak... ahogy az is, hogy rögtön a karaván érkezésekor félrehívott a Napherceg. De az is, hogy másnapra eltűnt a palotából, és én ott maradtam, és... és a többit már tudod. Hidd el én is gondolkodtam a dolgokon, de arra jutottam, hogy ez valami módon politikai játszma is volt. Tudni akarom, anyámtól hallani, de legalább az apámtól, hogy miért tették. Nem hiszem - vagy inkább nem akarom elhinni -, hogy az... hogy arra számítottak volna, hogy, ahogy mondod, hogy minden éjjel más ágyába küldenek, vagy egy éjszaka akár több férfihoz is.
Megrázom a fejem.
- Nem, velem nem csináltak ilyet - sietek elmondani, mielőtt Balar valami mást gondol, és feldühödik -, túl engedetlen voltam, kiszámíthatatlannak bélyegeztek, veszélyesnek akár, nem tudom. Így megúsztam.
Igen, pontosan ez a jó szó rá, azt hiszem.
Az utolsó mondatát nem hagyhatom szó nélkül.
- Tehát szokásod a nemesek lányai közelében tartózkodni? Ez sűrűn előfordul? - kérdezek rá. Mert eddig nem úgy tűnt, mintha ez lenne az általános, de hát ha tévedtem volna, inkább most tudjam meg, ugye.
Bár Balar széles vigyora arra enged következtetni, hogy most kifejezetten az apámra céloz és nem másra.
Lassan elmosolyodom.
- Igazság szerint érdekes társaság, és mivel úgy tűnik kis adagokban kapom őket, egyelőre, így egészen jó.
A mosolyom szélesebbé válik.
Megvonom a vállam.
- Mikal még kamasz, még bőven változhat. vagy akár te gondolod meg magad. Vagy Tahesshi. Egyébként... ha úgy alakul, lehet nő is a családfő? - kérdezek rá.
Mert sose tudni, lehet eljön az idő, mikor egy generációból egy lány lesz a legalkalmasabb. Kíváncsi vagyok, Balar mit gondol erről. Jelenleg természetesen elméleti síkon, hiszen most van elég alkalmasnak ígérkező fiú utód, Kétcsapás válogathat is.

Észreveszem, vagy inkább érzem, hogy Balar vonakodva enged el az öleléséből, és ez már magában jó érzés. Nem testi szinten, most inkább csak úgy egyszerűen jó.
Ahogy az is, hogy a szemem sarkából látom, ahogy a lépcső tetejéről visszanéz.
Fogalmam sincs észrevette-e, hogy figyelem, igyekeztem nem túl feltűnően csinálni.

Hasfelmetsző jókedve ragadós, de amit mond, azért picit meglepődöm.
- Szerintem túlzol - vetem közbe halkan, és picit elpirulok.
De arra már bólintok, hogy megmutassam neki, hogyan repülök. Nem azt mondom, hogy nálam aztán senki nem repül szebben vagy jobban, de azért elég ügyes vagyok, kitartó is, csak kicsit szitálok odafent... de nagyapám szerint a pusztai sasok is.
- Nekem rendben van így - mondom a tervére. És talán nem is baj, ha Balar is ott lesz a vizsgálatnál. Én nem kértem volna, de örülök neki. Egyébként is, már látta a szárnyaimat, meg is érintette őket, sőt, meg is simogatta.
Igaz, gondosan elkerülte a szárnytövek belső oldalát.
Tudom, ez furcsa lehet másnak, és igazából nem tudom, hogy más szárnyas neoliták hogy vannak ezzel, de nekem az a rész elég érzékeny, majdnem olyan, mintha a combom belsejét simogatná, magasan. vagy a melleim oldalát.
Pislogok egyet, igyekszem magam fegyelmezni, hiszen Hasfelmetsző itt áll velem szemben, és ők mégiscsak testvérek. De ő láthatóan nem annyira visszafogott. Az ajánlatára elpirulok.
Balar hogy örülne, ha most ezt látná!
Egyébként nem tudom, hogyan reagálna a nővére javaslatára, hogy maradjunk csak kicsit kettesben a sivatagban és csüngjünk egymáson. Azért megnézném, milyen arcot vágna rá.
A kézszorítást óvatosan viszonozom. A barátság jele. És be kell vallanom, igenis jólesik, hogy a Chrima család láthatóan esélyt ad nekem.
Nem mindegyik tenné meg, még az egyszerű polgári családok közül sem, nem is beszélve a nemesi famíliákról.
Arra csak ingatom a fejem, hogy Hasfelmetszőnek verekedhetnékje van és vigyorgok.
- Én nem tehetek róla, nem provokáltam őket. Ez csak úgy...
Most mondjam azt, hogy azoknak a fickóknak a fele Balartól akart megmenteni? Valószínűleg két másik nő jelenléte nem fogja kihozni random neolita hímneműekből az ostoba állatot.
- Köszönöm - felelem valóban hálásan a javaslatára. - Nehezen áll rá a szám a Pléhsuszterre, de a család előtt igyekezni fogok, Hasfelmetsző. És azt is köszönöm, hogy engednéd a Radzsinát is, de téged Ba... Pléhsuszter is mindig így emleget és így valahogy természetesnek érzem.
De emlékszem, ő maga legelőször Balar Chrimaként mutatkozott be, nem azt mondta: Pléhsuszter vagyok.
A ruha említésére Hasfelmetsző újra a szárnyaimat nézi.
- Mindenem a palotában maradt. Ba... - megint megbotlik a nyelvem, elmosolyodom - Balar azt mondta, megpróbálja majd visszaszerezni a dolgaimat. De annyira nem fontos, hogy kikössön miatta az őrséggel.
Bólintok arra, hogy Orákulumnak is kell pár felső.
- Madam Olga? - kérdezem kíváncsian. - És szépen dolgozik? Megbízható?
Komolyan bólintok.
- Ajándék lenne. Ha találnék olyat, ami megfelelő. Leginkább olyan kékes fémből lévőt. Kardot, tőrt, vagy dobótőrt.
Nem mondom, kinek szánom, de szerintem Hasfelmetsző magától is ki tudja találni. Vagy rákérdez, ha akar.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Jan. 03, 2019 10:49 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Ebbe eddig nem gondoltam bele, vajon tényleg azért tartom unalmasnak a levéltárat, mert hallottam már a sztorikat? Nem hiszem. Sokkal inkább azért, mert nagyrészt kereskedelmi egyezményekről szól, amik között elvétve akad egy-egy odavetett érdekesebb mondat.
- Igazad lehet – felelem ettől függetlenül. Neki újdonság, nekem megszokás, tehát van rá esély, hogy tényleg igaza van. – Majd megkérem Kétcsapást, hogy benézhess. Nem ígérem, hogy az első látogatásnál engedni fogja, de előbb-utóbb valószínű igen. Túl sok családi titok van azon papírok között, teljesen rendezetlenül. Kell Kétcsapás bizalma, hogy ezekre ráláss.
Igaz, e titkok javarészt elavultak, meg különben is, mit számít, tudja-e ki újította fel az erődítményt százhúsz éve. De mivel ez „hivatalosan” titoknak minősül, mert a felújító ismerheti a gyenge pontokat és nem tudhatjuk, továbbadta-e az utódainak. Szerintem baromság, Kétcsapás szerint stratégia.
- Mikor mondtam én ilyet? – mondom vigyorogva, mániákus hangon. – Pont olyan bolond vagyok mint ők, és ha ezt nem vetted észre, nem figyelsz eléggé.  
Ahogy nézem, nem ért egyet, hogy a testvére viselkedése finoman szólva ostoba volt. Nem baj. Álljon csak ki az övéi mellett.
- Tehát nem bárkinek löktek oda, hanem egy főmuftinak, politikai előnyökért cserébe? Nem tudom, ez jobban hangzik-e. Szeretném hinni, egyszerűen csak azt hitték, a hárem egy elit leánynevelde. Szeretném ezt hinni, de… még én is többet tudok ennél a háremről.
Bólintok. Elhiszem, hogy nem feküdt ott össze senkivel. Arról már vannak kételyeim, hogy tényleg nem történt semmi. Nagyon is hihető nekem, hogy ő volt az, aki lelkesen térdelt, amíg fel nem fogta, mit is művel, utána meg szégyellte magát és soha senkinek nem fog beszélni erről. Nekem se, sőt, főleg nekem nem. De nem baj, ami történt azon már úgyse lehet változtatni, én meg kibírom, hogy óvatosan kezeljem ezt a témát, mind szóbeli, mind gyakorlati oldalról, ha oda jutnánk. Ha pedig mégis kiderülne valami, akkor meg a tudomására hozni, hogy nem tartom őt ettől kevesebbnek.
- Hogyne – röhögök fel, -  mint látod, most is azt teszem. De viccet félretéve – vált komolyra a hangom –  nem elterjedt, hogy egy nemesi háznak elegendő hűbérese van karavánkíséretre. Ezért van a magamfajtának ilyen sok munkája. Mint például a zöldhajú akiről meséltem. De voltak mások is, és meg kell mondjam, némelyik igen szemérmetlen volt, főleg Szélvész jelenlétében. De nem kell aggódnod, ha nekik nincsenek is erkölcseik, az én elveim rendben vannak.
Kínálkoztak fel nekem is, és volt hiszti, mikor elhajtottam őket. A munkát nem keverjük a szórakozással. Arról nem beszélve, hogy ha azután meg kiderül, nem szüzek, simán ráverik a zsoldosra, hogy erőszakot tett rajtuk, az meg győzze bizonyítani, hogy nem is. Ami jóval könnyebb, ha tényleg nem nyúltam hozzájuk.
- Van egy olyan sejtésem, hogy ez tudatos tervezés a részükről. Netán Orákulumtól.
Végülis Árnyékjáró az egyik legijesztőbb, utána Hasfelmetsző jön. Azt igazán nem tudhatták, hogy immunis Árnyékjáró feromonjaira és rögtön megkedveli. Utána jött a két civilizált, már amennyire Szélvész az, illetve három, ha Mikalt is ide számoljuk. Tényleg tervezésre utal, még ha Árnyékjáróval rögtön össze is barátkoztak, Szélvész meg igazi gyökérként is viselkedett.
Bólintok.
- Lehet. De hacsak nem válik valami miatt tényleg alkalmatlanná, én nem fogom elvenni ezt előle. Ő tényleg akarja, és keményen küzd is érte.
Biccentek. Azt hittem, ezt már mondtam, de mindegy.
- Lehet. Hasfelmetsző és Árnyékjáró lehetne jelölt, Hasfelmetsző el is vállalná, de ő se szúrna ki Szélvésszel, meg mindenkinek jobb, ha nem egy ilyen kiszámíthatatlan, labilis valaki hozza a döntéseket. Árnyékjáró meg egyszerűen nem akar családfő lenni.

Visszanézett! Igen, jól láttam, visszanézett, bár próbálta ezt kulturáltan tenni. Helyes, ez azt jelenti, komoly érzései vannak felém. Nem csak jól érzi magát a közelemben.
Vacsora után, kocsmázás előtt csak fel kéne lógni kicsit a tetőre vele. És gondosan bezárni mindkét feljáratot. Meg lerakni egy-egy medvecsapdát is elé, hátha a zárt ajtó nem elég egyértelmű a rokonságnak.

Alaposan kiélvezem a zuhanyt, közben elterelés gyanánt azon elmélkedem, hogyan is működik.
Melyik áttétel hová kapcsolódik, a különleges formájú tömlőhálózat, amit a precízen kiszámított tömegű ellensúlyrendszer juttat fel, és melyik csap melyik vízhőmérsékletet nyitja. Vajon a madárka szárnyai mennyire vízállók? Ha elázik, tud-e repülni? A legtöbb madárnak gondot okoz nedves tollakkal repülni, csak a vízimadarak tollazata zsíros. A madárka pedig nem vízimadár. De még ha az is lenne, vajon lenne-e az a mirigye, ami a faggyút termeli, és amivel kenegetnie kellene? Felesleges kérdés, de legalább rávezet arra, hogy nem kell természetes zsiradéknak lennie, talán lehetne vízállóvá tenni a tollazatát házilag is. Persze minek. Itt nem szokott esni az eső, a zuhany alól meg ki tudja emelni, vagy le is takarhatja valamivel. Tényleg, hogy tudja megmosni őket? Eléri mindenhol? Érdekes kérdés. Azt hiszem, ha el is éri, nem kényelmes, lehet fel kellene… Nem. Még nem ajánlok fel olyat, hogy megmosom a szárnyait. Fenebele, pedig milyen jó volt az előző pár hideg csepp után a forró víz, de most megint vissza kell állítanom hidegre. Fenebele ismét.

- Kicsit talán, de Kaddáig biztos rávehető az útra, ha szépen mosolyogsz hozzá. Csak kérd pár héttel azelőtt, hogy mennél, mert idő megszervezni a dolgokat. Ha meg anélkül mentek, nem fog tetszeni amit itt találtok, mikor visszaértek.
Felnevet.
- Persze, hogy rendben van, és ne aggódj, nem lógok majd rajtatok sokáig. Csak ne felejts el pokrócot vinni, mert a homok bemegy mindenhova.  – kacsint sejtelmesen.
- Ha azt mondta, vissza fogja szerezni így vagy úgy. De ne aggódj, szerintem a kedvedért rendeltetésszerűen fogja használni a fejét hozzá.
Hasfelmetsző egyik kézzel elengedi Aichát de a másikkal nem, és ahogy indul meg lefelé, húzza maga után.
- Még legalább két óra a kaja, az pont elég lesz körbenézni és leadni a rendelést madam Olgának. Szépen dolgozik, de megbízhatónak nem nevezném, túl sokat pletykál. Hasfelmetsző megtorpan, szembefordul Aichával.
- Hát ha minőséget akarsz, az még egy tőrnél is vagyonokba kerül. Csak a miheztartás végett, az egyik rabszolgád értéke megfelel nagyjából három tőrnek. A dobótőrök különösen drágák, mert nagyon jó kovács kell, hogy rendesen ki tudja egyensúlyozni. Szerintem olcsóbb, ha megkéred Pléhsusztert, hogy béreljen ki egy kovácsműhelyt, és készítse el amit szeretnél. Két-három nap alatt megvan, és ugyan ő nem profi fegyverkovács, az alapokkal tisztában van. Ha pedig nem sürgős, ráér két hónap múlva, mondd el mit szeretnél, és megcsináltatom Duncannal. Ő meg nem fog kérni semmit cserébe. Na ő igazi művésze az acélnak. Kinek szánod amúgy?
Vissza az elejére Go down
Csüt. Jan. 03, 2019 1:25 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Lassan elmosolyodom. Már maga a lehetőség, az ötlet, hogy azt mondja, megkérdezné erről Kétcsapást, sokat számít. Hiszen mégis egy családi irattárról van szó, és feltételezem, oda nem járnak csak úgy ki s be a neoliták.
- Már az sokat jelent, hogy azt mondod, megkérdeznéd. Igazán nem sürgős. Ráér...
Hiszen vélhetően bőven lesz még időnk erre, remélem.
Amikor előveszi a mániákus hangját, ami esetében még akár ijesztő is lehetne, ha nem ismerném, kuncogni kezdek. Pontosan tudom, hogy nem bolond. Ahogy azt is, hogy ezzel a hanggal és arckifejezéssel be tud tojatni bárkit, aki kötözködne vele. Remekül csinálja. Komolyan egész jó színészi adottságai vannak. Meg valósak is, mert a termete meg a képzettsége rendesen hozzátesz a dolgokhoz.
- Nem így fogalmaznék. De nyilván rá kell kérdeznem az apámtól, hogy mégis mit gondolt.
Megcsóválom a fejemet. Valószínűbbnek tartom, hogy mivel a repülni is tudó szárnyasok ritkák, és mivel a herceg ezt kérdezte először... hogy benne volt a pakliban, hogy neki szántak. Ugyanakkor mivel nekem nem mondták meg előre és nem kényszerként adták elő, úgy hiszem, azt gondolhatták, ha nagyon ellene lennék, mondhatok nemet is. De nem tudom. Sajnos. Ez mind csak spekuláció.
Halkan sóhajtva nézek fel Balarra.
Azt hiszem, nem is tudom, azt hiszem sajnál, és hogy valami módon zabos az enyéimre.
Ugyanakkor, ha nem küldenek Garamatesbe, akkor meg sosem találkozom vele.
Ahogy bólint és néz, van a tekintetében valami, valami, amit nem mond ki, valami, amit talán mintha tudni akarna. De nem kérdez semmit. Én meg csak érzem, érzem, hogy feszül benne valami és nem tudom, mi lehet az.
- Egy előnye volt - mondom hát egyszerűen. - Az, hogy most itt vagyok.
A nevetésére egyszerűen nyelvet öltök rá.
Egyébként igaz, most tényleg azt teszi, egy nemes lánya körül sündörög. Igaz, engem már megfosztottak a rangomtól, de ez egyébként sem számítana, ha... ha... Elkomolyodva nézek Balarra. Aprót nyelek. Nem ő tehet róla, inkább az én gondolataim. De valóban az a helyzet, ha a párom polgári családból származik, teljesen mindegy, hogy én nemesi születésű vagyok-e.
A párom...
Mély levegő!
- A zöldhajú. Dereng valami. Nem azt akarta, hogy szöktesd meg? - kérdezek rá.
Arra hümmentek, majd bólintok, hogy tervszerűséget lát a dolog mögött.
- Gondolom, igen. De ez nem meglepő. Már persze, ha túllépünk azon a tényen, hogy az egész azon alapul, hogy Orákulum szerint fel fog valaki bukkanni a Kimérában. Mert azért az unokafivéred ezen képessége mégiscsak kivételes és meghökkentő. Fogadni mernék rá, hogy a családban születendő gyerekek nemét is előre megmondta, vagy azt, hogy Árnyékjárónak ikrei lesznek majd.
Azok alapján, amit eddig hallottam róla, simán elhinném, hogy Orákulum ilyesmit is előre meg tudott mondani.
- Ez rendes tőled - mondom csendesen.
Valahogy sejtettem, hogy Balar nem akar vezéri kötöttségeket, és ha Szélvész meg igen, és alkalmas is lesz rá, akkor miért is ne? Így utólag ezért is remélem, hogy nem haragítottam nagyon magamra. Ki tudja meddig dédelgetné a sértettségét?
Kapok választ a másik kérdésemre is, elmosolyodom, bólintok:
- Világos.

Azt hiszem, észrevette. Nem tudom miből gondolom, talán megváltozott a tartása, még jobban kihúzta magát, mielőtt végül elindult lefelé. Tehát figyelte, hogy figyelem-e.
Akkor érdekli, hogy mit gondolok. Lehet, hogy tényleg, hogy tényleg érdeklem, és nem csak a kényelme miatt akarna itt tartani?
Bár, ahogy csókolt, meg amilyen finoman simogatott, az azért nem a kényelemről szólt. Nagyon nem.
Talán ki kellene ezt valahogy deríteni.
Csak épp a nyakunkon liheg a fél családja, én meg még nem tudom, hogyan lehet őket leszerelni...

Eltelik pár perc, Hasfelmetszővel beszélgetek, mert az után, hogy azt mondtam értem, átváltottunk beszélgetős üzemmódra, de közben akaratlanul is azon gondolkodom, vajon mit csinálhat lent Balar. Esélyes tényleg a vízvezetéket szereli, egyrészt, mert eleve tervezte, másrészt, mert hirtelen sürgős is, hiszen sokan lettünk, plusz Hasfelmetsző fel is szólította.
Ha így van az jó, mert addig se konfrontálódik Szélvésszel.
Nem tudom, hogy mi lesz, ha ők ketten most összeakadnak. Persze döntően Szélvészen fog múlni, azon, mit mond majd Balarnak. Én igyekeztem tárgyilagosan elmesélni a dolgokat, de lehet, sőt valószínűbbnek érzem az alaptermészete miatt, hogy ő szubjektívebb lesz.
Nem baj. Állok elébe.
- Gondolod, hogy egy mosolyom elég lenne? - kérdezek vissza kuncogva, mert hiszem is meg nem is, amit Hasfelmetsző mond. de aztán valami szöget üt a fejembe. - Balar elmondta Kaddát? - kérdezek rá. - Mi mindent mesélt még?
A kacsintásra elpirulok.
- Pokróc... persze. De arról nem neki kellene gondoskodnia? - kérdezek vissza.
Mert szerintem az így illene, ha akar valamit, hozzon pokrócot, de legalább a köpenyét...
Bólintok.
- Azt nagyon ajánlom is neki. - A mondat végére elmosolyodom.
Lefelé indulunk, talán kiderül, mit művelnek épp a fiúk.
- Akkor azért jobb lenne óvatosnak lenni Madam Olgával. Nem okvetlen szeretném, hogy a Kimérára rászálljon a palotaőrség. Nem tenne jót az üzletnek, még akkor sem, ha Balar élvezné a verekedést. Meg ugye az összetörő bútort is pótolnunk kellene...
Amit a fegyverekről mond az kicsit lehűt. Mélyet sóhajtok.
- Akkor most nem veszünk, csak körbe kellene tudakozódni mi mennyibe kerül. És egy minőségi kék fémből való pengét, abból a fémből, olyanból, amiből Balar pallosa van. És hiába tudná ő maga megcsinálni, hiába... mert neki szánnám. Balarnak. Pléhsuszternek. De... Duncan titokban tartaná?
Igaz, ha ő csinálná, biztosan jó lenne, és illene Balarhoz. Igen... ez biztos.
- És ugye te sem mondod el Pléhsuszternek? - kérdezek rá, és közben figyelek a nevek használatára is, hiszen ő is így nevezte az öccsét. Jó lenne megszoknom.
Vissza az elejére Go down
Pént. Jan. 04, 2019 10:54 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
Biccentek. Tényleg sokat jelent, akárki kedvéért nem zaklatnám ilyesmivel Kétcsapást. Persze a madárka nem akárki, nagyon nem.
Biccentek, hogy rákérdez az apjánál. Engem is nagyon érdekel, mégis miért tette. Nehéz rá magyarázatot találnom. Tényleg annyira naiv lenne, hogy kitüntetésnek hitte? Nem hiszem, nem ilyennek festette őt le a madárka. De nem is olyannak, mint aki pénzbeli vagy politikai előnyökért átadja a ficsúrok játékszerének a lányát. Lehet zsarolták valamivel? Vagy a madárka nagyon félreismerte? Sajnos esélyes, hogy sose tudom meg, pedig ez az információ döntő fontosságú lenne, haa madárka azt akarja, hogy legalább egy picit tiszteljem a papamadárkát. Mert a jelenlegi véleményem nem túl fényes róla.
- Tényleg érdekel, mégis mit gondolt.
Ismét biccentek, és határozottan jól esik, hogy úgy véli, minden ami a háremben volt megérte, mert itt van.
- Nekem megfelel ez a végkifejlet – vigyorgok. – Örülök, hogy itt vagy. Azért a féltékeny sértődöttség után elég elegáns eljutni odáig, hogy „dereng” neki a zöldhajú fruska.
- Annak bárki megfelelt volna, csak ússza meg az esküvőt. Szélvész már majdnem bele is ugrott a dologba, de szerencsére időben rájött, hogy túl sok bajjal járt volna az ügy.
Felröhögök.
- Igen, megjósolta Árnyékjáró ikreit, Hasfelmetsző fiát, majd miután a drága nővérem laposra püfölte mert elrontotta neki a meglepetés izgalmát, Hasfelmetsző második terhességénél inkább csöndbe maradt. Pedig biztos tudta.

Mikor már a libabőr túlmegy a tűréshatáromon, visszaállítom forróra a vizet. Hátha nem fogok megfázni. Pont az hiányozna még a rokonok mellé. Még egy darabig áztatom magam, utána elzárom a vizet. Szárítkozás, öltözés, zuhany átadása Mikalnak, aki persze türelmetlenül topog nyakig zsírosan. Most csak egy függönyt tettem fel, de holnap vagy holnapután megcsinálom az ajtót rendesen. Addig meg reméljük, tud mindenki kulturáltan viselkedni, és nem lesnek rá senkire. Főleg nem Szélvész a madárkára. Sajnos kinézem belőle, de akkor én bizony kiütöm a két első fogát és oda lesz a csábmosolya. Lehet célszerű lenne előre szólni neki, hogy a madárka velem van, és ha ebbe megpróbál beavatkozni, az bizony fájdalmas élmény lesz neki. Hát még ha kukkolni próbál.
Igen, határozottan félre akarok vonulni a madárkával evés után kicsit. Már csak valami ürügyet kell kitalálni, ami hihető és kulturált. Lehetőleg nem a szobámba akarom hívni, mert azt biztos félreértené. És esetleg jönne. Ami… nem biztos, hogy baj, de tényleg nem kellene előre rohanni.

- Mondta, hogy a tetőn talált, ahogy kilógtál a háremből levegőzni. Aztán meg rájöttél, hogy visszamenni annyi, mint széttenni a lábad az összes beteg perverz alak előtt akit csak a nemesség és a katonaság kitermelt az elmúlt években, és inkább maradtál. Lényegében társultatok, pár fejet betört a kedvedért, ilyen apróságok. – felkuncog. – A rajongásotok egymás iránt nem mondta, arra magamtól jöttem rá.
Gondolkodón megvakarja a fejét.
- Valóban neki kellene, de ő ugye nem tudja, hogy nem leszek ott veletek végig, mondani meg nem akarom neki előre. Így nincs oka hozni.
Megrázza a fejét.
- Nem, attól nem félek, hogy ránkhozza a háremőröket, de attól igen, hogy elterjeszti, nincs ízésem és nem tudok rendesen felöltözni.  Nem foglalkoztatja a politika, csak azok a dolgok amiket el lehet mesélni a piacon a kofáknak.
Homlokráncolva figyel, majd hallgat egy darabig.
- Az nehéz lesz, nagyon nehéz. Pléhsuszter kardja többet ér mint az egész Kiméra szolgákkal együtt. Évek óta keresek kovácsot, aki tud ilyen fémmel bánni, de még azt se sikerült kideríteni, mi ez a fém. A legközelebbi próbálkozás egy vándorkováccsal volt, aki bevallása szerint minden fémhez értett. Megvizsgálta a kardot, majd az isten barma valahogy kitört egy darabot a pengéből, hogy „kísérletezzen” rajta. Nem jutott semmire, és a csorbát se tudta eltüntetni, úgyhogy akkora verést kapott tőlem, hogy szerintem többet nem tudott lábra állni. Nem is tudom mennyi motolla hajtotta köszörűkövet koptatott el Pléhsuszter, hogy legalább egy kicsit javítson a csorbán, de alig ért el valamit. Sosem mondtam el neki hogyan sérült meg a kard, és szerintem azóta se bocsátotta meg nekem.
Nagyot sóhajt bűntudatosan.
- És ebben teljesen igaza van. Rám bízta az egyetlen értéket, amit fontosnak tart, én meg megrongálom. A nagyapánk hagyta kimondottan őrá, amit előtte az ő nagyapja használt. Persze, hogy félti és kötődik hozzá. Szóval attól tartok, ilyen fegyver készítésében nem tudok se én se Duncan se más a családból segíteni. De még Pléhsuszter se.
Aztán megrázza magát és vállat von.
- Na de menjünk, vár a piac, és nem mellesleg Árnyékjáró is lent unatkozik.
Ezzel elindul lefelé, maga után húzva Aichát.

Már messziről érzem a sült szagát, így villámsebesen kapkodok magamra civilizált ruhát. Zuhany után kénytelen voltam a koszos, zsíros ruhát felvenni, mert annyi eszem nem volt, hogy kerítsek tiszta holmikat. De most megteszem, egyszerű fekete nadrág, szürke ing, mellény, és bőrszalag a hajba. Úgy döntök, egy tőrt is felrakok az övemre, mégse legyek már teljesen fegyvertelen.
Elégedetten megyek le, látom, hogy a szolgák a vendégtérbe terítettek meg. Máshol úgyse nagyon férnénk el mind, a teázó meg úgyse nyílik még pár óráig. Addig lesz ideje a szolgáknak rendet rakni.
Belesek a konyhába, mivel nem csak a sült malac szagát érzem. Igazam lesz, nagy fazékban rotyog a zöldségleves, és éppen a piskótát kenik lekvárral. Nagyon jó. Elégedetten megyek az asztalhoz, ahol Professzor és Mikal már itt vannak. Professzor elmondja, hogy Szélvész elment bóklászni és üzeni, hogy ma már ne várjuk vissza. Jó, akkor csak Hasfelmetszővel megyek kocsmázni.
Közben Professzor azt is elmondja, hogy amíg Mikallal a vizet szereltük, a lányok elmentek piacozni. Felvont szemöldökkel kérdezem, hogy mindhárman mentek-e. De megerősíti, mindhárman mentek. Hm. Akkor Hasfelmetsző vagy csak játszotta a tuskót a madárkával de amúgy nincs vele baja, vagy nagyon-de nagyon meg akarja nézni azokat a szárnyakat. Vagy csak rá is hatnak a madárka feromonjai.
Tehát csak a lányokra várunk.
Vissza az elejére Go down
Pént. Jan. 04, 2019 10:52 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Balarra mosolygok, látom rajta, hogy tetszett neki a válaszom, nem mond semmit, de a szemei elég kifejezőek.
Ahogy a második kis biccentésnél is. Azt hiszem, alapból nem kedveli az apámat. Adelt se kedvelte, igaz Adel meg eleve felhúzta magát rajta, hogy a sivatagban talál, amint épp ölelkezem egy veszedelmes gazfickóval. Balar külseje, meg ahogy rájátszik, meg éppen nem segített eloszlatnom az aggodalmait. Csak akkor nyugodott meg valamennyire, mikor felfogta, hogy Balar vigyáz rám, hogy... nem is tudom, mit látott meg benne, talán azt, hogy az érdekemben még neki is nekiment volna. Mondjuk, nem sok híja volt.
Most rajtam a biccentés sora. Azt hiszem, csak így a hangsúly alapján, Balar dühös az apámra. Vagy legalábbis nem sok kellene neki hozzá, hogy az legyen, komolyan.
Így hát próbálkozom, hogy jobb kedvre derítsem, és széles mosolyát látva, úgy érzem, sikerül is. Visszamosolygok. Egyébként meg komolyan gondoltam, minden egyes szót teljesen komolyan gondoltam.
- Én is.
A zöldhajú, nos igen, így már megvan az a történet. Elég sok minden zúdult rám az utóbbi napokban és figyelnem kell, neveket megjegyezni, eseményeket, történeteket. Más hetek, vagy hónapok alatt tud meg ennyit egy férfiról, rám sűrítve ömlik az információ, lévén elég különleges helyzetben vagyunk. De nem bánom.
Ugyanakkor a zöldhajúnak már nincs akkora jelentősége számomra, mint az első pillanatban volt, mert tudom, hogy Balarnak nem számított. Meg nem is fogadta el a felkínálkozását. Így nincs értelme rajta pörögni tovább.
Ezek szerint Szélvész majdnem pórul járt. És végül magától jött rá, mi az ábra, vagy te mondtad neki?
Halkan kuncogni kezdek.
Hasfelmetsző bántotta szegényt? És Orákulum ezt nem látta előre? Vagy látta, de mégsem bírta magában tartani a hírt? Tényleg… ha tudta a gyermekek enmét, azt miért nem, hogy Hasfelmetsző elnáspángolja? Vagy nem érdekelte?

Halkan elnevetem magam.
Elmondta, hogy kivont karddal osont a hátam mögé? – kérdezek rá és elmosolyodom.
Aztán sóhajtok egy aprót.
Ennél azért kicsit rosszabb volt a helyzet.  Mivel senki nem választott ki, úgymond… egy idő után szabad prédának számítottam volna, igen. Csúnyán fogalmazva. Csak elég engedetlen voltam, és így… nem tartottak megbízhatónak. És a legtöbb ottani lánnyal ellentétben nekem ragadozó genetikám van, kettő is.  Azt hiszem ettől is tartottak kicsit. A lényeg… hogy az utolsó este a felügyelő közölte pár őr előtt, hogy ki vagyok rakva, és másnap napkeltekor kidobnak, addig csomagolhatok. Természetesen engedetlenségem büntetése, hogy a címemtől megfosztanak. De ahogy néztek rám… De valóban kiszöktem. A palotán belül tilos volt repülnöm. Azt csak a királyi család tagjainak szabad. Illetve a királynak, ha jól tudom, van egy szárnyas testőre is… de nagyjából ennyi. A lényeg, előbb eljöttem, mint engedtek volna, és átrepültem a falakat, ami tilos… Az, hogy..ahogy mondod odadobtak volna a legrosszabb… nemi étvágyú alakoknak, vagy azoknak, akik torzak ott is…tudod… az egy dolog. Valószínűleg levágták volna a szárnyaimat.
Nyelek egyet.
Balar… nos, ő először, legelőször azt mondta torz vagyok… de nem engedett volna vissza, azt mondta nem mehetek, a holmimért se, meg se próbáljam. Azt mondta nem ad nekik oda.
Lágyan elmosolyodom.
Ez még akkor volt, az első este – teszem hozzá. – A társulás csak később jött.
Hasfelmetsző következő mondatára elpirulok.
Azt mondod, rajong értem? – nagyon halkan kérdezem.
Tudom, mennyire közel állnak egymáshoz, és ő nagyon jól ismeri az öccsét… Igen, tudom, hogy… a mai nap után tudom, hogy fontos vagyok Balarnak, és ahogy megcsókolt, nos, igen, így sem üzlettársat, sem barátot nem csókolunk… de talán még szimpla ágyast sem. Nem mintha abban lenne tapasztalatom, ugye, de úgy gondolom, hogy az nem lett volna ilyen.
Bólintok. Hasfelmetsző az összeesküvő.
Lehet, hogy tényleg szeretné, ha a testvére lenyugodna, ennyire, hogy akár így is konspirál? Nem semmi, ugyanakkor valahol aranyos. Bár szerintem ha hallaná ezt a szót, felháborodna miatta.
Majd kitalálok valamit – mondom halkan.
De aztán elmosolyodom.
Akkor minden rendben. Nem hiszem, hogy azt mondaná, hogy nincs ízlésed… de ha úgy gondolod, segíthetek is anyagot választani.
Felajánlom, mert miért ne? Igaz, Hasfelmetsző még nem tud a rajzról és a festésről, de szerintem azért elég jó szemem van a színekhez.
Elgondolkodva harapom be a szám.
Értem. Talán majd a kaddai kovács. Azért talán …hátha a könyvtárunkban is van valami. Van pár régi könyvünk. De ezek szerint most marad a sima penge. Valami kell neki.
Nem maradhat csak úgy fegyver nélkül, kell egy tartalék, ez a helyzet.
Bólintok, könnyed léptekkel követem Hasfelmetszőt, majd vele és Árnyékjáróval indulunk a piacra.

Remek móka hárman együtt piacozni.
Ahhoz szerencsére tartják magukat a lányok, hogy az utcán már nem beszélgetünk családi ügyekről, leginkább a divatról folyik a szó, az anyagokról, színekről, hogy milyen ruhákat szeretnének, hogy milyen ajándékokat vinnének haza, és persze kérdezgetnek, hogy odabent, így céloznak a háremre, miket viseltünk.
Gyümölcsöket válogatunk, veszünk egy nagy zacskónyi kakaóport… fényűzés ugyan, de beígérem, hogy főzök belőle csokoládét, mármint italt, és talán ha sikerül, rendes csokoládét is készítek belőle. Remélem eszembe jut majd a családi recept.
Lelkesen helyeselnek, hogy kipróbálják elég jó-e a teázóba is. Erős a gyanúm, hogy kóstolgatni akarnak, de nem bánom. Veszek egy közepes vödörnyi kaktuszgyümölcsöt és pár ananászt is, szerencsére az árus néhány garasért ki is szállítja, szerintem előbb otthon lesz a pakkunk, mint mi magunk. A kakaóport azért magamnál tartom.
A fegyvereket is megnézzük, de egyelőre csak tájékozódom, hogy mi milyen és mennyiért kapható. Nem akarom elkapkodni. A lányok bőszen helyeselnek és tanácsokat osztogatnak.
Választunk anyagokat. Hasfelmetszőt meggyőzöm, hogy a zöld szeméhez megy az arany és a smaragd. Árnyékjáró lilát szeretne, háromféle árnyalatot választunk, egész világosat, levendulaszínt és majdnem feketét. Azt hiszem, remekül fog állni neki. Nekem krémsárga anyag jut, finom batiszt, mellé egy vég puderrózsaszín selyem, halván, kicsit gyöngyházas szín, finom, nem túl élénk, és egy vég sima őzbarna pamut. A lányok nem értik.
Pedig egyszerű, kell valami hétköznapokra és edzéshez is.
Madam Olgánál mindössze egy órát töltünk. Árnyékjáró pontosan tudja, mit akar. Hasfelmetszőnek végül közösen választunk egy szabásmintát. Rólam méretet kell venni, de mivel tudom, mit hogyan kell hordanom a szárnyaim miatt és a varrónő is profi, hamar kiegyezünk.
Hazafelé már a vacsoráról esik szó, Hasfelmetsző és Árnyékjáró fogadást kötnek arra, vajon Szélvész otthon van-e, vagy elment, Balarral összeverekedtek-e, és vajon mikorra ér haza. Én nem akarok beszállni a fogadásba, de végül rávesznek. Arra teszek, hogy Szélvész elment, de éjfél előtt hazajön. Bolondnak néznek, hogy ilyesmire tippelek, pedig megvan rá az okom.
Egész jó hangulatban érünk vissza a Kimérába, Hasfelmetsző és Árnyékjáró már azt tervezik, melyik árushoz küldjenek majd fürdőolajat venni. Mindketten azt kértek tőlem, ha én veszítek és ők nyernek.
Mikor belépünk a vendégtér felől hallok hangokat és érzem az ételek illatát.
Szerintem épp hazaértünk időben a vacsorára!
Valamennyien a vendégtér felé indulunk.
Árnyékjáró érkezésére Professzor és Mikal is felnéznek, észreveszem, a férje szeme felcsillan. Valahogy jó látvány. Mikal engem néz pár másodpercig. Némán formázom neki a szót: „Bocs.” Szerintem tudja, mit jelent. Aztán Balarra mosolygok.
Hasfelmetsző is elhelyezkedik.. és ahogy látom, nagyon úgy néz ki, hogy nekem Balar mellett hagytak helyet. Egészen pontosan a jobbján.
Icipicit elpirulok.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Jan. 05, 2019 9:50 am
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Nem kellett szólnom, összerakta magától. Függetlenül a mai műsorától, Szélvész nem hülye. És néha hajlandó is gondolkodni.
Vállat vonok.
- Orákulum nem lát mindent. Egyes eseményeket igen, de közel se mindent. – felröhögök. – Ha mindent látna, kaszinónk lenne.

- Nem ezekkel a szavakkal mondta, de ezt sejtettem. – elgondolkodik kicsit. – Tulajdonképpen ritka szerencse, hogy gondolkodott nem csak odacsapott. Lehet, tényleg jót tett neki a teaház vezetése.
Hallgatja Aicha szavait, majd bólint.
- A hárem sose fogja megtudni, mennyire szerencsések, hogy Pléhsuszter nem gyújtotta rájuk az egész kócerájt.
Kedvesen elmosolyodik.
- Persze még megteheti. Csak indok kell neki.
Kérdőn néz.
- Tényleg torznak nevezett? Ez még hozzá képest is bunkó. Főleg, hogy emellett meg védeni akart. Kíváncsi vagyok, hogy kezdetben ez mennyire szólt a lehetséges balhéról és mennyire rólad. Most már elég egyértelműen téged véd, de nem hiszem, hogy ez volt a kezdeti motivációja.
Felnevet.
- Ne mond, hogy nem vetted észre. Csüng minden szavadon, és úgy néz rád, hogy… pont ahogy te őrá. Mint akik pillanatokra vannak attól, hogy letépjék egymás ruháit.
Homlokráncolva gondolkodik.
- Keresztül kasul bejártam a sivatagot, jártam tucatszor tucat kovácsnál. Meglepődnék, ha pont a kaddai kovács tudna bánni ezzel a fémmel és lenne is neki belőle. Nagyon meglepődnék. Ugyanakkor ha így van, húsz mellvértre, tíz kétkezes és tíz egykezes kardra rögtön vevő a Chrima család.
Értetlenül nézi Aichát.
- Hogy érted, hogy valami kell neki? Valami ajándék, vagy úgy véled, nincs elég fegyvere?

Szerencsére a lányok még kaja előtt megérkeznek, így nem kell rájuk várni. Tényleg szerencsére, mert nagyon éhes vagyok.
Mikal aprót biccent egy félmosoly kíséretében a madárkának. Eszerint nincs harag. Helyes.
Ahogy sejtettem, a sült nem lenne elég mindenkinek, azért van előtte leves és utána sütemény. Persze választhatták volna, hogy sütnek még egy malacot, de az esélyesen órákkal tolta volna ki az étkezést, vagy ketté kell osztani a társasággot. Ezek egyikét se vállalták be a szolgák, érthető okból.
Rahesa és Vulfius szolgálják fel az ételt, nem bízzák az újoncokra. Nem csoda, nem ismerik a képességeiket, és ha leöntik levessel Hasfelmetszőt… az fájni fog nekik.
Az asztal, amit a teaház kis asztalaiból toltak össze négyszögletes. Egyik oldalon ülők én, és a mellém lerakott szék támlájának hiánya alapján a madárka. Velünk szemben Professzor és Árnyékjáró, jobb oldalt Mikal, bal oldalt Hasfelmetsző. Szélvész nincs itt ugyan, de neki is terítettek, Hasfelmetsző mellett. Mert, ha mégis felbukkan és nincs tányérja, esetleg dühös lesz.
Két hatalmas fazékban érkezik a leves, jó sűrű fajta. Aranysárga lé, benne húsgombóc, répa, hagyma, borsó, krumpli, meg sok egyéb. Finom lesz.
Nálunk nem szokás a szolgákkal szedetni, mindenkinek van keze, és eléri a merőkanalat. Hasfelmetsző ugrik fel elsőnek, megpakolja a saját tálját. Őt Árnyékjáró követi, szed Professzornak, Mikalnak majd saját magának. Utána, ha a madárka nem mozdul elég gyorsan, akkor én szedek neki, utána magamnak.
Esélyes, hogy ficsúréknál nem így ment, gondolom tálalókocsi és hasonlók.
Evés közben semmiségekről megy a társalgás, Professzor beszél az otthoni dolgokról, a megereszkedett löszfalról, az új rabszolgákról, akiknek az idomítása most zajlik, köztük tíz viadoré. Mikal csöndben van, mint általában, látszólag lefoglalják a gondolatai, de engem nem ver át, figyel minden szóra. Csak nem akar belefolyni a társalgásba. Nem az ő korosztálya vagyunk, ha tehetné, külön enne. Kíváncsi lennék, miért csak ő jött, miért maradt otthon a testvére.
Árnyékjáró néha tesz hozzá egy-egy kiegészítést a férje szavaihoz.
Néha belekérdezek, mintha érdekelne, közben óvatosan hozzáérintem a lábam a madárka lábához az asztal alatt.
Meglepően civilizált mindenki, nem próbálják se a madárkát se engem faggatni, pedig biztos, sok kérdésük van. Még Hasfelmetsző se próbál zavarba hozni minket, tehát még nem vizsgálhatta meg a madárka szárnyait, és nem akarja elmarni a lehetőséget.
A leves után elviszik a tálakat, majd érkezik a sült. Ahogy sejtettem, bőrös disznó sörrel locsolva, ropogósra sütve. Mellé burgonyapüré, pirított hagymakarika és kovászos uborka. Gyanítom, sokat kellett járkálni, hogy kovászos uborkát találjanak ilyenkor. Vagy lett volna itthon…? Őszintén, nem tudom.
Amennyire kitették magukat, tényleg nem lesz komoly a büntetésük, amiért nem szóltak a megérkezett szállítmányról. Valami muszáj, és nem lehet elmismásolni sem, mert akkor minden nap ezen fognak rettegni, és menet közben eszembe jutott a fekvőtámasznál jobb ötlet is. Ráadásul erre Hasfelmetsző se mondhatja majd, hogy elpuhultam. Legalábbis nem nagyon.
Végezetül lekváros piskóta érkezik csokoládé öntettel. Annyira nem vagyok oda ezért, de Hasfelmetsző és Árnyékjáró igen, tehát rendben van. Meg el fog ez fogyni, nem kell aggódni miatta.
- Működik a fürdő – mondom vacsora után. – Az ajtót holnap javítom meg, addigis felraktam egy függönyt. Szólj, mikor mennél – nézek a madárkára – és megmutatom melyik csap melyik vizet nyitja.
Van olyan jó kifogás elvonulni velem int bármelyik másik, úgyis mindenki tudja, hogy csak azért mondtam, hogy kettesben legyek vele. Hisz bárki meg tudná mutatni neki, és ha mégsem, hát nagy ég, három csap van, nem kell hozzá zseninek lenni, hogy kiderítse.
- Ti pedig – bökök az itt sertepertélő szolgákra – napkelte és dél között használhatjátok. Ezt mondjátok meg Lináéknak is.
Apró luxus, hogy használhatják a fürdőt és nem kell dézsával szenvedniük, de növeli az elégedettségüket és ezen túl a teljesítményüket is. Nem beszélve arról, milyen büdös tud lenni egy ember, ha elmarad a tisztálkodás. Meg így mindenki hallotta, hogy mikor nem használható nekünk a fürdő. Aztán persze ha valaki délelőtt akar fürödni megteheti, nem hiszem, hogy bármely szolga fel merné emelni a hangját ez ellen. De szerintem mindenki képes lesz tartani magát ehhez.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Jan. 05, 2019 5:42 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Még mindig Balar válaszain vidulok, igazából eleve jó kedvre derít, hogy nevet, és úgy tűnik kevésbé feszült. Ettől én is úgy érzem, minden egyszerűbb, könnyebb, és mikor a kezét nyújtja úgy fogom meg, olyan természetesen, mintha nem csak néhány napja ismernénk egymást.
Az pedig, hogy Hasfelmetsző látott minket, bár persze kicsit zavarba hoz, de nem annyira, mint ahogy tartottam tőle. Persze ez buta dolog, de mikor Balar mondta, hogy jönnek az övéi, kicsit fura érzés volt, azzal együtt is, hogy akkor is jöttek volna, ha én nem pottyanok a tetőre… Mégis… Rögtön megismerni a családját, féltem, hogyan fogadnak majd…
De végül úgy döntöttem, lesz ami lesz, nem fogok máshogy viselkedni, mint ahogy szoktam, ha nekik nem jó így, akkor sajnálom.
De úgy tűnik, ez jött be. Legalábbis eddig.
Árnyékjáró kedvesnek tűnt, igaz van egyfajta kisugárzása, de én korántsem érzem annyira veszélyesnek, mint Balar. Hasfelmetsző meg igazából csak annyit akart hallani tőlem, hogy nem árulom el és nem alázom meg a testvérét. És ez meg, mivel ennyire szeretik egymást, természetes és jogos kívánság a részéről.
Lassan bólintok.
Túl fáradt voltam, addigra már hetek teltek el úgy, hogy nem repülhettem és ez meglátszott. Amikor meghallottam és szembe fordultam vele, akkor vette észre, hogy nő vagyok, és nála sokkal kisebb. De azt mondta először nem látta a sötétben, hogy mi van a hátamon, hogy lehetett volna mérgező skorpió-tüske is… Aztán rájött, hogy csak szárnyak, és hogy nincs fegyverem.
Az emlékeken elmosolyodom.
Lehívott a teázóba, akkor egyszer mondta csak, hogy torz vagyok, csirkehátúnak nevezett – bököm ki némi nehezteléssel a hangomban.  – Aztán olyat is kérdett, hogy minek nekem a két szárny, nélkülük is teljes lennék… De elég gyorsan rájött, hogy megbántott és épp a megcsonkításomat emlegeti. Akkor mondtam neki, hogy tudok velük repülni, és nem a falon másztam fel a tetőre sem. Az után megváltozott… onnantól már csak furcsának nevezte a szárnyaimat. Pedig, ugye, Orákulumnak is vannak. Aztán észrevettem, hogy… nos – nyelek egyet – mikor helyrerakta a kicsavart tollaimat, utána már feltűnt, hogy hozzá is került támlátlan szék, a teázó vendégterébe is, ide föl is… – Intek a tetőterasz másik oldalára.
Bólintok.
Alig várja. De tartok tőle durva lenne a megtorlás és azt a Kiméra bánná. Így jobban örülnék neki, ha a Palota békén hagyna minket. Komolyan, már abba is beletörődtem, ha nem adják ki a holmimat.
Kicsit elpirulok.
Azt tudom, hogy figyel rám. De, de az elején azt hittem, csak azért, mert, hogy is mondjam, unatkozik, és bármi megteszi neki, ami megtöri a napok egyhangúságát. És főleg a balhé ígérete… azt mondja olyan feromonjaim vannak, amik miatt vonzom a bajt. Szerintem nincs semmi extra feromonom, de Balar nem hiszi el. – Elnevetem magam. – Mikor beszélgettünk és megtudta mi történt velem, azt mondta, maradhatok a Kimérában, és igen, valóban a verekedés lehetősége vonzotta először. Aztán én felajánlottam, hogy ledolgozom a szállás és az ellátás árát, mert ugye semmim nincs, és így alakult, kérdezgetett, majd azt találta ki, segítsek a teázó vezetésében, hogy az menni fog, hiszen ficsúrék neveltek, elvben egy nagy ficsúr háztartást is el tudnék vezetni, akkor egy teázót is. Így indult.
Még jobban elpirulok. Picit megrázom a fejem.
Azt nem fogom elmondani Hasfelmetszőnek, hogy az első csókunkat látta. Nem tudom, mit hisz, mi mindene vagyunk már túl, de…
Nyelek egyet és eszembe jut, Balar miket mesélt Cassandráról, meg azért felületesen a bordélyokra is célzott. Hát kétlem, hogy ott túl sokat csókolózott volna, olyan helyen nem szokás.
Még az is lehet, hogy egy ilyen első csók többet számít neki, mintha már az első éjjel megdönthetett volna.
Sőt!
Ha most arra gondolok, ahogy pár perce érintett… akkor biztosan. És ettől valahogy úgy érzem, mintha megáradna bennem valami, ami eddig moccanatlan volt.
Én is. De sosem tudni. Nagyapának vannak régi könyvei is.
Aztán csak pislogok nagyokat. Amit mond… amit előtte mondott, hogy Balar kardja és annyit, mint a Kiméra, és hogy ők ennyi fegyvert megvennének…
Te jó ég! Milyen gazdag a Chrima család valójában?!
Nem mintha ez számított volna, vagy számítana, de attól még ledöbbenek egy percre.
Gondolom bármennyi fegyvere lehetne. Van egy olyan érzésem, hogy a Chrima erődben lenne miből válogatni. És ajándék? Igen, az is. Olyasmi, amiről megemleget, amit használ is, ha úgy adódik, ami emlékezteti…
És amit nem tesz csak úgy félre, amiről eszébe jut, hogy hazavárom.
Nem tudom, Hasfelmetsző leolvassa-e az arcomról a gondolatomat, talán igen, talán nem.
De aztán ez a pillanat tovatűnik, ahogy elindulunk Árnyékjáróért és utána hármasban a piacra.

Örülök, hogy időben visszaérünk. Mikal biccent és mosolyog, ez is jó, sőt, tőle teljesen jó. Biztos fogunk majd beszélgetni még, talán ma este, míg Balarék kocsmázni mennek. Lévén Szélvész lelépett, és talán Árnyékjáró és Professzor kicsit kettesben lennének. De ez majd kiderül.
Ahogy látom Rahesa és Vulfius kitettek magukért, a házunkat szégyen nem éri. A magam részéről elégedett vagyok, tényleg elég volt csak pár egyszerű utasítást adnom és tették a dolgukat. Nagyon gyakorlottak.
Az asztal elrendezése egyértelmű, az én székem Balar jobbjára került.
Nem tudom, ki volt, aki kitalálta, de nagyon ért az etiketthez is. Magamban megjegyzem, hogy ennek utána kell tudnom, hasznos és fontos is lenne.
Érkezik az étel.
Amikor eddig ketten voltunk, akkor a gyorsabb szedett, de most hirtelen nem tudom, mi a szokás. Odahaza először a vendégnek szedünk, vagy átengedjük neki a merőkanalat… Itt Hasfelmetsző ugrik fel, majd Árnyékjáról, aki az övéinek is szed.
Ahá!
Amint elengedi a kanalat én is felállok.
Meg Balar is. Velem egyszerre. A kezünk a merőkanál nyelén találkozik. Kicsit elpirulok, elengedem a nyelet, de helyette odatartom neki mindkettőnk tányérját.
Nem csöndben eszünk, de én nem beszélek, csak figyelek, követem a társalgást. Minden, amit mondanak érdekel,
Aztán majdnem beleejtem a kanalamat a levesbe, mikor Balar az asztal alatt a lábamhoz érinti a lábát. Egy pillanatra megdermedek, egész picit el is pirulok, de nem vonom el a lábam, sőt, kicsit az övéhez nyomom. Csak picit, finoman.
Az étkezés rendben zajlik, a hangulat jó, az ételek jól fogynak, láthatóan mindenkinek kedvére vannak, és a társalgás is könnyed.
Balar az utolsó fogás után szólal meg, és egyértelműen nekem célozza a szavait. Igaz, Hasfelmetsző már fürdött, és Mikal tincseinek is vizes a vége… gyanítom Professzornak is jutott már a jóból amíg mi a piacon jártunk.
Én majd lefekvés előtt – válaszolom. – És az nagyon jó lenne! Lévén akkor nem lesztek itthon…
Professzor meg biztos megmutatja Árnyékjárónak, ugye… én meg, nem is tudom, nem bánom ha előbb a vendégek kerülnek sorra, és nem akadok ki, ha nekem már csak langyos víz marad.
Elmosolyodom, várakozó pillantást vetek Balarra, nem tudom, mikor akarja megmutatni, mit végzett, de azt sejtem, hogy büszke a sikeres szerelésre.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Jan. 05, 2019 6:59 pm
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 189
Join date : 2017. Oct. 05.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Tehát azért fogadott be, hátha lesz oka verekedni érted. – próbálja Hasfelmetsző visszafogni a vigyorát. – Igen, ilyen az én öcsém. A csirkehátú meg… Orákulum szárnyaiért sincs oda, és a szavaid alapján komoly energiát fektet bele, hogy elfogadja a te szárnyaid. Ahogy nézem, eddig egész jól megy neki.
Megrázza a fejét.
- Ránézve a neolita nem gondolná, hogy képes odafigyelni ilyenekre, nem igaz? Valószínű az elején igazad volt. Csak azért figyelt rád, mert unatkozott. De most már nem unalom ami motiválja. Nagyon nem – kacsint sokértelmű vigyorral.
Könnyedén vállat von.
- Valamilyen fokon mindenkinek vannak feromonjai, és vannak, akik érzékenyebbek egyesekére mint másokéra. Akár igaza is lehet. De így utólag nem tök mindegy? Itt vagy, és oda meg vissza vagytok egymásért. És ez több, mint ami sokaknak kijut.
Észreveszi Aicha döbbenetét, felnevet.
- Na nem egyszerre akarjuk ezt mindet, annyi pénz a világon nincs. De pár év alatt ennyit szerintem ki tudunk gazdálkodni ha nagyon akarunk .
Sóhajt.
- Tartok tőle, a régi könyvek nem elegek. Különleges felszerelés kell. Ezt a fémet közönséges kohó felizzítani se tudja, nemhogy kovácsolhatóvá lágyítani. Márpedig ha a szén és a fújtató nem elég, el nem tudom képzelni, mi kellhet hozzá.
Komolyan bólint.
- Ha jól tudom, tart itt buzogányt, csatabárdot, számszeríjat, pár tucat tőrt és a kardját. Több, mint elég. Ja, és itt a rapier, mait még sosem használt, mégis ragaszkodik hozzá valami hülyeség miatt. De ha ilyesmit akarsz adni neki, azt valamivel nagyon egyedivé kell tenni. Hajtincs a keresztvason, valami idézet a pengébe maratva, különleges formájú markolatgomb, ilyesmi.

Mókás, ahogy egyszerre ugrunk a madárkával a kanálért. Főleg mikor összeér a kezünk. Árnyékjáró alig leplezetten mosolyog, Professzor éppen a sarkot tanulmányozza, Mikal a szemét forgatja, Hasfelmetsző teli szájjal vigyorog. Végül megoldjuk, tartja nekem a tálakat, én meg szedek.
A madárka szokatlanul néma az étkezés alatt. Egész eddig megállás és gyakran mondanivaló nélkül csivitelt. Most vagy fáradt, vagy meg van szeppenve, vagy… nem tudom. De mindegy.
Hallgatjuk Professzort, aki hiába beszél érdektelen dolgokról, képes azt érdekesen előadni. Nem véletlenül nevezzük Professzornak. Nála csak Nagyszájú tud szórakoztatóban beszélni, ugyanakkor nagy különbség, hogy amit Professzor mond, az legfeljebb 20%-ban hozzáköltés, 80%-ban úgy van, míg Nagyszájúnál pont fordított az arány.
Úgy tűnik, mindenki jól érzi magát, még Mikal is, az étel szépen fogyogat, én meg majdnem felröhögök, mikor a madárka megrándul a fizikai kontaktustól az asztal alatt. Tetszik ahogy meglepődött, nagyon cuki. Pedig jobb, ha hozzászokik ezekhez. Ő piszkált fel, én remekül elvoltam magamban, most bizony viselni fogja az érdeklődésem következményeit.
Na persze annyira nem zavarja, hogy elhúzódjon, sőt.
Hasfelmetsző a tányérjába rejti a vigyorát, szerintem azt hiszi, sokkal érdekesebb dolgok zajlanak az asztal alatt, mint lábak érintkezése. Szerintem mind érzik, hogy történik itt valami, de leplezik a kiváncsiságuk.
Helyes. Ha zavarja őket, ki lehet menni a helyiségből, mert azt, hogy én kulturált legyek, na azt hiába várják.
A húsétel felvágása hagyományosan a házigazda, vagyis az én feladatom. A kés kellően éles, így probléma nélkül vágom a szeleteket. Elsőnek a madárka kap, utána Árnyékjáró, őt követi Hasfelmetsző, végül Mikal és a Professzor. Utólag vágok magamnak. A köretet mindenki magának szedi össze, a kovászos uborkából mindenki elé kerül egy kis tálkányi.
El ne felejtsem szóban is jelezni a szolgáknak, hogy ez a kaja átlag felett jól sikerült, teljesen elégedett vagyok velük.
A fogások között vizestálakat is hoznak Vulfiusék, amiben le lehet mosni a zsírt a kézről. Úgy sejtem ezt a madárka miatt csinálják, mert ficsúréknál szokás. Mi nem szoktuk, hisz a jó kaja élvezetének legalább harmada a könyékig zsírosság. De alkalmazkodom, lemosom a kezem.
Amikor ennyit zabálok, mindig elálmosodom. Tartanom kellene egy mennyiségi határt, de mivel soha életemben nem tagadtam meg magamtól semmit, nincs kedvem most elkezdeni. De amikor arra gondolok, hogy felviszem a madárkát a fürdőbe, „megmutatni neki a csapokat”, egyből felébredek.
Mikal evés után szó nélkül elvonul, és Professzorék is elnézéskérés közepedte felmennek. Hasfelmetsző átmászik az ülőpárnákra, ahol hanyatt veti magát. Ő se fogta vissza a zabálást, szó szerint dudorodik a hasa mintha terhes lenne. Macskák. Hihetetlen mennyiséget képesek felfalni.
- Egy óra múlva megfelel? – kérdem Hasfelmetszőt a kocsmázásra célozva.
- Legyen inkább kettő – nyögi elkínzott hangon, de nem kerüli el a figyelmem, ahogy a madárkára kacsint. Nem baj, nekem megfelel. Akkor két óra madárka, utána némi pia, és pár tucat fej bucira verése. Jól hangzik.
Nyújtom kezem a madárka felé, már már ösztönösen, és immár egyáltalán nem bánva, és ha elfogadja, felmegyünk a fürdő felé. Bár meglepődnék, ha nem fogadná el.
A fürdőben pedig rászánok másfél mondatot a három csap ismertetésére, utána meg… utána meg folytatjuk amit Hasfelmetsző megzavart.
- Jól látom, hogy Hasfelmetszővel összebratyiztatok? – kérdem, mikor már látszólag hallótávolságon kívül vagyunk a nővéremtől. – Hogy csináltad? Igen drasztikus váltás ahhoz képest, ahogy fogadott.
Szélesen vigyorgok.
- Úgy látom, szinte mindenkivel sikerült megkedveltetned magad. Talán Szélvésszel nem, de hazudnék, ha azt mondanám, ezt nagyon bánom.
Aztán már csak annyi a kérdés, kibírjuk-e amíg felérünk a fürdőbe, vagy egymásnak esünk a folyosón.
Vissza az elejére Go down
Szomb. Jan. 05, 2019 10:05 pm
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 174
Join date : 2017. Sep. 19.
Felhasználó profiljának megtekintése
Visszamosolygok Hasfelmetszőre.
Azt hiszem, ez is benne volt. Az első órában biztos. De aztán… nos, a helyzet bonyolultabb lett.
Sokkal bonyolultabb. Balar komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy itt tartson. Azt hiszem, akkor változtak meg a dolgok, mikor először ébreszteni mentem.
Volt egy pillanat, mikor a hajam lebomlott és ráomlott a kezére. Úgy nézett rám, mintha valami… valami… nem is tudom, mint akit valami nagy sokkhatás ért.
Bár igazság szerint már akkor is nagyon gyengéd volt hozzám, mikor a szárnytollaimat tette helyre.
Bólintok.
Ő tette helyre a kicsavart tollaimat. Nagyon-nagyon gyengéd volt. Szerintem senki nem hinné róla… – az utolsó mondatot sokkal halkabban teszem hozzá.
Igaz, Hasfelmetsző nagyon jól ismeri Balart, testvérek, közel állnak egymáshoz, de azért van egy olyan oldala, amit nem ismerhet.
Pont mert testvérek, nem ismerheti benne a férfit.
Bólintok.
A külseje olyan amilyen, félnek tőle a méretei miatt, ott a sebhelye, a hangja… és nem látnak tovább az orruknál. Balar meg rá is játszik a dolgokra. Nyilván úgy mozog, mint egy harcos, úgy reagál… de… a szemébe kell nézni, vagy mikor mosolyog… Én nem félek a magasságától. Ott állt előttem a sötét tetőn egy bazi nagy pallossal a kezében és először támadónak vélt, mégis élek még. Ezek után nem félek. A hangja nem is olyan vész, legalább teljes sötétben is megismerem, elég egy szót mondania… utánozni senki nem tudja… és igen, nem bánom, hogy mások nem néznek a felszín alá. Nekem az csak jó.
Rájövök, hogy fecsegek, de hát, kedves nekem a téma, ugye. Azért elhallgatok, és csak mosolygok bocsánatkérően.
A feronomokra bólintok. Hasfelmetsző ehhez a részéhez teljesen jól áll hozzá. Ha vannak is nekem olyanok, szándékosan nem vetettem be előnyszerzés céljából.
Én sem. De azt hiszem bármi, amit megtudunk róla, az eredetéről, az csak hasznos lehet, nem?
Az egyedi fegyver ötletére bólintok.
Igen, valami különleges kell. Gondolkodni fogok.

A vacsoránál mindenki vigyorog, mikor Balarral egyszerre fogjuk meg a merőkanalat, de szerintem jól megoldjuk a helyzetet.
Eszünk és tudom, érzem, hogy figyel.
Én viszont egyszerűen érdekesnek találom a többiek beszámolóit, Professzort, Árnyékjárót és nem akarom félbeszakítani a történeteiket. Plusz nálunk az nem is illő, anyám úgy tanította, ha a vendéged mesél, hallgasd figyelemmel, és akkor kérdezz, ha megakad. Addig lássa rajtad, hogy érdekel.
Az is igaz, nálunk ilyen alkalmakkor főleg a férfiak beszélnek. Plusz ők Balar családja, és őt biztosan érdeklik az otthoni hírek.
Én meg eleve kíváncsi vagyok, de nem akarok valami butaságot kérdezni…
Arra számítok, hogy a vacsora békében telik, akkor bizony meglepetés ér. Bár a családdal nincs semmi gond, Balar az aki… a lába az enyémhez simul és nem csak úgy véletlen. Nem húzza vissza. Persze én sem.
Hasfelmetsző a tányérjába vigyorog. Árnyékjáró nagy szemekkel néz, majd a kezeinkre pillant.
Négy kéz az asztalon.
Hiába, továbbra is felénk pislog minden második falat után.
A vacsora többi része egyébként már teljesen szokványosan zajlik, és utána mindenki sziesztázni tér, ki így, ki úgy… a jó étel leviszi a vért az agyról.
Már amennyire.. mert észreveszem ám Hasfelmetsző cinkor pillantását, mikor két órát ad nekünk.
Picit elpirulok.
Balar a kezét nyújtja és én megfogom, összefűzöm az ujjainkat.
A lépcsőn felfelé néha a karjához súrlódik a vállam is, tényleg véletlen, nem annyira tágas a hely.
Mondjuk, ha nagyon akarnám azért elférnék. Ha nagyon akarnám.
El akarok jutni a fürdőig. Végtére is a folyosón akárki mászkálhat, de ott mégis ott az a függöny, vékonynak vékony,de legalább nem látnak csak úgy egyenesen…
Úgy tűnik, tetszett neki, hogy nem tiltakoztam se a szárnyam vizsgálata, se az egyéb intelmei ellen. Nem gyávaságból, hanem egyszerűen úgy érzem, amit mondott, a figyelmeztetése teljesen jogos és megértem őt.
Elmosolyodom.
Szerintem látni akarta, hogyan reagálok, és onnantól rendben vagyunk.
Érzem melegebbé válik az arcom, biztos jeléül annak, hogy kezdek elpirulni.
Szélvész…nos… kedves volt, tényleg, és annyira nem is nyomult, mint amennyire számítottam rá. Ugyanakkor véletlen sem akartam, hogy azt higgye, hogy… hogy… csak kéretem magam és elég csak jobban, vagy kitartóbban próbálkoznia. Nem lett volna tisztességes. Veled szemben és vele szemben sem. Akkor is így tettem volna, ha nem vagytok testvérek. De így még inkább. Nem szeretném, ha ez kettőtök között bármi törést okozna, akár nyíltan, akár a felszín alatt. Remélem nem is fog.
Balar szemébe nézek.
Persze, ha valamiért el akarod páholni, tőlem lehet, csak azt szeretném, hogy ne én legyek az ok.
Most már elmosolyodom, majd a csapokra nézek.
Szóval nálad itt hogy is működik a rendszer? Megmutatod nekem?
Újra Balarra pillantok, immár mosolyogva.
Nálunk Kaddában szélkerék viszi fel a vizet a fekete tartályokba.. és… és a többit nem tudom. Ez itt… – veszem szemügyre a csöveket –, nagyon precíz munkának tűnik. Te csináltad az egészet ugye? Ügyes kezeid vannak… azt hiszem.
A kezeire pillantok, a szájára, végül a szemeibe nézek újra.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
11 / 13 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3 ... 10, 11, 12, 13  Next

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-