Desert Empire


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Today at 12:02 pm
írta: Balar
Éjszakai csapás - Balar&Vashti
Vas. Nov. 19, 2017 5:33 am
írta: Balar
Vad kecske Ivó - Rayan & Kraisorn
Szer. Nov. 15, 2017 6:17 pm
írta: Rayan
Reggeli beszélgetés; Thylia - Aicha
Hétf. Nov. 13, 2017 8:49 pm
írta: Aicha Khaled
aglaie && talen-jei
Pént. Nov. 10, 2017 8:29 pm
írta: Aglaie
Hazaváró - Shaneeka & Rayan
Kedd Nov. 07, 2017 8:59 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Balar
 
Aicha Khaled
 
Rayan
 
Dana Amarah
 
Vashti Shohreh
 
Thylia Shaphire Beshenal
 
Admin
 
Kraisorn Suriyasen
 
Bassam Al Zaghar
 
Shaneeka
 
Statisztika
12 fő
Férfi
9 fő
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Hárem 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Agrona rend
1 fő

Vad kecske Ivó - Rayan & Kraisorn

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szer. Nov. 01, 2017 6:13 pm
- 2 héttel a Balar-ral történt események után-


Történetesen ez az a hely, ahová jókedvvel térek be, akármennyire is lepukkant egy helyiség a maga koszos asztalaival és poharaival, bár ha valaki reklamál a pultnál, egy két pofon után kap tisztát is. Barna tetejű, egyszintes épület, western-es fa ajtókkal a bejárata, azon robogok be a magam szolid megjelenésében. Fehér, hosszú ujjú ing, az utolsó két gombbal szabadon hagyva, fekete hosszú nadrág és bakancs. A zakómat csak a vállamon át fogom egy ujjammal, úgy libeg mögöttem. Az arcomon az orrom mellett és a szemeim alatt némi halvány pirosas foltok éktelenkednek, hírt adva arról a valaha volt sérülésemről, ami már szépen meggyógyult. Már javában megy a kockagurítás az asztaloknál és mellé a fogadások, ha nem lenne elég a nyeremény, úgyhogy én is arra felé tartok. Többször körbenézek, mert várom Noel-t, Randír mindenesét, de igyekszem kerülni a feltűnést és a szemkontaktust bárkivel. Bár itt senkinek sincs joga hozzá hogy a körmömre nézzen, talán csak leszámítva a kocsmárost. Őt meg ahogy elnézem nem érdekli kiféle vagyok, amíg kifizetem a rendelésemet és nem okozok problémát neki. Látom az arcán, mikor egy üveg száraz, fehér bort rendelek az olcsóbb fajtából. Bár tisztában vagyok azzal hogy ettől függetlenül bárki nekem eshet hiszen vannak akik nem szeretik az embereket, de azért valljuk be, erre a helyre a nemesek ritkán tesznek látogatást. Úgyhogy szabad az út amint kifizettem az árát, elindulhatok. Gond nélkül el is jutok a hátsó asztalokig, ahol a kockadobás zajlik. Felnyitotta nekem, ezért vígan kortyolok belőle, próbálok hátrébb megállni és figyelni a kockadobó technikáját és a dobásainak eredményét, hogy aztán egy fajta taktikát kiokoskodjak, mert akkor még be is szállhatok, jó móka lesz.
Vissza az elejére Go down
Kraisorn Suriyasen
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Sep. 10.
Vas. Nov. 05, 2017 6:03 pm

&& Rayan
Nem tudom mar, miert hittem, hogy a katonasag tokeletes megoldas lesz arra, hogy a gondolataim eltereljem az affele folosleges gondolatokrol, mint amilyen az otthon toltott, utolso napom emleke volt, amikor kozoltek velem, hogy ahhoz, hogy elerjek valamit az eletben, felesegul kell vennem apam egyik uzlettarsanak a lanyat. Szentul meg voltam gyozodve arrol, hogy a nehez munkam a katonasagnal majd elegge elvonja a figyelmem arrol, hogy mennyire is elbaszott szituacioban voltam, es a tervem egesz addig tokeletes is volt, mig a fentebb emlegetett menyasszonyom egy nap meg nem jelent a kaszarnyaban, a gyakorlopalyan, mellesleg egy eleg kellemetlen pillanatban, es a sikolyaval magara nem vonta a fel kaszarnya figyelmet.
Normalis esetben mar reg a bitofarol integetne a halott testem az arrafele jaroknak, es igazabol nem is voltam benne teljesen biztos, miert is vagyok meg eletben, de csak az szamitott, hogy a szivem meg mindig vert, nem igaz? Ettol fuggetlenul meg a buntetes nem kerulhetett el; a bordaim egeszen mostanaig sajogtak meg a verestol, amit kaptam a kapitanytol, es biztos voltam abban is, hogy ezeknek az uteseknek nyoma fog maradni; legalabbis amikor a lovak itatojanak koszos vizeben szemugyre vettem a tukorkepem, az arcom jobb felen meg ott ektelenkedett egy sotetlo folt, ami nyilvanvaloan hangoztatta, hogy valami tortent az elmult napokban. Meg hat... A kiralyi testorseg fekete, fancy egyenruhaja helyett a varosorseg koszlott, szurke egyenruhajanak a kopenyet igazgattam epp magamon, probalva elhitetni magammal, hogy ez a helyzet korantsem annyira megalazo, mint amennyire latszik.
Igaz, csak orakkal kesobb jovok ra, hogy ez az egesz szituacio meg megalazobb, mint amilyennek legeloszor hittem; a hajam fekete szine sokkal inkabb koszlott szurkeve valtott a rengeteg portol, raadasul a kolcsonzott kopenyt is elhagytam valamerre, mert a szakadt szele beleakadt valamibe. Vajon ezert jar majd extra buntetes? Igaz, ezen nem sok idom van gondolkodni, mert a ket fos kiserocsoportom egyik tagja kisse felve, de megcibalja az egyenruham ujjat, a fejevel bokve a lokal fele, ami mellett elhaladunk.
Oh.
A Vad Kecske Ivo hatarozottan olyan hely volt, ahova normalis esetben be nem tennem a labam; legalabbis nem most, hogy mar nincs tarsasagom hozza - korabban legalabb egy szemely volt, aki mindig effele, jobb napokat is latott, kesdobalos helyekre hozott volna, de csak mert ezek megadtak az embernek azt a szabadsagot, amire vagyott. Az effele helyeken senki sem figyelt a masikra; az ilyen helyekre egy pillanatra onmagam lehettem, de most csupan csak egy fajdalmas randulasra futotta valahol a szivem kornyeken es egy kellemetlen gorcsre a gyomromban. Nem gondolhattam ra; elvegre is a sirba vitte a titkunkat, ahonnan mar nem volt szabad azt kikaparnom, foleg nem ugy, kozben kozben a sajat sebeimet is kapartam. Ideje volt tovabb lepni, mielott meg tobb bajba kevertem magam, nem igaz?
A vilag legelszantabb arckifejezesevel loktem hat be az ajtot, azzal az elhatarozassal, hogy legalabb egyszer ugy fogom vegezni a munkam, ahogy azt illene - elvegre is semmi nehez nem volt abban, hogy az ember fia nyakon csipjen egy kozonseges embert, akin nem latja a rabszpolgasag egyertelmu jeleit. eleg volt csak elallni az utjat es tenni a kotelessegtudo katonat; raadasul eleg fiatalnak neztem ki ahhoz, hogy legrosszabb esetben a fiatal koromra es munkavegzesi kenyszeremre lehessen fogni az esetleges kellemetlensegeket. Es minden istenekre eskuszom, hogy egyaltalan nem azert csinaltam most azt, amit csinaltam, mert valahol le kellett vezetnem a feszultseget; meg voltam gyozodve arrol is, hogy egyebkent meglehetosen jol kezeltem az egesz, bennem felgyulemlett feszultseget, hiszen csak ket szemelyt lokok felre az utambol, ahogy a lokal tulso vegebe tartok, a pillantasommal szegezve a helyere a feher inges ferfit, akit mar akkor eszrevettem, amikor meg csak az ajtoban alltam, mert hat.... Mindig az volt a legfeltunobb - legalabbis szamomra -, aki hatulra huzodott, igyekezve kerulni a feltunest. Az ilyennek mindig volt valami titka, es en keszen alltam arra, hogy kideritsem, ez a delikvens epp miben santikal.
Tenyerem talan a kelletenel valamivel nehezebben csap az asztalara, mint azt kellene, de igy legalabb biztos lehetek abban, hogy nem kerulom el a figyelmet; es csak egy izom randul meg az arcomon, jelezve az idegessegem, ahogy eldaralom a betanitott szovegem a testorsegrol meg az egysegrol, amelyikhez tartozok, taktikusan kihagyva belole a nevem.
- Lathatnam a papirjait, Uram? - Ellentmondast nem turoen nyujtom fele a kezem, varva, hogy ideadja a szabadsagat tanusito levelet; es bar igyekszem nem feltunoen vizslatni, tekintetem ujra es ujra vegigjaratom rajta, barmifele karakterisztikus dolog utan kutatva, de semmi. Akarmi is erre a dolga, hatarozottan jol vegzi azt, ha az en tekintetem se lat at rajta. Csak remelem, hogy egyuttmukodik majd; elvegre is kar lenne elpocsekolni mindkettonk delutanjat azzal, hogy itt acsarkodunk; pedig minden idegszalam azt sugja, nem latnak itt minket szivesen es talan megse er annyira messzire a kezem, mint azt szeretnem, de hat... Mi a legrosszabb, ami tortenhet? Hiszen lassan mar a halal is megvaltas lesz, ha minden ebben az iranyban halad majd tovabb, amiben elinditott a menyasszonyom.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szomb. Nov. 11, 2017 5:38 pm
Jó nagyokat húzok az üveg boromból, figyelem a kockadobás menetét. Először tízest gurított, utána pedig hatost. Utána négyest, hetest és kettest. Most is elkönyvelem magamban, mint mindig hogy ez nem olyan, mint a póker, vagy a huszonegyezés. Azokban lehet csalni..igazából ebben is, de tekintve a dobások véletlenszerűségét, abban biztos vagyok, hogy ezek a kockák nincsenek megcsiszolva. Lemondó sóhaj. Az ember már tisztességesen nem is csalhat. Arra jutok hogy finom a bor, de erre már jó lenne valami töményebb, úgyhogy egyet gondolva elindulok a pult felé, no de két lépésig sem jutok, amikor valaki a kezét nyújtva felém elkéri a papírjaimat. Megtorpanok, nagy szemeket meresztve rá. Hát, pont úgy néz ki, mint egy városőr, az egyenruhája az, de rettentően koszos és foszlott. Amikor azonban a szemeibe tekintek, azokban ravaszság csillog. Megkondul a vészharang. Úgy érzem, nem kellene neki odaadnom a papírt. De ha nem adom oda, akkor már biztosan el akar kapni és bajba keveredek. A bal kezemben az üveg borral bökök rá, eljátszva hogy egy csöppet spicces vagyok..pedig nem..mert ennyi nekem még meg se kottyan, alig ittam belőle.
- El...elnézést a tudatlanságomért..de maga ki?
Dülöngélek előtte, de ezen kívül semmi mást sem csinálok. Abban reménykedem, hogy megtudok róla valamit, mielőtt a kezébe nyomnám a papírom. Ha olyasmi, amiért nem kellene neki odaadnom a papíromat, akkor fogok a szökésen gondolkodni...addig nem. Persze ez relatív, az esetek többségében naivan elkezdenek mesélni magukról, de minimum megmondják a nevüket, a hova tartozásukat és hogy milyen szerepet töltenek be és hol. Most vagy ez történik mindjárt, vagy megkapom a szokásos tömör választ. Nah utóbbi lehet veszélyes rám nézve. Viszont abban az esetben muszáj leszek átnyújtani neki és ezzel bevállalni egy jó nagy adag rizikót. Nem akarom feleslegesen generálni magamnak a problémákat. Amíg válaszol, sokszor körbe tekintek. Ami azt illeti nem látják itt szívesen a városőrünket. Észreveszem hogy neki háttal, olyan tíz lépésre a kockadobó asztal másik oldalán egy nagydarab, tagbaszakadt, szakállas valaki...igazából nem tudom megállapítani hogy félvér, ember, vagy neolita...szóval ő feltűnően morcosan nézi a tőlem papírokért kuncsorgó őrt. A körülötte állók is ide-ide tekintenek, azt hiszem a haverjai. Ó..ez még jól jöhet!
- Mielőtt megmutatom a papírjaim..meghívhatom egy italra..főtörzs?
Szalutálok neki sebtiben, ügyet sem vetve az előbbi szavaira, főleg ha megemlítette az általa betöltött tisztséget..nah azt most úgy hágtam át, mint a huzat. Igyekszem jó képet vágni és szélesen vigyorogni a szalutálás közben, még amennyire tudom, ki is húzom magamat vigyázzba..bár van egy olyan megérzésem, ez csak idő húzás..és ha megunja, akkor nekem reszelnek. De ha beleegyezik, azonnal elindulok a pulthoz rendelni. Ha nem, úgy továbbra is előtte állva pislogok körbe, redőzöm a homlokomat és építem a nagyon aljas tervemet a szökésre, miközben benyúlok az ingem belső zsebébe a papíromért. Próbálom nagyon lassan mozgatni a kezem ennek okán, nehogy támadást sejtsen.
Vissza az elejére Go down
Kraisorn Suriyasen
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 7
Join date : 2017. Sep. 10.
Vas. Nov. 12, 2017 3:33 pm

&& Rayan
Ujjatlan kesztyube bujtatott kezem tovabbra is az asztalon pihentetem, fejem enyhen felrebillentve furkeszve az elottem allot; igazabol nevetni lenne kedvem azon, hogy mennyire jatszi konnyedseggel talalom be mindig azokat, akikkel csak a problema van, de szerencsere fel voltam keszulve arra, hogy egy ilyen helyen senki nem akar majd egyuttmukodni velem. Miert is akarnanak? Csak a poziciojukat veszelyeztetem itt, mind katonakent, mint civilkent; gyuloltem visszaelni a csaladom nevevel, de tenyleg eleg lett volna csak a kisujjam mozditanom, hogy ez a lokal eltunjon a fold szinerol - elvegre is a befolyas olyan dolog volt, amibol csak keveseknek jart ki, es har a csaladomnak epp eleg volt belole ahhoz, hogy a megfelelo szalakat meghuzva romba dontsek akarkit.
De most csak kozonseges varosor voltam; biztos voltam abban, hogy az itt osszegyilt, koszos tarsasag a tudataban sem volt annak, milyen egyszeru lett volna biztositaniuk az egesz eletuket, amennyiben foglyul ejtettek volna, amit viszont nem kockaztathattam - meg egy botrany minden bizonnyal gerincbe torte volna az igy is ingatag labakon allo katonasagi karrierem. Vissza akartam meg terni a palotaba; legalabb csak annyira, mig talan egy fokkal fentebb kuzdhetnem magam a rangletran es vegre kilovagolhatnek a varoson tulra. Lehet, hallgatnom kellett volna apamra, amikor arrol probalt meggyozni, hogy legyek kereskedo; hiszen akkor kilovagolhattam volna azon a kapun, aztan egy nagyobb osszeg fejeben mindenkit ravehetnek arra, hogy mondjak azt, rajtautottek a karavanunkon es meghaltam annak vedelmeben; aztan uj eletet kezdhetnek valahol, a semmi kozepen, ahol senki sem ismer es ahol vegre az lehetnek, aki csak akartam lenni.
Szabad kezemmel irritaltan dorzsolom meg az orrnyergem; miert nem akar egyuttmukodni, az isten bassza meg?
- Fleuret, varosorseg. A papirjai, Uram. - Kezdem elveszteni a turelmem; a hazugsag rezzenestelenul jon, ugy ejtem ki a szamon a nevet, mintha mindig is hozzam tartozott volna, es valamiert joval erosebbnek erzem magam igy; Noctis nem hatralt volna meg, nem rezzent volna meg, nem gondolkodott volna azon, mit es miert tesz. Neha tenyleg olyan akartam lenni, mint o, es most itt volt a tokeletes alkalom, elvegre is ketlem, hogy barki is tudta volna, hogy o halott, en pedig hazudok - hiszen ha valamihez, akkor epp ahhoz ertettem a legjobban, hogy sose mondjak igazat. De a turelmem veszesen fogyott, tul gyorsan, pedig tenyleg nem mondhattam magam impulzivnak; a hatamba furodo tekintetek szinte mar fogcsikorgatasra kenyszeritettek, de visszafogtam magam; csupan ujjaim kopogtak az asztal lapjan, egyre gyorsabban.
Kopp, kopp, kopp.
- Csak adja ide a papirjait, es mindketten visszaterhetunk a sajat dolgunkhoz. - Ajkaim apro, am annal allatiasabb mosolyra huzom; bar tagadhatatlanul jol esne az az ital, de nem vagyok biztos abban, hogy a kiseroim kozul valamelyik nem a kapitany spiclije; es tenyleg ki akarok mar innen jutni az utcara, vegre friss levegot juttatni a tudombe. Miert huzza ennyire az idot? Hiszen ram tamadnia nem lenne tul celszeru, meg ugy sem, ha tobben is segitsegere sietnenek, elvegre is nem a ket szep szememert vettek be a kiralyi testorsegbe, de a hely eleg zsufolt volt ahhoz, hogy ha esetleg verekedesre kerulne sor, ne tudjam kihasznalni az allati genjeim teljes potencialjat. Basszus.
Igaz, a ferfi keze hatarozottan tul lassan mozdul ahhoz, hogy tamadni akarjon; bar nem zarom ki ezt a lehetoseget sem, nem nyulok fegyver utan, mert megis mifele serulest okozhatna nekem egy atlagos ember? Hacsak nem talalja meg egybol a tokeletes szoget, ami a keset a bordaim kozott egyenesen a szivemhez vezethetne, eleg valoszinutlen, hogy olyan serulest ejtsen rajtam, ami nagyobb karokat okozhatna. Talan tul magabiztos vagyok, de kivarok; elvegre is gondolom, van annyi esze, hogy ne ugorjon nekem. Remelem.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szer. Nov. 15, 2017 6:17 pm
Nem kell neki a meghívásom, visszautasítja, jobban szólva a papírjaim érdeklik és ezt többször is kihangsúlyozta. Hát legyen. Lemondó sóhajjal nyúlok be a papíromért szépen lassan, az ingem belső zsebébe, miközben a jobb kezem feltartott mutató ujjával intem türelemre, egyben megemelem magasra az üveg boromat.
- Rendben, Fleuret főtörzs.
A szerephez hozzátartozik hogy dülöngélek össze vissza, néha beadok egy hukk-ot is, csak hogy még realisztikusabb legyen a hatás. Amikor elmosolyodik én is azt teszem. Látom rajta hogy feszült, ezt alátámasztja az ujjal való dobolása az asztalon, gondolom érzi, tudja, nem látják itt szívesen. Én mondjuk tök jól ellenék vele, ha nem pont az én papírjaim kellenének neki. Nah ennyit erről. Előkerül a hőn áhított papír, már előkotortam, most teljes valójában ott lobogtatom a kezemben az orra előtt.
- Mondja, Fleuret úr. Mindenkit végig fog igazoltatni itt bent, vagy csak engem tisztelt meg eme remek lehetőséggel?
Nagyon akadozva beszélek, és beszéd közben nyújtom át neki, megvárom míg elveszi tőlem. Nem látom értelmét megtámadni, elvégre még csak igazoltat. Aztán lehet szépen beveszi a benne leírtakat és visszatérhetek a tivornyához. Általában mindig ez van. Csakhogy nekem ez az őr nem tűnik annyira együgyünek, mint akiken a mai napon végig jöttem. Feszültnek és mérgesnek tűnik, ami miatt megszólalt bennem a vészharang az előbb. És ezt most is tartom. Közben a társaság az asztalnál továbbra is mérgesen követi az én igazoltatásomat, noha tudom, nem érdeklem én őket, a városőrünk tetszik nekik ennyire, meg amit épp csinál. Szóval másoknak is lenne takargatni valója? Jah, hülye vagyok, hát itt miért ne lenne. Megint visszatérek az ő arcához inkább. Figyelem miként nyitja ki a levelem és miként szeli végig a sorokat. Így a reakcióját is hamarabb észrevehetem. Ettől függ a maradásom, vagy a gyors távozásom. Már végig gondoltam a lehetőségeket, például idebent nem igazán lehet kardozni, túl kevés a hely hozzá, no pofozkodni annál inkább, de ha így nézem, akkor a városőrünk van hátrányba. Tudok olyat tenni, amiért az ottani társaság rárontson, és akkor nekem remélhetőleg szabad lesz az út. Persze ez korántsem biztos, mert ez a hely már számtalan tömegverekedést megélt. És ez az amitől óckodom, mert még gyógyul az orrom, más sem hiányzik, mint hogy megint pofán verjen valaki...a többi gyógyulófélben lévő sérülésemről nem is beszélve. Ajvé!

A levélen igazi pecsét szerepel, hamisítatlan viasszal. A benne leírtak pedig a következőek:

"Én, Dominic Martinez, a Martinez ház feje, a tizedik hold örököse ezen levéllel felszabadítom Csúnya Ferencet, egykori rabszolgámat az unokám, Livia Martinez, valamint a feleségem, Estella Martinez életének megmentéséért. Önfeláldozásának legyen szabadság az ára.

Dátum, aláírás"


Amíg Fleuret még olvas, aggódva megfogom az orromat a szabad kezemmel és úgy tekintek egyszer körbe, aztán vissza rá. Még mindig az a gondolat cikázik a fejemben, és nagyon nem fűlik a fogam hozzá. Most már egész jól vagyok, de nem gyógyultam fel teljesen, ez látszik az arcomon is körbe a piros foltokkal, amit kivételesen nem a borozgatás okozott nekem. Az orrom legalább egyenes, szépen összeforrt, szinte meg sem fog látszódni...úgyhogy remélem elhiszi amit ott leírtak és békén hagy. Ha nem, akkor bajban leszek.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Sponsored content
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-
Ugrás: