Desert Empire


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Parancsnoki lánc
Csüt. Dec. 14, 2017 10:57 am
írta: Samir Bendak
nothing feels like home anymore
Szer. Dec. 13, 2017 4:30 pm
írta: Talen-Jei
Félvér Tábor - FRPG
Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
írta: Vendég
Maradni kívánok!
Vas. Dec. 10, 2017 11:05 am
írta: Aglaie
Hazaváró - Shaneeka & Rayan
Szer. Dec. 06, 2017 6:59 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Rayan
 
Balar
 
Aicha Khaled
 
Dana Amarah
 
Admin
 
Samir Bendak
 
Kraisorn Suriyasen
 
Aglaie
 
Shaneeka
 
Talen-Jei
 
Statisztika
12 fő
Férfi
9 fő
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Hárem 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Agrona rend
1 fő

A rabszolga piac felé - Balar & Rayan

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szer. Nov. 29, 2017 6:30 pm
Négy napja is volt már, amikor eljöttem a Kimérából. Utána Randír-nál húztam meg magam. Shanee-nak elküldettem a levelet, a másikat én magam adtam át Noel-nek, benne az instrukciókkal. Amíg ő végigjárta ezeket, én kipihentem a sebesüléseimet. Most sem vagyok verőfényes állapotomban, de már úgy ahogy összeforrtak a sebek, csupán az arcom néz ki még nagyon szörnyen és hát a véraláfutások is meglepő színeket öltöttek. Legalább a szédülés és a rosszullét elmúlt. Igazából ez a kinézet kifejezetten előnyös, ha már úgy is utána kell járni egy két dolognak. A legtöbben balhésnak gondolnak emiatt és így tartanak tőlem...persze mások meg vesztesnek, akit jól helyben hagytak, de kis szerencsével megfogjuk csípni azokat, akiket keresünk.
Balar-ra várok egy félreeső sikátorban, az idő nagyjából dél környékén járhat. A ruházatom most eltérő a megszokottól, próbáltam megfelelni a rabszolgák szintjének, úgyhogy szakadt ingben, szakadt és koszos nadrágban álldogálok a fal mellett. A fejemen egy fekete sapka a homlokomba húzva, alágyűrtem a hajamat is. A cipőm is ütött kopott, fekete félcipő. Egy kicsit szorongok, mert ugyan levelet küldettem neki is hogy ma ebben az időpontban itt várom, ha még is késik akkor bajban leszek. Lazán kijöttem ide úgy, hogy nincs nálam levél, mert hát a tervemhez az nem kell. De ha valaki kiszúr mielőtt ő ideérne, az pech. És még rá sem gyújthatok..az már bőven feltűnő volna.
Nagyjából leírtam neki miért kell, de a többit még nem részleteztem, azt majd most akarom neki felvázolni. Ide oda toporgok egy helyben és sűrűn kilesek az utcára, a kezeimet meg zsebre rakom. No ekkor érkezik egy hang a másik irányból és mire kettőt pisloghatnék már három neolita egyén áll körbe.
- Nézd már...ingyen szolga!
Összerezzenek és hátrafelé megyek a falnak lapulva, de aztán hamar megállunk, mert az egyik az oldalamra érkezik. Elég randa feje van, emlékeztet egy görényre. És a szaga is meglepően undorító. Mennék a másik irányba, de ott meg egy másik áll be, éppenséggel neki is állati feje van, mintha oroszlán lenne, de mindenképp macska-féle.
- Vagy ő lesz az ebédünk..nemde?
Felrakom a kezeimet magam elé és megpróbálok bizalomgerjesztő képet vágni.
- A gazdámat várom.
Meglátom a harmadik fejét is, annak mondjuk tök normális feje van, leszámítva a szemeit, amik ide oda mozognak. Ó ne már..mi van ezzel? Nem emlékszem láttam-e valaha ilyent, egy jó ideig csak őt bámulom, ami valljuk be nem nehéz, ha odanyomják az embert a falhoz.
- Jah, persze! Én meg anyukámat várom.
Jó lenne ha lekopnának, de ahhoz meg kellene ijeszteni őket, hogy elengedjenek. Nem hiszem hogy ez amúgy működne, inkább csak húzom az időt, hátha befut végre Balar. Még ha nem is erősíti meg az előbbi kijelentésem, a látványa csak arrébb tessékeli őket. Bár nem is tudom. Ezek ilyen fejjel megijednek valamitől egyáltalán?
- Nézzétek. Ő elég nagydarab és nem szereti ha a szolgáit piszkálják...tudod...szóval engedj utamra!
Csak hogy rájátsszak, én meg is indulok, de neki ütközök. Esze ágában sincs odébb állni, sőt, most hogy neki mentem, mintha vad csillogást látnák a szemében. Húha, ez lehet nem nyert hangszórót. Seccperc alatt megint a falnál találom magamat, és miközben rám üvölt, fröcsög a nyála az arcomba. Jaj!
- Tényleg?! Nem látok láncokat!
Azt hiszem, tudom mire gondol. Szétkúszik az arcomon egy vigyor, bár az elég erőltetettre sikerül, nem túl kényelmes így beszélni, ha közben a galléromat szorongatja valaki. Egyébként sem szeretem ha lökdösnek, taszigálnak, buzerálnak, ez meg belemászott a képembe.
- Nála vannak.
Némi kétségbeesés kerít hatalmába, mert igen, most tudatosul mennyire eszelős tudok lenni sokszor. Nem hoztam magammal fegyvert, mert ahova menni akarok, oda nem kell. Persze számoltam a rizikós részével, arra jutottam, majd kijutok belőle valahogy. No, ez az a rész és végül is néhány lehetőségem van, de ha elszaladok, akkor elszalasztom Balar-t. Nem biztos hogy később egyáltalán szóba áll még velem, mert ha most nem talál majd itt, akkor azt fogja hinni, hogy szórakoztam vele.
Vissza az elejére Go down
Balar
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 87
Join date : 2017. Oct. 05.
Csüt. Nov. 30, 2017 12:23 pm
Késésben vagyok. Az a szeleburdi szolgálólány elpakolta valahová a csizmámat, és elfelejtette hová. Legalább fél órán át kerestük, és ami különösen nehézzé tette ezt, hogy végig fél szemmel engem figyelt, hogy mikor kerül elő az ostor. Most tényleg úgy érem, szerencsés, hogy nincs időm ilyesmire, mert lehet, odacsaptam volna. A falra, a feje mellé. Eszembe sincs megrongálni a szolgálót, hisz hamarosan az enyém lesz, és ugyan miért rontanám az értékét.
Homár levele igen szűkszavú volt, csak egy hely és egy idő, valamint annyi, hogy adjam őt el. Igazán hagyhatott volna több időt is, mert a futár is csak alig egy órával a nevezett időpont előtt talált meg, így rohannom kellett.
Összeszedem ami kellhet, egy-két dolgot ami talán kell, és igyekszem méltóságteljesen loholni a rabszolgapiac felé.
Nem csalódom, mikor odaérek, és végre megpillantom Homárt, már bajban is van. A feje még mindig másfélszer akkora, mint amikor először láttam, bár kicsit más formájú, és a színei alapján is elmenne páva genetikájú neolitának, de azért felismerhető. Na nem az arcáról, hanem arról, hogy bajban van, és a hangja tűnik ismerősnek. Őszinte késztetést érzek, hogy maradjak a háttérben, és figyeljem, mit kezd a helyzettel, de eszembe idézem, hogy nincs csúcsformában, ilyen állapotban esetleg túlbecsüli a képességeit és felkoncoltatja magát.
Hallgatom, ahogy a gazdájára hivatkozva próbálja megúszni, hogy elvigyék, és leesik, nekem kellene játszanom a gazda szerepét. Ostoba húzás volt, homár. Szolgának adod ki magad, miközben nem hordasz rabszolga-nyakörvet? Ostoba húzás.
Erről eszembe jut a tervének a gügyesége. El kéne őt adnom? Ilyen állapotban? Mégis ki venné meg? Első látásra érhet húsz aranyat, ha nagyon keményen alkudozom.
Ugyanakkor Homár profi simlis, szélhámos. Ki tudja mióta van életben kizárólag az eszére és a csalafintaságra hagyatkozva. Lehet, van olyan része a tervének, amit nem ismerek, amit nem akart leírni. Hát legyen, adjunk neki egy esélyt, aztán meglátjuk.
Tehát közelebb lépek, és elővonom a kétkezes kardot, hogy azzal kocogtassam meg a hármas hangadójának a nyakát. Pontosabban csak elővonnám, de az a kard most Hasfelemtszőnél van, és ez a gondolat majdnem elég, hogy hagyjam Homárt a szószban, hisz miatta alakult így.
Hátranyúló kezem csak végigtúr a hajamon, a rapiert nem vonom elő, mert az én alkatomon inkább néz ki röhejesen, mint félelmetesen.
- Szia Homár - szólok oda jó hangosan, mikor már csak pár lépésnyire vagyok. A hármas felém fordul, végigmérnek. Hát igen, nem nézek ki bizalomgerjesztően. Toronymagas túlizmolt alkat, ocsmány seb a torkon, homokszín köpeny, alatta fekete ing, vaskos öv, fekete nadrág. Oldalamon tarisznya. A tőrkard ront csak az összképen, de abból meg azt gondolhatják, ficsúrféle vagyok. A háromból a macskafejű kicsit talán magasabb nálam, és erőnlétre is hasonló, de a másik kettő fölé magasodom. - Hát nem megmondtam, hogy ne állj szóba idegenekkel? - kérdem.
Ránézek a macskára, ő lesz a vezérük, őt kell leszerelni, ha azt akarom, hogy hagyják békén az embert.
- Ha meg akarod venni, hát legyen, kétezer aranytallér az ára. Ha meg nem, én a helyedben elengedném, mert valakinek meg kell téríteni a kárt, amit teszel benne.
- A tiéd? Nincs is rajta nyakörv - kezdi valamelyik, nem figyelem melyik, a macskát nézem.
- Otthon hagyta, és ezért meg is kapja a büntetését. Hacsak meg nem veszed. Vagy el akarod tőlem lopni? Mert akkor jogom van félhülyére verni titeket. Légyszi, próbáld ellopni...- túlságosan is érződik a remény a hangomon, a macska feltartott kézzel elhátrál, valami olyasmit magyarázva, hogy csak tréfáltak. Nem figyelek rá, Homárt nézem. Csak azután szólalok meg, hogy a három megfelelően messzire került.
- Ostoba dolog rabszolga nyakörv nélkül mászkálnod. A szabad ember prédája mindenkinek, senki nem fogja megvédeni. Az őrök nem fognak balhéba belemenni egy ember védelmében. A rabszolga viszont tereptárgy, mindenki elmegy mellette, senkit nem érdekel kié, mit csinál, honnét jön. Nem próbálják bántani, mert sose tudni, ki a tulajdonosa. Persze ha méltóságodon aluli, akkor rossz álcát választottál... - vigyorgok, és előszedem a táskámból Rahesa nyakörvét. Ő úgyse megy mostanában sehova. Lehet, kicsit szűk lesz Homárnak, de Vulfiusét nem tudom hol van, és nem volt időm keresni.
- Rahesáé, úgyhogy vigyázz rá. Nem kell bezárni, nem is hozam el a kulcsát. Ha az a terv, hogy adjalak el, remélem van valami tulajdonosi igazolásod. Sok kereskedő nem vesz át anélkül rabszolgát. Aki meg igen... nem biztos, hogy oda akarsz kerülni.  
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szomb. Dec. 02, 2017 4:50 pm
Balar felbukkanására egy széles vigyor terül el az arcomon. Egyrészt azért, mert még is itt van és ettől elmúlik az aggódásom. No nem azért mert most épp kihúz a szószból, hanem mert ez a rizikós része letudva a dolognak. Másrészt a nem létező kardja után kap, ami ugye az esetében a vívótőre lenne, de hamar meggondolja magát...ilyen termettel? Nah jó, talán a macska képű felér hozzá. Felteszem magam elé a kezem és már mondanám is nekik, hogy én megmondtam, de erre a mozzanatra rendre nyekkenek egyet a falon. Belém szusszan a mondandóm, a vigyor pedig hamar lekonyul tőle. Csendben figyelem miként próbálnak meg vele kommunikálni. Arra hogy csupán kétezer ezüstöt érnék szívem szerint tiltakoznék, bár ebből az egészből csak annyi lesz, hogy míg bambán pislogok magam elé, meghallva a kijelentést, felszalad a bal szemöldököm, közben lebiggyesztem a szám. Az egész beszélgetés odáig fajul, hogy a macska fejű elkezd előle hátrálni, a többi pedig követi. Veszek egy mély levegőt és megrázom a vállaimat, sötéten követem végig a hármak távozását, aztán Balar vásott képe kerül a látóterembe.
- Igen.
Többet se mondok, nem látom értelmét megmagyarázni neki a tetteim okát és miértjét, révén nem is miattam aggódik, csupán a bosszút akarja. Így megeshet egy icipicit még is csak érdekeltem. Úgy tűnik leragadunk a nyakörvnél és esküszöm, nem tetszik a vigyorgása. Hamar elő is veszi az emlegetett tárgyat, amitől a hideg kezd el cikázni fel le a hátamon. Egyben kapok egy kis felvilágosítást is tőle, úgyhogy bár kezdetben tátva maradt a szám a nyakörvet bámulva, kikerekedett szemekkel, mostanra összeszedtem magam. Ő ért a téma ezen részéhez jobban, nekem még az sem tűnt fel hogy ez az izé kell a rabszolgákra. Kelletlenül bár, de elveszem tőle és megforgatom a kezemben.
- Mire használjátok ezt?
Valahogy semmi jóra sem számítok ez ügyben, az tiszta hogy azonosításra is szolgál. Bár gondolom inkább ezzel egyszerűbb kikötözni a szolgát és jól megverni.
- Tévedsz. Pontosan oda akarok kerülni..és te is ezt akarod.
Jelentőség teljesen válaszolok neki, ellökve magam a faltól. Először komor képpel bámulom a placcot, egyben a cipőm orrát, aztán ismét felemelem rá a tekintetemet. Ideje felvázolni neki a tervet.
- Figyelj! Megtaláltam a fickókat. Ketten vannak. Boner és John a nevük. Ékszer üzleteik vannak szerte a városban. A vagyonukat meg előszeretettel apasztják a viadalokon. Van egy összekötőjük, Jim, aki rabszolgákat vásárol a számukra. A villájuk a gazdag negyed egyik bekötő útján van, megfelelően őrzik, szóval a legkönnyebben bejutni csak így tudok. El kell adnod annak a Jim-nek!
Megállok a beszédben. Most csak arra vagyok kíváncsi, eddig tudta-e követni, amit mondtam. Persze még koránt sincs vége. A pillanatnyi szünetet kihasználva belenyúlok az ingem belső zsebébe, előhorgászom az épület papírját. Csak vázlatosan van benne az alaprajza, illetve a címe. Ezt ki sem nyitom, Balar kezébe nyomom. Fogja meg alapon.
- Ha bejutok, akkor a következő a terv. Elcsenem a hátsó kapu kulcsait és alkonyatig kinyitom neked. Ezután csinálok valamit, hogy magamra vonjam a figyelmüket. Nézd át az őrhelyeket! Ha bejutsz, először az őröket kell leverni. A rabszolgák kétlem hogy gondot jelentenének. Utána már szabad lesz az út a fickókhoz. Én a házban csatlakozom hozzád.
Röviden felvázoltam a tervet, tényleg röviden, mert ez nem lesz ilyen könnyű menet, tekintve hogy mire vásárolják itt a rabszolgákat.
Vissza az elejére Go down
Balar
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 87
Join date : 2017. Oct. 05.
Hétf. Dec. 04, 2017 11:49 am
A három bohóc elkergetése közben Homár nem nagyon szólal meg, részben a torkán lévő mancs miatt.
Láthatólag még a rabszolga nyakörv se ismerős neki, azt se tudja, mire való.
- A törvény szerint rabszolga nem lehet az utcán nyakörv nélkül. Sokan ennél fogva kötik ki a kínzóoszlophoz a szolgát, amíg korbácsolják. A gazda birtokán belül már nem írja elő törvény a viseletét, az már a gazda döntése. Rahesa se hordja otthon, csak akkor, ha ki kell jönnie valamiért. Mondjuk piacra. Vagy szabadnapja van, és menni akar valahová, valakihez. Itt, a hátoldalán pedig – mutatok rá a fémrészbe gravírozott cirádás C betűre – van a gazda jele. Így, ha egy rabszolga kérdéses lenne, csak rá kell nézni a nyakörvre, és lehet tudni, kihez tartozik.
Felvont szemöldökkel hallgatom a tervét. Tehát nem egy kereskedőnek kellene eladnom, hanem közvetlen az új gazdájának? Ez az ember eszméletlen bátor, rohadt jól bírja a fájdalmat, vagy csak fogalma sincs, mit szoktak művelni a frissen vásárolt szolgákkal. Ez utóbbi hangzik a legvalószínűbbnek.
- Minden elismerésem, ember. Nekem ennyire nem lenne fontos a bosszú, én legalábbis nem vállanék be érte egy égetést. Mert gondolom azt tudod, hogy a frissen vásárolt rabszolgába a gazdája beleégei a jelét. Ugyanazt, ami a nyakörvön van. Minden tulajdonosváltáskor átégetésre kerül, ha pedig már felismerhetetlen a jel, egyszerűen égetnek egyet máshová. Rahesának is három jele van a lapockájába sütve, mert két korábbi gazdája volt előttünk. Néhány gazda tetovál, nem éget, de ezek ritkák. Macerás, különleges eszközök és tudás kell hozzá.
Figyelem az arcát, már amennyire felismerhetők a vonásai, hogy megállapítsam, ezekre mind készült, vagy ezek mind újdonságként hatnak rá. Engem aztán nem zavar, ha megbillogoztatja magát, de komolyan gondoltam, hogy én ugyan be nem vállalnám, pedig rajtam pár napon beül nyoma se maradna. Ha kereskedőnek adjuk el, az nem égeti meg a szolgáit, de a végvásárló valahogy mindenképpen jelöli a tulajdonjogát.
- Tehát melyik az a Jim, aki a rabszolgaviadorokat vásárolja? És kábé milyen értéket lőnél be magadnak?
Elgondolkodom, mit is tudok ezekről a viadalokról, ahol a rabszolgákat eresztik egymásnak. Brutális, véres harcok. Gyakran fegyveres, de sokszor fegyvertelen. A rabszolga gyakran hal bele vagy nyomorodik meg egy vereségbe. Látni sosem láttam ilyet, de Nagyszájúval adtunk el viadalokra rabszolgát. Persze azok mind kaptak némi harci oktatást előtte, és gyakran évekig az élvonalban voltak. Részemről sosem érdeklődtem a viadalok iránt, méltóságomon alulinak éreztem, hogy vért ontsanak az én szórakoztatásomra.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Hétf. Dec. 04, 2017 6:53 pm
- Nem vágyom az elismerésedre. És azt sem akarom, elhiheted nekem.
Kicsit pipásan forgatom a kezemben továbbra is ezt a vackot, amivel feltételezhetően engem is megpróbálnak majd kikötni. Vagy nem. Ugyanakkor felcukkolt a hülyeségeivel, nem is értem mit foglalkozik velem. Nem mindegy az neki hogy én összeszedek egy égési sérülést vagy sem? Egyáltalán figyelt rám, amikor a tervemről beszéltem? Kiselőadást tart nekem a billogok miben létéről és miértjéről. Húzkodom is a számat közben, szörnyülködve egy sort az elhangzottakon, aztán úgy vagyok, elég volt.
- Nem biztos hogy eljutunk odáig. Kérlek mondd, hogy felfogtad amit mondtam, mert igen! Tényleg veszélyes terv! Nem akarok se billogot, se kinyiffanni ott!
Nagyobb részt az én bőrömmel játszunk. Hallottam hogy ezek először bedobják a vásárolt egyedeket egy próba meccsre, szóval egy kis adag szerencsével, avagy nagyobb töltetű balhéval alkonyatig el sem jutok oda, hogy engem jelölgetni vigyenek. Remélem. De ez Balar-on is múlik, mert ha nem jön, vagy késik, még meg is halhatok ott bent. A billogról ne is beszéljünk akkor.
- Ha már ennyire aggódsz értem, tegyél egy szívességet! Ne késs el!
Azt hiszem idő közben elpárolgott a mérgem, veszek pár mélyebb levegőt, aztán csak áttérünk oda, hogy kinek is kellene eladnia. Jim-ről kérdezget, én meg hunyorítok egyet. Noel elmondása alapján.
- Egy nagy darab, szakállas neolita, pocakos. Állítólag kígyó gének is vannak benne, mert olyan a szeme.
Nem teszem hozzá mint az övé, mert nem tudom. Én azt a pasast még nem láttam. Aztán hogy mennyit érek, az megint csak jó kérdés.
- Az a lényeg hogy megvegyen tőled.
Fogalmam sincs mi alapján döntik el valakinek az árát. Tudok fegyvert forgatni, bunyózni, de közel sem vagyok olyan erős, mint egy selejtes neolita vagy egy félvér. És akkor tegyük hozzá hogy az emberek betegesebbek is. Tényleg..mennyit érthetek én valójában?
- Mi alapján tudod ezt meghatározni?
Ha erre is választ kapok úgy, ahogy az előbb felvázolta nekem a bilogozást, hamar kiderül. Ezután egy dologra még választ kell kapnom.
- Menni fog a terv rád eső része? Kell másik fegyver?
Vissza az elejére Go down
Balar
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 87
Join date : 2017. Oct. 05.
Szer. Dec. 06, 2017 10:23 am
Nézem, hogy most meg min puffog.  Ő kérdezett a nyakörvről. Csak elmondtam. Vagy az a baja, hogy miket művelnek a rabszolgákkal? Na azt megértem. Nekem is nagyon bosszantó, hogy évekig trénelünk egy szolgát, tanul viselkedést, főzni, sütni, háztartást vezetni, alap gazdasági ismereteket, hogy tudjon gazdálkodni a rábízott vagyonnal, aztán a gazdája meg félhülyére veri. Többnyire azért, mert a gazda ostoba utasítást ad, a rabszolga végrehajtja, baj lesz belőle, és persze a szolga a hibás. Ha nem hajtja végre, akkor is. Persze ha kifizették, már semmi közöm hozzá, mit tesznek vele.
Valami azt súgja, neki nem az értékromlás, vagy a rabszolgába beleölt idő elpocsékolódása fáj, hanem az, hogy egy fajtársát kínozzák. Mondanám, hogy megértem, de igazából nem, engem aztán nem érdekel, mit esznek a neoliták egymással, amíg nem vagyok közvetlen érintve.
- Felfogtam – mondom. Tényleg az ő bőrére megy a játék, és én mindössze Hasfelmetszőnek kell magyarázkodnom, hogy mi történt az emberrel, akire rászánta a délelőttjét, míg őt szó szerint darabokra szedhetik. Igazából csak ezért nem veszem zokon a hangsúlyát.
- Böszme, szakállas neolita. Megtaláljuk. Gondolom itt téblábol, nézve kit vehet meg viadalra. Lehet, nem is kell a nyakörv. Ha azt mondjuk neki, hogy szökevény vagy, az növeli az érdeklődését. A szökevényeket szeretik viadalokra. Van olyan sebhelyed, ami elmegy kivágott rabszolgabélyegnek? Az hihetőbbé tenné.
Az értékén elgondolkodom. Rendes kereskedő számára jelen állapotban nem ér túl sokat. Nyilvánvalóan sérült, és nem is néz ki túl engedelmesnek.
- A szemeden látszik, hogy nem vagy a fejedben szolga, amit jó rabszolgakupec észrevesz. Ez azt jelenti, még be kell törni, és ha csak hajszálnyi lehetőség lesz, szökni próbálsz. Szerencsére a duzzanat nagyrészét elrejti a szemednek. Nem látszol erősnek, és az, hogy emberhez képest elfogadható arcod van, szintén nem látszik a verés miatt.
Csúcsformádban ezer, ezerkétszáz aranyat mondanék rád. Jelenlegi állapotodban felfelé kerekítve ötszáz.
Megdörzsölöm az államat.
- Ezért is lenne jobb, ha mint szökevényt kínálnálak neki. Hivatkozhatok arra, hogy javasolták nekem. Elvileg rokonaim adtak el viadalra rabszolgát, elvileg lehetséges, hogy neki is. Ha elfogott szökevény vagy, az magyarázza a verésnyomokat is.
Az utolsó két kérdésére határozottan bólintok.
- Részemről menni fog. Másik fegyver kell, de nagyjából másfél, két óra alatt tudok szerezni. Még valami? vagy indulhatunk?
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szer. Dec. 06, 2017 7:12 pm
A megállapításaira igennel bólogatok, összevont szemöldökkel hallgatom a többit. El is gondolkodom rajta.
- Hátul..ott lent..ott ni..
Ez kényes dolog, ezért is nehéz kinyögnöm neki.
- ...öhm...legurultam a hegy egy sziklásabb részén és..a többi nem érdekes...
Kínosan pislogok lefelé, hátra, szóval el sem tévesztheti. Ha elkezd röhögni, akkor mérgesen felhúzom az orromat. Ha nem teszi, akkor a következő mondatára hörrenek fel.
- És ha csak lefelé tekintek?
Mutogatok izgatottan magam és a föld között, elvégre amúgy sem szabadna felfelé néznem, nem? De aztán feladom. Az ötlete egész jó, akkor ha nem bírok magammal és netalántán kapálódzok, belefér a szerepbe, mert azt hiszik szökött vagyok. A többivel egyetértek.
- Jó. És ha szökevényként adsz el, mekkora az esélye annak hogy bezárnak és leláncolnak? Azért mindenből kiszökni én sem tudok...lehet akkor jobb lenne inkább megjátszani az engedelmes szolgát? Azt hiszem egy darabig kibírom, el tudom játszani, tényleg.
Az a lényeg hogy tudjak mozogni..nem kell korlátlan szabadság, de ne vágjanak be rács mögé, vagy kötözzenek ki, mert akkor a tervemnek lőttek, ahogy nekem is.
- És ha azt mondod, hogy az előző gazdám kipróbálta mennyire vagyok életképes egy ilyenben? Az is magyarázza a verés nyomokat. Aztán eladott neked, te meg most tovább akarsz adni.
Érzem, ebből lassan a szennylap következő fejezete lesz, amiben mindenféle kitalált történeteket írnak. Nekem sem kell egy kis fantáziáért a szomszédba menni. A kérdésére megint csak bólintok igennel, de azért még hozzá teszem.
- Ha mégsem sikerülne, akkor menj be a Kelet Aranya Kávézóba, keresd Rault és mondd neki, hogy..
Húha, mi van ha már közben megváltoztatta? Akkor Balar-nak meg kell győznie hogy nem ellenség. Ó, és azt hogy a fenébe? Kicsit húzkodom a számat, de azt hiszem ezt a részét rá bízom. Remélem megoldja, ha így lesz. Az se biztos hogy oda kell mennie, az előbb mondta hogy tud másik fegyvert szerezni. Én csak biztosra akarok meni.
- ...szóval hogy lassan húz a szán dél-kelet felé.
Majdnem mindent átrágtunk, csak még az a kérdéses hogy miként akar eladni. A homlokomat ráncolva vonom fel a szemöldököm és egyúttal lengetem meg az orra előtt a nyakörvet.
- Felhúzzam, vagy ne?
Vissza az elejére Go down
Balar
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 87
Join date : 2017. Oct. 05.
Csüt. Dec. 07, 2017 11:39 am
Megrázom a fejem.
- Az nem lesz jó. Téged viadornak akarunk eladni, nem szexjátékszernek, márpedig csak azokat jelölik arrafelé. Hát, tarkó, csukló. Néhány helyen arc.
Ez kimondottan az a fajta szolga, amit nagyon sokan keresnek, de kifizetni már nem akarnak. Nem is foglalkozunk vele. Ez a fajta szolga különleges kell legyen. Nem lehet veréssel rákényszeríteni, mert a kényszer érezhető lesz rajta. Az ilyen szolga fellelése és képzése annyira problémás, hogy tízszeres árat kellene kérni érte, azt meg senki sem fizeti meg. Akik mégis, olyan kevesen vannak, hogy nem éri meg foglalkozni az üggyel.
- A lefelé nézés alapvető. Ha az állánál magasabban nézel valakire, az jó eséllyel pofán fog vágni. Vissza meg nem üthetsz, mert rögtön visznek korbácsolni, ha szerencsés vagy. Ha nem, akkor kiszúrják az egyik szemed. Korbács után meg állni se fogsz tudni, nemhogy kaput nyitni. Abban igazad van, hogy szökevényként komolyabb őrzést kaphatsz. Maradjunk az eredeti tervnél.
Érdekes, hogy elpárolgott a dühe irányomban. Érthető, végülis éppen a kezembe teszi az életét, ha rákerül az a nyakörv, már semmi se gátol meg, hogy hazavigyem, mint a szolgámat. Onnantól az enyémnek minősül, és azt teszek vele amit akarok.
- Ez jól hangzik. Kipróbálta a tudásod, mondjuk azt, hogy előttem, és ez alapján vettelek meg. Én meg továbbadlak, mint viadort. Áron alul. Mert esetleg nem vettelek, hanem elnyertelek.
Nem lesz gond a fegyver megszerzése. Otthon van egy buzogány, de a pajzs el van rakva valahová, mert Vulfius egy nap rendet akart rakni. Meglesz az, csak át kell túrni mindent. Két óránál nem tarthat tovább.
- Tedd fel – bólintok a nyakörv kérdésére, majd amíg felilleszti, körbe nézek a piacon, keresve az illetőt, akire ráillik a leírás. Látok, kettőt is. Az egyik az izmosabb férfiakat nézegeti, a másik éppen egy negyvenes nő szájába bámulva ellenőrzi annak fogait. – Ezek egyike lenne Jim?
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Pént. Dec. 08, 2017 6:45 pm
Kiguvadt szemekkel meredek magam elé a számat húzkodva, aztán kínosan elvigyorodom és nemmel integetek magam elé. A-a, én nem akarok szexrabszolga lenni. Hála a jó égnek, Balar sem gondolja így. Viszont akkor nincs olyan hegem, ami arra hasonlítana, mintha levágtam volna a bőrömből hogy ezzel eltávolítsam a jelet. A legtöbb hegem inkább vágás, szúrás. Megfogadom a tanácsait, a kezeimet magam előtt dörzsölve, forgatva azt az idétlen nyakörvet. Végül is ha véletlen feljebb néznék és pofán vernek, akkor az a lényeg hogy maradjak fekve, amíg fel nem rángatnak? Jaj, csak ne az orromat. A gondolatra meg is dörzsölgetem finoman. Az előbbi ötletemet gyorsan tovább módosítja, eljutunk egy kézenfekvő megvalósításhoz. Amúgy is csak áron alul tud eladni, és akkor örülhetek, mert ez a része kipipálva a tervnek. Kérésére a sapkát jól a homlokomba húzom, aztán a nyakamra fogom az izét.
- Ehhez kell majd kulcs? Leszeded rólam ha végeztünk?
Csak tudnám hogy kell összefogni, egy ideig ezzel szerencsétlenkedem menet közben, mert már elindultunk. Szerintem mindjárt segít ezen, amint megunta a bénázásomat. Egész végig lefelé tekintek az útra, meg a cipőm orrára felváltva. Meg kell állapítsam, nagyon unalmas, már már altató hatása lehet egy idő után az emberre. A kérdésére egyszer lopva felnézek, majd ismét le.
- Gondolom igen.
Én a helyében a pasasokat nézegetőhöz mennék, de amúgy mindegy. Mert amint bemutatkozik, akkor kiderül melyik az, nem lehet mind a kettő Jim. Ha megyünk tovább, akkor kullogva követem, csendben, próbálok ráhangolódni arra, hogy most csak egy rabszolga vagyok. Legalább is ne nézzek fel senkire. Nem akarom hogy pofán verjenek.
Vissza az elejére Go down
Balar
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 87
Join date : 2017. Oct. 05.
Vas. Dec. 10, 2017 7:03 am
Megrázom a fejem.
- Mondtam, hogy nem hoztam el a kulcsát. Csak elhagyom állandóan. Csak kattintsd a nyakadra, olyan, mintha zárva lenne, de le tudod szedni amikor akarod. Ha szerencsénk van, egyelőre rajtad hagyják ezt, bár valószínűbb, hogy adnak sajátot. Ha ez marad rajtad, ne hagyd el, ha nem muszáj.
Egy-két perc a nyakörvvel való szenvedés után leveszem róla, megmutatom neki a mechanikát ami zár, utána visszaadom. Jobb, ha megfigyeli hogyan működik, és az sem baj, ha megtanulja kulcs nélkül kinyitni. Tulajdonképpen ha elhagyja sincs baj, van elég otthon, valahol, ki tudja merre. Legfeljebb Rahesa egy darabig nem megy sehová.
Aztán útnak indulunk a két kiszemelt fickó közül a férfiakat nézegetőhöz. Már messziről szólítom meg.
- Bocsáss meg, jó uram, de nem te vagy Jim? – látom, hogy összerezzen a hangomra, majd felém néz és biccent aprót. - A rokonom, Aziz ibn Bahadur Chrima sokat mesélt rólad.
Nagyszájú emlegetésére felcsillan a szeme.
- Á, a híres Chrima szolgatenyésztő. Szóval Aziz barátom rokona vagy. Mit óhajtasz, fiam?
Közelebb megyek, elégedetten vigyorogva. Majd minden rabszolga kereskedő ismeri Nagyszájút, egyszerűen nem lehet őt nem ismerni. Gondolom adott el viadorokat ennek az ipsének is, és lehet, épp most fogom romba dönteni a családom reputációját. De nem baj, csak magukat okolhatják, amiért Orákulum rámtukmálta azt a bizonyos melót.
- Lenne itt egy eladó viador. Kockán nyertem, miután végigharcolt két menetet, de őszintén szólva, nekem nem kell. Én nem foglalkozom viadorokkal, főzni viszont nem tud. A neve Homár, tud beszélni, számolni is akár húszig, és amilyen a feje az ne tévesszen meg, megnyerte mindkét harcát.
Jim az állát dörzsölve hajol Homárhoz, akinek remélem van annyi esze, hogy ne hisztizzen itt a becenév miatt, mert ha megteszi, kénytelen leszek masszívan tarkón vágni. Valamint remélem arra is lesz elég esze, hogy ne nézzen Jim szemébe, és ne harapjon rá az ujjára, mikor a szájába nyúlkálva fogja a fogait ellenőrizni, és azt se vegye zokon, amikor az izomzatát fogja végigfogdosni.
- Mit szólnál kilencszáz aranyhoz? És adom mellé a nyakörvét is.
Ezután, ha Homár képes nyugodtan viselkedni, kis alkudozás, majd egy hétszáz aranyas árban megegyezünk. Ez majd fele, harmada egy jó viador árának, de nekem ingyen pénz, neki jó üzlet.
Még megbeszéljük Jimmel, hogy feltétlen összeülünk egy italra valamikor a héten, utána a láncra fűzött homárra elindulnak valamerre.
Én meg megyek előkeresni a pajzsomat.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Kedd Dec. 12, 2017 6:14 pm
Az úton alaposan megfigyelem a nyakörv működését, tekintve hogy Balar megmutatja, aztán játszom vele míg odaérünk. Kinyit, bezár. Ezzel is elterelem a gondolataimat arról a sajnálatos tényről, hogy mindjárt eladnak annak a Jim-nek. De jó móka lesz. Már most égnek áll minden szőr a hátamon, hát még amikor megszólítja Balar. Egész eddig úgy gondoltam van valami hátsó szándéka a rohadéknak, de rá kell jöjjek, ő tényleg képes velem együtt működni, ha vissza tud vágni ezzel a még nála is nagyobb rohadékoknak. Ó, ez szívet melengető. A megszólításon meg sem lepődöm, már tudom róla, amit tudnom kell. Az viszont meglepetésként ér, hogy ez a Jim ismeri a rokonát. Tehát a rokona egy hírhedt szolga tenyésztő. Magán a kifejezésen elrágódom egy sort..ott tartok hogy ilyen is van? Persze egész végig lefelé tekintek, rácsodálkozva a cipőm orrára, amitől az ipse majd biztosan kellően fogyatékosnak fog hinni. Elvégre a viadorokat mindig hülyére verik, szóval jó ha el tudnak hiba nélkül számolni ötvenig. Teljesen hihető alakítás, szerintem. Úgyis fel van dagadva a képem, betörve az orrom, és reggel még néha rám jön a szédülés, tiszta sor. Hülyére vert viador vagyok. Elkezdenek alkudozni, a pasas meg először az államat fogdossa. Mi a fene? Így hogyan kerülöm el hogy ne nézzek rá? Amúgy meg nem szeretem ha kéretlenül fogdosnak. Kerekítek egy O-t a számmal, vagyis kerekítenék, de akkor rájövök, hogy a fogaimat akarja megnézni. Hát ennél nagyobb állatot se lássak életemben soha! Hagyom neki, bár legszívesebben leharapnám az ujjait, magamban meg azon morfondírozom hogy remélem a segglyukamat nem akarja megnézni. Nah az már nálam magasan verné a határvonalat, akkor tuti megölöm, mielőtt végre hajthatnám a tervem. Szerencsére a karjaim fogdosásán túl nem megyünk. Nem mintha lenne mit fognia rajtam, mert bár van izmom, nem tartozom a kigyúrtabb, testesebb kategóriába. A stressznek köszönhetően el sem jutott a tudatomig hogy Balar megint Homár-ként nevezett meg, amúgy sem az én nevem. Valahogy jobban foglalkoztatott az hogy ne öljem meg a fickót, mert egyre inkább ezt éreztem. Le kellene tépnem az ereszcsatornát és azzal verni agyon. Idilli kép. És utána feldugni a segglyukába! Ez az! Halovány vigyor rajzolódik ki a képemre, fel is horkanok egyszer, de aztán legyűröm a nevetési kényszerem, a mosolygással együtt. Ott tartunk, hogy kifizet engem, vagy is Balar sikeresen eladott ennek a baromarcúnak. Hétszáz arany. Nem mondhatja hogy nem járt jól, mert neki ingyen pénz és nem őt hibáztatják, ha még is megszökik a delikvens, onnantól nem az ő dolga. Hát miért nem vigyáztak rám, ugye?
Még váltanak pár szót, kínosan végig követem a smúzolást. Balar is minden hájjal megkent szemétláda. Ezen megint elvigyorodom csak úgy magamnak, mert magamra ismertem benne. Hehe, jó móka lesz, ha tényleg megjelenik és nem hagy a szószban. No igen, ki kell tervelnem egy b verziót is, ha mégsem jönne. Balar hátát látom már csak távozás közben, aztán engem a fazon elcibál valami csordához és odaláncol a többi közé. Vagyunk öten. Nálam jóval szebb példányok is, úgy érzem okosabb dolog csupán a cipőm orrát bámulni. Nem húzatom magam, hiszen azt a benyomást kell keltenem hogy engedelmes szolga vagyok. Megteszi azt más helyettem is, előttem kettővel a pasast végig verik az úton, szóval a jó egyórás menetelés után -amit kifejezetten neki köszönhetünk-, még azon csodálkozom hogy képes a két lábán megállni. Szembe köpi az egyik segédet, aki hálásan tarkón vágja. Ha már itt tartunk, a minket vezetők is szépen ki vannak gyúrva. Megint előkerül a Jim nevű, kioldanak minket és egyesével bemegyünk az udvartartás belső részére. Ímhol a ház, az udvara, a kertje a hátsó része, eddig stimmt. Jó helyen járok. Látom az őröket a ház bejáratánál, az oldalsó részénél ahogy menetelnek körbe, de akadnak számukra lefedetlen helyek, amit csak bizonyos szögből látnak. Ezt még azért figyelnem kell. Az előbbi, már ájult pasast elviszik közülünk, de minket libasorba állítanak. Megint kezdődik a buzibár életérzés, összefogdosnak minket, meg egyebek. De szívesen lőném keresztbe őket...akármivel. Hála a jó égnek, nem jutunk eget verő távolságokba, jószerivel elfogy a lendület a karjaink fogdosása után. A gazda alkalmazottja megvesz minket ettől a Jim-től. Valahol számítok rá hogy elém lép, ez meg is történik, tekintve hogy én vagyok itt a legnyurgább ugyebár. Kit kell piszkálni? Nah kit? Közli velem hogy nem látja a szememben a tüzet, és hogy én kezdem a próba kört. Szerintem nem is látja a szemem, tekintve hogy legalább egy fejjel magasabb nálam. Csendben pislogok lefelé, nem reagálva rá. Kapsz te olyan tüzet, hogy azt hetekig emlegetni fogod! Tőlem módszeresen visszafelé megy, elmondja hogy mindenki átesik itt ezen és aki meghal közben, annak úgy kellett..káposztába hús kellett, és hogy ez sokáig el fog tartani, meg kell várnunk a végét. Van aki remegve az életéért könyörög, összecsuklik, őt is elviszik. Semmi jót nem jósolok neki. Maradtunk hárman? Az jó arány? Míg elindulunk a ház oldalánál, magamban összefoglalom gyorsan. Most elvisznek verekedni, ha túlélem, akkor lesz időm kitapasztalni, kik azok, akikre számíthatok egy balhé erejéig. Ergo kiket tudok egymásnak ugrasztani. Mivel én kezdem a kört és bevárjuk a többieket is, lesz elég időm a kártékony háttérmunkára. Ezután valahogy meg kell tudnom kinél van a hátsó kapu kulcsa, melyik őr az, pontosan hol tartja és hogyan tudom elvenni tőle. Konyha? Talán. Balar azt mondta nem tudok főzni, de ha mondjuk vízért kuncsorgok odabent? Áh, még nem tudom, ezen is még agyalnom kell.
Eljutunk a ház hátsó részébe, tágas, csomó szolga szállást látok, több személyesek. Szóval ha csak pihenni akarok, akkor is bámulnom kell valakinek az agyon gyötört képét. Nem irigylem őket. Megtehetném hogy kiengedem mindet dolgom végeztén, de akkor ezzel saját magam írnám alá a halálos ítéletüket, hiszen nem tudnék ennyi személynek segíteni, egy kettőnek talán. Nekik nincsenek olyan kapcsolataik, mint nekem, hamis ábránd lenne csupán a könnyű szabadulás. Nem, nem ezért jöttem ide hogy ezeknek az embereknek a halálos ítélete legyek. Életben vannak, maradjon is így. Nekem a gazdáikkal van dolgom. Míg letisztázom ezt magamban, végig járjuk a ház mögötti részt, rálátok a hátsó kapura, megnézem a szolga szállásokat és a párbaj teret is. Utóbbinál horgonyzunk le. Az idő gyorsan telik. Már két órát elszúrtunk erre a kötelező körre, beleértve az ide utat is. Nincs sok időm, nagyjából három óra még és sötétedni fog. Sokan vannak itt, körül állják a középső teret. Stabil, füves talajon lépkedek, de odabent lekopott, kopár talaj látható. Mondjuk sok mindent nem látok a tömegtől. Leszedik rólam a bilincset, aztán mire kettőt pisloghatnék, már lódítanak befelé. Elég egyet taszítani ám rajtam, utána megyek magamtól is! Hagynak nekem utat, bejutok. Két oldalt fegyvertartó állványok, rajtuk különböző méretű és formájú fegyverek. Érdekes, de pajzsokat nem látok sehol. Nekem egy jobb oldalt, tőlem néhány méterre, míg a másik oldalon ugyanez a leendő ellenfelemnek, akit még nem választottak ki. Várok, hamarosan megjelenik egy velem egyforma magasságú és termetű ázsiai arc. Mondjuk izmosabb nálam. Meghajol, mire én is, már csak azért hogy a tiszteletet megadjam neki. Hátulról meg jön a bekiabálás hogy elég lesz a tökölésből, kezdjük. Kivárom mit vesz magához, az sokat elmondd a kezdésről. Ahogy látom, odasétál az állványhoz és levesz magának egy nundzsakut. Mi van? Normális ez? A homlokomat redőzöm. Úgy érzem ez komolytalan harc lesz és nem is kell csalódnom. Nekiáll bemutatót tartani, és össze vissza nyivákolni közben, mintha ettől megijednék. Egy ideig figyelem. Elhúzott, íves, látványos, de egyben felesleges mozdulatok. Igazából ha betalálna valamelyik végével, akkor kalap kabát, de így? Most csak egy helyben majomkodik. Én meg a tartóhoz lépek, és hátul, a neki támasztott botot veszem fel. Van vagy egy méter és harminc centi. Nem kell közel mennem hozzá. Valaki beüvölti erre hogy ez csalás. De aztán érkezik rá a válasz hogy itt nincsenek szabályok. Még szép. A pasas felém indul, észbe kapott. Tudja hogy úgy van esélye, ha közel érkezik, a bot hatótávján belül, mert akkor nem tudom hülyére verni vele. Késő bánat, eb gondolat. Nem engedem neki, csapok egyet félkör ívesen magam körül, ügyelve arra hogy véletlen se pördüljek tovább, ezzel a hátamat mutatva neki. Ettől hátrafelé ugrik. Én pedig megemelve a botot magam előtt egyenesen felé csapok a mellkasa magasságában, kénytelen védekezni. Erre vártam. A fegyver láncai beletekerednek a végébe, felfelé tolva rántok egyet rajta hátrafelé. Erre a fájdalomtól üvöltve elengedi, nem bírta a csuklója, de időben kapcsol. Megiramodik felém, amíg a bottal meg a nundzsakujával szórakozom. Még pont a kezembe csúszik, van időm elengedni a botom, azt úgyse tudnám használni már. Aztán lehúzom magam, oldalra, balra kitérve előle. A felsőtestem vette célba, így most az oldalára kerülve, mivel túlmozgott engem, a saját fegyverével csapok, kicsit sem látványosan a térdhajlatába. A bot idő közben a földön végezte. Nincsenek szabályok. A saját fegyverével verem meg. Elesik arccal előre, én meg föléje tornyosulok.
- Nem ajánlom, hogy felállj!
Ha csak megmoccan is, én elkezdem ütni egyszerű és annál vadállatiasabb mozdulatokkal, amíg mozog. Ez a tervem. De azt hiszem megfogadta a tanácsom, nem mer mozdulni se, inkább fekve marad. Nah ez meg mi? Náluk ez nem szokás. A fogva tartónk, aki azt hiszem neolita úgyhogy hívjuk csak Kvazimodónak, néhány őr kíséretében betrappol hozzánk. Kiveszi a kezemből a fegyvert, mondván szép, a másik embert meg felrángatják a földről és úgy hallom, korbácsolni viszik. Ennyi erővel meg is mozdulhatott volna. Engem letessékelnek innen, jöhet a következő. A szemem sarkában még észreveszem a nemrég alélt delikvenst, a másik beszari mellett, őket is kihozták ide, szóval nem ússzák meg. Amúgy egy fenéket szép, valami idiótát sikerült kiválasztania nekem. Egy őr taszigál maga előtt, amit egyre nehezebben tudok szó nélkül hagyni, de muszáj. Amint kiérünk a gyűrűből, már nem csinálja. Megkérdezem hogy nézhetem-e, amire a válasz igen. Úgyhogy a hátsó sorba furakodva megkezdem a pusztító hadműveletet. Nem érdekelnek a harcok, az érdekel kik a megtörhető egyének itt. Észreveszek egy kopasz, tagbaszakadt alakot, akinek a fülében hordott fülbevalójára nyúlfarok van rögzítve. A nyakában pedig lóhere alakú medál. Babonás. A nevét is megtudom a mellette állótól, Csótány Jo. Hm. Jo-val szemközt egy göndör, vörös hajú punk üvöltözik, kifejezetten neki címezve hogy "pofa be!" meg hogy "hülyék szavára nem adunk!", szemmel láthatóan Jo ugyanúgy viszonozza. Ezek ketten nem szívlelik egymást. A másik alak neve Belgor. Úgy gondolom ezen a viadalon nem fognak összeveszni. Nah de ha összetört türköt dobok az alvóhelyére Jo-nak, azzal a felirattal hogy "hülyék szavára nem adunk!" ? Meglátjuk! Gonosz tekintettel mérem még egyszer végig Jo-t sunyiban, úgy is el van foglalva a viadallal, aztán egyet gondolva megindulok kifelé innen, vissza az őrhöz. Kellően alázatos képpel, a földnek konyult fejjel kérdezem hogy kaphatok vizet? Hezitál, persze, az előbb még nézni akartam a viadalt, most meg vízért kuncsorgok. De ez is hihető, hiszen egy órát kutyagoltunk idáig, aztán már eltelt még egy óra és mellékesen nagyon szarul nézek ki. Belemegy. A nyakörvemre rögzít egy láncot és azon cibál maga után. Hogy száradna le a keze! Elhaladunk megint a ház oldalánál, bár közben sűrűn hátrafelé tekintgettem a hátsó bejárat felé. Észrevettem ott pár alakot, őröket, és az egyik, egy sűrű bajuszos, barna hajú neolita, az ő kezében láttam a kulcsot, mikor kinyitotta az ajtót. Azt sajnos nem láttam ilyen távolságban hogy hova rakta el. Lassan odaérkezünk a ház bejáratához, az őr becibál rajta, végig megyünk a szűk folyosón, aztán onnan át a konyhába. Odabent néhány szolgálónő éppen főz. Az őrünk leültet egy székre és kapok egy pohár vizet. Elkezdem nagyon lassan inni. Újabb lábak kopogása hallatszik be a folyosóról, majd előkerül az a pár őr, akiket az előbb skubiztam. Itt a bajuszos is. Nagyjából tíz perce iszom a vizem, az én őröm meglehetősen zabos már rám. Nagyot nyelek az utolsó pár kortyból, aztán van pofám még egy pohárral kérni, ugyan azzal a bánatos, földre konyuló nézéssel. Szerinte be fogok hugyozni, ha még többet iszok. Szerintem is! De kell! Tölt nekem még egyet. Én addig alaposan szemügyre veszem a bajuszost, már amennyire tehetem. Vígan keresztül csörtet a konyhán, mögöttük egy kereskedő, talán árus baktat a holmijaival. A bajszost hangos csörömpölés kíséri, úgyhogy nagyon hamar rájövök, a kulcsok ott vannak a farára rögzítve. Mármint az övtartójára rögzítve. Elhaladtak mellettem, a konyha egy másik részébe, az árus lepakol az ottani asztalra. Úgy vélem erre kell visszajönniük is. Akkor kezdődjön a műsor. Felveszem az asztalról a nekem szánt pohár vizet és a megszokott csigatempóval kezdem el inni. Az őr már nem bírja, kifakad. Azt válaszolom neki hogy ennél gyorsabban nem tudom inni. Eltelik még néhány kínos és hosszú perc. Mögöttünk elindulnak visszafelé, az őrömön meg látom hogy pattanásig feszültek az idegei tőlem. Szelíden mosolyogva felé emelem a poharat és olyan láncreakció indul el, amire nem számítok. Mert felpattan és megragadva a galléromat engem is felránt a székből, aztán jól megráz mondván "Szórakozom vele?". Nemlegesen megrázom a fejem, ő meg taszítva rajtam egyet elenged. Nah én erre rájátszok, mintha csak megbotlanék a székbe, akkor halad el mellettem a másik csorda, így esés közben majdnem lehúzom a gatyáját a bajszosnak. Nem is tetszik neki, de a lényeg hogy le tudom emelni a kulcsos karikáját, legalább is azt az egyet, amiről gondolom hogy az az. Észre sem veszi, mert éppen azzal van elfoglalva hogy felpattanva mellőlem jól megrugdosson. Amikor az arcomba csapna, az én őröm akadályozza meg ebben. Igaz, ha pofán ver akkor holnap reggelig aléltan fekszem. Még vissza van a billogozás és hogyan nézne az ki, ha közben nem üvöltözöm, ugye? A kulcsok az én nadrágom zsebében landolnak. Mire rendezik a soraikat és kijutunk a házból megint eltelik egy óra. Szereztem pár zúzódást, ezen kívül semmi komoly. Húzom a belem az őr után, aki megint rángat a zsinóron, de már nem sokáig. Kezemben a pohár víz, azt mondta igyam meg út közben. Vigyáztam rá ne törjön össze, mert még fontos szerepe lesz. Most megint elkezdek makacskodni nagyjából a ház oldalánál, amire mérgesen megáll. Én is megállok. Megfordul. Kijelentem hogy pisilnem kell. Az az arc, amit erre vág. Nem is tudom. Nem olyan szórakoztató itt őrnek sem lenni, ennyi hülyével, mint én is. Kisebb szájkarate után -amit leginkább én kapok tőle válogatott szavakkal-, szóval vissza megyünk a házhoz. Nem tudom miért oda. Ott két dolog is kiderül a számomra. Egy, megérkeztek gazdagék, most jönnek befelé a főkapun. Kettő, az árust, aki bent volt az őrökkel szintén ugyanitt szólítják fel távozásra, tehát a hátsó kapu bezárt. Teljesen biztos vagyok benne hogy a jó kulcscsomó van nálam. Az én őröm és a bajszos összenéznek, nem épp baráti tekintet az, mire megfordulunk. Meggondolta magát, mégsem a házba visz be. Még több kínos perc után vissza érünk a szolga szállásokhoz. Ott leszedi rólam a láncot és azt mondja végezzem el a dolgom. Jó. A pohár még mindig a kezemben, látszólag vígan megyek be a vécére és ott amint belépek, elkezdek ordibálni. Beront, el sem tudja képzelni mi van, én meg rémült képpel pattanok ki a budi ajtó mögül befelé mutatva hogy "Ott van!". Előre megy be. Öreg hiba. Egyből csattan a fején a pohár, aztán amit találok azzal ütöm tovább, amíg mozog. Ami éppenséggel egy kuka ott bent a klotyón. Neolita, nem fog belehalni, de amíg így mozdulatlanul fekszik, lerángatom róla a ruháját, kipeckelem a száját, alaposan megkötözöm a rám pazarolt láncával a kezeit és a lábait hátul, a vécécsésze alsó és felső feléhez rögzítve. Ebből szabadulj ki! Bár magát a slozit tönkre teheti, ha kellően fantáziadús egyén. Klotyó vandál!
Teszek egy kis rendet, például a kiömlött szemetet visszakotrom a kukába, azt meg a helyére. Aztán pisilek egyet, mert tényleg nagyon kellett. Majd felöltöm a csóka ruházatát. Mindegyikük terepszínű kabátot és nadrágot visel, ugyan ilyen sapkával, alul fehér inggel. Oldalukon egy rövid kard, csak tudnám minek. Összeszedem a törött üveg darabjait, majd nemes egyszerűséggel rácsapom az ajtót. Ha lehet ne találják meg idő előtt.
Most következik Jo helye. Nem nehéz megtalálni, mert az éjjeli szekrényén egy nyúl láb díszeleg. Ha nem az övé, akkor másé. Tök mindegy, mert az is felhúzza magát azon, amit itt hagyok neki. Az ágyon szétszórom az üvegdarabokat, aztán az ágytámlára az őröm kardjának hegyes végével rávésem olvashatóan "Hülyék szavára nem adunk!". A ketyegő bomba élesítve.
Ezután kijövök az épületből, elvegyülök a még tartó próba kör nézőseregletében. Szörnyülködve tapasztalom hogy épp a beszarit belezik ki élőben a tér közepén, az meg üvölt. Közben kezd lemenni a nap. Fél órám lehet arra hogy kinyissam Balar-nak az ajtót és eltereljem az őrök figyelmét. Olybá tűnik a viadalnak nemsokára vége. A beszari volt az utolsó, béke poraira. Fél füllel elcsípem hogy szedjék össze az új szolgákat, billogozni viszik mindet. Jaj! Próbálok köddé válni az oszló tömegben,a  sapkát nagyon mélyen a homlokomba húzom, az ingem és a kabátom nyakát felhúztam a nyakörvre, így eltakarják. Nem akartam leszedni, mert akkor elveszíteném és Balar-al nem akarok szembe nézni, láttam milyen pusztítást végez. Egyébként is sokkal lógok neki! Megindulok a hátsó ajtó irányába, rengetegszer körbe nézek, de sehol senki. A szolgákkal vannak elfoglalva. Megállok előtte, kezembe veszem a kulcs csomót és elkezdem egyesével próbálgatni a kulcsokat. Eközben is sokszor körbenézek. Úgy a tizedik kulcsnál kattan a zár. Nyitva! Hangos káromkodások szűrődnek ki a szállások felől, aztán csörömpölés, majd ordibáló tömeg. Az őrök mind arrafelé szaladnak, én meg ellenkező irányba, be a házba. A meglévő őröket riadóztatom, hogy a szolgák lázadnak. Úgy tíz percre rá már hatalmas káosz és szaladgálás uralkodik az udvaron.
Vissza az elejére Go down
Balar
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 87
Join date : 2017. Oct. 05.
Szomb. Dec. 16, 2017 9:53 am
Miután eladtam Homárt, hazasétáltam, hogy átszerelkezzek. A buzogány vidáman várt rám a szekrényben, majd Vulfiussal és Rahésával tűvé tettük a házat azért a nyomorult pajzsért. Ahogy egyre közeledtünk az utolsó helységekhez, egyre ingerültebb lettem, a két szolga meg egyre sápadtabb. Mikor a pajzs az utolsó helyiségben sem volt, Vulfius remegő hangon megkérdezte, hogy most akkor kiviszem-e őket megkorbácsolni. Túl dühös voltam válaszolni, csak elviharzottam mellette, hogy valamit kitaláljak, mert pajzs vagy hasonló nélkül a buzogány nem túl hasznos, mert nem lehet vele védekezni. Legalábbis kard ellen semmiképpen.
Felvettem a bőr mellvértem, majd a bal alkaromra, a kézfejemen túllógva masszív bőrszíjakat tekertem, amibe itt-ott fém eszközöket, kanalakat, ilyeneket raktam. Ezek meg fogják gátolni, hogy belém tudjanak vágni, bár valószínű, az egész karom egy merő zúzódás lesz, mire végzünk. Meg számolok három-négy csonttöréssel is.
Azért a buzogány mellé elrakok még három tőrt, egyet-egyet a csizmáimba, egyet meg az övemre, hátul, és sálat tekerek a nyakamra.
Kifelé menet a két szolga nagyon gondosan elkerül, és ezt jól teszik, lehet eltaszajtanám őket az utamból. A bal karom több, mint ostobán néz ki a dundira tömött, rögtönzött „alkarvédőmtől”, de ez legalább rosszkedvre hangol, így senki nem fog megállítani kérdezősködni.
Útban Boner és John háza felé is mindössze egyszer kuncog fel valaki rám nézve, de nem veszem magamra, és az apró, reccsenő hangot leszámítva, amit a bordája ad ki a könyököm után, nem foglalkozom vele.
Kicsivel idő előtt érkezem, így van lehetőségem megfigyelni a vaskos kerítést. Túl magas, így ezen túl nem látok semmit. Mivel ez az előkelő negyed, kicsit aggódom, hogy Homár érkezése előtt felbukkannak az őrök, és nem nagyon tudnám kimagyarázni, mit keresek itt. Persze legalább szereznék pajzsot vagy kardot. Nem is lenne rossz, gondolom, és elkezdem figyelni, jönnek-e őrök. Mókás lenne, ha holnap a szemtanuk elpanaszolják, hogy királyi címeres pajzsot hordott a támadó, aki feldúlta a házat.
Aztán kattan a hátsó ajtón a zár, én meg indulok oda. Kinyitom az ajtót, de nem látom Homárt, viszont ahogy ígérte, felbolydulás az van. Azt akarta, hogy az őrszobákat nézzem át, és intézzem el az őröket. Jó lett volna megkérdezni, hogy élve kell-e maradniuk, de most már mindegy. Jobb lenne, ha nem maradnának, döntök. Minél kevesebben tudnak beszámolni a történtekről, annál kisebb az esélye, hogy felismerik a sebhelyes nyakú, loboncos hajú hústornyot aki én volnék. Főleg, hogy a sál egyrészt takarja a seb jó részét, másrészt az arcom elé is húzom, biztos ami tuti alapon.
Mint valami katonai táborban, itt is négy őrtornyot látok, amik magas lábakon állnak. Valamint több melléképületet, amik közül az egyik az őrök szállása lehet. Ha én őr lennék, melyik lenne a szállásom, morfondírozom, de ahogy látom, egyszerű lesz. Az őrök terepszínű egyenruhát viselnek sapkával, és mind ugyanahhoz az épülethez tartanak. Oda indulok én is. Ám két őr kiszúrja, hogy nem illek a képbe. Egyikük hangosan kérdéseket ordibálva jön felém, a másik csendesen követi. Felém tartják a kardjukat, én széttárom a kezeim, majd elnézek a hangos válla felett, és biccentek. Az őr hátrapillant, mire mellkason rúgom, hogy leteríti a másikat is, majd két csapás a buzogánnyal, és ennyi. Oldalamra kötöm a buzogányt, felveszem az egyik rövidkardját, aztán megyek tovább.
Menet közben meggondolom magam, és az őrtornyok felé megyek, amik az udvar négy sarkán vannak, kezdve a hozzám közelebbivel. Menet közben elmorfondírozom, hogy nekem eszem ágában sincs felmászni a toronyba, hogy kidobjam onnét az őröket, inkább őket szeretném, ha lejönnének. Így felkapok egy fáklyát, ami a párbaj tér szélénél volt leszúrva. Tűzszerszám, szikrát csiholok, majd az égő fáklyával a balomban, karddal a jobbomban megyek a torony felé. A helyiek fel-alá szaladgálnak körülöttem, de mivel céltudatosan megyek, egyik se szól hozzám, legfeljebb alaposan megnéznek. Aztán az egyiknek, egy őrnek feltűnik, hogy valami nem oké, és nekem nem kellene itt lennem, ahogy elsétálok mellette. Hátulról megragadja a vállam hangos „hé te” kíséretében. Rossz húzás, nem szeretem, ha hozzám érnek. Megfordulok, arcába nyomom a fáklyát, majd ahogy a lángra kapó szakállától ordítani kezdene, a nyíló szájába markolatig tolom a kardot. Lábammal ellököm a testet, kihúzva a kardot, majd megyek tovább a torony felé. Mikor oda érek, és látom, hogy a lábak, amiken áll, fából vannak, gondosan meggyújtom mind a négyet, majd kicsit hátrálva feldobom a tetejére a fáklyát.
Elkezdődik az ordibálás, hogy tűz van, én még várok kicsit, míg őrök nem kezdenek potyogni az égből, pontosabban a toronyból. Nem tart sokáig elintézni őket, indulok a következő toronyhoz, mire nyílvessző áll bele az oldalamba. Felmordulok, kitépem, nem foglalkozva vele, vajon szakállas volt-e a hegy. Valószínű igen, legalábbis k*rvára fáj a dolog. Nem baj, meggyógyul. Elkapom a hozzám legközelebbi ipsét, és pajzsként magam előtt tartva megyek arra, ahonnét a lövés jött, nem meglepő módon az egyik őrtorony irányába. Szerencsétlen kap két vesszőt amíg odaérek, jól megnézem magamnak az őr fejét, akinél az íjat látom. A testet eldobom, mikor már az őrtorony alatt vagyok, jobban megnézve ez a fickó nem őr volt, hanem… fogalmam sincs mi.
Az őrbódé lába ugyan fából van, de jó kar vastag, nem egyszerű eltörni. Viszont a diagonális merevítőket egyetlen csavar tartja össze. Jó dolog, hogy én vagyok a Pléhsuszter, így látom az őrbódé strukturális gyengeségét. A diagonális merevítés nélkül az egész bódé instabil lesz. Nem fog ledőlni, de ezt egy buta őr honnét tudhatná. Három oldalon vannak ilyen merevítők, a negyediken nincsenek. Mindhárom oldal két-két buzogánycsapást igényel, mire az egész őrbódé inogni kezd. A lábak elég mélyen vannak beásva, így nem tud eldőlni, de amikor elkezdem ütni a kétmarokra fogott buzogánnyal az egyik lábat, megremeg annyira, hogy az őrök elhiggyék, másodperceken belül összeomlik minden. Ismét őrök potyognak, így az őrbódé lába után terepmintás sapkákat kezdek ütni a buzogánnyal. Mivel az egyik hozta magával az íját is, újból keresek fáklyát, csiholok tüzet, majd a maradék két őrbódét megküldöm égő nyílvesszőkkel. Persze mire odaérnek a vesszők, mind elalszik, mivel éghető anyaggal nem tudom bekenni őket.
A maradék két bódé személyzete viszont úgy érzi, nem kockáztat, és kiugrálnak, lelétráznak így is. Sőt, az egyik létrán mászó őrt lerúgja a másik, hogy ne akadályozza őt.
Megyek feléjük, valaki megragadja karom, szájba vágom a buzogánnyal oda se nézve, és két újabb őrt is lecsapok, cserébe enyhe sajgással az „alkarvédős” karomon.
Közben eszembe jut, hogy kellene ám az arcokat is nézem, mert ha például Homár volt az előző, aki belém kapaszkodott, vagy ő volt a „hé te” fickó, az bizony kellemetlen lenne. Valamint Homár elég sunyi, hogy őrnek öltözve keltse a balhét. Mindegy, ha már az utamba került úgyis mindegy, majd kap Rahesa másik nyakörvet, kétlem, hogy kötődne ehhez, ha meg nem, akkor majd figyelek a jövőben. Különben is, ha őrnek öltözik, megérdemli, hogy kiüssem egy-két fogát, mivel ő mondta, hogy le kell csapni az őröket…
Futásnak eredek, hogy még azelőtt odaérjek a következő bódéhoz, hogy az őrök magukhoz térnének az esésből. Menet közben megragadok egy nyakörvet viselő fazont.
- A Marilla fiai itt vannak, hogy megmentsenek. Harcolj a szabadságodért – ordítok rá, és bökök a leterített őrök, pontosabban az ott heverő kardok felé.
Ennél többet nem szánok rá, inkább lerohanom az őröket, ütöm őket ahol érem, hárítom az ő döféseiket, kapok egy karcolásnak se méltó vágást a combomra, bár a nadrágom kiszakadása morcossá tesz, és egy döfés elcsúszik a mellvértemen. Közben látom, ahogy az utolsó bódé őrei levágnak egy-két kardot fogó rabszolgát. Bénák. Itt volt az esélyük, de elszúrták. Mindegy, legalább kis elterelést adnak, amíg ezekkel az őrökkel is elbánok. Újabb vágás, ezúttal a jobb felkaromon, és most már tényleg kezdek mérges lenni. Felveszem az egyik őr kardját, mert persze amikor az előzőt leraktam az őrbódé lábának kocogtatásához, ott is felejtettem. Karddal legalább lehet védekezni is.
Végül az egyik melléképület felé indulok, amit őrszállásnak vélek. Majdnem eseménytelen az odautam, egyvalakit kell félrerúgnom, bár nem volt őrruhás, se Homár, és nem is emlékszem, mit akart tőlem, aztán lendületesen belököm az ajtót. Valamit eltalál, valaki orrhangon ordít, bent meg látok ócska szalmazsákokat, láncokat, és egy remegő lábú őrt, amint egy rabszolga mögött áll, kardját a szolga torkának fogva.
- Dobd el, mocskos Marilla, vagy kinyírom a drágalátos szolgádat – ordítja remegő hangon.
Ez nem az őrök szállása, hanem a szolgáké, állapítom meg, tehát itt nincs dolgom.
- Felőlem – mondom, utána megfordulok, kimegyek, és becsukom az ajtót magam mögött. Mivel látom, hogy kívülről zárható az ajtó, hát rátolom a rekeszt. Ez az őr is rendezve van.
Utam ezúttal a házhoz vezet, gondolom Boner meg a másik, akinek már elfelejtettem a nevét is ott lesz. Masszív, megerősített bejárati ajtó, minden medve erőm ellenére hármat kell bele rúgnom, hogy beszakadjon. Persze, mert kifelé nyílt, állapítom meg, miközben átlépek a maradványokon. Elkalandoztam, nem figyeltem oda a részletekre. De mit tehetek, igen jól érzem magam. Két őr jön szembe az előtérben, ami mögött széles lépcső vezet fel az emeletre a két oldalon. Gyors körbepislanás, mindkét oldalamon neolitamagas márványszobor, a mennyezetről szép csillár lóg le. Ezeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Előre lépek, elrugaszkodom, megragadom a csillárt, és azon lengve rúgom mellbe az őröket, páros lábbal. Pontosabban csak rúgnám, mert a csillár nem medve genetikás neoliták hintájának van tervezve, így leszakad, én meg nagyot nyekkenek a hátamon. A két őr még jobban meglepődik ezen, mint én, pillanatnyi habozásuk pont elég, hogy az oldalsó ajtón berontó cselédek serpenyővel ütni kezdjék őket. Úgy tűnik, valakik tényleg komolyan vették a marillás blöffömet. Sajnos a serpenyő nem a leghatékonyabb fegyver, nem sikerül leütniük az őröket, de mivel hátat fordítanak nekem, egyiket gerincen rúgom, hogy reccsen, a másikat elkapom, könyökhajlatba fogom a nyakát, másik kezemmel tolok egyet a fején, és kész van. A két cseléd, fiatal ember nők, lihegve pillantanak rám olyan nézéssel, amit úgy érzem, Homár tudna értékelni igazán, nekem az emberekkel az ilyesmi visszataszító. Biccentek feléjük, felveszem a kardot, amit elejtettem hinta közben, majd ordítok egy nagyot Homárnak, elvileg valahol itt kellene találkoznunk. Kivéve, ha véletlen megöltem. Gyorsan megnézem e két őr arcát, de nem, egyik sem Homár. A cselédek valahová elvonulnak, gondolom szedik a holmijukat, mert jött a „marilla” és immár szabadok… De legalább elmásztak az utamból, így senki sem zavar meg, mikor az egyik márványszobrot, csak kedvtelésből, ledöntöm. A csattanás nagyon tetszik, de elhúzom a szám, mikor nem törik le a feje. Valahogy azt gondolnám, egy eldőlő szobor fejének le kell törnie. Mindegy. Megpróbálom a másikkal is, de annak is csak a karja törik le.
Elindulok az épület alsó szintjét felderíteni, ellenkező irányba, mint a serpenyős szolgák mentek. Találok egy szobát üvegasztallal, azt összetöröm, utána egy könyvtárszobát. Gyorsan végigfutom a könyveket, nincs túl sok, és azok is kétes állapotban. Végül egyet elrakok. Úgy nézem közel lehet ahhoz, ahonnét Homár a nevét választotta. Valami Homárosz írta. Jobban megnézve Homérosz, de mindegy, mostmár viszem.
Nagy étkező szoba a következő, ketten rejtőznek az asztal alatt, rabszolganyakörvvel a nyakukon. Mindkettő középkorú, elhízott neolita. Ennyire ostobának nézek ki? Felrúgom az asztalt, ledöföm mindkettőt. Aztán megnézem őket közelebbről, és ahogy sejtettem, nem csak nyitva van a két nyakörv, de be se lehetne zárni, olyan vastag nyaka van ennek a kettőnek. Az étkezőből a konyha nyílik, vagy valami előkészítő helyiség, a sarokban egy ember és egy félvér kuporog, összekapaszkodva. Nincs rajtuk nyakörv, de a jellegzetes nyom ott van körbe a nyakukon. Ezek nyakörvét hordta a két kövér.
Nem foglalkozom velük, bár ők láthatólag nagyon szeretnék hallani az utasításokat, hogy merre szökjenek, megyek tovább. Az újabb helyiség az igazi konyha, de itt nincs senki. Szerintem a földszintbal szárnyát felderítettem, ideje megnézni a jobbat.
Hol a frászban van Homár?
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szomb. Dec. 16, 2017 4:03 pm
Az őrök sebtiben rohannak kifelé a riasztásomra, egyiknek sem jut eszébe megkérdezni ki vagyok én, sőt, fel sem tűnt nekik hogy nem közéjük tartozom. A sapkát nagyon a homlokomba húztam, gyakorlatilag az orrom alja és az állam lóg ki. Amúgy sincs idejük nézelődni, kint egyre nagyobb a hangzavar. Én nem tartok velük, egyenesen megindulok felfelé, nem érdekel mi van a földszinten, a logika azt diktálja hogy ezt a két jómadarat fent találom az emeleten. Odáig pedig senki sem fog megállítani, azt fogják hinni egy őr vagyok a sok közül. Gond nélkül el is jutok a lépcsősorig, ami felvisz az emeletre, gyorsan fel is szaladok rajta, de fél úton megállok. Menet közben kinéztem az ablakon, és mintha tüzet láttam volna. Most közelebb hajolok az ablakhoz, kitekintek rajta. Te jó ég! Égnek az őrtornyok, legalább is azon a részen, amit belátok ezen a keskeny ablakon. Balar-nak elment az esze?! Erre már biztosan mozgósítani fogják az őrséget, amint kintről észreveszik a tüzet és a füstöt, szóval nincs sok időnk. Odalentről több láb dobogását hallom, elmegyek az ablaktól és megfordulok. Két szolga jön felfelé. Mérgesen rájuk förmedek.
- Mit csináltok itt?! Tűnés lefelé a helyetekre!
Mintha csak rendre utasítanám őket. Két ember nő, nem is foglalkozom ezután velük, megfordulok és elindulok tovább felfelé. Valamiért mégsem kopnak le. Egyre gyorsabb kopogásokat hallok a hátam mögül, és már éppen rálépek az utolsó lépcsőfokra, amikor valamivel megütik úgy istenesen a hátamat, aztán a felkaromat. Mivel mozgásban voltam, előrefelé bukok, térdre rogyva. Mi a fene van?! Iszkiri megindulok négykézláb, ezek meg utánam és olyanokat ütnek rám, hogy szó szerint üvöltve masírozok be valami szobába és bevágom az ajtót rájuk. Ha jól láttam serpenyő volt náluk. Kész szerencse hogy itt az ajtó nyitva volt és be tudtam kúszni rajta, hogy aztán rájuk csapjam. Persze nincs semmi bajuk, odakint hallom a serpenyők hupogását az ajtón. Nemrég egy őr rugdosott meg, most meg ezek hátulról, alig bírok felállni. Már szinkronban fáj mindenem mindenhol. Hogy szolgákkal is kellene harcolnom még, no arra nem számítottam. Veszek egy mély levegőt, előrántom a kardomat és azzal a lendülettel feltépem az ajtót. Egyből ütnek a fejemre, amit a karddal hárítok egy rézsútos vágással. Az egyiknek elrepül a kezéből hátra a folyosóra, a másik viszont újra ütni akar. A szabad kezemmel kétségbeesetten hajtom ki a gallérját az ingemnek hogy lássák nekem is van nyakörvem, de ettől még üt felém párat a serpenyőjével, a másik pedig azt hiszem ágyékon akart rúgni, de csupán a sípcsontomat sikerült jól megrúgnia. Ó baszki! Az ütéseket hárítottam, ezt viszont nem, mert hát nincs száz kezem, meg már én is csak vaktában csapkodok, nehogy pofán üssön a serpenyőjével. Azért némi késéssel leesik nekik, nem én vagyok az ellenség. Amíg ott ücsörgök fájdalomba torzult képpel a lábamat fogva, elnézést kérnek és a marillát emlegetik. Mi van? Erre azért kinyílik a csipám. Én semmit ilyesmit nem terjesztettem. A ház aljából hatalmas zörej hallatszik felfelé, valaki betörte az ajtót. Ezt csak a süket nem hallaná meg. Nagy eséllyel Balar az, kisebbel pedig most jöttek be az őrök értem. Akármelyik verzió is, óvatosnak kell lennem. Ha már így alakult, akkor higgyék azt hogy a marilla keze van a dologban, pedig nem.
- Igen. Menjetek le a földszintre és segítsetek a többieknek!
Az a diadalöröm ami kiíródik az arcukra, a tettre való hajlam. De kár hogy semmi köze a marillának ehhez. Egy ocsmány, szemét láda vagyok! Míg ezen agyalok, ők már el is mentek lefelé, vitték a serpenyőiket, ami valljuk be, minden csak nem rendes fegyver. Körbenézek a szobában, ami úgy tűnik üres volt, de mivel észrevettem a nagy tölgyfaasztalt az iratokkal a tetején, meg az íróeszközökkel, pecséttel, arra sarkallt, hogy át kell kutatnom. Pontosan tudom mit keresek, persze ezt nem osztottam meg Balar-al és még előtte kell megtalálnom. Ez egy dolgozó szoba, eddig stimmt. Lassan felkászálódom, felveszem az elejtett kardot a földről, becsukom az ajtót. Majd alaposan átnézem az asztalt, a polcokat, a papírokat, amik hanyagul kint lettek hagyva a tetején. A legalsó fiókban megtalálom, amit kerestem. Térkép, úti tervvel, nevekkel, vagyis az egyik nagyobb gyémánt szállítmány útvonala és hogy kiknek adják át. Kiszedem és a nadrágzsebembe gyömöszkölöm. A művelet közben hallom meg Balar hangját lentről. A nem valódi nevemet üvöltözi. Igaz is, neki is kellene valamit keríteni. Még nem végeztem itt, tovább kutakodok a polcsorok között, majd a falon lógó festményeket is elfordítom. Bingó! Két széf kerül elő, bezárt állapotban. Akkor elő kell keríteni hozzá a gazdagékat. Nincs értelme próbálkoznom vele, számzáras, napestig elszórakozhatnék a kombinációkkal. Úgyhogy kiviharzok innen, magam mögött zárva az ajtót. Jöjjön a többi ajtó, egyik mögött biztosan ott lapulnak! Menet közben igazítok a ruházatomon, nem kell rögtön nyílt lapokkal játszani, higgyék csak hogy egy őr vagyok. A dolgozó szobán kívül még három ajtót látok, az utolsó a legnagyobb, két szárnyas és pontosan szembe helyezkedik el nekem, a folyosó legvégén, innen odalátok. Mégsem azt veszem rögtön górcső alá, benyitok a másik szobába. Üres, úgy tűnik egy vendégszoba-féle. Azért az előbbi sikeren felbuzdulva itt is benézek a festmények mögé, no meg szétnézek mindenhol ami mozdítható. Közben alulról egyre nagyobb csörömpölés és dulakodás kúszik felfelé. Nem találok semmit, úgyhogy kijövök a szobából. Ekkor hallom a léptek zaját ismét a lépcső felől. Berohanok a másik szobába és becsukom az ajtót. A falnak lapulok az ajtó ellentétes oldalán, mert hát ha bevágnák az ajtót, ne azzal lapítsanak ki, ugyanakkor elég időm lesz rá meglepni azt, aki belép rajta. A kezem ügyébe veszem a kardot, azt a bal kezemben fogom. Fejben úgy játszottam le hogy a nyakába ugrok és elvágom a torkát. Szóval amint bejut az illető, még időt se hagyok neki arra hogy kettőt pislogjon, rögtön ugrok is rá.
Vissza az elejére Go down
Balar
Teaház vezető
avatar
Hozzászólások száma : 87
Join date : 2017. Oct. 05.
Today at 8:54 am
Homár nem akar előkerülni, így kezdem úgy érezni, talán tényleg összetalálkoztam már vele, és valahol odakint vérzik csendesen. Ha így esett, hát így esett, mindenesetre folytatom az épület felderítését. A földszint jobb szárnya jön, úgyhogy elmegyek a közepéig. A jobb oldali folyosón haladva masszív ajtót találok az egyik oldalon, nem sokat vacakolok, masszívat rúgok bele.
A talpam alatt beszakad az ajtó egy deszkája, így térdig csúszik a lábam a túloldalra, szép horzsolásokat szedve össze a lábszáramra. Persze, én marha, mert a közepét rúgtam, nem a kilincs környékét. Mindegy, kiráncigálom a lábam, majd vállal lökök nem kicsit az ajtó maradványain. A helyiség kényelmesen berendezett olvasószoba lehet, kandallóval, medveprémmel (ez kicsit feszültté tesz), és két hintaszékkel. A falakon festmények, más berendezés vagy személy nem kerül a szemem elé. Megyek tovább. A következő ajtó apró, kifelé nyílik, és nincs bezárva, nem kell vele durvulnom. Vödör, felmosófa a lakója az apró kabinnak, így ezzel se foglalkozom, jön a folyosó végi ajtó. Lépcsőház, lefelé és felfelé is lehet menni, ízlés szerint. Morgok valamit, majd lefelé megyek.
Lent masszív mosókonyha, hatalmas dézsák, és kupacokban állnak a mosatlan ruhák, máshol szépen rendezetten, összehajtogatva a tiszták. Élőlényt nem látok, így megyek felfelé.
Az első emeleten hálószobákat találok, nem túl érdekesek, mindössze egyvalaki lapult az egyikben, egy öregasszony. Ráordítottam, mire kiugrott a csukott ablakon, nem kis csörömpölés közepedte.
A következő szobához érve összefutok a két serpenyős cseldéddel, akik buzgón bocsánatot kérnek, hogy megtámadták a társamat.
Ez jó hír, eszerint Homár még él.
A folyosó másik vége felé mutogatnak, aztán mondják, hogy odakint a többiekkel együtt megvárnak minket, hogy el tudjuk vinni őket a marilla rejtekhelyre. Nekem megfelel, majd Homár kitalál valamit, végülis ő a simlis.
Ahogy megyek arrafelé, mintha látnék egy őrruhás valakit befutni az egyik szobába. sok pénzt tennék rá, hogy Homár az, megyek is vidáman utána. Eddig tényleg, nagyon, igen komolyan élvezem az estét.
Nagyot lökök az ajtón, majd belépek, eszembe se jut, hogy bárki is a nyakamba ugrana, mégis ez történik. Szerencsémre nem túl rutinos, mert ha ugribugri helyett hátbaszúr, nem biztos, hogy regenerálódom, mielőtt lecsapja a fejem. Viszont ráveti magát a hátamra, átkulcsol a lábaival, és a torkomat akarja átvágni. Ösztönösen engedem el a fegyvert, és kapom mindkét alkarom magam elé, így csak azokon siklik végig a kard pengéje. Irritáló, karistoló hangot hallatva a kanalakból, villákból, bőrszíjakból álló alkarvédőmön, és jelentős fájdalmat okozva a másik karomon. Mérgemben kicsit elfordítva a törzsem hátra vágom magam, remélhetőleg odacsapva a hátát az ajtófélfához, és újból elbömbölöm magam.
- HOMÁR!
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Today at 12:50 pm
Őszintén szólva mikor ráugrok és megtapasztalom mekkora nagyra nőtt egyén, elfog egy kicsit a rémület hogy biztos jó ötlet volt ez? De amúgy gondolkodásra sincs idő, én abban a hitben vágok a kardom élével, hogy ő egy őr a sok közül. Persze amikor a penge karistoló hangját meghallom, már biztos vagyok benne hogy nem sikerült a támadásom úgy, ahogy szerettem volna. Mint ahogy abban is, hogy ennek rossz vége lesz. Óó! Az jut eszembe hogy addig szurkálom, amíg mozog, de megelőz és olyant vág hátrafelé, neki az ajtó félfának hogy köpni nyelni nem tudok. A kard hangos koppanással hullik a földre távolabb érkezve tőlünk, kicsivel utána én is, a pasas mögé és az ajtó elé, a fejem kilóg a folyosóra. Hallottam reccsenni a hátam. Először seggre vágódtam, aztán meg már kiterülve háton, nyöszörögve pislogok felfelé. A nem valódi nevemet üvölti. Szóval Balar-ra sikerült ráugranom.
- Itt vagyok...
Felelem halkabban, még mindig nyöszörögve, de amint megfordul, elkap a röhögés. Hát ez, mi ez a hacuka?
- Úgy látom jelmezbál van. Öhm..bocsánat!
Még felröhögök egyet, de aztán csak szótlanul pislogok felfelé. Nem vagyok benne biztos hogy bármim eltört-e, de abban sem hogy nem. Még nem érzek fájdalmat és már levegőt is kapok, ha ennyire jót sikerült nevetnem a nevetséges felszerelésén..bár működött, úgy tűnik. Úgyhogy egyenlőre mozdulatlanul heverészve kezdek el neki hadarni.
- Végig néztem a szobákat, csak a leghátsót nem. Az elsőben két széf van..bezárva! Azt a két majmot még nem láttam!
Mozog a kezem, erre jövök rá beszéd közben, mert behajlítva tartom egész végig magam előtt, mint aki megadja magát, csak ne lőjjenek. Azt hiszem azért ez jó jel.
- Sietnünk kell! Olyan pusztítást végeztél hogy azt kintről is észre fogják venni!
Szóval fel kellene ülnöm, de nem merek. Olyan nagy fájdalmam sincs, csak hátul a bordámnál fáj. Elviselhető. Még is rémülten pislogok felfelé és nem mozdulok. Most mi legyen?
- Nagyon szarul nézek ki?
Kérdezem szelídebben, némi félelemmel a szememben, nem merek felállni. Kész röhej. Igazából lényegtelen a válasza, mert ha nem, akkor fel tudok állni..ha meg igen, akkor nincs mit tenni. Súlyos percek múlva magam is megkísérelnék felállni a válasza nélkül is, de ha meg ő kezd el felrángatni, akkor meg ugye, megint csak mindegy. Utóbbi esetben néhányszor ráripakodok hogy ne már, de ha felránt, akkor úgy is hamar talpon leszek magamtól, vagy segítséggel.

Megint súlyos percek múlva rájövök hogy csak a bordámat zúztam össze, abból többet is, de meg maradok. Fogom is a sajgó felét, de már mindenhol fáj, nem csak ott.
- Előbb egy őr rugdosott meg a hasamnál, utána a szolgák a hátamon szétverték a serpenyőiket, most meg te!
Dörmögök egy keveset morcosan magam elé, aztán fájó csontokkal elkaristolok a kardomért, hogy ismét a tokjába tegyem. Lehet még kelleni fog. Majd észbe kapva, ha netán éppen beszélne hozzám, akkor félbeszakítva ráripakodom.
- Hátsó szoba!
Aztán azzal a lendülettel el is indulok kifelé a folyosóra, célba véve az utolsó szobát, mely valószínűleg utunk végét jelenti mára. És remélem jó sok drágakövet, vagy aranyat.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Sponsored content
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-
Ugrás: