Desert Empire


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Parancsnoki lánc
Csüt. Dec. 14, 2017 10:57 am
írta: Samir Bendak
nothing feels like home anymore
Szer. Dec. 13, 2017 4:30 pm
írta: Talen-Jei
Félvér Tábor - FRPG
Vas. Dec. 10, 2017 11:00 pm
írta: Vendég
Maradni kívánok!
Vas. Dec. 10, 2017 11:05 am
írta: Aglaie
Hazaváró - Shaneeka & Rayan
Szer. Dec. 06, 2017 6:59 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Rayan
 
Balar
 
Aicha Khaled
 
Dana Amarah
 
Admin
 
Samir Bendak
 
Kraisorn Suriyasen
 
Aglaie
 
Shaneeka
 
Talen-Jei
 
Statisztika
12 fő
Férfi
9 fő
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Hárem 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Agrona rend
1 fő

Samir Bendak
Marilla fiai -alvezér
avatar
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2017. Nov. 20.
Szomb. Dec. 02, 2017 11:13 am
A sivatag horizontja mögül lassan emelkedő nap látványának nincsen párja. Kietlen sárga homok mindenhol, ami felet narancsvörös ég terül el, ahogy az éjszaka hajnallá válik. Azt mondják, a sivatag belopja magát az ember szemébe, a látvány foglyul ejti a szívet, és örökké ott fog égni a vágy a visszatérésre. A homok oly finom, hogy szinte vízként folyik ki a kézből, ha belemarkolunk, a hőség oly hatalmas, hogy tűz nélkül lehet megsütni a tojást a serpenyőben. Ugyanakkor a levegő száraz, így a hőség sokkal kevésbé kínozza meg a vándort, mint gondolnánk. A homok csak nagyon enyhén veri vissza a fényt, de ahhoz eléggé, hogy az éjszaka sötétjétől fekete homokba narancsos árnyalatú foltot fessen. Sajnálatos módon nincs módom ezt megfigyelni, mert mélyen a Marilla fiai által használt sziklás barlangrendszerekben vagyok.
Kora reggel ébredek, mondhatni együtt a nappal, de annak látványa nélkül. Kikászálódom ágyamból, elfintorodom, ahogy talpam a hideg kőpadlóhoz ér. Szinte fáj a fagyos szikla a talpamnak, bizonyítva, nem leszek már fiatalabb. Jól meglennék akkor is, ha ezt nem dörgölné a testem naponta az orrom alá. Nagyot sóhajtva felkelek, és kis lakókamrám hátsó falánál lévő asztalhoz botorkálok. Sötét van, csak az ajtó alól szűrődik be fényfoszlány, amit megtör két ponton az ajtóm előtt álló testőröm lába. Testőröm? Csak félig. Biztos vagyok benne, hogy nem halna meg a védelmemben, de abban is, hogy ügyelne rá, én haljak meg, ha nem tud megvédeni. Én nem eshetek fogságba, túl sokat tudok.
Fájdalmas horzsolás a combomon jelzi, hogy megtaláltam az asztalt. Kis tapogatódzás után meglelem a mécsest és a tűzszerszámot, így hamarosan sovány, de barátságos fény borít be.
A mécsest behelyezem a lámpásba, és a sovány fény kitölti a szobámat. Felöltözöm.
- Felkeltem, Mr. Baltazár – szólok hangosan, bár sejtem, testőröm már tudja, hogy ébren vagyok. Pár pillanat és kopogás, majd a nagydarab melák harcos bejön, egyik kezében vízzel teli vödröt, másikban egy tányért, rajta a sovány reggelimmel, hozva. Ő is köszön, és Mr. Samirnak nevez. Eltartott egy darabig, mire megértették, hogy a Mr. és a Ms. udvariasságot kifejező előtagok, nem pedig nevek.
Baltazár kimegy, én meg letelepszem és eszek. Némi zöldség, egy tojás, és ujjnyi kolbász. Kenyeret nem kapok. Sajnos eléggé szűkösek a források, már háromszor kellett a fejadagot csökkentenem az elmúlt két hétben. Evés után jól megmosom magam a vödör hideg vizében. Ez az egy luxus jár nekem a pozícióm miatt, de talán párans ejtik, hogy nem az én érdekemben. Patkány genetikám miatt a testszagom hajlamos… nehezen elviselhetővé válni, ha nem mosdok minden nap.
Mosdás után felveszem a botom, kilépek a szobámból, és a dolgozó helységbe megyek, Baltazárral a hátam mögött.
- Mr. Jakab elérhető már? – kérdem hangosan, elhaladva a rücskös falú folyosón velem szembe jövő emberek, neoliták, félvérek mellett. A többség rámköszön, néhányan biccentenek, és vannak, akik kuncogva miszternek neveznek. Biccentésnél többet nem fordítok rájuk.
- Itt volt nemrég – feleli kötelességtudóan Baltazár. – De nem akarta felébreszteni Önt.
Hát persze. Akárhová megyek, nem találom meg, pedig legalább két hete itt van. Valahogy mindig elkerül, és mindig akkor keresne, mikor alszom, de felkelteni már nem kelt. Az út további részén nem szólok, így csak a járást segítő botom ütemes kopogása hallatszik.
A dolgozószoba meglehetősen nagy, sok-sok szekrénnyel, melyek mind iratokkal, jegyzetekkel van tele. Hatalmas íróasztal, székkel, mögötte fekete palatábla, és kréta, jegyzeteléshez. Az asztalon üres papirosok, tinta és toll, valamint kis tálka ujjnyi fadarabokkal.
Felkapok egy fadarabot, és rágcsálni kezdem, majd a tábla elé lépek, és nézem a rajta szereplő számokat és szimbólumokat. Nem használok mások számára érhető jelöléseket, mert nem akarom, hogy ha valaki meglátja, milyen rossz helyzetbe vagyunk, pánikot kezdjen terjeszteni.
Úgy nézem a jelenleg itt tartózkodó hetvennyolc marillának és huszonhét vendégünknek a jelenlegi fejadag mellett nyolc napig fog kitartani az élelem. Abban nem reménykedem, hogy akik a kerttel bohóckodnak, ezúttal képesek lesznek tartani, amit ígértek, és hozni az élelmet, amiről szó volt. Eddig se sikerült. Nem csodálkozom, a kertészet nem egyszerű szakma, érteni kell hozzá, és idő, amíg meghozza az eredményét. Ami eredményt lassan három éve várunk. Tovább kell csökkenteni a fejadagot, jutok a következtetésre. Nem mindenkiét persze, hisz így is mindenki a tűrése határán van. Sőt, lehet, már most is a túléléshez szükséges mennyiség alatt vagyunk. A gyerekek végzik a legkevesebb munkát, rajtuk lehetne szorítani kicsit, de egyrészt túl kevés van belőlük, hogy bármit is számítson, másrészt túl nagy ellenállásba ütközne a felnőttek részéről. A férfiakét nem lehet. A harcosok nem vonulhatnak csatába korgó gyomorral, és a munkások sem tudnak sziklát vájni éhesen. Maradnak a nők, de… abból is hiszti lenne. Nem, a fejadagok maradnak, mást kell kitalálni.
Leülök az asztalomhoz, és elkezdem az írásokat tanulmányozni.  
Arra jutok, beszélnem kell a fővezérrel. Ez így nem mehet tovább. Tudnom kell, hányadán állunk. Az ittléte arra utalhat, nem elégedett a vezetésemmel. Amit megértek, de akkor beszélnie kellene velem, hogy tudjam, mit kifogásol. A fővezérhez pedig Mr. Jakabon keresztül visz az út. Eldöntöttem. nincs több bújkálás.
Intek Baltazárnak, és elindulok kifelé. Az étkezőbe megyek először. Hunyorgok, nem látok jól, nem ismerem fel az arcokat. Hangosan szólítgatom, mire Baltazár közli, hogy nincs itt. Megyünk tovább az ültetvényekre.
Keskeny völgy, magas sziklákkal körbevéve, de az alján kiváló termőföld. Legalábbis erre esküsznek a kertészeink, és ígérnek fűt-fát-tücsköt-bogarat. Itt is végigjárunk mindenkit, szólítgatom, de nem találjuk.
Azután arra gondolok, a 112-es számú veszélyforrás Mr. Jakab társaságában érkezett, így lehet, most is együtt találom őket. A 112-es számú veszélyforrás (sajnos elfelejtettem feljegyezni mi a rendes neve) pedig egy neolita hal genetikával, így lehetséges, hogy a föld alatti pataknál találom őket. Normál esetben a patak tiltott terület, nem mehet oda senki a kiválasztott keveseken kívül. Még a végén valaki pancsolna, esetleg belerondítana a patakba, ami az ivóvizünket adja. Mr. Jakab ezen kevesek közé tartozik, és ha a 112.-es számú veszélyforrás behálózta annyira, mint ahogy a láncszemeim jelentették, akkor biztosan ott vannak.
A patak kanyargósan folyik a sziklafogak között. Két őr van itt, fáklyával a kezükben, és kérésemre azt felelik, nincs itt senki más. Vagy csak letagadják. Lehet Mr. Jakab ismeri őket, esetleg kérte, hogy hazudják azt, hogy nincs itt? Lehet. A patak túlzottan kanyarog, nem lehet belátni az egész területet. Sóhajtok.
- Amennyiben látnák Mr. Jakabot, mondják meg neki, hogy keressen meg minél előbb. Úgy értem, még ma, ha kérhetem. Szégyen lenne, ha a vezérünk küldöttét őrökkel kellene felkutattatnom, hogy szót válthassak vele. Szégyen lenne, és méltatlan hozzá.
Ezzel sarkon fordulok, és távozom. A magam részéről biztos vagyok benne, hogy ott bujkáltak valahol.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Hétf. Dec. 04, 2017 6:20 pm
A pataknál történtek ráébresztettek arra, hogy nyakamon az idő, amikor nem kerülhetem el a konfrontálódást az alvezérrel. Jó ideig távol volt, engem keresett, mert olyan információkat terjesztettem, melyek alapján azt hitte, megtalálhatja a fővezért. Nem így volt. Most viszont, mire Dana-val utunk és kalandunk végére értünk, hamar a fülembe jutott hogy ő is itt tartózkodik. Ebből már tudtam, előbb utóbb a nyomomra jut, akármennyit ügyeskedem. Nos, az a kínosabbik része, hogy pont a pataknál bukkant fel, amikor Dana-val lent voltunk. Nem látott meg, de a szavai alapján éreztem, valóban meg kell jelennem nála, ha nem akarom veszélybe sodorni azokat, akiket szeretek. Igen, megtehetném hogy elbújok, hogy köddé válok, hogy újabb téves információkat terjesztek magamról szerteszét a szervezeten belül, de most kivételesen előnnyel indul Samir, mert tudja kin keresztül képes elérni Jakab-ot. Nem akartam Dana életét veszélyeztetni. Ezért alkonyatkor megjelentem az alvezér szállása előtt. Tudtam mennyire veszélyes rám nézve, az életembe is kerülhet, tekintve hogy gond nélkül félresöpörte az útból Zhan-t. Dühös voltam rá, leginkább a bosszút akartam, de az biztos, ennek az ideje nem most jött el. Ha túlélem odabent akármit is akar tőlem, a bosszú még várat magára. Úgy vélem Jakab-ot talán nem akarja megölni, legalább is addig nem, amíg ki nem szedi belőle hol van Rayan. Mondhatjuk hogy ez az én előnyöm, ami nem túl sok, de ahhoz elég hogy a mai estét megússzam. Aztán ki kell találnom hogyan tovább.
Az őrök gond nélkül tovább engednek, benyitok és hangosan köszönök.
- Estét, Mr. Samir!
Halkan becsukom magam mögött az ajtót és valamivel beljebb lépkedek. Ugyan fogalmam sincs honnan jött ez a szokás, amit Samir annyira ráerőltet mindenkire, de jómagam is tiszteletben tartom és igazodom hozzá. Ő így szokta meg, nekem meg teljesen mindegy hogy Mr.-nek szólít, vagy sem.
- Azt mondták keresett. Itt vagyok. Mit akar tőlem?
Nem látom értelmét felesleges köröket futni, tekintve ha foglyul akar ejteni, azt most simán megteheti, ha húzom az időt, akkor is. Persze nem adom én magam olyan könnyen, de valljuk be, ha így volna, akkor most elérhetné a célját. Alaposan meg kell fontolnom mit mondok neki.
Vissza az elejére Go down
Samir Bendak
Marilla fiai -alvezér
avatar
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2017. Nov. 20.
Kedd Dec. 05, 2017 10:59 am
A patak után még egyszer megnéztük az étkezőt, majd visszatértem a dolgozószobámba. Befutott huszonkét láncszemtől a jelentés, ezeket kellett átnéznem. Huszonkét palatábla, pontokkal és vonalakkal kitöltve, egy ősi kommunikációs nyelv alapján, ami csak ezt a két szimbólumot használta. Ezáltal egy egyszerű tükörrel és egy gyertyával az éjszaka sötétjében bármilyen üzenetet át lehet adni. Kétlem, hogy rajtam és a láncszemeimen kívül bárki ismerné e jeleket, és a visszafejtésük sem lenne egyszerű, mivel minden gondosság mellé sok hibát tartalmaznak, így sok betűre csak következtetni tudok.
Az első, amit olvasok, azt jelzi, hogy az egyik láncszemem a palotában lebukott. Kár érte, kiváló ügynök volt.
A második szerint három karaván fog útnak indulni négy nap múlva hajnalban, és ezek rakományát, védelmét tartalmazza. Ezt félreteszem, ezzel bővebben kell foglalkozni.
A harmadik szerint az új király kiváló egészségnek örvend. Ezért kár volt üzenni, húzom el a szám.
Végig nézem a többi üzenetet is, félreteszem, ami további elemzést igényel, végül megírom a válaszokat, ugyanezen a kódnyelven. Mire végzek, jön is értük valaki, és elviszi őket a megfelelő személyeknek átadni, hogy ugyanígy, tükörrel és fénynél továbbítsák az üzeneteket.
Az aktuális problémákra koncentrálva ismét átnézem a kiemelt palatáblákat.
7-es veszélyforrás. Élelem. Komoly gond. Nincs megoldási javaslat, legfeljebb enyhítés.
19-es veszélyforrás. Gyógyszerek, gyógyfüvek. Az is fontos. Megoldás szintén nincs.
107-es veszélyforrás. Omlásveszély a délkeleti járat negyedik leágazásánál. Meg kell erősíteni a támfalakat.
112-es veszélyforrás. Az ismeretlen neolita nőstény (képtelen vagyok „nő”nek nevezni valamit, ami nem ember, úgy is, hogy én sem vagyok teljesen az). Beszélni kellene vele. Vagy nekem, vagy valaki másnak. Tudni kell, mekkora a befolyása Mr. Jakabon, és rajta keresztül Mr. Rayanon. Esetleg az egész szervezeten. Egyáltalán mik a céljai? Ha az ártalmatlansága bizonyítást nyer, tudni kell, mire lehet felhasználni, mit ad hozzá a szervezethez. Ingyenélőnk már így is van elég.
Az élelem ügyében… három karaván indul a közeljövőben. A jelentések szerint az egyik gyümölcsöket, zöldséget és öt rabszolgát visz, kilenc fegyveres kíséretében. A másik kávét és ékszereket visz húsz rabszolga mellett, és tizenhárom fegyveres lesz. A harmadik egy katonai különítmény Farra oázisba. Ez utóbbit el kell kerülni. Kis gondolkodás után úgy döntök, az első karaván megtámadására ki kell küldenem húsz-huszonöt harcost, hogy szerezzék meg, amit lehet. Élelem és pár újabb ingyenélő, de ebből az élelem túlságosan fontos. Na meg jeleznem kell, hogy a kettes számú karaván biztonságban van a Marillától. Eme információért pár aranytallér fog vándorolni Farra oázisban egy kereskedőhöz, aki a nyugodalmas éveimre félretett pénzt kezeli. Sajnálatos, hogy Jozef halála miatt, nem fogok tudni hozzáférni, amíg valahogy Mr. Rayannal dűlőre nem jutok. Csak a Marilla vezér éri el ezt a pénzt, de amíg a közellenségnek lát… jobb nem szóba hozni.
Valamikor hoztak nekem enni is, ezúttal se túl sokat.
Aztán valamikor, mikor ösztöneim szerint már nagyon késő lehet, kopognak, és Mr. Jakab lép be. Örülök, hogy használja a Mr. előtagot, de kis csalódottság azért van bennem, hogy azt nem tudja, hogyan is kellene használnia. Én Mr. Bendak lennék. De mindegy, ahogy tudom, Mr. Jakabnak ez az egy neve van, vagy ha mégsem, hát nem volt elég fontos, hogy megossza velem bárki is. Tényleg, ki kellene deríteni, mi lehet a 112-es veszélyforrás neve.
- Á, Mr. Jakab. Kérem foglaljon helyet – igyekszem barátságos lenni, bár az ellenséges hangneme nem nyugtat meg, a szemüvegem nélkül meg nem látom az arcvonásait. Az, hogy az elmúlt hetekben, mióta itt van, nem keresett, azt a fals reményt keltette bennem, hogy a viszonyunk, ha nem is baráti, de legalább kölcsönösen megbecsült az új vezérrel. Ehelyett most viszont úgy érzem, nyomozást folytat ellenem, és bosszantom, mert azelőtt hívtam, hogy a végére érhetne. Nyomozást? Nem. Inkább bizonyítékok gyűjtését, hogy ellenem fordítson itt mindenkit. Ha semleges állásból indulnék, nem lenne Mr. Jakab hangsúlya ennyire ellenséges. Legalább minimális udvariasságot tanúsítana. Sokkal inkább vélem úgy, hogy a helyzetem erősen kompromittált a szemében, és meggyőződése, hogy vétkes vagyok, bármivel is akarjon vádolni. Pedig ha el akarna takarítani, Mr. Rayannak csak annyit kellene tennie, hogy felfedi magát, és utasítja a testőrömet. Helyben kitekerné a nyakam, akár mindenki előtt. - Óhajt egy teát? Mr. Baltazár, lenne szíves hozatni nekünk egy-egy csésze teát? - a testőr nem mozdul, csak mogorván áll. Természetesen, hiszen nem hagyhat magamra. Sóhajtok - Akkor legalább szóljon az odakint álló Mr. Juszufnak, hogy hozasson nekünk teát. Köszönöm. - az őr végül mogorván elindul, hogy átadja a kérésem.
- Öntől, Mr. Jakab? Az ég világon semmit. De mivel nagyrabecsült Mr. Rayan csak ön által óhajt velem illetve a többi helyivel kommunikálni, úgy vélem, egymásra vagyunk utalva.
Kis szünetet tartok, figyelem a reakciót, mond-e valamit. Mr. Rayan döntése, hogy rejti az arcát mindannyiunk elől… furcsa számomra. Azt várja, hogy marillák kockáztassák az életüket az óhajára, de még csak annyira se bízik bennünk, hogy tudjuk, ki ő.
- Részemről azt gondoltam, meg fog keresni engem, hogy egyeztessük a terveket. Hisz feltételezem, Mr. Rayan nem azért jött ide, mert unatkozott, hanem mert tervei, céljai vannak itt, amikhez erőforrások, információ és emberanyag szükséges. Valamint jó lenne, ha a terveink nem kereszteznék egymást. Mivel semmi ilyesmi kérés, kérdés nem jutott el hozzám, hát megkérném önt, hogy kérdezzen rá a vezérünknél, milyen támogatást vár, mit tehetünk őérte.
Ismét szünet, de most nem a figyelés, hanem a gondolataim összeszedése miatt.
- Bizonyára ön is, Mr. Jakab hallotta a híreket, hogy a közelmúltban több terv félresiklott, több küldetés csúful alakult, néhány alkalommal vereséget szenvedtünk. Habár meggyőződésem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem, biztos vagyok benne, hogy e károk egy részéért engem terhel a felelősség. Örömmel venném, hogy ha csak önön keresztül is, de ezekről is tudnék szót váltani Mr. Rayannal.
Közben megérkezik a teánk is.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szer. Dec. 06, 2017 7:03 pm
Kezdek kitérni a hitemből, amikor a teával tökölünk, ahelyett hogy a lényegre térne, még is mi a jó fenét akar tőlem. Nem akarok leülni, és nem kérek a teából, ha akarok, iszok és csinálok magamnak.
- Teát? Nem. Köszönöm.
Úgy látom az alvezér nagyon hozzászokott a jóhoz hogy még egy teát sem képes összeütni magának és ehhez feltétlen zavarognia kell az őrök között. Összevont szemöldökkel figyelem a ténykedését, de aztán csak hamar kiböki jöttömnek miértjét.
- Miből gondolja hogy nekem bármi közöm lenne a fővezérünkhöz?
Akkor kezdjük a legelején. Hangom pusztán érdeklődő, de némi harag is kihallatszik belőle. Elkezdek körbe mászkálni a térben, ahol beszélgetünk, érdeklődve figyelem a dekorációt, a bútorokat -ha vannak-, az elrendezéseket. Ebből is kiderül ez az róla. Naiv elképzelés volt, Mr. Samir...nagyon naiv.
- Mr. Rayan céljai kifürkészhetetlenek, de népünk jólétét szem előtt tartja...hiszen nemrég egy nagy szállítmány drágakő rakomány érkezett. Öhm...
Jelentőségteljesen pillantok rá, kiváncsi vagyok az arcára, mert az erre kiváltott reakciója is sokatmondó lehet.
- ...gondolom ezt sem osztották meg önnel?
Miért is osztanék én meg vele bármit? Hogy könnyebben megölethessen? Persze elhallgatok és figyelek rá, mert utána meg elkezdi megmagyarázni nekem a közelmúlt eseményeit. Amikor azt mondja félresiklott, majdnem elkap a szívroham. Félresiklott?! Komolyan, ennyire átlátszó, olcsó kifogással akar kézre keríteni?
- Mondja, Mr. Samir. Miként lehetséges egy gondosan megtervezett akció félresiklása?
Érdeklődve állok meg a kérdésemet követően, hátha most nem fog mellé beszélni. Bár a fene tudja.
- Nem gondolja, hogy Mr. Rayan azért nem osztja meg önnel a terveit, mert ezek után..és valljuk be jogosan..tán alkalmatlannak találja önt a további együttműködésre?
Tény, ezzel a kijelentéssel kissé tökön szúrtam, de nem igaz hogy nem gondolkodott el rajta. Egyébként még mindig úgy gondolom, az egész szájtépése pusztán arra megy ki, hogy megtalálja Rayan-t. Lássuk csak, valóban így van-e.
- Ha már magát teszi meg felelőssé, akkor hadd kérdezzem meg. Mit szándékozik tenni? Megfizeti? Bocsánatot kér? Színt vall tetteinek okán?
Azt már nem merem megkérdezni hogy lemond a posztjáról? Gondolatban eljátszom vele, mert ha kicsit is érdekelné a tetteinek következménye, mármint a lelkiismeretét piszkálná, akkor ezeket megfogalmazta ugyanúgy saját magának. Nem, Mr. Samir. Jól tudom, csak a hatalom kell neki, az hogy engem a föld alá rakjon és magát emelje ki vezérnek.
Vissza az elejére Go down
Samir Bendak
Marilla fiai -alvezér
avatar
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2017. Nov. 20.
Csüt. Dec. 07, 2017 8:21 am
Annyira haragudna rám, hogy még a teával kínálás is sértésnek számít? Ez esetben valóban nagyon messziről kell kezdenem. Leülni sem óhajt, láthatólag szüksége van a magasságbeli különbségre, hogy fölényben legyen velem szemben. Nem vagyok kellemes ellenség, Mr. Jakab, nem kellene maga ellen fordítania. Eddig nekem nincs okom ártani önnek, és jó lenne, ha ez így is maradna.
- Amennyiben nem ön közvetít Mr. Rayan és a világ többi része között, nos, ennek a beszélgetésnek nincs értelme. Elnézését kérem, hogy feltartottam, és nyugodtan távozhat. Valamint kérem, említse meg az önnel érkezett hölgynek, hogy alkalomadtán szeretnék vele társalogni. Ha nem túl nagy baj.
De nem távozik, csak körbejárja a dolgozószobámat. Túl sok néznivaló nincs itt. Polcos, ajtó nélküli szekrények mindenfelé, iratokkal megpakolva terpeszkednek a falak mentén. A helyiség fala, ahol látható, a nyers sziklából van kivájva, se festés, se kép, se más nincs sehol, az egyetlen eltérés a kopár, vésett felülettől a mennyezet közepén lévő kerek szellőzőlyuk.
Középen az íróasztalom, előtte-mögötte székekkel. Az asztal elég nagy lenne vacsoraasztalnak egy hat fős család számára. A háttam mögött a szoba egyetlen szekrény nélküli felülete (az ajtót nem számítva), ahol másfél métermagas, három méter széles palatábla áll lábakon, a felületén rejtjeles írásommal.
Az asztalomon olajlámpás, az adja a fényt a helyiségben, kupac üres és egy-kettő teleírt papíros, toll, tinta, valamint apró tálka ujjnyi fapálcikákkal, melyek némelyike meg van rágva.
Sehol semmi személyes holmi, ami elterelné a figyelmem a munkáról.
- Ez hebehurgyaság, Mr. Jakab  – mondom. – Csak azon célok kifürkészhetetlenek, melyeket hagymázas őrült elmék tűznek maguk elé. Minden más csak hírszerzés és intelligencia kérdése.
A drágakövek említésére felvonom az egyik szemöldököm. Nem tudtam róla, és nem is értem, miért érkezett ide bármiféle drágakő rakomány. Értem én, hogy értékes, és segít a hosszú távú célokban, de egy rakomány kenyérnek jobban örültem volna, hogy a rövid távú túlélés miatt ne kelljen aggódnom.
- Nem hallottam róla, és ez igen kellemetlen. Ki fogom deríteni, ki és miért mulasztotta el, hogy a tudomásomra hozza. Információ nélkül nem tudok dolgozni.
Ezt teszi a pletyka. Azt súgják, alkalmatlan vagyok az utóbbi pár kudarc miatt, és immár nem kapom meg a lényeges híreket. Nem hiszem el, hogy Mr. Jakab nem látja, mennyit árt ezzel. A drágakő egy dolog, de mennyi egyéb fontos hír lehet, amiről nem tudok, mert Mr. Jakab aláássa tekintélyem?
- Rengeteg módon lehetséges ez. Először is, had jegyezzem meg, nem én tervezem a katonai akciók végrehajtási módját. Nem én döntöm el, hogy kell megtámadni egy karavánt, se azt, hogy lehet beszivárogni észrevétlen egy oázisba. Vannak erre tapasztalt, hadviselt katonák.
Az arca mély érzelmekről, pontosabban az elrejtésükre szóló erőfeszítésrő árulkodik. Itt-ott megremeg a hangja, ami azt sugallja, a problémája velem személyes. Személyes? Túl nagy kérés, hogy Mr. Rayan olyasvalakit küldjön, aki képes eltekinteni a személyes érzelmektől? Nem egy örömtanyát vezetünk, hanem egy világot megrengetni tervező lázadást. Az érzelmek luxus, amit nem engedhetünk meg magunknak.
- Százhuszonkettő ügynök dolgozik nekem, ideértve a legjelentéktelenebb vízhordótól a királyi seregben szolgáló tábornokig mindenkit. Ez ügynökök kettő, legfeljebb három másik ügynökkel állnak kapcsolatban, szigorúan priorizált kapcsolati rendszerben. Tudják, melyik kapcsolatuktól jövő üzenet bírálhat felül más utasítást. Többségük nem is tudja, valójában kinek dolgoznak, és én vagyok az egyetlen, aki mindegyikük nevét és posztját ismeri. E rendszer bonyolult pókhálóként működik, melynek én vagyok a közepe. A felépítés lehetővé teszi, hogy egyes láncszemeket… bocsánat, ügynököket kiiktassunk, ha szükségessé válik, mielőtt az egész hálózat sérül, baj esetén. Ugyanakkor e felépítésből adódik a gyenge pont is.
Kis szünetet tartok, és remélem, eddig világos, amiről beszélek.
- Ha egy ügynök átáll akár önként, akár kínzókamra miatt, nem biztos, hogy időben észreveszem. Ha egy ügynök tízszer helyes információt hoz, nem fogok gyanakodni a tizenegyedikre. Valamint, mivel az említett pókháló struktúra miatt a hír öt vagy akár tíz ügynökön keresztül jut el hozzám, nem tudom megmondani, hol vált falssá.
Ezért siklik félre egy gondosan tervezett és mintaszerűen végrehajtott akció.

Hátradőlök, összefonom ujjaim a tarkómon.
- Ha Mr. Rayan úgy véli, hogy két-három hónap problémái elmossák ötven év sikereit, úgy érzem nincs mit mondanom. Ettől függetlenül ő a fővezér, ha úgy látja jónak, le tud váltani. Mindössze kell találnia valakit, aki a helyembe lép, netán ő maga tehetné ezt meg. Persze ehhez fel kellene vállalnia az arcát előttünk, és véget érne a vagabond életmódja. Onnantól ki kellene vennie a részét a vezetés terhéből és felelősségéből. Bevallom, olyan rettenetesen nem bánnám, ha fél évszázad szolgálata után békés nyugdíj lenne a sorsom.
Nem, nem hiszem ezt. Nem hiszem, hogy Mr. Rayan visszavonta a bizalmát tőlem, mert akkor Mr. Jakab már hetekkel ezelőtt megkeresett volna. Hagyni, hogy akár csak hetekig egy kétes megbízhatóságú valaki kezelje a dolgokat itt, az súlyos, nagyon súlyos ostobaság lenne. Ezt pedig nem tudom feltételezni Jozef fiáról.
- Mit szándékozom tenni? Nem azt, amit szeretnék. Amit szeretnék, az megkeresni a felelőst, és lassan, nagyon lassan kivégezni. Napokat értek ez alatt. De amit tenni fogok, az a felelős megkeresése, és figyelése. Fel fogom használni, hogy azt hiszi, ő irányít.
Belekortyolok a teámba, amit a fiatal lány behozott nekem. Fanyar az íze, de nincs se méz, se más ízesítőnk.
- Nem látom be, kinek és mit tudnék fizetni, hogy jóvátegyem a dolgokat. Bocsánatot kérni meg… nekem nincs időm ilyen ostoba érzelgősségre. Talán ön is, Mr. Jakab észrevette, már ha nem volt nagyon elfoglalt, hogy egy neolita csitri bugyijába próbáljon jutni, hogy mennyire soványak itt az emberek, mennyire kiéhezett mindenki. A fejadagok alig elegek a túléléshez, és ha nem találok valami megoldást nagyon de nagyon sürgősen, alig több, mint egy hét múlva a napi élelem egy darab paradicsom lesz. Vagy a fele.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 118
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Pént. Dec. 08, 2017 6:21 pm
Alaposan körbenézek, nem látok sehol személyes érintettségű tárgyat, mintha csak kifejezetten a munkára rendezkedett volna be. A kijelentésére fancsalin elfordulok, szerintem meg buta dolog saját vélemény szerint ítélni meg a dolgokat.
- Minden csupán megítélés kérdése.
Jelentem ki egyszerűen és az asztala előtt állva pislogok a sok papírra meg íróeszközökre. Utána csak egyre inkább leépülök a hülyeségeit hallva. Ügynökök? Rablók és tolvajok között? A hálózata emlegetésére elvigyorodom, no ez az egy stimmel, tényleg könnyű kijátszani. És ez az egy meg is ragad bennem. Mi van ha igazat mond? Félre kell tennem a naivitásomat, nem hihetek neki pusztán azért, mert ez lehetséges. Utána kell járni. De akkor hol kezdjem? Egész végig az asztalát figyelem elgondolkodva, nem szakítom félbe, javarészt el is mondja nekem minden gondját baját.
- Ugyan! Bár az a rakomány a hosszú távú terveinket hivatott alátámasztani, bőven jut belőle az élelemre. Egy kisebb részét már megkezdték értékesíteni, úgyhogy a jövő héten elegendő mennyiségű élelem érkezik, legalább fél évig nem lesz gondja ezzel.
Magamban teszem hozzá hogy amúgy sem, hiszen a marillások nagyobb része nem oly tehetetlen hogy pusztán az alapvető ellátásra szorítkozzék. Sokan tudnak vadászni, halászni, gyűjtögetni, kevesek a kereskedelemből élnek meg, vagy szimplán a lopásból. Nem mondhatjuk meg senkinek mit csinálhat és mit nem a megélhetése érdekében. És ez működik, nem érzem úgy hogy mindent az arcukba kellene tolnunk, hiszen azt nem ígértük hogy életük végéig kitartjuk őket, főleg mert az hogy meddig élünk, nagyon relatív. Mindegyikünk sportos életmódot folytat, ki tudja mikor adjuk be a kulcsot egy balul sikerült akció következtében. Viszont úgy érzem Zhan halálát nem a véletlen okozta. Valaki elárult minket.
- Azt hiszem ha igaz, amit mondd, az előbb utóbb bizonyosságot nyer. És a felelős valóban a kivégzést érdemli. Egyet kell értsek önnel.
Nem tudom honnan veszi hogy én vagabond életet élnék, hiszen azt sem tudja ki vagyok. Ezt először viccesnek találom, de a következő személyeskedő kifakadására már felszalad a szemöldököm, kikerekednek a szemeim és úgy fordulok vissza felé az asztaltól. Egyből sikerült megint kiakasztania.
- Mr. Samir! Megkérem, tartsa meg a személyeskedő megjegyzéseit magának! Nem vagyok kiváncsi rájuk és semmi köze hozzá mikor mit csinálok!
Teremtem rendre pillanatok alatt, hiszen ezt a hagnemet még én sem engedtem meg magamnak vele szemben. Valahol sért miket feltételez rólam, mérgesen indulok el a kijáratig, de ott még megállok.
- A neolita csitrit magam fogom felkísérni önhöz. De csak a jelenlétemben beszélhet vele!
Ellenkezést nem tűrően teszem hozzá, aztán ha nincs más akkor szépen kisétálok innen, mielőtt még olyat teszek, amit magam is megbánnék. A tapasztaltak alapján az alvezérhez kell nekem egy adag nyugtató, ha ismét kommunikálnom kell vele. Van, amiben igaza van, van amiben makacskodik és ragaszkodik a jól bevett szokásokhoz, rettentő mód agyafúrt, minden hájjal megkent egyén. A személyes jellegű kifakadásait nem tudom hova tenni...mintha akarna valamit tőlem, azaz Rayan-tól. Ám amíg nem jövök rá ki a felelős az elmúlt hónapok balszerencsés akcióihoz, addig nem fogok vele kooperálni.
Vissza az elejére Go down
Samir Bendak
Marilla fiai -alvezér
avatar
Hozzászólások száma : 9
Join date : 2017. Nov. 20.
Csüt. Dec. 14, 2017 10:57 am
Mr. Jakab semmitmondó bölcselkedésére nem felelek, nincs is rá mit. A hálózat sebezhetőségén való vigyorgása csalódást kelt, nem kellene ennek örülnie.
- Nagyjából harminc éve, a déli szervezetnél történt hasonló. Egy láncszem árulóvá vált. Vért izzadtunk Jozeffel, mire megtaláltuk ki az, és az, hogy nem nyúlhattunk hozzá, csak még rosszabbá tette. Sok életbe került megtalálni, és ne legyenek kétségei, Mr. Jakab, azúttal is lesznek áldozatok.
Nem kezdem magyarázni, hogy akár fel is lehetne égetni az egész hálózatot, hiszen túl hasznosak. Bár Mr. Jakab arca alapján ő nem ért egyet. Hogy lehet ez az ember Mr. Rayan küldötte? Ha olyan alapvető dologgal nincs tisztában, mint a hírszerzés fontossága? Honnét máshonnét tudnánk, melyik település támadható, melyik nem, melyik karaván visz rabszolgákat, melyik katonákat, és a többi. Valahogy úgy érzem, Mr. Jakab nincs igazán tisztában a helyi szervezettel. Lehet, hogy a Marilla a keleti birodalmon kívül ilyen jó pozícióban van, de mi igencsak híján vagyunk támogatottságnak.
- Jövő hétig még kihúzzuk – bólintok. – De tényleg tudnom kell, miért nem szólt nekem senki erről az egészről. Kivéve, ha Mr. Rayan valamiért szándékosan titokba akarta ezt az ügyet tartani előttem.
Nem tölt el örömmel, hogy Mr. Jakab ennyire lekicsinylően beszél az élelmezési gondokról. Lehet, ők odaát tejben-vajban fürdenek, de nekünk itt minden falatért harcolni kell. Ráadásul túltengünk a szökött szolgákban, és hiány van a bevethető fegyveresekből. Kicsit több, mint százan vagyunk, és míg az első csoport folyamatosan gyarapodik, az utóbbi fogyóeszköz. Egyébként meg miféle élelem, ami eláll fél évig? Vagy hol tárolhatunk, ennyi élelmet? Őszintén remélem, hogy folyamatos ellátásról van szó, nem pedig most érkezik több szekérnyi holmi. Arról nem beszélve, mégis hogy fog megérkezni? A kereskedők Garamantesből elindítanak húsz tevét a Marilla bázisra? Mindegy, bízzunk benne, hogy Mr. Jakab hebehurgyasága ellenére Mr. Rayan tudja mit csinál. Mégiscsak Jozef fia.
- Nem nem nem! – csapok az asztalra. – Nem végezzük ki, csak megtaláljuk. Először is, nem férünk hozzá. Lehet, hogy bent van a palotában, lehet, a hadsereg tagja. Ha hazahívjuk, rájön, hogy lebukott, és sosem találjuk meg újra. Információval etetjük, és adunk annyi hasznos dolgot neki, hogy beleugrasszuk egy óriási blöffbe, ami által, bárkit is képvisel valójában, az a fél óriási veszteséget vagy szégyent szenvedjen el. Utána ők, saját kezűleg fogják kivégezni az árulónkat. Ha csak futni hagyjuk, vagy egyszerűen megölhetjük egy másik láncszemmel, minden kár amit okozott, minden halál, ami a lelkén szárad, hiába volt. Ha nem világos, hogy működik mindez, kérdezzen rá Mr. Rayannál. Neki tudnia kell, hisz megörökölte az apja által használt hálózatot, hasonló felépítéssel.
Kivéve, ha Jozefnek nem volt módja átadni ezeket az információkat a halála előtt. Az felettébb… kellemetlen lenne. Száz vagy még több bátor Marilla kockáztatja az életét hírek kijuttatásával, teljesen feleslegesen. Várják a viszajelzést, de hiába. Ha bármlyikük hazatérne, azt hinnék, kém. Igazuk lenne, de nem teljesen. Igen, ez nagyon kellemetlen lenne.
- Tehát személyeskedő megjegyzéseket kizárólag ön alkalmazhat? Majd megpróbálok alkalmazkodni.  – Ez sem nyerte el a tetszésem. Egy ilyen megjegyzésen Jozef jót kuncogott volna, és valami hasonlóan gonosz viccel vág vissza, piszkálva mondjuk a korommal, és hogy vele legalább foglalkozik egy csitri. Persze Mr. Jakab nem Jozef. Remélem, előbb-utóbb Mr. Rayan is előkerül és abbahagyja ezt az ostobácska bújkálást.
- Amennyiben úgy véli, a hölgye nem tudja megvédeni magát a szavaim ellen, legyen óhaja szerint, Mr. Jakab. Amikor önnek megfelel. – teszem hozzá, ez utóbbi mondatot már csak a hátának. Micsoda egy goromba, udvariatlan alak…
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Sponsored content
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Senki földje :: Marilla fiainak titkos bázisa-
Ugrás: