Desert Empire


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Yesterday at 1:26 pm
írta: Aicha Khaled
Ki kicsoda
Hétf. Jan. 15, 2018 8:39 pm
írta: Rayan
double the trouble - rayan && kraisorn
Pént. Jan. 05, 2018 7:04 pm
írta: Rayan
Khagra rend - Parancsnok
Csüt. Jan. 04, 2018 10:24 pm
írta: Admin
Khagra rend - Nagy Mester
Csüt. Jan. 04, 2018 10:05 pm
írta: Admin
Kancellár
Csüt. Jan. 04, 2018 9:43 pm
írta: Admin
Napherceg
Csüt. Jan. 04, 2018 9:34 pm
írta: Admin
Marilla Fiai - Tom ...
Csüt. Jan. 04, 2018 8:05 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Balar
 
Aicha Khaled
 
Rayan
 
Admin
 
Samir Bendak
 
Dana Amarah
 
Bassam Al Zaghar
 
Kraisorn Suriyasen
 
Talen-Jei
 
Statisztika
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Kiválasztottak 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Khagra rend 1 fő

double the trouble - rayan && kraisorn

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Kedd Jan. 02, 2018 2:31 pm
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
Szar erzes volt a sajat boromon megtanulni, hogy alabecsultem apam befolyasat.
Hosszu honapok teltek el, amiota kozolte velem, hogy felesegul kell vennem a legkedvesebb uzlettarsanak a lanyat, de aztan az egesz tema elcsendesedett annyira, hogy elhittem, csupan egy rossz vicc volt az egesz. Szentul hittem, hogy apam vegre elfogadta, hogy a sajat eletem szeretnem elni es a sajat utamon menni, de amikor a kapitany magahoz hivatott es kozolte, hogy ideje tennem egy vizitet otthon, mert apam ezt kerelmezte, mar tudtam, hogy a tundermesem nagyjabol eddig tartott. Valahol meg remenykedtem benne, hogy a kapitany majd kuzd azert, hogy maradhassak, de ugy tunik, apam befolyasat jocskan alabecsultem, ha meg a kiralyi testorseg kapitanyat is meg tudta gyozni az igazarol. Szerettem volna hinni abban, hogy a csaladom csupan hianyolt, ezert hivtak haza; ehelyett a sajat eljegyzesi bankettem kozepebe csoppentem, egyenruhastol, fegyverestol, mindenestol.
Gyuloltem magam azert, amiert keptelen voltam ellenszegulni ket idosodo neolita akaratanak; de ismertem az apam annal jobban, hogy tudjam, mindenfele probalkozasaimnak az lenne a vege, hogy ugyanugy buntet majd, mint gyerekkoromban, amig meg nem tort annyira, hogy elfogadjam az akaratat - es most nem csak ot gyuloltem, de magamat is, amiert keptelen voltam kiallni magamert, vele szemben.
Mi tortent a regi Kraisornnal?
Kezdtem azt hinni, hogy amiota Noctis halala teljes lenyeben eljutott a tudatomig, nem voltam onmagam - igaz, szerencsesnek mondhattam magam, hogy meg igy, kiutve a nyergembol is voltam eleg meggyozo, hogy elhitessem mindenkivel, semmi kozom nem volt a hetekkel korabbi tuzhoz az ivoban, es azota meg szolgalatba is vissza lettem allitva... Egeszen mostanaig.
Ezer es egy alkalommal elkepzeltem, ahogy apam eletet veszem; ahogy a kardom eles acelja utat tor maganak a bordakon keresztul, a husba mar es vert ont, hangosan reccsen, edesen roppan; ezeket a gondolatokat kigyo modjara dedelgettem a keblemen, eltettem magam veluk, hogy ne oruljek bele abba a katasztrofaba es rendetlensegbe, amive valt az eletem. Visszavagytam a kastelyba, az elethez, amit szerettem, az egyenruhahoz, amire tizenhet ev hosszu, fajdalmas munkajaval szereztem meg - ehelyett itt voltam, a varos utcain koszaltam, anyam legdragabb, antik ekszereivel a zsebemben es a Kelet Aranya Kavezot kerestem, abban a tudatban, hogy ott talalok valakit, akinel tul tudok adni rajtuk.
Hogy honnan szereztem az informaciot?
Az emberek beszeltek; es amikor a falat tamasztottam es literszamra ontottem magamba a draga bort a sajat eljegyzesi estemen, meghallottam egyet s mast valami legendas csempeszrol, aki mindent meg tud szerezni es mindentol ugyanugy meg tud szabadulni - bar sejtettem, hogy ezek a hirek erosen el vannak tulozva, a duhom nem engedte, hogy buntetlenul hagyjam a szuleimet, akik belerangattak ebbe az egesz szarba. Tudtam, hogy anyam ezeket az ekszereket akarna majd viselni az eskuvon, ami remenykedtem, hogy sose fog megtortenni - minden esetre ismertem oket annyira, hogy tudjam, az antik ekszerek eltunese par napra biztosan megallitja majd az elokeszuleteket, es minden istenek tudtak csak, mennyire messzire voltam kepes elmenni azert, hogy megallitsam ezt az egesz tragikomediat.
Mar csak meg kellett talalnom a ferfit, akit kerestem; csak annyit tudtam rola, hogy ember, semmi tobbet a kinezeterol vagy a neverol - ez hatarozottan tul keves volt ahhoz, hogy magabiztosan induljak neki a kis onkenyes kuldetesemnek, de boven eleg ahhoz, hogy ne uljek tetlenul otthon - elvegre is mennyi ember fordulhat meg a varos egyik legjobb kavezojaban? Gondolom, nem tul sok.
Es hiaba jartam mar itt korabban, minden osztonom azt sugja, ne mutassam meg az arcom; igy vegul csak a hosszu palastom csuklyajat veszem le, de az arcom takaro salat fenn tartom, ahogy betelepedek a sarokba egy uveg bor tarsasagaban; koran van meg ahhoz, hogy tomeg legyen, igy csak a bent levo, nehany embert tanulmanyozom, probalva meglelni azt, akit keresek. Biztos vagyok benne, hogy tudni fogom, kiert jottem - a hatodik erzeken sose hagyott meg cserben eddig, es most azt sugta, meg nem erkezett meg az, akit kerestem - eleg volt csak varnom, turelmesen es lehetoleg nem tul feltunoen... Ami eleg nehez volt, amennyiben az embernek, vagy epp neolitanak ket, hatalmas szarnya volt. De hat mit veszithettem? Borozni mindenkinek szabad.

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Szer. Jan. 03, 2018 8:12 pm
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 144
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
Több hét is eltelt azóta, hogy azzal a városőrrel majdnem bepillantást nyertem a másvilág elíziummal áztatott földjére. Ráadásul ott volt az incidens Balar-al, és hát két tűzeset a városban már bőven sok. Szóval egy időre csak meghúztam magam, segítettem Randír-nak az üzletében, elrendeztem a menekültek sorsát, akik valószínűleg már az alvezért boldogítják a jelenlétükkel a Mahakamban. És néha betévedtem ide is, de kerültem a nagyszabású ajánlatokat. Azt hiszem a Fleuret-tel történt eset óta kinövesztettem magamnak egy fóbiát és egyszerűen még ha akartam volna, az Istennek se tudtam semerre megindulni. Randír is észrevette hogy valami baj van velem, de én mindig leráztam. Akitől tanácsot kérhetnék, vagy egyszerűen csak kibeszélhetném vele, az a hegyen tartózkodik, és jelenleg a hegy volt az a hely ahová most jó ideig nem akartam menni. Többször eszembe jutott hogy vissza viszem Balar-nak a nyakörvet és ha nem fog hülyére verni amiért ennyit késlekedtem, talán megkérdezhetem őt, történt már vele ilyen valaha? Elvégre ő ebből él. Ha történt vele ilyesmi, valahogy biztos túllépte. De aztán a fóbia befigyelt, és egyébként nem ittam vele pertut hogy csak úgy leüljek vele beszélgetni...az se biztos hogy örülne a társaságomnak. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal tarkítva beszéltem le magam erről, úgyhogy nem csak a nyakörve van nálam, de az ajándékok is, amiket az őrült nőcskéktől kapott. Csoda ha eleve úgy jövök már ide, hogy bennem van legalább három kupica pálinka? Persze ez nem látszik, csupán csak szórakozottabbnak tűnök mint általában. Nem dülöngélek és nem beszélek félre, az agytekervények kicsit lassabban forognak, mint szoktak, az egyetlen hátránya, hogy ilyenkor vidámabb vagyok, mint egyébként. Pont ezért ittam. És még folytatni akarom. Már ha nem talál meg senki.
Ez az egyetlen hely, ahol jelen pillanatban biztonságban érzem magam, annak ellenére hogy most is csupa neolita elit iszogat idebent. De például ide nem engednek be nőket, nyugodt és kulturált körülmények között lehet beszélgetni üzletről, akármiről, vagy csak magunkban inni, csendben. Az utóbbira vágyom most.
Biccentek a fejemmel a felszolgálónak, mikor belépek az ajtón túl és összetalálkozik a tekintetünk. Jól ismer már, én pedig nem takartam el az arcomat semmivel. Tovább megyek, valahol a terem szélénél komótosan lépkedek befelé, kerülöm a feltűnést, ezért rá sem nézek senkire. Olyan helyet keresek itt a szélen, ami kiesik a többi látóteréből, persze nem mindből. Csalódottan konstatálom, hogy a sarok foglalt. Kénytelen vagyok eggyel előrébb helyet foglalni. Úgyhogy odamegyek, levedlem magamról a zakómat és a szék támlájára körítem, aztán helyet foglalok, pont szembe nézek a sarokban ücsörgővel, bár az arcát sál takarja. Nem nézem feltűnően, sőt, amikor ezt így realizálom, inkább a felszolgálót keresem a tekintetemmel. Legutóbb, amikor ilyen alakot láttam, arról kiderült hogy nő. És hát a hátam közepére sem kívánok semmilyen nőt, mert a fehérnéppel csak a gond van.
Intek egyet a kezemmel neki, idejön, rendelek tőle egy üveg ánizsbort, alapozásnak jó lesz. Azután csak várok, a velem szembe ülőt módszeresen kerülöm a tekintetemmel, amikor pedig megkapom a rendelésemet, először töltök magamnak egy pohárral, aztán pedig a zakóm zsebében matatok hátul. Csak kiveszem a szivaromat, meg a gyufát.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Jan. 04, 2018 5:51 pm
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tul sokaig nem tortenik semmi.
A pultoson kivul, akit parszor magamhoz intek, senki sem all velem szoba es igazabol en sem keresem senki tarsasagat; talan ha egy valamivel alacsonyabb kategoriaju helyen lennenk, meg a kapucnit is a leheto legmelyebben a szemembe huznam, de igy csak annyi marad hatra, hogy tovabb figyeljem az embereket a boros poharam mogul. Megis mi a fenet kezdhetnek magammal? Nem akarok hazamenni, a kaszarnyaba meg meg annyira sem.
Gyakran elgondolkodok azon, vajon milyen eletem lehetne, ha nem lennek Suriyasen; neha minden gazdagsag es befolyas ellenere sem talalom a helyem ebben a vilagban es inkabb lennek nevtelen senki, mint egy ennyire elbaszott csalad egyetlen ferfi sarja, akinek kotelezettsege tovabbvinni a csalad vervonalat. De mi van akkor, ha ez a csalad mast se erdemel, csak kihalast?
Igaz, ha ez rajtam fog mulni, a familiank ugy hull majd romba, mintha homokra epitett kartyavar lenne - legalabb sajat magammal oszinte lehettem abban, hogy nem erdekeltek a nok mas szempontbol, mint az intellektusuk miatt, es igazabol minel tovabb gondolkodtam ezen, annal biztosabb voltam abban, hogy egyedul a szokes lenne megoldas arra a problemara, amivel minden nap kuszkodtem - a maganyra. Ha nem lennenek kotelezettsegeim, minden bizonnyal mar reg a sivatagban vagtatnek apam legjobb lovan, messze a semmibe, zsebemben a lopott ekszerekert kapott penzzel.
Csak most dobbenek ra, mekkora sullyal huz le a hazugsag, arrol nem is beszelve, hogy az ekszerek is eleg nehezek onmaguban; anyam draga kovekkel kirakott nyakeke biztosan tobbet ert, mint az osszes fegyverem egyutt veve jelen pillanatban, pedig eleg sok volt velem... Egyaltalan minek kellett barkinek is ennyire draga vacak? Meg ha legalabb szep lenne, de minden hozza erto inkabb mondana giccsesnek, vagy esetleg visszataszitonak is, mint szepnek. Eskudni mernek arra, hogy a csaladunk vagyonanak nagy reszet is ez teszi ki, es en epp keszulok tovabb adni rajta, mindenfele buntudat nelkul. Mifele undorito szemellye valtam az evek alatt?
A gondolatmenetembol az rant ki, hogy hangokat hallok; bar hajt a kenyszer, hogy odakapjam a fejem, vegul csak a pillantasom iranyitom abba az iranyba. A felszolgalo regi ismeroskent udvozli, es valami megrezdul bennem, azt sugva, hogy talan o lehet az, akit keresek; es mikor joforman velem szemben ul le, nem birom megallni, hogy vegig ne merjem, ujra es ujra.
Valahonnan ismeros. Tul ismeros.
Vegul osszeall a kep; talan par hettel koraban futottunk ossze, amikor igazoltattam, es lam, most itt ult, es olyan modszeresen kerulte a tekintetem, mintha csak tudna, ki vagyok. Nem tudom, vegul mi vesz ra arra, hogy felmarkoljam a sajat boros uvegem es a poharam, es atkoltozzek az o asztalahoz, semmi kerdes vagy hozzaszolas nelkul; egyszeruen csak kihuzom a szeket es leulok ra, leteve a kiss cokmokom az asztalra, es mielott barmit mondhatna, egy kisebb, csengo aranyakkal megtomott zsakot dobok ele az asztalra.
- Ha meg tudja valaszolni egy kerdesem, az egesz a magae. - Ellentmondast nem turo hangnemben szolok hozza; lehet, tul intenziven robbantam bele az eletebe, de nincs  egy teljes napom arra, hogy egy arnyat hajkurasszak a varosban, sot, pont ellentetesen, lassan kezdek kifutni az idobol. Az arcat furkeszem, mig a valaszara varok; remelem, nem utasitja el az ajanlatom, mert eddig o itt az egyetlen, akin latom, hogy szinte mar torzsvendegkent kezelik, igy biztos ismerheti a tobbseget, aki itt megfordul. Ha mas nem, felfrissitem az emlekezetet, meg ha azzal le is leplezem magam; de hat a cel szentesiti az eszkozt, es ezt az aldozatot epp hajlando vagyok meghozni.

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Csüt. Jan. 04, 2018 7:04 pm
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 144
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
A kelleténél tovább tart a gyufa előrángatása, mert nagyon a zsebem mélyére csúszott, de talán nem is ez a legnagyobb problémám jelenleg. A szemem sarkából észrevettem a szemközti sálas alakot, éppen feláll az asztalától, ebben még nincs semmi, nem kellene tőle frászt kapnom, pedig pontosan azt kapok. Nem bámultam, de szinte éreztem az ő tekintetét a bőrömön, úgyhogy remegő kezekkel, kétségbeesetten kotrok a zsebemben és arra kapom fel a fejemet, hogy megáll az asztalomnál.
- Hé! Eltévesztette az asztalt! Eggyel odébb!
Bökök kétszer is a szemközti asztal felé, ám az alak nem tágít. Kikerekedett szemekkel, hápogva figyelem miként pakolja le a holmijait az asztalomra, meg a székekre, attól függ mit hova pakolt, majd leül velem szembe.
- Nem adok el és nem veszek semmit!
Ma nem vártam senkit. A hangom parányit megremeg, közben a kezembe kerül a gyufa. Mivel leült, gondolom üzletelni akar, elvégre ha mást akarna, akkor már kirángatott volna a székemből. Legalább is az esély meg volt rá. Előhúzom a gyufát és a szivarral, meg azzal babrálok, amikor az asztalra pottyantja a szütyőjét. A csengéséből ítélve talán pénz lehet benne. A hangja mintha ismerősen csengene.
- Találkoztunk már?
Mindenesetre kezdek lenyugodni, veszek néhány mély levegőt, a gyufa fejét végig húzom az asztal lapján, meggyújtom a szivarom és szívok is belőle egyet. Aztán elgondolkodva meredek a sálasra. Honnan veszi hogy én olyan okos lennék hogy tudjak válaszolni a ki tudja honnan szedett kérdésére? Kell ez nekem? Valahogy úgy vagyok vele, egy próbát tegyünk, mert ha elküldöm a francba még megorrol rám, és ha valamit, akkor a balhét meg a feltűnést mostanában nagyon kerülöm.
- És mi történik akkor, ha elvétem?
A használt gyufa az asztali hamutartóba repül, én pedig érdeklődve tekintek a pasasra. Tudom hogy az, a hangja alapján. Azt akarom megtudni mennyire veszélyes rám. Merjek-e vele kekeckedni? De ha azt mondja, akkor nem kapom meg a szütyőjét, legyen.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Jan. 04, 2018 11:04 pm
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 17
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedvem lenne felnevetni azon, hogy ennyire nem titkolja, mennyire megijesztettem; lehet, talan tul intenziv voltam egesz lenyemben, de nem engedhettem meg magamnak, hogy mindenkit himes tojaskent kezeljek. Katona voltam, nem diplomata; meg ha egyebkent annak is lettem kitanitva, de valahogy sosem tudtam magam beleelni a szerepkorbe. Most sem igazan ment; inkabb ugy furkesztem, mintha becserkeszesre varo preda lenne, es barmennyire is igyekeztem megenyhulni valamelyest, keptelen voltam - meg annak ellenere is, hogy tudtam, ezzel csak foloslegesen magamra vonom a figyelmet.
- Nem hiszem, hogy talalkoztunk volna. - Eleresztek egy apro kacajt, ahogy a poharam fele nyulok, mindvegig ot pasztazva; lenyegeben, ha ugy vesszuk, nem hazudok neki, mert amikor eloszor talalkoztunk, akkor valaki teljesen maskent mutatkoztam be - de akkor mindketten hazugok voltunk, akkor ez min valtoztatott volna? Az oszinteseg olyan dolog, amit egy effele vilagban az ember luxusnak itel es nem dobalozik vele, igy teljesen ertheto, hogy en sem akartam, hogy kitudodjon, kinek is vagyok a vere. Igy is eleg bajban voltam mar az eskuvovel kapcsolatban, nem volt szuksegem meg tobbre. - Bar, ki tudja?
Bar o ezt nem latja, de a maszkom mogott felszegem somolygok; megdobbento, milyen jatszi konnyedseggel jonnek a hazugsagok, amiket kimondok, es meg ijesztobb, hogy lassan en magam is kezdek hinni nekik. Gyakran hallottam annak idejen egy ezust haju ismeretlen ismerostol, hogy ha igy folytatom, elobb vagy utobb teljesen elveszitem onmagam, de ennek semmi jelentosege nem volt, hiszen o halott volt, en meg maganyos - akkor nem volt teljesen mindegy, kinek mutattam magam, amig a halott csillagot a mellkasomban eletben tudtam tartani?
- Semmi. - A kerdesere valaszolva vonom meg a vallam, mert igazabol nem tudom, mifele kovetkezmenyt talalhatnek ki; nonrmalis dolog, hogy az emberek kerdezoskodnek, ha valamit akarnak, es ez igy is kevesbe gyanus, mintha fenyegetozni kezdenek mindenfele okozatokkal. Meg tenyleg nem erdekem barmit is tenni a ferfival; a tevedesem a sajat hibam lesz, mert rossz embert kerdeztem meg, es hat legrosszabb esetben meg mindig ott volt a lokal tulajdonosa, akinel erdeklodhettem; a penz rengeteg nyelvet megoldott mar, es valahogy sejtem, hogy ez veluk is igy lenne. - Ha nem tud valaszolni, akkor elfelejtjuk, hogy talalkoztunk es megkerdezek valaki mast. Erdekli a kerdesem?

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Pént. Jan. 05, 2018 7:04 pm
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 144
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
A nevetgélésére felfelé húzom az orromat, úgy tekintek rá. Olyan érzésem van ettől, mintha a bolondját járatná velem. Noha szárnyas, tehát neolita, így nem hiszem hogy nagyon bohóckodnunk kellene. Egy kicsit meg is haragszom rá, mert ha találkoztunk, úgy legalább a tudtomra adná valahogy. Ez a "Bár ki tudja?" felszólalása bőven ezt erősíti meg bennem. Legszívesebben lerángatnám a sálát róla, hogy tudjam kit kell pofán vernem a hülye viccéért. Persze az is megfordul közben a fejemben, meglehet nyomós indoka van az arca elrejtésére és nem feltétlen én lennék az, mert hát ha jól emlékszem, nem utálok senkit ennyire. Összeráncolom a homlokomat és felfelé emelem a poharam.
- Akkor igyunk az új ismeretségre!
Aztán jó nagyot húzok belőle, kiiszom az egészet egy szuszra. Hamarosan arra a kérdésemre is választ kapok, ami lényegesebb, mi történik ha nem tudok válaszolni a kérdésére. Mint kiderült, semmi. Akkor mi bajom lehet?
- Három kupica pálinka van bennem, plusz ez a pohár vörösbor, szóval megeshet tényleg nem fogok tudni válaszolni Önnek.
Megvonom a vállam a kijelentésem után, egyben meglengetve a csuklómmal az üres poharat előtte, amit aztán az asztalra helyezek és öntök is bele még egy kört magamnak. Bár nem iszom most belőle, újra a szivarom kerül felfelé és szívok belőle, a pasas arca felé fújva a füstöt. Amolyan bosszantás képpen, amiért itt szórakozik velem a kilétét illetően. Nagyon fontos lehet neki ez a kérdés, úgy érzem. Az előbbiek kapcsán már gondolhatta volna hogy felteheti a kérdését, de hát láthatóan szóbeli megerősítésre szorul. Csücsörítek egyet a számmal és mutogatok magamra közben, úgy adom a tudtára hogy jöhet.
- Érdekel.
Abban már korántsem vagyok ennyire magabiztos hogy meg lesz válaszolva a kérdése.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-