Desert Empire


 
HomeHome  CalendarCalendar  Gy.I.K.Gy.I.K.  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Szomb. Nov. 17, 2018 2:42 pm
írta: Balar
I.N.F.E.C.T.E.D
Szomb. Jún. 02, 2018 10:42 am
írta: Vendég
Ki kicsoda
Hétf. Márc. 12, 2018 11:17 am
írta: Dana Amarah
double the trouble - rayan && kraisorn
Szomb. Feb. 17, 2018 9:53 am
írta: Rayan
D S H
Vas. Feb. 04, 2018 5:55 pm
írta: Vendég
Seattleties
Vas. Jan. 28, 2018 6:59 pm
írta: Vendég
Khagra rend - Parancsnok
Csüt. Jan. 04, 2018 10:24 pm
írta: Admin
Khagra rend - Nagy Mester
Csüt. Jan. 04, 2018 10:05 pm
írta: Admin
A hónap válaszadói
Balar
 
Statisztika
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Kiválasztottak 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Khagra rend 1 fő

double the trouble - rayan && kraisorn

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Kedd Jan. 02, 2018 2:31 pm
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 22
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
Szar erzes volt a sajat boromon megtanulni, hogy alabecsultem apam befolyasat.
Hosszu honapok teltek el, amiota kozolte velem, hogy felesegul kell vennem a legkedvesebb uzlettarsanak a lanyat, de aztan az egesz tema elcsendesedett annyira, hogy elhittem, csupan egy rossz vicc volt az egesz. Szentul hittem, hogy apam vegre elfogadta, hogy a sajat eletem szeretnem elni es a sajat utamon menni, de amikor a kapitany magahoz hivatott es kozolte, hogy ideje tennem egy vizitet otthon, mert apam ezt kerelmezte, mar tudtam, hogy a tundermesem nagyjabol eddig tartott. Valahol meg remenykedtem benne, hogy a kapitany majd kuzd azert, hogy maradhassak, de ugy tunik, apam befolyasat jocskan alabecsultem, ha meg a kiralyi testorseg kapitanyat is meg tudta gyozni az igazarol. Szerettem volna hinni abban, hogy a csaladom csupan hianyolt, ezert hivtak haza; ehelyett a sajat eljegyzesi bankettem kozepebe csoppentem, egyenruhastol, fegyverestol, mindenestol.
Gyuloltem magam azert, amiert keptelen voltam ellenszegulni ket idosodo neolita akaratanak; de ismertem az apam annal jobban, hogy tudjam, mindenfele probalkozasaimnak az lenne a vege, hogy ugyanugy buntet majd, mint gyerekkoromban, amig meg nem tort annyira, hogy elfogadjam az akaratat - es most nem csak ot gyuloltem, de magamat is, amiert keptelen voltam kiallni magamert, vele szemben.
Mi tortent a regi Kraisornnal?
Kezdtem azt hinni, hogy amiota Noctis halala teljes lenyeben eljutott a tudatomig, nem voltam onmagam - igaz, szerencsesnek mondhattam magam, hogy meg igy, kiutve a nyergembol is voltam eleg meggyozo, hogy elhitessem mindenkivel, semmi kozom nem volt a hetekkel korabbi tuzhoz az ivoban, es azota meg szolgalatba is vissza lettem allitva... Egeszen mostanaig.
Ezer es egy alkalommal elkepzeltem, ahogy apam eletet veszem; ahogy a kardom eles acelja utat tor maganak a bordakon keresztul, a husba mar es vert ont, hangosan reccsen, edesen roppan; ezeket a gondolatokat kigyo modjara dedelgettem a keblemen, eltettem magam veluk, hogy ne oruljek bele abba a katasztrofaba es rendetlensegbe, amive valt az eletem. Visszavagytam a kastelyba, az elethez, amit szerettem, az egyenruhahoz, amire tizenhet ev hosszu, fajdalmas munkajaval szereztem meg - ehelyett itt voltam, a varos utcain koszaltam, anyam legdragabb, antik ekszereivel a zsebemben es a Kelet Aranya Kavezot kerestem, abban a tudatban, hogy ott talalok valakit, akinel tul tudok adni rajtuk.
Hogy honnan szereztem az informaciot?
Az emberek beszeltek; es amikor a falat tamasztottam es literszamra ontottem magamba a draga bort a sajat eljegyzesi estemen, meghallottam egyet s mast valami legendas csempeszrol, aki mindent meg tud szerezni es mindentol ugyanugy meg tud szabadulni - bar sejtettem, hogy ezek a hirek erosen el vannak tulozva, a duhom nem engedte, hogy buntetlenul hagyjam a szuleimet, akik belerangattak ebbe az egesz szarba. Tudtam, hogy anyam ezeket az ekszereket akarna majd viselni az eskuvon, ami remenykedtem, hogy sose fog megtortenni - minden esetre ismertem oket annyira, hogy tudjam, az antik ekszerek eltunese par napra biztosan megallitja majd az elokeszuleteket, es minden istenek tudtak csak, mennyire messzire voltam kepes elmenni azert, hogy megallitsam ezt az egesz tragikomediat.
Mar csak meg kellett talalnom a ferfit, akit kerestem; csak annyit tudtam rola, hogy ember, semmi tobbet a kinezeterol vagy a neverol - ez hatarozottan tul keves volt ahhoz, hogy magabiztosan induljak neki a kis onkenyes kuldetesemnek, de boven eleg ahhoz, hogy ne uljek tetlenul otthon - elvegre is mennyi ember fordulhat meg a varos egyik legjobb kavezojaban? Gondolom, nem tul sok.
Es hiaba jartam mar itt korabban, minden osztonom azt sugja, ne mutassam meg az arcom; igy vegul csak a hosszu palastom csuklyajat veszem le, de az arcom takaro salat fenn tartom, ahogy betelepedek a sarokba egy uveg bor tarsasagaban; koran van meg ahhoz, hogy tomeg legyen, igy csak a bent levo, nehany embert tanulmanyozom, probalva meglelni azt, akit keresek. Biztos vagyok benne, hogy tudni fogom, kiert jottem - a hatodik erzeken sose hagyott meg cserben eddig, es most azt sugta, meg nem erkezett meg az, akit kerestem - eleg volt csak varnom, turelmesen es lehetoleg nem tul feltunoen... Ami eleg nehez volt, amennyiben az embernek, vagy epp neolitanak ket, hatalmas szarnya volt. De hat mit veszithettem? Borozni mindenkinek szabad.

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Szer. Jan. 03, 2018 8:12 pm
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 148
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
Több hét is eltelt azóta, hogy azzal a városőrrel majdnem bepillantást nyertem a másvilág elíziummal áztatott földjére. Ráadásul ott volt az incidens Balar-al, és hát két tűzeset a városban már bőven sok. Szóval egy időre csak meghúztam magam, segítettem Randír-nak az üzletében, elrendeztem a menekültek sorsát, akik valószínűleg már az alvezért boldogítják a jelenlétükkel a Mahakamban. És néha betévedtem ide is, de kerültem a nagyszabású ajánlatokat. Azt hiszem a Fleuret-tel történt eset óta kinövesztettem magamnak egy fóbiát és egyszerűen még ha akartam volna, az Istennek se tudtam semerre megindulni. Randír is észrevette hogy valami baj van velem, de én mindig leráztam. Akitől tanácsot kérhetnék, vagy egyszerűen csak kibeszélhetném vele, az a hegyen tartózkodik, és jelenleg a hegy volt az a hely ahová most jó ideig nem akartam menni. Többször eszembe jutott hogy vissza viszem Balar-nak a nyakörvet és ha nem fog hülyére verni amiért ennyit késlekedtem, talán megkérdezhetem őt, történt már vele ilyen valaha? Elvégre ő ebből él. Ha történt vele ilyesmi, valahogy biztos túllépte. De aztán a fóbia befigyelt, és egyébként nem ittam vele pertut hogy csak úgy leüljek vele beszélgetni...az se biztos hogy örülne a társaságomnak. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal tarkítva beszéltem le magam erről, úgyhogy nem csak a nyakörve van nálam, de az ajándékok is, amiket az őrült nőcskéktől kapott. Csoda ha eleve úgy jövök már ide, hogy bennem van legalább három kupica pálinka? Persze ez nem látszik, csupán csak szórakozottabbnak tűnök mint általában. Nem dülöngélek és nem beszélek félre, az agytekervények kicsit lassabban forognak, mint szoktak, az egyetlen hátránya, hogy ilyenkor vidámabb vagyok, mint egyébként. Pont ezért ittam. És még folytatni akarom. Már ha nem talál meg senki.
Ez az egyetlen hely, ahol jelen pillanatban biztonságban érzem magam, annak ellenére hogy most is csupa neolita elit iszogat idebent. De például ide nem engednek be nőket, nyugodt és kulturált körülmények között lehet beszélgetni üzletről, akármiről, vagy csak magunkban inni, csendben. Az utóbbira vágyom most.
Biccentek a fejemmel a felszolgálónak, mikor belépek az ajtón túl és összetalálkozik a tekintetünk. Jól ismer már, én pedig nem takartam el az arcomat semmivel. Tovább megyek, valahol a terem szélénél komótosan lépkedek befelé, kerülöm a feltűnést, ezért rá sem nézek senkire. Olyan helyet keresek itt a szélen, ami kiesik a többi látóteréből, persze nem mindből. Csalódottan konstatálom, hogy a sarok foglalt. Kénytelen vagyok eggyel előrébb helyet foglalni. Úgyhogy odamegyek, levedlem magamról a zakómat és a szék támlájára körítem, aztán helyet foglalok, pont szembe nézek a sarokban ücsörgővel, bár az arcát sál takarja. Nem nézem feltűnően, sőt, amikor ezt így realizálom, inkább a felszolgálót keresem a tekintetemmel. Legutóbb, amikor ilyen alakot láttam, arról kiderült hogy nő. És hát a hátam közepére sem kívánok semmilyen nőt, mert a fehérnéppel csak a gond van.
Intek egyet a kezemmel neki, idejön, rendelek tőle egy üveg ánizsbort, alapozásnak jó lesz. Azután csak várok, a velem szembe ülőt módszeresen kerülöm a tekintetemmel, amikor pedig megkapom a rendelésemet, először töltök magamnak egy pohárral, aztán pedig a zakóm zsebében matatok hátul. Csak kiveszem a szivaromat, meg a gyufát.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Jan. 04, 2018 5:51 pm
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 22
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
Tul sokaig nem tortenik semmi.
A pultoson kivul, akit parszor magamhoz intek, senki sem all velem szoba es igazabol en sem keresem senki tarsasagat; talan ha egy valamivel alacsonyabb kategoriaju helyen lennenk, meg a kapucnit is a leheto legmelyebben a szemembe huznam, de igy csak annyi marad hatra, hogy tovabb figyeljem az embereket a boros poharam mogul. Megis mi a fenet kezdhetnek magammal? Nem akarok hazamenni, a kaszarnyaba meg meg annyira sem.
Gyakran elgondolkodok azon, vajon milyen eletem lehetne, ha nem lennek Suriyasen; neha minden gazdagsag es befolyas ellenere sem talalom a helyem ebben a vilagban es inkabb lennek nevtelen senki, mint egy ennyire elbaszott csalad egyetlen ferfi sarja, akinek kotelezettsege tovabbvinni a csalad vervonalat. De mi van akkor, ha ez a csalad mast se erdemel, csak kihalast?
Igaz, ha ez rajtam fog mulni, a familiank ugy hull majd romba, mintha homokra epitett kartyavar lenne - legalabb sajat magammal oszinte lehettem abban, hogy nem erdekeltek a nok mas szempontbol, mint az intellektusuk miatt, es igazabol minel tovabb gondolkodtam ezen, annal biztosabb voltam abban, hogy egyedul a szokes lenne megoldas arra a problemara, amivel minden nap kuszkodtem - a maganyra. Ha nem lennenek kotelezettsegeim, minden bizonnyal mar reg a sivatagban vagtatnek apam legjobb lovan, messze a semmibe, zsebemben a lopott ekszerekert kapott penzzel.
Csak most dobbenek ra, mekkora sullyal huz le a hazugsag, arrol nem is beszelve, hogy az ekszerek is eleg nehezek onmaguban; anyam draga kovekkel kirakott nyakeke biztosan tobbet ert, mint az osszes fegyverem egyutt veve jelen pillanatban, pedig eleg sok volt velem... Egyaltalan minek kellett barkinek is ennyire draga vacak? Meg ha legalabb szep lenne, de minden hozza erto inkabb mondana giccsesnek, vagy esetleg visszataszitonak is, mint szepnek. Eskudni mernek arra, hogy a csaladunk vagyonanak nagy reszet is ez teszi ki, es en epp keszulok tovabb adni rajta, mindenfele buntudat nelkul. Mifele undorito szemellye valtam az evek alatt?
A gondolatmenetembol az rant ki, hogy hangokat hallok; bar hajt a kenyszer, hogy odakapjam a fejem, vegul csak a pillantasom iranyitom abba az iranyba. A felszolgalo regi ismeroskent udvozli, es valami megrezdul bennem, azt sugva, hogy talan o lehet az, akit keresek; es mikor joforman velem szemben ul le, nem birom megallni, hogy vegig ne merjem, ujra es ujra.
Valahonnan ismeros. Tul ismeros.
Vegul osszeall a kep; talan par hettel koraban futottunk ossze, amikor igazoltattam, es lam, most itt ult, es olyan modszeresen kerulte a tekintetem, mintha csak tudna, ki vagyok. Nem tudom, vegul mi vesz ra arra, hogy felmarkoljam a sajat boros uvegem es a poharam, es atkoltozzek az o asztalahoz, semmi kerdes vagy hozzaszolas nelkul; egyszeruen csak kihuzom a szeket es leulok ra, leteve a kiss cokmokom az asztalra, es mielott barmit mondhatna, egy kisebb, csengo aranyakkal megtomott zsakot dobok ele az asztalra.
- Ha meg tudja valaszolni egy kerdesem, az egesz a magae. - Ellentmondast nem turo hangnemben szolok hozza; lehet, tul intenziven robbantam bele az eletebe, de nincs  egy teljes napom arra, hogy egy arnyat hajkurasszak a varosban, sot, pont ellentetesen, lassan kezdek kifutni az idobol. Az arcat furkeszem, mig a valaszara varok; remelem, nem utasitja el az ajanlatom, mert eddig o itt az egyetlen, akin latom, hogy szinte mar torzsvendegkent kezelik, igy biztos ismerheti a tobbseget, aki itt megfordul. Ha mas nem, felfrissitem az emlekezetet, meg ha azzal le is leplezem magam; de hat a cel szentesiti az eszkozt, es ezt az aldozatot epp hajlando vagyok meghozni.

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Csüt. Jan. 04, 2018 7:04 pm
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 148
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
A kelleténél tovább tart a gyufa előrángatása, mert nagyon a zsebem mélyére csúszott, de talán nem is ez a legnagyobb problémám jelenleg. A szemem sarkából észrevettem a szemközti sálas alakot, éppen feláll az asztalától, ebben még nincs semmi, nem kellene tőle frászt kapnom, pedig pontosan azt kapok. Nem bámultam, de szinte éreztem az ő tekintetét a bőrömön, úgyhogy remegő kezekkel, kétségbeesetten kotrok a zsebemben és arra kapom fel a fejemet, hogy megáll az asztalomnál.
- Hé! Eltévesztette az asztalt! Eggyel odébb!
Bökök kétszer is a szemközti asztal felé, ám az alak nem tágít. Kikerekedett szemekkel, hápogva figyelem miként pakolja le a holmijait az asztalomra, meg a székekre, attól függ mit hova pakolt, majd leül velem szembe.
- Nem adok el és nem veszek semmit!
Ma nem vártam senkit. A hangom parányit megremeg, közben a kezembe kerül a gyufa. Mivel leült, gondolom üzletelni akar, elvégre ha mást akarna, akkor már kirángatott volna a székemből. Legalább is az esély meg volt rá. Előhúzom a gyufát és a szivarral, meg azzal babrálok, amikor az asztalra pottyantja a szütyőjét. A csengéséből ítélve talán pénz lehet benne. A hangja mintha ismerősen csengene.
- Találkoztunk már?
Mindenesetre kezdek lenyugodni, veszek néhány mély levegőt, a gyufa fejét végig húzom az asztal lapján, meggyújtom a szivarom és szívok is belőle egyet. Aztán elgondolkodva meredek a sálasra. Honnan veszi hogy én olyan okos lennék hogy tudjak válaszolni a ki tudja honnan szedett kérdésére? Kell ez nekem? Valahogy úgy vagyok vele, egy próbát tegyünk, mert ha elküldöm a francba még megorrol rám, és ha valamit, akkor a balhét meg a feltűnést mostanában nagyon kerülöm.
- És mi történik akkor, ha elvétem?
A használt gyufa az asztali hamutartóba repül, én pedig érdeklődve tekintek a pasasra. Tudom hogy az, a hangja alapján. Azt akarom megtudni mennyire veszélyes rám. Merjek-e vele kekeckedni? De ha azt mondja, akkor nem kapom meg a szütyőjét, legyen.
Vissza az elejére Go down
Csüt. Jan. 04, 2018 11:04 pm
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 22
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
Kedvem lenne felnevetni azon, hogy ennyire nem titkolja, mennyire megijesztettem; lehet, talan tul intenziv voltam egesz lenyemben, de nem engedhettem meg magamnak, hogy mindenkit himes tojaskent kezeljek. Katona voltam, nem diplomata; meg ha egyebkent annak is lettem kitanitva, de valahogy sosem tudtam magam beleelni a szerepkorbe. Most sem igazan ment; inkabb ugy furkesztem, mintha becserkeszesre varo preda lenne, es barmennyire is igyekeztem megenyhulni valamelyest, keptelen voltam - meg annak ellenere is, hogy tudtam, ezzel csak foloslegesen magamra vonom a figyelmet.
- Nem hiszem, hogy talalkoztunk volna. - Eleresztek egy apro kacajt, ahogy a poharam fele nyulok, mindvegig ot pasztazva; lenyegeben, ha ugy vesszuk, nem hazudok neki, mert amikor eloszor talalkoztunk, akkor valaki teljesen maskent mutatkoztam be - de akkor mindketten hazugok voltunk, akkor ez min valtoztatott volna? Az oszinteseg olyan dolog, amit egy effele vilagban az ember luxusnak itel es nem dobalozik vele, igy teljesen ertheto, hogy en sem akartam, hogy kitudodjon, kinek is vagyok a vere. Igy is eleg bajban voltam mar az eskuvovel kapcsolatban, nem volt szuksegem meg tobbre. - Bar, ki tudja?
Bar o ezt nem latja, de a maszkom mogott felszegem somolygok; megdobbento, milyen jatszi konnyedseggel jonnek a hazugsagok, amiket kimondok, es meg ijesztobb, hogy lassan en magam is kezdek hinni nekik. Gyakran hallottam annak idejen egy ezust haju ismeretlen ismerostol, hogy ha igy folytatom, elobb vagy utobb teljesen elveszitem onmagam, de ennek semmi jelentosege nem volt, hiszen o halott volt, en meg maganyos - akkor nem volt teljesen mindegy, kinek mutattam magam, amig a halott csillagot a mellkasomban eletben tudtam tartani?
- Semmi. - A kerdesere valaszolva vonom meg a vallam, mert igazabol nem tudom, mifele kovetkezmenyt talalhatnek ki; nonrmalis dolog, hogy az emberek kerdezoskodnek, ha valamit akarnak, es ez igy is kevesbe gyanus, mintha fenyegetozni kezdenek mindenfele okozatokkal. Meg tenyleg nem erdekem barmit is tenni a ferfival; a tevedesem a sajat hibam lesz, mert rossz embert kerdeztem meg, es hat legrosszabb esetben meg mindig ott volt a lokal tulajdonosa, akinel erdeklodhettem; a penz rengeteg nyelvet megoldott mar, es valahogy sejtem, hogy ez veluk is igy lenne. - Ha nem tud valaszolni, akkor elfelejtjuk, hogy talalkoztunk es megkerdezek valaki mast. Erdekli a kerdesem?

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Pént. Jan. 05, 2018 7:04 pm
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 148
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
A nevetgélésére felfelé húzom az orromat, úgy tekintek rá. Olyan érzésem van ettől, mintha a bolondját járatná velem. Noha szárnyas, tehát neolita, így nem hiszem hogy nagyon bohóckodnunk kellene. Egy kicsit meg is haragszom rá, mert ha találkoztunk, úgy legalább a tudtomra adná valahogy. Ez a "Bár ki tudja?" felszólalása bőven ezt erősíti meg bennem. Legszívesebben lerángatnám a sálát róla, hogy tudjam kit kell pofán vernem a hülye viccéért. Persze az is megfordul közben a fejemben, meglehet nyomós indoka van az arca elrejtésére és nem feltétlen én lennék az, mert hát ha jól emlékszem, nem utálok senkit ennyire. Összeráncolom a homlokomat és felfelé emelem a poharam.
- Akkor igyunk az új ismeretségre!
Aztán jó nagyot húzok belőle, kiiszom az egészet egy szuszra. Hamarosan arra a kérdésemre is választ kapok, ami lényegesebb, mi történik ha nem tudok válaszolni a kérdésére. Mint kiderült, semmi. Akkor mi bajom lehet?
- Három kupica pálinka van bennem, plusz ez a pohár vörösbor, szóval megeshet tényleg nem fogok tudni válaszolni Önnek.
Megvonom a vállam a kijelentésem után, egyben meglengetve a csuklómmal az üres poharat előtte, amit aztán az asztalra helyezek és öntök is bele még egy kört magamnak. Bár nem iszom most belőle, újra a szivarom kerül felfelé és szívok belőle, a pasas arca felé fújva a füstöt. Amolyan bosszantás képpen, amiért itt szórakozik velem a kilétét illetően. Nagyon fontos lehet neki ez a kérdés, úgy érzem. Az előbbiek kapcsán már gondolhatta volna hogy felteheti a kérdését, de hát láthatóan szóbeli megerősítésre szorul. Csücsörítek egyet a számmal és mutogatok magamra közben, úgy adom a tudtára hogy jöhet.
- Érdekel.
Abban már korántsem vagyok ennyire magabiztos hogy meg lesz válaszolva a kérdése.
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 04, 2018 1:31 am
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 22
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
- Egeszsegunkre! - Koccintasra tartom a poharam, de a sal miatt nagyon inni nem tudok belole; csak szorakozottan billegetem a poharat ide-oda a kezemben, belebamulva a tartalmaba. Biztosan akartam en ezt? Nem, mintha lett volna valasztasom - a csaladom szabotalasa nelkul nem igazan juthattam semmire sem, es tekintve, hogy a kovetkezo het kezdetevel mar megint a kaszarnyaban kellett lennem, a napfelkeltevel egyutt meg mar szolgalatban, a kiralyi lakosztaly ajtaja elott, szoval sietnem kellett. Talan tulsagosan is.
Meglehetosen felelotlen dontes volt ez reszemrol; foleg, hogy ha egy teljesen mas iranybol tekintettunk erre, akkor en neolita nemes voltam es kitunoen kepzett katona, masreszt viszont felig-meddig koztudott informacio volt bizonyos korokben, hogy a lazadok szivesen talalkoztak ezen a helyen, szoval... Ki volt rosszabb helyzetben kettonk kozul?
- Tanacsolnam, hogy ne kezdje el a kovetkezo poharat, amig nem hallja meg a kerdesem; kar lenne, ha kiderulne, hogy az alkohol akadalyozta meg a valaszadasban. - Szorakozottan billentem felre a fejem, eleresztve egy apro kacajt; a szivaranak a fustje nem igazan zavar, sot, igazabol en is szivesen ragyujtanek, ha epp nem probalnam elrejteni a szemelyazonossagom, de hat... neha szukseges aldozatokat hozni, nem igaz?
- Valahol a varosban van egy kituno csempesz, akirol azt beszelik, mindent meg tud szerezni es el tud adni. Ismeri talan? - Egyik szemoldokom erdeklodve szokik a magasba, mikor a tekintetem vegre felemelem a poharamrol a ferfira; igyekszem a leheto legtobb turelmet eroltetni magamba, hogy kivarjam, mig alkoholtol bodult elmeje feldolgozza a szavaimat, meg viszonylag ertelmes valaszt kreal, addig is atgondolom, mit mondhatnek majd tovabb, viszonylag anelkul, hogy lebuktatnam magam, hogy megloptam a sajat szuleimet. Bar, miert is erdekelne ez barkit? - Abbol, amit tudok, gyakran szokott itt megfordulni.
Szorakozottan simitok el egy kusza hajtincset az arcombol, tovabb jatszogatva a poharammal, amig varok; azon gondolkodok, vajon mennyire lenne taktikusan jo otlet levenni vegre a salam, bar hogyha hetekkel korabbrol meg emlekszik ram, akkor ott problemak lehetnenek a jelenletembol, szoval inkabb kivarok; majd, ha jobban leissza magat, talan akkor, egyelore semmi ertelme nem lenne ezt megtenni.

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 04, 2018 3:40 pm
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 148
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
to Kraisorn

Mulattat hogy inna, de nem tud, csak emelgeti a poharát. Ugyanakkor el is gondolkodik, mélyen a fenekére tekintve, még ha inni nem is akar most belőle. Koccintok vele, ha nem húzza el előlem, aztán iszok is. Ezután mondom neki azt, amit. Kérése lenge szellőként ér el, csak bólintok neki egyet beleegyezően.
- Nem ez lenne az első eset, de biztosíthatom róla, addig a pohár lent marad, míg választ nem adok magának.
Nem, nem vagyok részeg, ahhoz nekem sokkal többet kellenem innom, bár tény, hogy ha most felállnék és hirtelen fordulni kellene, akkor furán venném be a kanyart. Egy enyhe kis hatása azért van már az elfogyasztott szesznek. Ekkor böki ki a kérdését. No, mifene! Pedig azt hittem inkább beugratós kérdést kapok. Egyértelműen kiderül belőle a számomra, üzletelni jött.
- Igen, a város tele van csempészekkel, ha kérhetem, pontosítson, kérem!
Némi fázis késéssel szólalok, rendre ezután kijelenti hogy itt szokott megfordulni.
- Ó, vagy úgy!
Mély hangom nevetése csendül, most inkább csak magam elé nevetgélek a kijelentésén. Teljesen biztos vagyok benne hogy engem keres, de szerintem ő is, nem értem miért beszélünk még is talányokban?
- Megkímélem a további rébuszoktól. A nevem Omar, és én volnék az.
Ezt már halkabban közlöm vele és ha látom a halovány szikrát a szemében, akkor azt hiszem felfogta hogy megtalált. Most megemelem a poharat és megint iszok néhány kortyot.
- Halljam! Miért keresett meg? Mi volna az ajánlata?
A legtöbben inkább keresnek valamit, kevesebben szoktak eladni, vagy felbérelni rá hogy eladjam. De ezekre a gondolatokra azért nyújtogatom egy keveset a nyakam kíváncsiságból, hátha látok nála valami csomagot, vagy akármit, amiben hozhatott valamit. Persze az is feltűnik, hogy egyszer sem kapta el a köhögő roham a füstömtől és még mindig a poharával cirkál az asztalon.
- Komolyan csak nézni óhajtja az italát?! Ez vétek!
Vissza az elejére Go down
Vas. Feb. 04, 2018 8:47 pm
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 22
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
Ugy tunik, megerte varnom; bar par folosleges mondatig eltart, de vegul a gyanum arrol, hogy o lenne az, akit keresek, igaznak bizonyul. Lelekben vallon veregetem magam, hogy ezt nem rontottam el, mert oszinten szolva, amiota csak betettem ide a labam, voltak meg ketsegeim, de most, hogy a megfelelo szemely ult velem szemben, mar biztos voltam abban, hogy ez volt a helyes dontes. Meg ha ez ki is derul, a legrosszabb, ami tortenhet, az az, hogy a csaladom kitagad; de hat kinek is kene az a banda sznob az eletebe? Katona vagyok, nem nemes, az istenert is!
- Orulok, hogy ilyen gyorsan sikerult egymasra talalnunk. - Szorakozott kacaj hagyja el az ajkaim, mikor rajovok, hogy ez talan nem feltetlenul volt a legjobb szohasznalat, elvegre is csak en kerestem ot, de hat ez mit szamitott?
Viszont mielott elmondanam neki, miert kerestem meg, meg egyszer korulnezek a kavezoban; csak par szemely van bent, ket ember es egy neolita, es egyikuk se nez felenk, szoval odebb rugom a paranoiam es kulonosebb formalitasok nelkul dobom anyam dragakovekkel kirakott nyakeket az asztalra, ugyanabban a pillanatban elhuzva a salat az arcom elol. Igaz, biztos vagyok, hogy igy fel fog ismerni, de hat ez igy fair, hogy tudja, kivel uzletel, meg igy a riziko is egyforma nagyjabol mindkettonk reszerol - foleg, hogy amikor eloszor talalkoztunk, egy halott neolita neven mutatkoztam be neki, szoval... Ja. Eleg kellemetlen volt a helyzet, mert hat hogy arulhattam volna el, hogy nem is az a nevem, amin bemutatkoztam? Vagy ami meg rosszabb, most mar egeszen a halalomig Noctis maradok? Jaj.
- Ettol kell megszabadulni, lehetoleg gyorsan. Akarmit kap erte, a magae, csak... tuntesse el, teljesen mindegy, hogyan. - Biztos vagyok benne, hogy most azt fogja hinni, megorultem, mert megis ki akarna megszabadulni egy ennyire szep es ennyire draga ekszertol, nem akarva erte cserebe semmit? Meg sajat magammal sem tisztaztam a motivumaimat - de meg vagyok gyozodve arrol, hogy anyam nem enged majd eskuvot vegbemenni, amig a legkedvesebb nyakeke meg nem kerul, foleg, hogy a ruhajat is ehhez valasztotta. Nincs is szebb dolog ezen a vilagon, mint szabotalni a sajat eskuvod...
- Most biztosan azon gondolkodik, miert... - Most, hogy a sal mar nem takarja az arcom, nyugodtan kortyolok bele az italomba; a ferfi arcat furkeszem, amig kihalaszom a zsebembol a cigarettas dobozom es ragyujtok - ez is olyan elvezet volt, amit regota nem engedhettem meg magamnak, igy miert ne hasznalhattam volna ki? - Mondjuk ugy, hogy ennek az egy targynak az eltunese megallithat egy rendkivul kellemetlen esemenysort, szoval minel gyorsabban "fog elveszni", annal jobb.
Kifejezetten ket szora fektetem a hangsulyt, ahogy kifujom a fustot, amit eddig a tudomben tartottam; kivancsi vagyok, mit mond majd az ajanlatomra, mert akarhogy is nezzuk, fejben jobban hangzott, mint igy, mar kimondva, es ha ugy nezzuk, talan en is inkabb a halal faszara kuldenem magam a helyeben, minthogy uzletelni akarjak magammal, de hat ki tudja? Hatha, o valamivel jobban kedveli a kockazatot nalam es igent mond majd, mielott el kene kaparnom ezt a szerencsetlen nyakeket valahol a sivatag kellos kozepen.

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Hétf. Feb. 05, 2018 5:36 pm
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 148
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
to Kraisorn
Elégedettséget látok a szemében, némi sunyisággal fűszerezve, és a szavaim nyomán felröhög. Bár amit közöl, az nem állja meg a helyét, tekintve hogy ő keresett engem, mégis vele nevetek fel, mert van benne egy jó adag pimaszság, és merészség. Ez a kettő így együtt tetszik nekem, egyébként az sem kizárt, hogy zizis a fickó, az meg még inkább. Nem sokáig nevetgélünk, rátér a lényegre, de előtte alaposan körbenéz. Én párszor beleiszok közben a boromba, hogy a végén már csak az alján lötyög a pohárban, majd körbe tekintek. Kit kell nézni? Elkalandozok az arcok között, realizálom hogy kevesen vagyunk most bent. Mire visszatérek az asztalhoz, már előttem az ékszer és közli velem az instrukciókat. Nézek egy nagyot a nyakláncra, mert így első ránézésre méreg drága lehet. Aztán megérintem, de amint befejezte a mondandóját elhúzom a kezem. Hol itt a csapda? Lassan felfelé kúszik a tekintetem az arcára, amiről idő közben lekerült a sál és nem más tekint rám, mint Fleuret főtörzs maga. A látványa alaposan rám hozza a frászt, ha nem az előbb gurítottam volna le a második pohár boromat, akkor ráfoghatnám hogy egyből kijózanodok, így viszont csak pánikszerűen tekintgetek körbe, hol vannak a társai ugrásra készen. Pedig az előbb vettem sorra őket és több ismerős arcot láttam, mintsem ez lehetséges legyen. Menekülési útvonal kell, hátradőlve a széken figyelem a kijáratot és azon vagyok, hogy felpattanok, aztán futás. Persze ez egy kicsit máshogy nézne ki a valóságban, de ettől még simán megejthetem...nekiszaladok az ajtófélfának, útközben feldöntök pár asztalt, vagy mit tudom én. Mégsem jutunk el odáig. Fleuret nem mozdul, inkább beleiszik az italába, de előtte feltesz nekem egy kérdést, majd ad némi magyarázatot az egészre. Nem mondanám hogy kezdek lenyugodni tőle, sőt, még mindig frászban vagyok, próbálom összeszedni a gondolataimat.
- Le merem fogadni, hogy magára nézve kellemetlen eseménysort, igaz? Fleuret főtörzs?
A megszólítását nagyon halkan ejtem ki, végig az arcát nézem és a szemeit. Nyelek egyet.
- Oké. Szóval, maga ide akarja nekem adni ezt a nyakláncot azért, hogy végleg eltüntessem és nem kér cserébe semmit, mert ezzel kihúznám a hátsóját a bajból? És szabad tudnom ezért engem hányan fognak üldözni? És kik? Tudja, elég hihetetlenül hangzik! Nem tudom kitől lopta el ezt a nyakláncot és megvallom, nem vagyok nagy szakértője az ékszereknek, de ha teszem azt ebben igazi smaragd- és...és rubint kövek vannak, akkor ez a nyaklánc önmagában egy vagyont ér.
Az idegességtől elkezd remegni a kezem, muszáj vagyok még tölteni magamnak egy pohárral. Azt eddig is tudtam hogy ez a fickó rettentően levakarhatatlan, hiszen néhány hete képes volt utánam jönni a sikátorba, aztán meg elengedett. Egy kerékkel több van neki, vagy nem tudom. Kiskorában a fejére ejtették őt is, mint Zizis Jo-t. A bort ízlelgetve csendben figyelem néhány másodpercnyi szünetet engedve, még mindig az ő arcát bámulom.
- Mondja, miért kockáztatja ilyen hülyeségekkel a karrierjét? Szerintem maga előtt szép jövő állna, a kutya sem piszkálná, lehetne parancsnok, vagy mit tudom én...a határ a csillagos ég..erre maga...beállít nekem ezzel, mondván tüntessem el? Elment a józan esze? Köszönt viszlátot?
Rejtély az egész, zavaros, én abba is hagyom, mert már én is kezdek belezavarodni úgy, hogy lassan elhatárolódok attól, amit mondani akartam neki, azt a végén még én húzom a rövidebbet. Az már csak az ő dolga hogy őszintén válaszol, vagy ködösít, de legalább annyit közöljön velem, hogy tudjam kikkel állok majd szemben, ha még is úgy döntenék, hogy elviszem a nyakláncát.
Vissza az elejére Go down
Hétf. Feb. 05, 2018 7:57 pm
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 22
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
Latva a ketsegbeeseset kedvem lenne nevetni; valamiert tudtam, hogy fel fog ismerni, de nem sejtettem, hogy majd pont igy fog reagalni, hogy ketsegbe esik. Azt hittem, a varos alvilaganak legjobb hiru csempesze valamivel mereszebb lesz majd, es igazabol csalodott vagyok, de ezt nem mutatom ki - hiszen miert pont az en velemenyem erdekelne? De mikor lopassal gyanusit, mar nem birom ki es felnevetek; hat nem volt eleg egyertelmu, hogy hazudtam a nevemrol, amikor hetekkel korabban bemutatkoztam neki?
- Nem loptam el, a csaladom tulajdona. - Szorakozottan nezegettem a poharamban levo alkoholt, ide-oda billegetve az uveget a kezemben. - Es ha valakinek, akkor Onnek kene a legjobban tudnia, hogy neha celszerubb nem a sajat nevunkon bemutatkozni.
Azon gondolkodok, mennyire lenne celszeru bemutatkoznom neki, ezuttal a sajat, tulajdon nevemet hasznalva; a Suriyasen egy eleg ismert nev volt ahhoz, hogy felismerjen, mert apam kereskedelmi imperiuma joval tovabb ert, mint csak az orszag hatarai, igy biztos voltam benne, hogy o is hallott mar rola. Ezek utan nem voltam biztos abban, mennyire lett volna elmondani neki, hogy annak a Suriyasennek voltam az egyetlen fia, meg az orokose.
- Eloszor is higgadjon le, mert rank vonja a figyelmet. - Turelmetlenul sziszegek a ferfira, ugyanakkor a tekintetemmel vegigjarva a kavezoban uloket meg egyszer, valamelyikuk nem nezett-e felenk a ferfi panikrohamara; anyam nyakeket is az asztal felem eso vegere huzom, csak ugy, a biztonsag kedveert, mielott el akarna rohanni vele. - Masodszor pedig ne aggodjon amiatt, hogy barki is uldozne, mert erre nem fog sor kerulni. Elterveztem mar mindent, ami a nyakek "eltuneset" illeti, es senki sem fogja magat semmilyen modon ehhez hozzakotni.
Akarmennyire is impulziv tudtam lenni neha, ezt az egyet atgondoltam, akar meg tul jol is; tul regota kerestem mar minden modszert arra, hogy a hazassagom meghiusitsam, vagy legalabb addig halogassam, mig apam uzlettarsanak elmenne tole a kedve - es ez volt a harmadik lepesem, amit eddig ebben az iranyban tettem. Miert baszodott el akkor minden epp most?
- Tudom, hogy valoszinuleg kurvara nem erdekli az eletem, de a szuleim... - Nehezen sohajtok, es a leegett cigarettammal intem le, amennyiben felbe akarna szakitani. - Aranzsaltak nekem egy hazassagot, amit nem akarok, meg egy jovot kereskedokent, ami nem erdekel, es igazabol ez az, ami kockaztatja a karrierem. Az apam befolyasos ember, es biztosan kenyszeritene, hogy hagyjam ott a katonasagot, ami igazabol az eletem.
Hanyagul vonom meg a vallam, de az arulas keseru ize az alkohollal egyutt arad szet a nyelvemen; a hamutartoba poccintem a csikket, es a velem szemben ulo ferfire nezek, furkeszve az arcat, hogy talan majd igy meggondolja-e magat, van-e benne ennyi emberseg, de azota mar elbizonytalanodtam, hogy igent fog-e mondani... Hiszen meg mindig nem tudta a nevem, es igy hogy bizott volna meg bennem?

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Kedd Feb. 06, 2018 5:43 pm
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 148
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
to Kraisorn
Szélesen elvigyorodom a kijelentésére, pontosan. Csak bennem fel sem merült hogy nem az igazi nevén mutatkozott be nekem, tekintve hogy katona, én meg egyértelműen hamis nevet mondtam neki. Megvonom a vállam, csupa fül vagyok. Szerintem senki sem foglalkozik most velünk, ha meg foglalkozna, akkor maga a pincér intene óvatosságra engem. Mindig a tálca aljára fogott papírossal manőverezik. Igazából nem nyugtatnak meg a szavai.
- Tudja, mindenki ezzel jön. Aztán amikor az út felén vagyok, arra kapom fel a fejem, hogy csak egy sereg üldöz, de semmi probléma.
Kiittam a poharam megint, most az asztalra teszem és egyszer megforgatom üresen. Aztán marad a dohány élvezete, nem töltök több bort. Tényleg nem fog senki sem hozzákötni, révén tudok én magamra vigyázni, nah de akkor is.
- Tegeződjünk, rendben?
Jelentem ki gyorsan, mielőtt belekezd az életének kivesézésére. Talált. Nem voltam rá kíváncsi, de most már kénytelen vagyok végig hallgatni, és ahogy egyre jobban benne vagyunk a sűrűjében, annál inkább kezdenek összeállni a kirakós darabjai. Kis részben talán az alkohol hatása is, de szívből együtt érzek vele, mert az eddig is tiszta volt hogy nagyon szereti a hivatását. Most hogy ez az esküvő veszélyezteti, van olyan elvetemült hogy bármire képes. Amikor a végére érünk felhúzom a szemöldökömet, és neki nyújtom a megmaradt boromat, az asztal lapján végig tolva. Sejtem, nem mondhat egyszerűen nemet az egészre, az túl könnyű lenne, s mivel említette hogy az apja befolyásos, hát az biztos hogy tenne intézkedéseket a karrierje leépítésére vonatkozólag.
- Értem. Mi az igazi neved, főtörzs?
Szívok egy nagyobb hangvételű slukkot a szivaromból, körül járom közben a lehetőségeket, de őszintén szólva nem sok van belőle. Mármint nem a nyakék eltüntetésere, hanem az ál Fleuret-ünk házasságának meghiúsítására, még a legegyszerűbb módja az, amit ő kitalált. És talán működni is fog.
- Néhány nap múlva elhagyom a várost, mi több, nagyon messzire megyek innen, túl a Keskeny-hegység birodalmán, szóval ha tudom, kiket kell elkerülnöm, akkor nyomát sem fogod találni ennek. Viszont nem adom el, ha tényleg családi ékszer, valahol bele van gravírozva a címeretek, ráadásul nagyon egyedinek tűnik, ami miatt ebben az állapotban szinte képtelenség túladni rajta még a fekete piacon is. Szétbontani és beolvasztani pedig kár lenne, de ha gondolod utána érdeklődöm és később, néhány hónap múlva ha megint a városban járok, megkereslek és eldöntöd mi legyen a sorsa.
Az arcát fürkészem, mennyire elégedett ezzel a lehetőséggel, vagy mennyire nem. De mielőtt megszólalhatna, egy pajkos élt kurtítva a mosolyomba feléje bökök a jobb mutatóujjammal.
- Cserébe jössz nekem eggyel! Ha véletlen rács mögé kerülnék...
Bár most egy jó darabig Garamantes-t sem látom, később még jól jöhet ez a szívesség. Még nem néztem meg belülről a börtöneiket, de ha valamiért még is odakerülnék, legalább egy szabaduló kártyát kijátszhatok. És ez nekem is nagyon jól jön. Ördögi mosollyal tekintek rá.
Vissza az elejére Go down
Kedd Feb. 06, 2018 9:24 pm
Királyi testőr
avatar
Hozzászólások száma : 22
Join date : 2017. Sep. 10.
Felhasználó profiljának megtekintése
Minden egyes szavammal mar tudom, hogy teljesen folosleges volt elmondanom neki ezt az egeszet, mert kurvara nem erdekli az eletem; kicsit banom is, hogy elkezdtem, de azt hiszem, most mar tul keso, hogy ezeket visszavonjam. Meg hat, nincs olyan hamis tortenet, ami hihetonek tunne ebben a szituacioban, barmennyire is probalnek kreativ lenni - szoval csak hanyagul vonom meg a vallam, mikor felem tolja a bort, es toltok belole az ures poharamba. Most mar legalabb tudja; talan ha meg kerdez is, akkor ossze is allotja majd a teljes kepet, mielott vegleg dontenenk a nyakek sorsarol.
Aztan a nevemre kerdez ra; egy pillanatra a tudombe szorul a levego az ujabb cigarettam fustjevel egyutt, aztan kohogve probalok megszabadulni tole, mielott kinos mosollyal az arcomon pillantanek ra, lelekben felkeszulve a potencialis reakcioira, kezdve a kiakadastol a meglepetesen at a komplett horrorig.
- Az igazi...? Kraisorn Suriyasen. - Eeeeees... ennyi. Kimondtam. Nehez, mazsas sziklakent nehezedik a vallaimra a sajat szarmazasom sulya, es igazabol a helyzet abszurduma csak most jut el az agyamig: az egyetlen Suriyasen fiu es a birodalmak legjobbnak itelt csempesze egyutt iszogatnak es azon gondolkodnak, hogy adjanak tul egy meregdraga nyakeken. Huh.
- Komolyan azt hiszed, elhoztam volna a hazbol barmit, ami nyoman vissza lehet engem kovetni? - Szorakozottan kortyolok bele az italomba, tekintetem a ferfi arcarol a nyakekre vezetve, majd vissza. - Nincs rajta a csalad cimere, sem anyam neve, de meg csak a keszito jegye sem. Annyit tudok meg, hogy a nyakek a szigeteken keszult, szoval nem lenne celszeru oda visszavinni, de erosen ketlem, hogy masfele jart volna, tekintve, hogy a szuleim eskuvojere keszult es apam sajat maga ment el erte.
Apam sznobizmusat ismerve biztos voltam benne, hogy csak o, meg a keszito lattak ezt az ekszert; az sem kizart, hogy a keszitoje mar reg nem elt, mashol meg nem igazan voltak rokonaink - vagy ha megis, akkor foleg holtan es elkaparva, akik semmi esetre sem szolnak majd semmit, szoval... Igen, ezt eleg jol elterveztem.
Az ordogi mosolyara viszont sztoikus nyugalommal reagalok, amivel meg sajat magam is meglepem; csupan a szemoldokom szokik egy picivel magasabbra, mint altalaban, ahogy apro felmosolyra vonom az ajkaim. El kell ismernem, hogy rendkivul jol vegzi a dolgat; talan mashol, egy masik eletben meg batran ra is mernem hagyni apam kereskedelmi imperiumat, mert evidens, hogy van tapasztalata es megbirkozna vele, de meg mindig itt vagyunk, ebben az elbaszott vilagban, amiben gondolom, mindkettonknek eleg szar.
- Az en szabadsagom a tiedert cserebe, ez egy fair ajanlat,
amennyiben minden terv szerint megy majd, es a hazassag meghiusul.
- Egy pillanatra az asztallapba szegezem a tekintetem, ahogy elgondolkodva beharapom az also ajkam. - De ha nem... Be kell erned azzal, amit a nyakekert kapsz, akarmit is kezdesz vele. Ha mar nem leszek katona, ennel tobbet nem fogok tudni felajanlani.

Rayan & Kraisorn
Vissza az elejére Go down
Szomb. Feb. 17, 2018 9:53 am
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 148
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Felhasználó profiljának megtekintése
to Kraisorn
Valamennyire informált vagyok ugyan, de a neolita nemesi családok tekintetében korántsem vagyok szakértő, így amikor Kraisorn, akit én amúgy Fleuret-ként ismerek, szóval bemutatkozik, csak annyi dereng belőle, hogy a Suriyasen, mint név, egy tehetős kereskedőhöz köthető, kinek neve a Keskeny hegységen túlra is eljutott. A tekintetét keresem, és találkozom az idétlen vigyorával, amit nem tudok hova tenni igazából, úgyhogy fapofával tekintek vissza rá. Bár úgy érzem tudnom kellene valamit, de nem ugrik be, szóval hagyjuk. Beleiszok a poharamba, közben jön a következő kérdése kissé oktondi megvilágításra helyezve iménti szándékait, amiért is nemlegesen megrázom a fejemet.
- Á-á! Én úgy gondolom bármit megtettél volna annak érdekében, hogy meggátold ezt az esküvőt, így nem hiszem hogy érdekelne ha bele lenne vésve a címered. Igazam van? Egyébként van más terved? Mert nem biztos hogy a nyakék ellopása elég lesz. Mi van ha jóanyád úgy gondolja, hogy spongyát rá, majd előkerül? Hm?
Kicsit cukkolom, nem azért hogy bosszantsam, hanem hogy szembesítsem tervének hiányosságával. Bár szívből kívánom neki, hogy sikerüljön, azért az emberi természet kiszámíthatatlan.
- Egy ilyen ritka nyakékbe bele szokták vésni vagy a címert, vagy a viselője monogramját, és a legtöbbször szabad szemmel alig látszik. De ezt majd bevizsgáltatom egy szakértővel.
Megvan erre a megfelelő ismeretségem, eszemben sincs túladni olyasmin, amit nem ismerek, ha pedig Krai szándéka az lenne hogy engem bemártson azáltal, hogy eladom ezt a nyakéket és közben vissza kereshető, hát akkor mellé fogott. Nem leszek csali. A gazdagok önfeledten szeretik hirdetni a tulajdonukat, szerintem ez a nyakék sem kivétel alóla. Az értékét tekintve nincs az a bolond, aki ne vésetné bele legalább a monogramját, hogy ha ellopnák, könnyen megtalálható legyen. Aztán felvázolom neki az ajánlatomat az ellenállhatatlan mosolyommal, de ő csak lógatja az orrát. Ejh, komoly bajban van és nem az ékszer miatt.
- Át kellene gondolni, mivel tudod még akadályozni őket, ha a nyakék mégsem válna be. Egyszer élsz csak te is! Ha tudok, segítek, persze nem ingyen, de megállapodhatunk a korábbi ajánlatomra...lehet hogy tényleg szükségem lesz rá.
Sőt, tekintve hogy be akarok jutni a palotába, szinte biztos, de ezt nem kötöm az orrára. Távoli jövőbeni tervek, melyek eltörpülnek a jelenlegi fontos teendőim mellett, úgyhogy ez sem mostanában fog bekövetkezni, de ettől még bebiztosítom előre magamat. Az üzlet az üzlet.
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom
Vissza az elejére Go down
1 / 1 oldal

Ugrás :
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-