Desert Empire


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Today at 12:02 pm
írta: Balar
Éjszakai csapás - Balar&Vashti
Vas. Nov. 19, 2017 5:33 am
írta: Balar
Vad kecske Ivó - Rayan & Kraisorn
Szer. Nov. 15, 2017 6:17 pm
írta: Rayan
Reggeli beszélgetés; Thylia - Aicha
Hétf. Nov. 13, 2017 8:49 pm
írta: Aicha Khaled
aglaie && talen-jei
Pént. Nov. 10, 2017 8:29 pm
írta: Aglaie
Hazaváró - Shaneeka & Rayan
Kedd Nov. 07, 2017 8:59 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Balar
 
Aicha Khaled
 
Rayan
 
Dana Amarah
 
Vashti Shohreh
 
Thylia Shaphire Beshenal
 
Admin
 
Kraisorn Suriyasen
 
Bassam Al Zaghar
 
Shaneeka
 
Statisztika
12 fő
Férfi
9 fő
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Hárem 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Agrona rend
1 fő

Királynői audencia ~ Elaheh & Zira

 :: Kelet Birodalma :: Királyi palota Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Naazira
Nemes
avatar
Hozzászólások száma : 6
Join date : 2017. Aug. 14.
Szer. Aug. 16, 2017 2:22 pm
Elérkezett ez a pillanat is. Megérkeztünk. Prigeda kiszámolta a súlyos érméket a karavánvezetőnek. Hármasban haladtunk tovább egy darabig, még egy testőr kísért minket, aki, ha nem tévedek, egészen a palotáig mellettem marad, nem úgy kísérőnőm.
- Hát…sok szerencsét. – simított végig esetlen a vállamon, majd idegesen ruhája könnyű anyagát gyűrögette.
- Jó utat ha..- haza, beletörik a nyelvem.- Visszafelé.- biccentek felé kimérten, mégis elfog a szomorúság egy pillanatra, nem is annyira Prigeda miatt, hiszen sosem kedveltük egymást különösebben, de most mégis ő az, aki régi életem utolsó darabkáját képviseli, s neki is búcsút kell intenem. Megszáll valahol a városban, kipiheni magát, majd visszaindul szülővárosunkba, én pedig elindulok a palota felé.

Lehetetlen eltéveszteni az impozáns épületegyüttest. Bizonytalan lépteim keresztülvisznek a főbejáraton, s ettől fogva a dolgok felgyorsulnak. Fárasztó napok állnak mögöttem, de mind egyfajta monotonitással teltek, evés, ivás, utazás, alvás, homok, forróság, evés, ivás, alvás, és még több homok. Itt megannyi új inger ér egyszerre. Mindenki fess, modoruk kifogástalan, ami a karaván tagjairól messze nem volt elmondható, akikkel érkeztem.
- Miért ilyen mocskos?- futtatja végig egy idősebb nő rajtam a tekintetét. – Vigyétek, készítsétek elő!- utasít egy nálam fiatalabb leányt. Máris hiányoznak a sivatagi barbárok.

Lecsutakolnak, majd a hajamat próbálják ráncba szedni, nem sok sikerrel, mikor az ügyetlen leányzó már harmadszorra tépi meg kusza barna fürtjeimet kicsavarom kezéből a kefét és hozzávágom. Eztán úgy döntenek tulajdonképpen így is jó leszek. Kapok egy egyszerű világosszín ruhát, kicsit bő rám.
- Miért nem vehetek fel valamit a sajátjaim közül? Hol van a holmim egyáltalán?- rám néznek egy pillanatra, de egyikük se válaszol nekem. Onnan tudom, hogy nem néma mind, mert egymással kiválóan elcseverésznek a fejem felett. Annyit sikerül kiszűrnöm a szavaikból, hogy korábbra vártak. Nem mintha rajtam múlt volna…

Int egy lány, hogy kövessem. Egy díszes terembe vezet.
- Itt várj!- utasít, én pedig várok.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hozzászólások száma : 10
Age : 97
Join date : 2017. Aug. 10.
Pént. Aug. 18, 2017 6:40 pm
Naazira
Nagyon kevesen tudják megmondani, hogy mi is zajlik a déli fekvésű fogadóteremben, melyet a családból nem használ rajtam kívül más. Távol esik a többitől, a nagyobbaktól, melyekhez mérten nem díszes, a választott burkolóanyagok pedig nem drágák: a fekete terem földre irányított tükreivel, hatalmas ablakaival a legvilágosabb és a legforróbb az egész palotában a hozzá tartozó terasz pedig az egyetlen, amelyet ilyen magasságba felépítettek; Nincs is közvetlen bejárója a folyosóról, az apró előtér amolyan légrétegként funkcionál a két oldal között így lehetetlenítve el, hogy kihallatszódjon bármi is.
Nagyon kevesen tudják megmondani, sőt, ketten igazán – mindenki más találgatásra ítéltetik, de egyik elképzelés sem közelíti meg az igazságot. Udvarhölgyem s hallgatag testőröm társaságában nem szoktam csecsemőket enni, szüzekből inni, láncra vert szeretőket használni és gyötörni, de a nyomtalanul eltűnt polgárok teteméből sem itt vetek magamnak ágyat.
Az unalmas, és tökéletesen illúzióromboló igazság az, hogy Zahraval egyszerű táblajátékot játszunk most épp, Ranash pedig olvas valamit – így a belépő, némiképp feszült palotaszolgára három szempár vetül egyszerre: sietve tudatja jövetele okát, míg én a résnyire nyitva hagyott ajtó mögül érkező szagok felé fordítom érzékeimet.
- Sem fosztogatók, sem állattámadás nem történt? Tényleg csak szimplán elkésett? – A miértekre ugyan csak az érintett tudna felelni, de a kérdés maga költői volt: tudom, hogy hallja az ajtón túlról. Nem bírom a pontatlanságot, komolyan nem. Inkább hazudjanak, de ne legyenek pontatlanok.
Intésemnek engedelmeskedve lép vissza az ajtóhoz, hogy egészen kitárva azt, számunkra is láthatóvá váljon a vendég – az invitáló mozdulatot Zahratól kapja: tőlem csupán a töretlenül fürkész pillantást, mely ráérősen prédálja fel, noha a szolgát éri a firtatás.
- Rayhana... Mi ez a kóc a fején? – Lehetnék persze barátságos, elnéző, jótündérkeresztanya, de az durva precedenst teremtene, igazam van? Nem leszek,
nem amíg meg nem szólal - tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy mit érezhet most,
hiszen nem ő akart hozzám jönni, az anyjával még a lány születése előtt állapodtam meg. Le kellene szoknom arról, hogy látatlanban veszek meg bármit, bárkit is, ugye?
Vissza az elejére Go down
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Királyi palota-
Ugrás: