Desert Empire


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Today at 12:02 pm
írta: Balar
Éjszakai csapás - Balar&Vashti
Vas. Nov. 19, 2017 5:33 am
írta: Balar
Vad kecske Ivó - Rayan & Kraisorn
Szer. Nov. 15, 2017 6:17 pm
írta: Rayan
Reggeli beszélgetés; Thylia - Aicha
Hétf. Nov. 13, 2017 8:49 pm
írta: Aicha Khaled
aglaie && talen-jei
Pént. Nov. 10, 2017 8:29 pm
írta: Aglaie
Hazaváró - Shaneeka & Rayan
Kedd Nov. 07, 2017 8:59 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Balar
 
Aicha Khaled
 
Rayan
 
Dana Amarah
 
Vashti Shohreh
 
Thylia Shaphire Beshenal
 
Admin
 
Kraisorn Suriyasen
 
Bassam Al Zaghar
 
Shaneeka
 
Statisztika
12 fő
Férfi
9 fő
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Hárem 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Agrona rend
1 fő

Útban a Mahakam felé - Dana és Rayan

 :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Hétf. Okt. 23, 2017 10:12 am
Megrázom igenlően a fejemet, elvégre lehetett szemüvege a tudósunknak. Ahogy a felsoroltak közül bármi más is.
- Beretvának mondják.
Vágom rá a kérdésére, érdeklődve tekintek az arcára. Miért érdekli ennyire hogy mi van nálam? Persze nem sokáig rágódunk ezen, látva az apró mosolyát, én is elkalandozom a további felvetéseken.
- A golyóstoll talán működik, ha nem száradt bele a tinta.
Nem akarok közbevágni állandóan, úgyhogy kis szünetet engedek, amíg is újfent a távolba meredve egyre közelebb érkezünk az oázishoz és a fák úgy jönnek elő egyre jobban, a maguk egyszerű színeivel.
- Nem is tudom. Ha jobb felszerelést találok, mint amim van, én azt megtartanám. Inkább. Legalább is amire szükségem van.
Adok hangot a gondolataimnak, bár ő fog rendelkezni ezekkel, de biztos megéri mindent pénzzé tenni? A konzerveken elfanyalodom. Hm, meglehet tényleg nem lenne jó ötlet kipróbálni. Étel, biztos megromlott már.
- Az ital...az talán nem..ha volt alkohol is köztük.
Vigyorodom el szélesen az arcára tekintve. Valljuk be, egy 600 éves bor mondjuk, mocsok drága lenne még a fekete piacon is. Ez a kutatás, amire elindultam vele, szép vagyonnal kecsegtet akárhogy is nézzük. De a napló, a könyv és a tekercsek, azoknak felbecsülhetetlen az értékük. Már majdnem lelohad a vigyorom, amikor kiböki a következő abszurd kérdését, úgyhogy akaratlanul is nevethetnékem támad. Mégis mi a jó fenét csinálnék a konzervvel? Amúgy jó kérdés.
- Először is megnézném hogy ehető-e. Ha nem, akkor kiüríteném mindet és szétosztanám az enyéim között, használják amire akarják. Üm..megtartanék magamnak is pár darabot...
Felelem, miután befejeztem a nevetgélést, de még valami eszembe jut.
- És az alkohol? Nah azt én meginnám egy különleges alkalomadtán...
Bizony, nem vetem meg ezt sem, kedvencem a rum, de azt egy évente egyszer ha találni. Mostanra már leeshetett neki, hogy nem vagyok anyagias, ha olyasmiről van szó, ami nagyon különleges. Ott van a kocsim, azt se adtam el. Megint feléje sandítok. Ó, ha tudná hogy a szépreményű nemes neoliták vagyonát is fosztogatjuk...lehet az apját is megrövidítettük már..a fene tudja. Úgy érzem jobb ha ezt nem említem meg neki...még.
- ...vagy elcserélném, egy még értékesebbre.
A világaink nagyon különböznek, valószínűleg az értékrendjeink sem egyeznek meg mindenben és később neheztelni kezdhet rám. Akár meg is utálhat, vagy meg akarhat ölni ezekért a húzásokért. De én jobban reménykedem abban, hogy békében végig megyünk a tervezett úton, megcsináljuk a kutatást a hegyben és felhagy a régi életével, ha már egyszer maga mögött akarta tudni. Valószínűleg akkor is rosszul érezném magam, de teljesen más lenne a szituáció. Nem egyszerű az életünk, nekünk, Marilla fiainak. Az átgondoltak nyomán megint előkerül a komorabbik énem, most már szótlanul tevegélek mellette, tekintetem lecövekelt az oázis körvonalai között.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Hétf. Okt. 23, 2017 9:09 pm
Beretva – ízlelgetem a régi szót és elmosolyodom.
Omar rám néz, szinte fürkészőn, én meg vissza, olyan ártatlan tekintettel, mint kiscsibe, aki épp kikelt a tojásból.
Nem mintha nem érdekelne, mi van nála, mert érdekel. Mert ő maga érdekel. Ez így van, és magamnak nem lenne értelme hazudni erről. Szépíteni lehet, azt mondogatni, hogy azért érdekel, mert társultunk, és mert ő a vezetőm, mert rá vagyok utalva a hegyekben, mert végtére is sok időt fogunk együtt tölteni. Ezek teljesen hihető ürügyek, nem? Logikus válasz mind.
Abban mi lenne a logika, ha azt mondanám, azért érdekel, mert engedte, hogy beüljek abba a kocsiba, mert megsimogatta a karomat, vagy mert nem lökött le magáról, mikor a gyomrába ökleltem?
Az egyébként is furcsa pillanat volt. Ott feküdni rajta, egészen rajta és közelről nézni abba a barna szempárba.
Tudtam, hogy fel kellene ugranom, de valahogy moccanni sem akartam. Úgy éreztem jó úgy. Vajon észrevette?
Kínos lenne. Vagy mégsem?
Nem tudom.
Talán – felelem, aztán elmosolyodom. – De az esélye csekély, hiszen nagyon sok idő telt el. És az idő döntően meleg. A párolgás talán elvégezte már a magáét.
Omar következő mondatán elgondolkodom, majd tényleg őszinte érdeklődéssel fordulok felé.
Te elképzelhetőnek tartod, hogy fél évezred után egy barlangban elfeledve jobb használati tárgyat találhatunk, mint amink van?
Nekem ez az egész olyan… nem is tudom, de vadul hangzik. Pedig tisztában vagyok vele, hogy annak idején sok olyan anyagot használtak, amit ma nem, amit képtelenek vagyunk előállítani. Gyárak, bányák, technika… A tudás döntően odaveszett.
Nem tudom, jó lenne-e ha mindent hirtelen megtalálnánk, ha nem csak az a könyv kerülne elő… Tényleg nem tudom. Legendák szólnak arról, mi vezetett végül a katasztrófához. Szájhagyomány, mesék…
Elgondolkodva nézek újra Omarra.
Ha ott leszünk, még mindig ráérünk megbeszélni. Biztos lesz, amit én is inkább megtartanék.
Aztán elnevetem magam, ahogy engem néz, és az italról beszél és eszembe jut a kávézó. Tudom, hogy szereti a bort, és néha a szivart is.
Én úgy vettem észre, a borral jobb vigyáznod, hajlamos vagy a fogyasztása közben kiégetni a nadrágodat.
Sikerül komoly arccal kimondanom, de nagyon kell igyekeznem, hogy ne kuncogjam el magam.
Szerencsére a konzervekről szólva már ő is nevet, így én sem fogom vissza magam, még akkor sem, mikor Csámpás a szokatlan hangra a fejét felcsapva horkant.
Szerintem attól is függ, hogy mennyit találnánk.
Valahogy nem vagyok benne biztos, hogy akkor is lenyelné, ha tudná, hogy az árán mondjuk tíz családot etethetne.
Nem tudom, ez a gondolat honnan jön, megérzés, igen, csak megérzés, hogy Omarban sokkal több van, mint amennyit elsőre mutat.
Lassan bólintok.
Egy csere is jó üzlet lehet. Mire cserélnéd?
A szemem sarkából pillantok rá.
Igen, újabb személyes kérdés, annak is veheti akár. Nem mondom, hogy nem az. Tapogatózom. Próbálom őt megismerni, és próbálom eldönteni, hova is tartozik, és ha hallgatok rá, ha tényleg belevágok, és igen, úgy néz ki, megteszem, hiszen nincs is sok választásom, akkor próbálom azt is kitalálni, hogyan is férhetnék én bele az ő világába.
Nem olyan könnyű, most, ahogy szótlanul bámul az oázis felé, már nem is olyan könnyű.
Könnyebb, mikor nevet, vagy mikor, igen, mikor azt mondja, kezdjek új életet, és közben úgy néz rám, mintha ő is ezt szeretné, hogy ne menjek vissza soha a régi életembe. Vagy amikor mikor kibomlott a hajam, akkor is volt a pillantásában valami. Bár, lehet, hogy csak meglepődött.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Kedd Okt. 24, 2017 5:42 pm
Megfordul a fejemben hogy a labdát vissza passzolom neki is, lássuk ő mit rejteget, mert engem is érdekelne, ha már így belementünk. De mivel ismerem a kiszámíthatatlan női természetet, gyorsan el is vetem. Más sem hiányzik, minthogy félre értse és megharagudjon, vagy túl gondoljon dolgokat. Úgy érzem bejövök neki, ami furcsa, mert a neolita nők többségének abszolút nem tetszik egy ember férfi, én meg aztán nem nevezhetem magam kiemelkedőbb alaknak sem, nincsen hozzá semmilyen adottságom. De Dana, valamit lát bennem, ahogy engem is természetfeletti érzés kerített hatalmába, amikor kibomlott a haja. És megint összenézünk. A kérdésére igenlően bólintok.
- Az emberek technikai tudása sokkal előrébb járt a tiéteknél, úgyhogy mindenképp. De nem mindegyiket fogjuk tudni használni.
Gondolok itt az elemes, vagy árammal működő dolgokra. Nagyon nem akarom részletezni, hiszen kevés dolgot tudott magával cipelni erre a kiruccanásra. És még mindig úgy vélem, hogy ott lelte a halálát. A többiben csendben egyetértek, persze, majd ott megbeszéljük, most csak ötleteltünk róla. Amikor szóba kerül a szivaros mutatványom, jót nevetünk rajta. Tudja ő is jól, a nevéből nem éppen nőre gondoltam üzleti partnerként és meglepett akkor, ott.
- Igen, de egy..vagy két palackkal megtartanék magamnak is, a nehezebb időkre.
Közeledünk az oázis bejáratához, Dana pedig felteszi a következő személyes kérdését. Kipattannak a szemeim, de előrefelé meredek..még.
- Hát..
Most jut eszembe, hát-tal nem kezdünk mondatot, úgyhogy megköszörülöm a torkomat és a fejemet fordítom, hogy ismét az ő szemeibe tekintsek.
- Megváltanám az összes rabszolgát vele.
Talán naivan hangzik, gyermeteg elképzelésnek, és ha a valós értékét nézzük, meglehet elég sem lenne erre. De ha tehetném...megtenném. Most ihletet kaptam ahhoz, hogy őt is megkérdezzem ugyanerről.
- És te mire cserélnéd el?
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Szer. Okt. 25, 2017 2:54 pm
Újra összenézünk.
Valamiért ez jó érzés, kedvelem, hogy beszéd közben Omar időnként rám pillant, hogy nem csak előre bambul a messzeségbe. Így számomra valósabb és kézzelfoghatóbb a tény, hogy beszélgetünk. Van valami kapocs, ami azt mutatja, hogy nem csak úgy belemondjuk a sivatagi levegőbe a szavakat és elbeszélünk egymás mellett, hanem a másiknak szánjuk a közlendőnket.
És ebben számomra van valami új is.
Mert csak most, itt, Csámpás nyergében ülve jövök rá, hogy ez hiányzott. Hogy ezért mondtam azt magamban, hogy nem, nem fog működni az a kitalált házasság, hogy ott valami nem stimmel.
Miért nem éreztem meg előbb?
Azt mondják, mindenki magából indul ki, és ez valahol igaz is.
Odahaza a fivéreim nem fordítottak rám sok figyelmet, de fiúk, és ezzel nem vagyunk egedül a világon. De az apám és az anyám kapcsolatában sem jellemző ez. Ha netán egy helyiségben tartózkodnak, akkor sem látom, hogy beszélgetnének, vagy akár csak keresnék egymás pillantását. Nem jellemző, hogy összeakadjon a tekintetük. Ha apám anyámat nézi, akkor általában burkolt parancsokat ad neki, ha anyám néz apámra, azt akarja tudni, a szavai dühöt provokálnak-e.
A házasságuk előre elrendezett üzlet volt, és maradt is. Anyám a kényelemért cserébe vállalta a gyerekszülést és a genetikai vonal továbbvitelét.
Ha beszélt is erről, csak annyit mondott, ő még hálás lehet, van ennél rosszabb is.
Tudom, hogy igaza volt. A rosszabb elől szöktem meg, és majdnem a katasztrofálisba menekültem. Nem lett volna az jó senkinek sem. Így jobb.
Legalább ezt biztosan tudom, ha már Omarral kapcsolatban olyan bizonytalan vagyok.
És nem, nem az a gond, hogy attól tartanék, elveszejt a sivatagban. Fogadnék rá nagy összegben, hogy nem teszi. Sőt! Lényegében erre a fogadásra most az életemet tettem.
Ez valami más, valami, amit nem tudok magamban hova tenni. Valami amit befolyásolni sem tudok. Egyszerűen jólesik a szemébe néznem.
Még akkor is, ha teljesen átlagos dolgokról beszélgetünk.
- Igen, ezt tudom. Különben hogyan tudtak volna minket megalkotni?
Aprót bólintok.
- Világos. A nagy katasztrófa sok hasznos és fontos dolgot is elpusztított, amik hiányoznak nekünk. A neolitáknak és az embereknek is.
Halkan sóhajtok.
- Hozzájutottam könyvekhez. Azt az apám és az anyám családja is gyűjtötte. Azt hiszem eleve így hozták össze a házasságot, de ez most annyira nem lényeges, az már inkább hogy ezekben mindenfélékről írtak. Van amelyikben csak történeteket mesélnek, azt hiszem valóban mesék, nem megtörtént dolgok.
Habozva keresem a szót.
- Regény. Így mondják. Talán te is ismersz ilyet...
A kérdés ott lebeg a levegőben.
- Szóval voltak ezekben olyan dolgok, amik most nincsenek és örülök, hogy nincsenek. De olyanok is, amikre igazán kíváncsi lennék. Vagy amik hasznosak lennének. De tudod, nem mindig tudom eldönteni, hogy valami jót hozna-e vagy csak bajt. Úgy értem, én neolita vagyok, és lehet, hogy azt mondod, máshogy látom, de valami műszer, amivel fel lehetne térképezni hol van a föld alatt víz, az jól jönne, nem? Az embereknek is. Mindenkinek. Radar. Azt hiszem, ilyesmi volt a neve. De olvastam egy könyvet, háború volt benne, és a radart arra használták, hogy megtalálják az ellenséget a tengeren és megöljék. A gyilkolásban segített. Akkor most kell nekünk a radar, vagy inkább mégsem?
Omarra pillantok. Ezek szerintem olyan kérdések, amin hosszan lehetne filozofálni. Lehet futni felesleges köröket, de mégis a válasza, úg érzem, hozzáad majd valamit a személiségéhez. Talán jobban megismerem általa.
Ahogy azzal is, hogy látom, tud nevetni saját magán is.
De az az igazság, hogy abban a pillanatban valóban majdnem elnevettem magamat. Nem biztos, hogy akkor és ott is jól jött volna ki ez, de most már ennek a lehetőségnek is adok esélyt. Igaz, visszamenni már nem tudunk az időben, hogy kipróbáljuk.
Azon nem lepődhet meg újra, hogy nőnemű vagyok. Ilyen alkalom csak egy van.
De ahogy az az első pillanat az eszembe jut, a tekintetére is emlékszem, az arcára, ahogy akkor rám nézett.
Egész halványan elpirulok, arcom az egyre magasabbra emelkedő nap felé fordítom, de ettől még figyelek Omarra.
- A nehezebb időkre - ismétlem utána és elmosolyodom, majd a szemem sarkából ismét rá sandítok.
Arra a hátra kicsit feljebb vonom a szemöldökömet, de nem szólok közbe, várok türelmesen. Érzem, hogy most olyasmit tudhatok meg, ami számít, és nem tudom megmagyarázni, előre érzem, hogy a válasz valódi lesz és igaz is.
Hogy meglepődöm-e Omar szavain? Nem igazán.
Eddig is sejtettem, hogy a lázadók közül való, sőt, több is volt már ez, mint csak gyanú, de nem igazán érdekel. Nem számít.
Vagy mégis, csak nem úgy, mint annak számítana, aki eladná őt harminc ezüstért.
- Bár ennyire egyszerű lenne! - mondom halkan.
Eszem ágában nincs leszólni az álmát, nem is helytelenítem, csak tudom, hogy ez nem így működik. Sajnos.
Kicsit el is merengek ezen.
- Hogy én? - Térek magamhoz arra, hogy visszakérdez.
Omar felé fordulok, megvonom a vállam.
- Víz, azt hiszem vízre cserélném, papírra, tintára, nem magamnak. A gyerekeknek.
Egy álom, egy megfoghatatlan álom... Sosem kellett még fennhangon elmesélnem. Talán majd most, ha ő kíváncsi lesz rá.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Csüt. Okt. 26, 2017 7:12 pm
Jól elkalandozunk itt a témában, regények, enciklopédiák. És már jön is a következő elgondolkodtató kérdése. Végig csendben hallgatom, azt hiszem szeretem a hangját, olyan átéléssel tud beszélni nekem, érzem. De most a kérdése kizökkent ebből az állapotomból. Megint szívok egy mélyet és végig járom a lehetőségeket.
- A technika maga nem gonosz, csak az lehet az, aki használja. Amúgy jó lenne nekünk, igen. Nagy segítség volna. De ha rossz kezekbe kerül, akkor rettenetes veszedelmet jelentene azokra, akik ellen használni akarják.
Még ellenünk is bevethetnék. Feltérképezik a Mahakam-ot és megölnek mindenkit, aki odabent él. Ilyen szempontból módfelett veszélyes lenne. Elbizonytalanodom. Talán még is csak jobb lenne, ha senki sem találna radart, de az esély persze megvan rá. Később megkapom a kérdésemre a választ, ami meglep. Jól hallottam?
- Milyen gyerekek?
Kicseng a hangomból is, mert eddig egy árva szó sem esett gyerekekről. A testvérei? Unokatestvérek? Most már tényleg odaérkezünk az Oázis bejáratához, úgyhogy lassítok, előre engedem Dana-t, elvégre neki van olyan megjelenése, ami mellett az enyém eltörpül és be tudok kullogni mögötte. Az őr ásítva int nekünk állj-t, hogy aztán Dana odaadja a papírjainkat. Ahogy annak a rendje én inkább a földet bámulom és várok. Mindenkinek jobb, ha nem nyitom szólásra a számat most.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Pént. Okt. 27, 2017 10:44 am
Van ebben valami jó, hogy menet közben beszélgetünk és nem a kínos csend a harmadik útitársunk. Egyébként pedig arra kell rájönnöm, hogy jó Omarral beszélgetni. Az, hogy csavaros eszű fickó, az első pillanattól világos volt előttem, de több is annál. És azt hiszem, én még mindig csak a felszínt látom. Bár az előbbi megjegyzése…
Azért azt nem akármi egy neolita nemes előtt kimondani, hogy szíve szerint az összes rabszolgát felszabadítaná.
Egyfajta bizalom, úgy érzem, valami, ami még annál is több, amit egy sima üzlettárssal szemben megenged magának bárki. Kíváncsi lennék, vajon Randír füle hallatára is mondott-e ilyeneket.
Nyilván nem fogom megkérdezni tőle, vagy legalábbis nem most. Talán észre sem vette igazán, hogy mi csúszott ki a száján és nem akarnám figyelmeztetni.
Mert kíváncsi vagyok rá. Ez a helyzet.
És mert örülök neki, hogy egy cseppet engedett abból a fene nagy titkolózásából.
Igen. Jó lenne. De nagyon nehéz lenne azt biztosítani, hogy ne kerüljön rossz kezekbe. Akármelyik oldalon. Nem lenne jó, ha minden barlangról, amit a Mahakam rejt, pontos térkép születne, ugye?
Már nem csak sejtés, tudom, hogy Omar ennek nem örülne.
De talán megérted, azt se szeretném, hogy valaki a neoliták házait mérje be és… nem is tudom… Omar, mi sem vagyunk egyformák.
Remélem, érti, mit akarok mondani. Mert megfogalmazni nehéz.
Ahogy visszakérdez, önkéntelenül elmosolyodom. Hallom a hangjából a meglepettséget.
Mire gondolhat? Hogy nekem vannak gyerekeim? Nincsenek. Bár már lehetnének is akár, elvben.
Aztán egy galád ötlet jut eszembe.
Vajon mennyire zöldülne el, ha azt felelném, hogy a mi gyerekeinkre gondolok? Még az is lehet, hogy lefordulna a tevéje nyergéből.
Elvigyorodom, majd felé fordulok, őt nézem, az arcát, a szemét.
Vajon milyen lenne? Pislogok, és mintha valamiféle bűvöletből térnék magamhoz, megrázom a fejem.
A gyerekek. Ők azok, akikre számíthatunk. Ott a hegyekben, vagy az oázisokban, vagy Garamates városában. Az a baj, hogy sok rabszolga van, aki hirtelen azt sem tudná, mihez kezdjen a szabadságával. Nem tudná miből, és hogyan, és hol éljen. Nem ismer mást. És a neoliták… Ők sem látják, nem látják, hogyan lehetne együtt élni, vagy csak egymás mellett. Azt hallottam, messzi nyugatra van olyan hely, ahol ez sikerült. Vagy legalább próbálkoznak. De még én, aki olvasok régi könyveket is, én is olyan keveset tudok. Papír és tinta. Hogy a gyerekek tanulhassanak. Mert ha elég okosak lesznek, akkor talán kitalálják majd, hogyan lehetne ez jobb. Kiváltanál mindenkit… De utána hol élnek majd, és mit esznek, és honnan lesz vizük?
Beszélnék még tovább is, de közben elérjük az aprócska oázis határát, és egy őr, akinek látszólag nagyon érdekfeszítő napja van, lévén majdnem elalszik állva, int nekünk, hogy várjunk.
Közelebb battyog.
Észreveszem, hogy Omar lemaradt, a tevéjét az én Csámpásom mögött állította meg.
Tehát indul a színészkedés.
Előhalászom a Randír által rám testált papírokat és mikor az őr aránylag tűrhető udvariassággal az irataimat kéri, átadom neki.
Thalia vagyok, kereskedő – közlöm vele fellengzős stílusban.
Mikor mögém pillant, megvonom a vállam.
Az meg ott Adolf, a szolgám. Kissé együgyű, de a tevékhez ösztönös érzéke van. Meg a cipekedéshez.
Az őr újra Omar felé pillant, én nem fordulok hátra, az elárulhatná őt, csak magamban reménykedem, hogy kellően bamba arcot vág.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szomb. Okt. 28, 2017 7:51 pm
Mivel egyetértek vele, nem látom értelmét közbe szólni, csak komoran tekintek magam elé, belül skandálva hogy milyen igaza van. Ők úgy látnak minket, ahogy mi őket. És a negatív hírnevünkért mi is jócskán kitettünk. Voltak rossz döntéseim, amiket akkor helyesnek gondoltam, de most így visszatekintve a múltra, tudom, nem volt helyes. És ott van az alvezér, aki manapság külön utakat jár és elvétve kér csak engedélyt a magán akcióira, mindig akkor, amikor több főre van szüksége. Vele kapcsolatban már alapos vagyok, de ez nem jelenti azt hogy mostanság se hoznék rossz döntéseket.
- Megértem.
Jelentem ki csendesen. Nincs több mondanivalóm ezzel kapcsolatban. Nem lettem szomorú, se nem csalódott, felfogtam, kicsit még most is ezen gondolkodom. Rátérünk a gyerekekre. Hamar kiderül mit akart mondani vele, bár most sem tudom meg milyen gyerekek, csak általánosít.
- A szabad élethez mindenkinek joga van. Aki meg ezek után is rabszolga maradna, annak úgy kell.
Kicsit elmosolyodom azért, valahol naiv elképzelés hogy majd az utódok megoldanak mindent, ha olyan tanítást kapnak. Nos, nem. A tanítás az egy dolog, mint ahogy az is, mire tanítjuk őket. De idővel előtör a személyiség. Ha valakinek olyan háttere volt, akkor előtérbe kerül a bosszú, vagy éppen a kapzsiságra való hajlama, ami már nem tanítás kérdése. Az ösvény rögös, tele elágazásokkal és ki tudja merre térünk le rajta. A tanítás csak a kezdet, és onnan még nagyon hosszú az út.
- Tehát az igazi király nem a király? Van benne igazság, mert az utódoké a jövő.
Még mindig nem világos mit akart ezzel mondani, de azt tudom, nekem eszem ágában sem lenne gyerekeket bántani. Ha netán ezt akarta kipuhatolni. Bár erre akkor ő sem kapott választ, hogy konkrétan Marilláék mennyire mennek el a céljaik elérése érdekében. Erre a válasz az lenne hogy ameddig levegőt tudnak venni, de hazudnék egy kicsit. Vannak dolgok, amiket sosem tennék meg és nem buzdítanám erre a többi testvéremet sem. Ugyanakkor az alvezér..no, a fene tudja ő mire képes. Hiszen Zhan meghalt, az, akiről azt hittem egy hős, aki majd térde kényszeríti...és lám, kijátszott minket. Megölte. Shanee romokban hever, én elvesztettem egy jó barátot, az alvezér pedig éli világát és szervezkedik. Nem tudom mit akar, biztosan nem a Marillát elpusztítani. Nagyobb hatalomra feni a fogát, amihez katonákra van szüksége. Ezzel kapcsolatban pedig baljós megérzéseim vannak csupán. Mielőbb beszélnem kell azzal a királlyal. Most én kalandoztam el. Közben megálltunk az őr előtt, Dana válaszolt a kérdésére, most rám tekint. Megpróbálok olyan gyökkettőIQ arckifejezést magamra erőltetni, hogy tényleg hihető legyen. Lebiggyesztem az ajkamat és elkezdem az orromat túrni.
- Hehe, szép napot, főtörzs!
Jelentem ki, mélyebb, akadozóbb hanggal, hangosan és szalutálok neki, hogy közben a szemeim körbe mennek, majd a pucit beveszem a számba és megeszem. Aztán úgy döntök, leszállok a tevémről, legyen teljes az előadás. Beakad a lábam -szándékosan-, úgyhogy leszállás közben megpördülök és fejjel lefelé érkezem. A fejem nem sikerül beverni, arra figyeltem, ezért lefelé raktam a kezem, de szépen fejre álltam, mint a jancsiszeg. Ennél több és hülyébb Adolfot se lásson az életében már. Nagy nehezen ülésbe tornázom magam, aztán felállok a teve mellett. Dülöngélek egy kicsit, együgyűn körbetekintve, mint aki nem tudja hol van. Megpaskolom a teve nyakát. Dana azt mondta értek hozzájuk és nem azt, hogy díjugrató lennék, szóval az előadás hiteles.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Vas. Okt. 29, 2017 2:24 pm
Aprót bólintok. Tudom, hogy Omar nem könnyen mondta ki ezt a szót.
Sejtem, sőt az előző kijelentése óta már nagyjából biztos vagyok abban, hogy a lázadók közé tartozik. Nekem ezzel alapvetően nincs bajom. Sőt, őt hallgatva immár arról is még többet tudok, hogy milyen igazságtalanságokat és mennyi szenvedést kellett elviselniük.
Azt mondta kezdhetnék új életet a hegyek között. Nem hiszem, hogy csak viccelt volna velem, vagy csak azért mondta volna, hogy lássa, ahogy megpróbálom, majd nevessen, ha belebukok. Nem hinném, hogy ilyen.
De a dolgok nem fekete-fehérek.
Ahogy az ő oldalukon sem, úgy a mienken sem.
Nem mondhatom, hogy minden neolita jó. Dehogy! Vannak olyanok, akiknek a kötél túl enyhe büntetés lenne. Ugyanakkor azt sem mondhatom, hogy mind rossz és gonosz. Hiszen én is neolita vagyok. Nemes. Nem vagyunk egyformák, sem ezen az oldalon, sem a másikon.
És nem biztos, hogy a harc az egyetlen célravezető megoldás.
De én ezt női szemmel látom, és azt mondják, a nők mindig óvatosabbak, és azt keresik, hogyan lehetne a legkevesebb vesztességgel a legjobb eredményt elérni.
Szerintem pedig a nyílt harc túl sok áldozatot követelne, és nem a lázadóknak kedvezne. Ugyanakkor a rajtaütéseknél viszont, ha nem kellőképpen választanak, ártatlanok eshetnek áldozatul, és nem azok, akik a …
Ó, már úgy gondolkodom, mint egy lázadó! Nem azon agyalok, őket, hogyan lehetne kifüstölni…
Igen, joga. De rabszolgaság vagy van, vagy nincs. Mert az úgy nem működik, hogy a törvény csak a kegyes uraknak engedi meg, és az a rabszolga, aki inkább választja, hogy házimunkáért vagy bármiért cserébe kosztot kap, kvártélyt és védelmet, az nála él, és a másiknak, aki étel helyett ütleget ad, annak megtiltjuk. Az képmutatás. De ha eltörölnék a rabszolgaságot, vagy sikerülne mindegyik rabszolgát megszöktetni, és hirtelen mind ott állnának a hegyek lábánál, az a rengeteg ember, ezrek, tízezrek… Hova tennéd őket? Hol aludnának? Mit ennének? Mennyi idő kellene, hogy fosztogatni kezdjenek, vagy egymást gyilkolják le egy tál ételért? Ez az egész sokkal bonyolultabb. Nagyon sok dolgot kell kigondolni. Meg azt is, hogy utána hogyan lehet elfogadtatni a neolitákkal is, úgy, hogy megértsék… És a jó szívükre nem hagyatkozhatsz.
Halkan sóhajtok.
Pénz. A pénz nyelvén kell elmondani. De azt is, hogy mi lesz utána…
Sóhajtok.
Nem ezt mondtam. És igen, hosszú út. Nehéz is.
Aztán már nincs több lehetőség ezen gondolkodni, hiszen az oázis nem kicsit unott őre úgy váli mi leszünk a mai nap fő látványossága a számára.
Szívesen megnézném, mit művel Omar, de nem tehetem. Nem fordulhatok hátra. Úgy kell kinéznie, hogy bármi, amit tesz, az a számomra teljesen természetes és megszokott.
Adolf, már megint nem fektette el a tevéjét? – kérdezem hátra sem nézve, csak az előbbi zajokra hagyatkozva.
Nem fogok arra várni, hogy visszamásszon! Az utunk sürgős, és vizet kell vennünk. Fogja meg annak az állatnak a kötőfékjét és induljunk!
Majd oldalra fordított fejjel, fensőbbségesen nézek az őrre.
Mehetünk?
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Vas. Okt. 29, 2017 8:42 pm
Az őr vakarja a fejét, meresztgeti rám a szemeit, aztán savanyúan és komoran elhúzza a száját.
- Igen. Vigye innen ezt a dinkát és tartsa pórázon!
Förmed rám hangosan, de nem jön közelebb. Mivel Dana utasított hogy fogjam meg a teve kantárját és meg ne próbáljak felszállni ezzel húzva az ő drága idejét, ezért így teszek.
- Igenis nagysá'!
Megpördülök ismét rosszul, mert háttal csóválom a fejemet a tevéhez képest, úgyhogy megint fordulnom kell és elkapom azt a kantárat. Most már kulloghatok a gazdám után. Amúgy nem szeretem az ilyen szerepeket, de ha egyszer muszáj. Az őr otthagy minket, vissza megy a posztjára, Dana zöld utat kapott Adolf-al, úgyhogy elindulhatunk előre.
- Akihez megyünk, az az oázis túl felén van, szóval menj csak előre.
Suttogom halkan Dana-nak miközben a tevémet vezetve megyek utána, és ekkor már nagyjából a bal oldalára érek. Nem előzöm meg, az hülyén nézne ki, de szeretnék még beszélgetni vele, akkor is, ha itt azért már vigyáznunk kell.
- Teljesen egyetértek veled. A rabszolgaságot el kell törölni, ne legyen.
Az előbb is ezt mondtam, nem értem miért gondolta hogy nem. A többire azért nem válaszolok, mert nincs értelme az egésznek. A múltban is volt rabszolga felszabadítás és megoldották. Most is megoldanák. Nem az én dolgom megoldani, de ha kell és ott leszünk, abban az időpontban, szerintem kitalálok rá valamit. Amúgy meg a királynak kellene ezzel foglalkoznia, de valószínűleg ő elvan a háremében és éli a világát. Eszébe sem jut változtatni semmin.
- Ha jól sejtem, még mindig kell a tinta és a papír? De akkor most milyen gyerekeknek visszük?
Számomra ez sem volt egyértelmű, úgyhogy beszéljük csak meg. Akitől szándékozom megvenni, az a fickó veszélyes és most pont feléje igyekszünk.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Hétf. Okt. 30, 2017 9:39 am
Teljesen ártalmatlan – felelem az őr megjegyzésére.
Nem mintha ez lenne az igazság, sőt, gyanítom, hogy elég távol áll tőle, de Omar veszélyessége nem abban rejlik, hogy dinka. Inkább abban, hogy nagyon is nem az!
Pórázon. Na, szép! Mintha hagyná magát.
Abból lenne csak baj, ha azzal próbálkoznék, mikor ő nem akarja.
Továbbhaladunk. Én a tevén, Omar mellettem, gyalog, a tevéjét vezetve.
Nem akartam tovább az őr szeme előtt időzni, míg újra felülsz – súgom oda neki. – Még képes lett volna minket nézni, vagy eszébe jutott volna valami újabb kérdés, csak azért, hogy az unalmát elűzze, mi meg lebukunk.
Hát ennyi.
Egyébként csigatempóban megyek Csámpással, nem különösebben gond, hogy Omar gyalog jön. Szívesen leszállnék, hogy ne csak úgy tevehátról beszéljek vele, de, bár már eltávolodtunk az őrtől kicsit, azért azt kiszúrná, és lehet újra csak kíváncsivá válna, vagy úgy hinné, segítenie kell nekem, netán intézkedni is.
Az meg nagyon nem hiányzik.
Közben Omar megadja az útirányt, mire aprót bólintok.
Rendben – súgom vissza
Aztán újabb pici bólintás, és egy apró mosoly a válaszom. Szinte tudtam, hogy ezt fogja mondani. A többiről meg jelenleg nincs sok értelme beszélni. Majd. Talán lesz még rá mód, meg lehetőség. De jelenleg a körülmények sem alkalmasak, mert bár ez a hely jóval kisebb, mint a Farra, azért nem vagyunk magunkban.
Még mindig kell – mondom. – De ez most nekünk magunknak lesz. Amit az úton mondtam az… az egy távlati terv volt inkább. De most kellene, egyrészt, hogy ha úgy alakulna, tudjak például szabadságos levelet írni, másrészt a kutatás, jegyzetelnünk kell, ha nem is másnak, de magunknak. Majd kitaláljuk hogyan.
Még valami eszembe jut.
Ha pedig olyasmit találunk, amit eladnánk, akkor arról levelet kell írnunk a lehetséges vevőknek. Ismerek pár neolitát.
Szemben feltűnik egy pálmafa, előtte az út kétfelé ágazik.
Merre? Előbb a víz, vagy előbb a tinta?
Én tudom, mire szavaznék, de kíváncsi vagyok, Omar mit választ.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szer. Nov. 01, 2017 4:38 pm
Szerintem is jó hogy elhúztuk onnan a csíkot, ezért aztán aprót bólintok igennel neki. Nem tudom miért magyarázkodik, de ha ettől könnyebben érzi magát, legyen. Lassú tempóban haladunk, már látom az elágazást, de még nem értünk oda.
- Távlati terv? És ha papír hamisításra használnánk őket? Hm?
Eszetlenkedek még olyan dinka Adolf módra, közben persze leesett mit akart ezzel mondani. Egyébként a tanulás jó dolog, hasznos. A kijelentésre felhúzom a szemöldökömet, várom már mit vág hozzám és utána fel is nevetek. Ellenben marad a régi terv, hívjuk A-terv-nek. Megérkezünk az elágazás elé és feltesz nekem egy kérdést. Kapkodom rá a fejemet, körbenézek, de egyértelmű a válasz. Hiszen víz itt van mindenhol, teljesen mindegy melyik irányba megyünk.
- A tintás ahogy mondtam a túl felén van, visszafelé pedig megvehetjük a vizet.
Igazából itt vizet bárkitől lehet venni, a tintásnál viszont nem időznék sokat. Nem beszámítható a pasas.
- Jobbra.
El is indulok az előbbi csiga tempóval haladva. Mindenképp le akarom tudni a tintát és utána ha lehet legalább 1 évig vissza se jönnék hozzá...maximum vízért, de azt nem tőle veszem. Körülbelül tíz perc múlva odaérünk hozzá, addig még elbeszélgetünk.
- Azt hiszem érdemes lenne listát írni a talált tárgyakról is. Szerinted sok lesz? Mert én arra tippelek hogy igen.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Csüt. Nov. 02, 2017 9:59 am
Észreveszem Omar biccentését és elmosolyodom.
A magyarázkodásomra nem szól semmit. Talán fölöslegesnek érzi, de én nem. Lehet, hogy nem érdekli, de nekem mégis számít, hogy ne gondolja azt, hogy… Mit is? Hogy élvezem, ha lekezelően bánhatok vele? Vagy már tudja, hogy nincs így? Nem tudom.
Azt tudom csak, hogy én szeretném, ha tudná.
Lehet, túlbonyolítom.
Az középtávú terv.
A szemem sarkából pillantok Omarra, kicsit talán csalafintán.
De ezért mondtam, hogy a fekete mellett kellene kék, piros és zöld tinta is. A színesből természetesen sokkal kevesebb.
Láttam már pár oklevelet és egy-két szabadságos levelet is, így tudom, hogy bizonyos szavakat és persze az aláírásokat más színű tintával írják egyes családok. Például a mienk is. Az apám az aláírásaihoz mindig piros tintát használ, és híres arról, hogy nincsenek rabszolgái. Vagy selejteket alkalmaz, vagy, bizonyos dolgokra, felszabadítottakat. Ez utóbbiak nála természetesen nem lehetnek házi rabszolgák, de a karavánok mellé tudom, hogy embereket is vesz fel.
Hosszabb távon, meg ami marad, az tényleg lehetne a gyerekeké. Azt hiszem a Mahakamban élnek gyerekek is. Ez így lenne logikus, főleg, ha Omar otthonaként gondol a helyre.
A kérdésemre aztán körbenéz.
Aztán máshogy dönt, mint én tettem volna.
A magam részéről először felpakoltam volna vízből, utána megyek üzletelni, mert ha netán a tintással valami nem stimmel és menekülnünk kell, hát nem víz nélkül futottunk volna neki a homoktengernek.
Elindulok hát jobbra, de közben lefelé morgok a tevém nyergéből, de Omar azért értheti.
Remélem, elég jól ismered ezt a tintás fickót is. Mert ha valami mégsem stimmelne nála, nem szeretnék víz nélkül menekülni.
Nekem a víz fontos, sőt létfontosságú. A hal lényem már így is raplizik miatta.
– Igen, mindenképpen kell lista, meg minden, feljegyzések. Mert nem csak megyünk, feltúrunk, fosztogatunk. Gondolni kell a jövőre is. Arra, hogy egyszer majd lesz valaki, aki egy új világban szeretné tényleg mindenkinek megmutatni a régi kincseit.
Elmosolyodom.
Arra gondolok, egyszer talán majd újra lesznek múzeumok a régi és értékes tárgyaknak.
Szerintem van esély rá – fogalmazok óvatosan, de valójában én is azt hiszem, ha a napló helyes, akkor gazdag leletre bukkanhatunk.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szomb. Nov. 04, 2017 2:19 pm
Párszor összefut a tekintetünk, be kell valljam fogalmam sincs mit akar a középtávú tervvel, úgyhogy nagyokat pislogok rá, hagyva hadd tervezze a tervét, akármit is akarjon vele. Észreveszem a tekintetében az aggodalmat, amikor a tintás fazonról kérdezget. Hamar rájövök, csak a víz miatt aggódik. Neki vízre van szüksége és erről már beszéltünk korábban. Megint felfelé emelem a tekintetem rá.
- Nem lesz semmi baj. Meglesz a tinta és a víz is.
Komolyan mondom, keresve azt a két gyönyörű barna szempárt. Ismerem annyira Tintás Jo-t, hogyha megmakacsolná magát, akkor ártalmatlanítom. De akkor kirabolom, mert a fene fog vele ott tökölődni, ennyit nem ér meg a fickó. Mire valaki felfedezi mi baja, addigra hetedhét országon túl leszünk. Közben elvonulunk a víz mellett, aminek partját körbe pálmafák övezik. Én most megállok egy kis időre, közelebb araszolok a partjához és leguggolok. Merítek egy kicsit a vízből és megkóstolom. Friss, íztelen és a nap melege miatt bizony langyos, de tiszta víz.
- Akarsz egy kicsit?
Kérdezem őt, gondolom már megállt és talán le is szállt a tevéjéről. No itt sem engedik hogy valaki nyakló nélkül igya meg az ő drága vizüket, vagy ugorjon bele fejest, mert arra biztosan megjelenne az őr is, ahogy az oázis birtokosának hűbéresei, vagy katonái, de egy kis kóstolóért még nem harapják le az ember fejét. Várok egy kicsit és ha nagyon mohó lenne, csak akkor fogom figyelmeztetni hogy azért ne lovalja bele magát. Egyébként meg majd mehetünk tovább.

- Az ott Tintás Jo háza.
Mutatom neki már ismét a tevén ülve, én meg a sajátom mellett poroszkálok. Kinyújtott kezem egy sárga színű, egyszintes viskóra mutat, barna tetővel, két ablakkal. Az ajtaja pedig egy kétszárnyas, barna vegyes fákból készült ajtó. Van kopogtató rajta, nekem kb. fejmagasságban, úgyhogy amint odaérünk, én Dana-ra bízom a tevéimet, előremegyek és bekopogtatok rajta.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Szomb. Nov. 04, 2017 4:39 pm
Az őrt már magunk mögött hagytuk, szerencsére, sőt, pár csenevész bokor már takar is előle. Az oázis gyér lakossága pedig úgy tűnik, ügyet sem vet ránk. Nem nézik meg maguknak jobban sem Omart, sem engem. Egyébként nem igazán tudom, mit nézhetnének rajtunk. Átlagosan festünk, az egyetlen igazán lényeges különbség, persze a nemünkön kívül, hogy az én alkaromon ott vannak azok a bizonyos csontkinövések, még ha nem is nagyok, míg Omarnak nincsenek.
De a bő ujjú úti köpenyeink ezt lehet, hogy takarják, és olyan közel senki nem jön, hogy kiszúrhassa. Szerencsére.
Így nem okoz bajt, hogy újra és újra egymásra pillantunk. Mert egyébként ez nagyon nem szokványos neolita és ember között, és ha egy neolita nemes látja, vagy egy őrkatona, akkor szinte biztos, hogy kényelmetlen és nem kívánt figyelem középpontjába kerülhet az adott páros.
Rendben. Hiszen neked – felelem.
Mi mást is tehetnék? Bízom benne, hiszen társultam vele, és gyakorlatilag rábíztam az életemet, hiszen ő a vezetőm a Mahakam felé és a hegyekben. A terepet ő ismeri. Ha odakint téved, a mély sivatagban, vagy a hegyekben, akkor nekem annyi. És akkor még csak tévedésről beszélek.
De ahogy Omar rám néz, nem tudom miért, egyszerűen csak tudom, hogy nem ártana nekem.
Nem kapom el a pillantásomat.
Lassan bólintok, és rámosolygok.
Minden rendben lesz.
Aztán leérünk a víz partjára. Ez nem az a hely, ahol a tömlőket töltik, inkább az, ahova onnan túlcsordul a forrás vize. De Omar leguggol, a markából iszik.
Igen!
Az arcom felragyog.
Egy vezényszót mondok, és Csámpás már le is fekszik, így könnyen leszállhatok a nyeregből. A víz partjára lépek én is, leguggolok Omar mellett, a nikábot elhúzom az arcom elől. A kezem mártom a vízbe. Langyos ugyan, de tiszta. Kortyolok, majd még egyet.
Jólesően sóhajtok, aztán még egyszer a vízbe mártom a kezem, és az arcomra paskolom a cseppeket a tenyeremből, majd a nyakamra, és a ruhámat kissé elhúzva a bőrömről hagyom, hogy egy vízpatakocska a nyakamról leszaladjon a melleim közé.
Egy pillanatra behunyom a szemeimet, elmosolyodom, majd Omarra nézek. Nem törlöm meg az arcomat.
Mehetünk.
Bár legszívesebben maradnék, levetkőznék, és a vízbe gázolnék, aztán elfeküdnék benne, a sekélyesben.
De azt hiszem, azzal meglehetős feltűnést keltenék.
Én sem ülök vissza Csámpásra, úgysem lehet már messze a tintás háza. Alig pár perc és odaérünk.
Remélem, nem nyílpuskával nyit ajtót – mondom csendesen, és átveszem Omar tevéjének a kötőfékét is, amíg ő bekopog. Végtére is a fickó az ő ismerőse.
Amíg várunk, visszaigazítom a nikábot az arcom elé.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Vas. Nov. 05, 2017 1:56 pm
Azt mondtam nem lesz semmi baj, persze füllentettem egy cseppet és Dana megjegyzése egyáltalán nincs távol a lehetőségektől. Tintás Jo-ról köztudott hogy nem normális, neolita selejt, akinek valami baj van a  fejében, szó szerint. Mindig üldözési mániája van, azt hiszi meg akarják ölni, nem bízik az idegenekben, ezek mellé még társul hogy hajlamos előbb lőni és aztán kérdezni. Nagyjából öt éve én is így találkoztam vele a sivatagban, de akkor tényleg kirabolták, leütötték, én meg megsajnáltam a fickót és segítettem neki haza jutni. Nem ápolunk baráti kapcsolatot, de párszor már voltam nála üzletelni és az mindig érdekesen indult. Egyszer például telibe kapott egy gázspray-el, amit valahol talált. Egy hétig alig láttam tőle. Meg is sebesített már késsel, karddal és légycsapóval. Ugyanakkor mindig rendre megkaptam hogy milyen rendes vagyok, amiért akkor segítettem neki és ezt sosem feledi...Tulajdonképpen most sem magam miatt aggódom, kibírom ha megint szembe fúj valamivel, inkább csak Dana-t kímélje meg ha lehet. Ő távolabb áll tőlem, én már bekopogtam. Most igyekszem éber lenni és egyúttal megvédeni a hölgyet a hátam mögött ettől a futó bolondtól.
- Azért állj hátrább.
Jegyzem meg Dana-nak halkabban, de többre nincs időm, mert jön az ajtó mögül a kérdés.
- Ki az? Én nem veszek semmit és nem adok el semmit!
Hangos, recsegő és magasabb, reszketeg íven kornyikáló, férfi hang ez. Biztos elindultak a hangyák a fejében és már azon agyal, hogyan nyírja ki az ajtó mögött állókat, ami bizony engem is némi adrenalinnal tölt el.
- Jo! Omar vagyok. Üzletelni jöttem.
Próbálok szelíd, de határozott hangot megütni neki, amire egy apró csendszünet kerekedik. Hallok némi motoszkálást, aztán nyikorog az ajtó zárja és a bal oldali szárny kinyílik, megjelenik Jo, kézi nyílpuskával a kezében, csőre töltve. Először rám fogja, de hála a jó égnek, észreveszem a felismerést a tekintetében. Azt hiszem odáig eljutottunk hogy én tényleg Omár vagyok, akit ismer. Megremeg a keze, aztán a célkereszt irányt változtat. Én meg követem, úgyhogy Dana helyett megint én leszek a képben.
- Ő a barátom. Nem akar bántani téged, csak tinta kell neki...
Nagyon remeg a keze, még a végén lelő. Igyekszem barátságos lenni, ezért széles vigyorral tárom szét a kezem és mutogatok közte és Dana között, de végig a célkeresztben maradok.
- ...tőled.
Megerősítem a kijelentést egy szemöldök felvonással, még mindig vigyorogva, bár már kezd fárasztani. Még mindig nem ereszti le a fegyverét, ehelyett beszéd közben jól arcon köp.
- Miért akar tőlem venni? Honnan ismer engemet?
Azt hiszem ez volt a beugratós kérdés, először azt se tudom mit feleljek erre, csendben letörlöm a köpetett az ingem ujjával. Nem egyértelmű? No mindegy.
- Tőlem..ki mástól?
Válaszolom, megvonva a vállamat közben, de Jo még mindig nem ereszti le a fegyvert.
- Te meg miért adsz ki neki?
Ó jaj, most tényleg rám céloz.
- Mert a barátom és mert te kedvező áron adod a tintát. Na leteszed a fegyvert, vagy itt állunk még fél órát a bejáratban?!
Kezdek mérges lenni, nem akarok itt időzni és rosszul érzem magam amiatt, hogy nem ért a szép szóból. Ha akarnám egy pillanat alatt kitekerném a kezéből a fegyvert és azzal vágnám jól kupán, persze megeshet hogy eközben meglő. Egyébként idáig érzem hogy harmadnapos, nem fürdött már vagy egy hete...holott itt a víz, gondolom neki ingyen van, de ha nem is ingyen akkor is olcsóbban hozzájut, mint bárki más, és a ruhája szemmel láthatóan koszos és foszlott.
- Mi van veled?
Most már meginog a keze és elindul a fegyver lefelé. Először csak dadog nekem, hebeg érthetetlen zagyvaságokat, aztán egy kattanás. Te jó ég! Kikerekednek a szemeim és összeszorítom az ajkaim. Most lábon lőtt? Nem érzek semmit, de ez nem jelent semmit, gyorsan lefelé tekintek, akkor látom a homokból kiálló nyílvesszőt.
- Azt inkább add ide..nekem!
Mérgesen elveszem tőle, miközben legalább háromszor elnyökögi hogy bocsánat.
- Menjünk be!
Zene füleimnek, és miközben előre engedem Dana-t, elveszem tőle a gyeplőket, keresek helyet a tevéinknek. Azt hiszem kell egy kis szünet kiszellőztetni a fejem, mielőtt megfojtom Jo-t az előbbi húzásáért. Bár attól már nem tartok hogy bántaná Dana-t, úgyhogy ha ő még is hezitálna, igennel bólintok neki hogy nyugodtan menjen be.
- Mindjárt jövök.
Teszem hozzá, és azzal a lendülettel megkerülöm a viskót, hátul van az egyedül árválkodó pálmafája, ahhoz kötöm ki a tevéket.
Mikor visszafelé tartok van időm megszemlélni a nyílpuskát, elefántcsontból készült, érzem a tapintásán, a fogásán..ritka, mocsok drága darab. Ő meg ilyennel lövöldözik...
Benyitok, bezárom magam mögött az ajtót és elindulok bent. Nem tudom kezdeményeztek-e valami beszélgetést, alkudozást, ezért inkább csendben telepedek le az asztal mellé és figyelek, fülelek.

Jo háza nem nagy, egyszintes, három szobával, és a harmadik van telezsúfolva a kacatjaival, ami innen, a konyhájából nem látszik. Ennek van egy nagyobb, kör alakú ablaka, ebből nyílik az első és a második szoba, utóbbiból pedig a harmadik, a raktáros szoba. Szokásához híven nem vezet körbe minket, tudom róla, nem szereti ha kíváncsiskodnak a dolgai felől, inkább mindig leültet mindenkit a konyhában és kezdődhet az alkudozás. Nos, most is pontosan ezt teszi.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Vas. Nov. 05, 2017 8:23 pm
Omar bekopog, majd hátrébb lép.
Igazság szerint kíváncsi vagyok, mi lesz ebből az egészből. Arra is, ki ez a Tintás, de arra is, Omar hogyan akar vele üzletet kötni, illetve mivel magyarázza majd a jelenlétemet. De végtére is Randírnál nem volt gond, ő kedélyesen fogadta az egészet.
Ugyanakkor az, ahogy Omar hátralép a kaputól, de úgy, hogy közben pontosan köztem és a kapu között legyen, némi óvatosságra sarkall.
Itt valami nem stimmel.
Hát persze – dünnyögöm, de azért hátrébb lépek.
Aztán hallva az ajtó mögül a hangot kérdőn vonom fel a szemöldökömet, miközben a társamra pillantok.
Biztosan ő az?
A kérdésem elhal Omar nyugtató hangjai közepette, ahogy próbál a fickóra hatni.
Hátrébb lépek, de fülelek.
Nagyon úgy tűnik, hogy ez a Jo, vagy kicsoda, kicsit zakkant, vagy akár nagyon is az, de az is lehet, hogy egyszerűen csak retteg. Nem ismerem, nem tudom eldönteni melyik az igaz.
De ahogy kinéz, inkább a másodikra szavazok. Lehet, hogy nem teljesen százas persze, de úgy látom, nagyon fél.
De mitől?
Már-már úgy néz ki, hogy Jo beenged minket, de akkor szinte kirobban belőle a feszültség, a kezében tartott nyílpuska elsül.
Már mozdulok is közelebb. Hallottam a kattanást, de nem látom, hova ment a nyíl. Önkéntelenül lendülök előre, azt nézem, hol jelenik meg vörös folt Omar ruháján. Túl közel állt, nagyon közel.
Aztán észreveszem a lábától kétarasznyira a nyílvesszőt, ami a földből áll ki.
Megtorpanok, a levegő szisszenve távozik a tüdőmből.
Már ott állok Omar mellett, mikor Jo először kinyögi, hogy bocsánat. Aztán végig ezt ismételgeti, az után is, hogy Omar átveszi tőlem a tevéket, hogy biztonságban kikösse őket.
De az én svindlis társam bólint, és magam is azt hiszem, Jotól immár nincs miért félnünk. Attól már talán inkább, amitől ő így retteg.
Joval a konyhába megyünk, ott leültet.
Nézem őt. Reszkető kézzel teát tölt nekem, közelebb tolja a poharat. A tea már félig kihűlt.
Mi a baj, Jo? – kérdem halkan, közben a belépő Omarra pillantok. – Minden rendben? – ezt már tőle kérdem, közben a barna szempárba nézek.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szer. Nov. 08, 2017 8:45 pm
Óvatosan, apró mozdulatokkal rakom le az immáron csak díszként funkcionáló nyílpuskát az asztal tetejére, némileg Jo felé tolom rajta. Dana tekintetével összetalálkozom, azt hiszem még mindig friss az élmény az előbbiek kapcsán, ami jó érzéssel tölt el, aggódott értem, odajött hozzám.
- Jól vagyok. Nincs bajom.
Próbálom szavakba önteni, meg akarom nyugtatni. Már nincs mitől tartania. Jo-ra viszont mérgesebben tekintek, akinek szemei kikerekednek ettől, miközben egy üres poharat tesz le elém.
- Én köszönöm, nem kérek.
Lerakja maga elé remegő kezekkel, bár úgy látom rajta, hogy ő is kezd lehiggadni, és tölt magának.
- Térjünk az üzletre!
Kezdem én, mert ahogy megbeszéltük, mennénk tovább a vízért. Jo kihegyezett fülekkel mered rám és csak annyit mond, rendben.
- Vörös, zöld és kék tinta kell, valamint tiszta pergamenek.
Dana-ra tekintek, biztos ami biztos, ha még kell valamelyik szín, akkor most gyorsan ki tud egészíteni. Kicsit várok, amolyan hatás szünet, Jo-n már látom hogy beindult az üzleti véna, megcsillant a szeme.
- Vannak ezekből elvihetők? És mennyiért adod őket?
Jo közben szürcsöli a teáját, többször ugrál a tekintete hol rám, hol Dana-ra, de a kérdést hallva egyből abbahagyja és kiegyenesedik a székén.
- Vannak. A tintáknak 5 arany per üvegcse az ára. Pergamenből négy tekercsem van...azt odaadom 50 ezüstért.
És egyből milyen határozott lett. Megint összenézek Dana-val. Én nem tudom ez megfelelő ár-e értük, ezen agyalok, de talán ő jobban tudja.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Csüt. Nov. 09, 2017 10:43 am
Omart nézem, ott áll mellettünk, az asztalnál. Még nem ült le, Jo nyílpuskáját óvatosan leteszi a kicsit kopottas fa felületre, majd a házigazdánk felé tolja. Csak úgy jelzés értékűen, mutatva, hogy se megtámadni nem akarja, sem elvenni a fegyverét. De közben engem néz, és mintha melegség csillanna abban a barna szempárban. Azt biztos, hogy a pillantása nem közönyös. Ahogy a hangja sem.
- Jó. Akkor jó.
Halkan sóhajtok.
Azért Jo nagy hirtelen rám hozta a frászt, azt meg kell mondanom.
Hogy ennek ellenére miért ülök vele egy asztalhoz? Talán mert látom, hogy nem színészkedik. Valóban retteg, de immár veszélytelen. Legalábbis a testi épségünkre. Jobban mondva ebben a pillanatban nem jelent veszélyt, ugyanakkor nem vagyok róla meggyőződve, hogy ha bárki faggatni kezdené, mennyire lenne képes tartani a száját. De akkor az is kérdés, hogy miért érdeklődne bárki utánunk pont nála?
Eddig nem vettem észre, hogy követnének minket, sőt igazából elég békés utunk volt idáig.
Tudom persze, hogy ez még csak a legelső szakasz, a legrövidebb, de az áruk beszerzése, a Randír által adott hamis papírok, ezek mind potenciális veszélyforrások lehetnek.
De még ha Randírnál volt is valami gabaly, nem juthattak el máris ide, Johoz. Azt észrevettük volna.
Tehát a fickó más miatt ilyen zizi.
És úgy hiszem zizibb a szokásosnál, mert rá már meglehetősen mérgesen pillant Omar, és a kínálást is visszautasítja. Jo így végül maga elé teszi a második poharat és reszketegen tölt is.
Intek Omarnak, de csak a szememmel, hogy ő is tegye le magát, és csak remélni tudom, hogy megért. Bár Jo neolita, de a kínálás alapján arra gondolok, hogy nem bánná, ha mind ülnénk.
A társam persze az üzletre akar térni, és láthatóan Jo szemei is felcsillannak annak a lehetőségére, hogy pénz ütheti a markát. Vagy csak simán örül, hogy valakit lehúzhat.
Omar hangja határozott, a kérésünket ő adja elő, de aztán rám pillant, és ez nem kicsit esik jól, talán azért, hogy esetleg kiegészítem-e a listát. De nincs mit hozzátennem. Fekete tintánk már van, pár pergamen is, Randírnák vételeztünk tollszárakat is. Papirusznak ugyan örülnék, de nem hozom fel, tartok tőle, hogy az már gyanús lenne. Jo már így is idegesen tekintget hol Omarra, hol rám, és csak akkor hagyja abba, mikor az ár kerül szóba.
Aztán olyan csillagászati összeget nevez meg, hogy a teás poharam alja hangosan koppan az asztalon, ahogy leteszem.
Hát normális a fickó?
Omar rám néz, én meg rá. Szerencsére most nem szólal meg.
Randír száz aranyért meg a kocsi ideiglenes használati jogáért négy tevét, hamis papírokat, élelmet, meg még az álcához szükséges selymeket és bársonyokat is nekünk adta. Tintás Jo meg tizenöt aranyat akarna három kis üvegcséért?! Meg ötven ezüstöt négy köteg patkány rágta pergamenért?
Hát teljesen hülyének néz minket?
Újra Jo felé fordulok.
- Gondolom ebbe már beleszámoltad ezt a kis nyílpuskát is, két tucat hozzá való vesszővel, Jo - felelem és hűvös félmosoly jelenik meg a szám sarkában, és a még mindig az asztalon fekvő fegyver felé biccentek.
Nem teszek hirtelen mozdulatot, de a lábaimat magam alá húzom, a poharamat elengedem és a kezeim az asztal szélére csúsznak. Ha Jo netán meggondolatlanul a fegyveréért kapna, készen állok rá, hogy rá borítsam az asztalt.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Pént. Nov. 10, 2017 9:10 pm
Én is összehasonlítom az ajánlatot azzal, amit Randír-tól kaptunk 100 aranyért, bizony, kicsit drága lehet. Azt hiszem. De mikor Dana arcán észreveszem, látom ahogy Jo felé fordul azzal a bizarr mosollyal, amitől zavarba jövök, pedig nem nekem szólt. Tehát marha sok. Ennek hangot is ad, én meg hümmögök egyet csak úgy magam elé. Aztán Jo arca változik sokkal árnyaltabbra, amint a fegyvere is szóba kerül. Én tudom hogy az maga megér legalább 30 aranyat. Hirtelen feléje kap, magához öleli, erre reagálva az asztal pattan felfelé. No, ez engem is meglep. Neki borul Jo-nak, hogy szusszanni is alig bír.
- Mocskos tolvajok! Mocskos tolvajok!
Kezdi el torka szakadtából üvölteni, de közben én is lépek, felállok a székemről, odalépek hozzá, befogom a száját. A fegyverrel úgyse tud lőni, nincs mivel, ahhoz meg nincs ideje hogy bemenjen munícióért a szobáiba, akárhol is tárolja azt. Nem akarom bántani sem, noha Dana éppen az előbb támadta meg.
- Mindenki nyugodjon le!
Először Dana-ra tekintek, jelzem neki hogy üljön vissza a helyére. Jo amúgy is zizi, nem kell még alá adni a lovat, egyébként sem kell harcolnia senkivel. Várok egy kicsit, s miután látom hogy teszi, amire kértem, akkor Jo következik.
- Jo, te meg nem kiabálj, légy szíves! Nem akarunk kirabolni, se bántani, csak üzletelünk. Rendben?
Most már tudom, jó lett volna a legelején kupán vágni és kifosztani, egy gonddal kevesebb lenne, bár akkor valószínűleg többet a büdös életben nem jöhetnék ide üzletelni hozzá..így legalább..végül is van haszna..olykor. Amúgy meg kicsit sajnálom a csórit, fogalmam sincs mi történt vele, hogy kiskorában a fejére ejthették, vagy szimplán bedilizett itt...egyedül..Tudtommal nem üldözi senki, holott olyanról már tudok hogy egy seftelése alkalmával meg akarták nyúzni, élve. Nem hiába volt az sem. De most Jo igennel bólint nekem, úgyhogy elengedem, ellépek tőle az asztal romjához és azt állítom vissza. ledőlt róla minden, a teás csészék, a tartalmuk, és az egyik pohár el is törött. Remek. És ezt felszámolhatja, jogosan. Szóval most mindenki helyet foglal, én vissza rendezek, amit tudok, amibe aztán Jo is beszáll. Leülünk.
- Eltörte a poharam!
Mutat Dana-ra dühösen. Ó megint kezdődik.
- Rendben, számoljuk bele a poharad. Legyen 7 arany, mindenért.
Úgy érzem nem kerülhetjük ezt ki, mert akkor kiveri a tamtamot és semmi kedvem megint békítőt játszani, akkor tényleg oda megyek és tarkón vágom. Várok egy kicsit, megint Dana-ra sandítok. Ez kielégítő ár érte? Azt még nem tudom megmondani hogy ez Jo-nak jó lesz-e, ez egy alap ajánlat, most alkudozunk.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Szomb. Nov. 11, 2017 11:35 am
Zizis Jo ajánlata olyan mértékben pofátlan, hogy csakis maró gúnnyal tudok rá felelni. Látom, hogy még kicsit Omar is meghökken, csak találgatni tudok, lehet, hogy arra számított, hogy Jo bepróbálkozik, csak arra nem, hogy ilyen mértékben akar minket palira venni. A hümmögése erre utal.
Jo viszont a fegyveréért kap.
Én meg nem gondolkodok, most nem.
Nyílpuskával a kézben fogadott minket, rálőtt Omarra, még akkor is ha a lába mellé ment. A fickó nem százas, és nem érdekel, hogy egy nyápic, az ilyeneknél sose lehet tudni. Mi van, ha van egy újabb vessző a kaftánja ujjában, vagy az asztal lapja alatt, vagy a székén? Mi van, ha gyorsan tudja betárazni? Vagy ha csak bunkósbotként használná a fegyvert és belevágná az arcunkba?
Meglököm az asztalt. Erővel.
Mondtam már, hogy a ló erős? Hogy jó nagyokat tud rúgni például? Erős és gyors.
Az asztal még repül, de én már ki is rúgom magam alól a széket és két lábon állok. Csak azt csinálom, amire Omar tanított korábban, épp csak idebent nincs homok, hogy azt vágjam Jo szemébe.
Aztán jut el a tudatomig, hogy kiabál. Mocskos tolvajok!
Omar mellé lép, hogy befogja a száját. Én zihálok.
A fegyveréért kapott! Épp csak az előbb lőtt rád!
Omart nézem, a szemeit. Sóhajtok, lassan és mélyen.
A Zizis Jo is bólint a társam tenyere alatt.
Mégis honnan tudhattam volna, hogy csak hirtelen nyílpuska-dédelgetési vágy tört rá? Hát gondolatolvasó vagyok én? – morgom, de felállítom a széket.
Omar és Jo az asztalt állítják fel. Az egyik pohár eltört. Ez van. Azért szerencsére nem volt különleges darab. Semmi pótolhatatlan.
El – adok neki igazat. – Rálőttél a társamra és újra a fegyveredhez kapkodtál. És tegyük hozzá, hogy kegyetlenül át akartál vetni.
Jo szemébe nézek.
A poharadból meg tizenkettő egy tucat.
Omar épp jó ütemben szól közbe, és jót is. Úgy látszik ez most így lesz, ő játssza a jó kereskedő, én meg a gonosz szerepét.
Az ajánlatára persze a Zizis azonnal rávágja.
Tíz, és szeretlek!
Jo – sóhajtok és megcsóválom a fejemet –, nyolc, és nagyon szeretsz minket és legközelebb is szívesen látsz!
Kilenc… – nyögi, de kiprésel mellé egy reszketeg mosolyt is.
Omarra pillantok, összenézünk, és aprót bólintok.
De ebben minden benne van, a pohár is!
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Hétf. Nov. 13, 2017 10:10 pm
Dana a kelleténél jobban túlpörögte Jo dilinyós mivoltát. Valóban a fegyver dédelgetés tört rá, de csak azért, mert érezte hogy a fegyveréért akar kapni, ami az övé. Ugyanakkor megértem az érveit, kint majdnem lábon lőtt. Látva a kirohanását, oké..igazat adok neki.
- Tudom. Kérlek, nyugodj meg!
Mindenki visszarendeződik az előbbi helyére. Hallgatom a kialakult vitát kettejük között és nem állhatom meg hogy fel ne kuncogjak rajta néhányszor, persze halkabban, hiszen ők még javában alkudoznak. Be se fejezem, mire ők igen, ezért Dana összenéz velem, Jo pedig hallva és látva az én jó kedvemet, elkezd velem röhögni, a maga nyihogós, vékony hangján. Abbahagyom. A társam tekintetében azt látom, hogy ez még mindig nem a legelőnyösebb ajánlat, de valamiért már kezd kizökkenni a béketűréséből...vagy a türelméből. Ezért bólint nekem igennel. Most Jo-ra tekintek, aki szintén abbahagyja a röhögést, és miközben hátradőlök a széken, elgondolkodom. Jöhet a póker arc.
- Jo! Ha beleszámítom mit műveltél odakint, és azt, amikor rám esett az ágytálad..finoman fogalmazva..alaphangon is 7 arany, és abban benne van a poharad is.
Jo szája és vele együtt a szemöldöke is lefelé csorbul, határozottan kijelenti hogy nem.
- Nem? Jó...akkor elmegyünk és remélem rád szárad a tintád. De ez esetben nem szeretlek.
Az utolsót már csak a cinikus él miatt tettem hozzá..számomra röhejes hogy egy felnőtt ilyenekkel érvvel alku közben, ez is bizonyítja mennyire Tintás. Felállok a székemből, betolom az asztal alá és közben egyszer Jo-ra tekintek. Látom rajta hogy gondolkodóba esett. Dana irányába fordulok, neki háttal és már mondanám hogy menjünk tovább. Amikor szólásra nyitnám a számat, mögülem érkezik a reszketeg hang.
- Rendben. Legyen 7 és szerettek?
Megfordulok, látom azt a hülye mosolyt már megint, reszketeg és erőltetett, ugyanakkor a csillogás a szemében...szerintem tényleg kedvel engem, a hülyeségei ellenére, amúgy meg nem akarja elszalasztani az egyik fizető partnerét, ezért belemegy.  Kis ideig elidőzöm az idétlen vigyorán, aztán Dana felé fordulok és rákacsintok.
- Áll az alku. Szeretünk.
Visszaülök a székemre, és feltenyerelek az asztalra.
- Jo, összecsomagolod nekünk? Aztán rendezzük is az anyagiakat.
Úgyse fog behívni oda, hiszen a többi része a háznak szent menedék neki, soha senkit sem enged be sehova a konyhán kívül. Addig is nyugtunk lesz tőle, majd ha kihozza átnézem, nehogy átverjen, bár eddig nem volt rá példa.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Kedd Nov. 14, 2017 10:29 pm
Halkan sóhajtok. Igen, már én is látom, hogy Jo csak azon akadt ki, hogy gúnyolódtam, nem vette a lapot, és azt hitte, el akarnám venni a nyílpuskáját is. Ő bepróbálkozott, én visszavágtam, csakhogy ő nem egészen százas, és ezt elfelejtettem.
Nem tudom, ugyan mi lehet a baja, és mennyire kell vele máshogy bánni, mint egy normálissal és azt sem, hogy miért lett ilyen. Zizis kicsit. Vagy nem kicsit. De most túlreagáltam. Ezt így utólag látom.
Az egyetlen mentségem, hogy én nem ismerem őt úgy, mint Omar.
De bólintok, sóhajtok egyet és leülök, a két kezem illedelmesen összekulcsolom az ölemben. Nem segítek szedegetni, nehogy jó attól ijedjen be, hogy esetleg hozzá vághatok valamit.
Igyekszem ártatlannak és ártalmatlannak látszani.
Omar rám néz, én rá.
Úgy vagyok vele, legyen kilenc arany, mindegy már, csak legyünk túl ezen.
Nem akarom eltolni sem a kapcsolatát Joval, ki tudja, hátha üzletelne még vele… meg túl is akarnék esni az egészen. És van némi igen enyhe bűntudatom is, hogy összetörtem a poharát. Ki tudja, látszólag kutyaközönséges pohár, de lehet, hogy Jonak valamiért fontos volt.
De ahogy látom, Omar nem akarja, hogy megvágjanak minket. Illetve ez az én erszényemre megy, szóval talán benne van az ő saját presztízse is.
Hallgatom őt, aztán kerekre nyílnak a szemeim.
Az ágytála? Jo ágytála? Legalább teli volt?
Nem tehetek róla, kuncogni kezdek.
Szobatrónus… – nyögöm ki a szót, és már kacagok, mert eszembe jut a kis összecsapásunk nem is olyan rág a homokon.
Ha már akkor tudtam volna az ágytálas esetről… Lehet, hogy Omar nem úszta volna meg olyan könnyen azt a kis szócsatát.
Zizis a második hét aranyas ajánlatot ugyanúgy elutasítja, mint az elsőt.
Nem tudom, végül mi hat rá, hogy Omar közli, akkor száradjon rá a tintája, vagy az, hogy ha üres kézzel kellene távoznunk, akkor többé nem szeretné. De esélyes, hogy inkább a második. Talán a fickónak tényleg fontos Omar barátsága. A szemeit nézem, a félszeg mosolyát és a nevetésem elenyészik.
Nem lehet őt a mi mércénkkel ítélni, az már világos, csak azt nem tudom, mi történhetett vele, hogy ilyen lett.
Bólintok én is.
Akkor szeretünk.
Omar leül mellém az asztalhoz, Jo meg elmegy összekészíteni a csomagunkat.
A társamra nézek, a tekintetét keresem.
A hét arany az jó ár – mondom halkan. – Tudod, mi történt vele? – kérdezem, és a ház belseje felé pillantok. Majd egy kis sóhajjal mondom ki: – Most a végén valahogy megsajnáltam… és talán tényleg kezdem kedvelni. De remélem, azért jó tintát hoz.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Csüt. Nov. 16, 2017 7:09 pm
Figyelem Jo-t miként adja be a derekát, aztán sebtiben elviharzik összecsomagolni nekünk az árut. Dana röhögésére sem reagáltam, mert rosszul esett tőle, utána meg úgy gondoltam tréfa és ennyi. Lezártam magamban. Most az asztalnál ülünk, Jo távol, ő pedig ismét beszélgetést kezdeményez. Közben én érdeklődve felemelem a teás kancsót és beleszagolok. Méz, szilva és mangó illatát érzem vissza belőle. Leteszem a helyére és hümmögök egyet, ekkor ér a végére Dana, úgyhogy feléje fordulva megrántom a vállaim.
- Valaha az ő családja is neves volt Garamantes-ben. De aztán meggyűlt a bajuk a királyi elittel...a családját megölték, úgy tudom csupán ő és egy testvére maradtak, ketten, de a másik távol él innen, valahol délen.
Elszórakozom az üres pohárral az orrom előtt. Nem ismerem pontosan a részleteit és nem is kell...tudjuk mifélék kerülgetik a trónt, talán maga az új király sem üt el tőlük. Velünk ellentétben nekik alanyi joguk van a legális bűnözésre. Erre a gondolatra lefelé biggyesztem a szám, redőzöm a homlokomat, szívok egy jó mélyet a levegőből. Az asztalt bámulom, mintha abban megtalálnám a megoldást, mélyen a rétegei között.
- Eddig akárhányszor jártam nála, abból mindig lett valami hülyeség. A fickó rettentően paranoiás.
Megint Dana-ra tekintek és most elmosolyodom.
- Megnézem majd mit pakolt össze nekünk.
Kérdeznék még, de közben Jo-t hallom visszafelé jönni, egy kis faládikót cipel vígan, amit aztán az asztalra tesz.
- Hét arany!
Jelenti ki ellenkezést nem tűrően és rám mered.
- Oké, mindjárt.
Felnyitom a ládát és belekukkantok. Három tinta és a két tekercs pergament. Dana-nak bólintok igennel, majd Jo felé emelem a tekintetem.
- Milyen teát kotyvasztottál? Jó az illata.
Lehajtom a láda fedelét és felállok az asztaltól. Jo közben hátra lépked, megint kezdődik a dilivasút. Biztos tőlem fél. Közben halkan motyogja.
- Csipkebogyó tea, szilvával, mézzel és mangóval.
Aztán reszketegen megint felemeli a teás kancsót nekem.
- Megkóstolod?
Bár az előbb elutasítottam, most úgy vagyok vele hogy érdekel.
- Igen, de keveset kérek.
Amíg Dana kifizeti nekem, addig megízlelhetem ezt a csoda nedűt.
Vissza az elejére Go down
Dana Amarah
Műkincsvadász
avatar
Hozzászólások száma : 66
Join date : 2017. Aug. 23.
Pént. Nov. 17, 2017 11:18 pm
Omar mozdulatlan és a nevetésemre láthatóan csak kissé összébb szorítja az ajkait. Nem tudom hirtelen, hogy mi baja lehet.
Számomra mókás az egész, amit most mondott, meg amikor arról volt szó, tudok-e verekedni, és kiderítettük, hogy nem, a tudásom valójában nem igazán használható. Arról volt szó, majd ő tanít, meg a szobatrónusról is, és az egész eszembe jut, és valahogy mókás, de aztán rájövök, hogy talán neki mégsem.
Főleg, ha az a bizonyos ágytál tele volt.
De legalább akkor tudja, hogy akár hatékony fegyver is lehet, hogy akkora ostobaságot csak nem mondtam.
Azért a nevetést abbahagyom, és igyekszem viselkedni.
Az pedig valóban érdekel mi történt Joval, nem csak elterelésnek szántam a kérdést. De a válasz nem vidám, nagyon nem az.
Halkan sóhajtok.
- Mit mondhatok erre? A sajnálom elég kevés.
Megrázom a fejem.
- Tudod, sok mindent el tudok én képzelni neolitákról is, lázadást, összeesküvést, de akár gyilkosságot is. Nem vagyunk mi sem jobbak, mint... - Majdnem kimondom, hogy mint az emberek, de aztán inkább nyelek. Omar ember. És nem akarom megsérteni. Távol álljon tőlemaz!
- De tudod, ez nekem magas. Ha a családjából valaki mondjuk benne volt egy összeesküvésben, azt el kellett volna fogni és bíróság elé állítani és elítélni. Ha meg nem volt ilyen, akkor... De nem egy egész családot kiirtani. Az barbárság!
Omar a poharát forgatja. Neki még van mit, az enyém összetört. Mindegy. Sajnálom a poharat, Jot, mindent.
- Igen, látom. Talán eleve labilisabb alkat volt, és hozzá még ez is.
Omar az asztalt bámulja, én pedig várok, halkan és csendben. Talán máshogy reagáltam volna, ha mindezt előre tudom. Sőt, valószínűleg máshogy. Visszacsinálni nem lehet már.
Sóhajtok, egy pillanatra megérintem Omar asztallapon nyugvó kezét.
Végül elmosolyodik. Megkönnyebbülök, visszamosolygok. Jobb így, jobban érzem magam.
Jo pont ekkor ér vissza, és egy faládikót pakol az asztalra. Omar felnyitja, belenéz, bólint felém.
Én meg máris nyúlok az erszényemért, és kiszámolom a pénzt. Hét aranyat. Picit rájátszom, mindet egyenként teszem az asztalra, tornyot építek belőlük, de legalább tornyocskát, majd Jo elé tolom.
Hét arany. De kérlek, számold meg!
Komolyan bólintok.
Rendes nagy birodalmi aranyak – teszem hozzá, hogy lássa, nem csapjuk be a pénz méretével sem.
Közben Omar a teát dícséri, aminek tényleg jó az illata. Az íze is, én tudom, hiszen ittam belőle, de nem merek újra kérni, hiszen eltörtem a poharat. Butaság, egyrészt az, hogy nem kérek, másrészt… fura, de mintha nem érdemelném. Így csak nyelek egyet és a kancsóra pillantok.
Persze Omar megkóstolhatja.
Némi kis irigységet érzek. Nem szép, de magam előtt nem tagadhatom.
Nagyon finom tea – jegyzem meg.
Aztán Omarról Jora pillantok.
Tudod, teakeverékekkel egy vagyont kereshetnél, egyedi gyümölcsteákkal. Érzéked van hozzá.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szomb. Nov. 18, 2017 7:27 pm
Jo tölt nekem, én pedig állva maradok. Elveszem tőle és belekóstolok. Közben Danával lerendezik a piszkos anyagiakat, Jo-n látom hogy örül. Lelkesen számolgatja az aranyat, én pedig a társamhoz lépek.
- Nagyon finom. Megkóstolod?
Persze ha nem szájfájós, egyébként a másik oldaláról is kiihatja. Szerintem amit mondott Jo-nak az elsikkadt a zizis füle mellett, vagy egyszerűen nem akarja eladni a receptjét, van ilyen. Háziasszonyok is ugyanezt teszik, nem? Amint elveszi tőlem a poharat, kedvesen végig simítom a vállát, aztán a hátát, de tovább nem merészkedek lefelé, mert nem vagyok pofátlan. Ellépek onnan, felveszem az asztalról a ládát, a jobb kezemmel szorítom magamhoz.
- Jo, köszönjük a vendéglátást!
Dana-ra tekintek, közben már biztos a végére ért a teázásnak, mert amúgy sem kértem sokat. Én úgy vagyok vele, hogy menjünk, mielőtt tényleg segbbe lő. Meg van, amiért jöttünk. Jo közben újabb adag teát önt saját magának, miközben a szája szélét nyalogatja. A pénz az asztalon köt ki, de még látom egyszer újra a mohón csillogó szemeit, amik vérbeli kereskedőhöz illőek.
- A következő hónap elején nagy adag szállítmány ánizsbor érkezik hozzám. Ha itt leszel a városban, nézz be hozzám! Nem bánod meg!
Megvárom míg Dana elindul, csak utána indulok meg én is, az ajtóban azonban felemelem a bal kezemet Jo-nak, a mutató- és a középső ujjamat egyszerre meresztve a plafonja felé.
- Rendben.
Bár azért ezt át kell gondolnom..akarom én e azt hogy ez a Tintás esetlegesen rám öntsön egy tál vizeletet, vagy lőjön-e seggbe? Hm, az ánizsbor megér ennyit. Ha itt leszek, persze.
Kimegyünk, behúzom magam mögött az ajtót és Danára tekintek.
- Szerintem felejtsük is el az előbbi jelenetet. Nem láttam semmit, nem tudok semmit...
Mókásan affektálok a szabad kezemmel, széles vigyorral, de aztán átnyújtom neki a dobozt.
- Parancsolj.
Akkor most induljunk a tevéinkhez, én is ezt teszem. Amikor odaérünk, én kioldozom a kötegbe kötött tevéinket, aztán Dana mellé lépek, hogy segítsek neki felkötözni a dobozt a cuccaihoz.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Sponsored content
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére3 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Garamantes városa-
Ugrás: