Desert Empire


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Today at 12:02 pm
írta: Balar
Éjszakai csapás - Balar&Vashti
Vas. Nov. 19, 2017 5:33 am
írta: Balar
Vad kecske Ivó - Rayan & Kraisorn
Szer. Nov. 15, 2017 6:17 pm
írta: Rayan
Reggeli beszélgetés; Thylia - Aicha
Hétf. Nov. 13, 2017 8:49 pm
írta: Aicha Khaled
aglaie && talen-jei
Pént. Nov. 10, 2017 8:29 pm
írta: Aglaie
Hazaváró - Shaneeka & Rayan
Kedd Nov. 07, 2017 8:59 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Balar
 
Aicha Khaled
 
Rayan
 
Dana Amarah
 
Vashti Shohreh
 
Thylia Shaphire Beshenal
 
Admin
 
Kraisorn Suriyasen
 
Bassam Al Zaghar
 
Shaneeka
 
Statisztika
12 fő
Férfi
9 fő
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Hárem 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Agrona rend
1 fő

Hazaváró - Shaneeka & Rayan

 :: Kelet Birodalma :: Senki földje :: Marilla fiainak titkos bázisa Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Shaneeka
Szemfényvesztő - A Fővezér bizalmasa
avatar
Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Oct. 05.
Pént. Okt. 06, 2017 11:39 am
Csak a beavatottak tudják, merre is található a barlangrendszer labirintusában a hely, melyet a „Titkos Bázis” névvel emlegetnek csupán. Még Marilla Fiai közül sem ismeri mindenki. Ezért titkos.
A Mahakam sziklás csúcsai hosszan nyúlnak el, és elég szélesek is, hogy akár a völgyekben, akár a barlangokban bárki elrejtőzhessen. Jó néhány járat köti össze a föld alatti üregeket, melyek hol kisebb, hol nagyobb termekké változnak. Biztonságossá tenni sem volt éppen könnyű művelet. Járatokat kellett nyitni, olykor épp lezárni. Biztosítani a megfelelő szellőzést, és az egyetlen föld alól feltörő patakot átvezetni, hogy a lehető legtöbb helyre eljusson vize. Arról persze senki nem beszél, hogy valahol mélyen, a labirintusban van egy nagyobbacska víztározó is, és hogy egyféle zsilippel bármikor lezárható a patak tovább folyása, más mederbe terelhető. Ez akár az életünket mentheti meg.
Saját lakrészem valahol a rejtett szobák és a többi használt barlang között található félúton. A rejtett szobákban tartjuk a legféltettebb kincseinket. Jórészt élelmiszert, fegyvert, fontos szükségleti cikkeket, és itt található mélyen a tározó is. De odáig hosszúút vezet, jó néhány száz méternyi folyosó labirintusa.
A barlangrész, melyet otthonomnak választottam az egyik főbb folyosóról ágazik le. Szélessége alig egy méter, s magassága kétszer ennyi. Egy testesebb ember, vagy nagyobb neolita már nehezen férne el benne. De ettől még az út járható. Nem is hosszú, enyhe ívével együtt is talán, ha húsz méter. Végében most már ajtó választja le az első barlangot, mely nem túl nagy, ovális formájú. Szélesebb részén talán öt méter, keskenyebb részén inkább csak három. Ennek közepénél nyílik az ajtó, s vele szemben csak függöny zárja le a következő testesebb üreget. A falakon itt szőnyegek és függönyök lógnak, teszik barátságossá, otthonossá a helyet. Alján is erős szőnyegek futnak. Középen asztal és néhány szék, a falak mentén ládák, polcok sorakoznak. Egy helyen paraván választ le egy kisebb helyet, amolyan mosdófülke gyanánt.
A függönyön átlépve talán egy picivel nagyobb, szintén ovális formájú szobába érkezünk, melynek az ajtóval szemközti falán íves tetejű nyílás tárul, szélessége majd két méter, magassága három. A nyílás a barlangszoba talajának magasságában kezdődik. Mind a két helyiség legalább öt méter magas, boltíves mennyezettel rendelkezik. Itt is szőnyegek és függönyök borítják a sziklafalat, míg az ablak nyílását fa kerettel látták el, mely nyitható, s a keretek kazettáiban papírvékonyságúra cserzett juhbőr feszül. A nyílás elé függönyt lehet húzni, melyet napközben természetesen behúzva tartok, hogy a forróság ne omoljon be a szobába, csak éjjelre tárom ki az ajtót is. A nyílás előtt, sziklapárkány terül el, jó öt méter hosszan, és talán három méter szélességben, egyféle természetes teraszt alkotva. Alatta több százméteres meredély, felette szintén megmászhatatlan sziklafal. Innen nem lehet a barlangokba bejutni. Hosszú végtelenbe nyúló kanyonra nyílik, mely a maga kietlenségével még is csodás látvány.
Alkonyodik. Valahol a barlangot rejtő sziklafal mögött már a horizontra süllyedt a nap, fénylő korongja narancsos fénnyel szikrázik fel a szemközti meredély oldalán. Csodás fényjáték, melyet szeretek végig nézni. Alant, a kanyon mélyén már szinte teljes a sötétség, s hamarosan itt is az lesz, ahol ülök. Alkonyatkor szeretek kihozni egy széket, vagy szőnyegre néhány párnát, s innen csodálni a természet szépségét. Ezúttal is ez utóbbihoz folyamodtam. A puha szőnyeg szinte majdnem beteríti a teraszt, a párnák kényelmessé teszik az ülést. Lábaimat oldalra húzva, bal karommal támasztom meg magamat. Várok.
Fivérem erre az estére ígérte magát, és én annyira reménykedek, hogy kicsit korábban érkezik. Régen találkoztunk már, s bár rám testált feladatait elvégeztem, beszámolni az eltelt napokról szükséges lenne.
Könnyű selyemből készül felsőt viselek, mely alig több egy melltartónál, hasam, karom szabadon simítja a szél. Szoknyám is épp ilyen könnyű, csípőtől bokáig ér, s bőven omlik alá. Most ahogy ülök, szétterül körülöttem. Hajam kibontva, csak egy pánt fogja hátra homlokomról minduntalan elszabaduló tincseimet. Cipőt, sarut nem viselek, hiszen itthon vagyok, és nem szeretnék kárt okozni a szőnyegekben. Csupán egyetlen ékszert viselek, vékony láncon függ egy medál a mellkasomra, melynek feledelét ha felpattintjuk, benne két kicsiny miniatúrát láthatunk. Ügyes festő által készített két képecske. Az egyik édesanyámat ábrázolja, a másik arc Rayan vonásait tükrözi vissza.
De most nem a képecskéket nézegetem, bár szabad kezemmel a medált babrálom. Tekintetem a kanyon távoli pontjára szegeződik. Talán madarak repülnek épp a meleg légáramlatok szárnyán, hogy hamarosan ők is fészkeikbe térjenek.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Pént. Okt. 06, 2017 8:06 pm
- Egy héttel korábban, mint az utazás Dana-val -


Magányosan rovom a szűk járatokat, melyek a hegy gyomrát behálózzák. A legtöbbje természetes, csak némelyekben munkálkodtunk mi is. Van ahol homály van, van ahol gondoskodtunk a fényről, de sehol sincs sötét, legalább is azon utakon, amiket használunk. A felsőbb szinteken ókori trükköt alkalmaztunk, ókori tükrökkel, de itt alul már csak a mesterséges világítás maradt. Ruházatom egy fekete hosszú nadrág, fekete mokaszinnal, fehér inget vettem fölé és a fekete kézzel szőtt felsőmet. Arra a helyre igyekszem, ahol megígértem hogy ma látogatást teszek, ezért cipelem a bal kezemben az üveg ánizsbort. Ahogy a víz, így a bor sem olcsó mulatság, és akinek viszem, nos, ő is különleges személy a számomra. Végig kanyargok a járatokon, míg a jól ismert ajtó elé érek. Kinyitom és átlépek alatta, aztán vissza csukom. A szőnyeg belelóg az arcomba, megérem odébb nógatni, majd könnyed léptekkel megyek végig a helyiségeken. Nem szokásom ordibálni mások után, úgyhogy kutatok utána, míg végül a terasz bejáratánál állapodok meg.
- Vörös bársony fonja testét, szirmot bont a bíborvirág, fodrozza a naplementét, nyílik már egy másik világ. Megérkezett bús alkonyon túlvilágnak küszöbére, végtelenjét festi korom, ráhull a múlt jégkövére, zsugorodik, égig suhan, elillan a messzeségbe...
Egy időre nekidőlök a félfának és csendben szemlélem vele a tájat. Ha felém fordul, úgy kacsintok rá egyet kedves mosollyal és felmutatom az italunkat. De még nem ülök le. Eszembe jutott róla egy rövid vers, amit most elmondok neki is. Így köszöntöm. Egy kis csendszünet telepedik ránk, de nem akarom hogy sokáig felfelé nyújtsa a nyakát.
- Hozok két pohárt és máris itt vagyok.
Jegyzem meg halkan, azzal el is viharzok a hőn áhított felszereléseinkért. Bár ihatnánk üvegből, de én, mint minősített borfogyasztó, ragaszkodom a pohárhoz. Úgyhogy kicsivel később érkezem vissza hozzá és telepedek le mellé, átnyújtva neki az egyik poharat, majd a bor felnyitásával bíbelődöm.
- Húgom. Mondd, hogy alakultak a dolgok? És te hogy vagy?
Amint sikerült a műveletem, öntök neki a poharába, majd az enyémbe.
Vissza az elejére Go down
Shaneeka
Szemfényvesztő - A Fővezér bizalmasa
avatar
Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Oct. 05.
Vas. Okt. 08, 2017 1:12 pm
Ki a szobám irányából érkezik, az hátamat pillanthatja meg először, s a bőröm, melyet nem mindenhol fed selyem. S ezzel együtt tanúbizonyságát is láthatja félvérségemnek. Azon rész, mely látható, mélyszürke színű, s rajta a jellegzetes párduc-minta fekete karikái. Hajam kibontva omlik alá, így hogy ülök, leér a puha szőnyegig.
Lépteit nem hallom, még is valami ösztöntől fogva, mely akár lehet a fekete párducéi, megérzem, hogy közeledik. Mintha szívének dobbanásai a mellkasomban vernének ritmust, mintha tüdeje az enyémen át kaphatna csak levegőt, s a lelke előre rohanva simulna az enyémhez. Elmosolyodom, s hangjának első foszlányaival fordulok át fenekemen, hogy csípőmön fordítva könnyedén pillanthassak rá. Fejemet kissé oldalra biccentem, tekintetem végig szalad alakján. Nincs sérülése. Megkönnyebbülök.
-S holdfény lobban jeges éjben, felolvadva ezüstjében, szíve dobban, lánggal égve, visszavárta, él reménye. Hogy ha szél kél simogatná, puha felhő betakarná. Lenne lépte bársony éjben, el is veszne szép szemében.
Könnyedén fakadnak ajkamról a dallamos szavak, melyeket bár még nem írt le senki, lelkemből mégis előgördülnek. Szerelmes köszöntésnek is gondolhatná bárki, aki nem ismer minket, de aki igen, az pontosan tudja, hogy érzelmeink egymás iránt ugyan nagyon mélyek, de tisztán testvériek. Igaz, nem vagyunk vér szerint is azok. Még is, mióta megismertem Rayant, szinte attól a pillanattól fogva, bátyámként tekintek rá.
A beálló csendben mosolyogva, szeretetteljesen simogatja pillantásom arcát, hogy végül ő legyen az, ki megtöri a csendet. Biccentek szavaira, s míg ő pohárért indul szobámba, jómagam felállok a puha szőnyegről. Ahogy visszatér, megölelem. Olykor szükségem van erre a testi kontaktusra. Éreznem kell, hogy még megvan nekem. Csókot hintek arcára, majd a két poharat átvéve tőle, foglalok újra helyet. Mellém telepszik, bort nyit, kérdez. A palack szája alá tartom poharainkat, sóhajtok egy nagyot.
-Jól vagyok.
Mosolyomba némi szomorúság kúszik, tekintetem mélyén parányi bánatfény lobban. Felsóhajtok. Ő is pontosan tudja, hogy négy év eltelt már, még is, ugyanolyan mély fájdalommal gyászolok. Pedig tudom, hogy el kell egyszer engednem.
-Ha legalább a testét megleltük volna…
Nem fejezem be a mondatot, ő is tudja, mire gondolom. Zhan Ashkara, egy volt a Marilla harcosai közül. Megbízható, hűséges. Jó barát és társ. Számomra pedig az első, és eleddig egyetlen nagy szerelem. Benne lelkemnek másik felét véltem meglelni. Fél szavakból értettük egymást. Elég volt egy pillantás, hogy kitalálja gondolataimat, és én is az övéit. Alig múltam tizennyolc éves, mikor talán a harmadik találkozásunk alkalmával kinyilvánította érzéseit felém. Engedélyt kért Rayantól a találkozásainkhoz. Úgy volt, hogy összeházasodunk, s erre már Rayan is áldását adta. Anyám halála után ugyanis ő vállalta magára felettem a gyám szerepét. Zhan ellen még neki sem lehetett kifogása. Néhány héttel tervezett esküvőnk előtt hozták a hírt, hogy csapdába esett, megölték. De a testét nem tudták elhozni, így temetni sem tudtunk, csupán az egyik barlang falába vésett felirat őrzi emlékét, no meg az én szívem és elmém.
Kortyolok egyet a borból. Tudom mit fog erre mondani, ő is érzi, hogy el kéne végre engednem a múltat, s új utat nyitni a jövő felé. De ez nem könnyű. Sóhajtva terelem át gondolataimat a rám bízott feladatokra, hiszen nem csak testvére, de talán egyik jobb keze is vagyok Rayannak.
-Az oázisban megismertem egy öregembert. Ő mesélte, hogy régen a királyi palotában dolgozott, a királyi könyvtárban. S hogy ott vannak régi tekercsek, könyvek, melyek térképeket tartalmaznak. Elmondta azt is, némi sokba került ital után, -Kuncogok fel.- hogy van közöttük vízrajzi térkép is. Talán kiderülhetne belőlük, hogy miként húzódnak a víz alatti források.
Számolok be az egyik megbízatásom elvégzéséről. A másik kevésbé sikeresen zárult.
-A nyugatról érkező kereskedelmi karaván, mely állítólag ékszereket és selymeket hoz majd, két hónapon belül várható. Azt is hallottam, hogy valami különleges árut is szállít, de nem sikerült megtudni mi lehet az.
A különleges dolgokra nekünk is mindig szükségünk van, s ha sikerülne leapasztani a királyi karavánok készleteit, az érvágás lehetne a fényűzéshez szokott palotabelieknek. Újabb korttyal zárom szavaimat.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Hétf. Okt. 09, 2017 6:26 pm
Szomorúan tapasztalom szája sarkában és a szeme fátyolos csillogásában megbúvó bánatát. Ha tehetném, vissza csinálnám, nem küldeném el Zhan-t. De ami múlt, elmúlt. Együttérzően átkarolom, magamhoz ölelve őt, ahogy tette előbb ő is. Vigyázva, nehogy magunkra öntsük a nedűt. Én tudom mit jelent az elmúlás, mit jelent elveszteni a szeretteinket, hogy mekkora űrt és fájdalmat hagynak maguk után. Ezért sem mímelem ezt túl sokáig, nem akarom megríkatni. A sírás nem gyengeség ugyan, de elgyengülünk tőle és nehéz helyrerázódni utána. És már sokszor jártam én is úgy hogy valaki túlzottan pátyolgatni óhajtott, vagy csak megvigasztalni, nos, ettől kezdtem el bőgni, szóval nem hiszem hogy ő másképp működne.
- Van, amire csak az idő a gyógyír. Hogy mennyi? Éppen annyi, amennyire neked szükséged van.
Válaszolom szelíden, kezem a hajára kúszik, végig simítom szép, dús, lágy tincseit, aztán ismét a távolba meredek. Már fogalmam sincs nekem mennyi ideig tartott túlélni, de még most is tompán jelen van ez a fájdalom. Sosem fog elmúlni, olyan fajta, amit senki sem gyógyíthat be. Csendben tapogatom a pohár tetejét, Shanneka hangja töri meg az emlékezés ködös képzetét. Ó ezt el is felejtettem! Hamar felcsillan a szemem és azt hiszem neki is jót tesz, ha másról kezdünk el beszélgetni.
- Egy próbát megér. Jövő héten Garamantes-be megyek.
Nem folytatom, mert most jön az aggódás, elvégre tudja ő is mire készülök.
- Még nem tudom miként jutok be, a tervemhez több idő kell, de ha sikerül, akkor teszek egy rövid kitérőt a könyvtárba.
Azt hiszem mire az a szállítmány elindul útjára már én is visszatérek
- Akkor nem ártana többet megtudni arról a különleges árúról. Addigra én is visszatérek, és részt veszek a kifosztásában.
Ajvé, azt hiszem ezzel már sokadszorra törünk borsot a nemes neoliták orra alá, de a szükség törvényt bont. No meg nem szeretnék valami nemes úri-segget cipelni, ha netán személy lenne az. Ez esetben őt biztos az út szélén hagyjuk. Jól jönnek nekünk is ezek a dolgok és soraink között vannak öregek és gyerekek. Szem előtt kell tartanom a jó létünket. Cinkos vigyorom fakad, de nincs okom huzamosabb ideig vigyorogni. Úgyhogy hamar leapad és megint komoran bámulom a messzeséget.
- Vajon mennyi ideig kell még bujkálnunk? Sokszor eszembe jut hogy ük apám számított erre? Hogy generációkon keresztül húzódik sorsunk?
A mondatom után alaposan belenézek a pohárba.
Vissza az elejére Go down
Shaneeka
Szemfényvesztő - A Fővezér bizalmasa
avatar
Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Oct. 05.
Kedd Okt. 10, 2017 2:11 pm
Soha nem hibáztatnám Rayant mindazért, ami történt. Aki beáll a Marilla fiai közé, az tudja, mit vállal. Tudja, hogy olykor a halállal kell szembe nézni, és azt is, hogy nincs olyan: Veszélytelen küldetés. Mindegyik küldetés veszélyes, mindig ott leng a fejünk felett a kard. És persze, nem okolom Zhant sem, hogy miért hibázott. Tudom, hogy tudása legjavát adta. A csapda pedig nem mindig kerülhető el, nem mindig vehető észre.
Vigasztalni próbál, értékelem. Egy futó pillanatra, simogató kezére hajtom a fejem. Ritka percek egyike, melyben ennyire önfeledten, ilyen intimen lehetünk kettesben. Tudom, mennyire elfoglalt, s hogy nagyon sok mindennek önmaga jár utána. Nem mintha nem lenne sok embere, de nem mindenben bízik meg maradéktalanul.
-Tudom.
Sóhajtom el vigasztaló szavai után, hogy aztán hosszan kortyoljak a poharamból. Témát váltunk. Rendhagyó jelentést teszek neki arról, mit intéztem. Nem sok, de még is csak valami, apró útmutatás, melyen el lehet indulni.
-Hadd menjek veled.
Kérem, bár sejtem, ha más feladata van számomra, az elsőbbséget élvez, felül írja a vágyat, hogy kicsit tovább lehessek mellette.
-Persze, ha más feladatod van számomra…
Ki is mondom a gondolatot. Sejtem sokkal szabadabban mozoghat, ha nem vagyok vele. Igaz, játszottuk már azt is álcaképpen, hogy a felesége vagyok. Mit tagadjam, jól szórakoztunk.
-Akkor én újra az oázisba menjek?
Lehet úgy gondolja, más felé kéne megtudnom ama bizonyos árú mibenlétét. S ha már ott vagyok, talán szerezhetek újabb híreket.
Kevés olyan barlang van, mint az enyém, ahol teraszszerű képződmény, perem bújik meg a sziklafalon. Tudom, hogy Rayan is szeret ide kijárni, és én nem bánom, ha jön, és itt pihen, gondolkodik. Közösen nézzük, jó néhány percig némán a naplementét, ahogy a fények lassan elhalnak, és a csend elmélyül. Fejünk felett ezüstös fénnyel kél a Hold, és a csillagok lassan szikrázóan pettyezik be az eget.
Kissé meglepetten pillantok rá, kérdése nyomán. Egy újabb ritka pillanat, melyet talán csak nekem mutat meg. Egy álarc mögül előbukkanó aggódó vezető arca. Közelebb csusszanok, hozzábújok, fejemet a vállán pihentetem meg, szabad kezemmel arcát simítom.
-Biztosan sejtette, hogy a világot átformálni nem lehet egyetlen nap alatt. Hogy mennyi idővel számolt, azt nem tudhatjuk. Lehet, hogy mi meg sem érjük a sikert, csak a gyermekeink.
Suttogom bele a csendbe.
Gyermekeink. Na igen. Ez fogós kérdés. Hiszen tudtommal neki sincs senkije. Nincs olyan nő az életében, akitől gyermekre számíthatna, egy fiúra, akinek idővel átadhatja majd a stafétabotot. Most legalább is, még nincs. Rólam meg már nem is beszélve. Más lányok már asszonyok az én koromban, s nem egy, de több gyermek édesanyja. Talán én is így lennék.
Elhessentem a gondolatot, minek is fájdítani a szívet. Elmosolyodom, poharamat az övéhez koccintom.
-Száz év is, csak egy csepp az idő végtelenjében. Igyunk arra, hogy sikerüljenek a terveink!
Ennél jobbat talán nem is lehetne kívánni.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Szer. Okt. 11, 2017 7:11 pm
- Nem lehet. Túl veszélyes.
Nemlegesen rázom meg a fejem a kérlelésére. Annyira veszélyes, hogy abban sem vagyok biztos én élve visszajövök-e. Nem tudnám elviselni ha velem jönne és történne vele valami. Egy életen át okolnám és pusztítanám magam emiatt. Egy ideig csendben figyelem a külvilágot, iszom a borom, Shanneka lágy, búgó hangja öleli körbe a gondolataimat. Egyetértek vele, nagyon is, de minden elvesztegetett idő egy újabb korbács csapás lesz valakinek a hátán. És ez részben a mi hibánk is. Elmerengek. Nem vagyok az a fajta, aki sürgetné a dolgokat. Tudom, ha gyorsítani szeretnénk és megtesszük, az sosem jó. Abból mindig baljós történések alakulnak ki, és talán visszájára fordul minden, amiért eddig küzdöttünk.
- Úgy legyen!
Suttogom én is utána, bár én vele ellentétben nem agonizálok azon hogy lesz-e gyermekem, hiszen nap mint nap kockára tesszük az életünket és ebben a zűrös életvitelben nem fér meg egy gyerek, de több sem. Legalább is nekem. De még arra sincs időm hogy valami rendes fehérnépet összeszedjek magam mellé. Úgyhogy én most megint iszom a poharamból és másfelé terelem a témát.
- Igen. Egy új feladattal szeretnélek megbízni.
Valahol örülök neki hogy így lesz. Mert akkor tudom, nem húztam bele magammal semmi őrültségbe.
- Menj a Farra oázisba és derítsd ki, mi lenne az a különleges szállítmány.
Ott koncentrálódik össze a legtöbb kereskedő, ugyanakkor a legtöbb katona is. Még sem a biztos halálba küldöm, mint ahogy jönne velem a palotába.
- Mielőtt belépsz oda, tegyél egy kitérőt Randír-hoz Garamantes külterületén. Ellát mindennel, amire csak szükséged lehet.
Gondolok itt a hamis papírokra, egy hamis gazdára vagy akármire. Ezt majd Randír kiokoskodja neki. Ismeri jól ő is.
- De kérlek, légy óvatos!
Azért ez még a felszínre bukik, hiába ha nem akartam ilyesmivel traktálni. Azért a Farra sem leányálom a mi fajtánknak.
- Ha megtudtad mi az, azonnal térj ide vissza és várj meg! Az alvezérnek még véletlenül se jusson a tudomására.
Tetemes lista van a számláján, nem kizárt hogy Zhan halála is részben neki köszönhető, úgy gondolom engem akart félre söpörni az útból, de ugye én nem voltam ott jelen, csak ő hitte azt hogy ott leszek. Már ezzel is vigyáznom kell.
- Simán kinézem belőle hogyha a fülére jut, még szövetkezik a királyi elittel hogy csapdát állítsanak nekünk..vagyis nekem...arcul köpve ezzel a mieinket.
Shanee elég okos ahhoz hogy összerakja a kirakós darabjait, nem is fűzők hát többet hozzá, megiszom a maradék borom hogy aztán még egy kört tölthessek mind magamnak, mind neki.
Vissza az elejére Go down
Shaneeka
Szemfényvesztő - A Fővezér bizalmasa
avatar
Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Oct. 05.
Pént. Okt. 13, 2017 11:23 am
Túl veszélyes. Atyám! Hányszor hallottam már ezt a kifogást. Még sem szegülök ellen, bár szívesen megtenném. Elmondanám neki, hogy akármilyen egyszerű feladattal is bíz meg, mindig ott rejtőzik a veszély. Elkerülhetetlen, és csak idő kérdése minden. Nem szólok, fejet hajtok akarata előtt, elfogadom óvó gondoskodását. Pedig még azt is felróhatnám neki, ha ennyire veszélyes, ő miért megy bele? Tudom, hogy úgy sem tarthatom vissza, maga akar mindig mindennek utána járni. Mintha nem bízna a saját embereiben eléggé.
A gyerek kérdést épp ennyire gyorsan zárja le, bár mit tagadjam, túlságosan én sem szívesen mászok bele. Zhan óta nem igazán néztem férfire, s ha meg is tettem, nem olyan szemmel, mint aki társat keres.
Új feladat. Felülök, hogy kissé szembe helyezkedhessek vele, láthassam az arcát, ahogy beszél. Jobban tudok figyelni az elhangzókra, ha látom. Biccentek. Visszaküld hát az oázisba, hogy kutakodjak a szállítmány mibenléte után. Remek, ezt magamtól is akartam javasolni. Jó lenne tényleg megtudni, mi az, amit ekkora titokkal akarnak behozni. Már csak azért is, hogy érdemes-e lecsapni rá, megéri-e kockáztatni életet, fegyvert, bármit. Ráadásul az én kíváncsiságomat is kielégítené.
De ezzel még nincs vége. A fővárost is útba kell ejtenem.
-Rendben. Randír.
Tudom ki a fickó. Nagy hazárdőr, és fogalmam nincs mennyire megbízható. De ha Rayan hozzáküld, akkor nincs okom ennél jobban gyanakodni. Persze az egészséges gyanakvásért sosem kár. Randír túl sokat tud rólunk, a Marillásokról. Nagy bajban lennénk, ha valami királypárti kém rájönne erre, és lecsapnának rá. De majd óvatos leszek. Talán figyelni kéne a fickóra.
-Mindenképpen. Ne aggódj bátyám!
Közel hajolok, nyomok egy puszit az arcára, megsimogatom a karját. Aztán iszok egy kortyot a boromból, majd leteszem a poharat magam mellé. Újra visszahúzódok mellé, szembefordulva a kanyonnal. Szinte már teljesen ránk sötétedik. Fényt nem csak a szobából kiszűrődő mécsesek adnak, de a hold is. Halvány ezüst derengés vonja be a tájat, a mélykék háttér előtt feketék a szemközti szirtek.
Oldalról pillantok rá kissé meglepetten. Nem is gondoltam volna, hogy nem bízik az alvezérben. Kérdő pillantásomat talán nem is észlelheti a sötétség miatt, hiszen a fényeknek is háttal ülök.
-Gond van vele?
Szalad ki belőlem a kérdés. Elgondolkozom, míg újra tölti a poharainkat. Ezernyi gondolat suhan át bennem, a kicsiny mozaik darabkák a helyükre röppennek. Elakad a lélegzetem, ahogy egy sokkal nagyobb szabású terv részletei rajzolódnak ki előttem.
-Ugye… nem tudja, merre van ez a hely?
Óriási veszélynek néznénk elébe, arról már nem is beszélve, hogy…
-Keressünk tartalék búvóhelyet.
Még bizonytalanul mondom ki a bevillanó gondolatot, de ahogy telnek a másodpercek, úgy erősödik meg bennem, mint szárba szökő virág bimbója.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Vas. Okt. 15, 2017 2:24 pm
Beleegyezően sóhajt és mondja amit hallani akarok, de tudom, nála semmi sem ilyen egyszerű. Nagyot húzok a boromból és átkarolom a derekát, közelebb bújva hozzá. Ő a családom, a Marilla csupán egy szervezet. Sorai közt vannak olyanok, kiket gondolhatnék még annak, de sokan aknamunkát végeznek az alvezér oltalma alatt. Persze ez nem jelenti azt hogy ne tisztelnék a nevem, de az övét jobban félik. És emiatt mondhatjuk zárkózottabb lettem, sokkal óvatosabb. Jó ideig élvezzük a táj szépségét, figyeljük a bíborvörös nap utolsó sugarait, aztán érdekes kérdéssel fordul felém.
- Hiba volt megbíznom benne. Csupán a hatalmat akarja, semmi mást. Nem érdekli a jövőnk, nem érdekli a szabadság...nem érdekli mennyi életet áldoz fel a céljai elérésére. Egy ideje figyelem már.
Összehúzom a lábaim és átkarolom. Most nem akaródzik annyira kényelmesen ülni. Shanee arcán a teljes döbbenet ül ki, az enyémre pedig a csalódottság. Tényleg nagy hiba volt! Egy újabb korty a borból, így a magyarázat némileg jobban csúszik...nekem is.
- Ő csak annyit látott bennem, akin keresztül elérheti álmait. Amint rájöttem, megszakítottam vele minden kapcsolatot..most lázasan keres...mármint Jakabot, hogy kiszedje belőle hol van Rayan.
Széles vigyorom fakad, nos igen, azért jól rá tudok szedni bárkit, és az alvezér nem tudja ki Rayan. Fogalma sincs róla hogy akit Jakab-nak hívott, az tulajdonképen az, akit keres, de azért a két nevet össze tudta kötni annyira, amennyire kellett. Tudja hogy Jakab ismeri Rayan búvóhelyét. Pech! Olykor mikor megjelenek, azt mindig körültekintően teszem, ezért sem láthatja soha az arcomat senki.
- Nem tudja, és soha nem is fogja megtudni. Nem kell másik búvóhely. Jelenleg a Keskeny-hegységben keres.
Csitítom le húgom, aki egyszerre ideges lett ettől az új hírtől. Nem akarom neki elmondani, hogy lehet Zhan halálához is köze van, mert nem tudhatom biztosan. Majd ha több információt tudok meg a körülményekről és beigazolódik a gyanúm, csak akkor. No meg egyszer neki is vissza kell térnie a Mahakamba, amint rájött, hogy rászedtem.
- De még ha haza is tér...nem adom én olyan olcsón a bőrömet.
Nekem az is elég, ha ezentúl vigyázni fog vele és minden talpnyalójával, ezért is említettem meg neki ezen kételyeimet.
- Most, hogy van egy kis szabadidőd, mit tervezel?
Kíváncsian tekintek rá. Mielőtt mind a ketten újra útra térünk, jó lenne valamit közösen csinálni. Annyira ritkán látjuk egymást.
Vissza az elejére Go down
Shaneeka
Szemfényvesztő - A Fővezér bizalmasa
avatar
Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Oct. 05.
Szer. Okt. 25, 2017 2:07 pm
Engedelmes, jó katonája vagyok a Marillának. Hűséges a szervezethez, és vezetőjükhöz. Imádattal rajongok a fivéremért, s bár vér szerint valójában nem vagyunk rokonok, soha nem gondoltam férfiként rá, bár látom, hogy mennyire jóképű, vonzó. De a testvérem, és soha nem támadtak irányába félreérthető vágyaim. Ettől még végtelen szeretettel viseltetek iránta, meghalnék érte. Ő a családom, a mindenem. Támaszom, vígasztalóm, életem. Soha se árulnám el, soha nem tennék ellenére. Nagyjából igaz ez a Marillára is, és a benne élőkre. Ezért okoz akkora csalódást mindaz, amelyet az alvezérről mesél.
Összeráncolt szemöldökkel hallgatom, haragom nőtön nő bennem. Visszafogom magam. Nem engedem ezt az érzést most eluralkodni magamon. Ki kell zárnom, hogy tiszta szívemmel fivéremre tudjak figyelni. De azért visszaszorítva ott marad bennem a csalódás. Hittük, hogy aki a Marilla tagjává lesz, őszintén hiszi eszméit, feláldozná magát érte. S nem fordítva, a Marillát és tagjait áldozná fel önös érdekeiért.
-Lehet, hogy kém? Beépített ember?
Szalad ki azért belőlem a kérdés. A hatalom nem csak cél lehet, hanem eszköz is, hogy célját elérje, s ebben az esetben a cél, lefejezni a Marillát. Ostobaság. A Marilla nem egy szimpla kígyó, hogyha fejét veszik meghal az eszme. A Marilla olyan, mint a mondák mesebeli Medúzája. Ha levágod az egyik fejét, kettő nő ki helyette. Ez a szabadság eszméje, amelyet egyetlen zsarnok, önkényúr sem érthet meg soha.
Szavaira azért halkan, röviden felnevetek. Nos, igen. Bátyám egyik legjobb húzása, hogy senkinek nem mutatja meg arcát, ráadásul szinte mindenkinek más álnévvel mutatkozik be. Lehet, hogy a Marillán belül csak egyedül én tudom, hogy ehhez az archoz milyen név társul valójában. S Zhan-on kívül senki nem tudta, tudja, hogy a lány, akit a szervezeten belül mindenki Shanee-nak hív, az valójában Rayan fogadott húga. Mindenki úgy tudja, én is csak egy befogadott tagja vagyok a szervezetnek, kiválasztottja a legbelsőbb körnek.
-Helyes. Maradjon is így. Ha meg rajtam keresné azt a Jakabot… -Mosolyodom el szélesen.- …hát nehogy a tőrömmel adjak a kérdésére választ.
Halkan, mosolyogva, de visszafojtott haraggal telten súgom kettőnk közé a szavakat. S Rayan tudhatja jól, nem ismerek ebben tréfát. Egykor megígértem, hogy az életem árán is, ha kell. Soha nem haboznék megtenni.
Szavai azért arra is ráébresztenek persze, hogy nem csak vele kell majd vigyáznom ezentúl, hanem az összes olyan emberével, aki vakhűen követi minden óhaját, parancsát.
Kérdésére rápillantok, közelebb húzódok, kicsit kényszerítem, hogy a felvett, bezárkózó pozícióját feladja. Karja alá bújok, fejemet a mellkasára hajtom, combunk összeér. Ki kell élveznem a lehetőségét annak, hogy vele vagyok.
-Nem is tudom…
Nyitva hagyom a mondatot. Olyan sok minden jut eszembe, hogy hirtelen tényleg nem tudom, melyiket csinálnám szívesen, mert mindet.
-Jó lenne… jó lenne lovagolni. Vagy olvasni. Egy vadászat is kettesben… Végül is, bármi, csak együtt legyünk.
Tudom, hogy ő is ilyesmire gondol.
-Van valami ötleted?
Mert nekem mindegy.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Pént. Okt. 27, 2017 8:20 pm
- Nem.
Felelem halkan neki a kérdésére. Tudom, hogy nem az, mert hamar lebukott előttem. Ráadásul a király halott, a fia éppen hogy csak hazatért, én szerintem a nemeseknek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy minket porba döntsenek. Azt se tudják hol vagyunk, kiken keresztül tudnának bejutni közénk..semmit sem. Teljesen biztos vagyok benne, hogy nem. A következő kijelentésére azonban megint aggódás ül ki az arcomra. Ernyedten szorongatom a poharam elgondolkodva. Tudom hogy megtenné, tudom hogy az életét is feláldozná, de én nem akarom. Persze az akarás és a tett között óriási szakadék tátong, olyan, amit nehéz lenne csak úgy átlépni. Nekem jelenleg csak ő van, bár nem vagyunk vér szerinti rokonok, de a hosszú évek során úgy viseltetek iránta mintha a húgom volna, testvérem. És Zhan halála óta ő is megváltozott, zárkózottabb lett. Nem velem, hanem mindenki mással. Hogyan tudnám ebből a gödörből kihúzni? Félek képes lenne a végsőkig összecsapni az alvezérrel, ha úgy adódik.
- Inkább az eszedet használd, mint a tőröd.
Hangom nem kioktató, inkább kérésként csendül vissza, meg is lepődöm rajta. Egyszer biztos az orrom alá fogja dörgöli, de akkor boldog leszek, mert tudom hogy nincs semmi komolyabb baja és ott van nekem. Közelebb bújik, én pedig engedek neki, átkarolva a derekát, érzem ahogy a fejem a mellkasomon piheg. Az ötleteire nekem is támad egy újabb.
- Nemrég befogtunk pár vadlovat. Van köztük két fríz ló, én az egyiket megtartom magamnak. Te kéred a másikat? Be kell őket majd tanítani, mert még fiatalok, mindkettő alig múlt el 6 hónapos.
Szerintem igent mondd rá, bár még lovagolni nem fog tudni rajta, ahhoz meg kell várnia hogy megerősödjön és be is kell törnie. Segíthetek neki benne, de ahogy ismerem megoldja. Valahogy én is jobban szeretem a lovakat a tevéknél, no a tevékkel sincs baj, a sivatagban nem találni náluk jobb hátast, elvagyok velük, de egy ló...az egészen más. Még emlékszem arra a könyvre amiben azt olvastam, hogy valaki szerint a lovakat Isten saját magáról mintázta. Lehet benne valami, mert olyan magasztosak, előkelőek, kecsesek.
- Egy vagyont érnek külön külön, de nem akarom eladni őket. Még a végén rossz kezekbe kerülnek, olyanba, aki nem tudná őket értékelni és rossz dolgokat tenne velük.
Nem akarom kifejteni, ő is ismeri a szadizmus hajlamait, amikor sz-.rnak rá arra amijük van és bántalmazzák, nem etetik, nem itatják, nem látják el, kidobják meghalni..satöbbi..satöbbi. Szerintem egy fríz ló nem érdemel sanyarú sorsot, ahhoz túl becses. Odaadással kell bánni velük, szívből.
- Mit mondasz? Megyünk?
Vissza az elejére Go down
Shaneeka
Szemfényvesztő - A Fővezér bizalmasa
avatar
Hozzászólások száma : 8
Join date : 2017. Oct. 05.
Vas. Nov. 05, 2017 6:05 pm
Tehát, az alvezér nem kém. Biccentek. Ez legalább kissé megkönnyebbülést jelent. Ettől függetlenül még nagyon is szemmel kell tartani a fickót.
-Tartsd magadhoz közel a barátokat, de még közelebb az ellenséget.
Suttogom magam elé, hiszen ez az ősi mondás nagyon sok bölcsességet rejt. Akkor tudsz a leginkább figyelni az ellenségedre, annak tetteire, szavaira, cselekedeteire, ha szem előtt van. A hátad mögött könnyebben becsaphat. Rayan bizonyára érteni fogja szavaimat. Óvó szavaira elmosolyodom, aprót biccentek.
-Rendben van. Tudod, hogy óvatos vagyok.
Megérintem, megsimogatom arcát. Olyan jó érzés, melegséggel tölt el, hogy együtt lehetünk. Meghitt és kedves pillanat, melyekből sajnos nagyon ritkán és nagyon kevés adódik. Értékelem, és féltem minden pillanatát.
-Két fríz csikó?
Akaratlanul tolom el magam tőle, ahogy kiegyenesedek ültömben.
-Hogyan sikerült?
Már maga a lovak befogása is nagydolog, de hogy két hasonkorú, azonos fajú csikót sikerüljön befogni, az igazán páratlan lehetőség. Arról már nem is beszélek, hogy mindez a miénk. A dolog felvillanyoz, izgatott leszek tőle.
-Naná! Akarom a másikat!
Tekintetemből rajongást olvashat ki, szemeim csillogásából boldogságot. Kevés dolog tesz igazán boldoggá a Rayannal töltött időn kívül, ezek egyike az állatokkal való foglalatoskodás. Kisebb állatfarmom van, egy szikláktól védett helyen, ahol biztonságban vannak mind az idegenek kutakodásától, mind a vadállatok bántalmazásától.
-Betöröm őket. A tiédet is. De még kicsik, még várni kell pár hónapot hozzá.
Tudom, hogy nem könnyű betörni egy lovat. Nem is igazán szeretem ezt a szót rá. Tanítással, gondoskodó neveléssel hamarabb célt érhet az ember. Persze, a frízek állítólag már a régi időkben is elég makacs állatok voltak, a lovak mindegyikének meg, saját személyisége van. Rá kell hangolódni a lelkük rezdülésére. De ettől még biztos vagyok abban, hogy sikerülni fog. Nem lesz persze könnyű munka, hosszú és fárasztó órák eredménye.
-Van már nevük? Milyen neműek? És persze, hogy megyek veled lovazni.
Szélesen elmosolyodom, szinte már tapsikolni lenne kedvem, mint egy kisgyereknek. Boldog várakozás fog el. Régen, nagyon régen nem éreztem már ezt a lázat, melytől az ember előre hajtaná a múló időt, hogy csak ott legyen már. Azért kissé elkomolyodok a végére.
-Nagyon kell rájuk vigyázni. Ha akkora vagyon érnek, nehogy valaki megtudja, hogy nálunk vannak, és megsúgja a királynak. Nem lenne jó, ha Őfelsége ideküldene néhány katonát a lovak miatt.
Bár biztos vagyok benne, hogy erre nem kell figyelmeztetnem, és hogy minden óvintézkedést megtett nélkülem is, de azért a szavak kiszaladnak a számon, hiszen már is aggódok a saját lovamért, meg persze az összes többiért is.
Vissza az elejére Go down
Rayan
Marilla fiai - fővezér
avatar
Hozzászólások száma : 84
Tartózkodási hely : Sok helyen megfordulok
Join date : 2017. Aug. 13.
Kedd Nov. 07, 2017 8:59 pm
Én nem akarom megmondani neki mit és hogyan csináljon, úgyhogy a megjegyzésére halványan elmosolyodom. Ha ő elhitetné az alvezérrel hogy barátok, ám legyen. Csak aztán ez az ősi módszer nehogy fordítva süljön el, bár ahhoz nekem is lesz szavam, mert nem hagyom Shanee-t. Kiiszom a borom a poharamból, közben azt tapasztalom mennyire aranyosan reagál, meglepődve az előbbiek hallatán.
- Pontosan.
Kezdem, miután lenyeltem és körbe megyek a nyelvemmel az alsó ajkamon. A szemöldökön felfelé ívelem közben és el is gondolkodom egy kis ideig.
- Érdekes egy történet...
Nem hagyja elkezdeni, rögtön rávágja hogy akarja. Még jó, erre gondoltam én is. Most meg én nem tudom tovább folytatni, látva a csillogást a szemében, ismét közel hajolok hozzá és megölelem.
- Ó, megegyeztünk!
Felelem szelíden neki, mielőtt ismét eltávolodnék tőle még adok egy apró puszit a homlokára. Jó érzéssel tölt el hogy ennyire örül neki.
- Nincs nevük, adj te nevet neki, ahogy én is az enyémnek. Két csődör.
Lerakom a poharat a földre magam mellé és felállok. Nemsokára teljes sötétség lesz, és mielőtt ez megtörténik, levezetném a titkos helyükre.
- Senki sem tudja hol vannak, rajtam kívül.
Búgom neki halkan, feléje nyújtva a jobb kezemet, tenyérrel felfelé. Amint elfogadja elindulunk kifelé a kuckójából.
- Az enyémet én akarom betörni.
Jelentem ki határozottan, miután már kifelé tartunk. No semmi kifogásom sem lenne az ellen ha Shanee tenné..de..
- Úgy igazi társam lesz.
Egészítem még ki magamat és egyben adok választ neki is, mielőtt megsértődik. Mert csak ez az egyetlen kifogásom igazából. Nehéz napjai voltak, sötét korszak köszöntött rá, én csak megpróbálom felvidítani, vissza rántani az életbe. Elfeledtetni vele a rossz gondolatokat, a mély bánatot, még ha csak ideiglenesen is.
- Vigyázol majd rá, amíg távol leszek?
Ahogy mondta is és szó volt róla, még kicsik, még nem lehet őket betörni, ellenben gondoskodni kell róluk. Csak remélem nem jelent neki túl nagy terhet, hiszen ott van a többi állatka is. Nem beszélve a ritka nagy állatokról, akik körbevesznek minket...Kétlem hogy a királynak a mi lovainkra fájna a foga, egyébként nem is értem miért került szóba. Nem a királytól szedtük el őket. Azt se tudom ez az új király tudja-e hogy mi létezünk? Persze amíg meg nem rövidítjük egy szállítmányát. Az apjáét mindig fosztogattuk, de az övét még nem. Azért, mert még nagyon új a tény, hogy a Kelet birodalmának új királya lett. Zegzugos járatokon haladunk keresztül, Shanee fürgén mozog, én csak próbálok hozzá igazodni és lépést tartani, meg ugye most én mutatom az utat, nem fog lehagyni.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Sponsored content
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Senki földje :: Marilla fiainak titkos bázisa-
Ugrás: