nothing feels like home anymore

Rengeteg idom volt gondolkodni azon, mihez kezdek majd, ha Garamantesbe erkezunk.
Amiota csak megtudtam, hogy ez a varos az uti celunk, kigyo modjara dedelgettem a keblemen a bosszum tervet, de most, hogy itt voltam, ra kellett jonnom, ez a varos nagyon sok mindenben kulonbozott attol, amit egesz eddig ismertem. Minden magabiztossagom ezen a teren odaveszett abban a pillanatban, amikor csak az ismeretlen ferfi tarsasagaban atleptuk a varos kapujat, es en azota is ugy ereztem magam, mint annak idejen minden egyes rabszolgapiacon, amelyiken ki voltam allitva eladasra - mint egy kibaszott allat az allatkertben, amit mindenki megbamul, mert korabban meg nem latott ilyet. Gondolom, az uj arcok mindig rengeteg feltunest keltettek a varos osszeszokott tomegeben, de minel tobb kivancsi tekintet bamult meg, annal rosszabbul ereztem magam itt. Valahogy sejtettem, hogy a nyakpantom hianya okozhatta ezt a kelletlen figyelmet, elvegre is abbol, amit megfigyeltem, itt minden rabszolganak jutott belole - talan tulsagosan is kivaltsagosnak ereztem magam kozottuk, foleg, hogy a Gazdam meg mindig nem szolt ram, hogy lehetoleg az ijam hagyjam az ideiglenes otthonunkban, amikor a varost jarjuk.
Minden rabszolga minden bizonnyal azt mondta volna, hogy meglehetosen szerencses vagyok, de en nem ereztem magam annak; inkabb olyan erzes volt, mintha az egesz vilag az en vallaimra nehezedett volna, es nem tudtam megszabadulni attol a kellemetlen, fojtogato erzestol, aminek csontos ujjai mar napok ota tartottak fogsagban a bordaimat.
Valahol, ebben a nyuzsgo varosban itt volt az apam, a feri, aki romba dontotte az egesz vilagom es aki miatt az egesz eletem , vagy legalabbis a nagy reszet lancra verve pocsekoltam el; meg ha fogalmam sem volt, hol es merre lehetett, mar csak a jelenletenek a tudata is nyomasztoan hatott ram. Tagadhatatlanul lankadt a figyelmem minden alkalommal, amikor csak hagytam, hogy a gondolataim elragadjanak; ha Lyra neha nem cibalta volna meg az ingem ujjat, hogy ezzel visszarantson a jelenbe, minden bizonnyal a vilagomat se tudnam bizonyos pillanatokban.
Az egesz szituacionak egyetlen jo oldala volt talan; amiota megmentettem a lany eletet, valamivel kedvesebben viselkedett velem, es bar meg nem voltam biztos ebben, van-e valami hatso szandek benne, vagy csak tenyleg megvaltozott, azert igyekeztem kielvezni ezeket a pillanatokat. Nem, mintha amugy lett volna barmi valasztasom - elvegre is csak mi harman voltunk, a Gazdamon es rajta kivul nem volt senkim, ahogy neki sem volt senkije. Neha elgondolkodtam azon, vajon jart-e valami mas is a fejeben, mikor neha lopva felem pillantott, de aztan csak egy mentalis vallranditassal konstataltam a dolgokat - elvegre is biztos vagyok benne, hogy ez az utolso dolog, ami eszebe jutna pont neki, mikor ram nez... Meg egyaltalan miert jutott ez az eszembe?
- Talen-Jei, haho...- ...es megint elgondolkodtam; holdkoros mozdulattal forditom a fejem abba az iranyba, ahonnan Lyra hangjat hallottam, majd parat pislogok, hogy visszarantsam magam a jelenbe. Fogalmam sincs, mirol folyt a beszelgetes korabban, es azt is csak most veszem eszre, hogy valoszinuleg a piacteren vagyok, tekintve, mekkora a tomeg korulottunk. Rezignaltan dorzsolom meg az orrnyergem, ignoralva a serult vallamba nyilallo fajdalmat, mielott nehezen sohajtva elismernem, hogy fogalmam sincs, mi folyik korulottem.
- Oh... Elgondolkodtam. Mirol maradtam le? - Sietosen motyogom a szavakat, nem is egeszen helyesen artikulalva oket, remenykedve abban, hogy Aglaie majd szemet huny a figyelmetlensegem folott es ugyanugy folytatjuk a kis kiruccanasunkat, mintha mi sem tortent volna - de legalabb ma azt tudom, hogy jobban oda kell figyelnem, elvegre is a hibaimert mindig fizetnem kell, es azt hiszem, nem igazan akarok.