Desert Empire


 
HomeCalendarGy.I.K.KeresésTaglistaCsoportokRegisztrációBelépés
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Multi átlépő
Név:

Jelszó:



Csiripelő
Friss postok
Lopott idő; Balar - Aicha
Today at 12:02 pm
írta: Balar
Éjszakai csapás - Balar&Vashti
Vas. Nov. 19, 2017 5:33 am
írta: Balar
Vad kecske Ivó - Rayan & Kraisorn
Szer. Nov. 15, 2017 6:17 pm
írta: Rayan
Reggeli beszélgetés; Thylia - Aicha
Hétf. Nov. 13, 2017 8:49 pm
írta: Aicha Khaled
aglaie && talen-jei
Pént. Nov. 10, 2017 8:29 pm
írta: Aglaie
Hazaváró - Shaneeka & Rayan
Kedd Nov. 07, 2017 8:59 pm
írta: Rayan
A hónap válaszadói
Balar
 
Aicha Khaled
 
Rayan
 
Dana Amarah
 
Vashti Shohreh
 
Thylia Shaphire Beshenal
 
Admin
 
Kraisorn Suriyasen
 
Bassam Al Zaghar
 
Shaneeka
 
Statisztika
12 fő
Férfi
9 fő
Neolita nemesek
8 fő
Neolita polgárok
4 fő
Hárem 3 fő
Katonaság
1 fő
Félvérek 4 fő
Szabad emberek
0 fő
Rabszolgák
2 fő
Marilla fiai
3 fő
Agrona rend
1 fő

Baigazar & Ophelia ~ Baigazar termei

 :: Kelet Birodalma :: Királyi palota Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ophelia Izzard
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 11
Join date : 2017. Aug. 01.
Kedd Aug. 15, 2017 4:48 pm
Csak pár napja vagyok itt, de alig kerültem be a hárembe felocsúdni se volt időm, már is egy szürke szalag landolt a kezemen. Nem igazán értettem, hogy mit jelent ez, és a bent lévők is csak nagyot néztek, amikor rám rakták megérkezésem után nem sokkal.
A lányok azt mondták, hogy ilyen meg nem történt, hogy valaki rögtön szalagot kapjon. De azt mondták nekem, hogy ez jó hír. Meg, hogy ez a szalag az egyik hercegé. És ez csak még jobb hír. Nem tudom kinek az, de nekem biztos nem. Nem akartam ide kerülni, és nem is tudom miért kerültem ide.
Amennyire tudom ritka, ha valakit ilyen korban hoznak el. Nem hiszem, hogy ennyire kiváltságos lenne a genetikai állományom. A nevelésemről nem is beszélve.
Persze apám anno ragaszkodott ahhoz, hogy nőies dolgokat is tanuljak, és csináljak. Majd nem, hogy feltételnek szabta meg ahhoz, hogy a fivéreimmel lehessek, és taníthassanak.
A táncolásba két ballábas vagyok, bár a fiúk azt mondták erre, hogy a vívás is egyfajta tánc. Nem tudom, nekem valahogy még is különbözik.
A varrás se volt az erősségem. Egyedül talán a rajzolás, és a szobrászat ment , úgy ahogy. És most itt vagyok, egy olyan helyen , ahol nálam jóval képzettebb, de leginkább ügyesebb, nőiesebb lányok vannak.

És ha ez még nem volna elég , az első estémen már is zavarnak a fürdőbe, hogy illatos, és tiszta legyek. Aztán rám adnak egy díszesebb ruhát, a hajamat kiengedve kellett hagynom , végül fejemre kendő, amivel el kellett takarni az arcomat, amikor kiléptünk a folyosóra.
Nem tudom merre haladtunk, csak azt, hogy a palotába vagyok. Amikor megálltunk a kísérőm elismételtetett velem mindent, amit már vagy százszor elmondott, hogy hogyan viselkedjek. Tudok én illedelmes is lenni, bár jelenleg elég dühös, elveszett vagyok. Ráadásul a lányok, amikor segítettek a készülődésbe közölték, hogy biztos kellemes estém lesz, mert a herceg jó szerető. Ettől a dologtól leginkább zavarba jöttem.

Miután minden utasítást megkaptam még egyszer kitárták előttem az ajtót, majd be kellett mennem. A kísérőm ide már nem jött velem, egyedül maradtam. Minden bizonnyal ez valakinek a lakrésze, vagy nem is tudom. Lényeg a lényeg, hogy körbe néztem ,de senkit sem láttam. Az ajtótól nem messze toporogtam, és reménykedtem a szerencsémben, hogy tényleg egyedül vagyok, és akkor mehetek mindjárt vissza a hárembe. Ahol bár olyan dolgokat mesélnek a lányok, amitől csak elpirulok, zavarba jövök, és elveszettnek érzem magamat, mint most is.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hozzászólások száma : 7
Age : 24
Join date : 2017. Jul. 29.
Kedd Aug. 15, 2017 4:56 pm
Kellett pár nap, mire ténylegesen lehiggadtam. Továbbra sem voltam hajlandó érdemben foglalkozni a történtekkel, mert ha így lenne... Nem terveztem titoktartást, valójában igen kevés dolgot tartottam immár tervezésre érdemesnek, főleg azok után, hogy fivérem visszatért és elfoglalta helyét Apánk Trónján.
Nem érdemes rá! De ez van.  Düh, gyűlölet, keserűség. Ezek kergették egymást bennem, mindet rajta akartam levezetni, a Fivéremen.
Jobb dolgok is foglalkoztattak. Főleg az előző éjszaka. Az a lány... parancsot adtam. Hozzák elém, hozzák a hárembe, hozzák Anyám elé. Kell! Akartam őt.
A fegyverét forgatva ujjaim között dőltem az erkélyemnek, befelé lesve szobámba, elidőzve egy egy árnyékon. Most nem volt kedvem az őrséghez, sőt! Még Anyámhoz sem.
Vannak napjaim, mikor senki képét nem akarom látni, inkább egyedül egymagam a gondolataimmal. Ez is egy ilyen nap.
Az ajtóm nyílott, pont ott álltam, ahonnan már a bejövő egyén már nem láthatott. Hallom lépteinek ritmusát, szívének őrült dobpergését... ne félj.
Nincs miért.
Még.
Elindultam felé.
Nincs kimondott szó, kérdés, mert nincs mit mondanom számára, vagy kérdeznem tőle, így ha ezen az estén beszélgetőtársra vágyott, csalatkoznia kellett. Tőle 4 méterre toppantam meg és végig mértem oda vissza, ujjaim között még mindig a fegyvert forgattam szórakozottan.
Fel-alá kezdek járkálni, méregetem köztünk a távolságot de sose növelem vagy csökkentem és remélem, hogy végig ott marad. Hogy megállta, hogy bármerre is lépjen. Bizalmatlanul méregetem, pillantásom szinte vádolja, amiért előbb jutottam döntésre, holott nem akartam. De ez jött.
- Neved? - csendült a hangom, miközben felé fordítom a kis fegyver élét. Tekintetem a szemébe siklik.
Meg se próbáltam rejteni éledező haragomat, ami a későbbiekhez képest még igencsak kezdeti stádiumban leledzett. Éreztem mindent felőle, hogyne éreztem volna? Az ő... feszültségégével ellentétben viszont én teljesen nyugodt voltam, mert valami változott. Nem pont az és úgy, ami és ahogy reméltem, vagy vártam, de változott és könnyebb lett, volt kapaszkodóm, a bennem dúló vihar elcsitult. Egyelőre. Közelebb léptem felé, háta mögé léptem, ott is végig mustráltam, tetőtől talpig, ha elakarta venni tőlem a fegyvert, akkor játékba csaptam át vigyorral a pofámon.
Vissza az elejére Go down
Ophelia Izzard
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 11
Join date : 2017. Aug. 01.
Kedd Aug. 15, 2017 5:01 pm
Csak ott álltam nem láttam senkit sem, vártam, fejem le volt hajtva , ahogy mondták. De hallani se hallottam még kis ideig semmit. Utána már lépteket hallottam, amik az erkély felől közeledtek. A szívem szinte kihagyott egy ütemet, ahogy meghallottam a lépteket. Éreztem, hogy a lábam zsibbadni kezd, és jön az a kővé dermedési érzés, de ezen úrrá kell lennem rajta. Nem dermedhetek le, így erősen koncentráltam , és már nem zsibbadt a lábam.

Érzem, hogy engem néz. És itt van ez az érzés is, mint amikor veszélyt érzek, most is körbe leng. Teljesen zavart vagyok, furcsa érzések, kérdések cikáznak bennem, és nem tudom uralni magamat. Csak ha egy dologra fókuszálok.

Aztán láttam, hogy valami megcsillan, a padló visszaverte a fényt. Eleinte nem tudtam beazonosítani, csak amikor felnéztem, mert megszólítottak. Ott az elveszett tőröm. Az a tőr, amint éjjel nem rég eldobtam, mert valaki, valami figyelt, és a veszélyérzetem jelzet. Nem tudtam levenni a szememet róla, és szinte meg is némultam, csak utána kaptam észbe, hogy kérdeztek, válaszolnom illik.

- Ophelia, felség – válaszolom kissé remegő hangon, és kényszerítem szinte magamat, hogy a tőrömtől elszakítsam a szememet, ami elég nehéz. De végül sikerül, és így a herceg szemébe tudok nézni. Nem is bírtam vele megszakítani a szemkontaktust , és az a birizgáló veszélyérzetem is eltűnt, pedig az eszem azt súgta , hogy cseppet sem vagyok biztonságban. Akármennyire is dicsérik a hárem biztonságát, én most nem éreztem ezt.

Ahogy közeledett felém eleinte őt néztem ,de ahogy egyre közelebb, és közelebb jött már csak a tőrömet láttam a kezében. Engem nézett, vizslatott, és ettől mérges lettem, ráadásul a saját tőröm is ott volt az orrom előtt. Magam se értettem, hogy merészeltem, de utána kaptam, meg akartam szerezni. Ráadásként mire észbe kaptam a következő szavak már rég elhagyták a számat, és újra és újra megakartam szerezni, ami az enyém.

- Azaz enyém – hirtelen kaptam a szám elé a kezemet, tudtam, hogy nem lett volna szabad megszólalnom, de úgy érzem direkt hergelt.
- Én…sajnálom…nem lett volna szabad – motyogtam, és lehajtottam a fejemet, mert nem lett volna szabad se a tár után kapnom, se megszólalnom, amíg ő nem engedi.
- Bocsánatát felség ...- bukott ki még ez is a számon, holott nem így gondoltam, de az etikett megköveteli.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hozzászólások száma : 7
Age : 24
Join date : 2017. Jul. 29.
Szomb. Aug. 26, 2017 8:29 am
Heves szívverése, riadalma csemege számomra, belélegzem mélyen, a nyál összefut a számban, ahogy egy pillanatra felrémlik előttem, mint tehetséges vacsora. Villanásnyi pillanat, nyomtalanul múlik el, mert nem ezt várom tőle, a reflexszerű kapaszkodást annál inkább. A kezdet egész biztató, a tekintet, az eltátott száj, aztán érzem és látom, hogy valami félresiklik, nem kicsit, nagyon, szinte hallom, ahogy csikorognak a kerekek és borul az egész tehervagon az árokba. Gyűlölök magyarázni és magyarázkodni. Zsigerileg utálok, és ez az utálat kiül az arcomra is, jó adag kelletlenséggel társulva. Pedig olyan szépen ment eddig! Minden grimasz, ami jó esetben dühítene, felbosszantana, támadásra ingerelne, az itt csak megerősít, egyre nagyobb késztetést érzek mind többet és többet megmutatni, elárulni. Szeretem, amikor biztosra tudok menni a dolgomban, jelenleg viszont kívánom, hogy legyen valami, ami megingat, mégsem találok olyasmit, vagy ha igen, hát a kiskapu is jönne mellé egyből. Egyetlen apróság van csak, ami esetén nem keresnék kiutat, de attól még baszottul messze vagyunk. Tartok tőle, hogy az önuralmam tényleg csak ideiglenes. Orrlikaim kitágulnak, hogy magamba lélegezzem a belőle áradó feszültséget, amivel a magamét doppingoljam, mintha ugyan nem lenne elég a sajátom. Nem, nem elég, mindig több kell. - Csodás. – fűzöm hozzá az nevéhez. Csendes szemlélő vagyok, ami azért olyan nagyon nem egyszerű, de boldogulok. Csak hallgatok, figyelek. Ő meg? …enyém! Itt neki olyanja, hogy „enyém” NINCS! Ebben a szent pillanatban, hogy ide került, nem lesz olyan, hogy az „övé”!  Hiába kért bocsánatot, hiába tudja mindazt, amit lemeccseltek vele már odakint. Közelebb megyek hozzá, háta mögött maradok és a füléhez hajolok, beleszagolok a nyakába.
- Tudd, kivel beszélsz - morogtam rá. Egészen közelről néztem a szemébe Az én tekintetem sem szeretettől tobzódott, de annál több figyelmeztetés volt benne.
- És hogy ki előtt! – nyaltam meg a nyakát hosszan, ha ellenkezik, hát elkapom karjait és magam felé rántom és élesen a szemeibe nézek. Közel hajolok hozzá, újra a nyakához és erőteljesen tudtára adom, hogy nyomás, tolasson szépen hátra felé…a falnak haladunk, szóval koppanhat a háta annak. Karjait felemelem a feje fölé és arcán simítom végig orromat. Egy pillanat műve volt...Csak engedd, hagyd és élvezd, ahogy elveszem, ami kell.
Vissza az elejére Go down
Ophelia Izzard
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 11
Join date : 2017. Aug. 01.
Szomb. Aug. 26, 2017 5:44 pm
Buta voltam, nem bírtam tartani a számat. Apám is mindig azt mondta, hogy egyszer bajba kerülök emiatt. És most tessék. Tiszteletlen voltam, megszólaltam engedély nélkül. Nem elég, hogy a testemmel küzdök, hogy ne dermedjek le, most még a fejembe is harcolhatok.
Láttam az arcát, és ez megrémített. Későn gondolkoztam, mint kellett volna, de ami az enyém, azaz enyém volt mindig is. De még mindig nem értem, hogy kerül hozzá a tőröm, mit keres nála, miért játszadozik itt velem. Ez mind olyan kérdés, amire soha nem fogok választ kapni.
Kezdtem úgy érezni magamat, mint egy áldozat, amire valami épp vadászik. Hiába a gyorsaságom, nem használhatom, nem szállhatok szembe, nem lehetek engedetlen.
Ahogy beleszagol a nyakamba megborzongok, magam is érzem az illatát. Most sokkal erősebben, mint ez eddig.
Már a nyelvemen volt, hogy tudom, és hogy kimondom, de végül sikerült magamba tartani, hogy igen is tudom kivel beszélek. De ugyan akkor az is megfordulta a fejembe, hogy ő az, aki miatt oda lett a szabadságom, aki miatt itt vagyok. Ez valahogy egyre jobban az eszembe kezdte magát vésni. Nem tudtam ,hogy most utáljam, vagy féljek tőle. Túl sok érzelem, érzés kavargott most bennem amellett, hogy uralkodnom is kellett magamon, és ezen az se segít, hogy sarokba szorít.
Beleborzongtam, ahogy megnyalta a nyakamat, kissé dőltem volna hátra. Nem léptem el, csak dőltem, de ennek ellenére elkapott, hátrálnom kellett. Az első lépésnél majd nem hátra estem. Kezemmel a falat kerestem , de nem tehettem sokáig, mert a kezem a keze rabja lett. Nem is bírtam volna most mozdulni, olyan közel volt. Ha nem így lenne talán még el is bűvölne, de jelenleg csak megdermeszt.
Ahogy az orra az arcomat végig simítja talán kicsit megkönnyebbültem, azt hittem bántani fog , azért mert engedetlen voltam. Fejben azon dolgoztam, hogy ellazuljak, egy kicsit sikerült is, mert nem éreztem azt a zsibbasztó érzést.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hozzászólások száma : 7
Age : 24
Join date : 2017. Jul. 29.
Hétf. Aug. 28, 2017 7:48 pm
Dehogynem reagálok rá. Minden idegszálam rá van kihegyezve.
Hiszen türelmes voltam.
Nagylelkű voltam.
- Üdv a világomban. - duruzsolom mosolyogva bársonyos bőrére, miközben a falhoz hátráltatom. - Lazulj el cica, nem fallak fel. - súgom a nyakára lehelve egy mosollyal megkenve ezt az egészet.
- Ophelia... - hajolok el a nyakától, egyenesedem fel és a szemeibe meredek. Majd felemelem ujjaimmal az állát, rám nézzen. Közelebb hajolva csókot hintek ajkaira, hosszasan és forrón. Felizgat. A szívverését hallom aláfestő zeneként… pezsdítő. A kezem a derekára csúszik és magamhoz vonom. másik kezem az arcára téved és elsöpröm kósza tincseit az útból. Újra csókokkal hintem el és nyakát is kóstolgatom. Nem, félreértés ne essék, nem akarok élete numerája lenni, portré a falon címmel alatta: „Millióból ő nyalt a legjobban”. Én pusztán élek a lehetőséggel, amit adott… Türtőztetem magamat - nem fogok ráugrani, nem fogom kikefélni belőle a lelket is.
Fojtogató hévvel csókolom meg, magamhoz szorítva, közben egy újabb útra csábítom. Az ágyam a cél.
Illata eltölt, mire ujjaim lefelé szaladnak a csípőjéről a fenekére. Az ágyra döntöm magammal együtt. Nem tudom mennyi mindent hallhatott a többi nőtől, mit és kit kell kielégítenie. De megadom a kellő löketet neki… most még. Utána rajta a sor. Illata eltölt, mire ujjaim lefelé szaladnak a fenekéről a combjára.
Ujjaim újra felszaladnak a seggére, feltérképezni milyen bugyit visel és minek is egyáltalán?
Sürgetve jelzem, hogy mire vágyom, a játék jó, de én nem vagyok ebben várakozós.
- Most akarom! - a szájába sóhajtom a parancsot, én kérni sem tudok, nem vagyok hozzá szokva, úgy markolok a seggére, hogy az ujjaim hegye kényesebb rések felé simuljanak. Óó nekem mindegy mit kínál fel. A nő illata, íze feltölt, finom, érett. Megértem a szeretetet, a szerelmet, noha nem ismerem egyiket sem, de megértem, megtanultam, hogyan működik, hasznot húzni belőle, vissza élni vele, elhitetni, hogy képes vagyok rá. De nekem inkább közeli barátom a harag, düh utáni mérhetetlen küzdelem...
Vissza az elejére Go down
Ophelia Izzard
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 11
Join date : 2017. Aug. 01.
Hétf. Aug. 28, 2017 8:03 pm
Teljesen összezavar , és megijeszt. Valahogy nem így képzeltem el azt, hogy elvesztem eddig hét lakat alatt őrzött ártatlanságomat. A bátyáim mindig gondosan ügyeltek arra, hogy e téren tiszta maradjak annak ellenére, hogy fiúkkal játszottam , és edzettem. Persze ettől voltak lopott csókok, sőt olyan 14 éves lehettem, amikor fülig szerelmes voltam, de ami gyorsan jött, gyorsan távozott is. De most itt vagyok, és itt véget is fog ez a történet érni, még ha új kezdetnek is fog indulni.
Ha nem mondja, nem jövök rá ,de tényleg, hogy a világába kerültem. Ennyire butának titulál, vagy szimpla üdvözlés lett volna ? Aha, lazulj el te gondoltam magamba.
- Nem tudok….ellazulni, ha megijesztenek – suttogtam halkan, mert megint csak a számat jártattam. Aztán egymás szemeibe néztünk, és szó szerint rabul ejtett az a tekintett most, mert próbáltam kifürkészni, hogy mire készül, mit akar. Bár utóbbit sejtem, hiszen azért vagyok itt.
Csal nézem , szemem ide oda cikázok az övén , ahogy közelít felém, és nem bírtam félre nézni. Megcsókol, forrón perzseli ajka az ajkamat. Nem tudok most még belefeledkezni, de ugyan akkor egy idő után viszonozom azt. Ahogy érzem, hogy ereszt a szorítása a faltól , már nem érzem magam úgy, mintha sarokba szorítottak volna, de ugyan akkor a hideg is kiráz egy pillanatra, ahogy keze a derekamra kúszik. Újra csak a rabja vagyok. Ahogy megsimogatja az arcomat újra csak a hideg borzongat meg, de ugyan akkor most inkább kellemesen, és akaratlanul is egy sóhaj hagyja el az ajkamat.
A most szóra csak kikerekedett szemekkel nézek rá, nem értem. Mit most? Mit? De hiába akarnék kérdezni ajka mohon az enyémre tapad, szinte már fojtogat. Úgy kapkodok levegő után, amikor csak bírok, és nem tudom megállítani folytonos támadását. Próbáltam eltolni is, de nem ment, túlságosan a rabjává tett ölelésével. Elindultunk, nem tudtam merre, csak akkor tudatosul bennem, amikor az ágyra dönt. Fenekemet fogja , én meg szinte megugrom a meglepetéstől. Ráadásul nem tudom mikor , de talán belefáradtam folytonos csók támadásaiba, és megadva magamat kicsit kezdtem azt élvezni. Egy csók még nem rossz igaz? Amúgy meg ,ha nem lenne ennyire mohó még igazán jó is lenne.
Megremegek a karjai között, és furcsa ismeretlen érzés kerít a hatalmába, amikor a combomon simít végig, és aztán újra visszaindul a keze oda ahol még férfi keze nem járt. Valamit vizsgál, de mit? Aztán rájöttem, hogy mit viselek a lenge ruha alatt. Bizonyára már megtalálta a finom csipke anyagból készült falatnyi bugyit, amit fel kellett vennem. Nem mondom, hogy nem tetszett, de elég , hogy is mondjam, számomra ez túlontúl szexi? Talán ez a helyes szó. Mondták a lányok, hogy mi várhat itt rám ,de azt nem gondoltam, hogy ennyire hamar.
- Hisz már a tiéd- sóhajtom parancsára, és csak levegő után kapkodok, majd akaratlanul is összeszorítom a lábamat, amikor fenekemről teljesen új irányba indul el.
- Ne….ne így, ne támadj ilyen hévvel- kértem, és finoman megcsókoltam. Akartam, hogy lássa, hogy nem ellenkezem, de nekem ez így túl sok, túl gyors.
- Tiéd vagy, hiszen itt vagyok, és a tiéd leszek, mert mást nem tehetek. Idekerültem, és rá egy napra az ágyadba vagyok. Nálad a töröm, te voltál ott akkor éjjel, és most viszonozod a támadást, amit felséged felé intéztem, de kérem, ne így terítse le áldozatát- lihegtem minden egyes szót szinte, meg remegtem, majd kényszerítettem magamat, hogy engedjek lábam szorításán, hogy utat engedjek neki, és finoman kóstolgattam az ajkát lássa nem beszélek fellegekbe, amikor megadom neki magamat szinte. És reméltem, hogy megérti ez így gyors nekem, és rémisztő.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hozzászólások száma : 7
Age : 24
Join date : 2017. Jul. 29.
Hétf. Aug. 28, 2017 8:05 pm
Néhány pillanatig szótlanul nézek a lányra a bocsánatkérését követően, aztán bólintok. Legalább elismeri, hogy igazam van, és nem próbál vitát kezdeményezni közöttünk. Nem is lenne sok értelme. Kisebb változtatásokat talán ki tudok eszközölni, de mindez csak kis lépésekkel működik. Neki pedig két - talán már ismerős - lehetőséget tudok ajánlani: megszoksz vagy megszöksz.
Ne kísértsd a sorsod.
Az viszont, ahogy most próbál eltolni magától, a korábbiak fényében más semmiségnek tűnik, és nincs is rám semmiféle hatással. Talán egyedül annyit ér el, hogy még inkább akarom őt, hogy meg akarom törni a gyenge ellenállást, ezáltal is bebizonyítva neki, hogy ő is ugyanannyira vágyik rám, mint én rá. Mert így van, tudom, érzem.
Ahogy hozzám simul, és szenvedélyesen viszonozza a csókomat, felmordulok. Tudtam, hogy előbb-utóbb be fogja adni nekem a derekát, akartam, hogy így legyen, de nem gondoltam, hogy ez ilyen hatással lesz rám. Megsokszorozza a vágyamat, de a türelmetlenségemet is. Kezeim bejárják a testét végigzongorázva a gerince mentén, elidőzve a fenekén, és ha lehet, még szorosabban vonom magamhoz, majd a derekán fel.
S lám, a várt ellenkezés nem marad el. Bár ennél sokkal többre számítottam. Elmosolyodtam.
Bőre puhasága olyan csábító, újra belecsókolok a nyakába, tenyerem pedig már a hátán siklik végig, amíg el nem érem a melltartója hátsó részét. Ettől is hamar meg kellene szabadulnunk. Türelmetlenségemnek hála, nem megy elsőre a kikapcsolás, de némi bajlódás, próbálgatás árán végül sikeresen megbirkózom vele.
- Nem lesz semmi baj… - súgtam fülébe, majd nyakát kényeztettem újabb csókokkal, de ennél tovább nem haladtam. Nem azért, mert megijesztem a tempóval, hanem mert többet és jobbat akarok. Abba hagytam minden foglalkozást, végül felegyenesedtem az ágytól és rajta pillantottam végig.
- Amikor nekem dobtad azt a kis szart, akkor eldöntöttem, hogy neked itt a helyed! - csak hogy tudja, hogy miattam, csakis miattam került ide. - Nem tűrt halasztást a dolog.... mint látod... - mosolyodtam el és leültem mellé, tekintetem végig rajta.
Vissza az elejére Go down
Ophelia Izzard
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 11
Join date : 2017. Aug. 01.
Hétf. Aug. 28, 2017 8:07 pm
Saját magammal viaskodom, és vele is, de erősebb nálam, és olyan ismeretlen érzéseket kelt bennem, amiket még nem éreztem. Egyszerre akarom is , hogy megtörténjen meg ne is. Akarok is az ővé lenni, meg nem is. De erre már nem mondhatok nemet, hiszen meg se kérdezték itt szeretnék e élni. Ha pedig nincs kérdés, nincs válasz, és választás sem. És most is úgy érzem, hogy ha ellenkezem, tiltakozom ennél jobban, na nem mintha úgy igazán menne, akkor csak én járnék ennél is rosszabbul. A döntés lehetőségét már elvették tőlem, és a szabadságot is , akkor legalább hagy történjen úgy, ahogy én akarom, vagy legalább is részben.

Pontosan tudtam eddig is, hogy mit jelent hárembe kerülni, de soha nem gondoltam volna , hogy velem megtörténik, és nem is igazán értem. Egyik nap még otthon voltam, másnap már itt, harmad nap pedig már a herceg ágyában vagyok. Ő is itt van, és elég egyértelműen közölte, hogy mit akar. Engem. De miért ? És miért nem kaphatok erre a kérdésre választ, mint ahogy sok másra? A lányok szerint csak hagynom kellene, hogy megtörténjen, engedelmeskedni, tenni a szépet, csábítani. De én ezek egyikét se űztem eddig, nem hogy férfival lettem volna.

Ráadásul kavarog körülöttem a világ, küzdök magammal. Az érzések színes kavalkádja robban fel benne az érintése nyomán. Belefulladok a csókba, elfáradok a tiltakozásba. Engedek, de még se, de minél jobban támad kezével, ajkával annál inkább elgyengülök. De miért? Ilyenkor érzem csak hiányát édesanyámnak, aki nem tudott ezekre felkészíteni. Persze a bátyámék olykor elkotyogtak ezt azt, de a végső válasz mindig az volt, hogy majd eljön az én időm is. Ők mindig ott voltak, vigyáztak rám, de most nem lehetnek itt. Nekem kell ezt megoldani, beadni a derekamat, ha úgy teszik, még ha nekem nem is.

Mire észbe kaptam a ruhám már jó részt le volt csúszva rólam, ami nem is csoda, azt hiszem ez a feladata. Jobb szót nem tudok rá. Csak pihegtem, tiltakoztam, engedtem, és tiltakoztam. Aztán már csak két csók között azt látom, hogy valami oldalra repült.

Valahogy a szavaival se tudott megnyugtatni, ráadásul újabb csókokkal halmozott el, amiket egyrészt viszonoztam másrészt tétováztam, amikor a nyakamat kóstolgatta, és próbáltam volna szabadulni, végül ő lep meg, amikor felkel.

Éreztem, hogy cikázik a szeme végig rajtam és úgy pirultam el, mert tudatosult bennem, hogy félig már meztelen vagyok. Kezeimet automatikusan magamhoz húztam , hogy legalább felfedett kebleimet takarjam. Megmozdulni egyelőre nem voltam képes. Úgy éreztem magamat most, mint aki teljesen ki van szolgáltatva a másiknak.

- Ha tudtam volna, hogy egy herceg ólálkodik a tetőn , mint valami betörő, akkor nem dobtam volna. Nem akarnám, hogy megsérülj, hiszen látnám kárát, de megijesztettél, és olykor a kezem gyorsabb az eszemnél –adtam némi magyarázatot a történtekre, bár eleinte akadozva jöttek a szavak.
- Látom és . érzem …- lesütöttem a szememet az utolsó szónál, mert egyre zavarba ejtő volt, ahogy nézett, de végül összeszedtem a bátorságomat, és én is ránéztem, ha engedte, akkor szembe ültem vele, vár ez nehézkes úgy,ha az embernek nincs szabad keze.
- Azért egyszer majd visszakaphatom a kedvenc tőrömet? –néztem rá kíváncsian, ha már sikerült szemtől szembe kerülnöm vele, bár az arcom így is éget, és valahogy az ajkam is. Amit nem értettem igazán, és csak az járt a fejembe, hogy mikor tapasztja be újra a sajátjával. A fene esne bele, de tényleg.

Miért hozott ide, mit akar tőlem, mit vár el tőlem, és miért hiányzik azaz érintés ,ami ellen tiltakoztam? Anyám miért nem vagy itt velem?
Kétségbe ejtő gondolatok, de nem eshetek beléjük , nem ragadhatok le náluk, jelen kell maradnom ebben a beszélgetésben, vagy akármiben , ami folyik, vagy lesz.
Vissza az elejére Go down
avatar
Hozzászólások száma : 7
Age : 24
Join date : 2017. Jul. 29.
Hétf. Aug. 28, 2017 8:12 pm
Mélyen beszívom a szobám levegőjét. Mi tagadás, szívesen bezárnám a szobámba, amíg meg nem gondolja magát. Várnék rá. Akármeddig. Ha ez segítene. De nem segít. Úgyhogy itt az alkalom, hogy még egy kicsit a pillanatnak éljek. Megsokszorozza a vágyamat, de a türelmetlenségemet is.
Hirtelenül elfelejtem befejezni a gondolatomat, amikor meghallom a mondatokba formálódott szavait és nagyot nyelek, amint azok eljutnak a tudatomig. Sármos mosolyt villantok. - Igen, vissza. - mosolyodtam l, majd álla alá nyúltam, hogy újabb csókot lopjak tőle, ujjaim a hajába túrtak, furakodtak, újra és újra őt csókolva hosszasan. Felkeltem és lassan hátra döntöttem az ágyon. - Nem kell félned, senki sem fog megzavarni. Engedd el magad. - suttogtam az ajkaira, majd újraforró csókban forrtunk össze.
Ágyékom már lüktetett, keményen feszült combjának. Ujjaim alatt akartam érezni bársonyos bőrét, és nem voltam rest végig simítani fedetlen combjain. Minden tagadásom ellenére...ragaszkodom hozzá. A herceg fehér lovon sosem fog eljönni, mert nem léteznek. Minden férfiben ott munkál a fajfenntartás erős ösztöne, épp ezért vágyunk sokkal jobban a szexre, mint az normális lenne, a szép szavak, az érzékeny romantika kevesek sajátja.
Nincs kérdés mi foglalkoztat most. úgy érzem ismerem mind amit tudnom kell. Éget, feszít egy érzés. Hozzábújok. A vállába, hajába temetem arcom. Az intenzív illatra diadalittasan felmorranok, érzékelem csókjait és ez egyre csak olaj a tűzre, hogy az enyémmé tegyem, mert az enyém lesz! Itt, most, mindörökké. a nyakán játszik a nyelvem. Beszívom a selymesen édes bőrt a fogaim közé. Nem harapok, csak nem tudok betelni az ízével. A fenekére vándorló tenyereim megragadják, majd megemelem, hogy vékony lábait csípőm köré fonjam, Hogy képes lennék-e leállni, ha visszakozna? Gőzöm sincs, nem vagyok hozzászokva, hogy valaki kimenekül a karjaimból.
Megcsókolom, elszakítom szám a dölyfös kis ajkától, tenyereim bejárják a karcsú alak minden centiméterét. Az illata az orromba furakodik, újra és újra. Nem rontok ajtóstul a házba, amennyire tőlem telik, vigyázok rá, még akkor is, ha úgy érzem, majd felrobbanok. Szám ismét ajkaira tapad, közben érezheti, miként feszül férfiasságom combjai közé, csak egy mozdulat lenne, vagyis kettő, de egyelőre nem furakodom be, csupán kívülről ismertetem vele, az érzéssel, hogy tudatosuljon benne, igen, itt még nincs vége, elveszem, ami jár nekem.
Vissza az elejére Go down
Ophelia Izzard
Háremhölgy
avatar
Hozzászólások száma : 11
Join date : 2017. Aug. 01.
Hétf. Aug. 28, 2017 8:14 pm
Végre kicsit jutottam levegőhöz, na nem mintha gondolkodni tudnék, mert egyáltalán nem tudok józanul. Nem tudom mi ez a köd a fejembe, de igazán eltűnhetne. Még sose éreztem így magamat. Nem is tudom mi ez az egész, miért tiltakozom, és akarom ugyan akkor. Ugyan úgy pezseg a vérem, mint mikor a tetőkön mászkálok, vagy edzek a fivéreimmel. De miért? Hiszen nem is hasonlít rá ez az egész. Elméletbe tudom, hogy mi fog itt történni, de ez lenne az, amire a bátyáim mindig azt mondták, hogy majd megtudom, amikor rajta kaptam őket, ha egy lányról beszéltek? Nem tudom, és nem is értem, de jó, élvezem, de meg is rettent. Legalább válaszokat kaphatnék a kérdéseimre, amiket fel se merek tenni amúgy.

Néztem rá magamat takarva, és ha úgy vesszük elnézést kértem a tettemért. De valami azt súgta, hogy én innen már tényleg nem fogok elmenni. És ez egyre jobban a tudatomba véste magát. Ráadásul még mindig zavarba voltam, hiszen észre se vettem, hogy már félig kibontott a ruháimból. Az kicsit vigasztalt, hogy rajta még ott volt minden. Nem sok, de még ott volt, és ettől kicsit megkönnyebbültem. Ahogy a válaszától is, azonnal elmosolyodtam.
- köszönöm- válaszoltam neki, de ugyan akkor rá is kellett néznem, és már égett is az ajkam, mert megint az övét éreztem az enyémen. Eleinte megint csak tétova voltam, de ahogy újra és újra támadt megint belefeledkeztem, oly annyira, hogy fel se tűnt mennyire viszonozom azt, valami magával ragadt. Már nem takartam magamat őt öleltem , kulcsoltam át a kezeimet a nyaka körül, de még is feszült voltam.

- Nem attól félek, hogy megzavarnak, vagy vagyok feszült - kuncogtam el magamat, mert végre kaptam levegőt. Ráadásként még az arcom is égett kicsit. Teljesen kábult volt a fejem, és kicsit megugrottam, amikor keménysége hozzám feszült. Azt hiszem egyértelmű volt , hogy mitől is vagyok feszült, és nem engedem el magamat.

A csókok jól estek, azokba már igen belefeledkeztem újra, legalább is addig amíg rá nem jöttem arra, hogy megint ruhátlanít rajtam. A vékony anyag mintha engedelmeskedne neki, és úgy tárja fel a combjaimat számára, ahová keze kicsit se tétován kalandozik el. Megremegek karjai között, de csak minimális félelemmel, ami azért van inkább, mert feltűnik , hogy tetszett a dolog. Morranása csak olaj a tűzre. Kissé ledermed bennem a gazellaságom, de kiengedek, ahogy a hajamba veszik el, hogy nem támad újra, kicsit hagy piheni, levegőhöz jutni leginkább.

- Istenem... -sóhajtottam, ahogy ajka a nyakammal játszott. Próbáltam kapaszkodni, vagy valami, nem is tudom, de lényeg a lényeg, hogy kezem betalált az inge alá, a forró bőrére. Szinte égetett most , hogy keze megint a fenekemen volt, ha akartam volna akkor se tudnék most menekülni. Engedelmeskedik neki a lábam, és próbálok ránézni, levegő után kapkodok, nyöszörgök, ahogy keze elkezdi bejárni a testemet, de közbe én se tudtam elszakadni az ő forró bőrétől.
- Miért nem tudok ellenállni neked? - szakadt fel a kérdés az ajkamról, majd belenyögtem a csókba, ahogy újra megéreztem, amit már az előbb is. Teljesen tudatosult bennem, hogy tényleg elveszi, amit akar, és én nem tudok neki megálljt parancsolni. Erősebb ez az érzés , és a kíváncsiság annál.

- Várj...- szuszogtam a fülébe, és elkezdtem lehúzni róla az inget, miközben kipirultan néztem rá, és feltároló látványra. Láttam már félmeztelen férfi testet, de most valahogy még is más volt.
- Miért? Miért én? - néztem rá miután sikerült az akcióm felső ruházata terén.
Vissza az elejére Go down
Sponsored content
Sponsored content
Sponsored content
Vissza az elejére Go down
Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Desert Empire  :: Kelet Birodalma :: Királyi palota-
Ugrás: