ϟ Név: szabadon valaszthato ϟ Kor: 60+ ϟ Faj: neolita (vedd figyelembe, hogy a farkasgenjeim tole vannak) ϟ Szexuális beállítódás: teljesen mindegy, csak vedd figyelembe, hogy felcsinalta az anyamat ϟ Rang: valassz valamit ϟ Foglalkozás: valassz valamit ϟ Play by: teljesen mindegy, amig sotet haja van meg karakteres arcvonasai
ϟ Kapcsolat: Roviden osszefoglalva - az apam vagy. Amikor meg kisgyerek voltam, a vilag legnagyobb hose voltal a szememben. A sivatagban eltunk egy apro oazisban, messze mindentol, mert csak itt lehettel boldog anyammal, aki ember volt. A legnagyobb titkod voltunk, de annak ellenere, hogy kettos eletet kellett elned miattunk, nem tuntel olyannak, aki nem volt megelegedve az eletevel. Sosem mutattad jelet annak, hogy teher lennek szamodra; abban remenykedtem, hogy majd felnevelsz, es egy nap bevezetsz a neolitak kivaltsagos vilagaba - mesekkel altattal arrol, hogy egy felver megallhatja meg a helyet a katonasagban es ha nem is sokkal, de jobb eletet elhet, mint rabszolgak kozott. Vegul megis te voltal az, aki elarult minket; a hetedik szuletesnapom unnepeltuk volna, de azt mondtad, vissza kell meg menned valamiert a varosba; azt mondtad, vigyazzak magamra es osszekocoltad a hajam, akkor utoljara. Orakkal kesobb mar anyam verbe fagyott holtteste folott zokogtam, mielott a jeghideg kezek vasmarokkal fogtak volna a vallamra es hurcoltak volna el, lancra verve, mint egy kutyat. Nagyon sokaig nem is tudtam, hogy te adtal el; szentul hittem abban, hogy mindez csak egy tevedes, hogy egy nap visszatersz ertem es megmentesz, de aztan a kereskedo, akinel majdnem tizenharom evet toltottem, elmondta, hogyan is volt ez az egesz tranzakcio: a szabadsagod a mi eletunkert cserebe. Husz eves voltam, amikor az egesz addigi kepem rolad osszetort; azota probalok a nyomodra akadni, azzal a cellal, hogy egy nap bosszut allhassak rajtad. Nagyon remelem, hogy holtnak hiszel, hogy eszrevetlenul uthessek rajtad - hiszen mar evek ota keszen allok arra, hogy beteljesitsem a bosszum; csak meg nem tudom, hogyan szokok el annyi idore a Gazdam mellol, hogy ezt a tervem bevegezhessem. Annyit tudok rolad jelenleg, hogy Garamantesben elsz es hogy van egy bizonyos poziciod es vagyonod, amire a megjelenesem nem lenne jo hatassal; nagyon remelem, hogy halottnak hiszel, mert sosem tartoztal a kifejezetten tisztesseges alakok koze, igy felo lenne, hogy probalnad az Aglaie irant erzett affekciomat ellenem forditani - es hidd el, akar az egesz fovarost is kiirthatnad, arra a szemem se rebbenne; de ha ra mered tenni a mocskos mancsod, hidd el, hogy a puszta kezemmel fogom azt letepni a helyerol. Nagyon remelem, hogy a pokolban fogsz elegni - es ha rajtam mulik, en magam foglak oda kuldeni.