double the trouble - rayan && kraisorn

Szar erzes volt a sajat boromon megtanulni, hogy alabecsultem apam befolyasat.
Hosszu honapok teltek el, amiota kozolte velem, hogy felesegul kell vennem a legkedvesebb uzlettarsanak a lanyat, de aztan az egesz tema elcsendesedett annyira, hogy elhittem, csupan egy rossz vicc volt az egesz. Szentul hittem, hogy apam vegre elfogadta, hogy a sajat eletem szeretnem elni es a sajat utamon menni, de amikor a kapitany magahoz hivatott es kozolte, hogy ideje tennem egy vizitet otthon, mert apam ezt kerelmezte, mar tudtam, hogy a tundermesem nagyjabol eddig tartott. Valahol meg remenykedtem benne, hogy a kapitany majd kuzd azert, hogy maradhassak, de ugy tunik, apam befolyasat jocskan alabecsultem, ha meg a kiralyi testorseg kapitanyat is meg tudta gyozni az igazarol. Szerettem volna hinni abban, hogy a csaladom csupan hianyolt, ezert hivtak haza; ehelyett a sajat eljegyzesi bankettem kozepebe csoppentem, egyenruhastol, fegyverestol, mindenestol.
Gyuloltem magam azert, amiert keptelen voltam ellenszegulni ket idosodo neolita akaratanak; de ismertem az apam annal jobban, hogy tudjam, mindenfele probalkozasaimnak az lenne a vege, hogy ugyanugy buntet majd, mint gyerekkoromban, amig meg nem tort annyira, hogy elfogadjam az akaratat - es most nem csak ot gyuloltem, de magamat is, amiert keptelen voltam kiallni magamert, vele szemben.
Mi tortent a regi Kraisornnal?
Kezdtem azt hinni, hogy amiota Noctis halala teljes lenyeben eljutott a tudatomig, nem voltam onmagam - igaz, szerencsesnek mondhattam magam, hogy meg igy, kiutve a nyergembol is voltam eleg meggyozo, hogy elhitessem mindenkivel, semmi kozom nem volt a hetekkel korabbi tuzhoz az ivoban, es azota meg szolgalatba is vissza lettem allitva... Egeszen mostanaig.
Ezer es egy alkalommal elkepzeltem, ahogy apam eletet veszem; ahogy a kardom eles acelja utat tor maganak a bordakon keresztul, a husba mar es vert ont, hangosan reccsen, edesen roppan; ezeket a gondolatokat kigyo modjara dedelgettem a keblemen, eltettem magam veluk, hogy ne oruljek bele abba a katasztrofaba es rendetlensegbe, amive valt az eletem. Visszavagytam a kastelyba, az elethez, amit szerettem, az egyenruhahoz, amire tizenhet ev hosszu, fajdalmas munkajaval szereztem meg - ehelyett itt voltam, a varos utcain koszaltam, anyam legdragabb, antik ekszereivel a zsebemben es a Kelet Aranya Kavezot kerestem, abban a tudatban, hogy ott talalok valakit, akinel tul tudok adni rajtuk.
Hogy honnan szereztem az informaciot?
Az emberek beszeltek; es amikor a falat tamasztottam es literszamra ontottem magamba a draga bort a sajat eljegyzesi estemen, meghallottam egyet s mast valami legendas csempeszrol, aki mindent meg tud szerezni es mindentol ugyanugy meg tud szabadulni - bar sejtettem, hogy ezek a hirek erosen el vannak tulozva, a duhom nem engedte, hogy buntetlenul hagyjam a szuleimet, akik belerangattak ebbe az egesz szarba. Tudtam, hogy anyam ezeket az ekszereket akarna majd viselni az eskuvon, ami remenykedtem, hogy sose fog megtortenni - minden esetre ismertem oket annyira, hogy tudjam, az antik ekszerek eltunese par napra biztosan megallitja majd az elokeszuleteket, es minden istenek tudtak csak, mennyire messzire voltam kepes elmenni azert, hogy megallitsam ezt az egesz tragikomediat.
Mar csak meg kellett talalnom a ferfit, akit kerestem; csak annyit tudtam rola, hogy ember, semmi tobbet a kinezeterol vagy a neverol - ez hatarozottan tul keves volt ahhoz, hogy magabiztosan induljak neki a kis onkenyes kuldetesemnek, de boven eleg ahhoz, hogy ne uljek tetlenul otthon - elvegre is mennyi ember fordulhat meg a varos egyik legjobb kavezojaban? Gondolom, nem tul sok.
Es hiaba jartam mar itt korabban, minden osztonom azt sugja, ne mutassam meg az arcom; igy vegul csak a hosszu palastom csuklyajat veszem le, de az arcom takaro salat fenn tartom, ahogy betelepedek a sarokba egy uveg bor tarsasagaban; koran van meg ahhoz, hogy tomeg legyen, igy csak a bent levo, nehany embert tanulmanyozom, probalva meglelni azt, akit keresek. Biztos vagyok benne, hogy tudni fogom, kiert jottem - a hatodik erzeken sose hagyott meg cserben eddig, es most azt sugta, meg nem erkezett meg az, akit kerestem - eleg volt csak varnom, turelmesen es lehetoleg nem tul feltunoen... Ami eleg nehez volt, amennyiben az embernek, vagy epp neolitanak ket, hatalmas szarnya volt. De hat mit veszithettem? Borozni mindenkinek szabad.

Rayan & Kraisorn

Tul sokaig nem tortenik semmi.
A pultoson kivul, akit parszor magamhoz intek, senki sem all velem szoba es igazabol en sem keresem senki tarsasagat; talan ha egy valamivel alacsonyabb kategoriaju helyen lennenk, meg a kapucnit is a leheto legmelyebben a szemembe huznam, de igy csak annyi marad hatra, hogy tovabb figyeljem az embereket a boros poharam mogul. Megis mi a fenet kezdhetnek magammal? Nem akarok hazamenni, a kaszarnyaba meg meg annyira sem.
Gyakran elgondolkodok azon, vajon milyen eletem lehetne, ha nem lennek Suriyasen; neha minden gazdagsag es befolyas ellenere sem talalom a helyem ebben a vilagban es inkabb lennek nevtelen senki, mint egy ennyire elbaszott csalad egyetlen ferfi sarja, akinek kotelezettsege tovabbvinni a csalad vervonalat. De mi van akkor, ha ez a csalad mast se erdemel, csak kihalast?
Igaz, ha ez rajtam fog mulni, a familiank ugy hull majd romba, mintha homokra epitett kartyavar lenne - legalabb sajat magammal oszinte lehettem abban, hogy nem erdekeltek a nok mas szempontbol, mint az intellektusuk miatt, es igazabol minel tovabb gondolkodtam ezen, annal biztosabb voltam abban, hogy egyedul a szokes lenne megoldas arra a problemara, amivel minden nap kuszkodtem - a maganyra. Ha nem lennenek kotelezettsegeim, minden bizonnyal mar reg a sivatagban vagtatnek apam legjobb lovan, messze a semmibe, zsebemben a lopott ekszerekert kapott penzzel.
Csak most dobbenek ra, mekkora sullyal huz le a hazugsag, arrol nem is beszelve, hogy az ekszerek is eleg nehezek onmaguban; anyam draga kovekkel kirakott nyakeke biztosan tobbet ert, mint az osszes fegyverem egyutt veve jelen pillanatban, pedig eleg sok volt velem... Egyaltalan minek kellett barkinek is ennyire draga vacak? Meg ha legalabb szep lenne, de minden hozza erto inkabb mondana giccsesnek, vagy esetleg visszataszitonak is, mint szepnek. Eskudni mernek arra, hogy a csaladunk vagyonanak nagy reszet is ez teszi ki, es en epp keszulok tovabb adni rajta, mindenfele buntudat nelkul. Mifele undorito szemellye valtam az evek alatt?
A gondolatmenetembol az rant ki, hogy hangokat hallok; bar hajt a kenyszer, hogy odakapjam a fejem, vegul csak a pillantasom iranyitom abba az iranyba. A felszolgalo regi ismeroskent udvozli, es valami megrezdul bennem, azt sugva, hogy talan o lehet az, akit keresek; es mikor joforman velem szemben ul le, nem birom megallni, hogy vegig ne merjem, ujra es ujra.
Valahonnan ismeros. Tul ismeros.
Vegul osszeall a kep; talan par hettel koraban futottunk ossze, amikor igazoltattam, es lam, most itt ult, es olyan modszeresen kerulte a tekintetem, mintha csak tudna, ki vagyok. Nem tudom, vegul mi vesz ra arra, hogy felmarkoljam a sajat boros uvegem es a poharam, es atkoltozzek az o asztalahoz, semmi kerdes vagy hozzaszolas nelkul; egyszeruen csak kihuzom a szeket es leulok ra, leteve a kiss cokmokom az asztalra, es mielott barmit mondhatna, egy kisebb, csengo aranyakkal megtomott zsakot dobok ele az asztalra.
- Ha meg tudja valaszolni egy kerdesem, az egesz a magae. - Ellentmondast nem turo hangnemben szolok hozza; lehet, tul intenziven robbantam bele az eletebe, de nincs  egy teljes napom arra, hogy egy arnyat hajkurasszak a varosban, sot, pont ellentetesen, lassan kezdek kifutni az idobol. Az arcat furkeszem, mig a valaszara varok; remelem, nem utasitja el az ajanlatom, mert eddig o itt az egyetlen, akin latom, hogy szinte mar torzsvendegkent kezelik, igy biztos ismerheti a tobbseget, aki itt megfordul. Ha mas nem, felfrissitem az emlekezetet, meg ha azzal le is leplezem magam; de hat a cel szentesiti az eszkozt, es ezt az aldozatot epp hajlando vagyok meghozni.

Rayan & Kraisorn

Kedvem lenne felnevetni azon, hogy ennyire nem titkolja, mennyire megijesztettem; lehet, talan tul intenziv voltam egesz lenyemben, de nem engedhettem meg magamnak, hogy mindenkit himes tojaskent kezeljek. Katona voltam, nem diplomata; meg ha egyebkent annak is lettem kitanitva, de valahogy sosem tudtam magam beleelni a szerepkorbe. Most sem igazan ment; inkabb ugy furkesztem, mintha becserkeszesre varo preda lenne, es barmennyire is igyekeztem megenyhulni valamelyest, keptelen voltam - meg annak ellenere is, hogy tudtam, ezzel csak foloslegesen magamra vonom a figyelmet.
- Nem hiszem, hogy talalkoztunk volna. - Eleresztek egy apro kacajt, ahogy a poharam fele nyulok, mindvegig ot pasztazva; lenyegeben, ha ugy vesszuk, nem hazudok neki, mert amikor eloszor talalkoztunk, akkor valaki teljesen maskent mutatkoztam be - de akkor mindketten hazugok voltunk, akkor ez min valtoztatott volna? Az oszinteseg olyan dolog, amit egy effele vilagban az ember luxusnak itel es nem dobalozik vele, igy teljesen ertheto, hogy en sem akartam, hogy kitudodjon, kinek is vagyok a vere. Igy is eleg bajban voltam mar az eskuvovel kapcsolatban, nem volt szuksegem meg tobbre. - Bar, ki tudja?
Bar o ezt nem latja, de a maszkom mogott felszegem somolygok; megdobbento, milyen jatszi konnyedseggel jonnek a hazugsagok, amiket kimondok, es meg ijesztobb, hogy lassan en magam is kezdek hinni nekik. Gyakran hallottam annak idejen egy ezust haju ismeretlen ismerostol, hogy ha igy folytatom, elobb vagy utobb teljesen elveszitem onmagam, de ennek semmi jelentosege nem volt, hiszen o halott volt, en meg maganyos - akkor nem volt teljesen mindegy, kinek mutattam magam, amig a halott csillagot a mellkasomban eletben tudtam tartani?
- Semmi. - A kerdesere valaszolva vonom meg a vallam, mert igazabol nem tudom, mifele kovetkezmenyt talalhatnek ki; nonrmalis dolog, hogy az emberek kerdezoskodnek, ha valamit akarnak, es ez igy is kevesbe gyanus, mintha fenyegetozni kezdenek mindenfele okozatokkal. Meg tenyleg nem erdekem barmit is tenni a ferfival; a tevedesem a sajat hibam lesz, mert rossz embert kerdeztem meg, es hat legrosszabb esetben meg mindig ott volt a lokal tulajdonosa, akinel erdeklodhettem; a penz rengeteg nyelvet megoldott mar, es valahogy sejtem, hogy ez veluk is igy lenne. - Ha nem tud valaszolni, akkor elfelejtjuk, hogy talalkoztunk es megkerdezek valaki mast. Erdekli a kerdesem?

Rayan & Kraisorn

- Egeszsegunkre! - Koccintasra tartom a poharam, de a sal miatt nagyon inni nem tudok belole; csak szorakozottan billegetem a poharat ide-oda a kezemben, belebamulva a tartalmaba. Biztosan akartam en ezt? Nem, mintha lett volna valasztasom - a csaladom szabotalasa nelkul nem igazan juthattam semmire sem, es tekintve, hogy a kovetkezo het kezdetevel mar megint a kaszarnyaban kellett lennem, a napfelkeltevel egyutt meg mar szolgalatban, a kiralyi lakosztaly ajtaja elott, szoval sietnem kellett. Talan tulsagosan is.
Meglehetosen felelotlen dontes volt ez reszemrol; foleg, hogy ha egy teljesen mas iranybol tekintettunk erre, akkor en neolita nemes voltam es kitunoen kepzett katona, masreszt viszont felig-meddig koztudott informacio volt bizonyos korokben, hogy a lazadok szivesen talalkoztak ezen a helyen, szoval... Ki volt rosszabb helyzetben kettonk kozul?
- Tanacsolnam, hogy ne kezdje el a kovetkezo poharat, amig nem hallja meg a kerdesem; kar lenne, ha kiderulne, hogy az alkohol akadalyozta meg a valaszadasban. - Szorakozottan billentem felre a fejem, eleresztve egy apro kacajt; a szivaranak a fustje nem igazan zavar, sot, igazabol en is szivesen ragyujtanek, ha epp nem probalnam elrejteni a szemelyazonossagom, de hat... neha szukseges aldozatokat hozni, nem igaz?
- Valahol a varosban van egy kituno csempesz, akirol azt beszelik, mindent meg tud szerezni es el tud adni. Ismeri talan? - Egyik szemoldokom erdeklodve szokik a magasba, mikor a tekintetem vegre felemelem a poharamrol a ferfira; igyekszem a leheto legtobb turelmet eroltetni magamba, hogy kivarjam, mig alkoholtol bodult elmeje feldolgozza a szavaimat, meg viszonylag ertelmes valaszt kreal, addig is atgondolom, mit mondhatnek majd tovabb, viszonylag anelkul, hogy lebuktatnam magam, hogy megloptam a sajat szuleimet. Bar, miert is erdekelne ez barkit? - Abbol, amit tudok, gyakran szokott itt megfordulni.
Szorakozottan simitok el egy kusza hajtincset az arcombol, tovabb jatszogatva a poharammal, amig varok; azon gondolkodok, vajon mennyire lenne taktikusan jo otlet levenni vegre a salam, bar hogyha hetekkel korabbrol meg emlekszik ram, akkor ott problemak lehetnenek a jelenletembol, szoval inkabb kivarok; majd, ha jobban leissza magat, talan akkor, egyelore semmi ertelme nem lenne ezt megtenni.

Rayan & Kraisorn

Ugy tunik, megerte varnom; bar par folosleges mondatig eltart, de vegul a gyanum arrol, hogy o lenne az, akit keresek, igaznak bizonyul. Lelekben vallon veregetem magam, hogy ezt nem rontottam el, mert oszinten szolva, amiota csak betettem ide a labam, voltak meg ketsegeim, de most, hogy a megfelelo szemely ult velem szemben, mar biztos voltam abban, hogy ez volt a helyes dontes. Meg ha ez ki is derul, a legrosszabb, ami tortenhet, az az, hogy a csaladom kitagad; de hat kinek is kene az a banda sznob az eletebe? Katona vagyok, nem nemes, az istenert is!
- Orulok, hogy ilyen gyorsan sikerult egymasra talalnunk. - Szorakozott kacaj hagyja el az ajkaim, mikor rajovok, hogy ez talan nem feltetlenul volt a legjobb szohasznalat, elvegre is csak en kerestem ot, de hat ez mit szamitott?
Viszont mielott elmondanam neki, miert kerestem meg, meg egyszer korulnezek a kavezoban; csak par szemely van bent, ket ember es egy neolita, es egyikuk se nez felenk, szoval odebb rugom a paranoiam es kulonosebb formalitasok nelkul dobom anyam dragakovekkel kirakott nyakeket az asztalra, ugyanabban a pillanatban elhuzva a salat az arcom elol. Igaz, biztos vagyok, hogy igy fel fog ismerni, de hat ez igy fair, hogy tudja, kivel uzletel, meg igy a riziko is egyforma nagyjabol mindkettonk reszerol - foleg, hogy amikor eloszor talalkoztunk, egy halott neolita neven mutatkoztam be neki, szoval... Ja. Eleg kellemetlen volt a helyzet, mert hat hogy arulhattam volna el, hogy nem is az a nevem, amin bemutatkoztam? Vagy ami meg rosszabb, most mar egeszen a halalomig Noctis maradok? Jaj.
- Ettol kell megszabadulni, lehetoleg gyorsan. Akarmit kap erte, a magae, csak... tuntesse el, teljesen mindegy, hogyan. - Biztos vagyok benne, hogy most azt fogja hinni, megorultem, mert megis ki akarna megszabadulni egy ennyire szep es ennyire draga ekszertol, nem akarva erte cserebe semmit? Meg sajat magammal sem tisztaztam a motivumaimat - de meg vagyok gyozodve arrol, hogy anyam nem enged majd eskuvot vegbemenni, amig a legkedvesebb nyakeke meg nem kerul, foleg, hogy a ruhajat is ehhez valasztotta. Nincs is szebb dolog ezen a vilagon, mint szabotalni a sajat eskuvod...
- Most biztosan azon gondolkodik, miert... - Most, hogy a sal mar nem takarja az arcom, nyugodtan kortyolok bele az italomba; a ferfi arcat furkeszem, amig kihalaszom a zsebembol a cigarettas dobozom es ragyujtok - ez is olyan elvezet volt, amit regota nem engedhettem meg magamnak, igy miert ne hasznalhattam volna ki? - Mondjuk ugy, hogy ennek az egy targynak az eltunese megallithat egy rendkivul kellemetlen esemenysort, szoval minel gyorsabban "fog elveszni", annal jobb.
Kifejezetten ket szora fektetem a hangsulyt, ahogy kifujom a fustot, amit eddig a tudomben tartottam; kivancsi vagyok, mit mond majd az ajanlatomra, mert akarhogy is nezzuk, fejben jobban hangzott, mint igy, mar kimondva, es ha ugy nezzuk, talan en is inkabb a halal faszara kuldenem magam a helyeben, minthogy uzletelni akarjak magammal, de hat ki tudja? Hatha, o valamivel jobban kedveli a kockazatot nalam es igent mond majd, mielott el kene kaparnom ezt a szerencsetlen nyakeket valahol a sivatag kellos kozepen.

Rayan & Kraisorn

Latva a ketsegbeeseset kedvem lenne nevetni; valamiert tudtam, hogy fel fog ismerni, de nem sejtettem, hogy majd pont igy fog reagalni, hogy ketsegbe esik. Azt hittem, a varos alvilaganak legjobb hiru csempesze valamivel mereszebb lesz majd, es igazabol csalodott vagyok, de ezt nem mutatom ki - hiszen miert pont az en velemenyem erdekelne? De mikor lopassal gyanusit, mar nem birom ki es felnevetek; hat nem volt eleg egyertelmu, hogy hazudtam a nevemrol, amikor hetekkel korabban bemutatkoztam neki?
- Nem loptam el, a csaladom tulajdona. - Szorakozottan nezegettem a poharamban levo alkoholt, ide-oda billegetve az uveget a kezemben. - Es ha valakinek, akkor Onnek kene a legjobban tudnia, hogy neha celszerubb nem a sajat nevunkon bemutatkozni.
Azon gondolkodok, mennyire lenne celszeru bemutatkoznom neki, ezuttal a sajat, tulajdon nevemet hasznalva; a Suriyasen egy eleg ismert nev volt ahhoz, hogy felismerjen, mert apam kereskedelmi imperiuma joval tovabb ert, mint csak az orszag hatarai, igy biztos voltam benne, hogy o is hallott mar rola. Ezek utan nem voltam biztos abban, mennyire lett volna elmondani neki, hogy annak a Suriyasennek voltam az egyetlen fia, meg az orokose.
- Eloszor is higgadjon le, mert rank vonja a figyelmet. - Turelmetlenul sziszegek a ferfira, ugyanakkor a tekintetemmel vegigjarva a kavezoban uloket meg egyszer, valamelyikuk nem nezett-e felenk a ferfi panikrohamara; anyam nyakeket is az asztal felem eso vegere huzom, csak ugy, a biztonsag kedveert, mielott el akarna rohanni vele. - Masodszor pedig ne aggodjon amiatt, hogy barki is uldozne, mert erre nem fog sor kerulni. Elterveztem mar mindent, ami a nyakek "eltuneset" illeti, es senki sem fogja magat semmilyen modon ehhez hozzakotni.
Akarmennyire is impulziv tudtam lenni neha, ezt az egyet atgondoltam, akar meg tul jol is; tul regota kerestem mar minden modszert arra, hogy a hazassagom meghiusitsam, vagy legalabb addig halogassam, mig apam uzlettarsanak elmenne tole a kedve - es ez volt a harmadik lepesem, amit eddig ebben az iranyban tettem. Miert baszodott el akkor minden epp most?
- Tudom, hogy valoszinuleg kurvara nem erdekli az eletem, de a szuleim... - Nehezen sohajtok, es a leegett cigarettammal intem le, amennyiben felbe akarna szakitani. - Aranzsaltak nekem egy hazassagot, amit nem akarok, meg egy jovot kereskedokent, ami nem erdekel, es igazabol ez az, ami kockaztatja a karrierem. Az apam befolyasos ember, es biztosan kenyszeritene, hogy hagyjam ott a katonasagot, ami igazabol az eletem.
Hanyagul vonom meg a vallam, de az arulas keseru ize az alkohollal egyutt arad szet a nyelvemen; a hamutartoba poccintem a csikket, es a velem szemben ulo ferfire nezek, furkeszve az arcat, hogy talan majd igy meggondolja-e magat, van-e benne ennyi emberseg, de azota mar elbizonytalanodtam, hogy igent fog-e mondani... Hiszen meg mindig nem tudta a nevem, es igy hogy bizott volna meg bennem?

Rayan & Kraisorn

Minden egyes szavammal mar tudom, hogy teljesen folosleges volt elmondanom neki ezt az egeszet, mert kurvara nem erdekli az eletem; kicsit banom is, hogy elkezdtem, de azt hiszem, most mar tul keso, hogy ezeket visszavonjam. Meg hat, nincs olyan hamis tortenet, ami hihetonek tunne ebben a szituacioban, barmennyire is probalnek kreativ lenni - szoval csak hanyagul vonom meg a vallam, mikor felem tolja a bort, es toltok belole az ures poharamba. Most mar legalabb tudja; talan ha meg kerdez is, akkor ossze is allotja majd a teljes kepet, mielott vegleg dontenenk a nyakek sorsarol.
Aztan a nevemre kerdez ra; egy pillanatra a tudombe szorul a levego az ujabb cigarettam fustjevel egyutt, aztan kohogve probalok megszabadulni tole, mielott kinos mosollyal az arcomon pillantanek ra, lelekben felkeszulve a potencialis reakcioira, kezdve a kiakadastol a meglepetesen at a komplett horrorig.
- Az igazi...? Kraisorn Suriyasen. - Eeeeees... ennyi. Kimondtam. Nehez, mazsas sziklakent nehezedik a vallaimra a sajat szarmazasom sulya, es igazabol a helyzet abszurduma csak most jut el az agyamig: az egyetlen Suriyasen fiu es a birodalmak legjobbnak itelt csempesze egyutt iszogatnak es azon gondolkodnak, hogy adjanak tul egy meregdraga nyakeken. Huh.
- Komolyan azt hiszed, elhoztam volna a hazbol barmit, ami nyoman vissza lehet engem kovetni? - Szorakozottan kortyolok bele az italomba, tekintetem a ferfi arcarol a nyakekre vezetve, majd vissza. - Nincs rajta a csalad cimere, sem anyam neve, de meg csak a keszito jegye sem. Annyit tudok meg, hogy a nyakek a szigeteken keszult, szoval nem lenne celszeru oda visszavinni, de erosen ketlem, hogy masfele jart volna, tekintve, hogy a szuleim eskuvojere keszult es apam sajat maga ment el erte.
Apam sznobizmusat ismerve biztos voltam benne, hogy csak o, meg a keszito lattak ezt az ekszert; az sem kizart, hogy a keszitoje mar reg nem elt, mashol meg nem igazan voltak rokonaink - vagy ha megis, akkor foleg holtan es elkaparva, akik semmi esetre sem szolnak majd semmit, szoval... Igen, ezt eleg jol elterveztem.
Az ordogi mosolyara viszont sztoikus nyugalommal reagalok, amivel meg sajat magam is meglepem; csupan a szemoldokom szokik egy picivel magasabbra, mint altalaban, ahogy apro felmosolyra vonom az ajkaim. El kell ismernem, hogy rendkivul jol vegzi a dolgat; talan mashol, egy masik eletben meg batran ra is mernem hagyni apam kereskedelmi imperiumat, mert evidens, hogy van tapasztalata es megbirkozna vele, de meg mindig itt vagyunk, ebben az elbaszott vilagban, amiben gondolom, mindkettonknek eleg szar.
- Az en szabadsagom a tiedert cserebe, ez egy fair ajanlat,
amennyiben minden terv szerint megy majd, es a hazassag meghiusul. - Egy pillanatra az asztallapba szegezem a tekintetem, ahogy elgondolkodva beharapom az also ajkam. - De ha nem... Be kell erned azzal, amit a nyakekert kapsz, akarmit is kezdesz vele. Ha mar nem leszek katona, ennel tobbet nem fogok tudni felajanlani.

Rayan & Kraisorn