Wailu Siyanda

Magassága alulról súrolja a 175 centimétert, így a legnagyobb jóindulattal sem lehet daliás termetnek mondani, főleg nem fajtársai között, épp csupán az átlagos kategóriába csúszik bele. Ugyan származásához méltón edzett, szemmel láthatóan még fejlődés alatt áll, termete jóval elmarad a többi neolitáétól. Éjszakai életmódja miatt ritkán érik a Nap sugarai, ugyanakkor bőre távol áll a nemesek szinte sápadt árnyalatától; a halvány tejeskávé színt nem egy helyen törik meg eltérő méretű és alakzatú, világosabb foltok és sávok hátrahagyott életének bélyegeként. Mozgása kecses, azonban inkább jellemzik fürge, kíváncsi gesztusok, mintsem fennkölt, kimért mozdulatok. Ereiben távoli földek népeinek vére csörgedezik, ennek köszönhetően egyik legszembetűnőbb jegye a barna, mandulavágású szemei. Ajkai, melyek inkább készek keserű fintorra, mintsem mosolyra gördülni, lágy, majdhogynem gyermeteg vonásai mellett idegen benyomást kelthetnek, s azok számára is afféle támpontot biztosít felismerésében, akik nem találják ehhez elég karakteresnek a hasonló eredetű egyének arcát. Sötétbarna haját önmaga nyírja, így gyakorta egyenetlen hosszú tincseit különféle fejfedőkkel, csuklyákkal és kendőkkel leplezi az avatatlan tekintetektől. Öltözködés tekintetében nem követ semmiféle divatot; szolgálaton kívül általában csupán az dönti el, melyik darabot kapja magára, melyik esik keze ügyébe leghamarabb -ennek ellenére kínzón lassú tempóban aggatja magára őket-, de kerüli a rikító színeket, mintákat.

Genetikájában javarészt a petymeg vonások kerültek túlságosan is előnybe, mely már a születése pillanatában eldöntötte, milyen sors vár rá; körülbelül másfél méter hosszú, tömött bundájú farka nem csupán támpontot jelentett fajtájának behatározásában, hanem biztos helyet is a selejtek sorai között. A fekete-homokszín csíkos tag fogásra alkalmatlan, azonban az egyébként is átlagon felüli egyensúlyérzékén is lendít, magabiztosan jár vékony pallókon, s ágakon (amennyiben az megtartja). Gerince mentén, tarkójától egész a farkáig keskeny fekete szőrsáv húzódik végig az állathoz hasonlóan, melynek legalább annyi hasznát veszi, mint a neolitákra jellemző csontkinövését, mely jóformán alkarjára simulva követi annak vonalát, kizárva minden lehetőségét, hogy harcban vagy akár a hétköznapi életben tudjon vele kezdeni valamit. Érzékeit előhívva szemei elnyerik a petymegek macskákhoz hasonló keskeny pupilláját, s látása, hallása az éjszakai vadászhoz méltón kiváló.
Másodlagos génjeit a nyestkutyától kapta; szaglása halványan jobb, mint az átlagé, ugyanakkor a többi érzékének hála ez az adottsága jócskán háttérbe szorul; talán csupán a kutyák szaga bántja jobban az orrát, de ez is a fajtára jellemző ellenszenv által. Mivel mindkét faj éjszakai életmódot folytat, rá is átragadt ez a tulajdonság; noha nem bántja a szemét jobban a napfény, mint az átlagét vagy esik össze a forróságban idejekorán, sokkal elviselhetőbb kiegyensúlyozottabb, s kellemesebb társaság napnyugta után. Az állat legkülönösebb szokása igen szélsőséges hangulatingadozást idéz elő: szerencsére nem követi a nyestkutyák téli hibernációjának „rítusát”, az év bizonyos időszakában lelassul szervezete, kevesebbet, s ritkábban eszik, a nappalokat mély álomba merülve tölti, ébren mozdulatai szinte egy más emberé, lassabb, puhább jelleget vesznek fel.
 

Jellemedet legalább 10-15 mondatba foglald össze, ha több az se baj. Írd le szokásaidat, hobbidat, miket szeret, miket nem szereted a karaktered. milyen célok vezérlik, hogyan áll a birodalom többi lakosához, fajához.

Írd le képességeit: mihez ért a legjobban, tud e fegyvert forgatni stb

 

 
Írd le történetedet min. 300 szóban! Játékos példát nem fogadunk el! (esetleg párbeszédet építhetsz be a lapodba). Emeld ki a karakter életének lényegi pontjait.
Karakterlapod megírására 2 hét áll rendelkezésedre.