Dana Amarah

 
Neolita nemes ennek megfelelő tartással és megjelenéssel.
Messze nem törékeny alkat, sőt, sokak szerint nem is túl nőies, szépnek meg csak igen kevesen mondanák első látásra. És másodikra se sokan. Finoman fogalmazva.
Magas lány, de nem kiemelkedően az, neolita létére „csak” 174cm. A vállai az alkatához képest talán kissé szélesek, a karjai izmosak, ahogy a lábai is, sokan akár férfiasnak is mondanák első pillantásra, de ha valaki jobban megnézi, akkor láthatja, hogy a csípője igenis nőies, és ha nem is dinnyényiek, de vannak keblei is.
A haja egészen sötétbarna, hosszú, erős szálú. A szemei is barnák, a szemöldökei erőteljesek, a pillái is hosszúak. A szemei még szépek is lennének, ha csak azokat nézné valaki, de egybe az egész elsőre valahogy szúrós pillantást varázsol neki.
A szája kissé széles, az ajkai vastagok.
A bőre viszont szép aranybarna.
Állandó piercinget vagy tetoválást nem visel, ha látsz rajta ilyesmit netán, az kivehető, lemosható, vagy gyorsan lekopik magától.
Általában munkához az egyszerű, praktikus öltözéket kedveli, de van benne egy nagy adag egyediség. A praktikusság egyébként jelentheti a szabást, mikor a ruha vérvörös, vagy az egyszerű földszíneket, mikor pókháló-finom batisztból készül éppen. Stílusos.
Jó ízlése van a ruhák terén, ezért mikor jelentős eseményen kell megjelennie, vagy ünnepi alkalmakkor általában kitesz magáért.
A mozgása határozott, energikus, mégis valahogy nőies is, pedig jellemzően nem riszál, és a haját sem csapkodja.
Neolita, az alkarjain ott vannak a csontkinövések, melyek ugyanakkor nem túl nagyok, inkább az átlagosnál kicsit kisebbek, de ennek valószínűleg nincs köze ahhoz, mennyire jó a génállománya.

Elsődleges állati génjei a lovakhoz kapcsolják.
Külső megjelenésében a hosszúkás arc és fejforma, a sötét, dús sörényszerű haj, a barna szemek utalnak erre. És persze az izmos testfelépítés.
Jól és kitartóan fut, erős, terhelhető.
A hátrányok: Szerintetek szép egy lóarcú lány?
A megjelenése miatt sokat gúnyolták.

Másodlagos állati génjei a halakhoz kapcsolják, ami elég ritka tulajdonság a mai sivatagos világban.
Ennek köszönhetően jól úszik, és tovább bírja a víz alatt levegővétel nélkül, mint egy átlagos neolita. Hogy pontosan miféle hal? Azt ő maga sem tudja igazán. Talán aranyhal, ha a bőre színére hagyatkozhatunk, mert az aranyos árnyalatú barna.
A hal géneknek természetesen van hátrányuk is. Nehezebben viseli a szomjúságot, a vízhiányt. Szüksége van a napi folyadékadagjára. A bőre is hajlamosabb a kiszáradásra, ápolnia kell, főleg a kezein, ha dolgozik, hogy ne repedezzen ki.
 

Ellentmondásos lenne? Nem!
Viszont elég önálló személyiség. Makacs, kitartó, ha a céljairól van szó.
Ilyen volt már kicsinek is, bár a hisztizés nem volt az ő műfaja. Inkább egy súlyos komoly pillantás, akár még az idősebbekre is, akár még a szüleire is.
Ha úgy érzi fontos, igen eltökélt tud lenni. Ez persze nem jelenti azt, hogy észérvekkel ne lenne meggyőzhető. Vagy esetleg azzal, ha valaki a szívére, az érzelmeire próbál hatni. Nem mintha ez csak úgy akárkinek sikerülhetne.
Mit is lehet még elmondani róla?
Szereti az életet, szeret finomakat enni – de főzni is-, jókat lustálkodni, mikor végre jut neki egy nyugodt délelőtt. Szeret úszni is, ha talál hozzá elég vizet.
És szereti a munkáját is.
Barátok? Valaha volt egy. Talán lesz majd újra.

Amit még érdemes tudni róla: jól fut, kitartó és gyors is, jól lovagol (vajon miért?), valamennyire tud bánni a fegyverekkel is, bár nyilván nem olyan profi szinten, mint a király katonái. Az öltözködésben megmutatkozó ízlése csak egy része a kreativitásának. Művész. Ő maga is fest, de ha régi képeket sikerül felfedeznie, akkor a restaurálásukhoz is konyít valamennyire.
Így elég egyértelmű, érdeklik a művészetek, a történelem, a régészet is, és persze a kalandok.
Azokból pedig kijutott eddig is, így kénytelen volt némi jártasságot szerezni a gyógyításban is.

 

 
Neolita nemesi család legfiatalabb és egyetlen leánygyermeke.
A neveltetése ennek megfelelő volt, magántanárok hada járt hozzá, és főként lányokhoz illő tantárgyakra oktatták. A történelem nem számított ezek közé, de már kicsinek is érdekelték a kalandok, a régmúlt idők, és olvasott, bármit, amihez hozzá tudott férni.
Kis kalandorként jó játszótársat talált a környéken.
Az, hogy engedték, hogy vele töltse az idejét részben annak is köszönhető, hogy igen gyakorlatias apja felismerte, hogy Dana jobban kezelhető, ha eleget tud mozogni, rohangálni.
Az már annyira nem volt feltűnő számára, hiszen ahogy a lány nőtt, úgy rájött, jobb, ha a szülei nem tudnak mindent, hogy igyekezett mindent, a fegyverek használatát is, eltanulni a barátjától, akiért gyermeki módon rajongott. Aztán, ahogy az évek teltek és kezdtek felnőni ez kezdett megváltozni, már nem volt annyira gyermeki a rajongása.

De elveszítette Őt.

Az ok számára csak ürügy volt.
A lázadás hiábavaló. A szökésért megtorlás járt. Azt mondták muszáj kinevelni belőle az engedetlenséget. Muszáj!
Nem hozhat szégyent a családra, a nemesi házra, a nevére, az őseire.

Nyilván nem akart belenyugodni a döntésbe, nem hitte az indokokat, nem értette a tiltást.
Vad lett és kezelhetetlen, máskor meg éppen túl csendes és visszahúzódó.
Végül inkább minden mást ráhagytak és engedtek neki, csak azt az egyet ne kérje, hogy újra láthassa őt.
Hogy megérte-e? Végül az lett, ami mindig is lenni akart, amiről vele együtt álmodozott: műkincsvadász.
Az évek pedig teltek, és a mély seb mára már begyógyult. Az idő haladtával Dana lassan elfogadta, hogy bizonyára már Ő is továbblépett. Néha hallott róla híreket, valaki tudott valamit, amit elmondott másnak, aki továbbadta, és így végül Dana is megtudta, hol, merre él Ő.

Meg nem kereshette, egy idő után kezdte úgy gondolni, talán nem is örülne neki a másik, talán csak feldúlná, felforgatná az életét. Pedig elmondta volna neki, hogy sikerült! Annyira szerette volna elmondani, látni az arcát, a szemeit, hallani, mit mond rá.
Felnőttként már tudta, hogy nem teheti. Ez volt az ár. Ha nyugton marad, és nem hoz szégyent a családra, akkor szemet hunynak a fölött, hogy szeret a homokban turkálni, ahogy az apja jellemezte a munkáját. Elnézték neki, különcségként, míg hajadon volt.
De ami egy fiatal hajadontól még úgy-ahogy elfogadható, az nem fogadható el egy nagy hatalmú nemes menyasszonyától.

Dana sokáig remélte, hogy megúszhatja az apai dédanyja mesterkedéseit. Mindent meg is tett a cél érdekében. De sajnos a hal gének nagyon ritkák és egy előkelő család épp Dana által akarja erősíteni a vérvonalát.
A vérvonal az vérvonal, az üzlet meg üzlet.
A hazugság meg hazugság, de a lány mindent bevetett, hogy elkerülje a távolból sem kívánt, közelből meg kifejezetten viszolygást keltő vőlegényét, így merész tervet talált ki.

Már csak meg kell valósítania. Ha sikerül.