Lopott idő; Balar - Aicha

-

Bólintok, mert ezen nincs mit vitatkozni, az alapok pedig a fekvőtámaszokat jelentik ma. Még négyszer tíz darabot. Nem felejtettem el őket.

Balart nézem, finoman felvonva a szemöldökömet.
– Miért kell az, hogy ő megbízzon bennem? Alapvetően annyi kell, hogy csinálja meg azt, amire utasítom. Ne akarjon keresztbe tenni. Ha hazudik nekem és rajtakapom, az neki rosszabb.
Halkan sóhajtok.
– Te mondtad, a szolgákkal nem kell barátkozni. Ha meg olyan szolgát akarnék, aki bízik bennem, akkor ott van Rahesa és Vulfius.
Komolyan nézek Balarra.
– Shannari különben sem az én rabszolgám. A tied. Vagy a Chrima-kláné. Nem tudom, és igazából azt sem tudom, van-e különbség ebben a tekintetben.
A szerekkel kapcsolatosan vannak kétségeim.
– Megvizsgáltad a piacon, nem? Nem vetted volna észre, ha valami olyan hibája van, ami miatt ilyen erős, bódító fájdalomcsillapítókat kell szednie? Azt mondtad, jelenleg egyik rabszolga se volt bedrogozva, azt a féllábon ugálós tesztet is ezért végeztetted. Te mondtad, a nagyorrúnak fájt a térde. Nem vetted volna észre, ha Shannarinak is van valami sérülése?
Nem igazán tetszik, amit mond. Azért nem, mert a dolognak két oldala van. És ő most csak Shannarira koncentrál, meg arra, hogy nem kedvelem a vöröst. Ami tény. Nem kedvelem. De megígértem Balarnak, hogy normálisan fogok vele bánni.
Ő viszont most csak az én hibáimat veszi sorra és próbálja kidomborítani. Ami valahol nem igazságos.
– Szóval szerinted én valami kegyetlen és szadista neolita ficsúr vagyok? Ilyennek láttál eddig? Aki élvezi, ha minden apróságért verheti a szolgákat, vagy ráveheti a gazdájukat, hogy verje meg őket? Szerinted én ilyen vagyok, Balar?
Láthatóan meg vagyok bántva.
Nem gondoltam volna, hogy ő ilyennek lát.
– Kérdezd meg Rahesát vagy Vulfiust, ha akarod! Nekik se mondtam többet, és mindketten dicséretet kaptak. És egyikük se félt attól, hogy ha hibáznának, korbácsolás járna érte. Egyébként is pontosan tudják, hogy nem az én rabszolgáim. A büntetést tőled kapják, ha kapnak.
A sóhajtása sem enyhít meg jelentősen.
– Irányítottam már Kaddában rabszolgákat, de mi nem vagyunk kereskedők. Van olyan rabszolga, akinek már a nagyapja is nálunk született. Lehet, hogy akkor se mennének sehova, ha a Marilla fővezére a küszöbünkön lobogtatná a zászlaját, hogy ím, eljött értük. Még az is lehet, hogy inkább engem védenének egy lázadóval szemben. Ugyanakkor nem kellett soha rabszolgát betörnöm. Ezen kívül Shannari ugyanúgy nem az enyém, ahogy Rahesa és Vulfius sem. És nem ostoba. Minden rabszolga tudja, hogy egy szabad neolita sem okozhat büntetlenül kárt más tulajdonában.
Aprót fújok.
– Nem figyeltél a piacról visszafelé, vagy csak elfelejtetted, mit mondtam, vagy nem vetted komolyan? Azt mondtam, rendben, próbáljuk meg. Egyébként sem hiszem, hogy bármit számítana, mit gondolok Shannariról. Tudtad, hogy nem őt választottam volna, meghagytál abban a hitben, hogy választhatok, sőt két szolgát is választhatok, de végül nem számított, hogy én kit tartanék használhatóbbnak. Végül is igaz. Nem az én teaházam és nem az én aranyaim.
Aprót vonok a vállaimon.
– Hát persze, biztos nagyon hasznos lesz, amint győzködni próbálod majd, hogy a te kedvedért ne gyűlöljön engem.
A hangomba jó adag irónia is vegyül. Meg némi kétség.
– Balar, tudom, te most azt hiszed, itt én vagyok a hunyó, de azért nézd meg a dolgok másik oldalát is! Shannari azonnal fellelkesült, mikor szóba jött, hogy esetleg megveszed. A kereskedő őt és Hermannt is a külsejük miatt ajánlotta. És igen, Hermannt is neked, akár ágyasnak. Nem csoda, hogy nem tetszett neki különösebben a dolog. Ettől függetlenül reménykedett, hogy megveszed, mert úgy látta, hogy a férfiak nem vonzanak. És akkor már inkább te, mint egy másik neolita, aki simán rámászik egy férfi rabszolgára is, ha az elég csinos.
A szemem sarkából pillantok Balarra, hátha elkapok valami reakciót az eddigikere, egy pillantást, egy grimaszt… valamit.
– Shannari meg, mondjuk úgy, azonnal felmért. Veled van ugyan egy nő, neolita, de a köpeny alatt torznak látszik a teste. Tehát ő lesz majd a kivételezett ágyasod. Ami nagyon jó. Sokkal jobb, mint egy bordélyba kerülni. Talán az előző gazdájánál is jobb vagy. Mondjuk fiatalabb. Jóképűbb. A heg a nyakadon, meg a hangod, úgy vélte, azoktól hajlandó eltekinteni. Valószínűleg úgy találta, hogy ezzel együtt is jó fogás vagy, és még az is lehet, hogy irányítható és talán manipulálható is, vagy talán csak nagyon jólelkű, akit kihasználhat, hiszen képes vagy nyilvánosan a kezét fogni annak a torz nőnek. Aki persze nem akarja őt a házba. Mondjuk, mert vetélytársat lát benne.
Mély levegőt veszek.
– Aztán döbbenten látja meg, hogy a másik nő nem torz, hanem szárnyai vannak. Shannari nem tudhatja, hogy számodra ezek mennyire szokatlanok, vagy… hogy esetleg hogyan viszonyulsz hozzá – hogy lehet, hogy te valóban még mindig torznak, vagy esetleg nyomorkénak látsz, teszem hozzá gondolatban–, lévén nem tudja, hogy mi csak két napja ismerjük egymást. Illetve akkor még nem tudta. Most már biztos tudja a társaitól. Szóval Shannari hirtelen rájön: azok ott szárnyak, a másik tisztavérű neolita, és nagy valószínűséggel nemes. Előkelő genetikával. És ezzel neki le is csökkennek az esélyei, hogy irányíthassa a ház urát. Aztán jön az újabb pofon. Bepróbálkozik nálad, előadja a legjobb tudása szerint a csábítás színjátékát és te megtiltod neki, hogy még egyszer próbálkozzon. Akár veled, akár velem, akár a rabszolgákkal. Oda az egyik, ha nem a legfőbb fegyvere, amivel eddig kiharcolta magának a jobb pozíciókat.
Újra Balarra pillantok, kíváncsi vagyok a szemeire.
– Mi marad hát neki? Egy kis színjáték. Ő a szánnivaló új rabszolgalány, akit a gazda kedvence gyűlöl és meg akar veretni. Nézze gazda, mit tesz velem ez a boszorkány! – bökök magamra – Azt akarja, essek el, zuhanjak a földre, csak hogy elkerüljem a korbácsot! Gyűlöl engem, gazda! Csak magában bízhatok, gazda! Maga ugye nem gyűlöl? Meg fog védeni tőle? Ugye maga engem kedvel, nem ezt az álnok boszorkányt?
Halkan sóhajtok.
– De ha ilyen lennék, Balar, ha én lennék az az átkozott boszorka, akkor miért akarnám megvenni Rahesa nővérét? Miért nem nevetnék az egészen? Miért éreznéd fontosnak, hogy elmeséld, hogy vannak ezek a mindenféle manipulatív történetek? Ha azt hinnéd, hogy én vagyok a boszorka, aki szinte semmiért is megveret egy rabszolgát, akkor… Balar, akkor nem féltenél attól, hogy egy másik manipulálni akar.
Nem lenne logikus.
– Nem fogok közel lépni hozzá, nincs rá szükség.
Lassan ingatom a fejem.
– Nincs rivalizálás. Azt mondtad nem mászhat az ágyadba. Rabszolga oldalról nézve szerintem itt el is van vágva a dolog. Bár persze lehet, hogy mégis próbálkozni fog veled. De én mégis miért, vagy milyen alapon rivalizálnék vele?
Lassan bólintok.
Hasfelmetsző dolgai, nos, azok is furák, de egyrészt remélem, hogy nem élő rabszolgákat boncol, másrészt mégis miatta van itt Balar. Az ő tudása nélkül halott lenne. Persze vehetném úgy, hogy akkor ez nekem nem fájna, mert soha azt se tudtam volna meg, hogy élt egyszer egy Balar Chrima nevű férfi. De most már tudom és ismerem és így más a helyzet.
A tegnapi hosszas monológja és a mai történések ellenére is, már a gondolat is fáj, hogy meghalhat, baja eshet. Ez van.
– Azért még jó, hogy idejében szólsz! Van még ilyesmi, amit tudnom kell a családodról, mielőtt beállítanak? Kik is jöhetnek? Nagyszájú, akivel nem maradhatok kettesben. Hasfelmetsző, aki talán azért nem vagdossa fel a szárnyaimat egy óvatlan pillanatban, mert reményeim szerint te majd megkéred, hogy ne tegye… Van valami ilyesmi, amit tudnom kellene Orákulumról, vagy Szélvészről? Esetleg valaki másról?
Cseppet lehet, hogy megdöbbentem, de igyekszem azért tartani magam.
– Mindenkinek, gondolom, neked is. Családi titok. Értem. Nem kérdezem.
Aprót bólintok. Biztos nem segít. Vulfius valószínűleg retteg Hasfelmetszőtől, aki ezt élvezi is.
De amit utána mond Balar, attól elkomorodom.
– Szóval nekik nem ígérhetsz semmit.
Nyelek egyet, aztán kihúzom magam és Balar szemébe nézek.
– És velem mi lesz? Ha ez történne… alig egy hét és itt lesznek. Ha azzal érkeznek, hogy, mondjuk, Szélvész viszi tovább a teázót, és te mehetsz haza?
Én hova menjek akkor? Ugyanott tartok majd, ahol két napja éjjel. Annyi a különbség, hogy van két váltás ruhám meg egy fésűm és egy szappanom. A világon nincs semmi másom, és esélyem se, míg Kaddából meg nem érkeznek a papírjaim. De azok csak akkor találnak meg, ha még itt leszek a teaházban. De ha Balar nem lesz itt, akkor engem senki nem fog itt védelmezni, vagy tanítani. Esélyesen még csak megtűrni sem. A Chrima-klán nem jótékonysági intézmény.
Halkan sóhajtok.
– Nem hiszem, hogy hazudott. Nem mondta, hogy a család kihalt. Nagyon úgy tűnt, még élnek.
Arra nem mondok semmit, hogy Shannarit érdekesnek találja. Se a vörös tüzéről. Nincs mit hozzátennem a korábbiakhoz.
És nem alacsonyodom odáig, hogy egy emberi rabszolgához mérjem magam. Véletlen sem. Akkor sem, ha legszívesebben most üvöltenék. Egy nőnek legyen tartása, anya mindig ezt mondta.
– Képes lennél visszavenni? – kérdezem, és nagy szemekkel nézek rá.
Lehet, hogy jobban jönne ki, ha erre a kérdésre csak Balaron múlna a válasz. Félek, hogy rávágja, hogy lehet, hogy ő itt se lesz egy hét múlva.
Akkor meg csak a jó ég tudja, mi lesz velem.
Ha tehetném, most elszaladnék, be abba a kérdéses szobába, és csak zokognék. De nyilván nem tehetem. Maradok tehát. Amúgy is jobb tudni, hogy mi várhat rám.
Igen. Jelenleg nagyon is úgy néz ki, kettőnk közül nem a vöröst kell sajnálni. Neki biztos helye van, mint értékes rabszolgának. Én vagyok az, akinek egy hajszálon függ a sorsa.
– Rendben, felajánlom nekik. De ha három szobát teszünk rendbe, és mind kapnak sajátot, akkor nekem még mindig csak a mostani marad. Hacsak nem száműzöl az alagsorba. Bár ugye úgy kezdődött, hogy ott kapok helyet és cselédmunka jár mellé. Ha úgy véled, hogy ehhez szeretnél visszatérni, akkor azért kérlek, szólj!
A billogozásban semmi jó nincs. Szükséges rossz. Abban, hogy végignéztem is csak annyi, hogy láttam, Balar sem élvezi.
A gyógytea olyasmi, amit egyszerűen nincs szívem megtagadni a vöröstől. Olyan, amilyen, nem kedvelem, de nem is gyűlölöm őt. Ugyanakkor nem élvezem, hogy fájdalmai vannak. A tea csökkenti majd. Fájdalomcsillapító, anélkül, hogy bódulatot okozna. A nők a hónap bizonyos napjain isznak belőle, vagy esetleg gyerekszülés közben, néha más erősebb fájdalmaknál is használ, és biztos vagyok benne, hogy van a háznál. Láttam a konyhában. A másik teát, amit minden nő ismer, Balar is ismeri, az való az ellen, hogy egy nő megfoganjon.
Bólintok, de az arcom sápadt és szomorú pillantással nézem Balart.
– És lesz nekem egy hónapom? Mi lesz, ha a családod elszólít innen?
Újra a billogra pillantok.
– Ha még meg is tennéd velem, ha még engedném is… Balar, gondolkodtam. Ki hinné el? Nem csak simán neolita vagyok. A szárnyaim és a röpképességem eleve bizonyítják a nemesi származásomat és a kiváló gentikát. Senki sem hinné el, hogy rabszolga vagyok.
A karjaimat fázósan összekulcsolom magam előtt, szinte átölelem magamat.
– Mi lesz velem?

-

Felvont szemöldökkel távolságtartóan néz, hátradőlve, és olyanokat mond, de olyanokat, hogy legszívesebben hozzávágnék valamit. Nyilván nem fogok.
- Te mondtad, hogy nem kell a szolgákkal barátkozni, meg ne engedjem közel őket magamhoz, főleg ne Shannarit, vagy bárki újat, és főleg ne az első egy-két hétben. Ha ezt betartom, akkor eleve nem fog bízni bennem. Rahesa és Vulfius is azért bíznak, mert te mondtad nekik, hogy fogadjanak szót, és mert tőled rettegnek. És igen, én pontosan tudom, hogy valójában nem bántanád őket, legalábbis addig nem, míg nem művelnek valami tényleg nagyon durvát, de ők nem tudják. Azt viszont igen, hogy én nem bántom őket. Vulfius elmondta Rahesának hogy kerültem ide. És tudod mi van? Mindketten örülnek, hogy befogadtál. És nem azért, mert annyira izgatná őket, hogy mi lesz egy számukra teljesen érdektelen neolita lány sorsa, hanem mert kezdik elhinni, hogy a gazda nem rossz. Hogy képes védelmezni valakit, csak úgy. Nem miattam örülnek, hanem miattad.
Halkan sóhajtok.
- És ezért is igyekeznek, nem akarnak neked keresztbe tenni. Így nekem sem.
Bólintok.
- Hivatalosan nem, de ez egy dolog. Majd az lesz.
Nem mondom ki, hogy lehet még ficsúrsági oklevelet is kapnak mellé, mert akkor Balar biztosan tombolni fog. Így is láthatóan felmérgesítettem. Nem is kicsit.
De ő meg megbántott. Lehet, hogy valamit nem jól csináltam, az igaz, de ne kenjen már mindent rám!
Nem egyedül vagyok én ebben. Benne van Shannari is és maga Balar is. Igen, ő is. Nyakig!
- Értem.
Lényegileg ez világos, és jelen pillanatban majdnem mindegy, hogy papírforma szerint kié isShannari. Majdnem. Mert azért nem egészen.
Újra csak bólintok.
- Nem hiszem, hogy öngyilkos lenne, annál jobban örült annak, hogy megvetted. A terhesség? Hát, nem tudom, azt se gondolnám, hacsak nem volt beleszerelmesedve az előző gazdájába. Egy félvér kisbabát egy neolita úr sem akar. A nő ugyan kijátszhatja a teaivást, de ha kiderül a dolog, legtöbbször kivégzik őket, meg a babát is. Nem okvetlen ebben a sorrendben. Nem, Balar, nincs nő, aki önként ezt megkockáztassa. Sem neolita, sem ember. Egy rabszolganő ilyet nem kockáztat szándékosan.
Nem teszem hozzá, hogy azért balesetek előfordulhatnak. Nyilván ő is tudja.
Balar halkan morog, és a szemei is kezdenek változni. Őt nézem, az én szemeim tágra nyílnak, de nem változnak, sima barnák, mint mindig, sem a sas, sem a gepárd örökségem nem akar előtörni. Mindkettő ragadozó. Mindkettő támadásra kész lenne. Egyébként meg mindkettő alulmaradna. És Különben sem sem akarom megtámadni Balart. De meghunyászkodni sem akartam. Azt akartam, hogy tudja, hogy van, ami az én bögyömet is nyomja.
- Teszteltem.
Kérdez. Dühösen ugyan, de kérdez, és nem fogom azt játszani, hogy meg vagyok bántva és nem felelek. Ez nem ilyen pillanat.
Igyekszem nyugodt maradni és valahogy elmondani, megfogalmazni mire gondoltam, mit próbáltam megtudni, elérni.
- Ez, ha nagyon egyszerűen akarnám mondani lényegében csak egy ügyességi tesz. Még nem tudtam Bedlam esetéről, sem arról, hogy járt a szerencsétlen, de azt tudom, hogy egy teaházban lehet lökdösődés, a vendégek tehetnek hirtelen mozdulatokat, és Shannari ugyanúgy ott fog járkálni köztük egy tálcával, és innen nézve jó tudni, hogy képes megoldani egy ilyen faramuci helyzetet. De most, ismerve Bedlam történetét... Gondolj bele, az a férfi sem szándékosan öntött le valakit teával, és mi lett vele?
Egy pillanatra elhallgatok.
- És még akár igazad is lehetne, hogy ezt a tesztet Rahesa és Vulfius is gonoszságnak foghatnák fel, és azt hihetnék szórakozom csak, és keresem az alkalmat a büntetésre. De egyikük sem így állt hozzá, és én sem. Azt mondhatod, hogy Shannarit nem kedvelem, és igazad is van, de Rahesát igen. És Vulfiusszal is kijövök. Őket ugyan miért akarnám egy büntetésbe beleugratni? Nem lenne logikus. Semmi értelme.
Balar szemébe nézek, ugyanúgy nézem, mint mikor a szeme egy tiszta vizű tóra emlékeztet. Ha vágott a pupillája éppen, most az se érdekel, szeretném, ha érezné, hogy számít, akkor is ha dühös, és hogy bízom benne.
Végtére is nem jött nekem.
- Szóval a próbának van haszna. Ha az derül ki, hogy valamelyikük nem tudja kezelni ezt a helyzetet, akkor tanítani kell. Mielőtt valakit nyakon borít kávéval és Bedlam esete megismétlődik. Gondolom, annak te sem örülnél. Rahesa rendben volt, Vulfius is. Ha Shannariról kiderülne, hogy szárnyas gazdája volt és az kínozta, akkor az eltúlzott reakció érthető. De gondolom, ennek te utána tudsz nézni a rabszolgalevelében. Mármint, hogy kié volt. Vagy a kereskedőtől meg lehet tudni. De ha nem, akkor egyrészt kifejezetten tanítani kell, másrészt akkor végig kellene gondolnod az én elméletemet is.
Komolyan nézek Balarra. Halkan beszélek, igyekszem nyugodtan szólni és tényleg logikusan felépíteni, amit mondani szeretnék.
- Lehet, hogy ezt esetleg megpróbálod megtudni? Ezt Shannari miatt is jó lenne tisztázni. Mert az is jogos, amit te mondasz, én elismerem. Igen, van alapja, igen, hiheti ezt is akár. De Balar! Tudom két nap rövid, de olyannak ismersz engem, aki szándékosan kegyetlen? Megígértem neked hazafelé a piacról, hogy nem fogok szándékoltan galádul bánni Shannarival. Nem hiszel nekem?
Sóhajtok.
- Igen, átaludtad. De megkérdezheted őket. Vagy egyszerűen csak figyelheted, hogy viszonyulnak hozzám.
Megrázom a fejem.
- Valóban nem tetszett, nem fogom azt mondani, hogy igen. Nem fogok neked hazudni. De elfogadtam, nem mintha számítana, mert lényegében nem számít, elfogadom-e. De tényleg elfogadtam az érveidet. És nem sértettségből nem hoztam el Hermannt vagy Linát. Hanem mert akármelyiket hozom külön-külön, illetve akármelyiket kérem Shannari mellé, az még plusz gond lett volna. Többféle okból. Köztük van az is, hogy a másik kettőtől nem láttad azt mennyire hozzád akarnának kerülni.
Az utolsó mondatára elsápadok. Mert ez gonosz. Direkt belém akar rúgni.
- Nem vagyok háremhölgy.
Már nem. És ahogy ő szeret fogalmazni, fejben sosem voltam az, szívben sem.
A szárnyaim, nos igen.
Nem felelek rá semmit, csak állok, nézek rá, nem fordítom el a tekintetemet, hallgatok.
- Lehet, hogy rossz pillanatban tettem, elismerem. De figyeltél biztosan. Bedlam esete után terrorizálás? Vagy épp inkább egy talán rosszul előadott teszt? Ami egyszerre nézi az ügyességét, de azt is, ha megjátssza magát neked... Nem mondom, hogy annyira okos húzás volt tőlem, de hasznosnak véltem. Nem lehetne, hogy ezt esetleg újra átbeszéljük, ha kiderül, ki volt Shannari előző gazdája, volt-e szárnya és a többi?
Egy cseppet elgondolkodom.
- Tudod, mi furcsa még? Az az ékszer, ami nála van... ha az előző gazda terrorizálta, akkor az hogyan lehet nála? Nem vette el tőle?
Balar odébb tolja a tányérját és engem néz.
És ami kirobban belőle...
Halkan sóhajtok és nem szólok semmit. Való igaz, nincs közöm hozzá.
Ettől még érzem hogy vörösödik el az eddig sápadt arcom. Csak sajnos tenni nem tudok ellene semmit.
- Nem. Nem olyan nehéz. De úgy jött le, hogy csakis engem vádolsz, és őt kiáltod ki tökéletesnek. Meg úgy, mintha én gonosz lennék Rahesáékkal is.
Pedig nem vagyok az.
Most elfordítom a tekintetemet, nem akarom, hogy észrevegye a gyanús csillogást. És nem pislogok. Mert sírni végképp nem akarok előtte. Csak ülök ott, égő arccal, tágra nyíló szemekkel, és a fegyverszekrényt nézem. Véletlen sem az ágyat. Az a másik oldalon van. Azok után, amit mondott, arra nem nézek.
Csak megrázom a fejemet.
- Időben vagyunk.
Nem gondolom, hogy bármit is fog mondani, de mégis beszélni kezd.
Figyelmesen hallgatom, nem szólok közbe.
- Próbálkozhat - mondom halkan, mikor Szélvészhez ér a felsorolásban. - Nem számít.
És valóban nem. Nem azért, amit Balar mond. Egyszerűen az a helyzet, hogy az idősebb fivérrel találkoztam először. Mindegy milyen az öccse.
Halkan sóhajtok. Azzal nincs bajom, hogyha jól kijövök valakivel. Lassan bólintok. Talán, de csak talán nem kerülök az utcára. Hacsak Balar ki nem dob.
Mikor viszont gúnyosan közli, hogy kár, hogy nincs rabszolgám újra a szemébe nézek.
- Ha vettünk is volna még valakit a piacon, az se az enyém lenne, hanem a tied. Egész egyszerűen nem lehetne a nevemre íratni, mert nincsenek irataim. Még én magam is bajban vagyok emiatt. Nem tehetek ki ennek egy rabszolgát, mert ha az enyém, akkor felelős vagyok érte. És ha nekem innen mennem kellene, akkor nem lenne hova vinnem, nem lenne mit adnom neki enni, és még csak rendesen eladni sem tudnám.
Lehajtom a fejem, ez az, amit én átgondoltam már párszor. Először rögtön ott, a piacon.
- Igen. Az négy.
Nem mondom, hogy amelyikben vagyok, az tetszik. Minek? Már nem számít.
Azt hiszem, már nem is csak az arcom ég, de az egész nyakam is.
A következő pillanatban már repül is a tányér. Nem felém, csak a földre. Akkorát csattan, hogy összerezzenek.
- Én.
Ugyan mit mondhatnék, hogy nem vártam el, hogy csak a két szép szememért kapjak valamit? Hogy otthon se voltam apuci elkényeztetett madárkája? Vagy azt, hogy épp hogy nem láttam őt eddig gonosznak? Vagy azt, hogy engem ugyanígy bántott, mikor ő azt éreztette velem, hogy annak tart? Mert úgy éreztem...
Egyébként meg tudja, hogy nem megyek sehova.
Csak le az alagsorba.
Ha másért nem, akkor azért, mert sejtem Balar nem tud a különleges teáról, amit Rahesa a konyhában tart.
- Nem mehetek - mondom halkan. - Nem mehetek, Balar. Sose engednének vissza, ha megtudnák mi történt. Csak bajba sodornám őket. Ezt megbeszéltük. Még holnap is...ha, ha még mindig áll, hogy kiviszel a karaván elé, még holnap is a lehető legtökéletesebben kell eljátszanom, hogy minden a legnagyobb rendben van. Ha csak egy pillanatnyi megingást is érez Adel, akkor egyszerűen felkap és elvisz magával. A bátyám ilyen.
Mind ilyenek.
Egy pillanatra Balar szemébe nézek, majd le a kőpadlóra.
- Annyira szerettem volna őt látni. Annyira nagyon. És ő jobban megnyugtatta volna a szüleimet, mint az a levél.
Meg az, ha látta volna, hogyan védelmez Balar egy idegen ellen, de nyilván ez így elmarad, mert már tudja, hogy a fivéremről van szó. Pedig az az első reakció meggyőző lett volna Adel szemébe. Mondjuk egy olyasmi, ahogy rámorult az első ficsúrra, vagy valami hasonló. De már mindegy.
És, persze az is lehet, hogy a korábbiak után már nem is védene. Amit mondott... Gyakorlatilag odaadna az öccsének.
Nyelek egyet.
Még az is lehet, hogy ki se visz a karavánhoz.
Lehet, jobb is lenne, ha nem vinne ki. Nem tudom.
Még mindig a padlót bámulva odébb állok az útból, ha akar, simán itt hagyhat.
Bár még valami bolond módon most is reménykedem, hogy nem fog.

-

Balar dühös, én meg dacos vagyok, és dühös, és megbántott.
Elvár tőlem olyasmit, amit ő egész életében tanult, mikor pontosan tudja, hogy én máshogy nőttem fel. Mintha én azt várnám el tőle, hogy tudjon rózsát metszeni. Nyilván nem tudhat, ha sose csinálta.
Őt nézem, ahogy a szék karfáját markolja, lassan felállok. De mást nem teszek, csak nézem komolyan.
Aztán megszólalok.
- Eldönthetnéd végre, mit akarsz. Azt mondod csináljam, bánjak én a rabszolgákkal, tegyek valamit, mert tőled félnek. De azt nem mondod, hogyan csináljam. Nálunk más módszerek voltak, mint nálatok. Más helyzetek. Nem tudom csak úgy kitalálni, hogy mit akarsz. Te meg nem mondasz semmit, csak csináljam, de ha valami nem megy elsőre, akkor...
Morranok egy egészen aprót.
- Mit szólsz ahhoz, ha azt mondom, veled voltam életemben először rabszolgapiacon? És gőzöm nincs, mi szerepel egy rabszolgalevélen és mi nem. Azt tudom, mi szerepel egy marhalevélen, vagy egy teve vagy ló levelén.
Fájdalmasan éles apró nevetést hallatok.
- Az hittem egy ember rabszolgalevelén legalább ugyanannyi van, mint egy jó vérvonalból való lóén. Hibáztatsz miatta?
Igen, azt hittem egy emberről feljegyeznek legalább annyit, mint egy lóról, ha tisztán adják veszik. Bár azt el tudnám képzelni, hogy ha valaki olyasmit művel, mint Rahesa gazdája, az igyekszik úgy továbbadni a rabszolgáját, hogy ne legyen visszakövethető, kié volt.
Reszketnek a kezeim, így inkább karba fonom őket. A düh kezd oszlani, már csak szomorú vagyok.
- Tudod, Balar, nem értelek. Arról beszélsz nyerjem el a rabszolgák bizalmát, jelesül Shannariét, aztán megvádolsz, hogy ok nélkül kegyetlen vagyok Rahesával meg Vulfiusszal. Aztán őket vádolod meg, hogy bár nem bíznak bennem és félnek tőled is, de mégis eljátsszák neked, hogy jól kijönnek velem. Nézz már rám! Olyan félelmetes vagyok, hogy alig két nap alatt keményebben rá tudtam ijeszteni a szolgáidra, mint te, vagy Nagyszájú bármikor korábban?
Halkan sóhajtok.
- Jó lenne tudni, ki volt az a gazda. Megpróbálom megtudni tőle. És nem, nem fogom vallatni, sem semmi ilyesmi. Nem verem. Nem is félemlítem meg.
Csalódottan pillantok rá.
- Tudod, nagyon fáj, hogy ilyet hiszel rólam. De ez mindegy ugye?
Megvonom a vállam, elhallgatok. Mit számít neki, ha fáj, amit hisz rólam? Hiszen én sem számítok. Biztosan nem számítok semmit, még annyit sem, mint egy rabszolga.
- Hogy lenne már korlátlan hatalmam?
Megrázom a fejemet.
Ez akkora ostobaság. Balar maga sem hiheti. Még ha olyan is lennék, aki imádja a hatalmat, aki abban éli ki magát, hogy a rabszolgákat gyötri, akkor sem lenne korlátlan hatalmam. Mindhárman az ő rabszolgái. Még csak nem is az enyémek.
Más kérdés, hogy én nem élvezem a kegyetlenkedést, nem vagyok szadista.
Halkan sóhajtok.
- Jól van, kérdezd meg! Ha mond valamit Shannari, az is egy nyom legalább. Hátha a kereskedő is mond valamit.
Nem kérem, hogy engem is vigyen magával, pedig kíváncsi vagyok, és pedig most, ezek után, egyszerűen félek attól, hogy nekem nem fog semmit sem mondani Balar.
De ugye, végtére is, semmihez semmi közöm. Épp elég világosan közölte.
Én csak egy megtűrt személy vagyok, valaki, aki kicsit szórakoztatta, de egyébként nem számít, akibe bele lehet rúgni, ha épp olyanja van, vagy ha ellenkezik.
Felfogtam. És fáj.
Arra, hogy kifogásokat keresek Balarra nézek, komoran, sápadtan.
Nem mondok többet egy szót se, pedig ott a nyelvem hegyén a válasz, hogy ez nem így van.
De hallgatok, mert már így is túl sokkal tartozom neki.
Mert ez az igazság. Annak ellenére, hogy nagyon megbántott, még mindig sehol sem lennék nélküle. Vagy épp nagyon is tudom, hol lennék. Valami szűk cellában. Vagy épp bedrogozva egy palotaőr alatt. Esetleg megcsonkítva. Ha egyáltalán élnék még.
És nincs hova mennem. Hiába mondja Balar, hogy elmehetek. Nem ismerek senkit a városban. A piacot is csak onnan tudom merre van, hogy tegnap elvitt oda. Nincsenek irataim, nincs pénzem. Két váltás ruhám van. Azt is Balar vette.
Haza sem mehetek, igazából nem, mert azzal a családom fejére hoznék bajt.
Ó persze, megtehetném, hogy semmivel sem törődve kirohanok az ajtón, hogy akkor nem maradok itt. De Balar... lehet, hogy nem jönne utánam. Miért is tenné? Nekem meg vagy vissza kellene jönnöm, alázatosan... vagy hamarosan egy bordélyban találnám magam. A különbség annyi lenne, hogy a palota nemesei helyet bárki átmehetne rajtam.
Ez nem választási lehetőség.
Egy szót vet oda az alagsorban, miután Shannari túlesett a jelölésen.
Meglátjuk.
A pincéből felmegyek. Sok választásom nincs és feladatom van még a mai napra.
Jobb, ha nekifogok, mert különben a végén még tényleg csak az alagsorban alhatok.
Rahesával a konyhában találkozom össze. A levegőben a gyógytea jellegzetes illatát érzem. Ő meg épp a tányérdarabokat hozza.
- Balar úr hozta ezeket - kezdi halk hangon, mire én bólintok. - Megütött téged, úrnő?
A kérdésére úgy megdöbbenek, hogy egy pillanatra megmerevedek.
- Mondtam, úrnő, tedd a tőrt a párnád alá. Ha megütött...
- Nem Rahesa, nem ütött meg - halkan, de nyugodt hangon felelek. - Kiabált, én meg vissza. De nem ütött meg. Dühös rám. De ennyi. Neked nincs mitől tartanod. Rendben?
- De ha megütött téged, úrnő...
Odalépek Rahesa elé, nem túl közel, csak egy lépésnyire.
- Tudod, milyen egy ütésnyom. Nézz meg! Látsz rajtam nyomokat? Balar úr nem ütött meg. Dühös volt. Összetörte a tányért. Kiabált. De nem történt más.
Rahesa végül bólint.
- Odaadtam a teát a vörös Shannarinak - kezd beszélni újra. - Megitta.
- Helyes - felelem. - Akkor nekikezdhetünk a rakodásnak. Kiürítünk pár helyiséget. Lesz külön szobátok, mindenkinek saját, ha szeretnétek. Balar úr ötlete - teszem hozzá, mire Rahesa hitetlenkedve néz rám. - Komolyan mondom. - Bólintok határozottan.
Nem fogom elorozni Balar ötletét.
- Nekem jó, ahogy van - hallom Rahesa halk hangját, mire lassan elmosolyodom.
- Rendben. De azért megcsináljuk, jó? Balar úr három szobát mondott. Megcsináljuk, de ha te szeretnél Vulfiusszal lakni, és ő is veled, akkor szerintem ez rendben lesz.
- Köszönöm, úrnő.
- Hova ment az úr? - kérdezem Shanarit, aki közben már a vödröket és a seprűket szedi össze.
A rabszolgalány nem szól, csak felfelé int a fejével.
Bólintok.
Azon a lépcsőn megyek fel, amin Balar két napja lekísért a tetőről. Az ajtóban megállok.
Odafent van. A tűző déli napon fent gyakorol, a kezében a pallos.
Sötét üstök, sötét ruhák, csak úgy szívják a napot, miközben a levegő szinte remeg a hőségtől a tetőterasz felett.
Mondani akarnék valamit. Ami persze ostoba ötlet. Nem tudom, hogy mit mondhatnék. Vagy nagyon is tudom. Az ajtófélfának támaszkodom, és nézem Balart.
Ő nem pillant felém, legalábbis nem látványosan. Igazából nem látszik, hogy észrevenne. Nem szakítja meg a gyakorlatát.
Olyan, mintha csak táncolna. Négy lépés. Ez lehet az egyik a formagyakorlatok közül, amelyekről beszélt. Csak nézem őt, végül nem szólalok meg. Nem tudom, hogy jelenleg tudnánk-e úgy beszélni, hogy ne marjuk meg újra egymást.
Fájt, amit mondott. Nagyon. Mert én nem vagyok olyan, nem kegyetlenkedem a szolgákkal. Hibázok, nyilván, de akkor sem vagyok gonosz.
Most meg mint egy idióta, őt nézem. Mert nem akarom, hogy így menjen el, hogy...
Anya mindig azt mondja, fájdalmat okozni csak az tud, akit szeretünk.
És most csak állok, hökkenten, és nézem őt. Mert az nem lehet... Ugye nem? Az... az...
Balar tovább mozog, ugyanaz a gyakorlat, csak bonyolultabban, díszesebben. De ugyanaz a négy lépés. Hogy mozoghat egy ekkora férfi ilyen kecsesen? Miért bámulom?
És megint eszembe jutnak a szavai, a hangja, a tekintete. "CSELÉDMUNKA? Mikor kértem tőled én ezt? Te ajánlottad fel, hogy besegítesz, én nem akartam tőled semmit, csak segíteni! De ha úgy véled, gonosz vagyok, rosszul bánok veled, megbeszéltük, hogy nem vagy bezárva, mehetsz ha akarsz."
Nem csak sértettnek hangzott. Amikor a földhöz csapta a tányért, akkor úgy tűnt, én is megbántottam, akkor mélyre ment az én szúrásom is. Igen, azt hiszem. Valóban. Mert ő megbántott, így azt akartam, neki is fájjon. De ettől most nem vagyok jobban.
Balar egy bonyolultabb gyakorlatba kezd. Ez nyolc lépés. Kétszer, háromszor is megszámolom, de annyi.
Én is észreveszem, ahogy nyílik a másik feljáró ajtaja. Vulfius az. Balar int neki.
Én meg visszahúzódom a lépcsőházba.
Biztosan sokáig időztem idefent, ha Rahesa már utánam küldte Vulfiust. Szaladok lefelé a lépcsőn, a szívem kalapál. Rájövök mekkora ostobaság volt leselkedni. Bár eredetileg azért mentem fel, mert beszélni akartam Balarral, rendezni ezt az egészet valahogyan. Magam miatt elsősorban, mert engem bánt, ami történt, és persze őmiatta is.
Nem akartam így felmérgesíteni. Csak szó szót követett. De nem akartam.
Aztán mikor megláttam fent, egyszerűen nem volt szívem félbeszakítani. Azt hiszem, ő így lesz úrrá a dolgokon. A kardja, az ismétlődő ritmikus mozdulatok, ez nyugtatja le. Nem akartam betolakodni ebbe az egészbe.
És persze elbűvölt.
De ezt nem hiszem, hogy megmondanám neki. Amiket mondott... hogy nincs közöm hozzá, meg ahogy utána az öccsét emlegette. Mintha bármi közöm is lenne hozzá, vagy mintha a testvérét akarnám. Hát mikor nem is ismerem! Kit érdekel, hogy milyen szerető Szélvész?
Leérek. Rahesa az én vendégszobám melletti helyiségben motoz, ahogy hallom ide-oda húzkodja a bútorokat.
Megállok az ajtóban, majd belépek.
- A nagyobb darabokat hagyd, az nem egyszemélyes munka, és nem is nőnek való! A kacatokat kell összerámolnunk, amit lehet mindent kiviszünk, a szőnyegeket is ki kell porolni majd, de azt este, fent a tetőn. Most csak feltekerjük őket. Az ágy marad...
Nekikezdek én is a munkának. A falnál áll egy láda, kinyitom, az aljában papírok. Nem tudom, mik lehetnek, de félreteszem őket, hátha fontos, majd a ládát a szoba közepére húzom.
- Ebbe tesszük az apróbb dolgokat, amik jónak tűnnek egy vendégszobának is. Az ágytakarót is ki kell majd rázni, a függönyöket kimosni. Meg ezt az asztalterítőt is - nyúlok a súlyos mélyvörös bársonyanyag után, ami egy kerek alacsony asztalkát fed le - ezt is kimossuk.
Az anyag lecsúszik az asztalkáról, én meg állok döbbenten.
- Aicha kisasszony... - suttogja mellettem Rahesa, akinek feltűnt a meglepődésem. Elhagyta az úrnőt is. Nem teszek rá megjegyzést, igazából nem is bánom.
Oldalra pillantok, majd bólintok. A terítőt Rahesának adom.
- Hajtsd, kérlek a többihez!
Rahesa hajtogat, de tudom, hogy közben engem néz, én meg az asztalt. Vagy inkább a lapját. De az asztalt magát is. Nem lábakon áll ugyanis, hanem olyan mintha a lábai helyett egy henger tartaná, illetve egy képzeletbeli hengerre formált fém karikák, melyeket vésetek díszítenek. Nagyon szép az egész. De igazán az asztal lapja fog meg. Kerek. Nagyjából másfél alkarnyi az átmérője, dísztelen, csillogó acél.
Közelebb lépek, majd leguggolok az asztal mellett, belesek alá. Aztán be is nyúlok alá. A lapot egy vékony fém perem tartja, de alulról kiemelhető. Felfelé nyomom, majd még egy kicsit, aztán a másik kezemmel alá nyúlok, húzok rajta. Egy perc és sikerül kibillentenem. Az asztallap ott fekszik előttünk kiemelve.
Balar pajzsa.
Nem sok pajzsot láttam életemben, de ez nem lehet más, a fémlap fonákján ott a fogó, és a bőrszíjak, amelyekkel rögzíteni lehet.
Balar épp eleget emlegette a pajzsát ahhoz, hogy ne akarjam eltitkolni előle, hogy megvan. Véletlen szerencse, vagy a sors? Nem tudom.
Az első gondolatom, hogy odatámasztom a pajzsot a bejárat mellé, hogy kifelé menet Balar átessen rajta.
De az valahogy olyan gyávaság lenne. Nem jó megoldás.
Igazából nincs is időm bármi mást kitalálni, mert már hallom is Balar határozott lépteit és vele együtt persze Shannari szaporább lépéseit is.
- Kérlek, folytasd, Rahesa! Mindjárt visszajövök.
Kilépek a folyosóra a pajzzsal a balomban, esélyesen pont Balar elé. És így nagyjából el is állom az utat, és csak reménykedem, hogy ebből nem lesz megint veszekedés.
Ha Balar megtorpan, akkor megemelem a bal karomat.
- A fegyverszekrénybe tegyem, vagy csak támasszam le valahova a szobádban?

-

Nem válaszolok arra, hogy csak azt akarja, simán menjenek a dolgok, meg ne kelljen feleslegesen dühöngenie. Mert félek, amit mondanék, az megint csak felforralná az agyvizét, és nem ismerem még annyira, hogy tudjam, ez pontosan mivel járna.
Egyébként is van benne valami, a második részben. Én sem akarok dühöngeni, nem jó érzés. Sem az, hogy veszekszünk. Nem jó. Keserű tőle a szám és remeg a gyomrom.
Arra már nem figyeltem, miket mondott utána Balar.
Mondott még valamit a hatalmamról, meg a visszaélésről, de már nem akartam figyelni. Épp eléggé megbántott. Meg az se volt jó érzés, hogy én meg visszaszúrtam.
Tudom magamról, hogy tudok ilyen is lenni, hogy nem hagyom magam, ahogy azt is tudom, hogy van, hogy egész Kadda hallja, amit kiabálok, vagy most, lévén itt vagyok, az egész Kiméra. Talán még a szomszédok is.
Nem mintha erre büszke lennék. Mert utólag nem vagyok az.
De annyira igaztalannak éreztem Balar vádjait.
Én nem vagyok kegyetlen. Se gonosz. A rabszolgákkal sem.
Valahogy el akartam mondani ezt neki, hogy mitől akadtam ki. Nem attól, hogy azt mondta, valamit rosszul csináltam, hanem attól, hogy úgy kellett éreznem, mintha azt hinné szándékosan csinálom rosszul, mert én magam rossz vagyok, szadista vagy kegyetlen… És az fájt, hogy ilyennek lát.
Mert én nem vagyok ilyen.
Ugyanakkor nem éreztem helyénvalónak, hogy félbeszakítsam a gyakorlását.
Mert volt ebben az egészben még valami, valami, ami kicsit szíven ütött, még ha nem is számolom azt a pillanatot. Azt a bizonyos pillanatot.
Nem akarok gondolni rá, most nem, mert akkor…
Igyekszem elnyomni magamban a késztetést, hogy megvizsgáljam a felismerést, és csak arra koncentrálok, Vulfius észre ne vegyen, aztán le a lépcsőn…
A pajzs megtalálása, azt hiszem, csak véletlen. Mármint az, ahogy én megtalálom. Azt nem tudom, Vulfius tudta-e, hogy itt van, emlékezett-e, csak nem merte elmondani. Beszélnem kell majd vele róla. Valamikor.
A pajzs megtalálása úgy tűnik, hogy felvidítja Balart. Láthatóan jobb a kedve, sőt, szerintem örül. Kiveszi a kezemből és ő maga viszi be a szobájába.
Még ott állok a folyosón, mikor kijön, a falhoz simulok, ahogy elmegy mellettem. Közben egy olyan fura pillantást vet rám. Nem mond semmit, de mintha valami sajnálkozás lenne a tekintetében.
Shannari a nyomában siet, ő se szól semmit, de egy apró kis mosollyal pillant rám.
Hirtelen nem tudom ezt hova tenni. Ha diadalmas lenne a mosolya érteném. De nem az. Azért látom, hogy nem az.
Fogalmam sincs mi történhetett, mit beszélt a három szolga, míg én fent lesekedtem a tetőn.
A további idő aránylag gyorsan telik, Rahesával már a második szobát túrjuk, mikor megjelenik végre Vulfius is, és láthatóan úgy néz ki, mintha már felhordta volna a szőnyegeket a tetőre, pedig valójában még el sem kezdte.
Kérdőn pillantok rá, mondanom nem is kell semmit.
– Csak meg akartam nézni Balar urat – kezdi.
Vulfiusra pillantok, onnan meg Rahesára. A lány elpirul, és nem néz rám.
Lehet, hogy ezek ketten attól féltek, hogy a tetőn egymásnak esünk?
Nem szólok semmit, csak felvont szemöldökkel várom, hogy Vulfius folytassa. Végül előadja, hogy a gazda gyakorolt vele, és hogy úgy tudja engem is tanítani fog, és hogy a gazda felajánlotta neki, hogy megkérdezhet engem, hogy elfogadnám-e, ha velem edzene. Vagy valami hasonló. Vulfius láthatóan nagyon kínban van, amíg ezt előadja.
Bennem meg csak az kavarog, hogy Balar még a mai után is tanítani akar engem.
Hogy ez a terve.
Eszembe jut az is, mikor arról beszélt, hogy ne adjam fel.
Lassan szívom be a levegőt, és még lassabban fújom ki.
– Rendben van, Vulfius. Egyelőre úgyis az alapokat kezdem majd tanulni, ahogy azt hiszem te is. Később majd megbeszéljük, hogy mi legyen, mikor közelharcra kerül a sor.
Vulfius kicsit elsápad, aztán elpirul, a száját összeszorítja, Rahesára néz, majd rám, végül bólint.
– Nem célom, hogy összeverjelek – mondom egyszerűen.
Egy neolita alapból gyorsabb és erősebb egy embernél. Vulfius ugyan pár centivel, talán öttel is, magasabb nálam, emberként középmagas. A súlya is több mint az enyém. És férfi. De én meg neolita vagyok, tehát nem egyértelmű, hogy ő az erősebb. Ez majd kiderül.
Ugyanakkor lehet, hogy nem harcolna teljes tudásával, ha ellenem kellene kiállnia. Ha ez így lesz, ha Balar komolyan gondolja, akkor meg kell majd kérdeznem róla.
– Ha eljutunk odáig… amikor… akkor majd megbeszéljük a szabályokat. Természetesen, ha így lesz, akkor nem kapsz olyanért büntetést, ha gyakorlást közben történik valami. Majd megbeszéljük. Szólok erről Balar úrnak. Azt hiszem, ő pontosan elmondja majd, mi az, amit lehet, és meddig… Rendben?
Elmosolyodom.
Vulfius megkönnyebbülten bólogat.
Rahesa újra megmozdul, elkezdi összeszedni a szobában lévő terítőket, takarókat, függönyöket.
Vulfiusnak is elmondom a három szobára vonatkozó haditervet. Nem szól semmit, csak Rahesára néz, aztán elindul az első szőnyeggel fel a tetőre.
Aztán már semmi különleges nem történik, egy-egy szó, ahogy próbáljuk a három szobát lecsupaszítani, valóban csak az ágyak, szekrények, asztalok, székek maradnak. A csetréket összeszedem, a szétdobált holmit is próbáljuk ládákba rakni Rahesával. Az fontosnak tűnő papírokat külön halomba rakom.
Úgy döntök, a papírokat előbb én nézem át. Ami a Kimérára fonatkozik, vagy fontos, az megy majd egy kupacba, ami csak érdekes az egy másikba, aminek a papírosát vagy a pergamenjét használni tudom, az egy harmadikba.
Épp az ideiglenes szobám felé tartok – igen, felmerült bennem, hogy csak azért is lehurcolkodom az alagsorba, hogy amikor Balar hazaér, már ott találjon, de az annyira gyerekes lett volna –, mikor súlyos lépteket hallok felfelé közeledni a lépcsőn.
Hazaért!
Én meg épp a könyökömmel igyekszem lenyomni a kilincset, az iratokat magamhoz ölelve, hogy bejussak a szobámba.
Egy pillantást vetek a lépcső felé, és sejtem, nem tudok elég gyorsan eltűnni a folyosóról.

-

Az utolsó, a legutolsó pillanatban sikerül beosonnom a szobámba, ami, úgy néz ki, csak ideiglenesen az enyém. Halkan sóhajtok, szomorúan, ahogy körbenézek.
Az egész szoba nem nagy, balra egy kis beugróban van az ágy, ami jó széles, jól elférek rajta, a szárnyaimnak is van bőven hely és még marad is. Majdnem akkora, mint Balar ágya szomszéd szobában, és nagyjából hasonlóan van elhelyezve is. Ugyan nem léptem ki a helyiségek méreteit, de nagyjából csak a kőfal van köztünk. Az ágy felett a falon ott a tavirózsás szőnyeg. Egyébként egy szekrény, egy komód, egy láda, a tetejére odahajtva az áralakításra váró férfiingek, van egy tükör is az ággyal szemközti falon, nagyon szép darab, az utca felé pedig háromosztatú ablak nyílik, és már tudom, kora reggel árad be a fény. Előtte egy asztal, és az ülőke, amit kértem.
A szoba eredeti karosszékét a falhoz húzgáltam. A padlón a szőnyegek egyszerűek, síkszövött gyapjú, törzsi mintákkal, vörös, narancs és különböző barna színekben. Semmi hivalkodó luxus.
De nekem jó így, teljesen jó, otth on sem voltam selyembe meg bársonyba csomagolva, nem volt habos rózsaszín lányszobám.
A papírokat az asztalra ejtem, a fele ledől, azt összeszedegetem.
Kapkodok, mert lépteket hallok a folyosóról, melyek aztán az ajtóm előtt szakadnak meg. Majd újabb léptek, beszédhang, fojtottan, tompán, talán Balar, de nem esküdnék meg rá, és nem értem, mit mondhat, vagy kinek.
Majd megint léptek zaja, sebesen távolodva, de a ritmus…
Elmegyek az ágyam végéig. Legszívesebben az ajtó deszkáihoz simulva hallgatóznék, de aztán nem teszem.
Az ajtóm ugyan csukva van, de zárva nincs, ha valaki csak úgy benyitna, miközben én ott hallgatózom, egyrészt eséllyel felkenne a falra, másrészt rettentő kínos lenne. Így csak állok a szoba közepén és az ajtót nézem.
Nyelek.
Balart nem hallottam elmenni.
Az ujjaimat összefonom magam előtt és a tekintetemet le nem veszem az ajtóról.
Várok, rettentő sokáig. Illetve nekem soknak tűnik.
Aztán kopogás.
– Szabad – mondom, de a hangom vékonyka a szó végén elcsuklik, így újra összeszedem magam, nyelek, aztán mondom: – Gyere be!
Legalább egyben igazam volt, Balar az.
Virágot nyújt felém, némileg sután, mert a rózsák feje lfelelé lóg. A másik keze meg a háta mögött… Kérdőn nézek rá, erre sietve átfordítja a virágokat.
Két fehér, két rózsaszín és egy piros. Szépek. Kaddára emlékeztetnek, az otthoni rózsáimra. Tudom, nem onnan valók, de a rózsaszín biztosan ugyanaz a fajta. Egy pillanatig nézem a virágokat, aztán a férfit, a szemei megint olyan áttetszően zöldek.
Aztán közelebb lépek, elveszem a csokrot. Nem bírom ki, hogy ne szagoljam meg a szirmokat.  Egy fél perce még azt hittem, a vörösnek van illata, de most rájövök, hogy a két fehérnek.
– Szépek – szinte alig hallható, hogy megszólalok.
Balar beszélni kezd, én meg őt nézem, komolyan, elgondolkodva.
Arról beszél, hogy ő hirtelen, hogy ilyen a természetes, és hogy nem szokta meg, hogy… talán arra céloz, hogy nem szokott nőkkel beszélni. Nem így.
Aprót bólintok, ő meg közelebb lép.
Nem tudom, hogy a bólintásom miatt teszi-e, vagy egyébként is így tenne, azt se tudom, mennyire figyel rám, és mennyire koncentrál inkább arra, hogy elmondja, amit kigondolt.
Én rá figyelek.
És megint bólintok egy kicsit. Mélyet sóhajtok.
Jó ezt hallani. Igazából tudom, hogy nem mondta, hogy gonosz, vagy kegyetlen lennék, nem mondta ki, csak amit mondott… meg hogy nem vágta rá, hogy nem vagyok az.
De a háremhölgy dolog, az tényleg fájt.
Ha az lennék, akkor itt se lennék.
Egyébként az még rosszabb lenne.
Aztán azt mondja, hogy elmehetek, ha akarok, de nem hagyna az utcára kerülni, hogyha menni akarnék, szerezne nekem helyet.
Szaporán pislogok. Nem akarom elbőgni magam, mert félek, akkor lemaradnék a szavairől, ha itt elpityerednék, akkor valószínű csak zavarba hoznám… De azért közel kerültem hirtelen hozzá.
Mert ha ő keresne nekem helyet, az azt jelentené, hogy ott lenne, valahol a közelemben lenne. Lehet, hogy nem látnám, de akkor is figyelne rám. Egyszerűen nem az a fajta, aki máshogy cselekedne. És ha így van, akkor valamit csak számítok.
Felnézek rá, mivel közelebb van, mint szokott, így már, hátra kell kicsit hajtanom a fejem.
Már nyitnám a szám, hogy feleljek, de a szó félúton elakad, mert Balar még egyet lép felém, emeli a kezét, az ujjai már ott vannak az arcomon.
Ez most nem fricskának készül, egyáltalán nem, és én nem kapom el a fejemet, el sem fordítom. Az érintés finom, könnyed, az ujjai pedig melegek.
Mélyet sóhajtok, tudom, ez nem könnyű neki. Akkor is tudom, ha a városban nem tiltakozott az ellen, hogy megfogjam a kezét, talán mert ő is rájött, hogy több okom is van rá, és nem elsődlegesen az ő gyötrése, nem tudom… De most is megérintem, két módon, a fejem picit megbillenve az ujjaihoz simítom az arcomat, kicsit talán macskásan, és egy-két másodpercre a kezére simítom a magamét.
Aztán elveszem a kezem, és Balar már hátrál is.
Talán rosszul esne ez, ha közben nem azt mondaná, amit.
A szóválasztása meglep, kicsit. Finoman ráncolom a szemöldökömet.
Azt hiszem, ha most, ebben a pillanataban, mindezt térdre esve mondaná, akkor meg lennék róla győződve, hogy csak gúnyol. De így tudom, hogy nem, és komolyan gondolja. Pont azért tudom, ahogy fogalmaz. Hogy valóban esélyt akar. Hogy azt akarja, próbáljuk meg, mire mehetünk.
És miközben ezt mondja a szemembe néz, és a pillantása nyílt.
Bólintok, most nagyobbat, határozottabbat.
Nem gondolom, hogy innentől minden egyszerű lesz. Messze nem.
De azt gondolom, hogy érdemes megpróbálni. Balarral. Mert úgy gondolom, komolyan mondta, amit mondott. És van ez a fura kis érzésem…
Lassan elmosolyodom, őt nézem még mindig, ahogy ott áll és a válaszomra vár.
– Akkor még harminc fekvőtámasz ma – bólintok. Majd nagy levegőt veszek, már megvan, mit akarok mondani, de akkor Balar újra meglep.
A lapok, és a kis szütyő, nem kell kibontanom, tudom, mit árulnak így. Beharapom a szám szélét.
Mert a virág, az is gyönyörű, de az megszokott. A férfiak megszokott pajzsa, ha bocsánatot kérni indulnak. De a papír és a szén… Az személyes. Az nekem szól és más senkinek.
Érzem, hogy az arom átmelegszik.
Balar félrenéz, vagy legalább úgy tesz, de biztos vagyok benne, hogy figyel. A szeme sarkából. A rózsákat a papírlapok mellé fektetem.
– Köszönöm.
A mosolyom még szélesebbé válik, finoman végigsimítok a legfelső lapon, de Balart nézem.
– Nekem is mondanom kell valamit.
Mély levegő, bátorság.
– Sajnálom. Tudom, hogy nem kértél semmit azért, hogy befogadtál. És sose akartál cselédmunkát a nyakamba sózni, sőt semmilyet. Én akartam valamit tenni… És te… Vulfius elmondta, hogy azt mondtad neki, tanítanál. Fent a tetőn. Pedig előtte vesztünk össze.
Egy lépéssel közelebb lépek hozzá, és remélem, nem kezd hátrálni.
– Nem vagyok tökéletes. És hajlamos vagyok, nos, csökönyösen viselkedni. Igen. Makacs vagyok. Ami talán nem mindig jó. Bár ha harcolni tanulok majd, akkor jó lesz, ugye?
Reménykedve pillantok Balarra.
– És hajlamos vagyok visszakiabálni, visszaszúrni… Nem hagyom magam. Nem okvetlen jó persze. Megbántottál, és meg akartalak bántani. Szándékosan. De sajnálom.
Még egy lépést teszek felé, most olyan közel állok hozzá, mint az előbb ő hozzám.
– És… tetszik ez a szoba, tényleg. Csak mondom. De nem ezért maradok.
Óvatosan emelem fel a jobbomat, az arcát simítom meg, csak két ujjal, leheletfinoman, a szája sarkát, és csak egy pillantra az alsó ajkát, aztán elveszem a kezem, hacsak Balar utánam nem nyúl.
– Hanem mert te is… – picit megvonom a vállaimat, és ezzel együtt a szárnyaimat is, és bizonnyal pipacspiros vagyok –, mert megéri egy esélyt adni. Mert így hiszem.

-

Tudom, hogy Balar odakint van, tudom, mert nem hallottam elmenni, pedig most megfeszített figyelemmel fülelek. És szinte öntudatlanul számolom a perceket.
Az egyik pillanatban már szinte indulnék, hogy feltépjem az ajtót, és rámorduljak: mit állsz ott kint?... Aztán megtorpanok, mert magam elé képzelem, milyen lenne a hatás, ha akart is volna valamit mondani, amitől enyhül a helyzet, inkább elfordulna és itthagyna.
Nem, ez nem jó.
Aztán arra gondolok, kinyitom az ajtót és csak nézem. De lehet, az sem működne. Úgy tehetne, mintha nem is álldogálna kint már legalább öt perce. Vagy tíz. Mégis mit csinál ennyi ideig?
De azt se mondhatom neki, hogy jöjjön be. Vagy… Igen, az a pillanat, mikor én mondhattam valamit ott lett volna a tetőn. Vagy mikor odaadtam a pajzsát.
De legalább a pajzsnak örült. Igaz, most nincs lapja annak az asztalkának, de majd kerítünk valamit. Túl szép és egyedi darab ahhoz, hogy kidobjuk.
Dobjuk? Mi?
A szívem kalapál. Igen, pontosan tudom, hogy a Kiméra Balaré, vagy éppen a családjáé, de ez lényegi szempontból mindegy is, mégis úgy gondolkodom, mintha én is idetartoznék. És ez az ő hibája. Balar hibája. Nem tudom, mivel érte el. Talán a reggeli ajánlatával…
Az is benne lehet.
Vagy még korábban, talán már akkor, mikor ezt a szobát adta nekem.
Most meg vissza akarja venni. Nem mintha annyira a szoba lenne a lényeg. Egyik szoba olyan, mint a másik. Hát nem? Hát nem!
Egyébként a mellettem lévő, amit most délután már nagyjából kiürítettünk, tényleg csak a fő berendezési tárgyakat hagyva vissza, sokkal nagyobb, mint ez. Nagyon szép lesz, csak ki kell takarítani, kimosni a dolgokat, meg az az asztal… kezdem érteni, hogy tűnhetett el Balar pajzsa, és hogy lett belőle asztallap, de amíg nem kérdez rá, én biztos nem mondom el neki.
Igen, a szoba… mire készen leszünk, nem ez lesz a legszebb, úgymond. Másnak nem. Csak nekem. Én fogom tudni, hogy mikor kaptam ez volt a legjobb, és, nem mellesleg, Balaré mellett van. Már persze, ha nem rak ki, mikor a családja megjön. Vagy éppen tíz perc múlva.
Aztán kopogást hallok, és… és onnantól hirtelen megint minden fordul egyet.
A rózsák, meg a sutasága, ahogy fejjel lefelé tartja őket… Na, jó, én is így szoktam, mikor leszedem a rózsákat, vagy negy ritkán közbetlenül a fejük alatt fogom őket, csak két ujjal, de arra nem biztos, hogy egy harcos keze is alkalmas.
Rózsák. Vajon tudja, hogy otthon is vannak? Kimondtam? Nem, nem mondtam, csak gondoltam rá. Balar úgy nézi a virágokat, mintha csak most venné észre a színüket. Nem tudom, mire figyelt, mikor megvette őket, de most nem is érdekel. Talán majd később, Talán.
Aztán beszélni kezd. A hangja érdes és karcos, mint mindig, mintha fémet húznának végig kövön, de nem érdekel. Nincs olyan behízelgő bariton, ami felülírhatná ezt most, nincsenek olyan cifra bókok, amik többet jelentenének.
Azt hiszem, igazat mond, és azt, hogy soha életében eddig még nem tett ilyet. Legfeljebb talán az édesanyjától kért bocsánatot. Bár ki tudja, a Chrima házban lehet, hogy ezt is máshogy intézik, mint nálunk.
Tudom, hogy erőt vett magán miattam, és tudom, hogy ez nem könnyű neki. És ez sokat jelent.
Ahogy az még többet, mikor elmondja, nem, nem mondja el, nem azt mondja, hogy akkor is figyelne rám, ha elhagynám a házat és őt, csak azt, hogy keresne nekem helyet. Csak egyszerűen nem hiszem, hogy azzal, mint aki jól végezte dolgát, képes lenne hátat fordítani.
Az arcomhoz ér, egy szívverés, kettő, valóban alig hiszem, aztán hagyom, hogy elvonja a kezét. Emlékszem még, mint mondott az érintésekről, és nem akarom túlterhelni. Mert az egész olyan törékeny, ez a pillanat, ez az egész.
De nem veszi el azonnal a kezét, a hüvelykujja az arcomat simítja, könnyedén, és érzem, hogy egy kis nedvességet ken el.
Nagyot nyelek. Balar nem szól semmit. Én se. Mintha nem is érintette volna az a könnycseppet. Tudom, ő is tudja…
Amit aztán mond, nos, nem hiszem, hogy játszana. Megdöbbenek kicsit a megfogalmazáson, talán látja is rajtam, mert a pillantása egy másodpercre bizonytalanná válik, mint aki nem tudja, mire számítson. És valójában ez győz meg.
És igen, bocsánatot kérek én is. Mert azt tanultam, hogy ha hibázunk, azt ismerjük el, és én is hibáztam. Az, hogy ennyire összebalhéztunk nem kizárólag Balar sara volt. Ha ezt nem ismerném el, ha csak azt vártam volna, hogy ő hunyászkodjon meg, majd diadalittasan kegyesen mosolyogva megbocsátanék, akkor valóban nem lennék jobb annál, mint amit hitt azokban a percekben, mikor azt mondta rosszul bánok Shannarival. Csak akkor most vele bánnék rosszul. És igen, akkor nem lennék különb egy ócska ficsúrnál.
És igen, én is kockáztatok, csak épp nem az arcát érintem meg, amúgy sem lenne ott könnycsepp, amit letörölhetnék. A szája más. Reggel megnéztem magamnak… ostoba kockáztatás, vagy nem is tudom, de kíváncsi voltam, milyen a tapintása. Még most is az vagyok. Úgy is, hogy közben bizseregnek az ujjbegyeim.
Visszahúzom a kezem, nem ő lök el, vagy lép hátra, ami már jónak mondható.
De az meglep, hogy újra előre lép. Átölel.
Ez most más, mint mikor az utca közepén nagy lelkesen a nyakába ugrottam. Azt hiszem, abban a pillanatban és azokért a szavakért bárkivel ezt tettem volna. Na, jó, majdnem bárkivel. Egyszerűen csak örültem, hogy láthatom majd a fivéremet.
De ez most más. Most is örülök. De most Balarnak, senki másnak. És ez csendesebb öröm, talán félénkebb is, talán mélyebb.
Az egyik karja a derekamon, a másik a vállim körül. Akkora, hogy simán átér, akkora, hogy kicsit lábujjhegyre kell állnom, amitől megbillenek, nekidőlök a mellkasának, így az arcom a nyakához ér.
Az arcomon érzem a heg sarkát, a bőrömön, icipici fordulat csak, mint mikor meg akarta fricskázni az orromat, és egy pillantra a számon is.
Aprót sóhajtok, majd újra csak az arcom ér hozzá.
Érzem a férfi illatát, bőrvért, fegyverolaj, utcai por, és valahol az egész alatt szappan, és még valami. És még ő jön azzal, hogy nekem feronomjaim vannak?! Akkor ez mi? Mi ez mégis?
A lélegzete a hajamban, könnyű, meleg pára. Az enyém a nyaka oldalát éri. Egy perc? Tíz? Vagy épp csak tíz szívdobbanás. Ő hátralép és én engedem.
Balar mosolyog. Apró kis mosoly, ha nem ismerném jobban, azt mondanám szégyellős. Vagy tényleg az?
A virágokra pillantok.
– Értem. Az ötlet az övé. És a szálakat ki választotta? – apró kis mosollyal kérdezem. Van egy tippem, de nem tudhatom biztosan, és kíváncsi vagyok.
Aztán a mosolyom kiszélesedeik.
– De a rajzolásról csak te tudtál a házban – jegyzem meg.
És igen, a rajzszén és a lapok, az nagyon is eltalált ajándék. A virágok gyönyörűek, és nagyon tetszenek, de a rajzolás kedves a szívemnek, és az nekem szól, személyes, nem olyasmi, amit bármelyik nő kaphat, bárkitől.
A torokköszörülésre felfigyelek.
– Dugi pénz?
Nem egészen értem a dolgot, se a pénz kérdését, se azt, ahogy meggondolja magát. Biztos mindennek oka van, így nem kérdezek rögtön közbe, hátha elmondja.
De már indulna is kifelé.
Ledobja a bombát és most meg menne?
– Várj, várj csak!
Szólok utána, de most nem hangosan, nem is követelően.
– De, de hogy gondolod ezt az egészet? Ez… Balar! Figyelj, ezt el kell mondanod! Tudsz valamit, amit én nem… Meg ez a dugipénz, meg hogy mégis megvehetjük mindkettőjüket? Ráadásul az én nevemre? Ez így hirtelen…
A hangomban meglepetés, öröm is persze, de kíváncsiság is van. És ez nem olyasmi, amit csak fél szóval el lehet intézni. Mert ha valóban akarjuk akármeddig nem halogathatjuk, de akkor nekem is tudnom kell pár dolgot, akkor valami haditerv kell.
Főleg úgy, hogy korábban amellett érvelt, hogy egy szolgára van szükség, és egyre van pénzünk.
Az is érdekelne, miért gondolta meg magát.
– Van itt pár kérdés. A tulajdonjogon, meg ilyesmin kívül. Az az utolsó. Szóval…
Hátrálok, aztán felülök az ágyre, trükkösen teszem, a távolabbi szélére ülük, az ágy közepe felé fordulva, a lábaimat keresztbe teszem, a szárnyaim meg hátul lelógnak, nem kell őket oldalra tartanom, velem szemben, vagy félig mellettem, van bőven hely. Intek Balarnak, hogy tegye le magát, ha akarja.
– Kettő fontossal kezdeném. Az első, hogy mire mondtad, hogy Lina és Hemann mégis hasznosak lehetnének? A második, miféle dugi pénz? És kérlek, ne mondd, hogy nem számít, mert amit mondtál róla eddig, azok alapján mégis…
Számít bizony. Az meg még többet, hogy úgy döntött megemlíti nekem. Mert ez bizalom. És ha véres pénz, akkor azt is jó lenne tudni, bárki a nyakunkba zúdulhat-e miatta.
Remélem, Balar elfogadja az invitálást, és leül, vagy ha azt nem is, de legalább válaszol a kérdéseimre, és kitalálhatjuk, mi hogyan lenne jó.

-

Elmosolyodom, és megcsóválom a fejemet.
– A rózsa tövises teremtmény. És bizony tudni kell vele bánni. De én szeretem.
A szavai, ahogy fogalmaz, egy virágról, amely meg tudja magát védeni. Lehet, hogy rám gondol? Jó lenne tudni.
De nekem a rózsa az otthont is eszembe juttatja, amit elhagytam.
Miért ne mondhatnám el?
– Kaddában van egy picinyke rózsakertem. Az a fajta, a rózsaszín – intek a virágok felé, majd hirtelen rájövök, vízbe is kell tennem őket, szóval felpattanok, és mivel jobbat kitalálni hirtelen nem tudok, az asztalon álló félig telt kancsóba teszem a csokromat –, szóval ez a rózsaszín, ilyen van Kaddában is. A vörös nincs, csak egy hasonló fajta. Fehér is van otthon, de nem ilyen illatos. Ezek nagyon szépek. Lehet, megfogom őket. Persze csak ha nem lesznek útban a tetőteraszon.
Balarra pillantok, engedélyért talán, mégis az ő teázója, meg érdekelne, hogy mit szól az egészhez.
A rajzszén és a papírok, az valóban Balar ötlete, és majdnem mindegy, ki vette meg, nincs rajta mit válogatni nagyon, de ahogy mondja, hogy itt akart várni, az érdekes.
– Hogy nehogy elkerüljük egymást? – kérdezem végül szelíd kis mosollyal.
Aztán belekezd valamibe, ami érdekesebb és fontosabb annál, hogy csak úgy szó nélkül menjünk el mellette. Világos, hogy kérdezek.
A jó, hogy Balar nem ódzkodik a választól, ami feltűnik ugyanakkor, hogy nem ül az ágyam szélére, a fotelt választja. Nincs ezzel semmi gondom, csak feltűnik.
Talán úgy gondolja, az előbbi ölelés után ez a jobb döntés.
Nem mintha nem lepett volna meg azzal, hogy magához húzott. De jó érzés volt, ismeretlen, furcsán jó érzés. Nem olyan, mint mikor Adelt ölelem meg, vagy mást a családból. Az is igaz, hogy a család férfitagjain kívül viszont nem igazán volt módom bárki mást megölelni. Az biztos, hogy a bátyám nem húz sose ilyen közel, és én sem érzek késztetést, hogy hozzá simuljak.
Lehet, hogy valóban bölcsebb, hogy Balar abban a fotelban ül?
– Pár ezer? Meg három marék?
Szó szerint leesik az állam.
Az emberi ismerősére csak bólintok, valóban említette, meg a sebesülését is, és hogy kölcsönadta érte a pallosát Hasfelmetszőnek. De most kapok egy rövid összefoglalást a történtekről, és kissé előredőlve feszült figyelemmel hallgatom.
Aprót bólintok. Furcsa, de nem érzem úgy, hogy Balarnak ne lett volna joga oda menni. Ugyanakkor eszembe jut, amint nekem mondott a bosszúról.
– Más ilyenkor a bosszú, vagy megtorlás, mint amiről nekem beszéltél, hogy keserű és üres érzés marad utána?
Valahogy így jellemezte, aztán azt mondta, aki fontos, azért nem bosszút kell állni, arra vigyázni kell, azt meg kell tanítani harcolni, hogy megvédhesse magát.
A rózsákra pillantok.
Apró kis mosollyal a szám sarkában bólintok.
Aztán szóba kerül Shannari, és én komolyan hallgatom Balart.
Szerencsétlen lány, nem volt épp könnyű sorsa, átlagosnak se mondanám. Sőt!
De innen jön a csavar a történetben, és naná, hogy Nagyszájú érintett az ügyben.
– Ahh… – kezdem nagyon értelmesen.
Átgondolom a problémát, mert több dologról is szó van, és nem egy kérdés merül fel bennem. Remélem, Balar nem hiszi majd megint azt, hogy csak okoskodom, meg kukacoskodom, de most ugye lényegileg az ő többezer aranyáról van szó.
– Kezdjük sorban. Egy, reméljük, a dugipénz ott van, és a rötyisek nem találták meg és vitték el. De ezt majd megnézzük valamikor, mikor a ház elcsendesedik. Vagy megnézed. Ahogy te szeretnéd.
Mert ugyan kíváncsi vagyok, hogy a dugihely, de lehet, hogy ő azt még nem mutatná meg nekem, és végtére is ezt tiszteletben kell tartanom. Ismer vagy két napja, világos, hogy nem előttem nyitja ki a titkos széfet.
– Kettő, meglep, hogy azt hiszed, Kétcsapás nem értené meg. Azok a fickók simán beáldoztak volna téged. Átvertek. Meg is… – összeszedem magam, és aránylag nyugodtan mondom ki – meg is hallhattál volna. Őket nem érdekelte.
Arra nem szólok, hogy jobb, ha az övéi nem tudják. Lehet, be kellene tenni a közösbe, ugyanakkor ez igazából Balart illeti. Ő kockáztatta érte a bőrét.
Nem, erre nem teszek semmi megjegyzést, hiszen nem ismerem, ilyen téren hogyan működik a családjuk, mik a szokásaik.
De kapok is választ. Kaszinó, no persze, meg bordély. Apró grimaszt vágok.
– Nagyszájú, meg egy kaszinó, aztán az egész Chrima családot kitiltják Garamatesből – dobom be, félig komolyan, félig mókázva.
– Aham. Bordély. Hát, ha Szélvész meglátja Shannarit, lehet, hogy nehezen adod be neki, hogy nem azt üzemeltetsz. Sőt… Ajaj! Gondolj bele! Shannari, Herman, a kis Lina, plusz én. Egyikünk sem az, no, de elképzeled, hogy néz majd ki a dolog? Valamit ki kell találnunk.
Az arcomon egyszerre vigyor, mert szinte látom magam előtt a szituációt, és töprengés, mert próbálom kitalálni, mit mondhatnánk, amit a családja is bevenne.
– Harmadik problémának itt van a szikrafű. És ez a legkomolyabb. Szóval innen induljunk. Mert igazából nem hiszem, hogy a reterátosok meg mernének lopni. Rájuk döntenéd a boltjukat, minimum. Szóval esélyesen az arany ott lesz a helyén.
Aprót bólintok.
– A családod nem láthatja Shannarin, hogy gond van vele. Tehát vagy kiderül, hogy tényleg csak alkalmilag szedte azt a sz*rt, vagy kénytelenek leszünk neki valahonnan szerezni és adni egy keveset, vagy el kell rejtenünk a családod elől. Vagy a két utóbbi kombinálva. És nem okvetlen tud dolgozni közben, legalábbis nem a vendégtérben. Azt nem kockáztathatjuk, hogy beállva engedjük a vendégek közé, de a családod szeme elé sem kerülhet úgy.
A jó ég tudja csak, mit tennének vele.
– Alapból jó, hogy Lina ápolhatná majd, Hermann meg alkalmas a vendégtérbe. Így ez működhetne, itt a gond, hogy egy hét múlva itt a családod.
Sóhajtok.
– Mármint ne érts félre, nekem nincs velük amúgy problémám!
Ez így igaz, semmi bajom Balar családjával. Érdekes figuráknak tűnnek, oda kell majd figyelnem, de szerintem megoldható lehet, főleg, ha Balar segít. Például tanácsokkal.
– Nézzük az alapötleted. Megvesszük Hermannt és Linát, ha még ott vannak. Kedvezmény? Talán kettejükre együtt kapunk. Na, szóval, megvannak. Majd azt mondjuk, az enyémek. Csakhogy őket nem avathatjuk be ilyen szintű kavarásba. Tehát névleg az enyémeknek kell lenniük. Csakhogy sehol egy fia iratom. Ha a legjobb eshetőséget nézzük, akkor mondjuk két hét. Tevehalálában. De a családod durván egy hét múlva érkezik. Addig hova tegyük Hermannékat? Mivel Shannari függő, vegyük ugye a legrosszabb esetet, Hermannt munkába kellene állítani. Tehát…
Balarra nézek.
– Hogy legyen? Ha Chrima bélyeget kapnak, a családod megérdeklődi honnan a pénz. Ha Khaled jelet… milyen papírokkal menjek a hivatalba? Ha valahol megőrzik őket nekünk… Úh! Bonyolult.
Kérdőn nézek Balarra, mi az ötlete ezzel kapcsolatban.
– Való igaz, nemes vagyok, lehetnek szolgáim. Jobban mondva, csak nemes voltam.
Balar szemébe nézek, lassan elmosolyodom.
– Erről jut eszembe a negyedik kérdés: Mit mondunk nekik, én mit keresek itt?
Hát igen. Lehet, a kályhától kell elindulnunk. Mert ki tudja, hol borulhat be a terv, és ha borul, nos, azt leginkább szegény Shannari bánná.
Közben beugrik egy ötödik kérdés is, de azt most egyelőre félreteszem, az tényleg ráér. Előbb a fontos dolgok!

-

A kérdése jogos, teljes mértékben jogos.
– Fogalmam sincsen. Talán ha lesz valami pergola is odafent, akkor el. Ez persze attól is függ, hogyan szeretnéd berendezni a tetőteraszt. Ha ott is lennének asztalok, akkor vagy csak este lehetne nyitva, vagy kellene föléjük árnyékoló. És kellene elég szabad tér a gyakorláshoz is.
Mert amit ma láttam, a gyakorlata, az igényel némi területet, főleg, ha engem is tanítana, vagy Vulfiust, vagy kettőnket, akkor az még többet, hacsak nem akarunk naponta kivonulni valahova a város szélére.
A víz a másik kérdés, bár egy bokor nem igényel olyan rengeteg vizet, de azért szükséges lenne. Igaz, a mosogatóvizet is önthetnénk rá, ha nem lenne zsíros, vagy ecetes.
Balar nagyot sóhajt a következő megjegyzésemre. Mintha betaláltam volna a százas körbe.
– Bennem is felmerült, hogy fogom magam, és…
Elismerem. Miért hazudnék? Azt persze nem mondom el neki, hogy miért döntöttem végül másként. De ismerve őt, el fog gondolkodni rajta, még az is lehet, hogy némi idő múltán rá is kérdez. Kíváncsi vagyok, igazam lesz-e?
A második mondata azért kicsit meglep. Vagy mégsem. Azok után, amit mondott, talán annyira mégsem.
– Átkutattad volna a várost?
Visszatelepszem az ágyra, a jobb lábamat magam alá húzom, a balt lelógatom. Kényelmes hely, így ülve azért puhább, mint az ülőke, és szemben van a jókora karosszékkel. Nem rossz elrendezés azért. És végtére is komoly dolgokat kell megbeszélnünk, szóval nem árt az, ha tudok koncentrálni.
Balar fészkelődik. Nem látványosan, és talán öntudatlanul, apró kis mozdulatok, előre-hátra, a karfán a keze, moccannak az ujjai, nem ül olyan nyugodtan, mint ebédnél. Pedig akkor volt dühös, most meg elviekben már minden rendben. Nem igaz?
Őt nézem, a pillantásomban egyszerre van ott a kíváncsiság, az érdeklődés, a tárgyilagosság is, hiszen fontos dolgokat kell megbeszélnünk, de a művész pillantása is, ahogy igyekszem megjegyezni a tartását, a mozdulatait. Ez utóbbi valahol mindig ott van bennem, ahogy nézek valakit vagy valamit, a kép belém ég, a pillanat megmarad és aztán majd újjá születik a papíron. Nehéz megmagyarázni. Ugyanígy belém égett a mai reggel is, vagy az, ahogy földhöz csapta a tányért, és az is, mikor a gyakorlatait végezte a tetőn.
Furcsa dolog ám ez a képi emlékezet.
Furcsa, mert vannak neoliták, akiken átsiklik a tekintetem. Ha belegondolok, a hercegre sem emlékszem annyira pontosan. Balar szemeit viszont bármikor le tudnám rajzolni. Az sem kellene, hogy modellt üljön hozzá.
Mert rá figyelek. És bolond mód vonzódom hozzá.
Azt hiszem, tudja, illetve nem tudom elképzelni, hogy ne vette volna észre. Ami kicsit kínos. De csak kicsit. Mert nem hiszem, hogy különösebben bújócskáznunk kellene, nem vagyunk gyerekek.
Más kérdés, hogy az a fajta se vagyok, aki csak úgy a lába elé veti magát valakinek, vagy akinek édesmindegy, ki a másik, csak hímnemű legyen.
Balar engem néz, abbahagyja a fészkelődést, mint aki épp jutott valamire, és most sokért nem adnám, ha tudhatnám, hogy mire gondol.
– Játék? Vagy csak bagatellizálod előttem? – kérdezem félrebillentett fejjel.
Mondhat, amit akar, tudom, hogy neki sem csak játék, abból tudom, amit tegnap az utcán előadott.
– A zsákmány sose baj. – Bólintok egy aprót. – Nem ismerem a részleteket, de akik kiküldtek titeket azzal a karavánnall, gondolom nem ketten mentetek csak, az ember, meg te… Ott is voltak halottak, ugye? Azok, akik ezt tették, simán feláldoztak volna titeket, csupán csak aranyért, tallérokért, kövekért. Még csak nem is valami magasztosabb eszméért, vagy hasonlóért. Nem voltak gátlásaik. Sajnálnom kellene őket? Vagy azokat, akik őket szolgálták? Tudták mit vállalnak.
Szusszanok.
– A rabszolgák, nos, akik vállalták a szökést valamiért, azok vállalták a kockázatot is. Nem mondom, hogy egyszerű döntés, de talán nekik megérte, hogy dönthettek, és lehet, hogy van, amelyiküknek sikerült.
Bólintok.
– Helyes, akkor a csatornások és a dugipénz miatt nem kell aggódnunk.
Már egy jó hír mára. Az is kell, sőt, nagyon kell.
Bár a nap legjobb híre, vagy pillanata az volt, mikor Balar azt mondta, azt akarja része legyek az életének, és ő is része akar lenni az enyémnek.
Nem vagyok benne biztos, hogy ezt így akarta mondani, hogy ezt előre kitalálta. Ahogy abban sem, hogy hogyan értette. De nagyon jól hangzott. És első lépésnek tényleg nagyon jó. Főleg a híres monológjára gondolva.
Kétcsapáson aztán újra elgondolkodom.
– Szóval szerinte a bosszú jogos, de hagytad volna ott a tellérokat? Úgy gondolja, az becstelenség? – kérdezem felvont szemöldökkel.
– Balar, nem akarok én nagy szavakat mondani, de abból, amit elmeséltél – no meg abból, amit elhallgat –, úgy gondolom, megsebesültél, mikor csaliként bedobtak titeket, és talán a rajtaütésnél újra. Sőt, ha szigorúan nézzük, ezek úgy voltak vele, hogy egy hullának bért sem kell fizetniük, elvégzed a munkát, eltereled a figyelmet róluk, meghalsz, és ők vígan dörzsölik a markukat, és ha kétcsapás megjelenik a küszöbükön netán, majd szétteszik a kezüket, hogy nem az ő hibájuk, ha a fia balfék volt. Mossák kezeiket. Ha úgy vesszük, azok a tallérok a munkabéred, és a kárpótlás összege a sérülésekért, meg a többiért. Vagy nem így van?
Nem tehetek róla, amit mondtam neki korábban, hogy szívem szerint megnyúznám azokat, akik az enyémeket bántják… az tényleg áll.
– Értem. Tehát Orákulum volt.
Meg is van a válasz az ötödik kérdésemre, és örülök magamnak, hogy jól tippeltem. Elmosolyodom.
A hördülésére felvonom a szemöldökömet.
Szóval annyira nincs oda az ötletért, hogy az öccse, meg én. Érdekes. A veszekedés közben még ott tartott, mennyire jól kijönnék a testvérével, most meg már letépné a fejét. Bár hozzá tette, hogy ha akaratom ellenére.
Vajon hány lány és hány nő volt, akit az öccse megszerzett az orra elől? Érdekes lenne tudni.
– Se Shannarihoz? – Ez feltűnik, forognak a fogaskerekek az agyamban, majd Balarra pillantok. – Nem akarsz valamit elmondani Shannarival kapcsolatban?
Rahesáért nem tehet sokat, de Shannarihoz nem nyúlhatnak. Mi is van a tulajdonjogokkal?
Aprókat bólintok Lina és Hermann kapcsán.
Egyelőre találjuk őket ott. Mert úgy tűnik Balar komolyan gondolja. Csak tudnám, mi vitte rá erre!
– Szerintem maradjunk annyiban, hogy Shannarinak valahogy el lehetne mondani, hogy van a házban a szerből, de csak kevés, végszükség esetére, ha nagyon rosszul lenne. Ez adna neki némi biztonságot, de megfontolttá is tenné talán, hogy csak úgy ne kérje. De akkor igen, ha fél, hogy látszódik rajta valami. És nagyon oda kellene figyelni, amíg itt a családod. Mit gondolsz?
Igen. Meg kell tanulnom nekem is megkérdeznem ezt. Elmondani az ötletemet, és megkérdezni, ő jónak látja-e. Ha szóltam volna neki arról a tesztről, lehet az egész máshogy jött volna ki. De én mentem a saját fejem után. Igaz, Rahesa és Vulfius esetében jól sült el, Shannarinál meg nem is volt időn se szólni… Na, mindegy már! Ilyesmikre oda kell figyelnem.
Balar hátradől, immár kényelmesen, és a tulajdonjogokról, jelekről, ilyesmiről beszél.
Odáig értem, ha hirtelen három rabszolgát venne, akkor a család rákérdezne, hogy na mégis miből. Azt is értem, hogy jó álca, hogy az én nevemre vesz kettőt. Csakhogy! Ha hivatalosan is a nevemre veszi őket és Khaled billog kerül rájuk, akkor én elvben bármikor elsétálhatok velük. Jó, csak elvben… de attól még a papír papír, a billog meg billog.
– Tehát valami olyasmi lenne a mese, hogy találkoztál egy szegény nemes lánnyal, aki valami úton-módon elhagyta a papírjait, és így a szeráj helyett nálad lakik, neked fizet a szobáért, plusz még a teázóba is besegít, és nem, még mindig nincsenek papírjai, de a hivatalba se mehet, és van két saját rabszolgája, de nem azokon meg nincs rajta a billogja, és a nyilvántartások szerint meg Chrima árukészletnek minősülnek…
Lassan elvigyorodom.
– Te Balar, szerinted mennyire kell szépen mosolyognom Kétcsapásra, hogy egy ilyen mesét ne kezdjen el ellenőrizni?
Talán, ha Szélvésznek csak szimpatikus leszek, de nem indul be rám, ő nem néz utána. Hasfelmetsző kétséges. Orákulum talán hallgatna, akkor is, ha gyanús neki a dolog. De mi van Nagyszájúval?
– Illetve, vagy kitalálunk valamit, amit elhinnének ők is, vagy valami olyan mesét, amit ha vad is, de szeretnék, hogy igaz legyen.
A karosszékben elterpeszkedő harcosra függesztem a tekintetemet, várva, hogy mondjon valamit.
Akár csak annyit, hogy gondolkodni fog rajta. Végtére is az ő családja, nem az enyém.
Adel… nos, neki elég, ha beadom, hogy beleszerettem Balarba, és hogy talán ő sem közömbös. Ha látja, hogy Balar minimum védelmez, akkor talán meg is nyugszik ebben. Rólam ez hihető mese.
De a Chrima család? Nem tudom, nem kapnának-e röhögőgörcsöt, ha Balar a neoliták közötti szolidaritásra hivatkozna, vagy jótékonyságra.
Azt hiszem, hirtelen így az utolsó megjegyzésem mellbe vágja Balart, lévén felkel, és megindul.
Tippre a pincébe.
Én meg követem. Már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, mit akar.
És így, mivel nem küld el, látom, hol a titkos hely, és minden egyebet is.
Úgy néz ki, Balar tényleg bízik bennem.  Jó érzés. Hiszen lehetnék akár egy banda felderítője is. Beépüök pár nap alatt, aztán mikor már mindent kitapasztaltam, feldobom. Van ilyen.
Igaz, az nem én vagyok.
Aztán a nap folyamán immár másodszor vágunk neki a keleti piacnak.
Néz is nagyot a rabszolga-kereskedő, mikor újra megjelenünk a placca előtt.
Időközben eladta a szőke nőt. A többiek még megvannak. Lina és Hermann is.
Ezúttal nem szólalok meg, Balarra hagyom, hogy mit mond vagy tesz, én csak figyelek.

-

Magam elé képzelem a tetőteraszt, és lassan bólintok. Világos, oda még ki kell találnia, mit hogyan szeretne, van még pár napunk, és ha megkérdez, talán nekem is lesz pár használható ötletem. De nem ez most a legfontosabb.
– Szóval az alagsorban is. Nem rossz gondolat. A fekvőtámaszokat meg itt is gyakorlohatom.
Úgy látom, Balar valahogy már a tudattól jobban volt és van, hogy itt vagyok.
Egyre inkább elhiszem, hogy nem csak üres szólam volt az, hogy utánam jött volna. Ahogy az sem, hogy tartott tőle, hogy nekiindulnhattam volna minden nélkül. Vagy hogyan is mondjam, de a lényeg ez, azt hiszem komolyan félt attól, hogy mire visszaér, már nem leszek itt. És talán reménykedett, hogy mégis. De azért itt maradt az ajtóm előtt, ki ne osonjak.
Nem mintha nem tudnék elrepülni az ablakpárkányról.
Egy másodpercre megfordul a fejemben, hogy ezt megmondom neki. De aztán hallgatok.
Főleg, mert nem akarom Balar figyelmét felhívni erre a tényre, egyébként is elég okos, magától is rájönne, ha végiggondolná. De éppen ez is mutatja, hogy itt szobrozott az ajtóm előtt, hogy nem az eszét használta, nem a hideg logika vezette. Pedig egyébként igenis racionális. Apró kis mosoly jelenik meg az arcomon, mert tetszik a következtetés, amire jutok, a lehetőség, hogy Balart netalán érzelmek is irányították. Esetleg nem is csak csekély mértékben.
A várost. A sivatagot. Kaddát.
Tényleg képes lett volna oda is utánam jönni? Ha holnap Adel felkapna, Balar utánam jönne?
A szemeim elkerekednek, őt nézem.
Aprót bólintok, nem szólok semmit. Csak dédelgetem magamban ezeket a szavakat.
Balar engem néz, én meg viszonzom a pillantását.
– Szóval igazam van. Beszereztél egy ocsmány sebet is – bólintok. – Pedig már azt hittem, az én kiképzőmmel ilyenek nem történhetnek.
Próbálom könnyedén felfogni a dolgot, vagy legalább úgy tenni, mintha sikerülne. Az segít benne, hogy reggel nem láttam Balar testén hegeket. Leszámítva azt, ami a nyakán van, a bőre makulátlan. Nagyon-nagyon jó genetikával rendelkezik ilyen téren, ehhez kétség sem férhet.
– Szóval az egész karavánt lemészárolták, és ti ketten… – lassan ingatom a fejem –, az utolsók voltatok, és nyelvek kellettek volna nekik.
Sóhajtok.
– Attól függ, mennyi ideje szolgál nekik az az őr, és mennyire vak, vagy ostoba. Ahogy mondtad, viadorokkal foglalkoztak, Shannarit lökték oda jutalomnak… Ezt az őrök is látták, a beosztottjaik is. Szabad neoliták, sejthették, hogy nem egy pékségben dolgoznak, sem egy selyemkereskedő karavánjait kísérgetik.
Tudhatták, hogy a nagy pénz nagy kockázatot is jelent. Elvben nyerhettek is volna. És ahogy végiggondolom Balar szavait, pedig csak a tömör összefoglalót kapom, azt is erősen tompítva, arra jutok, hogy…
– Ti ketten mentetek oda, igaz? Te és ez a Homár nevű ember. Ne is haragudj, de nem fogok sajnálkozni! Egyszerűen örülök, hogy élsz. Egy neolita, meg egy ember, egy egész nemesi ház teljes őrszemélyzete ellen. Nekem ne akard beadni, hogy igazságtalan csatában, nagy túlerő ellen maradtak alul. Ti csak ketten voltatok. Két őrült!
Szusszanok. Mert Balar rengeteget kockáztatott.
De azt nem mondom, hogy nem jogosan.
Azt meg még nem tudom, mennyire ment fejjel a falnak.
– Jó, hogy itt vagy! Ha valami ért volna, most ki fogadott volna be engem, hm?
Próbálok mosolyogni, játszani a kicsit egoista hercegkisasszonyt, de a hangomból tudhatja, ez a kérdés, ezek a szavak másról szólnak. Valahogy próbálom feldolgozni a hallottakat. Muszáj.
Mert tény, Balar nem békés tevetenyésztő.
– Valóban nem. Az a Homár mit szólt hozzá?
Kíváncsi vagyok. Valóban az. Balar a rabszolgakufár, aki azt mondja jó játék volt a rajtaütés, hogyan jön össze egy emberrel? Milyen ez a férfi valójában? Mi lakozhat benne? Hiszen azon vesztünk össze, hogy szerinte keményebben bántam a rabszolgáival, mint kellene.
Valami van itt. Érzem. De még nem tudom mi.
Majd… majd…
– Az ő bajuk…
Balarra pillantok.
– És ha igazat mondtál? Mármint, te tudod, ki ez a Homár? Gondolj bele, egy ember, akit neoliták is felfogadnak, karavánokat kísér, átkel a sivatagon, jön-megy, majd felhajtja a titeket átverő megbízókat és benne van a bosszúban is. Nem egy átlagos meghúzom magam, jófiú vagyok típus ő sem. Ugye?
Ahogy az apjáról beszél, valahogy érthetőek az érvei. Kétesélyes lett volna a dolog. Utána meg, ahogy telt az idő, már nem is tudott mit tenni.
– Igen. A titkolózás sosem jó, ha olyan előtt titkolsz valami jelentős dolgot, aki fontos neked. Utólag megkérdezi: de miért nem szóltál? Aztán azt: nem bíztál bennem? És máris ott a baj. Mert ezt a második kérdést sokkal nehezebb kimagyarázni. Kétcsapás lehet inkább ezen mérgelné fel magát.
Nem mellesleg jogosan. Szóval most épp nem lehet neki elmondani. Majd talán az egész végén, addigra talán valami jó indokot is ki lehet találni, amit nem szívna mellre.
Ahogy kinéz, esélye van, hogy velem ne járjon így, ha már elszólta magát. Bár nem tudom, az mennyire volt véletlen, és mennyire szándékos elszólás, hogy… nos, igen, úgy hiszem, Shannari nem a kláné. De jelenleg a miértek jobban érdekelnek. Nem mintha nem lenne joga arra költeni az aranyait, amire akarja, de mégis, magam előtt nem tagadhatom, hogy igenis tudni akarom az okot.
– Odáig, hogy kevésbé utálom, vagy odáig, hogy elmondod? – kérdezek vissza finoman felvont szemöldökkel. – Egyébként az, hogy hogyan fogadom a döntést, nos, az attól is függ, hogy miért tetted. Miért a saját nevedre vetted? Illetve… miért vetted meg egyáltalán? És most azt a részt hagyjuk, hogy jó lesz-e a teaházban.
Komolyan nézem Balart.
Nem gondolom, hogy annyira nehéz dolgot kérdezek, de lehet, hogy nem könnyű megfogalmaznia, vagy éppen kínosnak érzi. Jelenleg egy dologra emlékszem pontosan, mikor azt mondta, hogy nem ágyasnak akarja. Pedig Shannarit elnézve ez lenne az első kézenfekvő ok.
De ha hiszek Balarnak, és ha ez nem így van, akkor annál jobban érdekel a kérdés.
Ingatom a fejem.
– Hát ellenemre van. Mármint… ha belegondolsz te is belátod. Ha szabadnapon élhet vele, akkor nem szokik le. Akkor nincs megoldva a probléma. Ez az egyik fele. A másik, hogy rontja a morált a házban a többiek között. Tehát amíg nem vagyunk túl a leszoktatáson kicsi mennyiségben lehet a házban ilyen szer, de nem tartom jó ötletnek, hogy csak úgy vehessen belőle bárki is.
Balarra nézek, nagyon komolyan.
– A bárkin téged is értelek és magamat is. Teljesen komolyan. Viszont, ha ezen túl vagyunk, a maradék megy a csatornába. Tehát inkább nem kellene belőle mennyiség. Minek, mikor úgyis kidobjuk?
Arra, ahogy grimaszol, kérdőn nézek.
– Hát igen. És az elmondásod alapján a családod nem naiv lelkekből áll, és mind kellőképpen intelligensek. Valami tényleg hihető indokkal kell magyaráznunk a dolgokat. És lehetőleg mindkettőnknek ugyanazzal.
Komoly képpel bököm ki:
– Mondjuk azt, hogy megtetszettél pucéron és hajlandó voltam maradni, miután elég aranyat ajánlottál?
Bátorság, Aicha, nem nevet, nem pirul, csak figyeld, milyen arcot vág! Ezt mondom magamnak és kivárok.
Egyébként is, ez az igazság. Illetve annak egy része. Egy elég önkényesen kiemelt része. Egy olyan része, ami nagyon sarkított és nem is fedi egészen az igazságot. De éppen Szélvész szemében akár hihető is lehetne, ha Balar pontosan jellemezte az öccsét.
Ugyanakkor lehet, hogy Kétcsapás nem venné be. Vagy Orákulum. Vagy ha itt tartunk, akkor Hasfelmetsző.
– Tehát? Van valami ötleted?
A piacra visszatérve szerencsénk van, Lina és Hermann még ott vannak.
Balar a papírokkal foglalkozik, én nézem át a két új rabszolga holmiját. Semmi különös, egy váltásnyi ruhájuk van. Lináé ócska, Hermanné véres, már ha nem tévedek a foltok eredetét illetően.
– Balar úr átgondolta a dolgot. Úgy döntött, hasznára lehettek – közlöm velük.
Lina ijedten néz Balarra, Hermann kételkedve.
Hát igen, az a bizonyos nyerjük el a bizalmukat játék nem lesz annyira egyszerű. Komolyan pillantok rájuk.
– A papírjaitok elkészülnek egy percen belül. Én azt tanácsolom, tegyétek, amit Balar úr mond. Szokás szerint kaptok felszerelést, ez megfelelő ruhákat jelent, és hazaérve megkapjátok a feladatotokat is. Az úton két dologra kell figyelnetek. Megfelelő viselkedés, és nem próbáltok szökni. Balar úr vagy én úgyis megtalálnánk titeket. Menjünk!
Szerencsére ezek után a bevásárlással már nincs baj.
Magamban számolgatok, meg újra számolgatok, és harmincadszor is oda jutok, hogy ők ketten, Lina és Hermann, túl nagy ajándék. Miért? Miért?
Miért?
Nem tudom, mikor kapok majd erre választ.
Talán ma este. Talán később. Mindegy. Most mindegy. A lényeg, hogy nem máshova kerültek, a többi ráér pillanatnyilag.
A Kimérába visszaérve Balarra pillantok.
– Előbb hívjam Vulfiust, vagy most rögtön szeretnéd eligazítani az újakat?

-

Kérdőn pillantok Balarra. Ha az apám mondana ilyet, vagy a fivérem, nos, az rendben van, nekik jogukban állna. De Balar? Miért is érdekli ez a dolog Balart, mikor korábban kijelentette, nem igazán számít, hogy egy nő szűz-e vagy sem.
Egyébként is, Vulfius sosem merne semmivel próbálkozni. Másrészt, ha egy hímnemű egyed próbálkozni akarna, az megtehetné az alagsorban is. Például.
Ha viszont az a baj, hogy Vulfius ember és ráadásul rabszolga, na, nem mintha egyébként számba jött volna nálam, akkor kíváncsi vagyok, mit szólna ahhoz, hogyha azt mondanám, a szobámba majd Szélvészt hívom. Vagy Orákulumot.
Egyébként egyiktől sem akarok semmit, de úgy érdekelne, Balar milyen arcot vágna.
És mégsem dobom be neki ezt. Azért nem, igen, azért, amin korábban már gondolkodtam. Vajon hány lányt és nőt halászott már el az orra elől az öccse, a nagydumás nőcsábász?
Nem mintha Balarnak nem lenne elég jó a beszélőkéje, csak az se mindegy ki mit mond, és hogyan.
– Talán jobb, ha ezt külön – felelem végül, majd bólintok. – Beszéltem velük. Rahesa és Vulfius szeretnének együtt maradni. Shannarinak lesz külön helye. Nem lesz gond, tudják, hogy valamennyien kaphattak volna külön kuckót. De így az elvonás miatt is jobb lesz majd, úgy gondolom.
Komolyan bólintok.
– Akkor három vendégszoba, és legalább kettő a szolgáknak, de lehet, hogy több is.
Mivel eszembe jut, hogy rám pirított korábban, így most odafigyelek.
– Tehát kell minimum négy, de inkább öt új szoba, ebből három kényelmes vendégszoba, és egy vagy kettő szolgáknak való. A vendégszobák közül egy ezen a szinten. Erre van ötletem. A következő szoba, ahol a pajzsodat megtaláltam, még nagyobb is, mint ez. Bármiféle kívánság, hogy kié legyen? Ki hova kerüljön?
Összekapom magam, mert Balar beszél, és álmodozásból nem élünk meg, igyekszem figyelni, és anyám szavai zsongnak bennem közben: Éjszakára tartogasd álmaidat!
Lassan ingatom a fejemet. Két őrült! Két idióta!
Balar úgy tűnik biztatásnak veszi a hallgatásomat, mert mesél, valami Omar nevű tagról, serpenyőkről, hamis papírokról, tűzről és tojádobálásról, közben meg elégedetten nyújtózik előttem.
– Szóval kétled? – kérdezek rá felvont szemöldökkel. – Hát, ha a két nap alapján engem kérdeztek volna, én is azt mondtam volna, hogy nem, nem lehetett Balar Chrima az a félbolond, aki egy jöttment emberrel behatolt egy nemesi házba és a földdel tette eggyenlővé. Nem, az kizárt, mert az a Balar Chrima, akit én ismerek, józan megfontolások alapján dönt, és igaz, veszedelmes harcos, de felderít, megtervez, végrehajt, mint egy jól működő gépezet, hiszen amúgy is szereti a gépezeteket. Vagy nem így van, Pléhsuszter? – használom most ezt a ragadványnevét.
– Erre mi derül ki? Na, mi? Hogy te voltál! Kezdem azt hinni, ez az, amitől Kétcsapás valóban idegessé vált volna. Nem az, hogy odamentél, és tomboltál egyet, hanem az, ahogy tetted. Hátvéd nélkül, előkészítés nélkül…
Szusszantok egyet.
Nem mellesleg én sem örülök.
– Egy harcost bármikor elérhet egy penge, egy nyílvessző, de azért nem kell pucér seggel az ellenség előtt ugrálni azt kiabálva: ide lőjjetek!
Újra sóhajtok.
A lényegét elmondtam annak, amit akartam ezzel kapcsolatban. Balar okos. Gondolkodjon! Azon is, amit mondtam, meg, ha marad ráérő ideje, akkor azon is, hogy ez vajon mégis miért lehet számomra fontos.
Először azt hiszem, nem is fog felelni Shannarival kapcsolatban. Beharapja a száját, töpreng, hogy mit mondjon, hogyan fogalmazzon, talán azon is, mennyit mondjon el.
Hallgatom, kicsit előrehajolva, odafigyelve. Szereti azt a Duncan nevű rabszolgát, ennyi világos. De hiszen gyerekkora óta ismeri, Duncan a tanítója…
– Kíváncsi lettem rá most hirtelen, vajon mit üzenhet neked. És persze arra is, mit szól majd a kérésedhez, hogy küldjön egy nekem való kardot.
Lassan elmosolyodom.
– Duncan mindig volt… a rabszolgák jönnek-mennek, kereskedsz velük, a családod képzi őket, ők is adják-veszik őket, és csak kevesen maradnak hosszabb időre, és még kevesebben kiválóak.
Halkan sóhajtok.
– Úgy gondoltad, hogy Shannari hasonló lélek lehet. És az első saját rabszolgád, akihez a család nem nyúlhat. Gondolom, az, hogy rád mert szólni a virág miatt, még jobban megerősített a döntésedben. Ugye?
Komolyan nézem Balart.
– Ugye tudod, hogy hosszú az út odáig? És lehet, hogy Shannari mégsem olyan, mint Duncan.
Megint eszembe jut valami, és ha már felmerült bennem, akkor rá is kérdezek:
– Duncannak van gyereke? Akár olyan, aki nálatok született, vagy olyan, akiről csak tud, hogy világra jött, de nem a ti családotoknál?
Arra, hogy beleegyezik egy javaslatomba, nagyot dobban a szívem,. Öröm és diadal. Ellégedettség, hogy valamit jól találtam ki, hogy én is hozzá tudok tenni a megoldáshoz egy kicsit. De nem kezdek gyerekes módon ujjongani, se hálálkodni, csak komolyan bólintok. A téma túltárgyalva, jelenleg ennyit tehetünk az ügyben, a többi már alakul menet közben.
Az indokomra felröhög, vastagon, telten.
Akár meg is sértődhetnék, de csak elvigyorodom.
– Akkor egynek már jó, nem igaz?
Halkan én is nevetni kezdek.
– Az igazság is van olyan hihetetlen, mint bármi egyéb.
Aztán elkomolyodok.
– Mit szólnának, ha megtudnák?
Végül is ez izgat. Ha valahogy kiderülne, mint szólnának? Maradhatnék? Maradhatna Balar? Vagy belebeszélnének a dolgunkba? Feldobna valamelyikük?
Nekem ez a fontos.
Mert ha csak zaklatnák Balar a részletekért, hát, igazság szerint az még szórakoztató is lenne.

Szerencsére Lina és Hermann még megvannak, aztán már jönnek is utánunk. Nem ostobák ők sem, átgondolták a lehetőségeket, és van egy olyan érzésem, hogy egy öltözet új ruha a piacról, az mindkettejük szemében komoly dolognak számít, és mindenféle reményeket táplál bennük.
– Kitaláltam – mondom már otthon, és ezt ők is hallhatják. – De menjünk fel a vendégtérbe, ott van elég hely!
Végül úgy döntök, az eligazításnak nem kerítünk nagy feneket. Hiszen, ha nem süketek, akkor Balart is hallották, és tudják, hogy az én tulajdonomba kerülnek majd.
Direkt nem akarom őket se Balar, sem a saját szobámba vinni, közben észreveszem Vulfiust, ahogy közelít a konyha felől, de megáll és figyel. A konyhában is mintha megszünne a motozás. Esélyesen Balar is marad, szerintem ő is kíváncsi, és ez az ő háza.
– Az én nevem Aicha Khaled – kezdem hát –, Aicha úrnőnek, vagy úrnőnek hívhattok. Az úr, aki megvett titeket, Balar Chrima. Balar úrnak szólíthatjátok.
A Pléhsusztert én nem említem. Balarra pillantok, hagyok neki időt, teret, ha mondana ő is valamit, majd tovább beszélek:
– Ha ő mond valamit, megcsináljátok. Ugyanúgy utasíthat titeket, mint én, ugyanúgy kiszabhat büntetést is. Ha rájövök, hogy megpróbáltok minket egymás ellen kijátszani, kikerültök az ideiglenes státuszból.
Ezt nagyon komolyan mondom.
– Egyelőre ideiglenes nyakörvet fogtok kapni Balar úrtól. A Kiméra épületén belül nem kell viselnetek, de ha elhagyjátók az épületet, akkor igen. A nyakörv a Chrima árukészletet jelöli, de előszerződésem van rátok.
A részleteket nem kell tudniuk. Ennyi tartozik a rabszolgákra.
– Ha kimentek a házból, a nyakörvet viselni kell. Ha szökni próbáltok, megtalálunk titeket. Akkor kikerültök az ideiglenes státuszból, és a Chrima család saját belátása szerint határoz rólatok. Ha rendesen teszitek a dolgotokat, akkor nem lesz gond. Egyelőre mindketten itt maradtok. Ez egy teaház. A feladat – itt rájuk nézek – Hermann: a vendégek kiszolgálása, karbantartó munkák, és minden nehezebb munkában részvétel, bútorcipelés, áruk behordása és hasonló munkák, mondjuk meszelés. Vulfius fog eligazítani. Lina, neked konyhai segédmunkák, és minden, amit Rahesa rád bíz, ő fogja felmérni azt is, hogy mihez értesz még a mezei munkán kívül. Ezen kívül olvasni tanulsz. Mindketten részt fogtok venni a hamarosan érkező vendégek kiszolgálásában is.
Sóhajtok, próbálom felidézni a fontos dolgokat.
– A házon belül Balar úrnak és nekem, ha úgy érzitek, hogy szükséges, a szemünkbe nézhettek. A házon kívül nem. A vendégeknél tartsátok be az orr magasságot. Hajbókolni nem kell. A szárnyaimhoz ne érjetek, csak, ha én arra kifejezetten utasítalak benneteket. Egyébként tilos! Véletlenül se érjetek hozzá! Mivel ideiglenes státusban vagytok, egyelőre nem kaptok új tulajdonosi billogot, de a régit ki fogjuk ütni.
Ha Balar ott van, rápillantok. Remélem, kíméletes lesz velük. Aztán Vulfiusra nézek, kelleni fog a segítsége újra, de talán nem ma végezzük el. Majd holnap. A sivatag után. Igen. Egy napra elég volt Shannari. Egyébként is látom, hogy Lina lesápad, Hermann meg olyan komoran néz, mint egy viharfelhő.
– A billogok átütése holnap lesz. Vulfius majd elmondja, hogy hogyan történik, de Shannarit is megkérdezhetitek. Az új billogokat majd akkor kapjátok, mikor az ideiglenes időszakotok véget ér. Ez a tervek szerint hat hét. Talán kicsit kevesebb, talán több. Heti egy szabadnap a törvény szerint addig is jár.
Elgondolkodom, mi hiányzik még, majd beszélek arról, hogy a teaházban csakis teát és süteményt árulunk, ha bárki zaklatja őket, szóljanak és kapnak védelmet, és kérdezzenek, ha valami nem világos. A borravalóra vonatkozó szabályokat is elmondom, és közlöm, hogy lehet saját vagyonuk már az első időben is, de legfeljebb nyolc arany. Ami aztán, hogy új tulajdonosi jelet kapnak, változhat. Mindketten kerekre nyíló szemekkel bámulnak ránk. Vulfius meg bólogat nekik a háttérből. Elmondom azt is, hogy tilos a bódító szerek használata, ha gondjuk van, szóljanak. Majd a végén az elhelyezésük kerül szóba.
– A teaház jelenleg zárva tart. Az oka a bővítés, takarítás, felújítás. Ha elkészülünk, kaphattok saját kis kuckókat is, de dönthettek máshogy is. Ezt majd megbeszéljük. Ami biztos: Rahesa és Vulfius egy szobában lesznek elszállásolva. Így Shannari eddig egymaga van. Lina, vagy mellé kerülhetsz, vagy külön, vagy… – Itt Hermannra pillantok, aki komolyan néz rám, majd a tekintete Balarra villan, aztán újra Linára. De nem szól. Én meg nem kezdek neki bizonygatni semmit. Majd rájön.
Megköszörülöm a torkomat, ismét rám figyelnek.
– A jelenlegi külön feladat a lakószint rendbetétele, aztán az algsor rendbetétele. Vulfius majd megmutatja mit hova kell cipelni, Hermann. Lina, te a mosásban segítesz ma. Egy hetünk van. Illetve már csak hat nap. A Chrima-ház tagjai érkeznek. Elvárom, hogy kifogástalanul viselkedjetek és dolgozzatok, panaszuk ne lehessen rátok!
Ugyanis fogalmam nincs, mi történne, ha valamelyikükkel összetűzésbe kerülnének...
Balarra pillantok.
– Még valami? – kérdezem tőle, ha esetleg bármit hozzátenne még. Ha igen, akkor lehetősége van, ha nem, akkor Linára pillantok. – Veled még beszélnék. Négyszemközt.
Túl fiatal, talán tizenöt éves. Szóval elég fiatal, de eszembe jut Rahesa. Nem akarom Linát azzal kínos helyzetbe hozni, hogy a férfiak előtt kérdezem meg a női dolgokról, más kérdés, hogy Balarral majd utána megbeszélem, mi a helyzet.

Az este ezek után már nyugalomban telik.
Bőven sok volt a nap. Eszünk, és talán Balar felhoz még pár dolgot, én állok elébe. Talán elmondja, jónak ítélte-e az eligazító beszédemet. Én persze megígérem, hogy időben keltem majd a sivatagi kalandunkhoz.
Gondolkodtam, ki akarok menni a karaván elé, és korán kell majd indununk.
Aztán visszavonulok. Gondolom Balarnak is kell tér, talán gyakorolni akar. Mert én azt teszem. Átkozott fekvőtámaszok! A karjaim reszketnek a végére.
Lefekvés előtt Vulfius dézsát hoz, Shannari és Rahesa meg fürdővizet.
Annyira jólesik tisztálkodni. Friss fehérneműt is veszek, és a felsőmet is kimosom, napkeltére meg fog száradni, mert az ingeket átalakítani még nem volt időm.

Kora reggel ugyanúgy ébresztem Balart, mint előző nap. Az biztos, hogy hálóruhát nem visel, azt nem tudom alsónemű van-e rajta, mert… nos, most nem próbálom neki beadni, hogy amnéziás. Félő, akkor lekésnénk a sivatagi találkozóról.
– Balar, te tudod, hogy jutunk ki a találkozóra, én tíz perc múlva lent várlak. Rahesa csomagolt nekünk az útra.
A türelmetlenségem szinte tapintható, de talán most megérti és elnézi nekem. Ahogy azt is, hogy szinte parancsolgatok neki.
Az egy szem jópontom talán, hogy nem maradok a szobában, ha épp kikelne az ágyból.
Egyébként is, emlékszem még, mit láttam tegnap.
Tehát odalent várom.

-

-

Úgy veszem észre a szobák ügyét túltárgyaltuk. Mintha Balarnak totálisan mindegy lenne, hova tesszük a rokonait, amíg mindenkinek van tető a feje felett és nem akárják őt meglincselni miatta, addig, azt hiszem, az alagsorba is helyezhetném őket.
Ezt nevezem én szabad kéznek!
Elmosolyodom, a kedvem javul, egészen addig, míg szóba nem kerül, hogy Balar nagyjából arra alapoz, hogy olyan kitűnő a genetikája.
Hát lehet, hogy ez neki elég, de nekem nem!
Nem mintha nem bíznék a gyógyulási képességeiben, egyszerűen szeretném tudni, hogy azért vigyáz magára, hogy megtesz mindent. Lassan fújom ki a levegőt.
Majd lassan szívom be a következő adagot és érzem, hogy közben pirulok.
A baj az most, hogy eléggé vizuális vagyok és a memóriám is jó, és nem volt még olyan régen a reggel.
Mit tehetek? Balar pedig újra kezdi a zrikálásomat. Ami azért jó is, jelzi, hogy helyreállt a világ rendje. Valahol még örülök is, annak ellenére is, hogy kicsit kínos.
– Nos, igen! De egy igazán jó képhez – intek az asztalomon nyugvó papírlapok felé –, még nem eléggé. Persze ha szeretnéd, hogy csak azokat a bizonyos részeidet örökítsem meg, ugye…
Hátha kiböki, mire gondolt. Hátha!
Lassan bólintok, mert van abban igazság, amit Balar mond. Nem is kevés.
– Való igaz. Egyszerűen azt hiszik, hogy nem sikerülhetne nekik. Illetve – elgondolkodva nézem, és próbálom kitalálni, hogyan is fogalmazzak úgy, hogy azt ne érezze bántónak –, talán tényleg igazat mond Rahesa. Az az ő félelmét indokolná. Még akkor is, ha te nem tettél semmit. Rossz hasonlat, de tudod, ha valakit egyszer megtámad egy vad kutya, az olykor utána a barátságos kölyöktől is fél.
Lassan bólintok, mert Shannarival kapcsolatban igaza is lehet.
– Próbálj nekik még kis időt adni! Én nem látom lehetelennek, hogy változzon a helyzet.
Az utolsó kérdése, nos, igen, nem mondok rá semmit, pedig az kettőnkre is vonatkozik. Mindketten hibáztunk ma délután, de én azt hiszem, túljutunk rajta. Mert így akarjuk.
Ettől pedig valahogy jobban érzem magam.
Balar kuncog, és úgy látom, immár remekül szórakozik valamin.
Végül nem bírom tovább.
– Elmondanád, most mi olyan mókás? – kérdezek rá kissé felé hajolva.

Világos, az asztal témát nem érti, így csak megvonom a vállam.
– Vulfius a pajzsoddal pótolta egy asztal lapját. Nem tudom, hogy eredetileg fából volt-e, vagy fémből, vagy nagyon drága üvegből. A lényeg, hogy a pajzsod pont illik a keretbe, gondolom véletlenül. Aztán az egészre rádobtak egy terítőt, és szerintem el is felejtette. De hátha most találunk valamit, ami jó lesz asztallapnak.
Arra, amit Lináról mond, bólintok.
– Remélem, hogy még időben vagyunk, hogy nincs túl komoly sérülése. De beszélek Hermannal, hogy figyelje. Szerintem, ha ezt kapja plusz feladatnak, az segíthet abban, hogy kezdjen bízni a helyyzetükben. És azt hiszem, megemlítem neki a kivásárlás lehetőségét is. De azt szeretném tudni, van ilyen lehetősége Vulfiusnak és Rahesának is? Mert szerintem az lenne a tiszta, ha ezen a téren ők mind az öten egyenlőek lennének. És ezzel kapcsolatban… Nem akarok gonosz vagy előítéletes lenni, de hát igen, azért figyelnünk kell, hogy nem próbálják egymás aranyait elvenni.
Elgondolkodom.
– Ez is benne lehet, ha a munkája extra hasznot hoz, akkor lényegében már megtermeli a tetoválás költségeit.
Ingatom a fejem, és mosolygok.
– Ugye erről nem akarunk beszámolni Nagyszájúnak? De talán senki másnak sem…
El tudom képzelni, mennyire ledöbbennének.
Balar válaszol, de nem éppen azt mondja, amire számítottam, így a szám íze kicsit megkeseredik.
– Értem. Egyre kíváncsibb vagyok Duncanre.
Elgondolkodva nézem Balart.
– Én… valahogy ki kell próbálnunk Lina és Hermann ügyességét is. Ha nem lett volna a mai nap, minden további nélkül megcsinálnám velük ugyanazt a trükköt.
Sóhajtok.
– Nem akarom Hermannt Linával zsarolni. Akármit is érez a lány iránt, az nagyon erős, és egyrészt ocsmány dolog lenne kihasználni, másrészt meg lehet, elroppantanánk, és a sarokba szorított állat is kétféle mód reagál, vagy szinte megdermed, vagy támad. Hermann támadna. Tudom. Inkább azt szeretném elérni, hogy lássa, Linával itt jól bánunk, és vele is, hogy mellette maradhat úgy, hogy közben nem kell megalázottnak éreznie magát. Éppen ezért Linára bíztam, hogy mit szeretne majd. Shannarival lakni, egyedül, vagy Hermannal. Szerintem ez hamarosan kiderül.

A sziklán kuporogva nagyon óvatosan veszem át a messzelátót, vigyázva tartom.
– Ahaa – lehelem, mert közben már belenézek ebbe a csudálatos szerkezetbe.
Látom a karavánt, felismerem Ibra bácsi alakját az első tevén. Nézem a közelgő állatokat, most olyan, mintha csak pár méterre lennének előttem, mintha kinyújtott kézzel akár meg is érinthetném őket, de tudom, hogy ez csak illúzió, játék a fénnyel.
De akkor is ott vannak, ismerős arcok. És a fivérem!
Adel is velük van.
Megkönnyebbülök, valószínűleg úgy vigyorgok, mint egy félszédült, de igazság szerint nagyon tartottam tőle, hogy esetleg lefogják a Palotában.
Mikor visszaadom a meeszlátót Balarnak még mindig szélesen mosolygok.
– Köszönöm. Igen, ez nagyon hasznos találmány, és ha meg tudod javítani, az, az nagyszerű lesz.
Igazán nagy teljesítnénynek tartanám. Nehéz feladat, babramunka és sok-sok próbálkozás. De remélem, Balar meg tudja csinálni.
Abban, hogy jön velem, arra, amit javasolok, van valami különös. Általában nem az a fajta neolita, akit nagyon lehetne terelgetni. Arra tippelek, hogy úgy gondolja, valóban jobban ismerhetem a karavánjaink útvonalát, mint ő azt egy térképből.
Ez valamilyen szinten így is van. Bár én magam sosem jutottam korábban kétnapi járásnál messzebb Kaddától, de mindig ott ültem, mikor az egyes utakról beszámoltak, aztán átnéztem a térképeket. És ehhez jön még az is, hogy a sas örökségnek is hála, kicsit máshogyan tájékozódom, mint egy átlag neolita. Megszoktam, hogy látom felülről is a tájat. Legyen az csak egy udvar, vagy oázis, vagy akár egy köves síkság, vagy Garamates városa. Éppen ezért fejben képes vagyok átfordítani a térkép rajzát a valódi tájra és vissza.
Még az is lehet, hogy a rajzolás, festés szeretetének is köze van ehhez. Valamit, ami létezik a térben, át tudok ültetni a kép síkjába.
Balar csak néz rám, talán kissé döbbenten is, mert nem engedélyt kérek, csak szólok, mit fogok csinálni. De most nincs veszély. A karaván tagjai nem támadnának ránk, a messzelátóval másokat nem láttunk, és úgy emelkedem, hogy a nap mögöttem van. Mondhatni ideális körülmények.
Sikerül felfedeznem a karavánt. Lassabban haladnak, mint mi, felveri a port maguk körül, de láthatóan biztonságosan közelednek.
Aztán észreveszem, hogy Balar engem néz lentről. Szabad szemmel is, de utána a tácsővel. Jó. Tetszik, hogy megnézi, hogy tudok repülni, hogynem csak a szám járt. Teszek két kört, meg leírok egy fekvő nyolcast is, de utána csak élvezem a repülést egy picit. Csak pár percig, mert végtére is nem azért jöttünk most, hogy léháskodjak.
Végül leszállok és Balart nézem. Tudom magamról, hogy nem repülök szépen. De azért elég megbízhatóan tudok repülni és kitartóan is, szóval talán nem vészes a dolog, de ismerem őt, milyen kritikus tud lenni.
Most mégsem azzal kezdi, hogy ízekre szedi a teljesítményemet.
Elmosolyodom és bólintok.
– Igen. Egyedül és csakis a madaraktól ellesve!
Egyre szélesebben mosolgok, sőt picit el is pirulok a dicséretre.
– Nem igazán könnyű úgy. Párszor összetörtem magamat – ismerem be. – De már nem szokásom leesni. Sehonnan.
A harc tanulására bólintok. Tegnap megcsináltam a fekvőtámaszokat. Ma a második, a háterősítő gyakorlat első adagját. Az még a szárnyaimnak is jó, úgy hiszem.
Észreveszem, hogy Balar még mindig engem néz. A szemeimet, melyek csak lassan lassan alakulnak vissza barnává, kicsit még úgy nézhetnek ki, mintha aranyfüsstel lennének befújva az íriszeim.  
Nem fordulok félre, miközben válaszolok.
– Közelítenek a szikla felé, ha jól számolom itt fognak elhaladni, angyjából egy óra múlva. A te döntésed, bevárhatjuk őket itt is, vagy továbbmehetünk a homokkő falig. A visszaút a kapuhoz mindkét helyről nagyjából ugyanannyi.
Aztán elhallgatok, még mindig Balar zöld szemeibe nézek.

-